Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-01 / 178. szám

Helsinki - Belgrad - Madrid záródokumentumot fogadtak el Harmincötös találkozók Thatcher Lusakába érkezett Margaret Thatcher brit mi­niszterelnök hé'.'ön este a zambiai fővárosba érkezett, hogy részt vegyen a brit nem­zetközösség tagországai ál­lam- és kormányfőinek szer­dán kezdődő konferenciáján. Az angol kormányfő megérke­zésével egy időben az öt afri­kai frontállam, Angola, Bots­wana, Zambia, Mozambik és Tanzánia elnökei üléseztek, hogy közös álláspontot dolgoz­zanak ki a konferenciára a rhodesiai kérdés megoldásá­ról. Washingtonban a szenátus és a képviselőház közös bi­zottsága megállapodott annak az előterjesztésnek a szövegé­ben, amely felszólítja Carter elnököt: november 15-ig oldja fel a Rhodesia elleni gazdasá­gi szankciókat. Lusakai malomkövek Ma nyílik meg a zambiai fővárosban a brit memzetkö- zösség csúcsértekezlete. Az egykori brit gyarmatbirodalom utódállamainak ez a sajátos, rendkívül ellentmondásos és nem kevésbé heterogén gyü­lekezete mind a színhelyet, mind az időpontot illetően ké­nyes körülmények között ül össze. Az értekezlet legizgalma­sabb témája ugyanis nyilván­valóan a Rhodesiával kapcso­latos dilema-szövevé ny lesz és a konferencia színhelye, Zambia az úgynevezett front­államok egyike. Kenneth Kaunda zambiai elnök a Rho­desiával szomszédos államok vezetőivel, Machel mozambi­ki, Neto angolai, Nyerere tan­zániai és Serethse Khama bötswanai államfővel — együtt nem véletlenül időzí­tette a frontállamok külön csúcsértekezletét a lusakai konferencia előestéjére — ugyancsak a zambiai főváros­ban. A cél nyilvánvaló volt: közös áláspontot kidolgozni a nemzetközösségi értekezletre. Az itt várható viták egyik legfőbb gerjesztője és cél­pontja az egykori -anyaor­szág«, Anglia lesz. Nem ne­héz megjósolni, hogy Marga­ret Thatcher miniszterelnök­asszony Lusakában újabb lec­két kap a régi igazságból, amely szerint sokkal könnyebb ellenzéki pozícióból -kemény dolgokat« mondani, mint a bársonyszékből gyakorlati eredményeket elérni a kül- és belpolitika veszélyes vizein. Tekintélyes angol kommen­tátorok szerint a kormányfő két malomkő között kénytelen megpróbálni a lehetetlent Lu­sakában: összeegyeztetni az összeegyeztethetetlent. vagyis saját pártja -héjái-" és az af­rikai országok igényeit. That­cher asszony megválasztásá­hoz nagy segítséget kapott a fehértelepes-rezsim angolai védelmezőitől és ez a csoport elég nagyhatalmú ahhoz, hogy tartani kelljen tőle. Ugyanakkor Rhodesia ügyé­ben egész Afrika — érthetően — elsősorban Angliát teszi fe­lelőssé azért, hogy a dolgok idiág fejlődhettek és egy csak­nem össz-afrikai ellenérzés alapos gondokat jelnethet hosszabb távon is a brit kül­politikának. London ráadásul azt a nyu­gatot képviseli egy elsöprő többségében -harmadik világ beli« résztvevőkből álló kon- fernecián, amelynek kulcssze­repe van a másik fehér bás­tya, a Dél-Afrikai Köztársaság apartheid-rezsimjének pro­longálásában. Lusakában meg­lehetősen nehéz lesz megaka­dályozni, hogy a brit delegá­ció széksora a vádlottak pad­jává váljon. n. e. (Folytatás az 1. oldalról.) más földrészek küldöttei is kamatoztatják majd itt szer­zett ismereteiket, hogy még eredményesebben munkál­kodhassanak a gyermekeknek a békére, a barátságra, a szo­lidaritásra nevelésében — je­lentette ki Horváth Éva, a gyermek- és serdülőkorimoz­galmak nemzetközi bizottsága (CIMEA) főtitkára. A hétfői záróülést követően több dele­gáció vezetője sajtókonferen­cián tájékoztatta az újságíró­kat a tanácskozás eredmé­nyeiről. összesen 33 hozzászólás hangzott el, s a résztvevők őszinte, reális képet kaptak az európai földrészen, Afriká­ban, Ázsiában és Latin-Ame- rikában élő gyermekek egész­ségügyi, szociális, politikai és társadalmi helyzetéről — mondotta el a CIMEA főtitká­ra. A nyílt, alkotó légkörben folytatott eszmecserék égető társadalmi gondok, igazságta­lanságok tükrében vázolták például a fejlett európai tő­késországokban élő gyerme­kek lehetőségeinek korlátáit. Nem kendőzték el az igazsá­got, hogy még az iskolarend­szer is a társadalmi egyenlőt­lenségek újratermelődésének eszköze, a szegényebb réte­gek, az alacsony jövedelműek gyermekei nem jutnak meg­felelő tanulmányi lehetősé­gekhez. A gyermekekért, a társadalmi haladásért vívott harc összefonását tükrözték a munkanélküli szülők család­jában felnövekvő fiatalok kö­rülményeit ecsetelő hozzászó­lások. A szocialista országok­ból érkezett küldöttek öröm­mel, de nem a megelégedett­ség hangján szóltak a gyer­mekeket körülvevő társadal­mi gondoskodásról, amely az állami politika természetes és szerves része. Elmondták, az anyagi lehetőségekhez mérten hogyan kívánják továbbfej­leszteni a gyermekintézmé­nyek hálózatát, miként segí­tik hozzá a legkisebb korosz­tályt ahhoz, hogy a családok még eltérő életkörülményei ellenére is azonos lehetősé­geket teremtsenek fejlődésük, tehetségük kibontakoztatásá­hoz. A függetlenségükért küzdő, a fasiszta elnyomó rezsimek. a faji megkülönböztetés igája alatt súlyos nélkülözések kö- I zött élő népek sorsáról és a velük vállalt szolidaritás ere­jéről, s szükségességéről sok szó esett a tanácskozáson. Nemcsak a nemzetközi gyer­mekévben, hanem mindenkor szívükön viselték a haladás, a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartásának hívei, köztük a haladó és demokra­tikus gyermekszervezetek is az elnyomott népek sorsát. A nemzetközi szemináriumon megfogalmazódott, hogy a jö­vőben még szorosabbra kíi vánják fűzni a szolidaritási akciókban együttműködésü­ket. A békéért, a fegyverek nélküli világ megteremtéséért, a biztonságos jövő megalapo­zásáért, a népek közötti ba­rátság elmélyítéséért folyta­tott harcban aktívan bevon­ják a legfogékonyabb korosz­tályt, a kisdiákok sok-sok milliónyi táborát. A CIMEA főtitkára meg­győződését fejezte ki, hogy a háromnapos tanácskozás —, amelyen ott voltak a szövet­ség európai és tengerentúli tag- és baráti szervezetéi — több nemzetközi szövetség, de bekapcsolódott a széles körű párbeszédbe több szociálde­mokrata, vagy polgári szer­vezet is — egy akarattal for­málta, és fogadta el a záró- dokumentumot: legyen szebb, boldogabb a világ minden gyermekének élete. A nem­zetközi gyermekév kontinen­sünkön eddig legjelentősebb eseménye az európai gyer­mektalálkozó. A sajtókonferencián Helga Labs, az Ernst Thälmann út­törőszövetség elnöke, arról szólt: az NDK-ban, amely az imperializmus és a szocializ­mus választóvonalán terül el kontinensünkön, nagy súlyt helyeznek arra, hogy a gyer­mekeket hazafiságra és inter­nacionalizmusra, szocialista hazájuk védelmére és a világ más tájain elnyomás vagy nyomorúság körülményei kö­zött élő gyermekekkel való cselekvő szolidaritásra nevel­jék. . Francois Cureau, a francia úttörők képviselője elmondta, hogy a francia gyermekmoz­galomban a szolidaritás, a vi­lág gyermekeivel való együtt­érzés olyan meghatározó erő, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy nemcsak testben, hanem lélekben is egészséges, politi­kailag érett emberekké növe­kedjenek majd a gyerekek. Az utóbbi esztendőkben to­vább bővült, színesebbé vált a finn gyermekszervezetek és a szocialista országok gyer­mekszervezetei közötti kap­csolat — mondotta Markku Kauppinen, a finn centrista párt gyermekszervezetének képviselője. Kari Asikhinen, a Finn Úttörők Demokratikus Szövetségének alelnöke hozzá­fűzte: jóllehet, Finnországban rendkívül sokféle gyermek- szervezet foglalkozik a kicsi­nyek nevelésével, kommunis­ták, szociáldemokraták, ateis­ták és különféle vallási ideo­lógiát képviselők, egységes ál­láspontot foglalnák el a leg­főbb kérdésben: a gyermek- szervezeteknek is cselekvőén hozzá kell járulniok a béke­politika sikerre viteléhez, az enyhülés erőinek támogatásá­hoz, a teljes leszerelés meg­valósulásához. Az európai gyermektalálko­zón résztvevő delegációk, a gyermek- és serdülőkori szer­vezetek képviselői a három­napos nemzetközi szemináriu­mon záródokumentumot fo­gadtak el, amelyet eljuttatnak az ENSZ nemzetközi gyer­mekév bizottságához és az Unicef-hez is. A záródokumentum hangsú­lyozza: a nemzetközi gyer­mekév előkészületei, eddigi és várható eseményei megfelelő keretet biztosítanak a földke­rekség különböző részein élő gyermekek helyzetének elem­zéséhez, és a húsz évvel ez­előtt elfogadott gyermeki jo­gok deklarációja világméretű érvényesítéséért folytatott harc szélesebb alapokra he­lyezéséhez. A gyermekek, a felnövekvő nemzedék jelene és jövője elválaszthatatlanul kapcsoló­dik korunk alapvető társadal­mi és politikai problémáinak megoldásához, amelyek közül a béke és a leszerelés első­rendű fontosságú — hangsú­lyozza’ a közlemény. A részt­vevők megállapították, hogy a jelenlegi körülmények között nincs és nem is lehet más ésszerű alternatíva, mint a béke és az enyhülés. E mély meggyőződés alapján megerő­sítették a különböző gyermek- és serdülőkori szervezetek együttes elkötelezettségét a béke és a haladás erői által folytatott közös harcban, amelynek célja a nemzetközi helyzet pozitív változásainak elmélyítése. Ez az elkötele­zettség ma annál is inkább fontos, mivel a reakciós, mi­litarista és háborús körök nem adják fel az enyhülési folyamat megakadályozására, fegyverkezési verseny fokozá­sára tett kísérleteiket. A résztvevők üdvözölték a ha­dászati támadófegyverek kor­látozásáról. a Szovjetunió és az Egyesült Államok között lértejött szerződés, a SALT— II. aláírását, határozottan el­ítélik a különböző reakciós erők felelőtlen kísérleteit, amelynek célja az egyezmény ratifikálásának megakadá­lyozására. A szemináriumon kifejezésre jutott sürgős fel­adat a katonai konfrontáció csökkentése Európában. A résztvevők kifejezték meggyő­ződésüket, hogy ezen a téren haladást jelentene egy poli­tikai konferencia összehívása az európai országok, valamint az Egyesült Államok és Ka­nada részvételével. A világ minden gyermeké­nek boldog gyermekkora ne­vében, méltó és békés jövő­jük nevében meg kell fékez­ni és meg * kell állítani a fegyverkezési versenyt, és tar­tós békét kell teremteni min­denütt a világon — hangsú­lyozza a záróközlemény. — E feladat nemes volta és fon­tossága annál is inkább nyil­vánvaló, mivel a háborúk, a fegyveres konfliktusok, az ag­ressziók és az erőszak első áldozatai mindig a gyerme­kek. Az újabb pusztítások Vietam mártír földjén, az újabb özvegyek és árvák, a lerombolt bölcsődék, iskolák, kórházak, az elragadott életek olyanoktól, akik csak most kezdtek élni — a kínai veze­tés vietnami nép elleni ag­ressziójának következményei; a palesztin, libanoni, dél-afri­kai gyermekek tragikus sorsa mind megannyi bizonyíték erre — hangsúlyozza a doku­mentum. Minden nemzetközi érte­kezlet azt a politikai helyze­tet tükrözi, amely az adott pillanatban a világban vagy a földrészen uralkodik. A jövő év végére tervezik a madridi Európa-találkozót — rá is vonatkozik a fenti sza­bály. Több, mint egy évvel ezelőtt, Belgrádban tűzték ki az időpontot, s még jó egy esztendő lévén hátra, csak az előkészítő szakaszban va­gyunk. Mire jutnak majd a spanyol fővárosban a har­minchárom európai és két észak-amerikai állam küldöt­tei? Egyelőre nem tudni. Az eredményekre hatással lesz­nek az akkori körülmények, de azért az sem közömbös, hogy mi történik addig. Készülünk tehát, de egy­ben emlékezünk: négy esz­tendővel ezelőtt írták alá a harmincötök legmagasabb rangú vezetői a helsinki zá­róokmányt. Ez a dokumen­tum volt a belgrádi találko­zó alapja, s ez lesz a mad­ridié is. A száz oldalas hel­sinki záróokmány Európa történetének talán legna­gyobb szabású, mindenkép­pen legátfogóbb együttmű­ködési megállapodása, amely kitér a politikai, a gazdasági, a kulturális, az emberi kap­csolatok fő vonatkozásáig és évtizedekre meghatározza a kelet—nyugati viszony békés alaphangját. Még hosszú ideig kell a helsinki záróok­mányban foglaltak megvaló­sításáról és megvalósításáért beszélni, így értendő tehát, hogy mint Begrád, Madrid is állomás lesz ezen az úton. Annál is inkább hangsú­lyozni kell ezt, mert vannak Nyugaton, akik máris elpa- rentálták Helsinki szellemét, mondván: megváltozott a vi­lág, ma már nem beszélhe­tünk enyhülésről, nem váltak valóra az akkori reményék. Válóban más a helyzet, mint négy esztendővel ezelőtt, hű­vösebb a nemzetközi légkör, új problémák is előbukkan­tak, de az enyhülés folyama­ta napjainkban is meghatáro­zó tényezője életünknek. Igaz, kevesebb történt, mint amennyit vártuník, s ameny- nyí kívánatos lett volna. To­vábbi találkozókra van szük­ség, hogy Európa új lendü­letbe hozza a megtorpant enyhülési folyamatot. Sapur Baktair volt iráni mi­niszterelnök kedden Párizs­ban most jelnet meg a nyil­vánosság előtt azóta, hogy februárban eltűnt Iránból. Baktiar mindenekelőtt tagad ­Ma már világos, hogy a katonai enyhülés nélkül na­gyon nehéz ösztönözni azt a politikai enyhülést, amely Helsinkivel megindult. Kulcs­kérdéssé vált tehát a fegy­verkezés korlátozása. Nem jó túl sokáig egymásnak el­lentmondó irányzatoknak helyt adni: a kétségtelenül fejlődő nemzetközi kapcsola­tokkal semmiképpen nem hozható összhangba a fegy­verkezési hajsza fokozása. A politikai, a gazdasági és a humanitárius kapcsolatok gazdagítása kölcsönös bizal­mat igényel. A kölcsönös bi­zalom pedig a fegyverzet csökkentését kívánja Azok az államok, amelyek (a má­sik fél biztonságának tiszte­letben tartásával) csökkentik az egymással farkasszemet néző hadseregeket, szíveseb­ben és könnyebben mélyítik a szálakat, a tartós, hosszú tá­vú ipari-technikai együttmű­ködést, a kereskedést. S ha azután felszabadul néhány milliárd a fegyverkezési költ­ségekből, több lehetősége, pénze, kapacitása lesz erre mindenkinek. Ezért lépték a Varsói Szer­ződés tagállamai nemrég Bu­dapesten tartott tanácskozá­suk után katonai enyhülést szolgáló javaslattal a nem­zetközi közvélemény elé. Már a helsinki záróokmány is magában foglal bizonyos bi­zalomerősítő intézkedéseket: az aláírók előre értesítik egymást bizonyos szintű had­gyakorlataikról, meghívnak külföldi megfigyelőket Ezt a kezdetet kívánják jelentő­sen szélesíteni a szocialista országok: még Madrid előtt üljenek össze a helsinki zá­róokmányt aláírt harmincöt állam küldöttei és állapodja­nak meg hasonló jellegű, to-' vábbi bizalomerősítő intézke­désekben. Ez hozzájárulna a katonái szembeállás csökken­téséhez, javítaná az európai légkört, jó alapot adna a madridi tanácskozásnak. Madridban nem leszerelési tárgyalásokat tartanak majd, a helsinki záróokmány olyan pontjait vitatják meg, ame­lyeket az adott időpontban a legidőszerűbbek lesznek. Sok múlik azonban azon, hegy 1980 végéig mennyit tesz a világ a leszerelésért. ta azt a kedden elterjedt hírt; amely szerint tevékeny szere­pet kíván játszani hazája po­litikai életében. Leszögezte, hogy nem akar emigráns- kormányt vagy politikai pár­tat létrehozni. Közölte, hogy a közelgő irá­ni alkotmányozó nemzetgyűlé­si választásokon maga és hí­vei semmiféle listán nem in­dulnak, mint jelöltek. »-Nem hiszek az iszlám köztársaság­ban« — jelentetne ki. Az iszlám forradalmi tör­vényszék által távollétében halálra ítélt Baktiar azzal vá­dolta az iráni politikai és val­lási vezetést, hogy nem ura a helyzetnek. Gyakorlatilag semmit sem közölt saját politikai szándé­kairól, "és arról sem volt haj­landó nyilatkozni, hagy annak idején miképpen sikerült el­tűnnie. Arra a kérdésre, hogy, haza kíván-e térni, közölte: a lehető leghamarabb vissza kí­ván menni Iránba, amint a helyzet ott biztonságossá vá­lik. A mintegy másfél órás saj­tókonferencián Baktiar nem győzte hangsúlyozni, hogy ő »mint egy egyszerű állampol­gár« fejti ki véleményét. Ki­derült, hogy három hónapra érvényes francia vízuma van, akárcsak annak idején Kho- Jaeini - ajatollahnak, Tatár Imre Baktiar sajtókonferenciája „Nem hiszek az iszlám köztársaságban” PORTUGÁLIA Piniassiigo nyilvánosságra hozta kormánya összetételét Maria de Lurdes Pintassil~ go, Portugália kinevezett ügy­vezető miniszterelnöke hétfőn este nyilvánosságra hozta kor­mánya összetételét. A tizenhat főnyi kabinetben három kato­na található, a kulcspozíció­kat Danes államfő hívei töltik be. A miniszterelnök-helyettes és egyúttal belügyminiszter Manuel da Costa Bras ezre­des, a hadügyminiszter ismét Jose Ioureiro dós Santos ez­redes. Megerősítették tisztsé­gében a korábbi külügymi­nisztert, Joao Freitas Cruzt is. Pintassilgonak nyilvánvalóan törekednie kellett arra, hogy a kormány összetétele és annak programja elfogadható legyen a két baloldali párt — a kom­munista és a szocialista párt —, vagy legalábbis az utóbbi számára. Ezt bizonyítja Mario Soaresnek, a szocialista párt főtitkárának első állásfoglalá­sa. Soares rendkívül elégedet­ten nyilatkozott az átmeneti kormány összetételéről, mint mondotta, az teljes mértékben megfelel annak a követel­ménynek, hogy »semleges és független« választások meg­tartását biztosítsa. Az egymással választási szövetségbe lépett két jobbol­dali párt vezetője viszont éle­sen támadta a kormány ösz- szetételét, s hangot adott »ag­godalmának«, hogy az átme­neti kormány a baloldal javá­ra befolyásolhatja az őszi vá­lasztások kimenetelét. A két jobboldali politikus ázz»I vá­Maria Pintassilgo asszony, új porfugái miniszterelnök be­mutatta szakértőkből és katonatisztekből álló új kormányát. Képünkön: a kormányfő mellett Freitas Cruz külügyminisz ter. dolta a miniszterelnököt, hogy az általuk túlságosan balol- • dalinak tartott Meio An tunes­nek, a forradalmi tanács be folyásos tagjának bizalmas, elkötelezett híve, J

Next

/
Oldalképek
Tartalom