Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-18 / 193. szám

Zűrzavar a Kert utcában A nagycsaládosak türelmetlenek Nagy a felfordulás a len­gyeltóti Kert utca 1. sz. alatt Rengeteg gyerek rajcsúrozik az udvaron. Most eléggé ve­szélyes, hiszen az U alakú épü­let elejét átalakítják, a hátsó melléképület pedig életveszé­lyesen rozzant a szél leso­dorja a cserepeket. — Itt tíz .gyereke van a há­rom családnak.., Láthatja, hogy milyen ez a rész! Ná­lunk nem jó'az ablakok szi­getelése, nedves a konyha... Nem az bánt bennünket, hogy négyszázezer forintérc kom­fortos »lakást alakítanak ki az épület »elején, hanem az, hogy ránk nagycsaládosokra nem gondolna!:. Takácsf Jenőék lakásában ülünk le^ beszélgetni, ö a tsz- ben dolgozik, felesége pedig a szövetkezeti kötőüzemben. Három gyjerekük van. Dezső Ferenc sertésgondozó a tsz- ben,. felesége az áfész ital­boltjában dolgozik. Négy gyerekük van. Gál Tibor a Mezőgép gyáregységében se­gédmunkás, felesége háztar­tásbeli. Három kiskorú gyer­mek van otthon. Egymás sza­vába vágva mondja a két fér­fi a panaszát Később Dezső- né, Gálné is bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Nézze ezt a padlót.. Ennél jobb volt, amit ott föl­szedtek! — füstölög Takács Jenő. — Emeljék a lakbért de éljünk úgy, ahogy kell — te­szi hozzá Dezső Ferenc. — Miért alakítják át ek­kora költséggel ezt a lakást? — kérdezem a panaszosoktól. — Bővíteni szeretnék az óvodát. Lakik ott egy nyug­díjas házaspár, állítólag ne­kik csinálják — mondják egy- szere. — Ha idejönnek a tanács­tól, s azt mondják nekünk, nagycsaládosoknak: »-Nézzék emberek... ezért meg ezért meg ezért korszerűsítjük ezt a lakást. A ház többi részét is Vendbe hozzuk utána«, ak­kor most nem nyugtalankod­nánk — így Takács Jenő. Közös folyosónk van Gá­lákkal. Sokkal nyugodtabbak lennénk, ha egy-egy fal vá­lasztana el bennünket becsuk­ható ajtóval, a mostani kijá­ratot pedig közösen használ­nánk — mondja Dezső Fe­renc. Közben sikerül beszélni Ágoston Istvánnal, az Öreg­laki Állami Gazdaság kőmű­ves brigádvezetőjével. — Átalakítottuk a lakást, kicseréltük az ablakokat. Be­vezettük a vizet is, fürdőszo­bát csináltunk — mondja. Ehhez csak annyit teszünk hozzá, hogy a három nagy- családosnál nincs fürdőszoba, a víz is csak Takácsék folyo­sóján van bent. — A Jenő száz forintot fi­zet vízdíjat, s most még az építők is rákötötték a slagot a vezetékre — védi Dezső Fe­renc a munkatársa érdekeit. — Tudja, mennyi tüzelő kell ezeknek a nagy szobák­nak a fűtésére?’ Ott most megcsinálják a duplaabla­kot. .. Hát azért a tíz gyerek­re is gondolhatnának — te­szi szóvá Dezsőné. Szeptember 3-án évnyitó az esti egyetemen A beszélge­tést azzal fe­jeztük be, hogy megnézzük a másik két la­kást Érződik a nyirkosság a szobákban, az ablakok való­ban megéret­tek a kicseré­lésre. — Tudja, ml a legrosszabb? — hozza szó­ba Deszőné. — Az, hogy aki­nek átalakít­ják ezt a la­kást, az a nyugdíjas há­zaspár nem is akar idejönni. Erről meg­győződhettem Horváth Imre nyugalmazott pénzügyőr főhadnagy lakásá­ban. A felesége leveleket tett elém. Az 1979. június 26-iban ez állt: »Időben bejelentem, hogy a Lengyeltóti, Kert ut­ca 1. szám alatti, részünkre kijelölt főbérleti lakást sem most, sem később nem vagyok hajlandó elfogadni, oda nem fogok átköltözni«. — Ezt bejelentettük — ma­gyarázza Horváthné —. húsz nap múlva pedig felvonul­tak oda az építők... — Most jártunk ott. A nagycsaládosokat bosszantja hogy az ő részüket nem re­noválják, erre pedig ennyit költenek. — Igazuk van azoknak az embereknek. Horváth Imre és felesége tudja, hogy egy újabb cso­port gyereket vehetnek föl a 2. számú óvodába, ha őket si­kerül kiköltöztetni a jelenle­gi lakásukból. A megszokott környezetet azonban csak úgy hagyják el, ha valóban meg­felelő lakást ajánlanak fel. A Kert utca 1. szám alattit még a felújítás után sem tartják annak. Ezt megírták a nagy­községi tanácsnak, jártak pa­nasszal a járási hivatalban, s beszéltek az országgyűlési képviselővel is. Sípos Ferenc, a nagyközsé­gi tanács igazgatási osztály- vezetője jól ismeri a Kert ut­ca 1. szám alatti családokat. Gyorsan sorolja is, kivel, mi­kor milyen probléma volt. Amikor szoba hoztam, hogy elsősorban az ott élő tíz gye­rek miatt volna érdemes ja­vítani a körülményeiken, el­mondta, hogy van tervük a panaszok orvoslására. A két családot elválasztják egy-egv fallal, a melléképületet le­bontják, hogy senkit se ve­szélyeztessen. S utánanéznék, hogy tényleg fizet-e Takács Jenő vízdíjat, ez ugyanis nem szabályos. — A lakók nem tettek vol­na panaszt, ha nem zavarja őket ez a nagy összegű átala­kítás. .. Horváthék meg nem akarnak odaköltözni. — Akkor meg minek csi­náljuk?! — mondta Sipo6 Fe­renc. Később ezt a vélemé nyét azzal egészítette ki, hog; akkor majd a bíróság dönt el a két lakás közötti kom fortf okozatot. Túli Géza vb-titkár nen tudja titkolni bosszúságát: — Mi szerződést kötöttünl Horváthékkal, megrendeltül a munkát, mégpedig az ő igé­nyük szerint... Utána beje lentették, hogy nem mennek oda. Én azt mondom, hogy más lesz az a lakás, ha elké­szül. S elválasztjuk az ő ré­szüket kerítéssel... Fontos közügyről van szó: a 2. számú óvoda bővítéséről. Ezt csak akkor kezdhetjük el, ha Hor­váthék kiköltöznek. A vb-titkár is megerősítette, hogy az öreglaki Állami Gaz­daság brigádja több munkát elvégez az épületben a nagy- családosok helyzetének javí­tására, s lebontják az élet- veszélyes melléképületet. Már voltak kint és beszéltek a pa­naszosokkal a Kert utca 1. szám alatt Ne gondolja senki, hogy így már minden rendben van. Ki tudja, mikor kerül pom a nagyközségi tanács és a Hor­váthék közötti vita végére. A jobb tájékoztatás, az ügyfe­lekkel való nyugodtabb tár­gyalás sok föltételezést elosz­lathatott volna. Az átalakítás huza-vonája nem tett jót. Hasznosabb az érdekeltek vé­leményét figyelembe véve in­tézkedni. _<ajos Géza A Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem kaposvári váro­si csoportjainak foglalkozási helyéről és a kezdés időpont­járól adunk tájékoztatót ösz- szeállításunkban. Általános tagozat I. évfolyam: szeptember 3. (hétfő) 16 óra, Beloiannisz u. 18. II. évfolyam: szeptember 7. (péntek) 16 óra, Beloiannisz u. 18. III. évfolyam: szeptemberé, (kedd) 17 óra, Beloiannisz u. 18. Szakosító I—II. évfolyam Filozófia II. évfolyam: szep­tember 5. (szerda) 16 óra, Táncsics Mihály gimnázium (Bajcsy-Zsilinszky u. 17.) A többi szakosító kezdési időpontja egységesen: 6-án (csütörtökön) 16 óra. A foglalkozások helye sza­konként és évfolyamonként: Filozófia I. évfolyam: Beloi­annisz u. 18. Politikai gazdaságtan L év­folyam: Beloiannisz u. 18. Politikai gazdaságtan II. év­folyam: Lenin u. 14. (féleme­leti előadóterem) Nemzetközi munkásmozga­lom története I. évfolyam: Németh István fasor 7. (So­mogy megyei Tanács V. B. Járási Hivatala). Magyar munkásmozgalom története II. évfolyam: Lenin u. 8. Kiegészítő szakosítók A kezdési időpont valameny- nyi szakon szeptember I2-én (szerda) 16 óra. A foglalkozások helye sza­konként: Filozófia: Belioannisz u. 18. Politikai gazdaságtan: taní­tóképző főiskola (Bajcsy-Zsi- linszky u. 10.) Nemzetközi munkásmozga­lom története: Lenin u. 14. (félemeleti előadóterem). ­Speciális kollégiumok Pártirányítás, pártélet II. évfolyam: szeptember 14. (péntek) 16 óra, Mészöv (La-j tinea tér). A többi speciális kollégium kezdési időpontja egységesen: szeptember 13-án (csütörtök) 16 óra. A foglalkozások helye: Etika I. évfolyam: Táncsics Mihály gimnázium (Bajcsy- Zsilinszky u. 17.). Gazdaságpolitika L évfo­lyam: Lenin u. 14. (második emeleti vh-terem). Gazdasagpolitika n. évfo­lyam: Lenin u. 14. (alagsor, 8. sz. előadó). Pártirányítás, pártélet I. év­folyam: Mészöv (Latinca tér). Pedagógia II. évfolyam: Le-; nin u. 8. Szociológia I. évfolyam: Táncsics Mihály gimnázium (Bajcsy-Zsilinszky u. 17.). Valláskritika I. évfolyam: Táncsics Mihály gimnázium (Bajcsy-Zsilinszky u. 17.). A megyei pártbizottság Oktatási Igazgatósága Piaci körkép Széles áru- és árskála Nem panaszkodhattak teg­nap az eladók — legföljebb csak arra, hogy »kifosztották i őket«. Mindent elsöprő volt ugyanis a vásárlási láz. Az óriási eltéréseket mutató árak tükrözték az áruk változó mi­nőségét is. »Újjáéledt« a fe­jes saláta: ára 2-től egészen 6 forintig terjedt, s mint a cuk­rot, úgy vitték a Zöldért 3 fo­rintos paprikáját és dinnyéjét. Ugyanakkor a magántermelők a paprikát 15—25 forintért kí­nálták. A dinnye meg 4 fo­rintos árával szerénykedett — ellentétben az árussal, aki »Dinnyét csak szakembertől!« kiáltással csalogatta a vevő­ket. A sárgadinnye most 8 forintért sápadozott. A szép paradicsom 6—8-ért, a kurió­zumnak számító sárga paradi­csom 5-ért kelt el. A hagyma 10, az eltenni való »apraja« 15—16, a zöldség 4, a zöldbab 5—8 forintért kellette magát. Sóskát kevesen kínáltak: csomója 1,50 volt. Akadt még cukorborsó is — 25 forintért —, viszont a kajszit kedvelők végérvényesen leszögezhet­ték: »csak jövőre találunk megint«. Az őszibarack —egy héttel előbbi árhoz igazodva — 20—22-re becsültetett, de ígv is sokan pakoltak belőle. 15—25 között úszott a szőlő ára, néhol szilványi szemek­kel ... Száz forintot kértek egy tyúkért, a tojásokért pedig 1,60—1,80, sőt 2 forintot. A kacsák sem hápogtak már a múlt heti 120-ért, hanem csak 140-ért. Persze azért volt tyúk is 140 és csirke — páronként — 85 forintért. Az alma 10, a ringló 5—12, a kört« némelyik nagyon .deli példánya 12—14 forintot ért. A csemege kukorica 1,20— 1,50-ért fonnyadozott az egyre erősödő napsütésben. A kar­fiol kilója 10, a jól megteirmett tökök 5—6, a tarka bab 18— 20, a fehér bab 8, a káposzta kilója 9 forint volt. A nagy uborka 6—8, az el­tenni való 10—12 forintos ér­tékben dagasztotta a háziasz- szonyok és a cipekedő férjek szatyrait. A gombák ára is változott: a »nyulat« kilón­ként 80, a vargányát 90, a csibegomba literét pedig 20 forintért mérték. Sok volt az erdei málnából, a padlizsánból és a patiszon- ból, 10—15 forintos közép­áron. A torma 2, a burgonya 6—7, a szilva 6—10 forintba került. Egy helyen láttam ár­válkodni fügét is: 1,50-ért. A kelkáposztát fejenként 12, az újdonságnak számító sa­vanyú káposzta literét 15, a mák és a dióbél kilóját 40, il­letve 100 forintra tartották. Mérsékeltebb kínálat, keres­let és ár jellemezte a nagíáta- di .piacot. A paprika ott pél­dául 5—14, a paradicsom 5— 12, a hagyma 8—11, a fejés saláta 2—3 forintba került. Viszont egyáltalán nem volt gomba, kacsa, erdei málna és szilva. Budapesten a Zöldért-árak jó néhány esetben mérsékel­tebbek a kaposvárinál: ott a kelkáposzta csak 5, az ősziba­rack 14—17, a szőlő, alma és a körte átlag 15 forint volt. Kitett hát magáért a megve- székhely csúcsformában levő piacával és csúcsformát mu­tató áraival. NYÁRi VÁSÁR még egy hétig a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat ruházati szaküzleteiben és a Somogy Áruházban. 30-40 engedmény! (41998) — Araruta. — András. — Ujjai megreb­bentek a tenyerében. — Nem tudom, hogy lesz-e még időnk, módunk. Ha sike­rül, és te valahogy eljutsz Pestre... én akkor is. Nekem harcolnom kell... ameddig harcolni lehet. És minden le­hetséges. — Tudom. Látta rajta, hogy még mon­dani akar valamit. Gondolko­dik. Megvárta. — Mindent tudok, Andr*" Október óta, amióta veled találkoztam, azóta én mindent tudok, mindent megértek. Még valamint törte a fejét, még valamit akart mondani. — És boldog vagyok. András félt, hogy férfi lé­tére elsírja magát. Megcsókol­ta a kezét. S csak tartotta aj­kát Aranka gyenge, fáradt uj- jain. — Igen, boldog vagyok, András. Azt hiszem, hogy mi most olyan boldogok vagyunk, amilyen boldog csak lehet az ember. Ennél boldogabb úgy­sem lehet. — Aranka. Arankám. Mást ő nem tudott monda­ni. Felállt. Egyszerre minden aggály, bénultság kioldódott belőle. Meg sem lehet érteni. Vajon miért éppen nekem van ilyen csodálatos asszonyom. Talán kellene még valamit mondani. Talán azt, hogy azért még minden jóra fordul­hat. De ezek a szavak most már olyannyira fölöslegesek. ÍSolytatjuk) 5 már beleélte magát: nem marad itt. De mit tegyen? Hogyan? Mögötte állt a bába meg a parasztasszony; az asz- szony megszólalt: — Hiszen itt maradhatna. Ellehetne. Minálunk ellehetne akármdedig is... András csak sóhajtott. — Magam is arra gondol­tam ... de látja, haza akar... Csak álldogáltak határozat­lanul. Aranka se szólt töb­bet, ő már megmondta a ma­gáét. Talán igaza van — gon­dolta András —, hiszen, ki tudja, melyik veszély a na­gyobb? Az ellenség híre. bi­zony ... Ámbár ez a kettő ... Végre az asszony megkérdezte: — Keressek petrencerudat? — Hát talán... nem is tu­dom. — Mert a mienk, ugye, kint maradt a gépnél. — Kell vagy két kis rúd kifeszíteni — szólalt meg erre újra Aranka, mint aki csak folytatja a magyaráztot. — Valami, akármilyen ág. Aztán kötél vagy még inkább zsák. Egy nagy zsákot talán rá le­hetne varrni. Arra aztán szal­mát ... nagyon kényelmes lesz. Hogy az ördögbe tud min­dent? S hogy jár az agya! De hát el lehet-e egy ilyen hord­ággyal jutni a Tiszáig? És ki fogja vinni? És még ha elér­nék is ... átjutni ? A két asszony kiment. Ke­resik a petrencerudat. Hogy közelebb legyen hoz­zá, letérdelt megint Aranka ágya elé, s kezébe vette a ke­zét. így kezdett el megint be­szélni vele. — Akad a házban petrence- rúd — mondta erre váratlanul Aranka. — Vagy a szomszéd­ban. Valahol. Két petrencerúd- ból lehet hordágyat készíteni. Nagy, nehéz katonát is elbír. András elképedve nézte. — Hol hallottál te ilyet, ■ Aranka? Honnan veszed ezt? — Mindegy. Ezt én tudom. Csónakba is be lehet tenni. Át lehet vele menni a Tiszán. — De hiszen ütközet van, Aranka! Itt a faluban folyik az ütközet. Meg mindenütt a falu körül. De Aranka nem tágított- alig hallható, gyenge hangján nyugodtan és határozottan vá­laszolt minden ellenkezésre. — Te magad mondtad, hogy az nem úgy van. Hogy mindig lehet találni valami rést. át­csúszni való helyet. András csak nézte a konok száját, szigorú homlokát. Most aztán? Most mit csinál­jon? Hogy minden további vitát elhárítson, Aranka még eltö­kélten azt mondta: — Ahogy ide el tudtam jön­ni, vissza is fogok jutni Pest­re. András nem szólt. Félt is at­tól, hogy a vita megárt neki, az, hogy ellenkezik vele, mi­kor pedig nyilvánvaló, hogy 34. Nem tudhatta, adhattak-e már Arankának valamit; sza­bad-e már neki vagy egy cseppet enni. Hallotta a jö- vést-menést, szöszmötölést, s nyugtalan lett, hiába kínálták még, nem kért többet. Felállt, megint megigazította magán a zubbonyt, helyükre húzgálta a ráncokat, begom­bolta még a nyakát is szabá­lyosan. Aztán illedelmesen, halkan kinyitotta az ajtót, és odament Arankához, hogy elbúcsúzzon. — Hát akkor... Aranka egy ujjával, a taka­rón elnyúlt keze egyetlen uj­jával intette magához. — Ide figyelj, András.!: — Figyelek, Aranka. — Én itt nem maradok. Nem értette. Csak bámult rá csudálkozva. — Most már, látod, énnekem is el kell innen mennem. A gyerekkel együtt. — Nem értem. Aranka. Nem tudom, hogy képzeled. Feküd­nöd kell. Hiszen olyan gyen­ge lehetsz... egy ilyen... De Aranka nyugodtan, áll­hatatosan folytatta: — Csináltok egy hordágyat. — Istenem, hordágyat... Honnan vegyék én most ne­1 ked hordágyat? Molnár Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom