Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-08 / 158. szám
Színházi évad tanulságokkal N i»y tétje volt az 1978' /9-es színházi évadnak: sikerül-e művészileg, s .axrnailag megközelítőt pro- t.u.-tálni az előző évadok eredményeihez, és képes-e a tars' Jlat megtartani azt az alap- közönséget, mely a színházbarát rétegből, illetve a színházhoz közelállókból tevődik ösz- sze. Mint ismeretes: a vezető művészek jelentős "része a Nemzeti Színházhoz került, de távoztak — s nem is jelentéktelen erők — Kecskemétre is. Hét bemutatót tartott a Csi- ky Gergely Színház Brecht A Sí-ecsuáni jólélek, Herei Ne- oáncsvirág, Shakespeare Szeget szeggel, Voltaire—Bernstein Candide. Gombrowicz Esküvő, Hrubin Augusztusi vasárnap és Bulgakov dibor sziget című művét hozták színre. Láttunk a stúdióban F i ra n d e 1 lo-egy f el v onásosok a t, és ünnepi alkalomra rendezett — sikertelen — »nagy- színházi-« adaptációkat is. Nagy Lajos novellájából. Col- lodi—Litvai Pinokkióját újították föl a gyerekeknek, s bemutatták Ránki—Romhányi Muzsikus Péterét. Az . évadot más színházak produkciói egészítették ki. viszonylag egyenletesebb színvonalon, mint a korábbi évadokban. Még egyetlen színi évadban sem dolgozott annyit színházon kívül a társulat a közművelődési célokért, mint az ideibe. Itt elsősorban a gyermeknapi zsibvásár nagyszerű ö'letére és megvalósítására, a könyvheti népművelő munkára, írói esteken való részvételre s-tb. gondolunk. Nehéz, tanulságos évadot zárt a társulat. Jól vizsgázott tehetségből, művészi erőből, fegyelemből. Magas művészi színvonalon közösségi színját~ szást produkált, az évad nagy részében. Ez a közösségi játék, egész sor színpadi műben, az egyéni teljesítményeket sem zárta ki, sőt sok színművész fejlődésének jelentős állomásává vált. Nem teljes a felsorolás, de feltétlenül beszélnünk kell Lukáts Andor minden színpadra lépéséről — mindig meg voltunk győződve tehetségéről, most is: jelentős egyéniségévé, vált a magyar színjátszásnak —, Kiss István játékában is örömünket leltük, Mihályi Győző pedig valóságos meglepetése volt az idei évadnak, jutott jó és jól megoldott szerep Olsavszky Évának, Csákányi Eszternek, Czakó Klárának, Kiss Jenőnek, ifj. Mucsi Sándornak stb. is. Kun Vilmos sok évi, magas művészi színvonalú munkájának megérdemelt jutalma az Érdemes művészi cím. Rajhona Adum remekléseinek a Jászai-díj volt. Dánffy Sándort mindhárom idei szerelőéért elismerés illeti. Vendégszereplésével sokat tett az idei évadért Pogány Judit és Kottái Róbert. Nagy Anikó nagy nyereség. Fokozott érdeklődéssel tekinthetünk a főiskolát végzett, ú.i színészek szereplése elé. Tóth Évát már ismertük, ő főként a karakter- figurákat volt képes eredetien elénk állítani. Balkay Géza több alakításával is bizonyította tehetségét, akárcsak Spindler Béla — minden szerepében. Bregyán Péter — ez volt az első teljes évada itt — az Augusztusi vasárnapban jeleskedett. de a Szeget Szeggel is sikert hozott számára. A magas művészi színvonalat olyan rendezői egyéniségek ideiglenes, vagy állandó jelenléte biztosította, mint Babarczy László, Gothár Péter, Lengyel Pál és Ascher Tamás, Gazdag Gyula, egy, még főiskolás tehetség: Ács János. Hevesi András zenei vezető következetes munkája beérett az idei évadban, s nemcsak a megvalósítás, hanem a kiválasztás szintjén is kiemelkedőt hozott. Ami tehát a művészi színvonalat illeti, sikerült a kialakult helyzeten úrrá lenni, a szükségből erényt kovácsolni. Talán csak a Szeget szeggel Angelo—Izabella »vosplának« eljelentéktelenítését vethetnénk a rendező szemére, kárpótolt viszont bennünket a clownok előtérbe hozása, remek játéka. Nem volt eredményes produkció — nem is lehetett — az Augusztusi vasárnap; itt és most nem tartottuk szerencsének a bemutatását, seregnyi dramaturgiai hibától is terhes darab ez. Az idei évad sok tragikomédiát, vagy annak játszott művet hozott; igazi katartikus drámát alig. A groteszk azonban — ha ilyen töményen kapjuk — egyfajta játékbeli monotóniát okozhat. »Menet közben« regisztráltuk a jelenséget: reménytelenség-érzetet közvetítenek nekünk a művek, vagy azok színpadi megfogalmazásai. »Sokszor nemcsak a kérdést halljuk, hogy van-e értelme a történelmi, a politikus, a forradalmi cselekvésnek, hogy lehetséges-e egyértelműen, a következményekkel adekvátan cselekedni, hanem a nemleges választ is érzékelhetjük.« Nem hurrá-optimizmust, nem sematikus — tehát felületes — műveket hiányoltunk, hanem olyanokat, melyekben nyitott marad a’lehetőség az ember embernek maradására, a jövő formálásra! Aí évad tervezése is hagyott kívánnivalókat maga után: egy abszurd mű, az Esküvő után a prózai, s gyenge anyagból készült Augusztusi vasár- j nap bemutatója bizonyítja ezt. Csaknem négy hónap kiesést í jelentett, a közönség ugyanis I »nem vette a lapot«, s a lá- I togatottság erősen visszaesett. ! A kritikák hangja az Esküvő j esetében a lelkesedéstől a »tartalmatlan locsogás« minősítéséig (Kritika, 79 6. szám) variálódott. Az Augusztusi vasárnap ugyancsak vegyes visszhangot váltott ki. Az évad eseménye volt viszont Bulgakov Bíbor szigetének reve- láció erejű színpadra fogalmazása. Más kérdés, hogy aránytalanságot, át nem gon- doltságot érzünk abban. ha hét bemutató közül kettő — ráadásul egymás utáni kettő! —, a személyi kultusz jellemtorzító. egzisztenciát is veszélyeztető hatásáról szól, ha különböző műfajban is. (Augusztusi vasárnap, Bíborsziget.) Ráadásul indirekt módon ezt a kérdéskört járta körül a Szeget szeggel kaposvári előadása is. E gy nyilatkozatban olvastuk nemrégiben, hogy csak két színházi típus létezik: »Népszínház és rossz színház...« A jövő évad terveinek ismeretében úgy érezzük: a népszínházi törekvés kerül előtérbe. Hisszük, hogy léteznek olyan művek, amelyek alkalmasak úttörőjel- legű törekvésekre, ugyanakkor azonban szélesebb közönségrétegeket is toboroznak. Nem lesz könnyű a jövő színházi évad sem. Olyan színészek távoznak, mint Balkay Géza, Tóth Éva — előszerződésük volt —, Réti Erika, Kiss Jenő, Mihályi Győző, Bregyán Péter és Balogh Tamás. Gothár Péter lesz a főrendező, s bízunk abban, hogy új arcokkal is találkozunk majd. Leskó László „Amíg repül az ember” Karikatúrakiállítás Siófokon Ez a harmadik karikatúrakiállítás Siófokon, de remélhetőleg a következő nyarakon is akadnak majd rajzolók, akik szellemes képeiket elhozzák a Balaton-partra. A Délbalatoni Kulturális Központ pedig minden bizonnyal jövőre és azután is helyt ad majd a karikatúráknak, hiszen a siker, mégpedig a hamisítatlan közönségsiker eddig még nem pártolt el e mű- faltól. Persze — a mostani tárlat is erről győzi meg a nézőt — jó karikaturistává nőni bizonyára nem könnyű dolog, s jó karikaturistának maradni talán még nehezebb. »Karikaturistának lenni — gyanítom asztigmatizmus — véli a kiállítást bevezető — bemutató Peterdi Pál. — A lelki szemek tengelyferdülése. De attól, mert ők másképpen látják, még nyugodtan meglehet, hogy ők látják jobban.« Nos — e mondatok is sejtetik — ha a karikaturistának nehéz a dolga, éppenséggel a nézőnek sem könnyű. Néha megtévesztő a gyors, felcsapó nevetés. A groteszk, a humor itt vérbeli filozófusok kifejező formája. A jó humorista egyik leglényegesebb tulajdonsága: intellektuatizmusa. A tökéletes rajtudás csupán az akadálymentes kifejezés eszköze, <' > végül a sajátosan megfogalmazott gondolat a döntő. Érthetően, sokan csak a felszínt, a karikatúra külső jegyeit, a komikus arcokat, a helyzeteket honorálják nevetéssel, mások a képek mélyebb értelmét is felfogják. Sokan végignevetik a kiállítást és sajgó rekeszizmokkal távoznak, máaok viszont addig nevetnek egy-egy rajzon, míg el nem fogja őket valami lelkiismeretfurdalás féle. amely esetleg jobbító szándékra, cselekvésre sarkalt. Bár »eddig még nem fordul! elő. hogy ne a szélmalom — őzött volna«, jegyzi meg kesernyésen — s okkal — Pe- terdi,' de az is igaz, hogy »amíg repül az ember, az tiszta gyönyörűség«. Fafaragótábor Talán ezért az újra és újra feltámadó harci — röpülési — kedv. Ezúttal Brenner György, Fülöp György és Lehoczki István mutat be sok mulatságosban rejlő »nem éppen nevetni valót« a Dél-balatoni Kulturális Központ kiállító csarnokában. Az uniformizált civilizáció természetellenessé- ge. a kisember tragikomikus csetlése-botlása. az ö"ök emberi gyarlóságok, históriai balgatagságok, hisztériák, egyszóval örökzöld témák fog- , lalkoztatják őket is. Gondol- ; kodó karikaturisták műveit láthatjuk, akik gondolkodó közönségre számítanak. J fa. A. Az erdők hazája, Somogy, a fafaragókat is meghonosította a megyében. Pásztor- és paraszt népművészetünk országos hírét többek között, idős Kapoli Antal Kossuth-díjas, a népművészet mestere alapozta meg, .illetve emelte megillető rangjára. Az is ismeretes, ő gondolt először arra, hogy maga köré gyűjtse a faragó pásztorokat. Gondoskodásának célja az ösztönös munka tudatosítása volt, mai kifejezéssel: a fafaragók továbbképzése Fölismerte, hogy a legszemélyesebb népművészeti alkotásokban is van általános, közös vonás. Vajon mi lehet ez? A stílushűség, az anyagszerűség, a használhatóság és a díszítés egysége. Szőcsénypusztán idős Kapoli Antal kései utódai szintén, e továbbképzési tartalom elsajátítása érdekében gyűltek ösz- sze, a megyei művelődési központ és a marcali járási művelődési ház szervezésében. Harminc somogyi népművész, népi iparművész, szakköri tag jelentkezett a táborba, melyet Varga László, a népművészet mestere, a megyei' népművészeti stúdió vezetője irányít*,., A szőcsénypusztai szakmunkásképző intézet környezete ihletően hat a részvevőkre Meghívták a táborba Pólyák Ferenc baltás fafaragót is, akinek nemrégiben volt kiállítása Marcaliban. A Helvécia—Matkótanyán élő fafaragó a nagyméretű figurális kompozíciók készítését mutatta be a tábor részvevőinek. Embermagasságú farönkökből baltával faragott monumentális parasztportrékat. Az intézet egyik termében kiállítást rendeztek a harminc faragó korábban készült munkáiból. A bemutató elősegítette, hogy szemléletes példák nyomán vitassák meg a faragó népművészet és a népi iparművészet fontos kérdéseit. Nemcsak a kezdők szorulnak segítségre,, hanem a több évtizede dolgozók is, hiszen a népművészet és a népi iparművészet a változás korában, az útkeresés állapotában van. Varga László erről így beszélt: — A faragási készség általában megfelelő, de elburjánzott a túldíszítettség. A legtöbb faragó arra törekszik, hogy a megismert, látott munkákat túlszárnyalja a díszítések halmozásával. — A tanfolyam lassan befejeződik. Haszna? — Elméleti és gyakorlati ismeretekben gazdagabban térnek haza a tábor részvevői. Aki a tanfolyam anyagát elsajátította, az bizonyára átgondoltabban dolgozik ezután. Az itt töltött idő haszna meg kell hegy mutatkozzon a különböző pályázatokon való eredményes részvételben is. Csikvár József, a megyei művelődési központ. munkatársa: — A tanfolyam azt a célt szolgálta, hogy elmondjuk, milyen bírálati szempontok alánján ítélik meg a pályamunkákat a különböző kiállításokon. Az eddiginél nagyobb sikerre számíthatnak azok a faragók, akik ezeket az ismereteket elsajátftották. A »tanteremben« ének- és muzsikaszó. Mintha egy pávakor foglalkozására lépténk volna be. Az asztalokon már itt készt)11 és most formálódó faragások. Ezeken is látszik az útkeresés, de néhány darab tévútról árulkodik. — Itt van például ez a vázának indult faragás — mutatja Varga Lász.ló. — Faragott váza nem létezik. Meg beszéltük, gyertyatartó lesz. — bár formailag így is erősen kifogásolható. De bizonyára találkozott már az esztergá- lyozott és faragott padlóvázák giccsözönével is _ — Bizony. Oj tárgyak is születnek. Hol a határ a népművészet:, népi iparművészeti és giccses dísztárgyak között? — A ropikínáló például új szükségletet elégít ki. Népművészeti, népi iparművészeti alkotássá válhat abban az esetben, ha faragása, formája stílusosan illeszkedik a hagyományokhoz. A faragók között három asszony. Iiáncsics Lászlóné buzsáki kötényére apró forgácsok hullanak a munkált doboz fedeléről. Évek óta a szövetkezet dolgozója, de szívesen jött el, hogy újat tanuljon. Nyakas Lászlóné idegen- forgalmi hivatalban dolgozik, hét hónapja kezdett el faragni, a fonyódi szakkör tagja. Koczka Józsefné Kaposvárról érkezet, a tejipari vállalat adminisztrátora, öt-hat éve forgatja a bizsokot. bátyja ösztönző hatására. — Milyen alkalmakra készülnek ezek a szép munkák? — Ajándékba, névnapra ... Várhelyi Zoltán állattenyésztő Kányán, ő legszívesebben figurális kompozíciókat készít. Betegségből fölgyógyulva fogott' először kezébe egy ágat. azóta plasztika éled a keze alatt... Róka Gyula siójuti tanár huszonnyolc éve foglalkozik faragással. Sok hasznát veszi pedagógusként a népművészet ápolásának. Főleg bútorokat készít; unokája faragott bölcsőt kapott ajándékba. Nagy Géza helybelinek számít, zsitfai. Különleges faragásokat készít. Ezek mindennapos használati tárgyai voltak a régi állatgondozóknak, pásztoroknak, juhászoknak. Népi gyógymódok eszközeivel vesz részt az idős Kapoli Antal pályázaton és kiállításon Boglár Ibiién. Horányi Barna Népiesség látomásokkal A Fonómunkás Kisszínpad bemutatója Kitűnő, de hazánkban, sajnos nem eléggé ismert írót üdvözölhetett pénteken este a kaposvári közönség az iíjúsa- gi házban. Gál Sándort, a csehszlovákiai magyar irodalom reprezentánsát, A hét című pozsonyi lap főmunkatársát, tizenhárom verses riport és novelláskötet szerzőjét, akinek munkásságáról az utóbbi években hazai szaksajtónkban is számos ismertetés, elemzés, recenzió jelent meg. Igaz, az ismert könyvforgalmazási nehézségek miatt művei egyelőre nem válhattak az »anyaország« olvasóközönségének mindennapi csemegéjévé, csak most, a következő hetekben jut el végre háromezer példány a magyarországi piacra Kavicshegyek című, az 1945—48 közötti felvidéki eseményeket feldolgozó no- velláskötetéből. Ám a megismerkedés így is hasznosnak bizonyult: közvetlenül kaphattunk tájékoztatást a Szlovákiában élő magyar nemzetiség szellemi életéről, a nemes hagyományok megőrzéséért (folytatott tevékenységről, sőt, , egv esztétikai élmény is hozzájárult ismereteink gazdagításához. A Fonómunkás .Kisszínpad Gál Sándor műveiből készített, Oratórium és könyörgés című összeállítása, amelyet a csoport augusztusban több csehszlovákiai városban és községben is bemutat. Nem volt könnyű dolga Vértes Elemér rendezőnek, hiszen az életmű részletei, a prózai és versidézetek a gondolati »vezérfonal« ellenére is különböző hangvételt, különböző előadási stílust követeltek. A népköltészet motívumkincsét felelevenítő költemények egyfajta »antioratori- kus« .kamarahangnemet tételeznek föl,, a huszadik századi líra látomásos képeihez, az értékek eltűnését megjövendölő, tragédiát sejtető víziókhoz pedig éppen az oratorikus fe’fogás illik igazán. Csak bonyolította a rendező és a színjátszók dolgát, hogy e két jellemző vonás nem csupán az éle'mű egészében keveredik, de egy-egy versben is szervé egységgé olvad össze (ahogyan a korrekt népiesség is »testvérfogalma« a vizionárius nemzetféltésnek.) Ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy a próbakörülmények miatt egy- egy momentum még kiérlelő t- len, olykor nyers is maradt, meg kell állapítanunk, hogy mindkét réteg »kibontása« nagyszerűen, stílushűen sikerült. 'Tetszett a csiszolt, de sohasem modoros artikuláció, a gondolati-érzelmi kidolgozás, ám — úgy érezzük — az igazi sikerhez kevésbé merev beállításokra, több mozgásra lenne szükség. E műfajban persze — mert nincs cselekmény, nincsenek látványos konfliktushelyzetek — nem könnyű a »színészmozgatá'«. Annál hálásabb, ha a rendezőnek mégis sikerül a költemények hangulati hullámzásait, érzelmi nüanszait apró gesztusokkal és mimikái megoldásokkal felerősíteni. A bemutató után Gál Sándor ismertette a csehszlovákiai magyar irodalom történetének leglényegesebb eseményeit, a fő áramlatokat, ; z irodalmi sajtó helyzetét. Szó'f a felvidéki íiteratúra klasszikusairól, Győry Dezsőről. Fábry Zoltánról, Egry Viklo«- ról, s megemlékezett azokról az írókról, akik — mint .Tó- cslk Lajos, Szalatnai Rezső és. mások — a negyvenes évek második felétől a mai Magyarországon folytatták tevékenységüket. Végül felhívta a figyelmet néhány, hazánkban még ismeretlen, de tehetséges íróra, megerősítve azt a létünket, hogy a nemzetisé«' irodalom fejlődéséhez a mi figyelmünk, rokonszenvünk is elengedhetetlenül szükséges. T,. A. Somogyi Néplap
