Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-15 / 190. szám

Tevan Andor és a Tevan Könyvtár

Békéscsabán 1903 óta volt a Te van család birtokában egy kis könyv- és papírkeresikedés. Hozzá tartozott egy kezdetleges, lábbal hajtható tégelysajtó, amellyel névjegyeket, meghívókat lehetett előállítani. Ez a kis gép nagy hatást gyakorolt a tulajdonos legidősebb fiára, az 1889. augusztus 15-én született Tevan Andorra: elhatározta, hogy nyomdász és könyvkiadó lesz. Apja nem ellenezte szándékát, sőt elősegítette azzal, hogy a bécsi grafikus főiskolára küldte tanulni.

. Tevan tanulmányai befejezése után 1909-ben tért haza, és nyomban hozzáfogott merész terve megvalósításához. Első feladata a nyomda korszerűsítése volt. Háromévi hitelre beszerzett két korszerű gyorssajtót és két modem betűkészletet. Már ebben az esztendőben megjelentetett néhány kötetet, de komolyabb formában csak 1911-ben kezdődött kiadói tevékenysége.

Sokat járt a fővárosba, s ott barátságot kötött a Nyugat köré csoportosult fiatal írókkal. Kiadványai sorában az ő műveiken kívül Anatole Fran~ ce regényei kaptak a legnagyobb számmal helyet.

Hazánkban a századforduló ■után két olyan jól ismert füzetes sorozat volt, amelyik olcsó áron színvonalas irodalmi és tudománynépszerűsítő műveket adott a közönség kezébe, az Olcsó és a Magyar Könyvtár. Mindkettőt erősen konzervatív szellemben szerkesztették; a modern, haladó irodalmat teljesen mellőztek. Két tőkeerős cég, a Franklin és a Lampel adta ki. Velük vette föl a versenyt a minimális felszereléssel rendelkező, még középüzemnek sem mondható nyomda tulajdonosa, Teván Andor, amikor 1913- ban megindította a Tevan Könyvtár nevű sorozatát. Füzeteiben elbeszélések, regények, színdarabok, esszék,

Weffcísk, publicisztikai írások kaptak helyet.

A sorozat jelentőségét akkor érthetjük meg igazán, ha a benne kiadott szerzők névsorát áttekintjük. A magyarok közül említsük meg Ady, Csáth Géza, Juhász Gyula, Kaffka Margit, Karinthy, Kosztolányi, Krúdy, Nagy Lajos, Szép Ernő, Színi Gyula, Tabéry Géza,

■ a külföldiek közül pedig Anatole France, Leonid Andreev, Claudel, Hauptmann, Gottfried Keller, Kuprin, Heinrich és Thomas Mann, Maupassant, Strindberg, Tolsztoj és Mark Twain nevét. Eszméiket, működésüket a kritikusok, az Akadémia, a korabeli lapok túlnyomó része é? általában az egész »hivatalos« Magyarország vagy elítélte, vagy hallgatással mellőzte. Tevan elBG,Y

FALUSI NÓTÁRIUS BUDAI UTAZASA * *

■¥

évülhetetlen Irodalomtörténeti érdeme, hogy a Nyugat-nemzedék legjelentősebb kiadója lett. Abban a korban, amikor a tudományos, irodalmi és művészeti életben mindent csak Budapest fémjelzett, a kis alföldi város nyomdája jelentette meg a leghaladóbb szellemű irodalmi műveket.

Tevan szenvedélyesen szerette mesterségét, mindig arra törekedett, hogy szép könyvek kerüljenek ki sajtója alól. De a versenyképes ár miatt legtöbb kiadványát olcsón, egyszerűen kellett kiállítania. Tudását amatőr könyveivel bizonyította be, melyek a Kner Nyomda termékeivel együtt a miagyar könyvművészet újjászületését jelentették.

Szíj Rezső 14 ilyen munkáját sorolja fel. Sorukban az első 1913-ban 500 példányban Kosztolányi kötete, A szegény kisgyermek panaszai. Keskeny formájával, nemesen egyszerű tipográfiájával már ez is nagy tetszést aratott a könyvbarátok közt, az igazi, átütő erejű sikert azonban 1916-ban aratta Krúdy Aranykéz utcai szép napok című könyvével, amely Major Henrik finom, könnyed illusztrációival jelent meg. Ettől kezdve 1926-ig majdnem minden évben adott ki 200— 300 példányban — többre nem akadt vevő! — bibliofil könyveket a régi magyar irodalom gyöngyszemeiből, Fazekas Ludas Matyijét, Csokonai verseit. Kármán Fanni hagyományai című kisregényét, Kisfaludy Sándor regéit. Kisfaludy Károly Tollagijáit, Fáy Andrástól a különös végrendelet, Vörösmarty Két szomszédvárát. Petőfi Apostolát. Ezekben a kötetekben a tartalom és a külső csodálatos harmóniában olvadt össze. Divéky József és Kolozsváry Sándor illusztrálta, de a Kármán-regényhez maga Tevan készítette a nyomódú- coikat, mert grafikusnak is kiváló volt.

Az első világháború idején töretlen erővel folytatta a kiadói tevékenységet, noha az anyaghiány egyre több nehézséget okozott. A Tevan Könyvtárnak a háború végéig 200 füzete jelent meg. De az 1919 utáni ínséges időben — mint egyik levelében írta — »csak silány papiroson ocsmány festékkel« tudott nyomni, ezek a művészi törekvéseitől távol eső könyvek »valóságos undort ébresztettek benne«, s ezért 1925 után kiárusította egész könyvkészletét. Ettől kezdve csak néhány könyvet adott ki, nyomdájában főleg propagandakiadványok, báli és egyéb meghívók, hivatali nyomtatványok készültek.

A Horthy-korszak végén újból sor került egy nagy művészi becsvággyal tervezett kötet kiadására. A bölcs Esó- pusn-ak fabulái címmel újból megjelentette régi olasz metszetekkel díszítve Heltai Gáspár 1566-ban kiadott művét. 1943 karácsonyára készült el 1200 példányban.

1944-ben a fasiszták elhurcolták Tevant. Becsben kellett romokat takarítania és havat lapátolnia. A felszabadulás után azonnal újjászervezte nyomdáját. Ekkor a szükségleteknek megfelelően elsősorban gyógyszeresdobozokat készített. Nem tudott azonban hűtlen lenni a könyvkiadáshoz sem. 1948-ban megjélen- tette Keleti Artúr fordításában j Hincz Gyula 120 színes rajzá- ( val díszítve Anatole France j művét, a Nyársforgató Jaka- | bot. A tipografizálás mellett vésőt is ragadott és maga metszette az illusztrációk színeit nyomó linóleumlapokat. Az utolérhetetlen művészettel készült kiadvány nemcsak az év legszebb könyve címét nyerte el, hanem a szakértők szerint sokkal szebb a francia kiadásoknál is.

1949-ben Tevan felajánlotta nyomdáját az államnak, maga pedig a Művelt Nép és az Ifjúsági Kiadónál gyümölcsöz- tette szakértelmét.

Sokoldalúságára jellemző, hogy Török Bálint álnéven fordított is németből, franciából, és vitacikkeket írt a betű és a rajz kapcsolatáról. Utolsó műve a terjedelmes A könyv évezredes útja. Sajnos a szerző a kézirat nyomdába adásakor, 1955. október 5-én elhunyt. Ennek a műnek az előszavából idézzük azt a mondatot, amely egész életművére jellemző:

»A szép könyv iránti érdeklődést igyekeztem felkelteni, valamint átplántálni (az olvasóba) abból a sok örömből, gyönyörűségből. amit nekem a szép könyvekkel való foglalkozás jelentett.«

Vértesy Miklós

31.

András még megállt egy kicsit a tornác előtt; fülelt. Idegesítette, hogy nem képes megkülönböztetni a magyar ágyúk hangját a román ágyúk hangjától. Bár ugyan- magyar ágyúk? Még ha valóban át is hozták valahogyan azt a két ágyút. Hurrá, Genossen! Zwei Kanonen megvan ... Nagyon sokra nem megyünk velük. Ilyen helyzetben. Milyen helyzet ez? Lehet, hogy Stammler Fricinek több esze van, mint a vezérkarnak? Hogy hídfőállást kellett volna kiépíteni? Bizony, úgy látszik.

Kijött az asszony.

— Olyan nagy csendben van — mondta halkan.

Aranka. Ö van olyan nagy csendben. Vissza kell menni hozzá.

Befelé menet fogta a puskát a mosdószék mellett, és bevitte magával a szobába. Be is tolta az ágy alá, egészen a falhoz. Aztán zub;

bonyt. derékszíját, mindent bedobált utána.

Végül felegyenesedett, megállt az ágy mellett.

Aranka most megérezte, hogy őt nézi, s felnyitotta a szemét. Kérdőre nyitotta. De András hallgatott. Aranka akkor halkan, de tiszta hangon megkérdezte:

— Ök támadnak? Mi nem támadunk?

— Ök.

— Nagy baj van?

— Elég nagy.

Aranka erre hallgatott egy kicsit. Hagyta. Látta az arcán, hogy nagyon gondolkodik.

Végre, mikor megint szóra nyitotta a száját, ezt mondta:

— Kérek egy kis teát.

— Nem lehet, kislánvom Egy kortyot sem. Nem szabad.

Egy picikét biggyesztett.

— Hmm...

Aztán megint csak a nagy csend. Ez a benti, a, szoba csendje, meg a távoli ropogás.

— András! •

— Itt vagyok, Aranka.

— Állj vissza a hátam mögé!

András engedelmesen visz- szaállt az ágy támlájához.

Aranka sóhajtott egy picit. Aztán felnyújtotta a karját; mintha megvékonyodott volna a karja. Széttárta az ujjait.

András visszatette a markába a csuklóját, mind a két csuklóját.

Aranka ujjai ráfonódtak. Lassan fokozta a szorítást. Körmével belemart, mind kíméletlenebből méllyesztette bele a körmét.

Mintha csak áramforrást kapcsolt volna be. Teste meg- vonaglott, halánték erei kidagadtak; mellkasából nagy nyomást indított el, hogy lejjebb szorítsa a hasfalát.

A bába megértette, ráhajolt, lábát igazgatta.

Meztelen térdei remegtek a magasban.

A természetes lökések, úgy látszott, meg is szűntek. Az iménti ijedtség talán egészen meg is szakította a megindult vajúdást. András még sohasem gondolkozott ezen, nem is képzelte el, hogy milyen lehet egy -szülés. Most mégis mindent meg kellett értenie.

És Andris maga is, mintha csak átadhatná a maga erejét, feszülő izmokkal, vibráló idegekkel állt az ágy fejénél ... őt is elöntötte a verejték ... ő is lázban volt...

Az év Kapoli-díjasa

Műszerész bizsókkal

A kétévenkénti id. Kapoli- páiyázat és kiállítás részvevői között nem egy íiataiember akadt. A nemzedéki váltás tanúi lehettünk az idei nyári lellei bemutatón, jó volt látni egymás mellett az idős somogyi pásztorfaragót és a budapesti Horváth Béla műszerészt. Nem véletlenül szemeltük ki a népes táborból: az idén ő nyerte el az id. Ka- poli-díjat. A pásztorfaragók kései utódai nevében ő koszo- rúzta meg Bogláriellén a Kos- suth-díjas pásztorfaragó szobrát.

A két évvel ezelőtti id. Ka- poii-kiállításon már találkozhattunk a munkáival, második díjjal jutalmazták akkor. A visszatérést a legmagasabb elismerés koronázta.

A nézők talán kevésbé ismerik föl, hogy a zsűri miért döntött így. A hagyományos p-'sz torfaragások díszítettsége, a formák — csanak, ostor, doboz, bútor — ismertebbek. A'. újító szándék igényes megvalósításáért kapta az id. Ka- poli-díjat Horváth Béla. Ékszerei valóban megfelelnek a használhatóság, illetve az ízléses dekorativitás követelményének. A gyökerek visszavezethetők a népművészetben alkalmazott ólomberakásos tárgyak technikai eljárásához, ám ebben az esetben már az újítás közelebb jár a népi iparművészethez.

A fiatalember a Budapesti Műszaki Egyetem műszerésze.

— Mióta farag, és az eredeti foglalkozás mellett milyen ösztönzést kapott, hogy bizso- kot fogjon a kezébe?

— Hadd kezdjem azzal,

hogy én ugyan már Budapesten születtem, de az édesapám palóc. Tőle nem tanul-, hattam, mert a családban sen- I ki sem foglalkozott a népmű- ! veszettel, de találkoztam valakivel, aki ennek a tájegységnek a faragásait ismerve eliutott a népművészet mestere cím megszerzéséig. Eredeti foglalkozásom a fémek világába vezetett, ennek hasznát' vettem, amikor a palócok hagyományos ólomberakásos faragásaival ismerkedtem.

Nyolc-tíz éve faragok, korábban pedig szívesen barkácsoltam, modelleztem. Kézügyességem fejlesztésében a gyerekkoromnak is volt szerepe.

— A kiállított tárgyak mindegyike új elképzelést is tükröz.

— Egy kicsit féltem a zsűri véleményétől. Pontosabban attól, hogy nem lépem-e át a határokat. Megfelelnek-e annak a követelménynek, amelyet velünk szemben támasztanak. Mindig e tárgyak funkciójából indulok ki, kimondottan dísztárgyakat nem is készítek pályázatokra, csupán magamnak.

— Kinek készítette ezeket az ékszereket?

5 is kitépte magát a világból, hogy egyetlen ügynek, egy | születendő élet világrahozásá- nak rendelje alá minden fi-! gyeimét és akaratát.

S tudta közben, tudta, persze, hogy ha őneki ilyen nehéz, ha ő is így kínlódik, milyen lehet az Aranka kínja, mennyire más és mennyire felfoghatatlan...

önkéntelenül ráhajolt

Aranka görcsös ujjaira ... látva erőlködéstől eltorzult arcát, csatákos haját, a párnáján terjedő verítékfoltokat... rányomta ajkát ezekre az erőlködéstől fehérre feszülő uj jakra, akárha a világ valamennyi, ■ gyermekszülő asszonyának a kezét csókolhatná meg ... Sírt is talán? Mintha könnyei hullottak volna a párnára.

A puskaropogás, ágyúlövések, a közelebb-közelebb hallatszó ideges gépfegyverkatto- gás-sorozatok csak egy láthatatlan burkon át értek el hozzá, tompán, már alig (ei- foghatóan, szinte már értelmük nélkül, a tudatára való közvetlen hatás nélkül.

Aztán valami volt, amit eddig nem tapasztalt.

Próbált figyelni, de mintha megszakadt volna minden összeköttetés, érzékszerveinek észleletei sehogyan sem jutottak el a tudatáig. I

(Folytatjuk) j

— Ha a Népi Iparművészeti Tanács megvásárolja, természetesen átadom ezeket a tárgyakat, de szívesen látnám a feleségemen is az ékszereimet.

— Mi a titkuk az ilyen vegyes technikával készülő tárgyaknak?

— Csupán azt igénylik, hogy több szakma ismeretével rendelkezzünk. Az esztergá- lvozás nélkül nem mentem yolna semmire, megtanultam a marást, a fém kidolgozását, a faragást, az öntést. S mindehhez nélkülözhetetlen a szerszámkészítés, de hát ez a szakmám...

— Milyen más technikával dolgozik még?

— Csak ezzel az egyetlennel törődöm.

— A további fejlődést nem igényli, hogy szélesítse ismereteinek a határát?

— Újítani csak ezen a technikán belül szeretnék. Űj formákat kísérleteztem ki. Do- manovszky György, a népművészet jeles kutatója mondta: A népművészet a népi iparművészetben újul meg. Ehhez tartom magam, s úgy gondolom, az id. Kapoli-pá- lyázat bíráló bizottsága is így tett, amikor a legmagasabb díjjal jutalmazta munkáimat.

Korányi Barna

Egy hirdetés nyomában

Klubot alakítanak a mozgássérültek

Lapunk 'augusztus 9-i számában jelent meg a következő hirdetés: »Mozgássérültek, figyelem! Rökkantklubunkat megalakítjuk. Jelentkezni lehet: Kaposvár, Kossuth Lajos u. 4. Ivánkovicsnénál.«

Fiatal házaspár. Huszonhét éveseik. A feleségnek négyéves korában egy busz vágta le a lábát, a férj autóbalesetet szenvedett.

— Nincs rá módunk, hogy eljárjunk társaságba vagy szórakozni — mondja Iván- kovics Ferencné. — Fiatalok vagyunk, szeretnénk fiatalok módján élni, ismerősökkel összejönni, beszélgetni... A klubalakítás ötletet tulajdonképpen ez adta. Egyébként az ország több városában már évek óta működik mozgássérültek klubja, azt mondják, nagyon jól bevált Egy ismerős házaspár rendszeresen Pécsre jár az összejövetelekre — nekik is nagy segítség lenne, ha nem kellene utazgatniuk.

— S megoldható az ötlet?

— A Hazafias Népfront városi titkára, Kovák Ferenc megígérte, hogy elegendő jelentkező esetén Ingyen adják

Az űrhajós szobra

Értékes szobrot adományozott Pécsnek Amerigo Tot, a Rómában élő világhírű magyar szobrászművész: most érkezett meg Olaszországból a Komarov emlékére című nagy mért-’ tű fémplasztika, amelyet az űrhajós nevét viselő uránvárosi gimnázium előtt állítanak fel.

A mestert a hős szovjet kozmonauta, Vlagyimir Komarov 1967-ben történt tragikus halála inspirálta a mű megalkotására. A csaknem három méter magas, bronzból és más fémekből készült emlékmű két darabból áll: alsó része egy hordozható rakétát ábrázol, felső része pedig egy vízszintes helyzetben levő űrhajót, amelyből egy kéz nyílik ki. A beépített elektromos szerkezet révén az űrhajó körülbelül fél óra alatt megifordul a saját tengelye körül, így ugyanabból a nézőpontból is más és más élményt nyújt a szemlélőnek.

a termet, rendezik a műsorokat, a kirándulásokat... máskülönben nem lenne rá lehetőség — nem telne a rokkantsági nyugdíjból.

A rokkantak gondjai jelentősen eltérnek másokétól, ezért is jó lenne a klub. S van problémájuk bőven: például az, hogy miért nem tudnak a mozgássérültek számára földszinti lakást adni.

— Képzelje, van aki kézen vagy ülve teszi meg az ajtajáig vezető utat a lépcsőn fel és le! Hogy mi földszinten lakhassunk, ahhoz el kellett vállalnom a házfelügyelői állást. Persze ezt sem lehet sokáig bírni. Aztán meg, akárhogy szépítjük is a dolgot, lenéznek minket. Nyomorék: mondják. Bennem nincs semmiféle kisebbségi érzés, ugyanolyan embernek tartom magam, mint bárki más. Arról, hogy rokkant vagyok, nem tehetek. Sokan közülünk tele vannak ilyen problémákkal. Ha a férj vagy a feleség köny- nyebben mozog, mint a másik, visszatartja azt, nem engedi el sehova, önző lesz. Persze. amennyire lehetséges, megpróbálunk segíteni egymáson, de nem ismerjük a városban élő valamennyi rokkantat Ezért is jó lenne a klub. meg az, hogy egy kicsit fölkeltse az érdeklődést. Egyelőre várjuk a jelentkezőket. A vakoknak, a siketeknek is van országos érdekvédelmi szövetségük, csak velünk nem törődnek sokat.

Dr. Varga László, a Kaposvári Városi Tanács igazgatási osztályának vezetője szerint amennyire tudnak, segítenek a lakáskörülményeken. A kiutalásnál .figyelembe veszik, ha a család valamelyik vagy mindegyik tagja mozgássérült, s lehetőleg földszinti lakást biztosítanak.

Novak Ferenc, a Hazafias Néprfont városi titkára:

— Elegendő jelentkező esetén szívesen pártfogoljuk a mozgássérültek klubját. Jó ötlet, és megvalósítható. Megpróbálunk a célnak legjobban megfelelő termet adni, a kéréseknek eleget tenni. a. A.

'Somogyi Néplap

Molnár Zoltán