Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-04 / 154. szám
Somogy megye legrégibb központjai Honfoglaló népek Ha Somogy egykor virágtó múltjára gondolunk, mindenki a somogyvári bazilika alapjait a kapuvári romokat látja maga előtt. Pedig a megye jelentősebb emlékei még a földben »»pihennek-“. A hed- rehelyi, elpusztult háromhajós templom, az eltűnt nemzetségi monostorok, a különböző régi településele és más emlékek helyén sokszor csak a legyalult domboldal, elvadult bozót és a helyenként piros- \ ló téglatörmelék maradt fenn. Ez a sorsúk Somogy legkorábbi központjainak is. Még történeti múltjuk sincs feltárva Eddig csupán az szerepelt a köztudatban, hogy 997-ben a Szent István ellen felkelt Koppány, az Árpád-rokon lázadó, valamint apja, Tar Ze- rind Somogy első ismert megszállója volt A Dunántúlt, így Somogyot is már száz évvel korábban 900 táján benépesítette a honfoglaló magyarság. Maradt-e ennek az eseménynek valamilyen írásos vagy tárgyi emléke? Idegen forrásokból tudjuk — az olasz Liuprand cremonai püspök írja —, hogy 921-ben Dursac és Bugát (Bogát) rex (király), Berengár király . barátai, hadaikkal Veronába érkeztek. S a két későbbi megyeközpontunk: Se- gesd és Somogyvár közelében fennmaradt Bogát település neve ezzel a Bogát királlyal (?) hozható kapcsolatba. Talán föltehető, hogy az ő régi településeit őrizték meg a helynevek, a források. A Bogát helynév Edde környékéről már 1093-ból Bagag- ként, tehát viszonylag a korai időből ismert A Somogyjád- hoz tartozó Alsó-Bogát közelében pedig a Bő (Bev) helynév szerepel hasonló időből. Egy Sávoly menti Kisbő (Kysbev) települést pedig a XV. századtól kelteznek. Ki lehetett egyáltalán Bogát és Bő (Bev, Bew)? Bogát (jelentése gazdag) talán az augsburgi csatában 955- ben elpusztult Bulcsu apja volt. Eszerint a harmadik legfontosabb pogány méltóság, a karchas, a bírói cím birtokosa, akit gyulaként, hadvezérként is említenek, ö lehetett Somogy első ismert megszállója. Ügy látszik, hogy a X. század elején építette ki udvarhelyeit a két későbbi somogyi megyeközpont közelében. S a fennmaradó Bogát helynevek szálláshelyeinek több mint tíz évszázados emlékei. A Bev, Bő települést jelölő bő szavunk a régi Ösbó szó második tagjából vezethető le. A Bogáthoz hasonlóan egy török méltóságot, illetőleg gazdagot és tehetőst jelent. Képzetéhez társul még a fontos, ugyancsak török eredetű törzs, nemzetség szó. A törzsfőktől, az uraktól függő nemzetségfők, a bők a honfoglalás után általában egy kisebb vármegyényi terület felett rendelkeznek. Alájuk tartoznak a nagycsaládok és az egyéb, kisebb szervezetű népi egységek. A kalandozások idő szakának magyar portyázó hadai általában az úgynevezett bőség ifjaiból szerveződnék. A hadi vállalkozásokat is éppen ez a nemzetségfő réteg szorgalmazza, illetőleg belőlük gazdagszik meg. Anonymus néhány utalása és a helynevek alapján föltételezzük, hogy Bogát és Bő a Koppányékat megelőző somogyi ősfoglalók! Több régészeti bizonyíték is utal erre. Mindkét Bogát településen jelentősebb római leletanyag, településnyom figyelhető meg. Az már bizonyítható, hogy a Bogát és Bő népek a rómaiak által is intenzíven használt, jó fekvésű, stratégiai és kereskedelmi szempontból fontos központi helyeket szállták meg először. Ez nagyon lényeges, mert eddig Fajszot, Árpád unokáját tarthattuk Somogy első megszállójának, aki a X. század közepén építhette fel földvá- ras központját Somogyváron, illetőleg udvarhelyét a közeli Somogyfajszon. Valószínűleg ékkor kerül a Bogát és a Bő népek feletti uralom is a fejedelmi leszármazó kezébe. Á más törzsből származó Bulcsu halála után biztosíthatták az Árpádok Somogy feletti végleges uralmukat. S a Fájsz, majd a Trac- hos ág nyomán nőhetett ki a Koppány-féle Árpád-rokonság. Üj itt az a következtetés, hogy Somogy korábbi honfoglalóit csak a X. század közepe táján hajtják uralmuk alá az Árpádok. Még egy dolog szembetűnő. István király a Koppány-íel- kelés leverése után a Bőnemzetséget nem zúzta szét! Feltehetően azért, mivel az ellene folytatott fegyveres harcban nem kötelezték el magúkat teljesen a pogány trónigénylő mellett. Talán a föléjük telepített Koppányék- kal nem rokonszenveztek? Az ország történelmét is befolyásolta Géza halála után Koppánynak e szembefordulása Istvánnal. A somogyvári hatalmi központból kiinduló lázadás nemcsak a katonai kíséretet, hanem a Koppányhoz tartozó törzsi, nemzetségi előkelők jelentős rétegét érintette. Leverését István államszervezésének fontos és kötelező lépéseként könyvelhetjük el. E^kor fosztotta meg sorrá a pogány méltóságoktól is a trónjával szemben fellépő Árpád-rokonságot : Koppány karchát (duxot), az erdélyi Gyulát (gyula), valamint Aj- tonyt és Thonuzobát, a besenyők vezérét. Koppányt a fejedelmi trón kérdése állította szembe elsősorban Istvánnal. Valószínű, hogy a pogány öröklési szokás szerint (amelyben az idősebb rokoné lesz a hatalom) lépett fel a »pogány ideológia-« burkában, fegyverrel az idősebb nagybáty a fiatalabb Istvánnal szemben! (Folytatjuk) Dr. Magyar Kálmán A herendi TÖ-HOA Hanzély Jenő iparművész a világhírű Herendi Porcelán- gyár tervezője. 49 éves munkássága alatt több társadalmi és művészeti díjat kapott munkája elismeréséül. A művésznek a közeljövőben gyűjteményes kiállítása nyílik a fővárosban. A nyugdíj előtt álló művész jelenleg az 1500-as években készült TÖ—HOA szobrokat formázza meg porcelánba. 31. rész. — Ez igazi német — törtetett oda egy középkorú figura —, jó napot, Schmützkém. Igazi. — Nofene — ámult el Schmütz —, remek munkát végzett, cimbora. Komm — fordult a némethez, és befelé cibálta kezelőhelyiségbe —, bite anzug in der fogas. Bélára nézett, aki bólintott. — Cimbus — tessékelte Schmütz a középkorú újságírót , a másik kezelő felé —, rajté. Meglátod, újjászületsz. A többiek leültek, és nézegetni kezdték a magazinokat. Időnként felkapták a fejüket. Egyszer azért, hogy a kezelő ajtajára bámuljanak — odabentről vízzubogás, pezsgés, diszkrét sikolyok hallatszottak. Másodszor pedig azért, hogy egy pillantást vessenek Eleonóra melleire. Kilencen voltak. Tizenegy órakor mentek el. — Mára elég — indítványozta Schmütz —, ez amúgy is csak bemutatkozás, ünnepi műszak volt. De higgyétek el, ezek úgy meg vannak dolgozva, hogy nagyon sokszor el fognak jönni. A német beleszeretett Eleonórába. A másik nyolc csak mérsékelten. De azt hiszem, hogy a tan- gentor győzött. Jól hitte. Két hét múlva teljes kapacitással üzemeltek. Napi egy műszakban, délután. > Egy keddi napon, három óra tájban Schmütz nyitott be a fogadóterembe. Rendkívül izgatott volt. Ketten ültek a váróban, prospektusokot lapozgatva, és érdeklődve néztek a vékony kis emberre, aki fojtott hangon sugdolózott Eleonórával. — Rendben van minden? — Persze — csodálkozott Eleonóra —, mi lenne? — Fontos személy jön — súgta Schmütz —, nagyon fontos. Ha ízlik nekik, csatát nyertünk. Aztán kirohant. Kisvártatva belépett, nyájas mosollyal, és a tenyeres-talpas nőt tessékelt maga előtt. — Parancsoljon — kérlelte búgó hangján. — Errefelé. Rögtön intézkedek. Egy ötvenforintost lobogtatva odalépett Eleonórához. Rövid, szaggatott tárgyalás kezdődött, Eleonóra domború, hosszúkás körmei kopogtak a számológép billentyűin. És rövidesen kitöltött egy számlát, A művészeti szemlék tapasztalatai Országos mozgalomként szerveződött ezelőtt huszonnyolc éve az amatőr művészeti szemle. Jó néhány éve több szakember azért jön Somogyba, hogy tapasztalatokat gyűjtsön megyénkben az amatőrmozgalom legszélesebb seregszemléjéről, hiszen máshol már »kiment a divatból«, vagy inkább — megfeledkeztek, illetve néhány kevésbé sikerült év után inkább lemondtak róla. Az elmúlt időszakban az amatőrmozgalom országosan nemcsak »talpon maradt«, hanem egyes területéin sokat fejlődött is. Változtak az igények, fokozódott a követelmény. A megújhodott műfajok, szakágak képviselői — az amatőrmozgalom egészén belül — sajátos arculatú bemutatók, versenyek egész sorát hozták létre, a minősítési rendszer bevezetésével a korábbi homogén mozgalmat új színfolttal, értékekkel gazdagították. Ezek után már nemcsak a szemle perspektívája állott előttünk, hanem a különböző megyei — helyi — és országos bemutatókon való részvétel lehetősége is. Jó pár somogyi együttes így tört élre a területen. Szerencsés döntés volt, hogy a minősítésért fáradozó, még kevesebb értéket fölmutató csoportoknak is lehetőséget kell teremteni a bemutatkozásra. Nem téveszthető az sem szem elől, hogy ezek a közösségek sajátos tevékenységük során tagjainak a személyiségét fejlesztik, művelődésükre nagyobb gondot fordítanak. Amikor országszerte azon vitatkoznak, hogy korszerű-e a színjátszás, sokan magától a kérdéstől megijedtek, és lemondtak róla ahelyett, hogy a műfaj megújhodását segítették volna elő. Megyénkben talán azért is él a művészeti szemlék hagyománya ilyen erősen, mert sokan megpróbáltak választ adni az iménti és sok hasonló kérdésre. Nemcsak elméletben. hanem gyakorlatban is. A somogyi művészeti szemle rendszere változásokon ment keresztül, járásonként, városonként más-más módon tartják meg ezeket a rendezvényeket, s ne tessék túlzásnak, ünnepük meg értékteremtő munkájukat. Nagy szerepe ván az utóbbi alkalomban annak is, hogy van-e közönségük az együtteseknek, a csoportoknak, a szólistáknak. Ahol van, ott a helyiség nemcsak zsúfolt, hanem a színpadon szereplőkkel egvütt élik át az élményt a nézők. Pogányszentpéteren iíyen közönség előtt mutatkozhattak be a terület amatőregyüttesei, szólistái. Ellenkező példa is akadt, s hozzá újabb tanulság: Siófokon délután hattól este fél tizenegyig tartott a műsor — ha műsor az, amelyen nem volt néző, s amely nem kelt érdeklődést a közönségben. Siófokon a maratoni bemutató után arra sem nyílt lehetőség, hogy a szakemberek tanácsokkal lássák el az együttes vezetőit, mindenki sietett haza.., amely veszedelmesen hasonlított a helybeli szálloda elegáns számláihoz. Ha tüzetesen megvizsgálta volna valaki, rájön, hogy ugyanaz a nyomtatvány, csak a fejlécet vágták le róla. Így valamivel rövidebb volt. Viszont finom hártyapapirosra nyomták, negyvenféle rubrikája volt. Ki a fene nézte meg, hogy miért van a tangentor számlájára rányomtatva, hogy »kötelező reggeli«? ötven forintról szólt, és ez untig elég volt. Schmütz jött a számlával. — Na de kedves Schmütz — mondta a nő —, hogyan képzeli? Ha a férjem megtudja ... Schmütz ijedten nézett széjjel. — Asszonyom — jelentette ki ünnepélyesen —, hogyan képzeli? Az ki van zárva. Ez maradjon közöttünk. Elekre való tekintettel... — Na igen — mosolyodott el a nő —, Elek hol is van? A barcsiak — a városiak és a város környékiek — arra adtak példát az idén, hogy nem szabad a vélt státusok alapján — korábbi rang elvesztése után —' az együttesekben azt a megelégedett érzést táplálni, hogy »ez is jó«... Emellett érzékenyen reagáltak az új jelenségekre, így az igyekezetei is alapul vették olyan esetben, amikor ez a bizalom alapja lehetett, s mellette már eredmények is mutatkoztak. Személyes emlékeim közül talán a marcali bemutató volt olyan, amilyet az ember elképzel. Itt is hcsszobbra nyúlt ugyan a műsor két és fél óránál, de nem vettük észre az idő múlását, mert minden produkció színes, eleven, értékes volt. Az úgynevezett egyéb műfajokra és azok képviselőire is jobban oda kell figyelni ezután, hiszen a tehetségkutatásra nyílik mód ezeken a szemléken. Marcaliban a bemutatót látványos föl vonul ás előzte meg, új hangulati elemmel gazdagítva a somogyi szemlék hagyományait A legrangosabb bemutatót a kaposvári járásban tartották, itt a szerkesztett műsort fogadják el követendő példának. A nagyatádi járásban is szép sikert arattak a szakági bemutatók. Űj vonással gazdagította a megyei művészeti szemlét hogy az idén először rendeztek amatőr képző- és iparművészek számára kiállítást — Siófokon és Kadarkú- ton, illetve megyei tárlatként Kaposváron. Jobban ki kell munkálni, gondosabban elő-í készíteni, ezek a legfőbb tapasztalatai. Valamennyi nemzedék bekapcsolódik valamilyen formában az amatőrmozgalomba, A legkisebbektől az idős korúig mindenki, tudása szerint. Szerencsés lenne, ha az úttörő művészeti szemlét — az iskolai amatőrmozgalmat —• együtt szerveznék, összhangba hoznák a megyei művészeti szemlével. Ezzel máris foglalkozunk. Nem esett szó eddig az egyes szakágak idei »teljesítményéről«. Általában több szakmai, módszertani segítséget igényelnek az együttesek, azok vezetői. De kevesen veszik azt a fáradságot hogy továbbképzéseken ré6zt vegyenek. így egyes szakágakban — területenként változó súly- lyal — gondok is vannak. A versmondás terén, a néptáncban jelentkezik a legerősebben a szakemberhiány, illetve a felkészületlenség. Hatvan színjátszó együttest, irodalmi színpadot tartanak nyílván, s csak a mintegy tizenöt rendszeresen működő csoportnál van szakképzett vezető. A népi együttesek műsorválasztása általában korszerűtlen. Színes, eleven a somogyi amatőrmozgalom, épen ilyen gazdag képet nyújtott — hibáival együtt is — a művészeti szemle. Jó érezni, hogy nem öregedett meg ez a bemutatósorozat, s mire harmincéves lesz, talán még fia- talabbnak látjuk... Horányi Barna Forró reneszánsz, jéghideg közöny A Budapesti Madrigálkórus hangversenye Egy világhírű együttes és ecv hatalmas felkészültségről, sikeres fölfedezéseiről és újrafölfedezéseiről, L kitűnő hanglemezeiről nevezetes karnagy — a budapesti madrigálkórus és Szekeres Ferenc — koncertjét hirdették hétfő estére a szentjakabi nyári estéit rendezvénysorozatának plakátjai. Igaz, az esővel fenyegető időjárás miatt a hangversenyre a Dorottya- szálló előadótermében került sor, a rendkívüli televíziós adásnap is »közbejött«, s azt sem szabad elfelejteni, hogy a kaposvári koncertek leghűségesebb látogatói, a diákok és a pedagógusok zöme máshol tölti nyári szünidejét, szájízünk mégis megkeseredett, amikor kiderült: a világklasz- szis kamarakórus produkciójára alig kéttucatnyian voltak kíváncsiak. A Budapesti Madrigálkórus igazolta hírnevét. Sokszor megcsodált hangszépségük a kiábrándító körülmények — a fülbántó ventillátorzaj, a — Majd jön. A nő Dezsőhöz került. Schmütz a legutolsó pillanatig ott ugrált, mígnem Dezső kiküldte. Fél óra múlva kijött a nő, arca kipirult, hevesen lélegzett. — Isteni — kiabálta, mihelyt ajtót nyitott —, Schmütz, ez a maga találmánya? Elhozom a férjemet is! Schmütz megijedt. — Még ne — kérlelte —, még legyen előbb néhányszor szerencsénk ... Elek még aznap este megtudta, hogy egy főigazgató felesége volt a vendég, egyik jó barátjáé. Nem tudta, mér- gelődjön-e vagy örvendezzen? Schmütz lehiggasztotta. — Kisfiam — veregette meg Elek vállát —, ha eljön a férjuram is, hát az isten sem állítja meg a tangentort a lejtőn. Ez megint Igaz volt. (Folytatjuk) szomszédos helyiségből átszűrődő tévéhang — ellenére is hallatlan örömet szerzett. Reneszánsz darabokon iskolázott, s a korstílushoz méltóan csiszolt, puhává finomított hangszínükhöz a tiszta dallamvezetés képessége társul, függetlenül attól, Antonio Gabrieli átszellemült motettáit, vagy Orlando di Lasso játékos madrigáljait kell-e énekelni. Anyanyelvi színvonalon —• és eredeti nyelven — adják elő az olasz reneszánsz érzéki hangulatú, gyakori hangszínváltások, sőt itt-ott kellemes ripacskodást is megkövetelő alkotásait — a Pa- lestrina-mű és a négy Gas- toldi-darab előadása valóban a mediterrán szerelem varázsával hatott —, de hitelesnek éreztük a Dowland-kom- pozíciók mélabúját, visszafogottságát is. Kár, hogy az együttes műsorán szereplő barokk művekből — mindenekelőtt a külföldön Is nagy elismeréssel fogadott Vivaldi- repertoárból — ezúttal nem kantunk ízelítőt. Akadt azonban másféle kuriózum : egy spanyolországi hangversenykörúton talált, elbűvölően szép katalán népdal, természetesen ez is eredeti nyelven. S Farkas Ferenc egyik különleges hangzású flamand népdalfeldolgozása, amelynek interpretálásában elsősorban a telten, de mindig puhán, »zsírosán« éneklő basszusszólam hívta fel magára a figyelmet. (A női szólamok érzékeny, dinamikailag is szépen formált dallamvezetésére már korábban, a Gas- toldi-madrigálok előadásában feltűnt.) S méltóan zárta az emlékezetes koncertet az Esti dal, Kodály népszerű szerzeménye. Akik jelen voltak, bizonyára legszebb zenei élményeik közé sorolják majd a hangversenyt. L. A. Somogyi Néplap 5 Kampis Péter
