Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-24 / 197. szám
A hírmondók is útra készülnek , Kóborlás az „enyészet földjén” Az erdészet gépkocsivezetője bizonygatja: nemrég látta a gazrengetegben bóklászó öregasszonyt, biztosan megtaláljuk a házában. Vállunikig ér a kóró, ruhánkba indák kapaszkodnak, miközben a pirinyó, roskatag épülethez igyekszünk Lehetetlen, hogy napokkal vagy hetekkel előbb ember járt volna erre! Sehol egy csapás, csak vadóc. Süvölvény erdei fafajok és gyümölcsfák csda- tagjad keverednek sűrű, korhadt szagot árasztó gazzal, s minduntalan földön fekvő, fűbe bújt faágakba botlunk * A házikó gazdátlan. A szoba-kamra-konyha szerepét tölthette be az egyetlen helyiség: rongy, ütött-kopott edények hevernek szanaszét, az ágyon lomok összevisszasága Gyomrot fölkavaró látvány. Pedig ólt itt valaki, és nem is régen... cséré »kenyér- nap« van — a hét három napjának egyike, amikor megérkezik a kenyér Nada- losról —, s ennek »tiszteletére« kinyit Palkovics Györgyné. Nem kell soká várni, s összejön a puszta központi épületében az utolsó óráit élő település lakóinak csaknem a fele. Tíz ember. — A nénit keresték? Bodrogra ment, a testvéréhez. Éppen most intézik szociális otthonba való elhelyezését — mondja Palkovicsné. Negyvennégy óta lakik itt; férje a- Na-svbajomi Nagyközségi Tanács tagja, itt született Az asszony két éve a puszta boltosa. — Csak azért vállaltam, mert a férjem fogattal elhozza az árut Havonta húsz-hu- szonkét ezer forint a forgalom, télen ennyi sincs. Mi is elmenőben vagyunk; a telet már nem várjuk meg a pusztán. Mezőcsokonyára költözünk. Nincs értelme a maradásnak. Hogy mást ne mondjak, a kukoricánkat majdnem mind leették a vadak... Valamikor volt Itt tanács, iskola, orvosi rendelés. A bolt maradt meg legtovább, dé az idén bezár. Nadalos háromnegyed órai járásra van, onnan kell majd beszereznie a húsz embernek, ami kell. Azaz dehogyis húsznak: hiszen Pal- kovicsékkal akkor már nem lehet számolni... — Amikor Gigéből idejöttem, még volt fiatalság a pusztán — meséli az asszony. — Rendezvények, mulatságok voltak. Szóval nem éltünk rosszul. Ide tartozott Galabárd és Fehértó is... Minthogy a pusztán nem akadt húszholdas összefüggő terület, amely nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas lett volna, nem szerveztek termelőszövetkezetet. Megmaradtak egyéni gazdálkodóknak, művelték a homokot több-kevesebb sikerrel. Még paprikát is termeltek: este tízkor elindultak szekérrel, s reggel ott voltak Kaposváron a piacon. Lukács Pista bácsi hetven- három éves, tíz holdja van a pusztán: — Megtermett itt minden; most sem panaszkodom. Terményemet az állataimban adom el. Nem hizlalok: növendék állatokat értékesítek, marhát és sertést A lányom Kelevízen lakik, tavasszal talán odaköltözöm hozzá. Addig menjen az ember, amíg tud valamit segíteni és nem szorul ellátásra! Éjjelente kint járok, őrzöm a kukoricát a vadaktól, mert bekeríteni mégsem lehet... Orvosunk tavaly december óta nincs. Minek is jönne ki ennyi emberhez? A beteg Pusztakovácsába vagy Nagybajomba megy. Vagy viszik... Molnár János bácsi hatvanhárom éves. ö leadta a négy hold földjét, mert nem bírt vele. Még talán jobban is járt mini a ma is gazdálkodók: nyugdíjat nem várhatnak, ő viszont rendszeres segélyt kap a tanácstól. A hírmondók a petróleum- lámpa alatt szívesebben beszélnek a múltról, mint a jövőről. Említem az összedőlt haranglábat Nehéz sóhaj fakad egyikükből: — Ha halál van valamelyik házban, nincs mivel harangozni. Igaz, az sincs, aki harangozna ... Abban a zsúptetős házban lakott az utolsó harangozó — mutatja. Tervezik, hogy bekerítik a temetőt Itt nyugszanak a régi pusztaiak. Azok, akik még nem akartak vagy már nem maradt idejük máshová menni. — Aki egyedül él és meghal, vagy észrevesszük mindjárt, vagy csak napok múlva nyitja rá az ajtót valaki. Messze vannak egymástól a lakott házak is. Ahogy tudjuk, azért számon tartjuk egymást — mondja Palkovicsné. Azt is ő számolta meg, hogy most éppen húsz lakója van a pusztának. Az út mindkét oldalán romba dőlt vagy lebontott épületek. És arra utaló jelek az emibernyi kóró között, hogy a területet, amelyet most a természet ismét birtokába vesz, udvarnak vagy kertnek használták. Elvétve akadunk lakott házra. Itt élnek a puszta őrtállói. A hírmondók, akik közül állandóan vannak útra készülődök, az erdők között nyiladékot keresők. Kakpuszta, 1979. augusztus. Heraesz Ferenc Kép: Király Béla Az út mindkét oldalán romba dőlt vagy lebontott épületeket látunk — és arra utaló jeleket, hogy a területet, amelyet most a természet ismét birtokába vesz, udvar vagy kert gyanánt használták. Itt egy kútágas mereszti az ég felé napszítta V-betűjét — ott a szétmálló káva mutatja: egykor vizet merítettek embernek, állatnak. Ki tudja, hányszor porzott végig a homokon az a tűzoltókocsi, amelyik most tengelyig érő gazban, leszakadt pumpával pihen egy őrtálló akác mellett. Ki és mikor akaszthatta az istállóajtó- ra a lószerszám maradványát, a foszladozó kantárt. Az istállóból már csak az ajtó és a szárfa áll... Az iskola küszöbét benőtte a gaz. fehér falát fenyőgallyak simogatják. A zománcozott tábla még dacol az idővel, bár »fejjel lefelé« függ már a címer... Az »enyészet földjét« járva hírmondókat keresünk. Egy lakatlan épület ajtaja előtt tehén bámul a kiváncsi látogatóra, s nem messzire innét virgonc süldő nyargal ár- kon-bokron át Egyre fogyat- kozóan ugyan, de azért él itt ember. A laza pusztaközösségben húszán mérlegelik kilátásaikat .., Kicsiny, a környezethez képest meglepően takaros bolt áll ti tisztás közepéit Szersn; 38. A fickó hátra-hátratekintett. Talán éppen mert ébersége ilyen irányú volt csak akkor vette észre őket, mikor már szinte beléjük botlott, nem is megkerülve a fát, hanem inkább átbújva a lehajló ága alatt. Megtorpant, és maga elé kapta a pisztolyát. Csak most ismerte meg András. Uporniczky volt; hajdani k. u. k. főhadnagy, s ma reggel még a harcoló magyar Vörös Hadsereg vezérkarának külön megbízottja, aki a támadás előkészületeit ellenőrizte; Ügy látszik, nem szerzett eléggé biztató tapasztalatokat. — • Lám, a vezérkari elvtárs ... ! Ugyan hol jár itt, ahol a madár se jár?! Uporniczky kihúzta magát, s igyekezett magabiztosnak mutatkozni. A pisztolyt nem engedte lejjebb. — Maguk mit csinálnak itt?- S megszokott szigorúságával tekintett végig a furcsa társaságon. — Hát egészen pontosan mi sem tudjuk, jelentem. Azt hiszem megpróbálunk visszajutni Poroszlóra. — Aztán egyenesen a szemébe nézett: — Nem tart velünk? — Nem! — jelentette ki határozottan Uporniczky, s nyilvánvaló volt, hogy sürgősen tovább óhajt. haladni. — Kár. Többen talán többre mennénk. Uporniczky látta a gyereket, az anyát, a sebesültet, meg a fegyvertelen katonát, s engedett valamit a szigorúságából: — Nem hiszem, hogy maguknak is sikerülni fog. Én a magam részéről befejeztem ... Tett is egy oldalazó' lépést, hogy kikerülje őket. Ébersége azonban nem engedett. Sőt, összpontosult Andrásra, az egyetlen fegyveresre. — Akkor legalább a pisztolyát itt hagyhatná... Nekünk még szükségünk lehet rá. — Miért gondolja, hogy nekem már nem? Soha nem tudhatja az ember. Még mindig csak igen óvatosan sasszézott tovább. S a pisztoly csövét el nem mozdított* volna; András mel-' lének szegezve Igyekezett átkerülni a másik oldalra. — Hát igen — hagyta rá András. — Az ember sohasem tudhatja. Uporniczky elhatározta, hogy a maga részéről most már befejezi ezt a hasznosnak úgysem ígérkező csevegést. Az elválás megkönnyítése céljából jóindulatú gesztusra szánta el magát: — Felhívom a figyelmüket egy fontos körülményre... aki megadja magát a-z ántántcsa- patoknak, az a genfi konvenció kedvezményeiben részesül. Határozottabban fordult Most már hátrálnia kellett. De pisztolyát még most sem engedte le; még most is András esetleges ellenmozdulatait figyelte. De András nem mozdult. Ügy látszott, meggondolkoz- tatja ez a genfi konvenció. — Hát akkor... — mondta Uporniczky. S indult. Indult volna. De éles fájdalom hasított bokájába, s lába kirepült alóla. A lengyel, látva a helyzet alakulását, jól megkapaszkodott a tönkőben, amelyen ült, s mielőtt a parasztruhás tiszt eltávolodhatott volna tőle, a legutolsó pillanatban — épen maradt lábával — minden erejét összeszedve bokán rúgta. Uporniczky egyensúlyát vesztve a fenekére esett. A pisztolyt estében még elsütötte, de céloznia már nem nagyon sikerült; András zud; HÉTVÉGI TÁIOLÓ Bogiári kiállítások A Balaton Táncegyüttes műsorát ígéri szombat estére a siófoki Dél-balatoni kulturális Központ programja. Az est a jól sikerült nyári táncszínház új eseménye. Ma egyébként Kálmán Imre-em- lékhangversenyt rendeznek 20 órakor, a város szülötte tiszteletére mindazoknak, akik kedvelik az operettet. Bizonyára sokan összekapcsolják majd az eseményt a Kálmán Imre emlékkiállítás megtekintésével. Más jellegű kiállításban gyönyörködhetnek a siófoki művelődési központ látogatói: negyedszer rendezték meg itt a Művészet a Művészetben című tárlatot azokból a képzőművészeti alkotásokból, melyek reprodukciói a szép kiállítású folyóiratban jelentek meg. 'itt az eredetijeikkel találkozhat a közönség szeptember 10-ig. A bogiári kápolnák mé? mindig vonzzák az idegent: Würtz Adám grafikusművész és Incze Judit szobrászművész kiállítását kínálja a helyszín. A kék kápolna melletti parkban továbbra is Nagy Sándor szobrai láthatók. Folytatódnak a Dráva menti napok rendezvénysorozat eseményei is, vasárnap pedig a zárásra kerül sor. HuszonÁ vándorkiállítások közül az előzetes tervek szerint a pécsi grafikai műhely alkotásainak jelenleg Kadarkúton, a somogyi képzőművészek munkáinak Barcson, a fonyó- di iskola műveinek Csurgón kell esztétákai élményt adniuk az érdeklődő művészetbarátoknak. Gera Katalin szobrászművész Balatonberény- ben rendezett kiállítása vasárnapig tekinthető meg a ■klubkönyvtárban, akárcsak dr. Rácz Jenő magángyűjteménye a Somogyi Képtárban. Piedone ismét visszatér a kaposvári mozikba: ezúttal a Vörös Csillag műsorában találkozhatunk a Búd Spencer megfogalmazta »Erős Jánossal«. A színes, szinkronizált olasz—francia kalandfilm elme: Piedone Afrikáiban. Jelige: »Üsd, vágd — nem apád!« A Szabad Ifjúság filmszínház 16 órai előadására A Kék Madár című szovjet—amerikai szuperfilmet ígéri a gyerekeknek, s a Czu- kor György rendezte alkotásban láthatjuk Elisabeth Tay- lort, Jane Fondát és másokat. Kabos László komikusi tehetségének méltánylói töltik majd meg a mozit a 18 és 20 órai előadáson, ugyanis A veréb is madár című színes magyar filmet vetítik. A Kréhatodikán 16 órára a me- cseknádasdi német nemzetiségi együttes műsorát hirdették meg Barcson a strand szabadtéri színpadán. Ha rossz idő lesz, akkor a művelődési központ a helyszín. Este 19 órától sváb bált rendeznek a Boróka étteremben, ugyancsak a baranyai együttes közreműködésével. bonyának a vállán a puskaszíjtartó posiztóbabát lőtte ketté. Kezét ösztönösen, hátrarántotta, hogy felfogja vele az esést, de csak a bal tenyerére tudott támaszkodni, jobbjából nem engedte ki a pisztolyt, öklére esett. Erre a pisztolyt tartó jobb kezére toppantott rá villámgyorsan a kis fekete katona. András meg a mellének szegezte a puskát. A katona lehajolt, fickán- dozó, hegyes bajusszal, káromkodva, s előbb a pisztolyt ráncigáita ki a tiszt markából, és csak azután vette le a csuklójáról a bakancsát. Sziszegett, szitkozódott, vicsorított. András már azt várta, hogy neki ugrik a rászegezett puskacsőnek. — És ön, vezérkari különmegbízott elvtárs? Ön miért nem óhajt élni a genfi konvenció nyújtotta lehetőségekkel? Miért öltözött... hm., civilbe? Egy pillantást vetett a vállára, s megigazította a pánton a ronggyá lőtt posztóbabát. Egy enyhe kis fejcsóválással intézte el, ej, ej, hat illik ilyet... ? De a kérdezett még mindig nem óhajtott válaszolni. Hanem ő kérdezett: — Meddig kell Itt feküdnöm? — Miért kellene feküdnie? Tápászkod jék! — szólt rá aztán váratlanul szigorúan. — Uporniczky, ön a magyar Vörös Hadsereg foglya! Szökevény! (Folytatjuk.) nusz kertmozi ajánlata a hétvégi két napra a Blöff című kalandfilm Antony Quinn nel és a népszerű olasz énekessel, Adriano Celentanóval a főszerepben. A, Latinca mozi krimit hirdet szombat—vasárnapra, a Detektív két tűz között című filmet, John Wayne-nel, a »westernkirály- lyal« a főszerepben, aki a közelmúltban hunyt el. A Rákóczi mozi Annie Girardot filmjét, a Fuss utánam, hogy elkapjalak címűt játssza vasárnap. Hétfőn 18 órától a Haverok együttes muzsikál az ifjúsági parkban, közben filmet is vetítenek. A hétvége televízió műsorából Szakonyi Károly Hongkongi paróka című komédiájára hívjuk föl a figyelmet. Szombaton 20 órakor kezdődik a közvetítés felvételről, a Nemzeti Színházból. Sinko- vits Imre alakítja Sas Bénit, a munkásból lett igazgatót. 22 óra 35 perckor ugyancsak az 1. műsorban láthatjuk a Suksin-sorozat újabb részét, a Terefere című. 1972-es filmet. Író—rendező—főszereplő: Va- szilij Suksin, a koránt elhunyt, nagy tehetségű művész. Thomas Mann regényének feldolgozása — Lotte Wei- marban — szerepel a vasárnap esti műsorban, 21 órakor. Az 1974-ben forgatott NDK- beli filmben Ltít Palmer alakítja a főszerepet. Lotte felbolygatja a kisvárost, túlbuzgó kíváncsiak és szívüket őszintén feltárni szándékozók zaklatják, ő azonban Goethével, a költőfejedelemmel akar találkozni ..; Képünkön a boglárt k8polnatárlat részlete látható. Molnár Zoltán
