Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-26 / 199. szám
A kaputorony erőd téglái Babocsa középkora • Napló is őrzi az emlékekéiÖrttm árkok, mély gödrök övezik a templomdombot Ba- bócsán. A kerekded felszíni formák alatt minden csupa szöglet. Háromszögeik, téglalapok, csúcsos idomok, szabályos négyszögek a mélyben. S a magas föld hányások mögött kirajzolódik a két kaputorony alapja. Téglából, törmelékből rótták sietősen, az építőanyagot egyszerű agyagba ágyazták. Silbakoló katonák között özönlött befelé egykor a hadinép a két — magasba nyúló — torony árnyékában a várudvarra. Megtoldotta, jó száz méternyire előrébb nyújtotta óvó karjait a vár. Három oldalról mocsár övezte a falakait, nehezen hozzáférhető terepen. Csak itt, az északnyugati részen lehetett megközelíteni, mint Eszterházy Miklós írta, amikor 1664-ben az ostromló Zrínyi Miklós oldalán szemrevételezte a falakat. Bafoócsa telistele van régmúlt századok történelmének emlékeivel. Csontok, temetők bukkannak elő a kertek végében. A középkori település nyomai. Több forrás is szól a helység jelentőségéről, reneszánsz váráról, templomairól és kegyúri monostoráról. Nem is szólva az elpusztult polgárházak szinte nyomtalanul eltűnt alapjairól. Milyen volt ez a település a középkorban ? Mi, hol állott az évszázadok forgatagában? Milyen Baibócsa régészeti topográfiája? Tavaly egyebek között e fontos kérdés tisztázására kezA kaputorony alapjai. Teljesen ép reneszánsz kályha- oromdísz. • dődtek a községben ásatások, " dr. Magyar , Kálmánnak, a Rippl-Rónai Múzeum tudományos főmunkatársának vezetésével. Nyomokkal az írott források szolgáltak. Tekintsük át rövid«! ezeket! 1181-ben — csaknem 800 éve! — említik először a szu- loki birtokbejárás alkalmával a -Babouchára vezető utat-» az oklevelek. Már akkor jelentős nemzetiségi központ lehetett a helység. Itt székeltek a királyi hatalom erős támaszai, a Ti- boldok; itt kaptak szolgálataikért birtokot az első Árpádházi királyoktól. Velük együtt tss í :, . más idegen nemzetségek is — Győr, Rád- Vencelin, Őrei — letelepültek az államalapítás idején a megyében. S az akkori szokás szerint földvárat építettek, nemzetségi monostort emel- tek. • A Tiboldok jó helyen kaptak birtokot: erre vezetett a stratégiai fontosságú pécs— kanizsai útvonal, velencei és osztrák kapcsolatokkal. A család jövedelmét a révátkelők és az itteni vámol óhelyek növelték. A forgalmas helyen szívesen megtelepedtek a kereskedők, a szabad kőművesek és egyéb polgárivadékok. Így Babócsa 1434-ben már mezőváros, A XV. században a fontos — Somogyvárt érintő — zarándokút egy leágazása szintén érintette Babócsát A hajdani megyeszékhely hatását mutatja, hogy itt is épült Szent Egyed-templom. A kegyúri monostort Szent Miklós tiszteletére szentelték — hangsúlyozandó a víz melletti település hódolatát a hajósok, vízen közlekedők hagyományos védőszentje iránt. Miklós elsősorban bizánci szent, s föltételezhető, hogy a környéken századokig élénken él a bizánci hatás. E feltételezést erősítheti egy tavalyi lelet: a Lé- ránt-kertben talált kettős (bizánci) kereszt és a korábban ugyanitt előkerült, jelenleg ismeretlen helyen levő Szent György aranyérmecske. Hol van a Tiboldok régi vára, nemzetségi monostora? Mi újat mondhat az államalapításkori fontos hatalmi központról a régészet? Ez a mostani kutatások célja Tavaly bebizonyosodott, hogy egy korábbi régészeti topográfia néhány adata nem álja meg a helyét. Nem sikerült megtalálni föltételezett helyén a monostort. Az idén több helyen is folytatták a munkát Ezek alapján valószínűsíthető, hogy a Tiboldok földvára az 1450- ben, a Marczaliak által épített nagy reneszánsz erősség helyén állhatott, a Rinya és a Dráva középkori összefolyásának könyökében, ahol a rév- átikelő is működött Föltárták viszont a reneszánsz vár előretolt kapuerő- dítményét Ettől 400 méterre egy temetőre bukkantak. Négy rétegű temetkezés nyomait találták, de kora Árpád-kori népességanyagra utaló leletet eddig’ nem. Ástak még a Nagyatád felé vezető út mentén és a vártól mintegy 600 méternyire is. Mindenütt csontokat — egykori temetők nyomait — fordítottak ki az ásók a földből. Három temető: egy település népességének erejét, annak fontosságát jelzi. A források három templomot is említenek: e temetők közelében sejti a régész létezésüket Somogy kora Árpád-kori hatalmi központjainak kutatása komoly várakozásra jogosító tudományos program. Ezt szolgálták az Idei bodrogi ásatások és ez a célja a babócsai munkának is. S nyilván tovább fognak gyarapodni ismereteink e fontos korról, ha az ásóik — a program szerint — az ősszel Somogyvár környékén is földbe mélyednek. Csupor Tibor Havannából jöttem Sugárzó mosollyal érkezett, kezében akkora pontyot-' hozott, amilyenről a pecások is csak álmodoznak. Be sem léphetett a házba, mert a fonyódligeti nyaralok rögtön körülfogták. Kattant a fényképezőgép, most már megmutathatta a zsákmányt az otthoniaknak is. — Hat kiló, majdnem eltörte a botomat — mondja Tóth Péter, a Lengyeltóti Általános Iskola 8. osztályos tanulója. — Pár napja vagyok csak itthon, s máris egy újabb élmény. Rám fér a pihenés1 öt hetet töltöttem Kubában, s nemcsak az 50 fokos meleg, a magas páratartalom, hanem a zsúfolt program is elárasztott. — Hogy kerültél ilyen messzi országba? — Gitáron játszom, énekelek, művészi csoportot vezetek, s így jutottam el Zán- kára. Ott sok gyerekkel együtt mutattuk be »tudományunkat-“. Alig akartam elhinni, amikor megérkezett a papír, hogy hét társammal képviselem Magyarországot Kubában a nemzetközi gyer- mektaJálkozón. Július 14-én érkeztünk meg a Havanna melletti Lenin parkba. Huszonhét. ország gyermekküi döíísége előtt Fidel Castro avatta fel: Állandó lakhelyünk a Július 26-a nevű tábor volt, egyébként ez a nap KOba nemzeti ünnepe. A programban szerepelt 32 km-es biciklitúra, hajókirándulás, homoképítő-, tánc- és *úszóverseny (a harmadik lettem!). Elmentünk Varade- róba, Matanzasba, láttunk krókodilfarmot (gondoltam, hogy hazahozok egy kis alligátort, bár a húgomnak majmot ígértem), voltunk a Cueva de Dellamarban — ez egy cseppkőbarlang, 98 százalékos páratartalommal. Aztán megnéztük a Pia ja Gi- sent, magyarul a Disznó-öblöt. Itt szálltak volna partra az amerikai csapiatok, ha nem érkezik meg időben a segítség. Külön érdekesség volt, hogy hetente egyszer valamelyik kontinens napját tartottuk. Ez annyit jelent, hogy például Afrika napján az afrikai delegáció rendezett kiállítást országaik életét bemutatva, aztán műsort adtak, ünnepséget rendeztek. Szerintem az Európa napja sikerült a legjobban. Olyan akadályversenyt szerveztünk, ahol az egyes állomásokon egy-egy országnak egy-egy tálékot kellett megtanítania a többiekkel. Nagyon tetszett a nemzetközi születésnap. Az ott levő gyerekek közül felköezöntöttük azokat, akiknek az öt hét alatt volt a születésnapjuk. A gitáromat természetesen mindenhova- magammal vittem, így könnyebb ben ment a barátkazás is. Most Csillebércen kellene lennem, de annyira hiányoztak már az otthoniak, hogy külön engedéllyel itt maradhattam. Előkerülnék a kubai emlékek: elsősorban egy napló, amelyet Péter rendszeresen vezetett a napi eseményekről. Azután két szép legyező’ (ez anyué és a húgomé), egy egzotikus maszk, s a jellegzetes nádvágó; oklevelek, fényképek előadóestekről, sikeres szereplések eredmények Kattan a fényképezőgéo, készül a fotó, ponty helyett gitárral a kézben. Halkan játszani kezd. Egy 13 éves k's- fiü ujjai pengetik a húrokat A. A. Nők a mezőgazdaságban 'imé-ívd A statisztikai évkönyv szerint a mezőgazdaságban dolgozó nők rétege jelentékeny, mintegy 350 000 embert jelent tehát az aktív, önálló keresetű nők tizenöt' százalékát E rétegről jelentetett meg kiadványt Lengyel Zsuzsa tollából a Kossuth Könyvkiadó és a Magyar ífők Országos Tanácsa, Nők a mezőgazdaságban címmel. A szociológus szerző több jelentős munka írója, a témakörben, s ez a mű szinte összegzése az eddigi tevékenységnek. n Nemcsak felvázolja, de részletekbe menően elemzi a most megjelent kiadványban a pa- rasztnök bekapcsolódását a társadalmilag szervezett munkába, ezen belül a múlt néhány jellemzőjét idézve. A mezőgazdasági fejlődésének tükrében is vizsgálja a kérdéskört Különösen figyelmet érdemel A mezőgazdaságban dolgozók, s köztük a nők helyzete, rétegei című fejezet melyben az alapjaiban megváltozott gazdaságii és társadalmi helyzet nyomán kiala40. A dobogást azt egyelőre sémiképpen nem lehetett hallani, mert egy géppuska, valahol, elég közel, hosszú sorozatot adott, s annak a ropogása mindent elnyomott. Mire t aztán végre meghallotta,. addigra már látta is a lovasokat. Éppen ott tűntek fel, ahol ők — 6zin.te még csak másod- x'rcekkel ezelőtt — beváltottak a kukoricásba, «tLassan haladtak, * lépésben, talán óvatoságból. Lehet hogy ezek még nem is a terepet fésülik, hanem csak egyszerűen felderítenek? Lehet, hogy ez a határrész el van maradva az általános előnyomulás vonalától, s most ezek megnézik, hogy nem fészkelte-e be magát a vörösök • valamilyen, még harciértékű csoportja? Lehet, hogy ez a konok géppuska állította meg .őket Is? De hát hol ez a géppuska, és hova lő? Igen, feltehető, hogy a géppuskafészket akarják kifürkészni... Látta a lovak fejét, a katonák csúcsos sapkáját s néhány dzsidahegyet. Vagy húszfőnyi csapat lehetett De, úgy látszik, a kukoricás szélén megtorlód tak, és nem mentek tovább, csak csendesen topogtatták a lovakat Most egy pillanatra szinte csend lett, a géppuska is éppen elhallgatott, tétován még egyet-kettőt pittyent aztán mintha megnémult volna. S ebben a csendben felsírt a pici. András 1 jedeten pillantott a hordágyra. Látta, hogy Aranka balra fordul a szalmán — mennyire szétzilálódott már az a szalma —, kibontja a blúzát és mellére veszi a flát... A kicsi még nyöszörgőit, de amikor az anyja a szájába dugta a mellbimbót mintha csak tanulta volna, egyszerre beszívta. Hápogott ugyan egy kicsit, ügyetlenkedett, de végül is szopni kezdett Egész rendesen, szabályosan szopott. Mohó kis vörös pofa a szép, duzzadt keblen. S micsoda haja van a kis fickónak! Valóságos fekete haja van. S arra gondolt hogy íme: látja a fiát először szopni; s látja a feleségét először szoptatni. No, Kis András, nem panaszkodhat«, hogy nem jutottak osztályrészedül apai élmények... Lövés sziszegett ét egészein közel; mozdulatlanná dermedve tapadtak bele a földbe. Rögtön megint néhány gyors szisszenés... Meglátták volna őket? Vagy csak úgy belelövöldöznek a kukoricásba? A nagy, zöld levelek íurcsár zizegtek, bor- zongtak. Valószínű, hogy a lovasok lőttek, mert nagyon közeli lövések voltak ezek, a dörrenés szinte közvetlenül egyszerre hallatszott a szószegéssel. Mozdulatlanul és nesztelenül feküdtek; szinte nem is lélegeztek. Semmi nem hallatszott, csak a csecsemő cup- pamtása. Hát nem csudálatos? Ho^y is képes egy ma született kis poronty akkorákat cuppanta- ni? De vajon nem hallják-e meg a lovasok i6? Ó, hiszen ezek megindulnak 1... András óvatosan felemelte a fejét. A lovasok lépésben, szinte osonva indultak tovább. Ostobák! Előbb vaktában lövöldöznek a világba, azután meg óvatoskodnak. A lovasok nyílván úgy találták, hogy messzebre is eljuthatnak. Talán adódott nekik valami természetes fedezék is. Ha rájöttek, hol a géppuska, s hogyan tudnak továbbmenni akkor éppen az is lehetséges, hogy meg akarják kerülni és bekeríteni ezt a konok géppuskát. Éppen megint felkel epeit! Nem volt mit tenni, lapulni kellett tovább. Hiszen a lovascsapat bármelyik pillanatban megállhat, s bármelyik pillanatban vissza is fordulhat. A zubbony bizony most már nagyon iheleg volt; jólesett volna valamit lazítani. A fene ezt a Upomiczkyt, ő parasztingujjban van, még neki van a legjobb dolga; fekszik kényelmesen, és várja hogy merre fordul. A lengyel. Hát bizony őneki nagyon keserves a képe. Nyilván sebláza is van. Mindenesetre a pisztoly csövét el nem mozdítja a rábízott fogolyról. A kis fekete felkőnyökőlt, és hegyes bajszát. András felé fordította; — A fene egye meg, hallod, ha nem veszítjük el, a puskát, vagyis én marha, az anyám istenit... szóval most, ha elkapnának, még igen megcsiklandoznánk ezeket. Négyen, ugye, már az is valami. Persze, ha ez a gané is... ez is be nem fejezi a háborút. Upomiczky nem állhatta meg szó nélkül: — Nem tudom, hogy mi a különbség a között, aki eldobja a fegyverét, meg a között, aki leveti a zubbonyt is. A katona dühösen vicsorgott, mert erre, sajnos, nem tudta, mit mondjon, hiába keresgélte a szavakat. András szólt bele: — Igazán nem tudja, főhadnagy? ' — Százados! — javította ki Uporniczky. — Gondolom, talán élőbbről ismer... Tizenhét karácsonyára előléptettek és kitüntettek. Maga tudja, mi a különbség? — Igen. Én tudom. Sőt, maga is tudja. De ne aggódjon, ért most nem fogjuk megvitelit képet részletezi X mezőgazdaságban aktívan tevékenykedő nőknek 83 százaléka dolgozott 1977. január 1-én — ez volt a vizsgálódás időpontéi — a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben. Arányuk a szövetkezetek összes aktív dolgozója között csaknem változatlan. Jelentősebb változást — emelkedést — találunk. A szövetkezetben csak az alkalmazottak között dolgozó nőknek többsége tagja is a tsz-nék. Kötődésük erős, a szövetkezet közösségi keretét és jellegét ma már teljesen magukénak érzik, szögezi le Lengyel Zsuzsa. Az utánpótlás azonban gond: bár a tagság átlagéletkora csökken, ebben főként annak van szerepe, hogy az idősebb tagok nyugdíjba mennek. A mező- gazdaság egésze valamennyi népgazdasági ág közül a »legöregebb«, az ott dolgozók átlagéletkora a legmagasabb. A fiatalok, köztük a fiatal nők nem kis hányada - megfelelőbbnek, előnyösebbnek tartja a maga számára, ha a mezőgazdasági termelőszövetkezetek sajátos rétegéhez, az alkalmazottakhoz tartozik. Nem a szakiképzettség, hanem éppen annak hiánya miatt választják sokan ezt a munkaviszonyt. Az is igaz, hogy a szakképzett nők a férfiaknál jóval nagyobb arányban kötődnek a szövetkezethez. Lengyel Zsuzsa megállapítása szerint a mezőgazdaságban ■a vezetők összetétele még nagymérvű »férfiuralmat« mutat ma is. A felső és középszintű vezetésben a nők aránya alacsony. A szakképzettség szükségességének és jelentőségének felismerése és megértése is erősen eltér egy- másiól, aszerint, hogy férfivagy nődolgozóról van-e szó, illetve a szülők esetében aszerint. hogy fiú- 'vagy lánygyermekük sorsát tervezik-e. A pontos képet adó kis kötet zárszavából idézzük a megszívlelendő sorokat: »Minden jel arra mutat, hogy a mező- gazdasági üzemek egy részének a jelenleginél nagyobb erőfeszítéseket kellene tennie a fiatal szakemberek, különösen a nők munkába állítása és megtartása érdekében.« L L tatai. Esetleg majd a hadbíróság. — Tehát azt gondolja, hogy majd még a hadbíróság... Egyáltalán nem rejtegette a gúnyt; tisztán benne volt a hangsúlyában, hogy ugyan, hol lesz már itt ilyen hadbí- .róság ... ? András végignézte szálas, még a tépett parasztruhábam is katonás alakját. Hej, Upor- niczky, te császár tisztje, te vörös hadsereg tisztje... vajon milyen hadsereg tisztje készültél most lenni, s ugyan hová készültél ebben a szokatlan álruhában? Vagy lehét, hogy éppen ő készül majd miellenünk bírónak? Lehet, hogy a leg- bölcsebb volna most, itt, rögtön a kukoricásban bíráskodni felette? — Mennek ezek? Még mindig mennek? — morfondírozott közben a hegyes baju- szú. Gondolod, hogy azt a géppuskát... Ki tudja, mi kárt tesznek, az istenit ennék a nyomorult világnak... A lovasok egyszerre feldübörögnek. Teljes vágtában, hosszan elnyúlt csapatban száguldottak vissza a kukoricás mellett. Nagy port vertek, s a szélcsendben ott maradt a por, megállt mögöttük a levegőben. Aztán a por lassan szétterült, és elült. Beszivárgott a kukoricásba is. András érezte az orrában a szagát, nyelvén az ízét; Arankát figyelte és a kisfiát, hogy most rájuk is száll ez a por; rátelepszik az anya kibontott keblére, rá a csecsemő hártyavékony bőrű kis pofájára. (Folytatjuk.) Molnár Zoltán
