Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-06 / 156. szám

Somogy megye legrégibb központjai Város és zarándokhely Somogy vára, úgy tet­szik, egy jellegzetes ispánsági központ volt. Ezt bizonyítják a bazilikával legalább egyen­rangú települései, városrészei, amelyekből most hármat si­került azonosítanunk. Hol laktak az ispáni vámé­pek? A várjobbágyok, a vár­szolgák települését a vártól nyugatra, az úgynevezett Vár­alján fedezhettük fel. Az 1536-os oklevelek tudnak egy Somogyvárhidasról és egy al­só piacról is. Hidas feltehetően a Nagy­berek vagy a különböző fo­lyók felett átívelő hídtól kap­ta a nevét. Ez, a Kapuvártól északnyugatra fekvő középko­ri település a hidőrzők, a vá­mosok települését jelzi. A for­rások még a Hides-Vize folyó­ra települt malmokról is tud­nak. A környéken régétszetileg azonosítható a Váralja, mely a Hidas településrésszel a vár­jobbágyok, a királyi révészek, hidőrzők — az ispáni vár em­bereinek a lakóhelye. Ehhez a fontos kereskedelmi forgalmat lebonyolító vásároshelyhez tartoztak a legkorábbi plébá­niaegyházak, így Somogyvár esetében a Szent Péter egy­ház is. A Váralja Szent Péter templomával együtt szerepel gyakran a másik, a Szent Apollinaris templom, a magna villa (nagy falu) egyháza. Ala­pításával kapcsolatban — töb­bek szerint — Ravenna jöhet számításba. Innen kerülhetett át 1001 után Somogyvárra esetleg Szent Apollinaris erek­lyéje, mivel a pogány bálvá­nyok ledömtőjének tartották Szent Apollinárist. Valószínű, hogy az 1091-ben Scumogyvár- ra költöző francia telepesek, az úgynevezett hospesek plé- bániaegyháza volt. Kapuvártól keletre a Nya- ka-dűlőben sok régészeti le­lettel együtt 1973-ban egy 15 méter hosszú, többször átala­kított Árpád-kori templom, bazilika falait tártuk fel. Sze­rintünk ez a nagy falu a kö­zépkori viszonylatban civitas (azaz város) része lehetett. A régészeti leletanyag szerint egészen a mai iskoláig, illető­leg a templom irányába hú­zódhatott. Fontos volt még a Szent György plébánia egyháza, amely Somogyvár határában — Kortö királyi udvarhely mellett —, Vámosfalu irányá­ban állhatott. Bizonyítják ezt a somogyvári XVIII. századi egyházlátogatási jegyzőköny­vek. Itt szerepel, hogy a te­mető a falun kívül, a régi templomnál van. Ez a régi templom kőből épült, tornya, szentélye és sekrestyéje van; hajdan Szent György vérta­nú tiszteletére szentelték, nem messze fekszik a falutól dél­re, csak némi renoválás és tető kellene hozzá. Mi maradt meg a régi te­lepülésekből, a középkori templomokból? A helyszínen nagy tömegű tégla, ember- csont utal az egyházra. A te- lepülésh-elyeken különböző XI—XVI. századi kerámia gyűjthető. Gyakran régi patak vagy forráshelyek, illetőleg vízmedrek figyelhetők meg. A szántott és állandóan mű­velt területeken évről évre Somogyvár legfontosabb tele­püléseinek nyomai tűnnek el. A város (civitas, oppddum) különböző rétegű lakói között idén gazdagok is voltak. Öt­vösök, kereskedők, sáfárok szerepeltek itt az írástudókkal és a művelt magisterekkel együtt. A gazdag hospesekre jellemző az a fölsorolás, amely Lukács sáfár XV. század végi oklevélben szerepel: a Szent Egyed utcában fekvő házak, vásárolt és zálogos szőlők, szántóföldek, lovak, marhák, készpénz, ezüst... barmok, árucikkek és bármilyen jószá­gok. Sajnos a várjobbágyak, a hospesek, az egyszerű ag­ráréletmódot folytató somogy- vári emberek települése, háza és életének tárgyi bizonyítékai nincsenek meghatározva, fel­tárva. .. Utcarészletekről, városi «negyedekről« is beszélhetünk. A Váralja, suburbium, a mag­na villa, a Kortó udvorház és környékén levő Árpád-kori peremtelepülés a régészeg fi­gyelmét elkerülte. Pedig csak ezekkel együtt lehet és szabad a teljes «életet« meghatároz­nunk! Az apátság egyházi földes- urasága alá tartozó hospesek, vendégek, a különböző, főleg a. szőlőművelésből gyarapodó népelemek gazdag forrásemlí­tései még a történeti-régészeti kutatások kezdetére utalnak. Külön kérdés (amellyel itt részletesen nem foglalkozunk) a bazilikáé. Itt volt-e Szent László sírja? A somogyvári, XIII. század elején lefalazott bazilika középtengelyében, a fal által kihagyott U alakú sírhely legföljebb Szent Lász­ló jelképes sírja lehet. De mindenképpen — a jóval 1192 előtt Váradra szállított — Szent László sírhelyére utal? Hiszen az is köztudomású, hogy a Szent Egyed, Szent Pé­ter és Pál tiszteletére alapított somogyvári monostor, a kor­szak leghíresebb búcsújáró helyének, a • languedoci Saint Gilles kolostornak volt alá­rendelve. Odiló Saint Gilles-i apáttal számos francia szer­zetes és tudós jött Somogy­várra. Nyilvánvaló tehát, hogy a Szent Egyed tiszteletére szentelt apátságukat francia, illetőleg Saint Gilles-i mintá­ra Szent Egyed ereklyéjének, kegytárgyának búcsújáró he­lyévé avatták. Ezt bizonyítja, hogy 1113 nagyböjtjén III. B oleszló. Az aranyhajó Lengyelország hercege zarán­dokként fölkereste előbb Szent István székesfehérvári sírját, majd Somogyvár an Szent Egyed ereklyéjét, illetőleg bú­csújáró helyét. Szent Egyed ereklyéjének Is kiemelt helyen kellett lennie. S szerintünk az sem lehetetlen, hogy az U alakú sírhely fölött a francia szent ereklyéjét állították fel éppen a Szent Egyed hamvait rejtő jelképes sír felett. A Szent László-ereklyét pe­dig a tiszteletére szentelt so­mogyvári kápolnával őrizhet­ték, s a középkor folyamán a kultuszát is ott ápolták! Bármennyire fontos lehet Szent László sírhelyének a megtalálása. Somogyvár törté­neti-régészeti képének teljes ismeretétől — úgy érezhetjük még igen messze vagyunk! Bár a források még a szőlő­műves ház — például egy emeletes pince — teljes ló- írását is adják! Az okleve­lek aprólékos leírásának mo­zaikszerű adatainak kell ki­egészülniük a Somogyvár tel­jes régészeti kutatása során előkerülő tárgyi anyagokkal. Ha ezeket nem tesszük meg időbeni, még messzebbre ke­rülünk a fontos központ tel­jes képének ismeretétől. A középkor vége felé hanyatló apátság még a XIV—XV. században is tartja fontos európai kapcsolatait. Kulturális, kereskedelmi és egyéb többnyire közismert szerepe megmaradt a város­nak. Régi bizánci és francia kapcsolatai vonzanak embere­ket és értékeket. Javarészt építészek, szobrászok kerülnek ide. A XIV—XV. században megközelítőleg városi szerve­zettel, bíróval, tanáccsal és jo­gásszal rendelkező település­góc lakosai a középkori somo­gyi szőlőművelésben, valamint a helyi kereskedelemben ját­szanak fontos szerepet. A jó adottságokkal rendel­kező Somogyvár, a hajdan vi­rágzó, «előkelő« város miért nem fejlődik mégis egy Pécs­hez, Veszprémhez hasonló központtá? Ennek (magyará­zata talán még a somogyvári dombokon rejtőzik. S a rend­kívül fontos somogyi közpon­tok, nemzetségi monostorok feltárására sürget, figyelmez­tet bennünket. Dr. Magyar Kálmán A községi művelődési ház vezetőjének panasza nagyjá­ból így szólt; ha a helyi ve­zetőkön múlna, a házat már régen becsuktuk volna. Nem azért, mert nincs pénz, ha­nem mert a ház átalakításá­hoz semmiféle megoldást nem fogadnak el. Nézzünk egy kicsit a pa­nasz mögé. A vidéki kulturá­lis otthonok jó része legalább két-három évtizede épült, az akkori elképzelések szerint. Legyen egy nagy terem, aho­va jó sokan beférnek, legyen egy társalgó és egy könyvtár. A művelődést alapvetően a mozi, a színház, a könyv je­lentette. Hogy az emberek ér­deklődési köre nem egyforma, hogy szoros kapcsolatot egy­szerre nagy tömeggel kialakí­tani csak ritkán lehet, ez ak­koriban keveseknek jutott csak eszébe. Az egyik dunántúli műve­lődési ház vezetője ezen a kész helyzeten akart némi­leg változtatni. Szétnyitható ajtókkal felosztani a nagyter­met, az előcsarnok széleiből kis helyiségeket leválasztani. Nem túl költséges, ám mégis célravezető megoldás. Csak­hogy a helyi vezetők azt fe­lelték: előbb pezsegjen az élet a házban, majd akkor elhi­szik, hogy érdemes forintokat áldozni az átalakításra. A meglevő kisteremben nem túl nagy számú, de izgalmas programokat szervező ifjúsá­gi klub működött, a szabad órákban ugyanitt főzőtanfo­lyamot indítottak, a könyvtár­ban az iskolásoknak irodalmi órákat tartottak. A művelődési ház vezetője ekkor a község legnagyobb munkaadójához, a téeszhez fordult. Azt javasolta nekik, hogy szervezzenek közös programokat a szövetkezet KISZ-eseivel. Kis idő múltán szétfutott a faluban a hír, hogy a szövet­kezet a munkahelyi oktatási és kulturális tevékenység elő­segítésére saját művelődési házat épít, a központi irodák­hoz közel. A saját intézmény azóta már tető alá is került. Minden szép lenne, csakhogy ezt az épületet kizárólag a szövetkezetieknek építették. A falu művelődési háza, kul­turális tevékenysége, egysé­ges közművelődése nemhogy nyerne, de jócskán veszít ál­tala. R. S. «Előszót írni egy karikatú- rakiáliításról — fából vaska­rika« — írta Peterdi Pál hu­morista abban a kalauzoló fü­zetben, melyet a Dél-balatoni Kulturális Központ adott ki Siófokon, abból az alkalom­ból, hogy megrendezték Bren­ner György, Pülöp György és Lehoczki István kiváló kari­katuristák kiállítását. A szel­lemes rajzok augusztus else­jéig lesznek láthatók. Ma egyébként délelőtt 10-kor a nyári műsorterv szerint vi­dám varietéműsorra várják a gyerekeket ebben az intéz­ményben: Boihóciskola címmel Patai Imre, Erdős László, Ko­vács Gyula‘ és Kalmár Éva lép föl. Ugyancsak a prog­ramfüzetből értesültünk arról, hogy holnap este 20 órakor a Somogy Táncegyüttes folklór- estjére kerül sor, hétfőn pe­dig a Pécsi Balett lép szín­padra: Mahler és Schönberg muzsikájára táncolnak. Hangversenyt rendeznek ma este a kőrüshegyi műemlék­templomban. Sirák Péter or­gonaművész és a Magyar Rá­dió gyermekkórusának szerep­lését tervezik a rendezők. Sző- csénypusztán véget ért a fa­faragók táborozása, mától vi- viszont a megyei honismereti tábor nyitja kapuját. yőr legszeBb, régi cégérét, a* aranyhajót néhány hete ry teherautó rakománya merong'lta, ezért szükségessé lit a restaurálása. Az elmúlt napokban kijavítottak Sima ftiuli, Győr egykori leghíresebb kovácsmesterének nar- inekét kilogramm vörösrézből készített cégérét. iííTI-fotó: Matusz Karoly) 33. rész. Fél év telt el. Schmütz egy hét végén megjelent Elek­nél, irtó ünnepélyes ábrázat- taL Nem teketóriázott, zsebé­be nyúlt, és egy takarékköny­vet vett elő. — Ügy döntöttem, — mondta felhőtlen könnyedség­gel —, hogy az alaptőkédet, a harmincezer forintot bent hagyom a buliban. Cspndes- társak vagyunk, ezzel képvi­seled magadat a cégnél. És hálásak is vagyunk, hiszen nélküled ... Na, félre az ér­zelgős dolgokkal. Ez már tisz­ta pénz, a tiéd. Ha arra gon­dolsz, hogy a többiekkel mi van, hát ne nyugtalankodj, ök is megkapták valamennyi­en, és meg vannak elégedve. Elek szórakozottan nyitotta ki a könyvet. Elhűlt. A könyvben négyszázhar- mincezer forintról szólt a be­tét. Elek torka kiszáradt. Szót­lanul kifordult a szobából, ki­vett két homályost a frizsi­derből. Egyetlen kortyként csúszott le a torkán. Aztán hirtelen megizzadt. — Ebből baj lesz — suttog­ta maga elé —, ebben bíz­hatsz, Elek. És csüggedten nézett Schmützre. Schmütz nyájasan mosoly­gott vissza. ’— És hogyan?— Elek hangja rebbent. — Egyszerű, kisfiam — Schmütz úgy beszélt, mint egy plébános a gyóntatószékben —, csak egyszerű számtan, ötvenkét forint a tangentor, tíz forint a kofa. — Kofa? — Persze, hozzá kell majd járulnunk a városi közmű­alaphoz — De hát két évig adómen­tesek vagyunk — esett két­ségbe Elek —, hogy fizeted ezt be? — Sehogy se — tárta szét kezét Schmütz —, viszont megígérem, és ez is valami. Elek lehorgasztotta a fejét. — Majdnem mindenki ma­nikűrrel kéri a szolgáltatást — folytatta Schmütz —, hi­szen elvonulhat egy kis elre- kesztet kreksznibe Ancikával, aki megvagdalja a körmeit, s közben pornográf folyóirato­kat nézegethet, Ö tizenhárom forinttal rövidíti meg mind­összesen. Fizetnek tehát mos­tanában pontosan hetvenöt forintot a tangentor áldásos szolgáltatásaiért. A nyolc percet tartjuk, ráhagyunk két perc rezsiidőt, egy óra alatt tehát hat pasas lemegy. Az óránként tizenhétszer hetven­öt, hiszen két munkahelyünk van, s ha tudsz számolni, mert tudsz, mérnök létedre, könnyen kiszámíthatod, hogy az óránként kilenszáz forint. Órabérnek nem is olyan rossz. A tied mennyi a vállalatnál? Ezt aztán nyugodtan tovább szorozhatod egyelőre tizenhat­tal, mert két műszakban haj­tunk naponta. Az tizennégy­ezer-négyszáz. És ezt megszo­rozhatod harminccal, mert egész hónapban dolgozunk. És, ha megszoroztad, mondd ki nyugodtan, az annyi mint négyszázharminckétezer egy hónapban. Igaz, hogy a főille­tékeseknek hetvenezret val­lottam be, de ő is csak het­venezret vallott be a három­millióból ... Ezt még nem értük eb Négy hónapja megy így a brázli... — Ne mondd azt, hogy brázli — idegeskedett Elek, mi az, hogy brázli? — Hát — vont vállat Schmütz egykedvűen —, a brázli. De mondhatok mást is. Oly mindegy. Mindeneset­re egymillió-hót&zázhuszan- nyolcezer forint volt a bevé­tel, ebből sok minden jön le. Dezső kap egy tízest, Bé­la úgyszintén. A két tanuló három-háromezret, áldják ér­te a nevünket és a részvény- társaságot Eleonóra kapott százötvenezret, ami szép k.is summa a kirakatba tett cic- kókért. Ha az ügyfélforgalmát is beleszámítanám, hát még kéne neki fizetni. Hogy meny- njú információhoz jut így hoz­zá! Fogalmad sincs, kik jár­nak a tangentorba. Mivel minden kényes ízlést kielégí­tünk, hát jár oda az égvilá­gon mindenki. A Nagy Em­bertől a Legkisebb Emberig. Ki ingyen jön, ki bérletet vált, ki fizet, mint a huszár­tiszt. A forgalom akkora, hogy rövidesén ki kell bőviteni a szolgáltatást... — Ne — könyörgött Elek —, ne. Ne bővítsük. Ebből is óriási balhé lesz, ebben bíz­hatsz. « Schmütz legyintett. — Öriási? Senkit sem csá­punk be, kisfiam. Mindenki pontosan azt kapia. amit várt. Na. mindegy. Szóval, a rezsit is leszámítva jött ki ez a pénzösszeg, én hatszázezret tettem el. elismerheted, hogy igen sokat fáradoztam a tan­gentor jelenén, jövőjén. Egy pillanatra elhallgatott. Elek érdeklődve nézett rá. (Folytatjuk) Csurgón, a Csokonai Vitéz Mihály művelődési központ­ban holnap este a Tiszta for­rás klub tagjai gyűlnek ösz- sze, hogy megbeszéljék a tennivalókat, s értékeljék az évi munkát. A helytörténeti gyűjteményre hívjuk föl az odalátogatók figyelmét: a kis­mesterségek kiállítása —1 hét­fő kivételével — 10 órától 16- ig várja a látogatókat Nagyatádon. a helyőrségi művelődési otthonban a hét végéig még látható Gyertyás László Ellenpont című fotóki­állítása. Mint arról hírt ad­tunk: újra megnyílt a szob­rász alkotótelep is, jeles mű­vészek egész sora dolgozik itt. Képünkkel ide «tájolunk«. Kadarkúton szombaton 20 órakor «nyáresti szerenádot« ad a körzeti művelődési ház­ban Jákó Vera, Kovács Apol­lónia, Solti Károly, Puskás Sándor és Dóry József. Ugyan­itt vasárnap Ifi ..órakor a fia­talokat • várják diszkózenével, filmvetítéssel. Lábodon hol­nap a somogyi képzőművé­szek vándorkiállítása nyílik meg, Fonyódon a Pécsi Gra­fikai Műhely állított ki. A kaposvári filmszínházak közül a Vörös Csillag a korai előadáson A tenger kedves í szörnyei című színes olasz természetűimet ajánlja. Az esti vetítés — pénteken este 21 órakor is —: a Patricia Highsmith krimiregényéből készült színes, szinkronizált NSZK—francia film. Az ame­rikai szerzőnek magyarul A balek című krimije jelent meg. A forgatókönyv alapját képező Ripiey játéka című regényből Wim Wenders ren­dezett filmet: Dennis Hopper, Bruno Ganz, Nicholas Ray, Sam Fuller vállalt benne sze­repet. Lélektani krimit készí­tettek egy olyan emberről, aki a családjával szembeni vélt kötelességtudatától hajtva le­tér a becsületes útról és a pénz reményében gyilkossá válik. A Szabad Ifjúság Filmszín­házban 16 és 18 órakor a döb­benetes erejű solobovi műből forgatott Emberi sors szere­pel. Szergej Bondarcsuk ren­dezte, és a főszerepet is ő alakítja. Ez a film már-már klasszikusa a műfajnak. Az esti előadáson a színes ame­rikai musicalt, a Lucky La- dy-t vetítik. A Latinca Mozi szombat—vasárnapra a Ga­ras Dezső—Pécsi Ildikó fősze­replésével készült magyar fil­met, az Egyszeregy-et ajánl­ja a nézőnek. A szegedi ünnepi hetek színházi próbái már folynak. Az idei nyáron Verdi A vég­zet hatalma című operáját, Kacsóh Pongrác János vitézét, Szophoklész Antigonéiét, Raj- csev A szépség forrása című balettjét, Rossa-Stoller Vásár című táncjátékát láthatják a nézők. Ä program azonban már megkezdődött. A Dóm­ban orgonahangversenyeket tartanak. Hétfőn például Ger­gely Ferenc orgonaestjét ren­dezik meg, ezen Lengyel^ Il­dikó énekesnő is közreműkö-. dik. A művelődés vesztesei HÉTVÉGI TÁ/OLŐ Három a karikaturista... Kampis Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom