Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-31 / 177. szám
Szerzőtársa az élet Borisz Polevoj riportjai Nagyon szép oszlopos, régi épületben található a Gorkij területi könyvtár Ka- linyánban. A Kaposvárról érkezőknek mindig büszkén mutatják meg a közkedvelt és sűrűn látogatott intézményt. Aki ezután megy, az a most épített új épülettömböt is láthatja majd. Naponta kétezer olvasó látogat á könyvtárba. Délelőtt tíztől este tízig tartanak nyi- va munkanapokon. A látogatók közül többen termosszal, szendvicsekkel érkeznék, s szinte az egész napot az olvasóteremben töltik. Kalinyin egyetemi, főiskolai hallgatói, a terület szakemberei minden lehetséges szolgáltatást igénybe vesznek. Nyilván más a forgalom a mi viszonyainkhoz képest, hiszen a testvérvárosban any- nyian laknak, mint egész Somogybán. Azt hiszem azonban, hogy mégis érdekesek a következő adatok. Hetvenezer olvasó látogatja a könyvtárat, s másfél millió művet köl~ csönöz egy évben. Tavaly félmillió látogatást tartottak nyilván. Ebben a kölcsönzéseken, a helybeli olvasáson kívül a kiállítások, az előadások látogatóit is jegyzik. Évente három és fél ezerrel nő az olvasók száma. A Gorkij területi könyvtár közművelődési szerepe különösen nagy a fotó-, a képző- művészeti kiállítások, a hangversenyek miatt. Az intézmény munkatársai kétszáz ki- sebb-nagyobb előadást, könyv- ismertetőt vállalnak évente. Az olvasók fele szakember, tudományos munkatárs. Vannak köztük vas- és fém-. élelmiszeripariak. egészség- ügyiek, közgazdászok, állattenyésztők, gépgyáriak és mások. Tájékoztatásukat szolgálja a szakemberek napja. Ilyet mintegy hatvanat szerveznek egy-egy évben, s ezeken kétezren vesznek részt. Bevált az a módszer, hogy jó előre értesítik őket és az üzemüket, vállalatukat a trevezett témáról és a tapasztalatcsere időpontjáról. A zenei részleg termébe nehéz bejutni. A fiatalokat vonzza a háromezer hanglemez. A szabadalmi-technikai részleg termében még terve' zőasztalok is állnak. Sokan készítették el ezeken a diplomamunkájukat. Ha valamire szükség van, odanyúlnak a polcokra, ott sorakoznak a szabványok, az ipari katalógusok, a találmányok leírásai. A mezőgazdasági irodalom részlege sok kiállítást rendez, s ilyenkor a legújabb szakkönyveket is bemutatja. A szakemberek a könyvtárközi kölcsönzés révén a megye legtávolabbi részeiből is kérik a fontos segédeszközöket. S hogy miért annyira közkedvelt a könyvtár? Talán azért, . mert a fő jelszavuk: Egy olvasót se utasítsunk el! Borisz Polevoj műveit a földinek kijáró tisztelettel olvassák. Különösen nagy volt a visszhangja a ri part iái történetét fölelevenítő legújabb könyvének, melyet az Október című irodalmi folyóirat három részletben közölt. Az Egy igaz ember írója három évvel ezelőtt Balatonfüreden gyógykezeltette magát. A Balatonra néző erkélyes szobája volt irodalmi műhelye is. Amikor meglátogattuk, büszkén mutatta a dossziét, s benne a befejezett első részt. A tóparti séta közben felidézte a nürnbergi per időszakát, az angolai élményeit és még sok minden mást. »Fölelevenítem a könyvben emlékezetes riportjaimat — mondta akkor. A most hetvenegy éves író gazdag élettapasztalata átsüt új művén, amelynek címét találóan így lehetne fordítani: Ami a legemlékezetesebb. Nagy teret szentel bulgáriai útjának, s különösen a Di- mitrovval folytatott beszélgetéseinek. A háborús bűnösök elleni nürnbergi perről az akkor hallattak alapján tudott olyan kitűnő riportokat küldeni. Pedig nem kisebb versenytársai voltak ott, mint Ilja Ehrenburg, Vszevolod Visnyevszk ij, Konsztantyin Szimonov. A riporter az egykori Tverben (ma Kalinyin) kezdte pályáját, így több fejezet foglalkozik szülőföldjével, visszatér például egy harmincöt évvel ezelőtti riportjára, s a még élő Csisztyja- kov testvérek életútjával bizonyítja, mekkorát változott a Felső-Volga-vidék. Hitvallása is benne van az új művében, amelynek szerzőtársa — mint írja — az élet. »Én már öreg hírlapíró vagyok, s amikor elérkezik az az idő, hogy kitegyem a nagy pontot az életem végére, megelégedettem mondhatom: Mindent láttam amit bírtam, mindent megírtam, amit tudtam.« Lajos Géza „fi hosszú meneteléstől — az agresszióig” Kit ne érdekelne Kína? Akit foglalkoztat az emberiség jövője, feltétlenül odafigyel a világ legnépesebb országára, a ;^$j-dnem egymilliárdos Kínára. Csakhogy nem könnyű átlátni a titkok fátyolám. A pekingi kormány külpolitikai sakkhúzásai, s azok következményei elég jól láthatók. Nem így Kína belső életének eseményei. Oda bepillantani nagyon nehéz. Kevés a hír, és sok esetben már eleve félrevezető. Pedig a világot érdekli, hogy mi is történik valójában ebben a hatalmas országban. Várnai Ferenc, a Népszabadság külpolitikai rovatának vezetője évek óta különös érdeklődéssel, szakértő szemmel figyeli a kínai eseményeket. Nemegyszer tanúi lehettünk ennek az újságban, a televízióban. A rendelkezésre álló, sokrétű információból most könyvet írt. Címe: »A hosszú meneteléstől — az agresszióig«. Az egész kötet nem több 238 kis alakú oldalnál, de felöleli az utóbbi fél évszázad kínai eseményeit, a maoista politika keletkezésének kulisz- szatitkait, kialakulásának körülményeit. Sorra veszi az 1934-ig tartó éveket, s Mao Ce-tung antimarxista nézeteinek kialakulását; majd a maoisták hatalmi lavírozását. a hatvanas években a nemzetközi kommunista mozgalom vezető szerepének megszerzéséért kifejtett erőfeszítéseket, végül ebben az évtizedben nyílt összefogásukat az imperializmus héjáival. Az ilyen áttekintő történelmi-politikai írásoknál ritka a mélyreható elemzés. Ez a kis könyv mégis izgalmas, jószerével együltében végigolvassa az ember. Meglehet, a gazdasági kérdések tárgyalásában nem elég részletes, kárpótol azonban a szerző: teljes képet ad a kínai hadseregről — a gyalogságtól a termonukleáris fegyverekig és a rakétáig, Fel is teszi a kérdést: »Kína fokozott militarizálása nem ve- zet-e háborúhoz?« — s keresi rá a választ. Fénykép ez a könyv, méghozzá »tettenárő« gyorsfénykép. A Zrínyi Katonai Kiadó gyorsaságának érdeme, hogy a könyvesboltokban már kapható olcsó kézikönyvből nem hiányzik a Vietnam ellen indított kínai agresszió, sőt a nemzetközi visszhang leírása sem. Végezetül, elhangzik a nagy kérdés: mit hoz a jövő, várható-e változás? Vajon el tudja-e játszani Kína a maoi rendezői utasítás szerint a »bölcs majom« szerepét, aki »a hegyen ül és figyeli a tigrisek harcát?« A végső választ természetesen csak az idő adhatja meg, de Várnai Ferenc elemzése hozzásegíti az olvasót a jelenlegi pekingi politika jobb megértéséhez. F. A. Letörülgette a homlokát, s félre is húzódott, mert a bába bejött a teával. — Így ni, nem szabad többet. — Letette a bögrét az asztalra. Most egy kicsit megint nyögdécselt, s megint erősebben szorította András kezét. No hiszen nem olyan nagy baj; állta. — Most már ez nem lesz nagyon fájdalmas — nyugtatta meg őket a bába. — Nemsokára megint aludhatunk is egyet. Nem is árt, mert kell majd az erő azutánra. Hiszen a java még hátravan, S valóban, mintha megint aludtak volna. Aranka az ágyon, András a széken, a bába a kanapén. Az éjszaka csendes volt. Bár valahol a csendes éjszaka mélyén András sejtett valami nyugtalanságot. . A láncáról elengedett kutya morgott, nyöszörgött, néha kaparta a kerítést. A tyúkok többször is felriadtak az ólban, behallatszott rémült kotyogásuk. Lovak nyerítettek fel álmukban. Csupán fegyverzaj nem hallatszott. Lehet, hogy valóban Debrecenig szaladt az ellenség? S holnap csak szépen utána kell gyalogolni? Ezek a lovasok meg Igarbaíi, ezek csak olyan utóvédek, felderítők...? Máskor nem szokott a háborúról álmodni. Most meg, éppen az ágyúdörgés nélküli éjszakán, ahogy egy kicsit is elnyomta az álom, már rögtön harcolt is... De álmában összekeveredett benne a két háború. Feküdt a tüzelőállásban .:. s évek óta halott bajtársak feküdtek mellette,' akik még kint estek el, valahol a vol- hiniai mocsarakban ... Azután meg gyönyörű erdők, hegyek között támadtak, talán Losonc és Zólyom között... ám furcsamód megint együtt ezekkel a régen halottakkal. Folkusházyt szidták, a dandárparancsnokot, aki, lám, nem sokba veszi a vöröskatonák életét... De hogyan szidhatta őt Bagi Dani, aki még tizenötben esett el? Káromkodott, földhöz verte a rohamsisakját, és sírva panaszolta, hogy ezek fognak minket elárulni .., Ügy sajnálta most álmában ezt a derék Bagi Danit, hogy ő maga is majdnem sírva fakadt. Vagy talán éppen ő maga volt az, aki sírt?... De közben bevonultak Zólyomba, és Aranka is ott menetelt a macskaköves zólyomi utcán, már gyerekkel a karján. Mikor szülted meg a gyermekünket, Aranka?... Ö, arriíg te aludtál, én már meg is szültem; tudtam, hogy nagyon fog örülni, ha itt lehet velünk ezen a tüntetésen... Mert akkor meg már nem is lehetett tudni, hogy Zó- lyom-e még ez vagy a Rákóczi út, vagy egy teljesen ismeretTáncok és cserepek Nmat-niaiyarsrszági tatáikul Balatonföldváron a tizenegyedik alkalommal rendezték meg a. nyugat-magyarországi néptáncos találkozót. A kétnapos hétvégi rendezvényen három bemutatót láthatott a közönség. Szombaton cserépvásár kezdődött, hangulatos műsorral tobproztak közönséget a dudaiskola részvevői. A néptáncegyüttesek szombaton kora délután mutatták be versenyprogramjukat. A zsűri a látottak -alapján állította ösz- sze az első napi gálaműsort, majd a díjkiosztással egybekötött vasárnap esti programot Két együttes kérte a minősítését: a Zalai Honvéd Táncegyüttes kiemelkedőt nyújtott, ezért egy fokozattal előbbre lépett a ranglistán. Arany 3 minősítést szereztek a kitűnő táncosok. A Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat táncosai ezüst 3-at nyertek. szombat délutáni versenyprogram a magas színvonal mellett meglepetést is okozott a zsűrinek, a nézőknek. Először vett részt a találkozón gyermekcsoport. A Somogy Táncegyüttes utánpótlása, az »Aprók« két gyermek- játékot mutatott be. A dél-al- fpldi tánc változatos koreográfiája látványos képekben pergette előttünk a kicsinyek átélt, hangulatos játékát, melyben egyaránt fontos szerepe van az éneklésnek és a táncnak, a mozgásnak. Somogyi anyag alkotta a Dunáról fúj a szél című összeállítást, a helyi foklór földolgozását értékelte többre a bíráló bizottság. A Zalai Honvéd Táncegyüttes Regölés című tánca is meglepetést keltett. A koreogHajdútánc len,’ idegen város? Nagy szürke házak voltak, és mindenütt zászlókat lobogtattak az ablakokból. Virágokat is dobáltak ... őszirózsát meg vörös szegfűt. Egyszerre mind a kettőt: őszirózsát is, meg szegfűt is. Ám Bagi Dani még most is sírt, a nagy -öröm közepette is, vitte szíjon lógatva a véres rohamsisakját, és káromkodott, és sírt... istenem, ezt azért halottaktól nem is lehet annyira zokon venni... Hanem az Astoria ablakából derékig kihajolt Stammler Fri- ci, és lekiáltott neki a tömegbe: Ébresztő, András, jönnek...! És akkor tudta, hogy most már neki fel kell ébrednie, és fel is ébredt. Aranka most olyan jó nyugodtan, mélyen aludt. Csak akkor riadt fel, amikor ő már a derékszíját csatolta. — András! Nyúlt is utána, mint a kisgyerek, akitől elvettek valamit, repkedtette az üresen maradt ujjait. — El kel-1 mennem, Aranka. — Ne menj el, András! — Mit csináljak, katona vagyok. — De hiszen most már nemsokára elkezdődik. Érzem. Azt akarom, hogy mellettem légy. — Odament, odadugta hozzá az arcát. — Kérek engedélyt, hogy visszajöhessek. Azonnal kérek engedélyt. De most oda kell mennem. — Istenem, istenem.'; 1 — Jól van, na, hát jól van, hallgass rám, kedvesem, Arankám, hiszen mondom, hogy nemsokára visszajövök. De Aranka sírt. Sehogyan sem hírta már visszatartani a 6írást. — Aranka, Aranka, mit csináljak? Ez a mi hadseregünk, és én katona vagyok. — Jól van — mondta akkor Aranka. — Menj csak, hiszen nem is azért sírok. Teneked el kell menned, hát elmégy. Énnekem meg sírni kell, hát sírok. Felegyenesedett, sóhajtott. — De nagyon siess vissza! Ugye, sietsz, András? Nagy on-nagyon siess! — Sietek, Aranka. Ogy sietek, ahogyan csak sietni le-, hét. (Folytatjuk.) ráfia elkerülte a folklór-revű veszélyét. Egyszerűségével és a különféle szokások színpadi megelevenítésével a kiváló képességű együttes leghatásosabb produkciója volt. A siófoki Balaton Tánc- együttes egy kissé fáradtnak tűnt a színpadon, az együttes hírnevét a férfitáncosok ver- bunkja tartotta meg. Itt' mondjuk el: a versenyműsor — illetve az azt követő két gála — a férfitáncokban volt válíozatosabb, ötletesebb. A BM Kaposvár Táncegyüttes tartja a színvonalát. Sóvidéki székely táncok című ösz- szeállításuk Balatonföldváron is sikerszám volt. A dunaújvárosi néptáncegyüttes látványos hajdútánca lencsevégre kívánkozott. Az együttes példa lehet arra, hogy a virtusos íérfitáncök előadását milyen díszítéssel gazdagíthatják a lányok könnyebb mozgása. Csángó táncok című'produkciójuk a legjobbak közül való. A Rába Táncegyüttes a helyi folklórból állította ösz- sze műsorát, mindkét táncukkal a gálaprogramban kerülhettek. A találkozó jellege megköveteli, hogy az együttesek helyi — illetve nyugatmagyarországi — táncokkal vegyenek részt a versenyen. A zalai KISZÖV Táncegyüttes délszláv tánca nem tartozott a még közepes produkciók közé sem. A rendezésről néhány szót: Kaposvári Mária, a rhegyei művelődési központ munkatársa, rendezői minősítésben is helytállt, mivel azonban többször magára rryiradt a részvevők zsörtölődése jogos volt. A bíráló bizottság nívódíjakat adott ki. A Zalai Honvéd Táncegyüttes érdemelte ki a legmagasabb elismerést, ezt követően a BM Kaposvár, majd a Rába következett a sorrendben. Díjat kapott a Somogy Táncegyüttes gyermek- csoportja is. A menettáncver- seny helyezettjei: a dunaújvárosi néptáncegyüttes, a Zalai Honvéd Táncegyüttes, a Balaton Táncegyüttes és a somogyi »Aprók«. Koreográfusi díjat kapott: Orsovszky István a Regölés című táncáért és Lőrincz Lajos a BM Kaposvár Táncegyüttesnek készített Sóvidéki székely táncokért Nagy Zoltán és Sztankó Károly. a Zalai Honvéd Tánc- együttes tagjai különdíjban részesültek, szólóénekért Kardos Endre (Zalai Honvéd), zenei produkcióért Molnár Éva kapott elismerést. A Somogy Táncegyüttes gyermekcsoportjának vezetőit, Németh Ágnest és Kaposvári Máriát pedagógusi díjban részesítették. .A vasárnap esti gálaműsorban a hét részvevő együttes mellett bemutatkozott a mar- cu". Baglas népi együttes, a Kis Balaton és a Lelte tánc- együttes. Horányi Barn* »■Gyertek haza ludaim...« A Somogy Táncegyüttes gyermekcsoportja mutatta be. Molnár Zoltán
