Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-16 / 191. szám
Nyugdíjasok — munkában Az öregek csodái Azzal büszkélkedik Bajzik István — három Infarktus után —, hogy a munka helyrehozta. Akár ne is mondana többet. Tippelem a korát, erre kinevet, mert jóval több annál. Pedig nem akartam neki hízelegni. Szépen tudnak nevetni az idős emberek. Régi munkatársa is, ahogy mondja: — A Pista nem afféle dupla esztergályos. — Az meg mi? — Hogy mindig csak a második munka jó, az első selejt. Csicsek Jenőné felhőtlen arccal bólogat. Később jött, először csak hallgatja, mit beszélünk, azután mondja: — Hát igen. Mi öregek. — Jó lenne a négy szavát le- kottázni és ide rajzolni a partitúrát. — Miért nem ment el nyugdíjba két éve? — Annyira szeretem a gyárat. Velem itt -csak jót tettek. Kapam egyszer húszezer forint kölcsönt. Kamatmenteset. — De hiszen azt rég visz- szafizette. — Akkor is dolgozom. Olyan jó itt nekem. Meg nem akarom, hogy rosszat mondjanak rólam, azt, hogy nem viszonoztam a jóságukat. Abból a húszezerből építettem föl z kis házunk egy részét Ért az évet még kidolgozom, de azután is visszajövök. Egy baj van. Néha nagyon hasogat a lábam. Bajzik István Csicsek néni egyszer-egy- szer majdnem könnyet is ejt, amíg beszél. Egy éve mentővel vitték el a festőműhelyből. és mindenki azt mondta: sohasem lépi át a villamos- sági gyár kapuját. És egyszer csak megjelent Azóta is naponta megérkezik és dolgozik rendületlenül. Még Baj zik István is csodálkozik ekkora ragaszkodáson — távol van a két műhely, most látják egymást először —. pedig ő szintén itt született újjá. Csicsek Jenőné Art mondták az orvosok, hogy egy vödör vizet se emeljek. Egyszer az asszony nagy sopánkodása közepette fölkerekedtem, hogy elmondjam nekik: dolgozni akarok. Elengedtek. Azzal, hogy állandó ellenőrző vizsgálatra kell bejárnom. Azóta mindenhez van kedvem. A rokkantsági nyugdíjban négy évig egészen tavalyig csak lézengtem. Művezető volt. Most esztergályos újra. Sokan csodálkoztak ezen, csak ő nem. Régi beosztottaival együtt dolgozik, és nagyon-nagyon büszke: — Egyszerű ez. Kellett a gyárnak az esztergályos, az esztergályosnak meg a gyár. örökösen sürgő-forgó, magának egy percnyi tétlenséget sem engedélyező, jó kedélyű embernek ismerik munkatársai Gundy Lászlót, a SEFAG csurgói gyáregységének műszaki csoportvezetőjét. A mozgás, a vidámság az életeleme, mint általában az olyanoké, akik életük nagy részét a szabadban töltötték. Huszonkilenc éve tölt be középvezetői munkakört Korábban a vállalat műszaki erdészeténél dolgozott, négy éve a csurgói üzem építő-karbantartó brigádjait irányítja. Néhány hónapja nyugdíjasként — Két évvel ezelőtt elértem a nyugdíjkorhatárt azonban meg sem fordult a fejemben, hogy elmenjek. Szeretem a munkámat szeretek emberekkel foglalkozni. Egészséggel is jól bírom. Így aztán észre sem vettem, hogy betöltöttem a hatvanak Dolgoztam tovább. Az idei nyáron aztán gondolt egyet, és kérte a nyugdíjazását. Ám ez a nyugdíjba vonulás eléggé különös körülmények között zajlott le. Csupán az ilyenkor szükséges papírokat töltötték ki és küldték tovább a megfelelő helyre, ő azonban egy percet sem hiányzott a gyárból. Másnap ugyanúgy Lement, mintha mi sem történt volna és tovább folytatta a munkáját. — Semmi sem bosszant jobban, mint amikor nem tudok eleget tenni az adott szavamnak. Akkoriban anyaghiány hátráltatta az építési munkákat, képtelenek voltunk határidőre átadni az épületet. Akkor azt mondtam: minek idegesítem én magam ezzel, hol az a papír, hadd írjam alá! Aztán elszállt a mérgem, és most nyugdíjasként folytatom azt, amit főállásban végeztem. Barangolunk a telepen, sorra bekukkantunk azokra a helyeikre, ahol az emberei dolgoznak. Közben itt is, ott is megállítanak bennünket,-némelyek eligazítást kérnek tőle, mások a vasárnapi meccs eredménye után érdeklődnek. Gundy László ugyanis vérbeli szurkoló. Igaz, némi kon- flikust okoz, hogy — nagyatádi révén — időnként ellentétbe kerül a vérmesebb csurgói szurkolókkal, A két csapat ugyanis egy osztályban játszik, így évente kétszer egymás ellen is mérkőzik. Ilyenkor — hogy megőrizhesse pártatlanságát — nem megy ki a meccsre. — A sport, a foci a második nagy szenvedélyem. Az első ugyanis a munkám. Hivatalosan napi öt órát dolgozom, mert így jön ki az évente engedélyezett nyolcszáznegyven. Azt azonban nem tilthatja meg senki, hogy a többit önszántamból tegyem. Hiába, el sem tudom képzelni a napjaimat máshol, csak itt, az üzemben, az emberek kozott Csicsek néni megint leírhatatlan ul tiszta mosolyával: — Bizony. Szükségünk van egymásra. Én olyan boldog vagyok, hogy jöhetek. Mindketten még régen, transzvillesként kezdték. És mondtak egy-egy mondatot annál is régebbi dolgokról. — Apám még hetvenhárom éves korában, igaz, csak otthon, naponta dolgozott valamit. ö is vasas volt, korábban meg cselédember. A néni: — “Anyám még él Naponta dolgozik a ház körül. Megszokta. A szüleim cselédemberek voltak. Nem hallották egymás mondatait, össze sem beszéltek. Hát nem csodálatos, hogy miket tudnak ezek az öregek? A nyugdíjas rendész Huszonöt évig dolgozott Király Ferenc raktárosként a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Most már öt esztendeje, hogy nap nap után feltűnik a vállalat építkezésein. Ismét dolgozik — mint nyugdíjas rendész. Kaposváron, a Béke-Füredi lakótelepen találtuk, éppen egy tehergépkocsi menetlevelét és rakományát ellenőrizte. Nem volt teljes üzem hétfőin — ilyenkor takarítanak, készülnek "a szállítmányok fogadására — a Nagyatádi Konzervgyár gyümölcs-főzelék készítő részlegében.'Azért mégis sokan szorgoskodtak. A fehér köpenyes asszonyok, leányok egy része az őszibarack-befőttnél, mások az exportra kerülő vegyés savanyúságnál dolgoznak. Jó néhányuk a belföldi forgalomba kerülő 5—10 dekás dzsemet csomagolja. Zóka Gábor főművezetővel együtt figyeljük a gyorsan megtelő dobozokat. — Nézze azokat az idős asszonyokat. Nyugdíjasok, mégis lelkesen, fegyelmezetten dolgoznak, s kifogástalan minőségben. Sók ilyen odaadó munkásra lenne szükségünk. Bizony, több fiatal példát vehetne róluk! Horváth Vendelné az egyik nyugdíjas. Betanított konzervipari munkás, gépen vagy a csomagolásnál éppen úgy helytáll, mint más területen. — Tizenkilenc évet dolgoztam a gyárban, két éve mentem nyugdíjba. Minden szezonban visszajövök, mert számítanak rám, s a keresetre sem lehet panaszom. Havonta 2500—3000 forintot kapok. Jól jön ez a pénz a nyugdíjamhoz. Augusztustól december 31-ig kötöttem munkavállalói szerződést. így — ha néhány hónapra is — újból viszatérhe- tek abba a közösségbe, amelyet csaknem két évtizeden át megszerettem. Ügy tapasztalom, hogy nemcsak a gyár, az üzemi-ész vezetői fogadnak szívesen, hanem fiatalabb munkatársaim is. Szintén ez a véleménye az itt dolgozó másik nyugdíjasnak, Koleszár Józsefnének Három éve van nyugdíjban, s csak hat esztendőt dolgozott előtte, a gyár azonban őt is szívesen látja. — Elégedett vagyok a munkával meg a keresettel. Jónak tartom, hogy olyan feladatot bíznak ránk, amely nem jelent nagy fizikai megterhelést. Fodor Árpád termelési osztályvezető véleménye: — Jelenleg harmincnégy nyugdíjast foglalkoztatunk a gyárban: a készáruraiktárban, a göngyölegrészlegnél és más területeken. Hamarosan újabb negyven-ötven nyugdíjas számára kínálunk időszakos munkalehetőséget a papriikacsumá- zásnál, a szilvafelezésnél. Olyan munkát végeznek — igen lelkiismeretesen. —. amellyel különben fiatal, életerős embereket kellene megbízni. A gyár párt- és társadalmi vezetői, amikor egy-egy idős embert búcsúztatnak, 'mindenkor úgy köszönnek el tőle, hogy ha egészségük engedi és kedve is van hozzá, menjen vissza dolgozni néhány hónapra az üzembe. Az évente rendszeresen megtartott nyugdíjastalálkozón sem mulasztják el, hogy visszahívják őket. Sőt levélben, személyesen is fölkeresik a régi szakmunkásokat. Sokan élnek ezzel a lehetőséggel. A hetvenegy éves Fata József a gondnokság egyik legmegbízhatóbb embere, évek óta visszajár nyugdíjasként dolgozni. Csatos Lajos -is rendszeresen bejár a gyárba, minden hónapban dolgozik néhány napot. Egy nyugdíjasokból álló csoport borítékolja éveli óta a pénzt, és kifizeti a munkásokat. — Kétszázhatvan nyugdíjasunk van... Többségük idős, beteges, dolgozni már nem nagyon tud. Aki egészséges és munkát akar, azt szívesen, látjuk. S nemcsak a mi régi dolgozóinknak, a város más nyugdíjasainak is biztosítunk munkalehetőséget — mondja Jéger Ferenc igazgató. Aki jön, szívesen látjuk... A tsz várja a segítő kezet Ä termelőszövetkezetekben < szinte létkérdés a nyugdíjasok foglalkoztatása. Közismert, hogy a város vonzása nagy, és egyre több fiatal keres munkát távol a falutól. A mező- gazdasági üzemekben csökken a fiatalok száma, és egyre magasabb az átlagéletkor. Kapos- füreden, a Vörös Október Termelőszövetkezetben például 53 év körül van a tagság átlagéletkora. Ez annyit jelent, hogy a gazdaság mintegy 800 tagja közül 502 nyugdíjas:. Vajon az ő munkájukra szükség van-e az üzemben? Ért kérdeztük Lempel János főagronómustól. , — Természetesen, sőt sokkal több nyugdíjast tudnánk foglalkoztatni, mint ahányan jönnek. Jelenleg átlagosan 30— 35-en dolgoznak a gazdaságban, ezzel szemben egy-egy idénymunkánál, mint amilyen például a cukorrépa kapálása, még száz is jöhetne. A Kaposvár peremén gazdálkodó szövetkezet idős tagjai elsősorban a növénytermesztésben kapnak munkát, néhányukat esetleg éjjeliőrként alkalmazzák az állattenyésztési telepeken. A takar- mánybetakarításnál, a széna-, a szalmakazlazásnál, a majorrendezésnél ugyancsak számítanak rájuk. Akik a növénytermesztési ágazatból mentek nyugdíjba, bármennyit dolgozhatnak. Ném is az ókóz goAdót hogy'jönnének. de nincs munka. Inkább fordított a helyzet: S hogy miért? — A háztáji földek területe 300 hektár. Ennek kétharmad részét a nyugdíjasok művelik.. Sókan foglalkoznak otthon sertéstenyésztéssel is. Minden faluban más a »profil« — mondja a főagronómus. A magyaregresiek például otthon babot termesztenek, s ez sok munkát igényel, nem jut idejük arra, hogy a közös gazdaságban dolgozzanak. Csaknem minden házhoz szőlő is tartozik, ezt elsősorban szintén a nyugdíjasok művelik, A gazdaságnak azok foglalkoztatása okoz gondot, akik 35—40 százalékos rokkantak, s csak ülőmunkát végezhetnének. Ilyen pedig a tsz-ben nem nagyon akad. A másik gond a város közelsége. Sok nyugdíjas a kaposvári üzemekben keres könnyű munkát, azt esetleg jobban is fizetik, mint amennyit a tsz-ben kereshetnének. — Mi egy éjjeliőrnek 1800 forintot fizetünk, ezért mindennap dolgoznia kell. A városban 24 óra szolgálat után három nap pihenő jár. Nem nehéz tehát választani. Azok a nyugdíjasok. akik otthon maradnak, elsősorban I háztáji gazdaságokban dolgoznak, s ez ugyancsak hasznos tevékenység, hiszen ez az ágazat fontos része a közös gazdaságnak. Ám, ha valamilyen idénymunkáról van szó, ahol szükség van az idősebbek kezére, s nem utolsósorban tapasztalatára. vannak, akik szívesen jönnek, s egy sorban dolgoznak a fiatalokkal. Az üzem vezetői azt szeretnék, ha még több nyugdíjas vállalna munkát, akkor gyorsabban befejezhetnének egv-egv idénymunkát. A mezőgazdaságba:! a gyorsaságtól sokszor egy-egv ágazat sorsa függ. Gyakran ez dönti el, mennyi és milyen termést takaríthatnak be. Jó hangulatú, a munkájukat örömmel végző idős emberekkel találkoztak munkatársaink, akik azt vizsgálták a megyében: mennyire veszik igénybe a gyárak, vállalatok, szövetkezetek a nyugdíjasok munkáját. Köztudomású, hogy egyre kevesebb a munkáskéz, éppen ezért fontos mindazoknak a nyugdíjasoknak a foglalkoztatása. akik jó egészségben vannak. Ma már a lakosság húsz százaléka nyugdíjas Somogybán. Ez 1,9 százalékkal több az országos aránynál! Az idős emberek egyrészt az üzemhez, a közösséghez való tartozás miatt, másrészt a nyugdijuk kiegészítése céljából vállalnak munkát. Ezt' lehetővé teszik a nyugdíjfolyósítási szabályok is. é A tapasztalt szakmunkások, értelmiségiek munkájára igényt tartanak. Sok' vállalatnál — így például a Nagyatádi Konzetvgyárbbn is — rehdszéresen fölkérik a már nyugalomban levőket, hogy segítésnek akkor, amikor a leghagy óbb a hajrá. A. somogyi tapasztalatok szerint a nyugdíjasok egy része csak egy-két évig vállal munkát, s egyre többen vannak, akik az üzemtől való búcsú után már nem mennek vissza dolgozni. Így a nem dolgozó nyugdíjasok száma — ebben nincsenek benne a termelőszövetkezeti tagok — tavaly már 29 300 volt. Az 1975. évi adattal összehasonlítva a növekedés kétezer-négyszáz! A gyárakban és egyéb helyeken dolgozó nyugdíjasok száma így is megközelíti a tizenkétezret. Van azonban bőven tartalék. Az üzemektől is függ, mennyire használják fel a még egészséges öregek tapasztalatát. A gyár és az egyén szempontjából az a fontos, hogy hasznos, értelmes legyen a munka, amelyet a nyugdíjas végez. Az idős emberek maguk sem kérnek abból, hogy »alibielfoglaltságot- kapjanak jövedelemkiegészítés címén. Az üzemben érzi jól magát Horváth Vendelné
