Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-04 / 181. szám
Először egyenruhában Hátik Károly munka közben Előképzés munikásőrök. Most van rajtuk első alkalommal a-z egyenruha. Ez az első foglalkozás. Asszonyok, leányok, férfiak — a többség fiatal. A Kaposvári Húskombinát, a villamossági, az elektroncsőgyár. illetve a vasút, a vízmüvek, valamint más kaposvári üzemek dolgozói. Szemük titokban végig- siklik öltözékükön, társaik egyenruháján. — Ez az egyenruha mindenkit kötelez; elsősorban arra, hogy becsülettel sajátítsa el az előképzés során a munkáson ismereteket, a szabályzatokat, feladatokat, egymást segítve készüljön az eskütételre. Már most forrjanak össze olyan fcöxösséggé, amely testületünket jellemzi! Azt kérem, hogy vállalásuknak becsülettel tegyenek eleget — köszöntötte őket Pete Károly, a kaposvári Latinca egység parancsnoka. Jankovich Ferenc előképzés parancsnok; tizennégy éve végzi ezt a felelős munkát. S nemcsak a testület sajátos leiadatairól, a munkásőrök kötelességeiről beszélt, hanem a másfél évtizedes tapasztalatairól is. Aztán filmvetítés következett, majd ismerkedés a szolgálati szabályzattal, s végül alaki foglalkozás. Mindenki igyekezett, hogy az új feladatokat minél alaposabban. elsajátítsa. Munkahelyén, az elektron- csőgyárban a rádiócsőgyártásnál hiába kerestük, nem találtuk meg Gyallai Ferencnél. Magyarázata azonban fényt derít távollétére: —■ A gyár most két hétre teljesen leállt, ez már így szokás, az óvodában szintén szünetet tartanak augusztus 20- ig. Két gyermekeim van: Norbert öt, Helga háromeszten- rlős, s ezért otthon kell maradnom. A férjem vállalta, hogy amikor előképzésre, szolgálatba vagy gyakorlatra kell mennem, ő lesz a gyerekekkel. Különben képtelen lennék ellátni a munkásőri szolgálatomat. — Hogyan kapott kedvet ehhez a feladathoz? — A nagybányám munkásőr, Budapesten él; nagyon sokat beszélt a testületről. Meg az üzememben Í6 többen vannak munkásőrök és ők is gyakran emlegetik, hogy milyen jó ez a közösség. — Milyen tapasztalatokat szerzett az első napon? A munkásőrség feladatával ismerkednek az clőkcpzősök Együttműködnek az ipari szövetkezetek Egyre nagyobb a nyolc ka- posvári ipari szövetkezet gazdasági jelentősége a megyeszékhely életében. Különösen jól példázza a fejlődést az egyre növekvő szocialista és lökésexport. Ez év első felében a megye szövetkezetei 67 millió forint értékű terméket exportáltak, s ennek hetven százaléka (47 milliót tesz ki) a kaposváriak eredménye. S ha külön megnézzük a tőkés exportot, azt látjuk: az 55 millióból 25 millió értékű terméket a megyeszékhelyről indítottak külföldre. A kaposvári ipari szövetkezet a gondok, nehézségek, itt-oít tapasztalható visszaesés ellenére ütemesen növelik a termelésüket, mégpedig alig növekvő létszámmal. Ennek kedvező, hatása a gazdálkodás eredményességében, a hatékonyság növekedésében is megmutatkozik. A városi pártbizottság gazdaságpolitikai munkabizottsága helyszíni vizsgálatok alapján elemezte: miképpen érvényesülnek a szövetkezeti irányelvek az ipari szövetkezetekben. Elismerve az eredményeket, különcsen kiemelték a szövetkezeti vagyon növekedését, a munka- és életkörülmények iavulását, a szocialista munkaverseny, a brigádmozgaiom fejlődését. A- megyeszékhely lakossága is tapasztalhatja, hogy egyre: több szolgáltatással állnak rendelkezésre. egyre több igényt kielégítenek. A szövetkezetpolitikai i rán.yelvek szellemében sokat tettek azért, hogy javuljon a szolgá'tatás színvonala, bokán veszik péLdául Igénybe a Vas-Műszak* Szövetkezet mérleg-, óra-, hű- tö javító-szolgai tatását; a Lady Ipari Szövetkezet ifjúsági divatszalonja, lakástextilrészlege ugyancsak népszerű. Fontos igényt elégít ki például a Lakberendező Ipari Szövet- * kezet az egyedi megrendelések elfogadásával. Ez azonban még nem a felső határ: nagyok a tartalékok, s így joggal elvárható, hogy a szövetkezetek tovább keressék a lehetőségeket, korszerűsítsék a szolgáltatásokat. Ezt az igények változása is szükségessé teszi. A gyárak és a vállalatok nem tudnak minden igényt kielégíteni, . éppen ezért külö- , nősen fontos, hogy több sző- i vetkezet — így a Delta, a j háziipari, a lakberendező,- a vas-műszaki — csökkenti. a hiánycikkek számát. A háziipari szövetkezet még az alap- j szabályában is rögzíti fontos kötelezettségeként az állami ipart kiegészítő tevékenységet, j A Somogy megyei Iparcikk- j kiskereskedelmi Vállalatnak kis szériájú divatos cikkeket j készítenek. Amint változnak az j igények, képesek gyorsan át- j állni más termék gyártására, j A Lakberendező Ipari Szövet- í kezet például időnként bemu-1 tatja kiegészítő termékeit a kereskedelemnek. A szövetkezetek együttműködnek állami vállalatokkal, iparvállalatokkal is annak ér-1 dekében, hogy mind kevesebb ■ legyen a hiánycikk. A Vas- Műszaki Szövetkezet együttműködik két, megyén kívüli j szövetkezettel a zománcozáson I kívül a rezsógyártásban és ai szerszámkészítésben. A Delta szövetkezet a villanyszereléshez nélkülözhetetlen mászóvasakat gyártja az egész országnak. A kaposvári szövetkezetek együttműködésére jó példa, hogy a háziipari szövetkezet béleli a sportlabdákat a Delta szövetkezetnek. A termék összetétele állandóan változik a kaposvári szövetkezetekben, alapos gazdasági és műszaki megfontolások alapján. Az Univerzál Ipari Szövetkezet százháromról harminchatra csökkentette a termékek számát, s elsősorban a nagyobb értékű korszerű konténerházakat készíti. A Lakbernedező Ipari Szövetkezet már megszüntette körülbelül tizenöt nem gazdaságos bútordarab készítését, s jövőre újabb csökkentés várható. A felszabaduló teljesít- tőképességet értékesebb munkára fordítják. Többek között növelik a holland exportot. aztán együttműködnek a Kanizsa Bútorgyárral. Egyrészt a tőtiik kapott gépeken bérmunkát vése7.nek maid, másrészt a kárpitos rész1 eg ben értékes. bőrhuzatos bútordarabokat gyártanak. Mindenképpen ez jelenti a lehetőségek jobb kihasználását. Az ipari szövetkezetek párt- szérvezetei sokat tettek azért hogy a szövetkezetpolitikai irányelvek érvényesüljenek, a Központi Bizottság határozatai megvalósulja nak náluk. Az egvséees politikai irányítást különösen jól szo'gálná, ha a mintegy ké*százötveo kommunista vá'aszthntna egy ivari szövetkezeti pártbizottságot is más városok példája nyomóm L. G. MA! KOMMENTÁRUNK Építkezés a zártkertben — Az első, pillanattól érzem a törődést, a segíteni - akarást, A Korvin Ottó szocialista brigádban dolgozom az üzememben, most kaptunk aranykoszorút. Én vagyok az egyetlen munkásőr, mégis azon leszek, hogy a brigádból mások is kövessék a példámat ... A legfiatalabb kaposvári üzemükben, a Csepel Müvek Egyedi Nehézgépgyárában dolgozik a 36 éves Harán Károly. Ú az első, ami ebből a fiatal üzemből előképzésnek jelentkezett a munkásőrségbe. — Ezt a feladatot kaptam pártmegoizatasxent; szívesen vaUanam es üecsuuetlei akarom a szolgálatot teljesueni. Tuuja, a honvédelmi szövetségen tizennyolc évig ver- senylövö voltam, a nonved- segnéi szinten a lövészéinél szo.igaitam, s arra gondoltain, hogy a munkásőrség Pen hasznosítom a tuuasomat, esetleg io,y tatom a versenyló vészeiét . . . — Mit tudott a testületről és mit vár tőle? — Sok ismerősöm, barátom hordta már korábban is az egyenruhát. Az első percektől azt. láttam, amit tulajdonképpen váriam is: jó közösséget, azonos célért tevékenykedő, egymást segítő embereket. — Föl, vigyázz! Kicsit neneze.n megy még, t'.érn is sikerül egyszerre föl- állniuk. És a fa rtásukon is latszik: soxat kell még gyakorolni, hogy »katonásain« hajtsák végre az ilyen parancsodat. Az igyekezettel —már az első nap után is látni — nincsen baj. — A mai előképző« foglalkozást befejeztük. Viszontlátásra ! — Viszontlátásra! Fáradtan, új élményekkel telve távoznak. Néhány hónap. s ott állnak majd az egység előtt, és ünnepélyesen leteszik aZ esküt, megfogadják: méltók lesznek névadójukhoz, elődeikhez. Sz. L. Mielőtt az idén a Minisztertanács elfogadta volna a Balaton' regionális fejlesztési tervét, már számtalan jel mutatta, hogy baj van a tervszerű tcriiletfölhcszná- lással. Az északi parton például elképesztő gondokat okozott a zártkertek szabályozása, s a tájat csúfító, tönkresilányító zártkerti építkezés. Ez egyébként nemcsak a Balatonnál jelent feszültséget. hanem a. legtöbb helyen, ahol ilyen kertek vannak és ott intenzív szőlő- vagy gyümölcstermesztés folyik. A zártkertek földjogi és egyéb problémáira kitérni itt nincs mód. csupán az építkezések sok fonákságát tudiuk bemutatni. Pár éve rendelet szabályozza a zártkerti építkezéseket. Eszerint nem húzható föl 12 négyzetméter alapterületűnél, nagyobb helyiség (szerszámoskámra, gyümölcstároló). Nagyon is ésszerű meg'ontolások késztették az építési kormányzatot annak idején e rendelet kiadására. Gyakori volt ugyanis — főként a Balatonnál de más üdülőterületeken is —. hogy a megvásárolt zártkertben azonnal villajel’ egű \ épületeket emeltek. Ezek nemcsak a iái arculatát formálták ál kedvezőtlenül, hanem további gondokat is szültek. Az új ••üdiilötulaido- nosok- első dolga volt rön- tön vízvezetéket, utat. villanni követelni — eay alapvetően mezőnarársági termelésre szánt területre. A rendelkezés ezt a helyzetet akarta felszámolni azzal, hogy előírta az építhető szerszámoskamrák, gyümölcstárolók alapterületét. A rendeletalkotók ezzel akarták segíteni a harmonikusabb. a tájba Hlőbb ép.ületék kialakulását és a művelés jellegének megőrzését, s leszerelni a jogtalan igényeket. A társadalmi valóság azonban bonyolultabbnak bizonyult. minthogy egy ilyen — ma mar világos — nem kellően differenciált rendelettel egészséges folyamatot indíthassanak el. A záríkertek. egyes vidékeken — például Kaposvár határában is töib' helyen — csak kis területű )>arcellák. S e lankák, dombok pár év alatt beépültek bódékkal, kalyibákkal. Ahol ezek tömegesen jelentek meg. teljesen tönkretették a tájat. Másutt — a Balaton-felvi- déken, a történelmi borvidékeken —, ahol a szőlőkben, gyümölcsösökben évszázadok során kialakult épülettípusok álltak, a rendelet szintén jól látható táirombolást okozott. Igen csúnyák a, régi pincék, présházak szomszédságában inggépíieit apró faházak, kamrácskák. Arról nem is beszélve, hogy a kis alapte- rület miatt a tizenkét négyzetméteres helyiségek rendeltetésszerű használatra is kevésbé alkalmasak. A, szőlőtermelők arról panaszkodtak, hogy egy ilyen aprócska helyiségben nem fér e1 együtt a v'-ös és a fehér boros kád. a prés és a többi szükséges dolog. A gyümölcstermelők egy jobb termésnél nem tudták hol tárolni az almát, a barackot, a körtét. Ma már nyilvánvaló, hogy ez a rendelet minden jó szándéka ellenére sem érle cl célját, sőt több helyen éppen az ellenkező hatást váltotta ki. A Balatonról szóló legutóbbi siófoki sajtókonferencián Abrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter már célzott rá. hoiyy új. differenciáltabb rendelet készül. S ebben minden bizonnyal jobban figyel ónba veszik a helyi realitásokat■ ét sajátosságokat. Mert egy rendelkezésnek c ak akkor vün értelme. ha jól szolgálja a cél elérését. Cs. T. Az elmaradt haszon is veszteség A múlt esztendőben — figyelmen kívül hagyva a mezőgazdaságút — egy tucat vállalat zárta mérleget veszteséggel. Ezek szerint vállalataink több mint 9!) százaléka ha; szonnal, nyereséggel műkö- ködótl. Nagy szépséghibája e szép mérlegnek, hogy a vállalati árbevételekhez — végeredményben a nyereséghez — a költségvetés 130 milliard forinttal járult hozzá. Tehát a vállalatok támogatására majdnem annyit költött, mint a társadalom összes közkiadásaira, a nyugdíjakat is beleértve. Nálunk a, vállalatok elbírálásának, értékelésének a mérlegben kimutatott nyereség az alapja. Ennek tükrében az említett egy tucat vállalat kivételével minden gazdálkodó egység kedvező, de legalább kielégítő osztályzatra értékelésre tarthat számot — mind a felügyeleti, mind a társadalmi szerveknél. Pedig mindenki tudja, hogy a nyereség- milliárdok tekintélyes hányada sem közgazdasági, sem hétköznapi értelemben nem illeszkedik a haszon fogalmába. Ezúttal mégsem a mérlegben kimutatott nyereséggel akarunk foglalkozni. Épp eile“ kezőleg: azzal a nyereséggel, haszonnal amelyet hiába keresünk a mérlegben — az elmaradt haszonnal. Ügy érezzük, mindenekelőtt' az elmaradt haszon fogalmát kell rögzítenünk. Nem a nve- róségterv hiányos teljesítésére gondolunk elsősorban — noha az ilyesfajta nyereséghiány is elmaradt haszon —, hanem arra a haszonra, nyereségre, amely az objektív lehetőségek ésszerű, maximális kihasználásával keletkezhetett volna. Az ilyen hasznot a vállalatok — tisztelet az esetleges kivételnek — terveikben sem szerepeltetik. Van-e okunk — és még inkáé jogunk — elmaradt haszonról beszélni, amikor a vállalatok 1978-ban kín-keservesen, de növelték valamelyest a nyereséget? Ez a körülmény azonban — legalábbis népgazdasági szemszögből — másképpen, oly módon is értékelhető, hogy a vállalati ráfordítást': a termelésnél is nagyobb mértékben nőttek, a termelés hatékonysága alig javult, a jövedelmek keletkezésének a termelés és az értékesítés mennyiségi fejlődése volt. az alapja. S mivel utóbbi elégséges volt a tervezett nyereséghez, elmaradt az a haszon, amelyre már csak a hatékonyság erőteljes javításával lehetett volna szert tenni* idestova hosszabb ideje érzékelhető. hogy a vállalatok többsége nemcsak az anyaggal és az energiával bánik pazarlóan, hanem az álló- és forgóeszközökkel' is. Ez utóbbiak mennyisége rendszeresen év- tól-évre ei'öteljesebben gyarapodik, mint a termelés. A vállalatok csak kivételes esetekben — ha nincs mód beruházásra. eszközfejlesztésre — aknázzák ki az eszközök megfelelő hasznosításából származó gazdasági eredményeket. Nem jutunk messzire, ha kizárólag a vállalatokat, hibáztatjuk. Minden vállalati magatartásnak — a helyesnek és a hibásnak egyaránt — megtalálható az indítéka. A. szokványos értékelés, a gyakori szabályozómódosítások nem a hatékonyság minél nagyobb mérvő javításában tették érdekeltté a vállalatokat, hanem a szolid eredményben — abban, hogy a következő években is megylegyen az tü’agn* nyereségük és akkor is kedvezően értékeljék munkájukat. Mellesleg: az átlagnál jobb és nagyobb nyereségtől — legalábbis á múlt évben — az is elriasztotta a vállalatokat, hogy többlet elvonásokat, termelési adókat róttak ki rájuk. Az elmaradó nyereség többnyire nem pótolható, tehát veszteség. A gyakorlatban ugyanis a gazdálkodás tartalékait — állóeszközt, munkaerőt — konk'/ét termelési és értékesítési célokra lehetne hasznosítani — például konjunk- ! orális jellegű kíil piaci kereslet kielégítésére, kihasználására. —. ennek elmulasztása esetén a következő évben már nincs mód' a pótlásra, akkor tv. adott tartlékokat a megtervezett nyereség elérésére kénytelenek felhasználni. Kétségtelen, hogy az elmaradt hasznot senki sem kéri számon a Vállalatoktól. Ezzel «"ütöttünk a közgazdasági szabályozás, a váMalati érdekeltség probléma-köréhez. Mindenekelőtt a vállalati érdekeltséget kellene ebbe az irányba állítani. Emellett az úgynevezett társadalmi megítélés és a felügyeleti ellenőrzés módszere is segíthet abban, hogy kevesebb legyen az elmaradt haszon. Ne csak a tervhez viszonyítsanak! Nézzék, vizsgálják azt is. hogy a vállalat rendelkezésére álló eszközökkel — gépekkel, munkaerővel, szellemi tudással stb. —. mit produkálhatott volna, és valóságban mit produkált. G. I. Somogy/Néplap
