Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-08 / 184. szám
Kardzsali - építészszemmef Somogyi küldöttség járt Bulgáriában A M®elmúltban, július 23— 28 között, Györfi Endre, a Somber igazgatója, Lörincz Ferenc, városi főépítész, Agócs György, a SÁÉV kaposvári lakásépítkezéseinek vezetője Kardzsali ba látogatott, hogy testvérvárosunkban tanulmányozzák a tervező-, baruházó- és kivitelező vállalatok kapcsolatát. Győrfi Endrével beszélgettünk bulgáriai élményeiről, tapasztalatairól. — Néhány szó az előzményekről. Tavaly fölvetődött, hogy az MTESZ egyes szakosztályai is építsenék ki kapcsolatokat a kardzsali szervezetekkel. így került sor erre az utazásra. Kardzsaliban a helyi építőipari kombinát és a beruházási vállalat vendégei voltunk. — Melyek a legfőbb különbségek a bolgár és a magyar építészet között? — A modern építészet csaknem azonos a hazaival: meg a lakótelepek is hasonlóak. A lakásokat a Lift— Slab-rendszerrel építik, ez használatos hazánkban is Újabb leletek Újabb értékes leletek kerültek elő Szombathelyen, a járdányi Paulovits István- kertben, ahol az egykori Sa- varia központja volt. Megtalálták a római városfal legrégibb — kőből épített — szakaszát, valamint a fából készült táborfalat, amelynek védelmi szerepe volt Az ásatások most már több mint öt méter mélyen folynak, így kerültek elő az újabb leletek amelyek a város legkorábbi idejéből valók. A föltárásokéból- ma máir pontosan tudják hogy a hajdani Savaria belső területe 23 hektárnyi. Most a városkaput kutatják. Ennek felirata már előkerült. A Ve- lembőr érkező római vízvezeték is a romkertnél közelíti | meg a várost és régészek szerint a víz a kapu környékén jutott Savaidéba. Az épületmaradványokon kívül több kisebb lelet: szobor, mécses, párkány, égetett kerámiaedény, mozaik is előkerült A munkákat — a tervek szerint — 1984-re fejezik be. Addig otthont teremtenek a romkertben előkerült leletek bemutatására is. 1 Kardzsaliban befejezés előtt áll az új házgyár, amely részben szovjet részben bolgár tervezésű. A lakástervek csak némileg különböznek a mieinktől, egy dolog azonban figyelemre méltó: több nagy méretű lakást építenek, mint nálunk. Kommunális beruházásaikat az egyszerűség, a lakásépítkezést a célszerűség és az olcsóság jellemzi. Középületeik különösen kiválóak, építésüknél és díszítésüknél sok nemes anyagot használnak föl. — Hogyan tudják kielégíteni a lakásigényeket? — Tájékozódásunk szerint Kardzsaliban még égetőbb a lakásgond mint Kaposváron. A minőségi cserére is hosszú évekig kell várni. A város belső magjának a rekonstrukciójával most végeztek, és viszonylag fiatal épületeket is átalakítottaik, hogy javítsák a városképet Befejezés előtt áll a város új, tizennégy emeletes szállodája. Szeretnék jobban kihasználni a Görögország felé tartó tranzitforgalom előnyeit; a megyének mintegy százkilométeres határa van Görögországgal, és elképzelhető egy határátkelőhely megnyitása is. Irigységgel töltött él viszont, úgy is mint sportembert, úgy is mint építészt, hogy a városnak négy fedett uszodája van, s ezek közül az egyik kizárólag sportcélokra. A tizenhat-tantermes iskolákhoz kötelező uszodát építeni, sőt ezekhez még ug- rótomyot is. A városnak fedett sportcsarnokát is van és a közeli, háromlépcsős vízi erőmű víztárolói — egyenként legalább harminc kilométer hosszúak — a többi vízi sport számára is kitűnő lehetőséget kínálnak. Megemlítem még, hogy az iskolaudvarokban tíz- tizennégy kosárlabdapalánkot is láttam, tehát a többi sportág sem mostohagyermek. — Megtalálható-e Bulgáriában is a magyar építőipari megrendelő, beruházó, kivitelező hármas rendszere? — Igen. Azzal a különbséggel, hogy a megyei tervező- vállalatok szervezetileg a megyei építőipari kombinátokhoz tartoznak és munkájukat igazgatóság irányítja. A beruházási vállalat a megyei tanács igazgatóságaként működik. Ugyanakkor — a mi viszonyainkhoz hasonlóan — országos hatáskörű beruházó, tervező- és kivitelezővállalatok is léteznek. Zömében előköz- művesített területen kezdenek építeni, és egy-egy lakótelepen a megfelelő időben készülnek el a bölcsődék, óvodák, Iskolák. Feltételezhető, hogy. építőipari minőségi normáik kevésbé szigorúak, a határidőket viszont jobban betartják, mint nálunk. — Ön szerint most mi a kardzsali építőipari kombinát legnagyobb feladata? — A lakásépítés. Minden erejüket erre összpontosítják. Az év végére élkészül a nagy kapacitású házgyár; ez évente 1100 lakást állít elő, de teljesítménye a későbbiekben 1500-ra- bővíthető. Kardzsali kollégáink a lakásépítésben látják a legnagyobb lehetőséget az együttműködésre, a szakembercserére. Például szívesen hasznosítanák a SÁÉV már működő poligon- üzemének tapasztalatait. Mindenképpen a szoros vállalati együttműködést részesítik előnyben, hiszen csak a konkrét tapasztalatok kicserélése eredményezhet előnyöket mindkét fél számára. — Vannak-e a bolgár és a magyar beruházási rendszernek közös nehézségei? — Igen, a kereslet ott is meghaladja a kínálatot. Hozzánk képest azonban kissé könnyebb helyzetben vannak, mert a beruházási kapacitások elosztásakor szigorúbb fontossági sorrendet állítanak föl. Mivel az úgynevezett korszerű építési mód nálunk talán elterjedtebb, ezért mi a fel újítási és átalakítási munkákra nehezebben találunk kivitelezőt, mint ők. A beruházó j és a kivitelező kapcsolata náluk rugalmasabb, zavartalanabb. — Milyen előnyt jelent a bolgár építőanyag-iparnak, hogy a hagyományos építőanyagok szinte korlátlanul rendelkezésre állnak? — Kardzsali környékén a legkülönbözőbb bányák találhatók, ahonnan a kristályoktól a márványig minden nyerhető, egyszóval, csodálatos lehetőségeik vannak. Házgyárukat is alapanyagra, kavicsbányára telepítették, középületeiket a helyszínen bányászott fehér márvánnyal burkolják. Somogy hoz, vagy egyáltalán a hazai viszonyokhoz képest: Kardzsali megye adottságai egészen kiválóak. — Hogyan folytatódik a két terület kapcsolata? — Még ez év szeptemberében vendégül látjuk a kardzsali építészküldöttséget. Szeretnénk minél többet bemutatni eredményeinkből, nem titkolva gondjainkat sem. Cs. L. íjász a múzeum előtt Kisfaludy Strobl Zsigmond 1884-ben született a Zala megyei Alsórajkon; szobrainak egy részét Zalaegerszegen őrzik, a tiszteletére alapított emlékmúzeumban. A képen: Az íjász a Göcseji Múzeum előtt. Megoldás: a türelem A 7401 bonyodalmai Reggel háromnegyed nyolc. A kaposvári főpoeta Lenin utca felőli bejárata előtt sokan várakoznak. Vajon mire? — Általában hivatalsegédek, gondnokok vagyunk, s a vállalatok, üzemek napi postájáért jövünk minden reg- geh Lassan megy az idő, köziben elterjedt a híre: honnan és miért jöttem. Minden kérdezés nélkül szinte záporoznak az indulatos szavak. — Mi a panaszuk? —■ kérdezem az egyik asszonytól. — Várja csak meg a nyitást és rájön maga is! Valóban, nyolc órakor bezúdul a tömeg a kis ajtón. Odabent szinte vásári a hangulat. A szoba nagyságú helyiségben rengeteg ember zsúfolódik össze, s mindany- nyian legelőször szeretnének vállalatuk, üzemük fiókjához férni. Szabó Ferenc, a: megyei könyvtár gondnoka azért bosszankodik, hogy neki kell 25. Aranka nem félt a szüléstől. Pedig látott már szülő asszonyt. Két esztendeje ő vitte haza a nővérét a komorodó, sorban álló, mind éhe- sebb városból a falujába, hogy legalább ennie legyen mit, mielőtt a gyermekét a világra hozza Hogy egy kicsit fölerősödjék, mondták. Hallotta a szülő asszony vinnyogását, visítozását. Nem csodálkozott azon senki. Egyedül az anyja mondott ennyit: »elvisítozod az erőd, fiam...! Aranka ezt megjegyezte, s innen' tudta, hogy nem kell az ember lányának az erejét elvisitoznia. Ha visít, ha nem visít, úgyis csak fáj. A fájdalmat, ami az élethez hozzá tartózik, el kell viselni. A születést, a halált, a nehéz munkát; mindent. Amikor most jöttek a görcsök, engedelmesen odaadta hát testét a fájdalomnak. Nem tekintette ezt a fájdalmat idegennek, ismeretlennek, félelmetesnek. Elfogadta, és szinte úgy volt vele, mintha szándékosan ő bocsátotta volna rá elviselni kész testére Igen, ő kész volt rá, hogy világra váltsa gyermekét testének fájdalmával, a legkín- zóbb pillanatokban lelke iszonyatával, a halállal való önkéntes megütközésével, vállalt áldozatával. Most meg már András is vele volt. ö biztosan tudta, hogy Andrásnak, amikor az idő elkövetkezik, itt kell lennie; András visszajön. Mióta elhatározta, hogy utánamegy, megkeresi, azóta soha, egy percig sem volt kétsége, hogy meg is találja Andrást. Amikor úgy érezte, hogy eljött az ideje, elindult, Ment, mendegélt, mint a mesében, hetedhét országnak... És lám, meg is találta. Egyszer a kicsi Aranka hangját, hallotta a szűk ablakon át. — Pissz te, maradj csendben! Nem tudta, hogy kutyának, macskának vagy éppen gyereknek szól-e a figyelmeztetés. Eddig csend volt. Ó, hát énrám kell vigyázni. Megint érezte a medencéjét sz^'feszítő kínt. önkéntelenül nyögött, nyöszörgött egy kicsit. A iba rögtön odalépett, lett' 'tte a bom’okát. Csak a tekintetükkel jelezték egymásnak; nehéz, de ez még mindig nem az igazi. Majd most már nemsokára. De András addig ideér. — Nagy csend van — mondta a bábának. — Csend van, igen. Csend v-i, kislányom. A bába bólogatott, s időnként megint letörölte a homlokát, akkor is, ha még nem volt rajta újra mit letörölni. Csed van, valóban; de lám, nem azokat a szavakat mondta amiket akart. Nem, mert azt csak n'em kérdezhette, hogy vajon csakugyan az én gyerekeimre vár az a sok ember itt körös-körül a falakon kívül? Ha ilyesmit kérdezne, még azt találná hinni a bába, hogy bolond. No de hát ilvet igazán csak bolond kérdezhet ... Pedig kétségtelenül itt súrlódnak, csoszognak, lábujjhegyen tipegnek-topog- nak. Nem is igen várták ilyen sokan s ilyen gonddal, aggódással még a Jézus Krisztus születését sem. Ó, istenem, hát mi vagyok én, Szűzmária? Nem, nem, Szűzmária, az aztán nem vagyok... És gondolatai csapongásában most eltűntek a ház körül topogók, és az az éjszaka bukkant elő, az őszirózsás nap éjszakája... Amikor úgy ölelték egymást, mint akik éppen megtalálták, hogy mit is kerestek ebben a mérhetetlen nagy felbolydulásban, ami éppen azon a napon érett a legnagyobb ünneppé: forradalommá. Mintha András az egész nagv hábo'ü minden kénytelenül me- ' arított simogatá- sát őnei tartogatta volttá. Minden gyöngéd csókját; minden gügyögő, szerelmes szavát. Hiszen éppen tudhatta is, hogy ha majd hazajön, találkozni fog egy neki való leánynyal, és hogy azt a lányt mennyire fogja majd ő szeretni. Hát egyszer hazajött, találkozott, és éppen Csóti Aranka volt az a neki való leány, és őt szerette. öt simogatta, őt ölelte, ő- neki sóhajtotta el minden felgyűlt sóhajtását. És az ő húsát marta. Istenem, bizony, szinte hogy véresre marta a húsát. Mint aki a mocskos, piszkos lövész- ' árokból mindenképen ki akart végre kapaszkodni... Ilyen pokolból kapaszkodással kapaszkodott András az ő húsába, csontig eresztve ujjait. S valósággal talán éppen •ezzel az őrjöngő leányhúsma- rással kapaszkodott igazán vissza az emberi világba. És talán éppen ezzel az éjszakával vált végre az is világossá András számára, miért kell majd ezután tovább verekednie. Milyen furcsa is, hogy azt mondják: a szüzesség elvesztése. Bizony ő, Csóti Aranka semmit sem veszített azon az éjszakán, legföljebb gyermeteg, zavaros, nyomasztó gondolatokat, gátlásokat és félelmeket. És nyert helyükbe világosságot és tisztaságot. Végtelen nagy, megújító tisztaságot. És feladatot is nyert, értelmes gondot immár az egész életre. Valamint nyerte a gyermeket is, András gyermekét, akit majd most, épp most fog a világra hozni. (folytatjuk.) I kiválogatni az összekevert leveleket. A könyvtár rendszerint nagy alakú küldeményeket kap, s ezeket később az olvasók elé kell tenni. Ez csak »►megfelelő restaurálás« után lehetséges, mert a 30x30- as »fakkba« még több száz küldemény zsúfolódik össze: Szabó Istvánná is mondja a magáét: —•’ Ezen valahogy változtatni kéne. Nekünk még csak hagyján, hisz a mi hivatalunk a városközpontban van, de azok, akik például a keleti ipartelepre vagy a fonodába viszik a nagy halom pakkot, buszhoz vannak kötve. Minden percben nézik az órájukat, hogy még meddig várhatnak. — ön melyik intézményi képviseli? — Az egyik legnagyobb postai forgalmat lebonyolító helyre viszem a napi csaknem 5—600 levelet, értékeik két: a megyei tanácsra. — A legnagyobb gond az ajánlott küldeményekkel van — szól közbe Kalocsa Jánosáé, a Magyar Hirdető házi kézbesítője. — Aki meg akarja kímélni magát a lökdösődéstől, legjobb, ha tíz óra felé jön, s akkor viszi el az értékcikkeket. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az itteni »ügyintézőktől« nagyon sok függ. Van, akinek úgy jár a keze, mint a motolia: öröm nézni, hogyan dolgozik. Sajnos, van aki ... hogy is fogalmazzam? ... szóval nem gyullad ki a toll a kezében. Pedig mindannyian sietünk, mindannyiunkat várnak a. mukahelyünkön, mert majdnem mindenhol a reggeli postabontással kezdik, kezdenék a napot. — Mi van, ha észreveszik hogy nem a hivataluknak szól a küldemény? — Már megtanultuk; bármennyire nehéz a helyszűke miatt, mégis megpróbáljuk itt legalább nagyjából szétválogatni a küldeményeket. Persze a csomagfeladásra várakozó »magánosokat« sem lehet félrelökni. Ha ez így nem megy. akkor rendszerint mi magunk kézbesítjük, immár másodszor is. Persze csak az; aki ebből lelkiismereti kérdést csinál — Vannak olyanok is, akik egyszerűen eldobják a másnak szóló leveleket? — Sajnos, akadnak. De nem ez a jellemző, hiszen az ide járók többnyire nem akarják társaik munkáját még ezzel is nehezíteni. — Láttam olyan küldöncöket, akik autóval érkeztek. — Igen, én a SÁÉV-től jöttem; minket általában kocsival hoznak. — Hiába, a SÁÉV nagy- vállalat ... Napi 3—400 küldemény érkezik. A húskombinátnak szintén. — Mi rendszerint visszajövünk az ajánlott és a pénzküldeményekért, mert nem tudunk olyan sokáig várakozni. — Sok nehézség van az újságokkal. Van vállalat, intézmény, amelyik egy tucat lapnál is többet járat, ott aztán van szaladgálás: mi jelent meg éppen, mikor jön már, miért késik, hol késik, és ki miatt ... Mit szól mindehhez Máyer László, a posta osztályvezetője? — Sajnos, a panaszok többsége jogos, és mind egyetlen okra vezethető vissza: a kaposvári főposta jó pár évvel ezelőtt kinőtte már ezt az épületet Tíz évvel ezelőtt talán még meg tudtunk felelni a követelményeknek. A dolognak azonban van egy másik oldala is: a hibás »fakkozás«. Ennek egyik okozója a • rendkívül pontatlan cimzés. Reklámozzuk a rádióban, a televízióban, a sajtóban, eszerint azonban nem sok eredménnyel. Nem írják rá ugyanis a küldeményedre az irányítószámot, vagy nagyon pontatlanul, olvashatatlanul. Mondok egy példát: a városi tanácsnak szól a küldemény,. a kaposvári irányi- tószám, a 7401 még csak rajta van, a postafiók száma már nem mindig, és a városi tanácsnak legkevesebb három helyen van különböző hivatala a városban. A munkaerőhiány miatt elég sok gvakorlatlan dolgozót is kénytelenek vagvunk alkalmazni, s bizony, emiatt is becsúszik nagyon sok hiba. — A megoldás? — Többször mondtuk már; hogy a helyiségben levő telefonfülkét ki kéne tenni. Sajnos, nincs hova. Vasárnaponként pedig csak itt van telefonálási lehetőség az ösz- szes postahivatal közül. Melyik ujjúnkat harapjuk meg? Mindegyik fáj. Azt mégsem lehet elvárni, hogy egy lassan 80 ezres város vasárnap nyilvános telefon nélkül maradjon; még nagyobb felháborodást okoznánk ... A megoldást kérdezte? Az új központi postahivatal megépítése, mert ez az épület már nemcsak nekünk szűk, hanem a másik részlegeknek is. Tehát: pénz, pénz, pénz! Addig — gyógyírként — marad a türelem. Körtési Zsolt Somogyi Néplap Molnár Zoltán
