Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-19 / 194. szám

Harmincéves az alkotmány Irta: Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese S zép és jelentős évfordu­lóhoz érkeztünk: al­kotmányunk megszüle­tésének harmincadik évfordu­lóját ünnepeljük. Mái ünne­pünknek történelmi jelentősé­gű előzménye 1945 tavasza, amikor a szovjet hadsereg kiűzte hazánkból a német fa­sisztákat, halálos csapást mért a hazai reakció hadi és álla­mi gépezetére, s lehetővé tet­te, hogy népünk a szabad és demokratikus, majd később a szocialista fejlődés útjára lép­jen. A felszabadulást követő években a munkásosztály és forradalmi élcsapata, a kom­munista párt vezetésével tör ténelmi fordulat következett be hazánk politikai, társadal­mi és gazdasági életében Alkotmányunk megszületé­se történelmünk új korszaká­nak kezdetét jelezte. Hazánk új alaptörvényének szentesí­tése nem pusztán kiemelkedő fontosságú jogi aktus, hanem a magyar nép több évszáza­don keresztül folytatott sza­badságharcának betetőzése is A valaha oly gyakran em­legetett «-ezeréves alkotmány-« a mindenkori elnyomó osztály törvényeinek tára, a feudális jogszokások gyűjteménye volt. Korábban az elnyomásban sínylődő nép sok nemzedéke, számos nagy történelmi szó mélyiség harcolt az igazi al­kotmányért Augusztus 20-a eredetileg is egy új állam megalkotásának és megalkotó­jának, I. István királynak az ünnepe volt, aki államalapító és társadalomalakító munkája sarán fölismerte az idő pa­rancsát és a magyarságot át­vezette egy idejétmúlt társa­dalmi formából és életmód bili az akkori újba. Ezután hosz- szú évszázadokig tartó, kímé­letlen harc következett a nép érdekeinek képviselői és az elnyomók között. E harc egyik emlékezetes eseménye volt például a Rákóczi szabadság- harc időszakában összehívott -e'tréSOúi országgyűlés, amely ki­mondta a Habsburg-ház trón­fosztását vagy a Martinovi cs- féle mozgalom, amely megfo­galmazta a polgári köztársa­ság gondolatát Majd 1848 kö­vetkezett Ady a századforduló táján nemcsak az altkori, hanem a hosszú évszázadokon át ural­kodó viszonyokat i6 jellemez* te, amikor így írt: »-István ki rály országa, amely majdnem gyarmata egy másik, züllő or­szágnak, koldus, mert szipo- lyozták és szipolyozzák, ereje sincs, hogy leszámoljon 3 megbéklyózó feudalizmus ma­radványaival. Itt még társa­dalmilag az őskorban élünk.« Egymást érték a héten So­mogybán a munkásgyűlések, a termelési tanácskozások és a brigádvezetők megbeszélései. Sorra-rendre tették a fölaján­lásokat, tárták föl az új és újabb tartalékokat saját mun­kájukban. A XII. kongresszus és felszabadulásunk 35. év­fordulója tiszteletére jobb és több munkát vállalók tulaj­donképpen az üzemek, gyá­rak belső, kimeríthetetlen em­beri tartalékait mozgósították. Érdemes fölfigyelni az elto­lódó hangsúlyra: a különbö­ző vállalások ma már a mun­ka minőségi oldalát veszik célba. Az élőmunka haté­konyságának javítása, az anyaggazdálkodás tartalékai­nak föltárása, a takarékos energiafölhasználás ma a fej- . löd és hajtóereje. Ezeket tar­talmazzák a vállalások is. Vajon van-e fedezete, hogy e vállalások megvalósuljanak? Brigádokkal, vállalatvezetők­kel, munkásemberekkel be­szélgetve lépten-nyomon ta­pasztalható, hogy szinte min­denki érzi, tudja: »-át kell programozni-« eddigi gondol­kodásunkat. Bizonyos gazdasá­gi törvényszerűségek határok­tól függetlenül hatnak ránk. S ez — soha nem volt olyan világos, mint ma — újfajta magatartást kíván mindany- nyiunktól. A héten a megyé­ben sorjázó vállalásokból az i Történelmi fordulat volt te­hát 1918 novembere, amikor a Nemzeti Tanács kikiáltotta a köztársaságot, és 1919 már­ciusa, a Tanácsköztársaság ki­kiáltása, mert hazánkban a tanácshatalom volt az első, amely valóban demokratikus szabadságjogokat biztosítót* minden dolgozó embernek A munkásság és a parasztság először kapott demokratikus választójogot, először nyílt al­kalma az elnyomott osztályok­nak, hogy saját osztály érdé keik érvényesítéséért bele­szóljanak az ország életébe. Mint emlékezetes, 1919. jú­nius 23-án a tanácsok orszá­gos gyűlése elfogadta a Ma­gyarországi Szocialista Ta­nácsköztársaság alkotmányát amely egyike volt a világ el­ső szocialista alkotmányainak. Méltán állíthatjuk tehát, hogy a Tanácsköztársaság rövid fennállása történelmünk egyik legdicsőbb korszaka, népünk szabadságharcainak méltó folytatása volt. A z 19^9-ben megszületett alkotmányunk a Ta nácsköztársaság jog­rendjének, jogalkotásának sza mos tapasztalatát hasznosí­totta. Megalkotása óta tovább erősödött hazánkban a mun­kásosztály és marxista—leni­nista pártjának _ vezető szere­pe, nőtt befolyása és tekinté­lye. A fejlett szocialista tár­sadalom fölépítésének prog­ramja, amelyet a kommun s- lák állítottak igaz és lelke­sítő célként népünk elé, ma már nemzeti programmá, egész társadalmunk Közös ügyévé vált. Kifejezésre jutott ez 1972 márciusában, amikor az országgyűlés törvényerőre emelte a módosított alkot­mányt. Alkotmányunk 1972. évi módosítása kifejezi, hogy az 1949 óta eltelt időszakban a dolgozó nép alkotó munkájá­nak, harcainak eredménye­ként olyan politikai, társadal­mi, gazdasági és tudományos­kulturális fejlődést értünk e\ amely évszázadok adósságát pótolta. Ahogy Kádár János elvtárs parlamenti beszédében hangsúlyozta: ez az időszak dolgozó népünk nemzeti fel- emelkedésének dicső történe­te, még akkor is, ha a meg­tett úton nehézségek és meg­rázkódtatások is előfordultak Pártunk, munkásosztályunk, népünk munkája és harca ha­talmas fejlődést hozott, tör­ténelmi jelentőségű eredmé­nyekhez vezetett. A munkár- osztály, a nép hatalma, a Ma­gyar Népköztársaság szilár­dabb, mint bármikor koráb­ban. A szocialista társadalom tűnik ki, hogy az üzemek kö­zösségei a brigádok értik és munkájukban hasznosítani is akarják az új követelmé­nyeket. A héten fontos témát tár­gyalt a megyei tanács végre­hajtó bizottsága: a balatoni köztisztaság kérdéseit. Ha azt vesszük, hogy a legtöbb bala­toni településen milyen szer­vezett a szemét elszállítása és ártalmatlanítása, akkor né­mi elégedettségre lehet okunk. De ha a szemetes sétányok, a dinnyehéj hegyek, a szét­szórt kukoricacsövek, a zsí­ros lángospapírt hintáztató szél jut az eszünkbe, akkor kevésbé dörzsölhetjük elége­detten a tenyerünket. Láttam már összetört mosdókagylót, röstellkedve a rekettyésbe ci- pelőket — nem volt szemétle­rakóhely, ahol elhelyezhették volna. Gyakran láthatunk a kapun belül gyönyörűen nyí­rott pázsitot, míg a kerítés előtt ölmagas gaz éktelenke­dik, s a dudva hűvösében lim­lom lapul.. Egyszóval: a ba­latoni köztisztaság nem szű­külhet egyszerű fejlesztési kérdéssé. Átgondolt rendezés­re, honi viselkedéskultúránk gyors változására is szükség van. Amíg a Balatonra ér­kező nyaraló éhét csillapítva könnyedén szerteszórja a le­rágott csirkecsontot és nem zavarja, hogy a lángossütő előtt bokáig gázol a zsíros pa­alapjait leraktuk, a szocialis­ta termelési viszonyok Wies győzelmet arattak az egész gazdaságban, 6 népünk a fej­lett szocialista társadalom épí­tésén dolgozik. A módosított alkotmány tartalmazza mindazokat az alapvető változásokat is. ame lyek alaptörvényünk elfjgadá- sa óta társadalmunk osztály­szerkezetében bekövetKeztek. Kimondja, hogy társadalmunk vezető osztálya a munkásosz­tály, amely a hatalmat a szö­vetkezetekbe tömörült pa­rasztsággal szövetségben, az értelmiséggel és a társadalom többi dolgozó rétegével együtt gyakorolja. A munkás-paraszt sző vétség nemcsak rend­szerünk biztos politi­kai alapja, hanem eszköze és feltétele is az osztályok kö­zötti évszázados különbségek fölszámolásának. E szövetség­re épülve mind szélesebben és mélyebben bontakozik ki a szocialista nemzeti egység, amely az alapvető érdekel: azonosságán és az alkotó együttműködésen alapul. A szocialista társadalmi program és valóság egységbe tömöríti a nemzetet. Ez az egység politikánk és terveink legfőbb pillére. Egész társa­dalmunk a sajátjának, nemze­ti programnak vallja a XI. kongresszuson megfogalma­zott feladatokat Belpolitikai tevékenységünk homlokterében a gazdasági építőmunka feladatai állnak Pártunk Központi Bizottsága 1979. június 29-i ülésén töb­bek között megállapította, hogy a gazdasági élet minden területén fokozódtak az erő­feszítések céljaink elérése ér­dekében, népünk eredményes munkával támogatja gazda­ságpolitikánk valóra váltását Ugyanakkor a Központi Bi­zottság rámutatott arra is, hogy a minőségi változások a termelésben, a gazdálkodás­ban, a külgazdasági egyensúly javításában még nem bonta­koztak ki a szükséges és le­hetséges mértékben. Dolgozó népünk nagy fokú politikai érettségről tett tanú- bizonyságot, megértette a i alapvető gazdasági problé­máinkat, s a megoldásuk ér­dekében hozott kormányhatá­rozatokat, egyebek között a fogyasztói árintézkedései szükségességét Tudomásul vette, hogy egyrészt tőlünk független okok miatt jelentő­sen emelkedtek a nyersanya gok, energiahordozók és egyéb fontos, importált termékek árai, amelyek a belföldi árak­ban — sem a termelő*, serr. pírban, addig hiába ölünk milliókat a balatoni köztiszta­ság szervezetébe. Igen, a milliók. A pénz, az anyagiak szerepének fölna­gyítása sem mindig egészsé­ges. A Balatonnak sok lelkes barátja van, aki nemcsak saj­nálkozik a tó öregedésén, ha­nem tenni is akar valamit a folyamat ellen. Gyakran, azon­ban nincs erő és akarat, ami ezt a tettvágyat valóban föl- lobbantaná és értelmes keretek közé terelné. Beszéltem olyan emberrel, aki szívesen segíte­ne a strandon összegyűlt gusz­tustalan hínár csomói: eltávolí­tásában. De egyedül aligha fog hozzá. Javasolta, szervez­zenek társadalmi munkát — és nem történt semmi. Ha va­laki ma — egyedül — elkezdi szedegetni a zöld pázsiton el- hullajtott szemetet, kiborított csikkeket, kinevetik. De ha többen teszik ezt, újak csat­lakoznak hozzájuk. A héten megyeszerte meg­kezdődött a hagyományos nyári vásár. Harminc-negyven százalékkal lettek olcsóbbak a különböző ruhák. Keleties a nyüzsgés ilyenkor a boltok­ban, az áruházak pultjai előtt: mindenki igyekszik hoz­zájutni a legjobb darabokhoz. Amíg egyáltalán hozzájuthat. Az igazán divatos holmik ugyanis két-három nap alatt elfogynak. Csupor Tibor pedig a fogyasztói árakban — eddig nem tükröződte«, kel­lően. Másrészt pedig a hazai fogyasztás növekedése nem áll arányban a termelés nö­vekedésével, vagyis többet fo­gyasztunk, mint amit megter­melünk, a különbséget pedig az állami költségvetés fedezi. Ezt a helyzetet természetesen tovább fenntartani nem lehe tett Ebből az következik, hogy a megváltozott viszonyoknak csak úgy tudunk megfelelni, ha nemcsak többet, hanem jobban is dolgozunk. Ha a ko­rábbiaknál nagyobb figyelmet fordítunk munkánk minőségé­re. takarékosabban gazdálko­dunk, tovább szilárdítjuk r munkafegyelmet jobban és szervezettebben oldjuk meg feladatainkat Ha korszerűbb, és minden piacon jól értéke­síthető termékeket állítunk elő, s ezáltal javul a népgaz­daság egyensúlyi helyzete. En nek érdekében minden szinten szükséges javítani az irányí­tómunkát s annak tudatában kell minden munkahelyen teljesíteni a terveket, hogy idehaza i6, külföldön is az eddiginél szigorúbb, maga­sabb követelményekkel szem­besülnek termékeink. Közvéleményünk joggal és indokoltan bírálja a gazdálko­dás fogyatékosságait. Szinte általánosan megfogalmazódó igény, hogy még jobban érvé­nyesüljön a társadalmi igaz­ságosság, a munka szerinti elosztás alkotmányos elve: »Mindenki képessége szerint, mindenkinek munkája sze­rint«. E helyes és minden te­rületre érvényes követelmény szorosan kapcsolódik az alkot­mány egy másik rendelkezé­séhez, amely szerint: »az ál­lampolgárok munka jukkát munkaversenyben való rész­vételükkel, a munkafegyelem fokozásával és a munkamód­szerek tökéletesítésével a szo­cialista építés ügyét szolgál­ják«. Ennek jegyében és szelle­mében bontakozik ki ezekben a hetekben a XII. pártkong resszus és felszabadulásunk 35. évfordulója tiszteletére a népgazdaság valamennyi ága­zatát átfogó munkaverseny- mozgalom, bizonyítva azt, hogy dolgozó népünk átérzi jelenlegi fejlődési szakaszunk gondjait, és tevékenyen részt kíván venni azok megszünte­tésében. Az együttes tenni- akarás — és a szocialista kö­zösség, elsősorban a KGST- országok alkotó ereje, köze* érdekeltségünk az új társada­lom építésében — nemcsak feltétele, hanem biztosítéka is nehézségeink leküzdésének további előrehaladásunknak. S zép szimbólum, hogy az alkotmány és a kényéi — immár összetartozó, egymáshoz kötődő fogalom­pár. Az idei új kenyér — amelynek szintén most van az ünnepe — az alkotmányban megfogalmazott követelmé­nyeknek megfelelő, odaadó és elismerést érdenrílő munka nyomán kerül az ország asz­talára. Igaz, a korábbinál ked­vezőtlenebb időjárási körül­mények között termeltük meg, de olyan kenyér ez, amely népünk munkaszeretetét és a szocialista jövőbe vetett hitét testesíti meg. Azt a bizalmat amelyet erősít és táplál, hogy hazánk belső helyzete szilárd, országunkban alkotmányos rend uralkodik. Népünk bizakodással tekint pártunk XII. kongresszusa elé és példamutató munkával ké­szül a szocialista építőmunka további nagy feladatainak tel jesítésére. Szocialista nemzeti egységünk a hétköznapok ten nivalói közepette is szüntelenül erősödik. Tartalma mind gaz­dagabb és mélyebb lesz, men a feladatok kimunkálását é3 végrehajtását a fejlődő szocia­lista demokrácia törvényei és lehetőségei közepette egész or­szágunk alkotó véleménye es vitája ösztönzi. Jó remények kel, ünnepi érzéssel köszönt­hetjük tehát szocialista alkot­mányunkat. Azzal a meggyő­ződéssel, hogy elsősorban tő­lünk, közös munkánktól és erőfeszítésünktől függ népümt boldogulása, vívmányainak megőrzése és hazánk további1 gyarapodás».-----------------------------------------------------------------------------------------------t I Ú j búzát őrölnek Üj búzát őrölnek a kaposvári nagymalom modem gépso­rai. A rekonstrukció első ütemének befejeztével egészséges körülmények között végzik mindennapi munkájukat a molná­rok. Naponta 160 mázsa új búza ömlik a garatokon, az őrlő- és szitagépeken át, hogy a liszt a kenyérüzemekben fejezze be útját. A pékek már az új búzából sütik a kenyeret. (Gyertyás László felvételei.) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom