Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-17 / 192. szám
A levéltári évkönyv tizedik kötete A kettős mérce A törzsgárda köszöntése Hétvégi tájoló Színes felkléműsorok Megjelent a Somogy megye múltjából című levéltári évkönyv tizedik kötete. E vaskos kötetek folyamatosan nagyjából az év derekára ütemezve látnak napvilágot immár egy évtizede. A kerek évforduló arra ösztönözhetné a recenzenst, hogy e vállalkozást visszatekintve méltassa, kimutatván erényeit, hibáit, patikamérlegen méricskélje azt a kisugárzó hatást, tudományos többletet, melyet a somogyi társadalomtudományoknak e kötetek jelentettek. Erre vállalkozni azonban reménytelen feladat volna meghaladná erőnket. Így aligha tehetünk egyebet, mint a megye — történeti kutatások iránt érdeklődő — közönségével együtt örülünk, hogy e sorozat a tíz évet jó erőben, szüntelen műfaji-tematikai gazdagodással érte meg. A kötetek tanulmányainak java a magyar tudományos élet első vonalába tartozik. Igaz, akadt eddig is vázlatos, kevésbé kidolgozott munka, dolgozat, amelynek nem sikerült a levéltárak mélyéről előbányászott adatokat, a szaktudomány legújabb megállapításaival — megfelelő toliforgatói készség és szerzői szigorúság híján — , átkristályosítani, de a tanulmányok, közlemények zömére nem ez a jellemző. Szerencsés volt, hogy a kiadványsorozat végig egy kézben — dr. Kanyar Józsefében — maradt. Ez bitosí- totta az egységes koncepció érvényesülését és e kiadványokra fordított energiák gazdaságos értékesítését. S mindenekelőtt így válhatott tartós szerkesztői elvvé a kettős mérce, amely végigkíséri a tíz évkönyv megjelenését. Miről van szó? A magyar társadalomtudományi kutatás, fellegvára a fővárosban van, vidékein csak elvétve akadnak jelentősebb gócod “áUiéi; semmiképpen sem Kapos váron. Hogyan lehet szűkeob 'megyénk történetét kutatva valóban országos jelentőségű eredményekre jutni? Hogyan lehet szűkebb pátriánkért dolgozva, tágítani egyszersmind a látóhatárt, behatárolt mondanivalónk érvényét kiterjeszteni, az országos eredmények, áramlatot, történések fő sodrához kapcsolni? Nemcsak a társadalomtudományi kutatóknak örök dilemmája ez Kaposváron, hanem — kitágítva a kört — mindazoké, akik gondolataikkal a nyilvánosság elé lépnek. Nos, éppen ez a kettős mérce lényege, az évkönyvszerkesztőnek nagyvonalú- ' an sikerült alkalmaznia. Az eddigi dolgozatok, közlemények szerzői között találunk tehetséges pályakezdő tanulmányírókat, megyénk múltjának nehéz kérdésein rágódó szerzőket, de ott vannak az egy-egy komoly tudományos kérdés alapvető megvilágítását szolgáló rangos kutatók munkái is. E két szint — mérce — között az utóbbi években mind több helyet kapnak a regionális kutatások és a helytörténetíjás kérdései. A markáns szerkesztői alapelv — ragaszkodni a címhez (Somogy múltjából) — sokszínűvé, tematikailag változatossá tette a tíz kötetet. Az »idegenlégiósok-« dolgozatai mellett az évkönyvek pontosan tükrözték azt is, hogy milyen témákkal foglalkozik a megyei levéltár kicsiny tudományos csapata. Szintén az elismerés egyik módja — értékmérő —-, hogy az itt napvilágot látott tanulmányok több könyvnek is a , gerincét adták. (Tóth Tibornak a mennyei uradalom gazdálkodásáról írott műveire, a nagybajomi , monográfiára gondolunk.) " S itt a tizedik kötet. Komjáthy Miklós folytatja a II. Ulászló-kori értékes somogyi oklevelek közlését. Magyar Kálmán a somogyvá; Kiállítás a megyei könyvtárban ri ispánsági és megyeközpontról ír. Borsa István a szenyé- ri uradalom Mohács előtti okleveleit mutatja be. Péterffy Ida Kazinczy János somogyi prédikátor könyvjegyzékének elemzése révén egy XVIII—XIX. századi prédikátor műveltségi struktúráját adja. Illyés Katalin az inkei születésű Földvári Antal kun- szentmiklósi tanító somogyi emlékeit rekonstruálja annak fönnmaradt naplója alapján. Kanyar József a dunántúli népiskolák és a középfokú oktatás helyzetét vizsgálja. Laczkó András vázlatos pályaképet rajzol Koboz Istvánról. T. Mérey Klára a dualizmus-kori Dunántúl iparfejlődése főbb kérdéseinek összefoglalására tesz kísérletet. Andrássy Antal az 1919. évi fehérterror katonai vonatkozásait tárgyalja, az új források, adatok tükrében. Szili Ferenc folytatja a Kaposvári Cukorgyár iratainak földolgozását; a gyár vonzáskörzetébe tartozó vidék cukorrépa-termesztését vizsgálja. Tilkovspky Lóránt a magyarországi német mozgalom válságának kibontakozásáról (1930—32) írt tanulmányt. Takács Éva pedig a Zselic 1935-ös üzemstatiszti- kájának alapján vizsgálta a zselici termelőtájat. A tanulmányok részletes értékelésére itt most nincs hely. Csak annyit: kiemelkedő fontosságú és értékű munkának tartjuk a magyarországi 1 németség két világháború közti történetét megvilágító munkát Tilkovszky Lóránttól. Kevesebb rigorózus szigort, s a XIX. század második felének eszme- és sajtótörténetében való nagyobb jártasságot szerettünk volna látni Laczkó András Roboz-pályaképé- ben. A társadalomtudományi kutatások új útjait jelzi a kötet két, a vizsgálatot regionális szempontok alapján végző" tanulmányá. A levéltári évkönyv kötetei minden évben élénk figyelmet keltettek tudományos körökben, a megyében és megyén kívül. Így történt az idén is. Csupor Tibor A Könyvtártudományi és Módszertani Központ a magyar közművelődési könyvtárak harminc évéről vándorkiállítást készített; a fejlődést bemutató képsorozat tegnap Kaposvárra érkezett. A megyei könyvtárban tartott megemlékezésen — melyen részt vett dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese és Újvári Miklós, a megyei párt- bizottság munkatársa — Juhász Jenő, a Kulturális Minisztérium osztályvezetője méltatta a megtett utat. A felszabadulás utáni első falusi népkönyvtárat 1949- ben, a Fejér megyei Mező- szentgyörgyön adták át. Az elmúlt harminc év alatt több mint tízezer közművelődési könyvtár létesült. A jelenlegi könyvállományunk harmincötmillió kötet; a beiratkozott olvasók száma kétmillió-két- százötvenezer, s az elmúlt években ötvenmillió kötetet kölcsönöztek. A társadalmi változások fokozták a könyv, a könyvtárak szerepét, nőt az igény a különféle sajtótermékek iránt, megjelentek a hanglemezek, kazetták és mikrofilmek, amelyeket ma már sorozatban gyártanak. A további fejlődésről így beszélt Juhász Jenő: — A könyvtárügyben a következő években továbbra is kiemelt feladat a könyvtárhasználat mennyiségi és minőségi fejlesztése, az olvasók létszámának az emelése, a korszerűbb könyvtári ellátás biztosítása. A korszerű műveltség, a politikai tájékozottság és a szakmai ismeretek növelése érdekében erőteljesen kell fejleszteni a könyvtárakban a kézikönyvek, a különböző folyóiratok iránti igényt, s helyben olvasást. — Reálisnak látszik az is, hogy a közművelődés rendelkezésére álló anyagiak elosztása során nagyobb figyelemben részesüljenek a könyvtárak — állapította meg a Kulturális Minisztérium osztályvezetője, majd a kiállításról így beszélt: — A dokumentumok többsége korszerű, esztétikus külsejű, a mai igények szerinti szolgáltatásra képes könyvtárakat mutat be. Néhányuk mellett ott Iáhatók azok is, melyek a múltat, vagy sajnos néhol még a jelent idézik. Szita Ferenc, a megyei könyvtár igazgatója a somogyi tanácsi könyvtárak lelkes könyvtárosait, a törzsgárdát köszöntötte abban az intézményben, mely tizenöt éve kezdte meg működését új helyén, s ahol már tízez.er-há- romszáz olvasó fordul meg évente rendszeresen. Harminc éve könyvtáros Frang József, a marcali könyvtár vezetője, Kovács János siófoki könyvtáros — velük együtt harmincegyen kaptak jutalmat a törzsgárdaünnepségen. 33. A gyerek sírt, kihallatszott. Érdekes, hogy ez a kis vékony sírás áthallatszott a kinti fegyverropogáson meg a háziak benti jövés-menése lármáján, csörömpölésén. De Arankából nem hallatszott egy szusz se. Be kellene menni Arankához. Furcsa, hogy addig bent lehetett, most meg, amikor a férfiakat már igencsak be is szokták ereszteni, most meg itt ültetnek Aztán Kovács jutott eszébe. Hogy Kovács ineg, ugye, jöhetne. Vagy talán még az volna a jobb, ha nem jönne? Persze, nyilván. De hát ha nem jönne, akkor voltaképpen nem lehetne tudni, hogy azért nem jön-e, mert mégsem sikerült a román támadás, és mi nem vonulunk vissza, vagy azért nem jön, mert baja esett. Ejnye, valahogy okosabban kellett volna vele megegyezni. Mégis evett néhány kanál le-est. De nem kívánta. S megint csak ült a kanállal a kezében, és bámulta a tányért maga előtt. Egyszer verték a kaput. Váratlanul csak elkezdték verni. Mi a fenének verni a kaput, amikor nyitva van? Fel is állt, hogy kimenjen. Vajon ' Kovács bolondult-e meg, hogy veri, ahelyett hogy bejönne, vagy valaki más veri? Ám a nagyobbik lány beszaladt az udvarról, s anélkül, hogy meg bírt volna szólalni, fsak elkezdte őt nagy kapkodva tuszkolni befelé a szobába. Meg is értette ebből, hogy mi lehet, s más neki sem jutván eszébe, valóban igyekezett befelé. — Bújjon az ágy alá! — mondta elég bizonytalanul a bába. András oda is ugrót az ágyhoz, letérdelt, de anélkül, hogy valamit is meggondolt volna, nem alábújni készült, hanem a puskáját akarta kihúzni a fal mellől. A bába agya váltott még mindig a leggyorsabban; felkapta a már pólyába rakott gyereket, s látva, hogy András nem bújt el, elébe állt, hogy eltakarja, vagy hogy ne engedje kimenni a konyhába. De már be is dübörgőit két pár bakancs, és ki is csapódott az ajtó. S kézben tartott szuronyos puskával ott állt két román katona. Először a gyereket kellett megpillantaniuk a bába kezében. Azután az ágyat az asszonynyal. És egy férfit ingujjban, amint éppen térdről felemelkedik. De a sápadt, kimerült fiatal nő kinyúlt az ágyból, és magához húzta az ingujjas férfi fejét. Senki sem szólt, csak a kicsi nyöszörgőit fel - a pólyában. Az egyik román katona odahajolt, megnézte a vaksi, vörös ráncos kis jószágot, s furcsán fintorított egyet. Erre megnézte a másik is, szemlátomást elcsudálkozott, hogy lám, ilyen az újszülött emberporonty, s mondott is valami ilyesmit a maga nyelvén. S akkor már meg is szólalt mögöttük a parasztasszony: — Egyenek, na, biztosan r-egéheztek, egy kis meleg levest! — Hogy meg is értsék, már a kezében tartott egy- egy tányért. És elfogadták. Az egyik már fordult is ki a konyhába, s ült le az asztalhoz. A másik érthetetlenül ott maradt a nyitott ajtóban az ajtófélfának támaszkodva. Ez gyorsan kikanalazta a sűrűjét, aztán a tányért a szájához emelve kihörbölte a hí- gabbját. Az üres tányért a gazdasz- szony kezébe nyomta, s mondott is neki valamit. Talán megköszönte. Már indult is, ellépett az ajtóig, de a másik kényelmesebben evett, talán még repetát is kért volna, ha a társa nem sürgeti. De Végül is felállt. Köszöntek tisz- tességtudóan, és elmentek. A kutya nem ugatta meg őket. A bába letette a pólyát az asztalra, s reákönyökölve rögtön le is roskadt mellé a kanapéra. András végre fölemelte a fejét, és megnézte Arankát. Sápadt volt, egyetlenegy kicsi könnycsepp a szeme sarkában. Nyugodtan feküdt. Meg akarta kérdezni, hogy van, hogy érzi magák De Aranka nem várta meg, felpillantott rá, s azt mondta: — Nincs semmi baj. András nézte, sokáig nézte, mintha csak meg akarná magában örökíteni a vonásait. Aztán úgv, ahogy volt, térden lejjebb hajolt, és kezdte kiszedni az ágy alól a felszere-; Műsorajánlatunkat ' az ünnepi hét vége gazdaggá tette. Harmadszor rendezik meg az idén a Dráva menti napokat. A program augusztus elején kezdődött és 26-án ér véget Vasárnap délután a művelődési központban baranyai es som ogyi, valamint jugoszláv népi énekesek és hangszeres szólisták, együtteseik adnak gálaműsort : összesen százhúsz szereplő lép színpadra. Hétfőn az új kenyér, alkotmányunk Népművészeti vásár Boglárlellén. ünnepén nemzetiségi napot rendeztek SzuiOiKban, a nagygyűlés után a marcali Bagias népi együttes, a barcsi Boróka táncegyüttes, az ecsenyi, mik- lósi, szuloki német nemzetiségi együttesek és a lakócsai Dráva délszláv együttes közös műsorát tekinthetik meg az érdeklődők. Barcson, a Május 1. parkerdőben 15 órától fúvósok adnak hangversenyt, 16 órátó folklórműsort tartanak többek között a pécsi Kiszöv Tánc- együttes, a jugoszláv Spisic népi együttes és a djurdjevaci népi együttes közreműködésével. Az esti szórakoztatásról a bajai Fórum együttes gondoskodik. Buzsákon vasárnap kezdődik a hagyományos búcsú, melynek programja kétnapos lesz. Népművészeti vásárt tartanak a Siotour táj házában, s ilyen bemutatót .az általános iskolában. Vasárnap délelőtt bábelőadást rendeznek a gyerekeknek, délelőtt templomi hangversenyre kerül sor a Ca- merata Hungarica közreműködésével. Délután: népművészeti felvonulás, folklórműsor a művelődési ház szabadtéri I színpadán. A boglárlellei várdombi vidám vasárnapok programja eddig is sok érdeklődőt vonzott a hangulatos kiránduló- helyre, ahol 19-én reggel a Mecseki Szénbányák fúvószenekara ad hangversenyt, majd a BM Kaposvár Táncegyüttes lép színpadra. Á délelőtti órákban műsoros divatbemutatót rendez az OKISZ Labor. Kópémesék — ez a címe az Állami Bábszínház gyermek- előadásának (13 óra), ezt követően az OKISZ Erkel Művészegyüttese mutatkozik be. Délután amatőrszínpadok szerepelnek a gömbkilátó melletti szabadtéri színpadon, este Cserháti Zsuzsa és az Európa együttes, valamint Tomsits Rudolf együttese ad közös koncertet. A sportcsarnokban kiállítás várja a kertbarátokat, a galambtenyésztőket. 20-án a sportpályán Alkotmány Kupa kézilabda' villámtoma, 17 órakor Halle (NDK)—Nagykanizsai Olajbányász labdarúgómérkőzés. A kápolnatárlatok idei nyári kiállítássorozatában a 19-én megnyíló bemutató lesz az utolsó. Incze Judit szobrász- művész és Würtz Ádám grafikusművész anyagából rendeznek kiállítást, mely szeptember 30-ig tekinthető meg. lését. Aztán még mindig úgy, térdelve, azt mondta: — Hát ez az én pajtásom, ez most már nemigen jön el értem, hogy figyelmeztessen a visszavonulásra. Aranka nem szólt rá semmit. — Azt gondolom, Aranka, beszélek a háziakkal, hogy vigyázzanak rád. Majd valahogy' csak visszajövök érted. Aranka feküdt tovább moz- du’atlanul, és hallgatott. — Mert énnekem most már el kell indulnom. Utol kell érnem a többieket. Aranka nem mondott ellent. Akkor András felállt, felvette a zubbonyát, és felcsatolta a derékszíját. Nagy gonddal egyengette el rajta a négy tölténytáskát meg hátul a farán a kenyérzsákot. — Ugye, jó lesz így, Aranka, ha már nem lehet más képp... Most szólalt meg újra elő-' szőr Aranka: ' — Merre mégy ? Hiszen már : ezek itt vannak. Végre mondott valamit. Erre már lehetett válaszolni, megmagyarázni, hogyan képzeli. — Nem úgy van az ilyenkor, tudod. A harc hullámzik. Egy ekkora faluban mindig át lehet csúszni valahogy, valahol. Nem az utcán indulok el, persze... hanem a kertek alatt... Van egy kis tapasztalatom, el fogok igazodni... Már apuskát is a kezébe vette. — Hát nem evett még egy kis levest sem... — hívta riadtan az asszony. Jó, kiment, szót fogadott, leült az asztalhoz. Ez már nem ugyanaz a leves volt, vagy legalább újra melegíthették; jó meleg volt, kissé még túl meleg is; kicsiket vett a kanalába, s türelmesen bekanalazta. ^Folytatjuk} A kaposváriak szintén gazdag programajánlatból választhatnak. Hétfőn reggel térzenét ad a Latinca téren az ifjúsági és úttörő fúvószenekar, a cseri parkban a városi fúvósok játszanak. Az MHSZ modellezőbemutatójával (9.30) folytatódik a parkban a program, majd a délelőtti gyerek- előádásokra várják a kicsinyeket. 16 órakor kezdődik a folklórműsor, melyben a BM Kaposvár Táncegyüttes, a so- mogysámsoni népdalkor, a marcali Baglas népi együttes mutatja be műsorát. 18 órától a Scampoló együttes játszik. Végéhez közeledik a nyári vakáció. A Kilián . György Ifjúsági és Üttörő Művelődési Központ szünidei programja a 17-i foglalkozással fejeződik be. A napközis táborban készült munkákból kiállítás nyílik ezen a napon reggel az intézményben. A böhönyei művelődési házból is érkezett tudósítás az ünnepi hétvége programjáról. A helyi kézimunka-szakkör anyagából rendeznek kiállítást a községi pártbizottság nagytermében. Bemutatják alkotásaikat a ‘falu ügyes faragói is. az érdeklődők pedig találkozhatnak Tóth Mihály népművésszel. Megnyitó: 19-én 9 órakor, közreműködik a helyi ci- terazienekar. A vasárnapi tévé-műsor összeállítói is gondoltak a gyerekekre. délelőtt többek között megismétlik a Pál utcai fiúk című magyar—amerikai filmet’ este Szabó Magda Kiálts, város című tévéjátékát láthatjuk a képernyőn, majd neves sztárok adnak hangversenyt a világ gyerekeinek. Sajnos ez az adás már olyan későn kezdődik. hogy csak a nagyobbak élvezhetik, i Molnár Zoltán
