Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-02 / 179. szám

Kaposvár és a járás közegészségügyi helyzete

A zene tudósa

Szabolcsi Bence születésének nyolcvanadik évfordulójára

ülést tartott tegnap a Ka

posvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága; A testület megvitatta a városi és járási iközegészségugyi és járványügyi szolgálat jelentését, melyben ismertették az 1978 májusában összevont városi és járási tevékenységet, a mintegy 185 ezer lakost érintő járványügyi, élelmezés-, tele- pülésegiészségügyi, gyermekes ifjúság-, valamint munkaegészségügyi feladatok végrehajtásának tapasztalatait. Az összevonás során romlottak a szolgálat munkakörülményei, nem rendelkeznek megfelelő vizsgálati műszerekkel, ennék következtében az intézkedések körülményesebbekké váltak. Bizonyos vizsgálatok elvégzéséhez igénybe kell venniük a Somogy megyei, illetve a Baranya megyei köjál-ok ■ laboratóriumát.

A fertőző megbetegedések általában csökkentek Kaposváron, néhány kivétel azonban van: jelentősen emelkedett a járványos fültőmirigy- gyulladásos esetek, a rózsa' himlőben szenvedő gyerekek száma.

Az utóbbi évék legnagyobb szalmonellajárványát a topo- nári városrészben tárták föl, 248-an betegedtek meg a nyáron. Emelkedett a veszettséggel fertőzöttek száma. Szinte járványszerűen terjedt el

Kaposváron a tetvesség az általános iskolákban és az óvodákban, a járásban kisebb mértékű volt ez.

Egészségünk védelmét szolgálják a különböző védőoltások. Általában javult a kötelező védőoltásokon való rész* vétel, a diftéria-pertussis-te- tanus oltást a kötelezettek 99,91 százaléka megkapta.

Nagy gondot fordítanak a szolgálat szakemberei az élelmezés-egészségügyi előírások betartására. Az ellenőrzések során a vizsgált helyek 10— 15 százalékában tapasztaltak rendellenességeket, kiemelt feladatként kezelték a kenyérgyárak és sütőüzemek fokozottabb vizsgálatát, a gyermekélelmezést. A konyhák szinte kivétel nélkül több adagot főznek, mint amennyire az engedélyük szól. A jelentésben megfogalmazták, hogy nagy szükség lenne Kaposváron egy új konyhára Vagy előkészítő konyhára, mely a gyermekélelmezést segítené, örvendetes változás történt a járásban a vendéglátóhelyek korszerűsítésében, az üzlethálózat fejlesztésében.

Tömeges ételmérgezés történt tavaly a Budapesti Finommechanikai Vállalat kaposvári gyárában, ahová a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat szállította az ebédet. Az ételmérgezés oka gondatlanság volt, az ügyben a bíróság felelősségre vonta a szabálysértőt. A városban és a járásban tavaly két-két családban fordult elő gomba- mérgezés.

A település-egészségügyben sok a gond. Húsz olyan község van a kaposvári járásban, ahol nincs .emberi fogyasztásra alkalmas ivóvíz, a községekben nincsenek szennyvíz- tisztítók. Kaposváron túlterhelt a szennyvíztelep, a tisztítás hatásfoka csak a mechanikai tisztítás fokának felel meg. Szennyezi a város a Kapos folyót, itteni szakasza már nyílt szennyvízcsatornává vált. Gond a községekben a szemétlerakás, Kaposváron meg kell szüntetni a rosszul elhelyezett telepet. A város- rendezési tervekben szerepel már az új szennyvíz- és szeméttelep.

A gyorsan iparosodó városban az üzemegészségügyi helyzet jónak mondható, az ipari létesítmények gondot fordítanak az üzemek tisztaságára, a 'szociális ellátottság javítására. %

A határozati javaslatok a városi és járási közegészség- ügyi és járványügyi szolgálat működési feltételeinek a javítását tűzték célul: gondoskodnak megfelelő elhelyezésről, a műszerek beszerzéséről.

H. B.

Á szép fajú Somogy

Ä felfedezés és az újrafelfedezés izgalma a szülőföld, a szűkebb pátria sajátos és máshoz nem hasonlítható ssereíete tölti, el az embert, elolvassa SMfttó Gábornak a maga nemében első és egyedülálló könyvét, A szép tájú So- mogy-ot. Menynyi ' érték, mennyi természeti és történelmi kincs, lélekemelő szépség tulajdonosai vagyunk mi, somogyi emberek! És hányszor elmegyünk vakon e kincsek mellett, keressük távoli vidékek, távoli országok hasonló értékeit, nem vesszük észre — így talán nem is becsüljük eléggé — ami előttünk, a közvetlen környezetünkben van, i j.

Szántó Gábornak mindenekelőtt az az elévülhetetlen érdeme, hogy összegyűjtötte, rendszerezte a Balatontól a Dráváig a történelmi múlttal összefüggés ben mindazt a természeti értéket, amely fellelhető hazánk e mintegy hatezer négyzetkilométernyi megyéjében. -A Balatonnal ékesített »Somogyország« szelíd dombvonulatokkal, tágas homokbuckás térségekkel, apró vadvizekkel, halastavakkal átszőtt világának erdős tájairól, természetvédelmi területeiről, parkerdőiről és vadgazdálkodásáról szól e kötet, felidézve történelmi emlékeit, a somogyi tájjal kapcsolatos fontosabb vagy érdekesebb események számos részletét« —

írja a szerző bevezetőjében. Nincs abban semmi túlzás, hogy természeti szépségekben hazánk egyik leggazdagabb vidéke Somogy, Európa-szerte ismert vadászterületekkel, és kétségtelen az is, hogy a megye »koronája a Balaton«. Emellett annyi, a nemzeti kultúránkat is gyarapító értékünk van, amelynek megismerése évekre programot adhat az érdeklődőnek. Említsem a gazdaságtörténeti értékű csoko- nyavisontai fás legelőt, mely őrzi az évszázadokkal ezelőtti tipikus képet, vagy azt, hogy ezen a vidéken,’ Csokonyán

Bégéit. A könyv utolsó nagy fejezete a megye vadgazdálkodásával foglalkozik.

Ábrák, rajzok, térképek, művészi igényű természe tfotók

sokasága egészíti ki Szántó Gábor munkáját, tárja elénk megyénk varászlatosan szép világát. A könyv a megyei tanács mezőgazdasági osztálya, a tanács Idegenforgalmi tíiva- tala és a Somogyi Erdő- és Faieldolgozó Gazdaság támogatásával látott napvilágot, sajnos rendkívül kis példány- számban. A szép tájú Somo- gyot megismerni vágyók, és ez a _ különlegesen szép, igényes, művészi értékű munka talán megérdemelnének egy újabb kiadást.

Vörös Márta

Középtermetű, nyájas ember volt, őszes bajusszal, mosolyogó arccal. Augusztus 2- áp lenne a nyolcvanadik születésnapja, Hatalmas életművet hagyott az utókorra: a zene tudományából. Dr. Szabolcsi Bence esztéta és zene- történész abból a Bartók és Kodály példájára felkészült tudós nemzedékből való volt, mely a húszas évek táján tűnt fel a magyar szellemi életben, és mely az elmúlt több mint fél évszázadban lerakta és terebélyes! tette a modem magyar zenetudomány alapjait. Amikor 1973 januárjában elhunyt, az.egész zenei élet gyászolt.

Szabolcsi Bence Budapesten született. Először jogot és bölcsészetet tanult az egyetemen, ugyanakkor a Zeneakadémia növendéke volt. Kodály Zoltán kitűnő tanítványa. Uj fal ussy József szerint ott formálódott ki egyéniségének alapvetően zenei habitusa, amely később tudományos tevékenységét is áthatotta. Tanulmányait Lipcsében Hermann Albertnél fejezte be, 6 ott szerezte meg a zenei doktorátust. Zene-etnológiai és dallamtörténeti tanulmányai, a régi magyár zenére vonatkozó kutatásai az egyik legkiemelkedőbb zenetudóssá tették. Magáénak vallotta Bartók és Kodály célkitűzéseit, és a megvalósításukhoz szükséges zenetudományi teendők javarészét.

Pályája elejép a Nyugat hasábjain publikált, majd társszerkesztője lett a Zenei Szemle című folyóiratnak. Dr. Tóth Aladárral együtt megszerkesztette az első jelentős magyar Zenei Lexikont. A kétkötetes mű egy enciklopédia eszmei és szervező funkcióját töltötte be. 1933-ban Bauxn- garten-dijjal jutalmazták.

Munkásságában többször idézte Adyt: »-Nem, nem urak. A magyar zenét nem úgy fogják megcsinálni, hogy ezennel belefognak. Népdalcifráza- tökkal, idegen melódiák pi- ros-fehér-zöldre festésével, ügyes és fáradhatatlan kézzel ez nem fog sikerülni. Azt majd revelálni fogják nagy, a földön termett egész művész- lelkek, holott talán mind- mind külföldi nagyok lelkén okulták. Meglesz ez, csak attól félünk, nem fogják megérteni őket« — írta Ady Endre 1905-ben a Magyar Közélet című lapban. Szabolcsi a következővel toldotta meg: »Mint annyi mindenben, itt is látója és hirdetője a jövőnek, a magyar zene jövőjének is, amelyet annyian és annyiféleképpen jósoltak és vártak, anélkül, hogy a valósághoz híven megláthatták vagy elképzelhették volna«. De Szabolcsi, a zenetudós korán meglátta a helyes utat. Rendkívül gazdag tartalmú és haladó szellemű munkásságával számos tanítványt is nevelt. Csak néhány név: Kroó György, Bónis Ferenc, Breuer János... Az űj magyar zene hazai és külföldi elismertetésében Szabolcsi elévülhetetlen érdemeket szerzett

Írásai három nagy csoportba oszthatók. 1. Magyar zene-, vers- és irodalomtörténet 2. Magyar és összehasonlító zenefolklór. 3. Általános zene- és stílustörténet. 1946 után széles körű közéleti és pedagógiai tevékenységgel egészült ki Szabolcsi munkássága. Akkor lett a Zeneművészeti Főiskola tanára. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, majd rendes tagjává választotta: székfoglalójának

Liszt Ferenc volt a témája. Kétszer tüntették ki Kossuth- díjjal: 1951-ben és 1965-ben. Ö lett a Bartók-archívum igazgatója, a Magyar Zeneművészek Szövetségének elnöke. Kitüntették a Munka Vörös Zászló Rendjével, a Munka Érdemrend arany fokozatával. Herder-díjat is kapott. Igazgatta a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetét és vállalta a Stúdió Musicologica főszerkesztői posztját. Az ő elnökletével működöd a Zenetudományi Bizottság. Szabolcsi Bence állította össze az első teljes Bartók-bibliográfíát! »Bartók Béla élete« című munkája 1956-ban jelent meg, utóbb több nyelvre lefordították. »Járásában volt valami ritmikusan ringó és egyben céltudatos — így emlékezett a mesterre. -— De még jobban megnyilatkozott ez az erő gyakori, fejvetésében; akik zongorázni látták, emlékezni fognak rá. hogy mozdulataiban, egy-egy kinyúlásában és megrezzenésé- ben volt valami párduc-szerű, valami ragadozó és félelmetes« — írta Szabolcsi Bence a zseniről, mint egyéniségének egyik legavatottabb elemzője.

A szerény, finom megjelenésű Szabolcsi Bencét már nem láthatjuk sem séta közben a budapesti Pozsonyi úton, ahol lakott, sem hangversenyeken. De él szellemi hagyatéka, gazdag életműve.

1 K. K.

Már Jókai portréja is készen áll

Az év végére elkészül a külföldieknek szánt, három részes Magyar irodalomtörténet első két részének törzsanyaga. Az első két rész a középkortól, az első magyar irodalmi emlékektől 1900-ig tárgyalja a magyar Irodalom történetét. A magyar irodalom a világirodalom folyamatában című mű harmadik része a XX. századi Irodalmával foglalkozik majd, s a tervek szerint 1985-ig készül eL

A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének szakemberei, s történelem tudósok, egyetemi tanszékek munkatársai — csaknem félszázan — tevékenykednek az anyag összegyűjtésén, rendszerezésén.

Rigód bo

szű letett, innen indult él Xan- tus János természetkutató, a pesti botanikus kert és állat- kert tervezője, első igazgatója; vagy azt hogy Tótújfaluban található a megye legnagyobb és valószínű legöregebb (350—400 éves) kocsányos

tölgyfája; vagy hogy lenyűgöző a fenyvesekkel, tölgyfákkal övezett mikéi halastórendszer VI

Olvoemánynak fct, látványnak is maradandó élményt adó ez a könyv. Mielőtt a jól elkülöníthető somogyi tájakat ismertetné a szerző, áttekinti történelmi emlékeit, régészeti lelőhelyeinket az őskortól egészen napjainkig. A megye természeti értékeiről szóivá először a természetvédelmi alapfogalmakat ismerteti. Külön ír az országos jelentőségű védett értékeinkről: a barcsi ősborő- kásróL, a zsebe ségi tájvédelmi körzetről, a Kis-Balatonról, a nagyberekr FehérvízrőfL, a Ba- láta-tóról, a babócsai Basakertről, a csokonyavisontai fás legelőről, ■ és külön csoportban dolgozza fel a védelmet érdemlő országos jelentőségű értékeinket, a szalacs- kai dombokat, a somo^yvári Kupa-hegyet, Szántódpusztát, melyek 1973. március 31-én még nem voltak védettek. Pontos és jól áttekinthető képet ad a helyi jelentőségű védett értékeinkről. Akár útikalauz is lehetne a Somogyi parkerdők című fejezet, melyben nemcsak megyénk tizenkét parkerdejét ismerteti, hanem olvasmányosan, érdekesen írja le az adott tájegységek és környékük nevezetes:

napság. A könyvről kevesebbet beszélnek az effajta emberek, pedig én még azt máig is szeretem. Az is jó téma, igaz? — fordul felénk. — Tudja, hatvan forintot fizetnék annak, aki egy-egy délutánon rámnyitná a kisajtót, eljönne hozzánk beszélgetni, mert tudja, nagyon szeretek ám politizálni is.

Tölt a poharakba, aztán féltve összeszedi az asztalról a tábori levelezőlapokat, és simogatva egymásra rakja.

— Tudja, fiam, én vöröskatona is voltam

Majd megmutatja sorban a kitüntetéseit

Fehér Lada áll meg a ház előtt Rozika néni készülődik.

— Megjött az egyik unokánk. Eljött értem, ö is megszökött itthonról — »-a faluból«. A másik fiamékhoz megyek ma ebédre, vacsorára. Sajnos már ő is nyugdíjas. Az én Kázmérom itthon marad. Ő már nem hagyja el a házat

Elbúcsúzom. Beszállok a gépkocsiba Az autó előtt egy kiskatona áll meg, szeplős arcán öröm, amikor megszólal:

— Csókolom, Rozika néni!

Az útkereszteződésig, az elágazásig kísérjük egymást a gépkocsival. Ott megállunk egy pillanatra. A sarokról, a híd felől Rozika néni hangját hallom:

— Ez a szőke fiú a dédunokánk vőlegénye — mutat a kiskatonára. Aztán még egyszer kihajolva a gépkocsi ablakán mosolyogva odakiáltja:

— Jöjjön el máskor is hozzánk beszélgetni.

A temetődomb előtt lelassítjuk az iramot, csöndben gurulunk át a Zimonya hídon.

Barcs János

Ä" szelíd szép somogyi tájon, az örökzöld borókák alatt meleg, nyári szél fogad. Kö- zéprigócnál járunk. Nemsokára már hazaérek — gondolom. »•BARCS«, igazít el az út szélére állított új tábla A foghíjas utcasoron, »pálfaluban« a Zimonya hídján át messzire ellátok.

Tóni öcsémékhez megyek — Írták, hogy nagyon hazavárnak, sok mindent el akarnak mondani. *— Nagyon sok a mondanivalóm a számodra írja öcsém. Gyertek mielőbb! Egy idős ismerősömet is megkeresem — gondolom közben, és leállítva a gépkocsit, elindulok a fiatal sofőr után.

Gondosan ápolt, öreg félvályog ház.

— Foglaljon helyet. Nagyon meleg van ma — mondják szinte egyszerre.

Rozika néni fejkendőjét igazgatja. Vízvári Kázmép bácsi nyolcvankilenc esztendős múlt, Vízvári Kázmérné Csapiár Rozália, a kedves mosolygós Rozika néni nyolcvanhét esztendős. Kék eres kezük feje békésen pihen most az asztallap fölött.

— Tudja, hatvanhat eszten- dő nem kevés idő együtt '•— mondja Rozi néni. '

— Már nem tegeznek, mint egykor.

Fölállnak és a korukkal egyidős ládafiából halömnyi, gondosan összekötött papírbálát hoznak az ölükben. Sárgult, agyonolvasott, ’ de gondosan megőrzőt^ tábori levelezőlapok tucatjait teszik elém az asztalra.

—' Történelem ez, tessék csak megnézni — néz rám a levelek írója. — Vigyázzunk rá,

túlélte a háborúkat, meg soksok mindent még. Téli napokon, estéken, évről évre együtt ol/asgatjuk őket.

Egyet-egyet, csak úgy találomra, kiemelek ebből a »sárguló« történelemből.

»■Kedves Rozikám, nagyon vigyázz magadra és az én Karcsi fiamra.«

A doberdói, Isonzói harcmezőről, a hadifogságból küldött emberi vallomások. Az egymást féltés, a hűség bizonyítékai ezek a megsárgult levelezőlapokra irt érdes betűik.

Beszélgetünk, már a Golan fennsíkon járunk; meg Libanon pusztáin, majd a vietnami—kínai határról Nicaraguában sietünk riadt szavainkkal, amikor Kázmér bácsi furcsán végignéz rajtunk. Arcára — amely nyugtalanul megrándul — piros árnyék fut, megül rajta, és nagy, csontos öklét hirtelen az asztallapra ejti.

— Te Rozikám, vedd már le fejedről azt a csúnya fekete fejkendőt. Ügy nézel ki benne, mint egy öregasszony.

Rozika néni riadtan válaszol:

— Én már valóban vénaszszony vagyok, te Kázmér — mondja nevetve, majd gyöngéden vállon veregetik egymást.

Időnként koccintgatunk a savanykás, seszínű borral, a ba-csi tatárrizlinggel, »nohá- val«. Ilyenkor a mély drávai csönd ül közénk.

Üjra Kázmér bácsi szólal meg:

— Tudja-e, hogy az én fiam milyen erős ember volt? Mindenki szerette, tisztelte, megbecsülte. Nemrégen temettük el. Sokan eljöttek. Pestről, Kanizsáról, még Bukarestből, Pozsonyból is itt voltak, akik szerették őt. A vállalat igazgatója is megkönnyezte. A bátyját kellett volna látnia; majd a szíve szakadt meg ott.

Az arcukon könny szánkózik.

— Beszéljünk másról — néznek rám.

— Hogyan telnek Kázmér

bácsi napjai?,

— Hogyan? Tudja, ez a község sokat fejlődött Talán azt is tudja, hogy nem is olyan rég város lett már belőle —

végre. Sok itt a fiatal, de sok az öreg is. Azért mi is fogyunk szépen sorba. A magam korabeli meg úgy megfogyott már itt, mint a gólyák. Errefelé azok is csak páratlanul szállnak.

— A szomszédok T

— Azok még fiatalabbak nálunk. Fuvarosok. Szorgalmas, de nagyon maguknak való emberek. Hat gyermeket neveltek föl. De hát azok is, mint a mieink, mind elszöktek erről a tájról. De most, hogy várossá lettünk, talán visszafordulnak közülük a jobbikak.

Egy kis szünet után folytatja:

— Elhiheti nekem, hogy na- nogy sokat unatkozom az utóbbi időben. Már az sincs, akivel meghányhatnánk a világ meg a magunk sorsát. Itt, ebben az új városban, de gondolom, másutt is már, a beszélgető partner: hiánycikk. Mintha gyűlölnék egymást. Ha meg akad valaki, az mindjárt az autójáról beszél. De hogy honnan van — miből, arról már kevesebb szót ejt. Igen: az autó a fő téma ma-