Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-18 / 193. szám

Zűrzavar a Kert utcában

A nagycsaládosak türelmetlenek

Nagy a felfordulás a lengyeltóti Kert utca 1. sz. alatt Rengeteg gyerek rajcsúrozik az udvaron. Most eléggé veszélyes, hiszen az U alakú épület elejét átalakítják, a hátsó melléképület pedig életveszélyesen rozzant a szél lesodorja a cserepeket.

— Itt tíz .gyereke van a három családnak.., Láthatja, hogy milyen ez a rész! Nálunk nem jó'az ablakok szigetelése, nedves a konyha... Nem az bánt bennünket, hogy négyszázezer forintérc komfortos »lakást alakítanak ki az épület »elején, hanem az, hogy ránk nagycsaládosokra nem gondolna!:.

Takácsf Jenőék lakásában ülünk le^ beszélgetni, ö a tsz- ben dolgozik, felesége pedig a szövetkezeti kötőüzemben. Három gyjerekük van. Dezső Ferenc sertésgondozó a tsz- ben,. felesége az áfész italboltjában dolgozik. Négy gyerekük van. Gál Tibor a Mezőgép gyáregységében segédmunkás, felesége háztartásbeli. Három kiskorú gyermek van otthon. Egymás szavába vágva mondja a két férfi a panaszát Később Dezső- né, Gálné is bekapcsolódik a beszélgetésbe.

— Nézze ezt a padlót.. Ennél jobb volt, amit ott fölszedtek! — füstölög Takács Jenő.

— Emeljék a lakbért de

éljünk úgy, ahogy kell — teszi hozzá Dezső Ferenc.

— Miért alakítják át ekkora költséggel ezt a lakást? — kérdezem a panaszosoktól.

— Bővíteni szeretnék az óvodát. Lakik ott egy nyugdíjas házaspár, állítólag nekik csinálják — mondják egy- szere.

— Ha idejönnek a tanácstól, s azt mondják nekünk, nagycsaládosoknak: »-Nézzék

emberek... ezért meg ezért meg ezért korszerűsítjük ezt a lakást. A ház többi részét is Vendbe hozzuk utána«, akkor most nem nyugtalankodnánk — így Takács Jenő.

Közös folyosónk van Gálákkal. Sokkal nyugodtabbak lennénk, ha egy-egy fal választana el bennünket becsukható ajtóval, a mostani kijáratot pedig közösen használnánk — mondja Dezső Ferenc.

Közben sikerül beszélni Ágoston Istvánnal, az Öreglaki Állami Gazdaság kőműves brigádvezetőjével.

— Átalakítottuk a lakást, kicseréltük az ablakokat. Bevezettük a vizet is, fürdőszobát csináltunk — mondja.

Ehhez csak annyit teszünk hozzá, hogy a három nagy- családosnál nincs fürdőszoba, a víz is csak Takácsék folyosóján van bent.

— A Jenő száz forintot fizet vízdíjat, s most még az építők is rákötötték a slagot a vezetékre — védi Dezső Ferenc a munkatársa érdekeit.

— Tudja, mennyi tüzelő kell ezeknek a nagy szobáknak a fűtésére?’ Ott most megcsinálják a duplaablakot. .. Hát azért a tíz gyerekre is gondolhatnának — teszi szóvá Dezsőné.

Szeptember 3-án évnyitó az esti egyetemen

A beszélgetést azzal fejeztük be, hogy megnézzük a másik két lakást Érződik a nyirkosság a szobákban, az ablakok valóban megérettek a kicserélésre.

— Tudja, ml a legrosszabb?

— hozza szóba Deszőné. —

Az, hogy akinek átalakítják ezt a lakást, az a nyugdíjas házaspár nem is akar idejönni.

Erről meggyőződhettem Horváth Imre

nyugalmazott pénzügyőr főhadnagy lakásában. A felesége leveleket tett elém. Az 1979. június 26-iban ez állt: »Időben bejelentem, hogy a Lengyeltóti, Kert utca 1. szám alatti, részünkre kijelölt főbérleti lakást sem most, sem később nem vagyok hajlandó elfogadni, oda nem fogok átköltözni«.

— Ezt bejelentettük — magyarázza Horváthné —. húsz nap múlva pedig felvonultak oda az építők...

— Most jártunk ott. A nagycsaládosokat bosszantja hogy az ő részüket nem renoválják, erre pedig ennyit költenek.

— Igazuk van azoknak az embereknek.

Horváth Imre és felesége tudja, hogy egy újabb csoport gyereket vehetnek föl a 2. számú óvodába, ha őket sikerül kiköltöztetni a jelenlegi lakásukból. A megszokott környezetet azonban csak úgy hagyják el, ha valóban megfelelő lakást ajánlanak fel. A Kert utca 1. szám alattit még a felújítás után sem tartják annak. Ezt megírták a nagyközségi tanácsnak, jártak panasszal a járási hivatalban, s beszéltek az országgyűlési képviselővel is.

Sípos Ferenc, a nagyközségi tanács igazgatási osztály- vezetője jól ismeri a Kert utca 1. szám alatti családokat. Gyorsan sorolja is, kivel, mikor milyen probléma volt. Amikor szoba hoztam, hogy elsősorban az ott élő tíz gyerek miatt volna érdemes javítani a körülményeiken, elmondta, hogy van tervük a panaszok orvoslására. A két családot elválasztják egy-egv fallal, a melléképületet lebontják, hogy senkit se veszélyeztessen. S utánanéznék, hogy tényleg fizet-e Takács Jenő vízdíjat, ez ugyanis nem szabályos.

— A lakók nem tettek volna panaszt, ha nem zavarja őket ez a nagy összegű átalakítás. .. Horváthék meg nem akarnak odaköltözni.

— Akkor meg minek csináljuk?! — mondta Sipo6 Ferenc. Később ezt a vélemé nyét azzal egészítette ki, hog; akkor majd a bíróság dönt el a két lakás közötti kom fortf okozatot.

Túli Géza vb-titkár nen tudja titkolni bosszúságát:

— Mi szerződést kötöttünl Horváthékkal, megrendeltül a munkát, mégpedig az ő igényük szerint... Utána beje lentették, hogy nem mennek oda. Én azt mondom, hogy más lesz az a lakás, ha elkészül. S elválasztjuk az ő részüket kerítéssel... Fontos közügyről van szó: a 2. számú óvoda bővítéséről. Ezt csak akkor kezdhetjük el, ha Horváthék kiköltöznek.

A vb-titkár is megerősítette, hogy az öreglaki Állami Gazdaság brigádja több munkát elvégez az épületben a nagy- családosok helyzetének javítására, s lebontják az élet- veszélyes melléképületet. Már voltak kint és beszéltek a panaszosokkal a Kert utca 1. szám alatt

Ne gondolja senki, hogy így már minden rendben van. Ki tudja, mikor kerül pom a nagyközségi tanács és a Horváthék közötti vita végére. A jobb tájékoztatás, az ügyfelekkel való nyugodtabb tárgyalás sok föltételezést eloszlathatott volna. Az átalakítás huza-vonája nem tett jót. Hasznosabb az érdekeltek véleményét figyelembe véve intézkedni.

_<ajos Géza

A Marxizmus—Leninizmus

Esti Egyetem kaposvári városi csoportjainak foglalkozási helyéről és a kezdés időpontjáról adunk tájékoztatót ösz- szeállításunkban.

Általános tagozat

I. évfolyam: szeptember 3. (hétfő) 16 óra, Beloiannisz u. 18.

II. évfolyam: szeptember

7. (péntek) 16 óra, Beloiannisz

u. 18.

III. évfolyam: szeptemberé, (kedd) 17 óra, Beloiannisz u. 18.

Szakosító I—II. évfolyam

Filozófia II. évfolyam: szeptember 5. (szerda) 16 óra, Táncsics Mihály gimnázium (Bajcsy-Zsilinszky u. 17.)

A többi szakosító kezdési időpontja egységesen: 6-án (csütörtökön) 16 óra.

A foglalkozások helye szakonként és évfolyamonként: Filozófia I. évfolyam: Beloiannisz u. 18.

Politikai gazdaságtan L évfolyam: Beloiannisz u. 18.

Politikai gazdaságtan II. évfolyam: Lenin u. 14. (félemeleti előadóterem)

Nemzetközi munkásmozgalom története I. évfolyam: Németh István fasor 7. (Somogy megyei Tanács V. B. Járási Hivatala).

Magyar munkásmozgalom története II. évfolyam: Lenin

u. 8.

Kiegészítő szakosítók

A kezdési időpont valameny- nyi szakon szeptember I2-én (szerda) 16 óra.

A foglalkozások helye szakonként:

Filozófia: Belioannisz u. 18.

Politikai gazdaságtan: tanítóképző főiskola (Bajcsy-Zsi- linszky u. 10.)

Nemzetközi munkásmozgalom története: Lenin u. 14. (félemeleti előadóterem). Speciális kollégiumok

Pártirányítás, pártélet II. évfolyam: szeptember 14.

(péntek) 16 óra, Mészöv (La-j

tinea tér).

A többi speciális kollégium kezdési időpontja egységesen: szeptember 13-án (csütörtök) 16 óra.

A foglalkozások helye:

Etika I. évfolyam: Táncsics Mihály gimnázium (Bajcsy- Zsilinszky u. 17.).

Gazdaságpolitika L évfolyam: Lenin u. 14. (második emeleti vh-terem).

Gazdasagpolitika n. évfolyam: Lenin u. 14. (alagsor, 8. sz. előadó).

Pártirányítás, pártélet I. évfolyam: Mészöv (Latinca tér).

Pedagógia II. évfolyam: Le-; nin u. 8.

Szociológia I. évfolyam: Táncsics Mihály gimnázium (Bajcsy-Zsilinszky u. 17.).

Valláskritika I. évfolyam: Táncsics Mihály gimnázium (Bajcsy-Zsilinszky u. 17.).

A megyei pártbizottság Oktatási Igazgatósága

Piaci körkép

Széles áru- és árskála

Nem panaszkodhattak tegnap az eladók — legföljebb csak arra, hogy »kifosztották i őket«. Mindent elsöprő volt ugyanis a vásárlási láz. Az óriási eltéréseket mutató árak tükrözték az áruk változó minőségét is. »Újjáéledt« a fejes saláta: ára 2-től egészen 6 forintig terjedt, s mint a cukrot, úgy vitték a Zöldért 3 forintos paprikáját és dinnyéjét. Ugyanakkor a magántermelők a paprikát 15—25 forintért kínálták. A dinnye meg 4 forintos árával szerénykedett — ellentétben az árussal, aki »Dinnyét csak szakembertől!« kiáltással csalogatta a vevőket. A sárgadinnye most 8 forintért sápadozott. A szép paradicsom 6—8-ért, a kuriózumnak számító sárga paradicsom 5-ért kelt el. A hagyma 10, az eltenni való »apraja«

15—16, a zöldség 4, a zöldbab

5—8 forintért kellette magát.

Sóskát kevesen kínáltak: csomója 1,50 volt. Akadt még cukorborsó is — 25 forintért —, viszont a kajszit kedvelők végérvényesen leszögezhették: »csak jövőre találunk

megint«. Az őszibarack —egy héttel előbbi árhoz igazodva

— 20—22-re becsültetett, de ígv is sokan pakoltak belőle. 15—25 között úszott a szőlő ára, néhol szilványi szemekkel ...

Száz forintot kértek egy tyúkért, a tojásokért pedig 1,60—1,80, sőt 2 forintot. A kacsák sem hápogtak már a múlt heti 120-ért, hanem csak 140-ért. Persze azért volt tyúk is 140 és csirke — páronként

— 85 forintért.

Az alma 10, a ringló 5—12, a kört« némelyik nagyon .deli példánya 12—14 forintot ért. A csemege kukorica 1,20— 1,50-ért fonnyadozott az egyre erősödő napsütésben. A karfiol kilója 10, a jól megteirmett tökök 5—6, a tarka bab 18— 20, a fehér bab 8, a káposzta kilója 9 forint volt.

A nagy uborka 6—8, az eltenni való 10—12 forintos értékben dagasztotta a háziasz- szonyok és a cipekedő férjek szatyrait. A gombák ára is változott: a »nyulat« kilónként 80, a vargányát 90, a

csibegomba literét pedig 20

forintért mérték.

Sok volt az erdei málnából, a padlizsánból és a patiszon- ból, 10—15 forintos középáron. A torma 2, a burgonya

6—7, a szilva 6—10 forintba került. Egy helyen láttam árválkodni fügét is: 1,50-ért.

A kelkáposztát fejenként 12,

az újdonságnak számító savanyú káposzta literét 15, a mák és a dióbél kilóját 40, illetve 100 forintra tartották.

Mérsékeltebb kínálat, kereslet és ár jellemezte a nagíáta- di .piacot. A paprika ott például 5—14, a paradicsom 5— 12, a hagyma 8—11, a fejés saláta 2—3 forintba került. Viszont egyáltalán nem volt gomba, kacsa, erdei málna és szilva.

Budapesten a Zöldért-árak jó néhány esetben mérsékeltebbek a kaposvárinál: ott a kelkáposzta csak 5, az őszibarack 14—17, a szőlő, alma és a körte átlag 15 forint volt. Kitett hát magáért a megve- székhely csúcsformában levő piacával és csúcsformát mutató áraival.

NYÁRi VÁSÁR

még egy hétig

a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat ruházati szaküzleteiben és a Somogy Áruházban.

30-40 engedmény!

(41998)

— Araruta.

— András. — Ujjai megrebbentek a tenyerében.

— Nem tudom, hogy lesz-e még időnk, módunk. Ha sikerül, és te valahogy eljutsz Pestre... én akkor is. Nekem harcolnom kell... ameddig harcolni lehet. És minden lehetséges.

— Tudom.

Látta rajta, hogy még mondani akar valamit. Gondolkodik. Megvárta.

— Mindent tudok, Andr*" Október óta, amióta veled találkoztam, azóta én mindent tudok, mindent megértek.

Még valamint törte a fejét, még valamit akart mondani.

— És boldog vagyok.

András félt, hogy férfi létére elsírja magát. Megcsókolta a kezét. S csak tartotta ajkát Aranka gyenge, fáradt uj- jain.

— Igen, boldog vagyok, András. Azt hiszem, hogy mi most olyan boldogok vagyunk, amilyen boldog csak lehet az ember. Ennél boldogabb úgysem lehet.

— Aranka. Arankám.

Mást ő nem tudott mondani.

Felállt. Egyszerre minden aggály, bénultság kioldódott belőle.

Meg sem lehet érteni. Vajon miért éppen nekem van ilyen csodálatos asszonyom.

Talán kellene még valamit mondani. Talán azt, hogy azért még minden jóra fordulhat. De ezek a szavak most már olyannyira fölöslegesek.

ÍSolytatjuk)

5 már beleélte magát: nem marad itt. De mit tegyen? Hogyan? Mögötte állt a bába meg a parasztasszony; az asz- szony megszólalt:

— Hiszen itt maradhatna. Ellehetne. Minálunk ellehetne akármdedig is...

András csak sóhajtott.

— Magam is arra gondoltam ... de látja, haza akar...

Csak álldogáltak határozatlanul. Aranka se szólt többet, ő már megmondta a magáét. Talán igaza van — gondolta András —, hiszen, ki tudja, melyik veszély a nagyobb? Az ellenség híre. bizony ... Ámbár ez a kettő ... Végre az asszony megkérdezte:

— Keressek petrencerudat?

— Hát talán... nem is tudom.

— Mert a mienk, ugye, kint maradt a gépnél.

— Kell vagy két kis rúd kifeszíteni — szólalt meg erre újra Aranka, mint aki csak folytatja a magyaráztot. — Valami, akármilyen ág. Aztán kötél vagy még inkább zsák. Egy nagy zsákot talán rá lehetne varrni. Arra aztán szalmát ... nagyon kényelmes lesz.

Hogy az ördögbe tud mindent? S hogy jár az agya! De hát el lehet-e egy ilyen hordággyal jutni a Tiszáig? És ki fogja vinni? És még ha elérnék is ... átjutni ?

A két asszony kiment. Keresik a petrencerudat.

Hogy közelebb legyen hozzá, letérdelt megint Aranka ágya elé, s kezébe vette a kezét. így kezdett el megint beszélni vele.

— Akad a házban petrence- rúd — mondta erre váratlanul Aranka. — Vagy a szomszédban. Valahol. Két petrencerúd- ból lehet hordágyat készíteni. Nagy, nehéz katonát is elbír.

András elképedve nézte.

— Hol hallottál te ilyet, ■ Aranka? Honnan veszed ezt?

— Mindegy. Ezt én tudom. Csónakba is be lehet tenni. Át lehet vele menni a Tiszán.

— De hiszen ütközet van, Aranka! Itt a faluban folyik az ütközet. Meg mindenütt a falu körül.

De Aranka nem tágított- alig hallható, gyenge hangján nyugodtan és határozottan válaszolt minden ellenkezésre.

— Te magad mondtad, hogy az nem úgy van. Hogy mindig lehet találni valami rést. átcsúszni való helyet.

András csak nézte a konok száját, szigorú homlokát. Most aztán? Most mit csináljon?

Hogy minden további vitát elhárítson, Aranka még eltökélten azt mondta:

— Ahogy ide el tudtam jönni, vissza is fogok jutni Pestre.

András nem szólt. Félt is attól, hogy a vita megárt neki, az, hogy ellenkezik vele, mikor pedig nyilvánvaló, hogy

34.

Nem tudhatta, adhattak-e már Arankának valamit; szabad-e már neki vagy egy cseppet enni. Hallotta a jö- vést-menést, szöszmötölést, s nyugtalan lett, hiába kínálták még, nem kért többet.

Felállt, megint megigazította magán a zubbonyt, helyükre húzgálta a ráncokat, begombolta még a nyakát is szabályosan.

Aztán illedelmesen, halkan kinyitotta az ajtót, és odament Arankához, hogy elbúcsúzzon.

— Hát akkor...

Aranka egy ujjával, a takarón elnyúlt keze egyetlen ujjával intette magához.

— Ide figyelj, András.!:

— Figyelek, Aranka.

— Én itt nem maradok.

Nem értette. Csak bámult rá

csudálkozva.

— Most már, látod, énnekem is el kell innen mennem. A gyerekkel együtt.

— Nem értem. Aranka. Nem tudom, hogy képzeled. Feküdnöd kell. Hiszen olyan gyenge lehetsz... egy ilyen...

De Aranka nyugodtan, állhatatosan folytatta:

— Csináltok egy hordágyat.

— Istenem, hordágyat... Honnan vegyék én most ne1 ked hordágyat?

Molnár Zoltán