Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-14 / 163. szám

\ Eues feloszlatta a parlamentet Antonio Ramalho E anes, portugál államfő pénteken es­te rádió- és televízió beszéd­ben bejelenti a parlament fel­oszlatását — közölték hivata­los források. Az ország ötven év óta el­ső, demokratikus úton válasz­tott törvényhozásának felosz­latását és az idő előtti vá­lasztások kiírását pénteki négyórás ülésén javasolta a legfelsőbb forradalmi tanács. Soares feüütja Mario Soares kiutat indít­ványoz a portugál alagútból. Olyan kabinet megalakítására tett javaslatot Eanes állam­főnek, amely a szocialistákon kívül a 37, úgynevezett füg­getlen szociáldemokrata kép­viselőre támaszkodna. A ma­gát »független szociáldemok­rata. egyesülésnek« — és nem pártnak! — nevező csoporto­sulás szembehelyezkedett Car- neiróval, a szociáldemokraták vezérével, elhatárolta magát a párt jobboldali politikájától és önálló frakcióként vesz részt a portugál törvényhozás mun­kájában. Vajon hoz-e — hozhat-e — eredményt Soares elképzelése? Ami a parlamenti matema­tikát illeti, a javaslat éhei­mében a koalíció csekély többséget élvezhetne: a szo­cialisták 102 képviselőjével egyetemben a 263 tagú, parla­mentben 139 voks elegendő ehhez. Más kérdés, hogy a koalíció megfelel-e a portugál választók igényeinek, s a ja­vaslat egybevág-e az egyre inkább jobbratolódó államve­zetés irányvonalával? Nehéz megválaszolni az első kérdést. Kétségtelen ugyanis, hogy Soares esetleges új ka­binetje Nobre da Costa és Mota Pinto nyíltan jobboldali politikát folytató kormányá­hoz képest »visszalépést« is jelenthetne az alkotmány ga­rantálásához, a »vörös szegfűs forradalom« vívfnányainak védelméhez. A feltételes mód azonban nem véletlen: ma már a szocialista párt is el­távolodott azoktól az eszmék­től, amelyek mellett 1974 áp­rilisa után elkötelezte magát. Ha koalícióra lép a »-független szociáldemokratákkal«, óha­tatlanul engednie kell irá­nyukban. Márpedig a Carnei- ro pártjából kivált csoport valamennyi képviselője többé- kevésbé a lisszaboni tőkés kö­rökhöz kötődik. Ha azonban a portugál köz­vélemény józanabbik felének felteszik a kérdést: időelőtti választásokat vagy újabb Soares-vezette koalíciót kí­vánnak-e, alighanem f,egyértel­műen az utóbbi mellett dön­tene a többség. Az előbbre hozott választásokat — a jobboldali pártok kivételével — mindenki szeretné elkerül­ni. Legfőként a szocialisták, akiknek tömegbázisa az utób­bi években számottevően megcsappant, s joggal tarta­nak attól, hogy a relatív többséget nem tudják megsze­rezni. Eanes államfő szemmel lát­hatóan nehéz döntés előtt áll. Az országban egyre nyíltab­ban lép föl a jobboldal, s a tábornokelnök csekély jelét mutatja annak, hogy ezt az irányzatot megállítsa. A por­tugál kommunisták ugyancsak helytelenítik az előbbre ho­zott választásokat, s minden lehetséges eszközzel támogat­nák egy stabil kormány meg­alakítását. Mint Alvaro Cun- hal, a PKP főtitkára kijelen­tette: készek a szocialistákkal és az ország más demokrati­kus erőivel, valamint az ál­lamfővel minden lehetőséget számba venni, amely a jelen­legi válságból kiutat mutat. Soares számára a PKP ál­láspont ja is fontos tényezővé válhat, de csak abban az eset­ben, ha hajlandó elfogadni a portugál kommunisták külső támogatását a parlamentben. Ha egyáltalán létezik kiút a, lisszaboni alagútból, ez kínál-1 koznék a legkedvezőbbnek. I Gy. D. ! Sztrájkok és feszültség Olaszországban A Vörös Brigádok nevű olasz terrorszervezet merényletet hajtott végre Rómában. Három órára „eltűnt” Carter „egyszerű állampolgárokkal” találkozott Pénteken sztrájkba léptek Olaszország olajipari üzemei­nek dolgozói. A munkabeszün­tetés mellett döntöttek az elektromosipari munkások is. A szakaszos munkabeszünte­tés miatt akadozik az áram­szolgáltatás Rómában, Ná­polyban, Palermóban és Dél- Olaszország valamennyi na­gyobb városában. Pénteken délelőtt Észak-Olaszország sztrájkoló fémipari dolgozói ismét elzárták az országot Ausztriával összekötő Bren- ner-autópályát. Rómában csütörtökön egész délután tartottak az építő­ipari munkások tüntetései. Az olasz főváros dolgozói csütör­tökön különböző üzemeket és intézményeket foglaltait el követeléseik alátámasztása je­gyében. A legsúlyosabb helyzet To­rinóban, az olasz ipar szívé­ben alakult ki. Két hét óta mindennap tüntető menetben vonulnak fel a fémipari mun­kások, a FIAT-művek dolgo­zói, tiltakozó nagygyűléseket tartanak, s az útvonalakat ideiglenesen elzárják a forga­lom elől. Csütörtökön Torinóban szél­sőséges csoportok hatoltak a FIAT-művek egyik irodahelyi­ségébe. Bántalmazták az ott lévő hivatalnokokat, összezúz­ták a berendezéseket és meg­kísérelték felgyújtani a helyi­séget. Korábban ugyancsak Torinóban ismeretlen tettesek rálőttek a FIAT-művek egyik vezetőjére. (MTI) A pekingi vezetők nemcsak hogy nem szakították meg a diplomáciai kapcsolatokat a chilei fasiszta juntával, de még menedéket sem adtak a hazafiaknak a puccs kritikus óráiban — jelentette ki Jósé Cademartori, a népi egység kormányának volt gazdasági 'minisztere az ecuadori Quitó- ban tartott sajtóértekezletén. Az elmúlt évek alatt Kína és a Pinochet-junta között széles körű poütikai és gaz­dasági kapcsolatok fejlődtek ki. A Kínai Népköztársaság figyelmen kívül hagyva a vi­lág közvéleményének a fasisz­ta rendszer elszigetelésére vo­natkozó felhívását — élénk kereskedelmet folytat Chilé­vel. Az ügy odáig jutott — mutatott rá Cademartori —, hogy a tavaly Chilében járt Carter csütörtökön este há­rom órára »eltűnt« Camp Da- vid-ből, és a Fehér Ház szó­vivője csak az elnök vissza­érkezése után volt hajlandó fényt deríteni a titokzatos távollétre. Eszerint Carter vasárnapi beszédének előkészítését, az Vang Lej kínai kereskedelmi miniszter példaként állította a latin-amerikai országok elé a junta gazdaságpolitikáját. Ez a nyilatkozat felháboro­dást keltett az egész világon, mivel mindenki világosan lát­ja, hová juttatta az országot Pinochet uralma — mondotta Cademartori. »otthoni csúcsértekezletet« fe­jezte be azzal, hogy kormány­zók, szakszervezeti vezetők és gazdaság ügyi szakemberek után »egyszerű állampolgárok­kal« találkozott a pennsylva­niai Pittsburgh-ben. Az »egy­szerű emberekkel« való ta­lálkozó sikere érdekében a tervet titokban tartották és az elnököt csak néhány kö­zeli munkatársa kísérte el. Carter egy családi házban mintegy tucatnyi »állampol­gárral« találkozott, majd az odasereglő szomszédokkal is kezet rázott. Az emberek a hirtelen feltűnt újságíróknak elmondták: megkérdezték az elnököt, hogy »mi lesz a ben­zinünkkel?« Ezen Carter jó­ízűen nevetett. Valószínű, hogy ezzel a köz­játékkal az elnök népszerűsé­gi mutatóját szeretné egy ki­csit feljebb tornászni. Kína kapcsolata erősödik a chilei juntával Óvintézkedések Ankarában Támadás az egyiptomi nagykövetség ellen A portugál kormány költ­ségvetése a szigorú gazdaság- politika folytatását írja elő. Legfontosabb cél a fizetési mérleghiány — 80 milliárd escudo — mérséklése, ezen túlmenően a Nemzetközi Alap szigorú feltételeinek kielégíté­se, valamint a Közös Piachoz való csatlakozás feltételeinek megteremtése. A javasolt legfontosabb in­tézkedések között több termék és szolgáltatás forgalmi adó­jának 10—100 százalékos eme­lése, a karácsonyi ún. 14-k ha­vi fizetés csökkentése, a bér­emelés maximálása, állami hi­telek és szubvenciók korláto­zása szerepelt. Portugália politikai-gazda­sági célkitűzései között fon­tos helyet foglalnák el a szo­cialista országokkal kiépíten­dő kapcsolatok és az együtt­működés egyéb formái is elő­segíthetik Portugália gazdasá­gi problémáinak megoldását. Négy ismeretlen fegyveres pénteken elfoglalta Egyiptom ankarai nagykövetségét. Tú­A portugál gazdaságról szúl ejtették a követségen tartózkodó húsz embert, köz­tük a nagykövetet. A diplo­máciai képviseletet őrző török rendőrt és a biztonsági szol­gálat tagját a támadás során meg öl tele. A támadók és a törők kar­hatalmi szervek között a tűz­harc még egy órával a követ­ség elfoglalása után is folyt. A diplomáciai képviselet épü­letét katonák és páncélozott járművek vették körül, ^fölöt­te helikopterek lebegtek. A környező utakat lezárták. A rendőrség és a török rádió jelentése szerint a tá­madást palesztin gerillák kö­vették el. A rádió közleménye szerint Ecevit miniszterelnök és Ha­san l'ehmi ■ Günes belügymi­niszter a helyszínre sietett, hogy irányítsa a követséget megszálló csoporttal folyta­tandó tárgyalásokat. ' A bel­ügyminiszter különleges köz­vetítőcsoportot állított föl. A gerillák az ankarai rádió szerint állítólag azt követelik, hogy Törökország ismerje el a Palesztinái Felszabadítás.' Szervezetet és szakítson meg minden kapcsolatot Egyiptom­mal. Jelentések szerint a kö­veteléseket tartalmazó cédulát arabul írták. A török * külügyminiszté­riumba kérették Szíria, Irak, Kuvait és Líbia nagykövetét, mert a nagykövetség túszsze­dői állítólag repülőgépet kér­tek és valamelyik említett or­szágba, vagy más iszlám or­szágba akarnak menekülni. A török karhatalmi szervek óvintézkedésként körülvették Izrael ankarai nagykövetsé­gét és különleges biztonsági rendszabályokat foganatosítot­tak Egyiptom és Izrael istan- buli konzulátusának véde’mé­Kedwezméwyes árost Vászon kempingsapkák 32 Ft helyett 8 Ft-ért, strandkalapok 84,50 Ft helyett 50 Ft-ért most kaphatók a Somogy megyei Iparcikk­kiskereskedelmi Vállalat siófoki, b. földvári, nagyatádi, barcsi, kaposvári divatáru boltjaiban, siófoki, b. földvári, b. leilei pavilonjaiban, fonyódi barcsi kisáruházaiban és a Somogy Áruházban. (41886) WASHINGTON Szembesítés a SALT—ll-vel A stratégiai fegyverkezés veszélyes spirálját megállító SALT—II. egyezmény életében rendkívül fontos és kockáza­tos időszak következik. A Bécsben Brezsnyev és Carter által aláírt egyezmény nem­csak a szocialista országok és — Kínától eltekintve — a »harmadik világ« országainak támogatását élvezi. Az egyez­mény pozitív jelentőségét el­ismerték az összes fejlett nyu­gat-európai tőkésországok. Ezen az sem változtatott, hogy némelyikben (így, például Angliában) az általános poli­tikát tekintve a megelőzőnél lényegesen jobboldalibb, kon­zervatívabb kormány vette át a hatalmat. A szenátorok kezében Némi leegyszerűsítéssel azt lehetne mondani, hogy a SALT—II. egyezinény sorsa (és ezzel a’ még szélesebb kö­rű SALT—III. irányába tör­ténő átmenet ügye) az ame­rikai szenátus kezeibe van le­téve. Az Egyesült Államok törvényhozására ily módon óriási felelősség nehezedik. A jelenlegi, világpolitikai hely­zet egyik legizgalmasabb prob­lémája, hogy az egyezmény ratifikálásának, jóváhagyásá­nak vitája, amely a megfigye­lők szerint októberig is elhú­zódhat — milyen eredmény­nyel végződik. Elöljáróban hangsúlyozni kell: a szovjet álláspont az .ügyben teljesen világos. Első ízben maga Brezsnyev hívta fe a figyelmet arra, hogy a Bécsben. aláírt egyezményen nem lehet változtatni. Majd utóbb Gromiko külügyminisz­ter is kifejtette teljes részle­tességgel a szovjet álláspontot. Ez a magatartás teljésen lo­gikus. A SALT—II. egyezmény ugyanis csaknem hét eszten­deig tartó tárgyalás-sorozat szülötte. Ráadásul a jelenlegi arrterikai adminisztráció (élén Carter elnökkel és Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó­val) 1977-ben, az elnöki pe­riódus kezdetén a SALT-ügy- ben rendkívül negatív maga­tartást foglalt el. Szakítottak a Brezsnyev és Ford elnök között létrejött vlagyivosztoki megállapodás alapelveivel és olyan új megközelítési módot dolgoztak ki, amely egyodalú előnyöket biztosított volna az Egyesült Államoknak. Mindez azt (jelentette, hogy az 1977 elejétől 1979 nyaráig tartó tárgyalás-sorozatban amerikai részről távolról sem »galambok« vettek részt. Az egyezmény, technológiailag rendkívül bonyolult, nagy ka­tonai és tudományos felké­szültséget is igénylő rendelke­zéseit amerikai részről a Pen­tagon legilletékesebb szakértői tárgyalták meg, Illetve vizs­gálták át és az amerikai »ka­tonai establishment« felelős vezetői minden egyes ponton érvényesíthették álláspontju­kat. Így jött létre a rendkívül kényes ■ és kiegyensúlyozott kompromisszumot tükröző SALT-szerződés, amelynek a szó legszorosabb értelmében minden egyes szavát külön mérlegre tették és azt termé­szetesen nemcsak a szovjet, haneta az amerikai katonai szakértők is szinte nagyítóval vizsgálták. Változtatás nélkül Ilyen körülmények között teljesen logikus az a szovjet álláspont, hogy a kompromisz- szum rendkívüli kiegyensúlyo­zottsága miatt a legkisebb változás is »megölné« a SALT—II. egyezményt. Jel­lemző, hogy. maga Carter, sőt a közismerten kemény vonalat képviselő Brzezinski is elis­merték: a szenátusnak úgy kell ratifikálnia a SALT-egyez- ményt, ahogyan azt Bécsben aláírták. Tehát változtatás nélküL Carter és az amerikai admi­nisztráció problémája lényegé­ben belpolitikai jellegű. A Watergate-ügy óta ugyanis az amerikai szenátus féltékenyen ügyel az alkotmányban bizto­sított jogaira és elveti a túl­ságosan erős végrehajtó hata­lom, az úgynevezett »birodal­mi elnökség« gondolatát. En­nek következtében (eltekintve az enyhülés olyan megátalko­dott ellenfeleitől, mint Jackson szenátor és csoportja a de­mokrata párt jobbszámyán, vagy a republikánus párt Reagan és Goldwater nevével fftnjelzett szélsőjobb szárnya) számos középutas szenátor is »kötelességének érzi« a Bécs­ben aláírt SALT—II. kritizá- lását. Előre kell bocsátani: a szenátorok elsöprő többségé-, nek egyszerűen nincs is elég katonai szakértelme ahhoz, hogy a rendkívül bonyolult megállapodás részleteihez ér­demben hozzászólhasson. A legnagyobb kockázat Éppen ezért a veszély nem is a SALT—II. szerződés fron­tális elutasítása — hanem az, hogy megfelelő ismeretekkel nem rendelkező szenátorok tu­catjai (egyébként alkotmányos jogukkal élve) úgynevezett »módosításokat« javasolnak az egyezményen. Ez a legnagyobb kockázat. S nyíltan meg kell mondani: e pillanatban a SALT-egyez- mény változatlan formában történő ratifikálásának még nincs meg a szükséges két­harmados többsége az ameri­kai szenátusban. A Szovjet­unió természetesen a legna­gyobb felelősséggel közelíti meg ezt a problémát. Erre vall, hogy Byrd szenátor, a demokratapárti többség veze­tője szovjetunióbeli útján egy és háromnegyed órán keresz­tül Brezsnyevvel, majd több mint két órát Gromiko kül­ügyminiszterrel tárgyalt. Emellett a szovjet szakértők széles körével is konzultált és részletes felvilágosításokat ka­pott az általa feltett kérdé­sekre. A Szovjeunió tehát a maga részéről minden erőfeszítést megtesz, hogy a szenátus ve­zetői birtokában legyenek az objektív tényeknek és módjuk legyen egyetérteni a saját el­nökük által is aláírt okmány- nyál. A helyzetet persze bo­nyolítja, hogy Carter elnök más természetű, gazdaságpolitikai és energiaügyi nehézségei mi­att a szenátus hangulata fe­szült és az elnök enyhén szól­va nem áll népszerűségének magaslatán. ; Nyilvánvaló azonban, hogy az emberiség sorsát és létkérdéseit érintő egyezmény jóváhagyása nem függhet belpolitikai és hangu­lati kérdésektől. Erre az Egye­sült Államok szenátusának is rá kell ébrednie. 1979. JULIUS 26-ÄN DÉLUTÁN FÉL 0 ÉS ESTE 8 ÓRAKOR A CS1KY GERGELY SZÍNHÁZBAN OMfGá hangverseny Közreműködik a \ Hob© Blues Barid együttes Jegyek 'válthatok a Rendezvényirodában, Kaposvár, Május 1. u. 8. Telefon: 11-103. • (41887)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom