Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-28 / 200. szám

I

„Az edzettség nem magánügy"!

Szövetkezeti tagok lövészversenye

TlzenkHene megyéből mintegy háromszázöfcven szövetkezeti tag részvételéve] rendezték meg vasárnap a kaposvári új lőtéren a »Szövosz Kupa 79-« elnevezésű spoitAz atádi »muskétások«.

mozgalom országos lövészversenyét.

Mint dr. Kis* József, a Mészöv elnöke megnyitójában

elmondta: a szövetkezeti társulásokban részt vevőik — különösen az , utóbbi három évben. — so- | kát tettek a tömegsportért. A hatvanas években i még elenyésző volt a rendezvények száma, ma már viszont rendszeressé, mindennapossá váltak ezek a versenyek, hisz az edzettség nem lehet magánügy! „ *

— A kilenc sportágat érintő versenyek országos döntőit most először rendezik Kaposváron — mondta Varga Tibor, a kaposvári Mészöv

Megyei laMrigfi-bajnksfii

(Folytatás a 4. oldalról)

te» — Ejryed, Szalal, Komáromi II., Ellenberger (Komáromi I.), Szabó (Zsenkovics), Hoppár, Barabás, Buzsáki, Lepenye, Farsang. Edző: Tschepen György.

A minden csapatrészében jobb vendégeik megérdemelten nyertek a teljesen enerváltan játszó hazaiak ellen. Góllövők: Szabó (öngól), Gedai (3), Kopcsa (2), Lőjek, Kovács (11-es.ből), illetve Lepenye (11-esből). Jók: Horváth, „ Szunyj, Kopcsa, Gedai, a hazaiaktól senkit nem lehet kiemelni.

t Éi-t. UJ. Schádl Lajos

Csurgó—Mernye 0:0

Csurgó, 400 néző. V.: Haracsi.

Csurgót Jancsi — Kovács J., Kisgéczi, Hosszú, Polgár, Horváth R.< Bodó. Kütsön (Kiss J.), Horváth A., Takács. Eieki. Edző: Kütsön László. Mernye: Szekeres — Herencsár,, Horváth, Kertész, Szanyádi, Tardi, Simon J. IGöndöcs), Bogdán, Simon M., «'scrvenyák (Simiglai), Simita. Edző: Szűcs László.

A hazai csapat a mérkőzés nagyobb részében nyomasztó fölényben játszott A vendégek lelkesen, de sokat szabálytalankodva védekeztek,

és csak a mérkőzés vége felé próbálkoztak a gólszerzéssel. Jók: Kovács J., Kisgéczi, Bodó, Horváth R., Hosszú, illetve Szekeres, Horváth, Szanya- di.

Csurgó ifi—Mernye ifi 4:1

Kovács Antal

A forduló válogatottja:

Tóth (Barcs) — Horváth (Kiss J. SE), Pusztai (Boglár- lelle), Vendl (Tab), Őri (Táncsics SE), Szilágyi (Boglárlel- le), Hódosi (Táncsics SE), Gedai (Kiss' J. SE), 'Izsói; (Marcali), Fürtös (Siófok), Gulyás (Barcs).

A bajnokság állása:

1. Siófok

3

3

__ __

1

5- 4

fi

2. Kiss J. SE

3

3

— —

13- 2

6

3. Táncsics SE

3

2

1 —

14- 1

5

4. Nagyatád

3

2

— 1

13- 4

4

5. Ealinca SE

3

2

— I

7- 4

4

6. Boglárielle

3

2

— 1

4- 4

4

7. VB KM Vasas 3

1

1 1

6- 5

3

8. Mcrnj-e

3

1

1 1

2- 2

3

9. Barcs

3

1

1 1

1- 5

3

10. Fonyód

3

1

— 2

10-10

2

11. Marcali

3

1

— 2

3- 5

2

12. Kadarkút

3

1—2

5-16

2

13. Ivarád

3

1

— 2

4-15

2

14. Tab

3

—

1 2

2- 5

1

15. Csurgó

3

—

1 2

3- 9

1

16. Lábod

8 -----3

2-16

““

sportfelelóse. — Régi vágyónk már egy ilyen nagyszabású verseny megrendezése. Most jókor esett ránk a választás,

mert ennél méltóbb helyen —

mint az ország egyik legmodernebb, legjobban felszerelt lőtere — egy ilyen versenyt elképzelni sem lehetne.

— Kik támogatták a rendezőket?

— Jelentős segítséget kaptunk a lövészszövetségtől, a megyei tömegsportbizottságtól és a szövetkezetek politikai ’ és társadalmi vezetőitől.

A csongrádiak már a lőál- iásba készülődtek, amikor egy piros melegítés fiatalembertől afelől érdeklődtem: hogyan tetszik a verseny, elégedettek-e a rendezéssel?

— Nagyszerű ez a lőtér. Nekem különösen nagy élmény egy ilyen út, hiszen én még a Balatont is csak egyszer láttam.

— Élmény lesz ez a két nap —. mondta egy miskolci szőke kislány —, csak a szállásunk lehetett volna jobb!

A versenybíróság délután egy órakor hirdetett eredményt, amelynek mi már nem nagyon örülhettünk. Sem az egyéni, sem a csapatversenyek első hat helyén nem találkoztunk somogyi névvel. A győztesek:

Női egyéni: 1. Nagy Mária (Heves megye, Füzesabonyi Áfész) 93 kör. A legjobb somogyi versenyző: Szőke Árpádiné (Nagyatádi Áfész) 84 körös teljesítménnyel.

Női csapat: 1. Tótkomlós (Békés m.) 257 körrel. A kaposvári női csapat 234 körrel a nyolcadik helyen végzett.

Férfi egyéni: 1. Németh László (Vas m., Sárvári Áfész), 95 körrel. Somogyi férficsapat nem volt az első tíz között.

A Zselic Áruház különdi- ját a legfiatalabb versenyző, a magyaratádi áfész versenyzője, Szőke Ágota kapta, aki 83 kört ért el.

Összesítésben a csongrádiak vitték el a pálmát.

K. Zs.

Hincs feüta'áfat a totón

A 34. hét telitalálatos szelvénye: 2 1 1x2 1 2 21x 2 2 X +2.

Ezen a héten sem 13+1,

sem 13 találatos szelvény nem volt. 15 fogadó ért el1 .12 találatot, nyereményük egyenként 117 012 forint. 265 fogadónak van 11 találata, ezek mindegyikére 2649 forint jut. A 10 találatosok 416 forintot érnek.

Pisztoly a múzeumablakban

Restaurétorkézhcn a Zichy-gyűjtemény

Áz országos

múzeumi és Igl műemléki hónap megyei

megnyitója szeptember 30-án Zala községben lesz: a hagyományos eseménysorozatot múzeumavatás teszi emlékezetessé: Megnyílik Zichy Mihály zalai ‘ múzeuma. Honfi István, a megyei múzeumok igazgatója rövid áttekin- •tést adott a megye múzeumhálózatának korszerűsítéséről és fejlesztéséről.

Három éve újították föl a niklai Berzsenyi-emlékmúzeumot, 1977-ben Zamárdiban tájház nyílt, tavaly adták át a Rippl-Rónai- vijlát, ahova sokan zárandó-’ kolnak el, hogy bepillanthassanak a festő egykori hajlékába. Az idén újra megnyílt a Kunffy-emlékirnúzeum, mely a kúria berendezésével gazdagodott. Ezek a legfőbb állomásai a fejlesztésnek. Még az idén átadják az új barcsi múzeumot is.

Mintegy hatmillió forintot költöttek eddig a zalai épületre. A megye egyik legérdekesebb gyűjteményével rendelkező múzeumnak háromszázhúsz négyzetméter kiállítási területe van. i (A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum állandó kiállítási területe húsz négyzetméterrel kevesebb.) Eredeti állapotába állítják vissza az úgynevezett grúz szobát, amelyben Zichy Mihály jelentős kelet-ázsiai gyűjteménye kap helyet. A Magyar Nemzeti Galéria Zichy-fest- ményeket adott a kiállítás teljesebbé tétele végett A megyei njúzeumi igazgatóság évről évre figyelemmel kíséri a képaukciókat hogy többek között Zichy műveit' minél nagyobb számban beszerezzék. A bemutató anyaga csak részben állami tulajdon, a könyvek, a kelet-ázsiai gyűjtemény és a bútorok magánkézben vannak.

Egy korábbi elképzelés szerint Zala községben kapott volna helyet — a Zichy-mú-. zeumban ■— Rudnay festészete is. Mivel temérdek a Zichyanyag, ezért a tervet módosították, s majd Kaposváron, a Rákóczi téren helyezik el a festő műveit. A megye múzeumi hálózatának további programjából: 1980-ban Uj- várfalván felavatják a Nosz- lopy-emlékszobát, 1981-ben Kisasszondon pedig a Csoko- nai-emlékszoba nyílik meg.

A Rippl-Rónai Múzeum restaurátorműhelyében szúrós szagot árasztanak a különböző vegyszerek, melyekkel a Zi- chy-anyagot kezelik. Hónapok óta tart a munka. Az ablakban pisztoly szárad — a parkra néz a csöve. Á műhelyben

aranylón fénylő szamovárok, a folyosón szekrényekben edények, fegyverek, szebbnél szebb intarziás dobogok. Remekmű valamennyi tárgy. Féldrágakövek ékesítik az intarziás dobozokat, a fegyvereken ezüst- és aranyberakás csillog. Az ötvösművészet csodálatos darabjai ezek. Sok tárgyról még a szakemberek sem tudják, hogy mire használták őket A titokra azonban nyilván fény derül, mire a raktárakból a múzeumba kerül a Zichy-gyűjtemény.

H. B.

T V-jegyzet

Hongkongi pőréket és még valami...

A sasbéniség saimptómái: az úrhatnámság, a takarón túli nyújtózkodás, a mimikri. Mo- liére óta számtalan színpadi műben visszatér az együgyű úrhatnám polgár alakja. Most Szakonyi Károly komédiájában Sas Bgííinek hívják őkéimét, és az Airoimpex igazgatója. Afféle szocialista self- made man; akit önerején kívül azonban a nálunk »kiemelésnek« definiált művelet is hozzásegített mostani posztjához. Sasunk kihasználja a kedvező szél járást. A munkásMoSnér Zolién

41.

Odakúszott melléjük, fel- térdelt, ts fölébük hajolt, mintha csak ezzel meg bírná őket védeni ettől az átkozott portól.

Aranka felpillantott rá, és elmosolyodott.

Mindent várt, csak ezt a mosolyt nem, egy ilyen mosolyt.

Mert Aranka mosolya olyan megdöbbentően tiszta volt, olyan zavartalan és elégedett, mint amilyen csak lehet az anyák mosolya évezredek óta.

De mint a biztonságban és kényelemben szoptató anyák mosolya, akik, midőn csecsemőjükkel keblükön megpillantják férjüket, szerelmüket, gyermekük ' atyját — amint ez az atya aggódó, szerető tekintettel föléjük hajol —, ezt a boldog pillanatukat semmi sem zavarja. Valamilyen kényelmes, hűs lakás belsejében vagy csendes lugas árnyékában sem lehetne ennél elégedetebben, békésebben, kedvesebben mosolyogni,

mint ahogy Aranika vis&za- mosolygott.

Igen. Hiszen mi boldogok

vagyunk — jutottak eszébe Aranka szavai. Nagyon. Amilyen boldog csak lehet ember a földön.

S András maga sem tudta, hogy amikor most ezeket a szavakat idézi, ez vajon valami pokoli cinizmus... vagy mindenre elszántság ... vagy a sorsot enyhítő jámbor irónia ... vagy valóban éppen annak a boldogságnak a megfogalmazni próbálása, amit hiszen valóban érez. Hiszen valóban telítve van szeretettel, szerelemmel, férji és apai büszkeséggel.

Talán az sem ínindegy, hogy egyébként pedig tiszta a lelkiismerete. Vagy ez már szerénytelenség? Vagy nagy- itépúség? Lehet-e az embernek egyáltalán.,. vagy lehet-e csak neki magának tiszta lelki ismerete? S egyáltalán számít-e valamit, számít-e ebben, a világban és éppen ebben a pillanatban az, hogy az egyik vagy a másik embernek milyen a lelkiismerete?

Na nem, hát ezt most 6

nem is igen dönti már el. Ideje sincs. Szüksége sincs. A ■kellő bölcsességről nem is beszélve. Egy világos: hogy azért ő mindenképpen szeretné, ha a saját lelkiismerete, az tiszta maradna.

Ä kicsi elaludt, anélkül,

hogy kiengedte volna a szájából az éppen megismert édes emlőt.

Talán indulhatunk.

Óvatosan felállt és körülnézett.

A megharciasodott kis fekete katona is felemelkedett. Látni még nemigen láttak semmit a lassan elosztó porban; de a mindenféle fegyverzaj mintha eltávolodott volna.

A lengyel valahogy féléviekéit a fél térdére; egyszerre ugrottak, hogy segítsenek neki, egyedül nem bírt egészen feltápászkodni. Halkan, elkeseredetten káromkodott a maga nyelvén. Ahogy sikerült megállnia a lábán, a pisztolyt rögtön a fogíya felé fo"dította.

Uporniczky lassan, méltósággal állt fel.

— Mozogjon, paraszt úr! — mordult rá cipekedő társára a katona, s már lépett is oda, hogy megragadja a petren- ceníd-hordágy nyelét.

A parasztnak öltözött úr azonban váratlanul, csípőre tett kézzel odafordult Andrásihoz;

— Es ha nem vagyok hajlandó?

András csodálkozva nézett rá; puskája csövét felemelte derékmagasságba.

— Nem hiszem, hogy ezt komolyan, mondja, százados úr!

— Tegyük fel, hogy komolyan mondom.

— Azt hittem, megtiszteltetésnek tekinti, hogy viheti ezt a hordágy at. Becsületes magyar prpletárasszonyt visz és

egy jövendő vöröskatonát.

— Képzelje, nem tekintem megtiszteltetésnek.

András körülnézett; nem árt még egy percet várni. Határozottabban ráfogta a puskát Uporniczkyre.

— Hát akkor gondolja végig, legyen szíves, hogy mit is tenne ön az én helyemben! Mert ha át kell vennem a petrencerudat, akkor, aggódom: nem volnánk képesek megfelelően biztosítani az ön érzését. Ez esetben rögtön felmerül a veszély, hogy megszökik. Képes, nem? Ha megszökik, esetleg az ántánt bur- zsoá csapatok kezébe kerül. Tekintve, hogy mindeddig vezérkari beosztásban, hm ... szolgált, fontos információkat szolgáltathat ki az ellenségnek. Bár, bocsásson meg, mindinkább az a gyanúm, hogy a' magához hasonlók minden fontos információt már eleve kiszolgáltattak, éjiben azért nem lehetek egészen biztos. Óvakodnom kell tehát az ön elvesztésétől.. Beláthatja, hogy nincs jogom kockáztatni. Tehát nem tehetek semmi mást: lelövöm.

— Hol tanúit logikát?

— A forradalomban.

— Remélem, maga sem veszi komolyan, amit itt olyan szónoki an előad.

— Bízza rám, hogy komolyan veszem-e?! De még nem válaszolt arra, hogy mit tenne az én helyemben?!

■— Én, barátom, ha maga a kezembe kerül, biztosíthatom, hogy minden teketória nélkül

lepuffantom! Mellőzve minden szónoklatot és ideológiát.

■— Az anyád rohadt istenit ...! — rontott volna neki a hegyes bajuszú katona.

De^ András rászólt:

— Állj!... Csak szabályosan. Bár az is lehet, hogy nekem is egyből le kellett'volna pufíantanom — fordult megint Üporniczkyhez. — De egészen biztos nem vagyok benne. A szónoklatért egyétí- ként bocsásson meg! Akárhogy is áll a dolog, szónoklatokat. nem köteles végighallgatni. Mindent el fogok követni, hogy átadjam adan- dárparaincsnokságnak.

— Dandárparancsnokság ?! őrültség! Hol van már itt dandár?

— Van dandár! — ordított

rá most minden dühével András. — Van dandár! Fogja meg azt a hordágy at!

A géppuska, mintha csak igazolni akarná, hogy valóban van dandár, újra megszólalt. Bizonyár^ ugyanaz a géppuska; bár nem egészen ugyanarról a helyről; nyilván közben tüzelőállást válthatott, hogy á románok be ne lőjék.

Upomiczky nem szólt többet. Nem sápadt el, nem mutatott ijedtséget. A lehető leg- közömbösebben tudomásul vette, hogy az eszmecsere véget ért. Odalépett a hordágyhoz, szabályosan beállt a két rúd közé, es lehajolt, megérintette a rudak nyelét, de még nem ragadta meg. Várta, hogy a katona is megfogja elöl a magáét.

(Folytatjuk.)

bői lett igazgató nem tudatosan, de kezdi felszámolni múltját. Van modell, amelyet másolhat: Szakonyi arra hívja föl a figyelmet •— nem elsőként, de nem árt többször is rámutatni —, hogy él hazánkban egy életvitelben nem szocialista mintát majmoló réteg, mely a »kaparj kurta, neked is jut« elvét nagystílűén valósítja meg ...

Szakonyi komédiája egyébként nem túl fajsúlyos mű, de minden .bizonnyal hatásosabb volt első, vidéki bemutatója alkalmából, hiszen akkor még kevesebb színpadi alkotás ábrázolta ezt az uborkafára ka- paszkodottsági állapotot eleven problémánkként. Az író »hozzákever« egy, a bohózatokból jól ismert kettős viszonyt az alapkonfliktushoz: Béninek a feleségén kívül — ez is sikk! — szeretője van, s ki más lenne az, mint neje barátnője? Ezenkívül szó van még egy áhított egyéves tanulmányúiról is nyugaton, s itt Sas igazgató »elvtársúrnak« vetélytársat is állított a szerző egy »original« értelmiségi vezető személyében.

Tulajdonképpen nem a főszereplő Sinkovits Imre játéka ragadja meg a nézőt. Ö túlságosan is ragaszkodik jól ismert eszköztárához. De van itt két munkás — afféle da- I rabon belüli tükörnek —, ben- " nük felfedezhetné Sas Béni egykori önmagát, s érzékelhetné, mit gondol »egykori önmaga« a mairól, öze Lajos és Pathó István formálja remekbe ezt a két. hús-vér figurát. A rendező Illés István volt vendégként, aki a hajdani miskolci előadást is sikerre vitte.

A szombat esti gazdag program során azonban igazán az járt jól, akinek sikerült, ébren tartania magát Va‘ szili) Suksin — író. rendező, főszereplő — Tereiére című 1972-es filmjéig, amelyben mint annyiszor: ismét a kisembert rajzolta meg, ezúttal is emlékezetesen.

L, L.

/