Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-07 / 157. szám
T elepülésfejlesztés és közművelődés Á háború előtti évek divatja volt, hogy a Balatonra érkező »fürdovonatokat« a vasútállomásokon zenekarok fogadták. A hangulatos látványos program azon percben véget is ért, ahogy a vendégek elhagyták az állomás épületét, és ellepték a strandokat, vagy behúzódtak a villákba. Néhány településen egy-egy jóhangú kórista, netán zeneszerző — mint például Balatonmárián Bárdos Lajos — köré zenebarát társaság gyűlt, délutánonként csa- logatóan énekeltek... A Ba- latom-part mai vendége — rendszeresen itt üdülő nyári lakója — a szórakozás, művelődés gazdag kínálatából választhat; nem hiányzik a vonat érkezésére kirendelt zenekar, ha napközben sokrétű a programajánlat. A Balatonnál még nagyon sokan megelégszenek az idényre exportált közművelődési »étlappal«, de vannak már vonzó példák arra is, hogy a helyi sajátosságok figyelembevételével meggyökereztethető kezdeményezések hagyománnyá válnak. Boglár- lelle azon nagyközségek közül való, ahol a településfejlesztésnek, az igényes vendéglátásnak szerves része a köz- művelődési lehetőségek, formák bővítése. A téli hónapokban tízezres település ezekben a napokban eléri a hetvenezres lélekszámút. A nagyközségi tanács vezetői már nem a mennyiségi fejlesztésben látják a további fejlesztés útját, hanem az igények mind tökéletesebb kielégítésében. Az egyesített Bala- tonboglár és Balatonlelle közül 1979 előtt elsősorban Boglár fejlődése volt a számottevőbb. Büszkék az eredményeikre: az ötödik ötéves terv első két esztendejében többet sikerült teljesíteniük, mint amennyivel az egész időszakra számítottak. Miként volt ez lehetséges? Nagyon jó együttműködés alakult ki a nagyközség vezetői és a helyi vállalatok, üzemek közössége között. Az állami gazdaságokkal, a talajjavító vállalattal, a vasműszaki szövetkezietteL És még sorolhatnánk a lelkes és önzetlen kollektívákat. Jól látták azt is, hogy a déli parton szinte kivételes helyzetben van Boglár, ha jól hasznosítja lehetőségeit. A teljes partszakasz kulturális és sportközpontjává válhat. Néha villámok is cikáztak ugyan a bogiári kápolnák fölött, de ma már derült az ég, a programok egyre több embert vonzanak a kiállítótermekbe. Hogy a megelégedettség milyen veszéllyel jár, ismerjük a példákból. Bogláron nem találkozni ennek a nyomával sem, állandóan újítanak, igyekeznek bővíteni a rendezvények számát. A kápolnák mellett szabadtéri színpadot építettek, itt zenei rendezvényeket és műsoros esteket tartanak. A Várdombon újabb szabadtéri színpad épült, ahol egésznapos rendezvényeken — három hónapon át — minden korosztály igényét figyelembe véve kínálják a szórakoztató programok gazdag választékát. A nagyközségi tanács legfőbb partnere — tervezésben, kivitelezésben egyaránt — a Hazafias Népfront elnöksége és kulturális bizottsága. Büszkék azokra a nem bogi ári, de ide vonzódó emberek támogatására is, akik különféle szellemi javakkal járulnak hozzá a nagyközség még színesebb, tartalmasabb életéhez, a helyi lakosság és a vendégek föl frissüléséhez, amiben nagy szerepe lehet a közművelődésnek. A példák közül most emeljük ki, hogy Győri Dezső szobrászművész önzetlenül fölajánlotta Boglár teliének a Tomászlány című szobrát, melynek csak a kivitelezése került pénzbe. Ajándékot kapott a nagyközség, de nemcsak Boglárlelle, hanem mi is valamennyien, akik szívesen térünk' le a 7-es útról órákra, napokra, hetekre fölüdülés, pihenés, szórakozás céljábóL Ágoston Ernő, a nagyközségi tanács elnöke sokat tett a nagyközségért. Itt nevelkedett — Lellén született — itt érett fiatalból felnőtt emberré, ismeri is, mint a tenyerét. Ö mondta: — Tudatosítani kell az eredményeinket, mert másként elmennek az értékek mellett az emberek. A boglárlleleiek büszkék településük fejlődésére, gazda' godó életükre. Horányi Barna Munkára nevelés — reklámmal és őszinte szóval Káosz a gyerm@Icf©j©Icben Ha mást mond a szülő és mást a pedagógus Mese egy karrierről : Körülötte csupa nyüzsgés, bibid csak űzte, hajszolta ön- ’ magát és a másikat, esztelenül forogtak összevissza. Ki tudja, meddig nyütte magát így az egész mindenség, csak annyi bizonyos, hogy egyszeresük elég lett ebből is, néhány elem legalábbis belefáradt a dologba. Ezek megfeszítették végső erejüket, és kitépték magukat a zűrös keveredésből. Viszonylag rövid idő alatt sikerült lecsillapodniuk, mondjuk így: összeszedték magukat. Egyikük mérsékelt magatartása különösen kitűnt a többi közül. Olyan fegyelmezett, sima, polgári formák közé szorította valamikori heves dulakodókedvét, hogy senki sem sejtette, mi rejlik a kérges, egyöntetű, szürke felszín alatt. Igaz, hogy olykor majd szétfeszítette az elfojtott lobogás; kivörösödött, k i-kitört, de többé-kevésbé mindig sikerült visszanyernie konszolidált küllemét. Rutinos, kimért pontossága, szenvtelen, megbízható buzgalma lassankint elfeledtette egykori forrófejűségét. Nem hagyta el pályáját, nem ismert kilengést, kerekre simult, kifejezéstelen képét minden irányban egyforma figyelemmel forgatta, el is érte, hogy a legsötétebb helyzetekben sem borult teljesen árnyékba. Ragyogó pályafutása a lehető legszemléletesebben bizonyította, mit tesz az, ha valaki annyira ért a helyezkedéshez, mint előtte soha senki. Helyzeti előnyével összefüggésben szinte konkurren- ciamentesen foroghatott a legfényesebb körökben. Státusának stabilitását fölismerve, kikerült minden összekoccanást. Még a Főnök indokolatlan, hisztérikus kitöréseit is fegyelmezetten tűrte, s úgy fogadta, mint elkerülhetetlen szükségszerűséget. Hivatali pozícióját elősegítette az is, hogy minden körülmények között megtartotta az előírt távolságot. Igaz, felettese nap mint nap megfelelő világításba helyezte a dolgokat, de ez a ragyogó főnök ösztönös pszichológiával elejét vette a beosztott egészségtelenül túlzott biztonság- érzetének is. Olykor például csaknem teljesen magára hagyta. Ilyenkor a beosztott sötéten látott, ideges rettegés, ingerlékenység lett úrrá rajta. De végülis mindig újra megtalálták a kellő kapcsolatot, mint akiket egy anyagból gyúrtak, s mint akik között csupán annyi a különbség, hogy az egyik eltalálta, melyik a legszerencsésebb pillanat ahhoz, hogy kiugor- jon az egészből. A feljebbvalót ez a kezdeti helyzetfelismerése tette feljebblevővé, s ez a tudat serkentette feltétel nélküli szolgálatra az energiában szegényebb, szürkébb, kisebb kaliberű pályatársat. Csakhogy vannak pillanatok, amelyekben a konszolidáció is rabságnak látszik. Szegény, seszínü, poros beosztott is úgy érezte egy szerencsétlen időszakban, hogy Jel kell lázadnia a lázadásmentes élet ellen. Elszakadt volna, önállósította volna magát. De hiába, nem maradt egy szikrányi önálló energiája sem. Csak keringett, forgott, rótta az unalomig megszokott utat, gömbölyű képe kissé laposodni kezdett, lehervadtak utolsó rózsái is. Végérvényesen ellomposo- dott. Így lett, hogy a Föld, a beosztottak gyöngye, méltán nyerte el, s tartotta meg kitűnőnek nevezhető kozmoszbeli pozícióját. Nyugdíjig csak kihúzza, akárhogyan is Ha pedig felrobban mégis, az sem a maga akaratából történik. Pereli Gabriella Hányféle hatás éri az általános iskolás gyermekeket a munkával kapcsolatban? Amint az ország sok száz tanintézetében az elmúlt tanévben készített fölmérések — így a kaposvári Kisfaludy utcai iskolában végzett vizsgálatok is — bizonyítják, töméntelen. A játék kitartásra, ötletességre, a vereségek elviselése neveli a kicsinyeket. A tanulás szívósságra, fegyelemre, rendszerességre. Az úttörőszervezet feladata a kollektív munkafolyamatokhoz nélkülözhetetlen jellemvonások, magatartásformák kialakítása lenne, De számtalan — közvetett vagy közvetlen — információ jut el az apróságokhoz a társadalmi munkán, a nyári gyümölcsszüreten, az iskolákban a gyakorlati foglalkozások során, a szülők beszélgetéseiből, s a tömegtájékoztatási eszközökből. Pedagógus legyen a talpán, aki ezt a sok és sokféle hatást képes elfogadhatóan fölmérni, feldolgozni, az önmagukban is bonyolult összetevőket egyetlen eredőbe összpontosítani. Nos, a Kisfaludy utcai általános iskola tantestületének — élén a munkát összehangoló és tapasztalatokat összegező Juhász Gyuláné igazgatóhelyettessel — három év alatt immár másodszor sikerült kitűnően a számvetés. A munkára nevelés egyes részterületeit precízen feldolgozó sum- mázatból, a változatos módszerekkel végzett vizsgálat végén felhalmozódott tényekből, gyermekvallomásokból egyértelműnek látszik a következtetés: a fentebb említett hatások sokfélesége a kisdiákok fejében olyan zavart támaszt a munka fogalmával, értékével kapcsolatban, amely később a kenyéradó tevékenységből való kiábránduláshoz, a pedagógus szavahihetőségében való kételkedéshez vezethet. Az alapvető ellentmondás: a gyermek más véleményeket hall a munkáról az iskolában, s másokat otthon. Miért mondanak tanáraink csak szépet és jót róla. szüléink pedig csupa rosszat? — kérdezi a vizsgálat során megszólaltatott tanulók többsége. S valóban, a vallomásokból, a pedagógusoknak a családlátogatásokon szerzett tapasztalataiból kitűnik: az anyák és apák zöme | otthon rendszeresen »elfelejt I beszámolni apróbb-nagyobb - munkahelyi sikereiről, a beÉPÜL A KINIZSI ISKOLA szélgetések gyakran panaszkodásokká fajulnak. A munkára vonatkozó leggyakoribb jelzők ilyenkor: nehéz, fárasztó, izzasztó, piszkos, álmosító, idegölő, örömtelen. A munkahelyi légkör hasonlóan egyoldalú megvilágításba kerül. Nyilván e beszélgetések következménye, hogy a tanulók tekintélyes része szinte iszonyodva nyilatkozik szülei munkaköréről, amikor a pályaválasztásra kerül a sor. A másik véglet: az iskolában hallott elvek és vélemények. A pedagógusokat gazdasági törvényszerűségek, vélt — a valóságban aligha létező — politikai elvárások és egy túlhaladott munkaszemléletet, családmodellt konzerváló tankönyvek kényszerítik arra, hogy a munkát csak mim örömszerző, nemesítő, tiszta, izgalmas, lestet és szellemet serkentő tevékenységet tűn tessék fel. A vizsgálatok ismét igazolják azt az állítást, amelyet nemrégiben számos kitűnő szakember is megfogalmazott irodalmi, illetőleg oktatáspolitikai hetilapunk vitái ban: a tankönyvekben talál ható munka- és munkásábrá- zolás megrekedt az ötvenes évek romantizáló, sematizáló közhelyeinél, ennék ára pedig mert a diákok a közéletből sok-sok negatív tapasztalatokat is szereznék — igen súlyos. (Csupán »másodlagos« kár, hogy e követelmény következtében maga a pedagógus is »tudathasadásossá« válik.) Növeli a gyermekfejekben halmozódó bizonytalanságot, hogy a tömegtájékoztatási ^szervek egy harmadik, az előző kettőnél összehasonlíthatatlanul árnyaltabb képet adnak az egyes munkakörök jellegéről, a gazdaságban uralkodó, viszonyokról, a kereseti lehetőségekről, egyre gyakrabban mutatnak rá az árnyoldalakra is. Nemcsak a »hivatalos« és a »magán« fórum — az iskola és a szülő — véleménye ütközik meg tehát a tanulók gondolatvilágában, hanem a két »hivatalos fórumról«, az iskolából, illetőleg a televízióból, a rádióból, a napi sajtóból szerzett információk is ellentmondanak egymásnak. Természetes — a hu- szonegynéhány esztendeje of i romba sémákkal, kincstári optimizmussal munkára neveit, ma pedig gyermekeiknek gyakran panaszkodó szülők példája is ezt igazolja —, hogy a nézetek vetélkedésében kizárólag a még mindig «steril« derűlátást hirdető iskola húzhatja a rövidebbet. A »véleményinga« átlendülése pedig fölmérhetetlen erkölcsi és gazdasági károkat okozhat. A negyedik tényező, mely a ■ kicsinyeknek a munkáról alkotott elképzeléseit befolyásolja, a gyakorlat: a társadalmi tevékenység, a nyári »zsebpénzkeresés«, és az üzemekkel, szocialista brigádokkal fenntartott kapcsolatok. A Kisfaludy utcai iskola ebből a szempontból szerencsés helyzetben van, a felmérésből is kiviláglik: a nem formális munkavégzés, a jól megválasztott kapcsolatok részben ellensúlyozhatják az otthonról hozott Ulúziótlanságot. Ám sok helyütt a gyermekek kiábrándultságát növeli a látvány. Ha a nebulók csak egy- egy jele6 ünnepkor találkoznak a brigádtagokkal, ha köpenyükben kell az avart hordaniuk a társadalmi munkán, mert a kertészeti vállalat nem adott elég szerszámot, ha a műhelyben rossz szemmel néznek a szorgoskodó diákokra, ha azért ásatnak velük árkot, hogy azután betemethessék, hiábavalóvá válik az iskola minden erőfeszítése. Vajon nem kellene olykor el- szégyellnünk magunkat gyermekeink előtt? S nem kellene a fekete-fehér színek, az ócska reklámsémák helyett végre a munka valóságos jegyeit elmagyarázni a tizenéveseknek? Azt, hogy a munka folyamata csaknem mindig nehéz s »csak« á termék okoz tiszta örömet, azt, hogy a munka során szükségszerűen változik a jó és a rossz közérzet. Lehetséges, hogy e realitásokat ismerve, a tanulók kevesebbet ábrándoznának. De legalább megelőzhetnénk azt a meghasonlást, melyet a valóság és a látszatok ellentmondása vált ki. Az ilyen ifjúkori meghasonlás közismerten igen veszélyes dolog: idővel akár világnézetté — nihilizmussá — is átalakulhat. A belőle származó gazdasági kár pedig már ma is kézenfekvő. Lengyel András Újfajta tanszerek A TANÉP építi a Kintzsl lakótelep 18 tantermes iskoláját — természetesen modern tornateremmel. A tervek «zcrúal az mtéaménjft 19&Q vésés adják ák Az új 1979/80-as iskolaévtől az általános iskolák sok tanszerét is az új nevelési-oktatási terv feladataihoz igazították. Az oktatási reform több területen is módosította a tanszerszükségletet. A PIÉRT Kereskedelmi Vállalatnál elmondották, hogy már az Oktatási Minisztériumtól kapott tanszemorma alapján készülnek az új iskolaévre. A legtöbb változás az iskolafüzeteknél található. Az áttekintőség és a könnyebb ellenőrzés érdekében például, ezentúl az írásbeli feladatok egy füzetbe kerülnek, így a korábbi 16 lapos füzetek mellett, illetve egy részük helyett minden osztályban 32 és 40 lapos füzeteket rendszeresítettek. A módosítás nyomán a korábbi mennyiségen felül 900 tonna többletfüzetre van szükség. Az eddig használt rajzfüzetek helyett 1'8-as rajzlapokat vezettek be, ennek megfelelően egységesen bármelyik osztályban használható 1/8-as rajztáblák kerülnek forgalomba. A hosszú évek óta panaszra, vitára okot adó iskolakék papír gyártását — mert előállítása gazdaságtalan, s erősen szennyezte a Duna vizét — megszüntették. Az intézkedés azt jelenti, hogy nem kell a szülőknek a füzetek, a könyvek bekötésével bíbelődni, ez ugyanis nem kötelező. A füzeteket már olyan színes — a vonalast kék, a kockást rózsaszínű, a simát zöld színű — fedőlapokkal készítik, hogy ezáltal jól megkülönböztethetők egymástól. Az általános iskolák első és második osztályaiban megszüntették a kézimunka tasa- kokat, helyettük Technikai I. és II. elenevezésű új tartalmú tasakokat rendszeresítettek. Üj tanszer a fél kilogrammos színtelen gyurma, amely a tanév közben kerül majd forgalomba, így a »becsengetés- kor« még bármilyen színes plasztilint használhatnak az iskolások. Ugyancsak újdonság az I. és a IV. osztályban a színes papírkészlet, amely az V. osztályosok számára kartonokkal is kiegészül. Az első osztályosok tanszere között szeptembertől dobókocka is lesz, minden gyereknek kettőre van szüksége. Ezenkívül — a hatodik és a nyolcadik osztályosok kivételével — minden osztályban kötelező egy vékony és egy vastag escet. Szeptembertől még az órarend űrlap is megváltozik, az új fajta alkalmazkodik a 11 napos tanítási ciklushoz, a két hetenkénti szabad szombatos hetekhez. Somogyi Néplap
