Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-05 / 182. szám

AZ IFJÚSÁG ÉLETE

Előítéletek és tabletták

•**

Három keménykötésű fia- t alember: huszonöt- huszonhat évesek. Jelenleg a kaposvári Fuszért-fiók raktárosai. ,-Yz ősztől azonban munkájuk mellett tanulnak a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemien, illetve a felsőfokú áruforgalmi szaktanfolyamon, a levelező tagozaton. Hét évvel a kereskedelmi szakközépiskola után ülnek ismét az iskolapadba.

Most már mindhárman túl vannak az izgalmakon; kettőjük öröme felhőtlen. Talán ■salt egyikükben maradt némi üske, de emiatt nem okol másokat, hanem önmagát hibáztatja. Hozzáteszem; indokolatlanul. Az elmúlt hét évben munkájukkal és maga- lartásukkal mindannyian kivívták munkatársaik elismerését, a vállalat vezetőd éppen ezért javasolták őket a SZET- re — a szakmunkások egyetemi előkészítő tanfolyamára —, amely megnyitotta előttük á felsőfokú tanintézet kapuit.

ttigó László: Az embernek céljai vannak. ....^**

— Tavaly nyáron behívatták bennünket az irodába, nhol az igazgatónk közölte, tiogy a vállalatnak lehetősége van három érettségizett, fizir kai állomiányban levő és kato- n aviselt fiatalt egyetemi-e küldeni, Ránk gondoltak, mit szólunk hozzá? — emlékezik vissza Rigó László. — Mondanom sem kell, alaposan meglepődtünk. Nékem éppen kapóra jött az ajánlat, mert már régebben eldöntöttem, hogy a leszerelés után tanulni kezdek. Nem volt határozott elképzelésem, a szívem valamikor a vendéglátóiparhoz húSzabó Imre: Ha nem szólnak, talán neki sem vágok,

»stt/brr-szaktárgyakat. Akkoriban egy kissé elbizonytalanodtam, de gondolom, így volt ezzel mindegyikünk. Naponta latolgattuk az esélyeinket, és aszerint voltunk vidámak vagy elkeseredettek, hogy mit mondott az, akivel éppen beszéltünk. Azt azonban határozottan eltökéltük, hogy helytállónk mindenáron, hiszen nagy szégyen lenne, ha év közben elvéreznénk. A záróvizsga is sikerült, és szeptemberben irány az egyetem. Most, hogy túl vagyok rajta,' nagyon boldog vagyok. Talán soha nem vágok neki, ha nem kínálják szinte tálcán a lehetőséget.

Csizmadia László terve nem úgy vált valóra, ahogyan néhány héttel ezelőtt elképzelte. Az előkészítő tanfolyam vizsgáit ő is sikeresen letette, a Kereskedelmi és Vendéglátó- ipari Főiskoláin azonban nem sikerült a felvételije.

— Amikor pár nappal ezelőtt megkaptam az elutasító határozatot, mit tagadjam, nagyon letört. A társaimnak akkor még nem jött meg az értesítés, így hát azért drukkoltam, hogy legalább nekik sikerüljön,. Szívből gratuláltam nekik. Közben a vállalat vezetői lelket önt l'tek belém, biztattak, ne keseredjek el. »Ez az egy év semmiképpen sem veszhet kárba« — mondták, különösen, ha én is bizonyítani szeretnék. Örömmel i

beleegyeztem, így az ősszel elkezdhetem a kétéves felsőfokú kerskedelmd szaktanfolyamot.

Rövidesen tejlát megkezdődik a nagy erőpróba, melynek az elmúlt egy év csak előfutára volt. Ezután is a helyükön — az áruraktárban — dolgoznak majd; munkaidejük nagy részét — mint eddig is — fizikai munkával töltik. Nem lesz könnyű a dolguk esnem lesz könnyebb munkatársaiknak sem, hiszen az áHandó létszámhiánnyal küszködő áruszállítóknál minden munkáskéz' sokat számít. Eddig is zokszó nélkül viselték el a többletterheket, mert úgy érezték: a három fiatalember sikere egy kicsit az övék is. Nem lesz másképp ezután sem.

Bízik a fiatalokban Hajdú György fiókigazgató is:

— Az emberek szinte naponta érdeklődtek, kérdezgették őket, hogyan megy a tanulás, milyen eredménnyel

Csizmadia László: Drukkoltam: legalább nekik sikerüljön.

vizsgáztak. Remélem, ez a kitüntető figyelem megmarad továbbra is, hiszen velük töltik napjaikat, gondjaik és örömeik közösek. Ez a kölcsönt», jó kapcsolat lehet majd záloga annak, hogy ha ezek a fiúk egyszer vezető beosztásba kerülnek, tudják értékelni és becsülni a fizikai munkát,

Lendvai József

! A törökkoppányi versmondó

Nincs még égy olyan funS-’

ciója az embernek, amelyet annyi titok, hiedelem és szorongás venne körül, mint a nemi életet.

Különösen a házassági előtti és a házasságon kívüli nemi életet korlátozza a társadalmi tudat — a szokásokra, erkölcsökre, ízlésekre hivatkozva, valójában pedig a családközösség védelmében. Ezeknek a korlátozásoknak részben még ma is megvan a funkciójuk — hiszen a gyakori »házas- ságtörés-“ könnyen váláshoz, a család széthullásához vezethet. —, másrészt azonban valóságos alapjukat elveszítették akkor, amikor az emberiség megoldotta a korszerű fogamzásgátlás problémájátA szájon át szedhető szereknek a feltalálása voltaképpen foradalmi tett volt; felszabadította a szexuális életet a szorongás, a következményektől való félelem nyomasztó súlya alól, és igazi öröm- forrássá tette azt. A fogamzásgátlás hagyományos formái egyébként mind a nők, mind a férfiak számára kellemetlenek, olykor illúziórombölók voltak, noha általában a nőket szokás az áldozat szerepében emlegetni. Igaz, ha a védekezés nem volt hatásos, és művi vetélésre került sor a veszélyt a nőknek kellett vállalniuk.

Sajnos, a művi vetélésről még sokáig nem lehet múltidőben beszélni. A műtétek 6záma természetesen csökkent, mióta a tablettákat orvosi rendelvényre meg lehet venni, de még mindig magasabb, mint azt várni lehetne, ha azok, akik egészségi állapotuk alapján megtehetik, élnének a fogamzásgátlás megelőző lehetőségeivel,

A szerek ellen számos kifogás forog közszájon- Ezek a kifogások egyedi esetekben indokoltak lehetnek, hiszen nem véletlen, hogy többféle készítmény van forgalomban; nem mindegyik jó mindenkinek. Hiszen minden gyógyszerkészítménynek lehetnek mellékhatásai; ezeket a gyógyszer csomagolásán fel is tüntetik. Az az állítás azonban, hogy a fogamzásgátlók ártalmasak lennének, ha a megfelelő módon szedik, és betartják az előírt szüneteket, is; nem igaz. Magyarországon nem kerül gyógyszertári forgalomba

olyan szer, amelynek káros hatását ki ne zárták volna.

zott, de amikor ide kerültem, megváltozott az érdeklődésem. Most, hogy választani kellett, a közgazdaságtan mellett döntöttem. I ..

— Hét év után nem lesz könnyű a rendszeres tanulás, főleg a munka mellett nem.

— Roppant nehéz lesz, ez már. az előkészítő tanfolyamon kiderült. Hét hónapon kérésziül két hét tanulás Pesten, két hét raktári munka itthon. Az átállás kizökkentett egyikből is, másikból is. Az utolsó három hónapot egyfolytában az egyetemen töltöttük, közben rostavizsgák voltak, amelyeken szintén helyt kellett állni. Mert a felvételin nem tettek különbséget az előkészítősök ős azok között, akik egyenesen a gimnáziumból jöttek: egyenlő eséllyel indult mindenki. De, ha az embernek céljai vannak, ha többet akar, akkor vállalnia kell a hajtást, a kevesebb szabad időt és a néhány órai alvást is, _

Szabó Imre nem szándékozott tovább tanulni a középiskola elvégzése után. Dolgozni kellett, mert a családjának szüksége volt a keresetére. Itt végzett munkáját talán az minősíti a legjobban, hogy ma ő az édességraktár vezetője.

— Az elmúlt ősszel felvételiztünk az előkészítő tanfolyamra, és minden különösebb akadály nélkül bekerültünk. Akkor nagyon, egyszerűnek és könnyűnek tűnt az egész, azt hittem, végig így lesz.. Aztán, ahogy előrehaladtunk az anyagban, úgy vált nehezebbé. Nem csoda: alig tíz* hónap alatt vettük át a középiskolai

Láttalak a tévében...

Ä dimbes-dombos utakon

Törökkoppány felé igyekszünk, abba a kis somogyi faluba, amely nevében is az évszázados múltat őrzi. A törökdomb, a mesék, a mondák világa mind-mind elevenen él az idősebbek, a fiatalok képzeletében is.

Szabó Izabellára bizonyára sokan emlékeznek még a televízió Radnóti Miklós emlékére rendezett versmondó versenyéről.

— Ügy tudom! már általános iskolás korában sokat szerepelt. . í_»síH— Nincs ennek különösebb története. Talán csak annyi, hogy nagyon korán megszerettem a könyveket, s ha mondhatom így, talán öntudatlanul ráéreztem a versek nagyszerűségére. Akkor nem tudtam, amit most már tudok, hogy a vers a gondolatok rendszere és milyen csodálatos az, ha valaki ezeket a gondolatokat egységbe tudja foglalná. A versmondás, sőt még a versolvasás is rendre, fegyelemre szoktatott és szoktat ma Is. A világos, tiszta, kifejező beszéd pedig g lélek tükre. Persze azt hiszem nem kell nagyon bizonygatnom, s

jólisimert példákat felhoznom,

hogy akadnak szép számmal kivételek.

Szabó Izabella az idén érettségizett a kaposvári Munkácsy gimnáziumban. Az irodalmi színpad egyik erőssége, az iskolai ünnepségek állandó szereplője volt. Így beszél erről.

— Nagyon sokat köszönhetek gimnáziumi tanáraimnak, mert ők készítették fel a versenyekre, a föllépésekre, ők vezettek rá a versválasztás fontosságára. Nem mindegy az, hogy a versmondó alkata, egyénisége hogyan van összhangban a verssel, a prózával.

ülik-e hozzá, megfelelő-e a vershez a hangterjedelme, van-e hozzátennivalója, tudja-e értelmezni a költő gondolatait. Érzelmi, hangulati szempontból tud-e valamit hozzátenni a leírt szöveghez, van-e elég megjelenítő ereje?

Sokan mondták neki' a közelmúltban köszönés után, hogy »láttalak a tévében«.

— Én ezt nem tekintem fokozott népszerűségnek. Nem kerültem a döntőbe, a legjobbak közé, aa utóbbi időben

mégis sok meghívást kapok iskoláktól, üzemektől, intéz-1

«lényektől. Amennyire az

időm engedi, igyekszem teljesíteni valamennyit.

— Van-e értelme egy olyan kérdésinek, hogy ki a kedvenc költője?

— Nem nagyon. Azt hiszem

az, akivel épp az adott időszakban foglalkozom. A versenyre való felkészülés alatt például jól megismertem, s ennek révén nagyon megszerettem Radnótit. ' Éppen így szeretem azonban Kosztolányit, József Attilát, vagy a régebbiek közül Berzsenyit, Arany Jánost. S ugyan ezt mondhatom a maiakról is. Az emberek nagyon könnyen hajlamosak arra, hogy valakiről kimondják: nem szeretem, pedig rendszerint nem ismerik elég alaposan, akiről véleményt alkottak. Természetesen vannak azért olyanok is, akik nem állnak az én szívemhez sem olyan kozd, mint mások. . i » . • ív.: .

Szabó Izabella a Színház-és Filmművészeti Főiskolára jelentkezett. Sajnos, a második »rostán« kiesett. Másodikként a Szegedi József Attila Tudományegyetem bölcsészkarát jdölte meg. Reméli, hogy ott sikerül a fölvételije.

Kőrtési Zsolt

Másrészről minden készítménnyel vissza is lehet élni.

Mi lehet az oka annak, hogy a nők — s különösen a kisebb városokban élők — nem szívesen választják a fogamzásgátlásnak ezt a korszerű formáját? A mellékhatásoktól való félelem nyilván csak az egyik ok Aki az egészségét félti, miért választaná szívesebben a műtétet, amiről az orvosok is állítják, hogy - nem veszélytelen, sőt. későbbi meddőséghez vezethet?

A tabletták alkalmazásának két igen egyszerű feltétele van Az első, hogy el kell menni orvosi vizsgálatra, és a receptet fel kell íratni, majd kiváltani a gyógyszertárban. A második, hogy a gyógyszert rendszeresen be kell venni.

Orvoshoz mindenki jár, eddig nem is lenne baj. Csakhogy az orvos rendszerint

nincs egyedül; védőnő vagy nővér, adminisztrátor is ül a szobában S ha az orvosban bízik is az ember, ki tudja, mit gondol róla a másik asz- szony, nem fogja-e kibeszélni, hogy miért jött? Ott, ahol mindenki mindenkit ismer, a nők, főként a hajadon nők nem mernek ilyen kéréssel bekopogtatni a rendelőbe. Nőgyógyászatra meg kiváltképpen csak akkor mennek el, amikor nagyon muszáj, s akkor rendszerint már késő. »Majd a jövő hónapban« — halogatják a dolgot még azok is, akik már rászánták magukat a vizsgálatra.

Mások elmennek ugyan, de arra már nem tudják rászánni magukat, hogy a receptet ki is váltsák. »A gyógyszertár mindig tele van emberekkel, de egy-egy néni biztosan ott toporog, amikor kiadják a dobozokat, és meglátják, mit vittem- Meg is kérdezik, ki a beteg, s akkor mit mondók?«

Akik félnek a közösség Ítéletétől, bizonyára el sem hinnék, hogy valaha — nem is olyan régen — még azt is megszólták, aki fürdőszobát építtetett a házába, később azt, aki géppel mos, és még ma sem lehet száraztésztát venni anélkül, hogy egy-egy idős asszony rosszallóan ne csóválná a fejét. Miért rázzuk le ezeket a maradi megjegyzéseket olyan könnyen, és miért szégyenkezünk a tabletták miatt? Tudomásul kell vennünk, hogy nem csak a háztartásban következett be az utóbbi emberöltő alatt gyökeres változás. Szexuális szükségleteink nem szégyellniva- lóak, s ha ezeket kulturáltan, éretten, s nem mások — akár születendő gyermekünk — rovására elégítjük ki, ebben nincs kivetnivaló.

K. J.

Ki az eszményképed?

Ezt a kérdést számos tizenéves lánynak feltettem- A felelet legtöbbször így hangzott:

— Nincs eszményképem...

Volt aki bővebben is indokolta: »Nincs eszményképem. Magam akarom kialakítani az életemet. Nem akarok utánozni senkit- Az anyámat sem, és mást sem. De tulajdonképpen azt is monShatnám, hogy eszményképem a mai modem nő, aki jól kihasználja az életet, nem főz, nem »penésze- dik« mindig otthon, hanem istenien él. Ezt szeretném én is.«

Barátnője serh késlekedett a válasszal: »Tudom, most azt »illene« mondanom, hogy az anyám a példaképem, vagy valamelyik tanárnőm, egy felnőtt. De nem mondom, mert nem így van. Sajnos, a felnőttek nem mindig viselkednek úgy, hogy a fiatalok példaképei lehetnének- Ez nem csak az én véleményem. A legnagyobb baj az, hogy a felnőttek tőlünk kifogástalan viselkedést követelnek, de ők saját magukkal szemben nem állítanak fel ilyen szigorú mércét. Csak mindig bírálnak és már unom hallgatni a prédikációt, hogy bezzeg az én időmben így ... bezzeg az én időmben úgy •.. Hát ezért

nincs eszményképem. De egészen jól megvagyok így is« — fejezte be eszmefuttatását nevetve.

Egy harmadik lány nem

osztotta véleményüket. »Nincs igazatok! Mert igenis lehet találni az emberek között eszményképet. És kell is, akire felnézzünk. Nekem több eszményképem is van. Az egyik édesanyám. Igaz, neki is vannak emberi hibái, de hiba nélkül nincs ember. Vele mindenről lehet beszélni, megért engem, tanácsokat ad. Nem szövegel arról, hogy bezzeg amikor ő volt fiatal, akkor hogy volt. Megérti a mai fiatalokat és ha bizalmasan elmondok neki valamit, nem él vissza vele. Másnap nem vágja a fejemhez, ez a legfontosabb! Én is ilyen akarok lenni, majd ha lesz gyermekem.

De több példaképem is van, például azok a sportoló nők, akik eredményeikkel dicsőséget szerzenek az országnak. Ez ösztönöz arra, hogy szorgalmasan járjak az edzésekre. Sokszor elképzeltem már, hogy ott állok fent, a dobogón és játsszák a Himnuszt, és majdnem el bőgőm magam ...

A feleletek után feltettem önmagámnak is a kérdést: — Miért nem jó, ha a fiatalnak nincs eszményképe? S a választ is azonnal megadtam magamnak: »mert eszménykép nélkül nehéz olyan életmintát követni, amely átlagon felüli életvitel igényekre, kiemelkedő teljesítményekre hangolna.« Csak egy egyszerű példa: ha divatlapot nézünk és látunk benne egy ízlésünknek megfelelő, szép ruhamo- déllt, elhatározzuk, ilyen ruhát varratunk, mert tetszik a vonala. Ha látunk egjr szép frizurát, amelyet vonzónak találunk. hasonlót fésülhetünk a fodrásszal.

Így van ez az eszményképpel is. Ha egy fiatal olyan eszményképet választ, akire »fel lehet nézni« — mert emberi magatartása, vagy akaraterejéről elért eredménye, hősiessége, áldozatvállalása, szorgalma stb. miatt méltó erre — akkor olyan életmintája lesz, amelyet követni akar, s ez átlagon felüli eredmények elérésére ösztönzi.

Az eszménykép önmagunk előtt kötelez. Ha egy lánynak nincs eszményképe, nem őriz lelkében egy követendő ideált, könnyen jut tévútra. Olyan felszínes, üres élvezeteket hajszoló életstílus ragadja hatalmába, amelyben* elértéktelenedhetik az egyéni értéke, nem bontakozhat ki tehetsége és beleszürkül a máról holnapra élés mindennapjába.

Az emberileg értékes életút megkeresésében segít — az eszménykép!...

A raktárból — az egyetemre