Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-31 / 177. szám
MEDITÁCIÓ A munkára nevelésről Nemcsak a részvétel, a szé is fontos! Vezető testületek, bizottságok a tsz-ekben A megyei pártbizottság 1977 végén végzett oktatáspolitikai elemzése a munkára neveléssel összefüggésben kitért arra, hogy többet kell foglalkozni a munka történeti fejlődésével; a szellemi és a fizikai munka kapcsolatának alakulásával. Azt is hangsúlyozta, hogy az eddigieknél jobban meg kell ismertetni az értékalkotó fizikai munka társadalmi szerepét és azt, hogy neveljünk jobban megbecsülésére. Továbbá arra is utalt, hogy nagyobb gondot kell fordítani a tanulók fizikai munkájának megszervezésére, valamint arra, hogy a támad almi munkák ne szakadjanak el az iskola feladataitól. E »kiindulópont" bemutatása után tegyük föl az izgalmas kérdést: lehet-e egyáltalán tanulni a munkát? Tudom, hogy több somogyi oktatási intézményben is egyre hasznosabb gyakorlat a munkára nevelés erősítése. De vajon csak az iskolában kell munkára nevelni? Tudok példákat arra, hogy a tanár mondja a szép szavakat, vagy éppen idézi Juhász Gyula sorait az »élet anyjáról«; aztán a diák hazamegy, és otthon hallja a »másfajta érzést« a munkáról. A felnőtteknek ugyánis nem csekély hányada csak a nyolc óra nyűgét viszi haza, családja körébe. Ap- róbb-nagyobb örömeiről és munkasikereiről — kitüntetés, szocialista brigád cím elnyerése stb. — pedig csak szűkszavúan szól. Közben az évek elfutnak, s csoda-e, hogy a diákgyerek nemigen »töri magát«, hogy szakmát tanuljon. Vagy csak a divatos szakmák jöhetnek szóba, de ezt megelőzően például a-z őszi kötelező mezőgazdasági munka esetén sem veti szét az öröm... Ha csalódott ~i»tV A munka nem játék, hanem a fiatalok és időSébbek embert próbáló dolga. Tudomásul kell tehát venni, hogy a munkát is éppúgy kell tanulni, mint később a mesterfogásokat. Igaz. miközben a diák elsajátítja az anyagismeretet és azt is, hogy mit miért kell csinálnia, lassan-lassan »beleszeret« szakmájába. Ám azt az ifjút, akit úgy-ahogy meggyőztek valamilyen szakma előnyeiről — bár korábban még nem is igen »szagolta« a műhelvlevegőt —, hosszabb időbe telik míg bevezetik munkája »rejtelmeibe«. Kezdjünk el frázisokat puf- fogtatni a munkáról? Semmi szükség rá. Ezzel inkább csak elriasztanánk a fiatalokat. Ami pedig a munkahelyi vezetőket illeti: a személyes példamutatás, a jó munka- szervezés egyben a fiatalok munkára nevelésének is alapja. Nem véletlenül írta Ma- róthy László, a KISZ KB első titkára a Társadalmi Szemle egyik számában, hogy » .. . a fiatalok lendületét, tenni- akarását és kötelességtudatát a munkahelyeken ne a mulasztások pótlására, a rossz tervezés, vezetés és üzemszervezés ellensúlyozására használják fel, ne pótmunkát bízzanak rájuk, hanem a társadalom érdekében végzett hasznos munkára fordíthassák erejüket.« Ne légvárakat! A munkára nevelés ősrégi igény á különböző társadalmak iskolarendszereiben. Fei- ismervetaz ügy lényegbe vágó jellegét, 'jói-rosszul mindenütt igyeaeztek valamilyen formában megoldani e problémát. Ami a magyar oktatási rendszert illeti, az ötvenes-hatvanas években a »politechnika« volt a sláger, de eredménye ugyancsak vitatható. Túl sokat »varrtak« egyetlen tantárgy »nyakába«. A legtöbb helyen nem sikerült megszerettetni a fizikai munkát, és a gyermekeknek rossz tapasztalatok alapján kellett volna pályát választaniuk. A munkára nevelés állóvizébe — a párt oktatáspolitikai határozatának végrehajtásaként —■ azt a bizonyos »követ« 1974-ben ismét beledobták. A Minisztertanács határozata (2005/1974. III. 6.) szükségessé tette a vizsgálatot: hogyan vonható be hatékonyabban a tanulóifjúság a termelőmunkába. A két kísérleti év tapasztalatainak részletes elemVízi erőművek a Tien-Sanban Kirgizia' jelentős szén-, kőolaj- és földgázkészletekkel rendelkezik, s bár e tüzelőanyagok bányászata igen intenzív, mégis a vízi energiára helyezik a hangsúlyt. A Tien- San hegység folyóinak energiáját 135 milliárd kilowattra becsülik. A tervek szerint a Narin folyón például 23 vízi erőműből álló rendszert építenek. Közülük három — az ocskurgani, az atbasini és az eddigi legnagyobb, a toktogu- li erőmű 1 millió 200 ezer kilowatt teljesítményű — mór elkészült. Ha a többi vízi erőmű is felépül, Kirgizia lesz a világ egyik legnagyobb energiatermelője. A Narin völgyében a vízi erőművek építése különösen nehéz és bonyolult felada' Például a toktoguli erőmű duzaasztógátja 215 méter magas, a géptermeit oedig sziklába vágták. Szédítő magasságban folytak a munkák. Az építőknek meg kellett tanulniuk a sziki amászó-betonozó a sziklamászó-szerelő mesterséget Is. A hegyi viszonyok a megszokottól eltérő megoldásokat követelnek. A kurpszaji vízi erőműnél a sziklába négy alagutat kellett fúrni: egy vízelvezető csatornát (az erőmű építésének idejére), egy másikat a berendezések és építőanyagok szállítására, egy harmadik technológiai alagutat a Narin árvizeinek levezetésére, és egy negyediket az autóút számára, amely jó összeköttetést biztosít a köztársaság fővárosa, Frunze és a ferganai medence között. Az építőknek ezenkívül 3000 méternyi föld alatti folyosót kell kivájniuk, nem is beszélve a felszín alatti termekről és raktárakról. Merész megoldást ajánlanak a kambaratini vízi erőmű tervezői. Az erőmű 250 méter magas és csaknem három kilométer hosszú gátja gyakorlatilag néhány másodperc leforgása alatt »épülne« föl: egy jól irányított, nagy erejű robbanás áltál. A hasznos ötlet egymillió ember egyheti munkáját takarítja meg. A vízi erőművek hatalmas öntözőberendezésekként is szolgálnak. A toktoguli vízi erőmű 20 milliárd köbméternyi vízkészlete például félmillió hektár terméketlen pusztaságot változtatott termővé. Ennek eredményeképpen Kirgíziában hozák létre a Szovjetunió legkorszerűbb öntözéses mezőgazdaságát, amely magúba foglalja csaknem az összes megművelhető földet. A Narin folyó energiáját hasznosító programban természetesen nemcsak kirgizek vesznek részt. Megvalósításában szerepet vállalnak a Szovjetunió testvéri köztársaságai. Így például a togtoguli vízi erőművet több mint negyven nemzetiség képviselői épí tették íeL I zése után az Állami Ifjúsági Bizottság úgy döntött, hogy az 1978—79-es tanévtől kezdve »ahol a feltételek adottak, ott az általános iskola utolsó két osztályos tanulói, valamint a gimnazisták számára fokozatosan vezessék be a tanévenként 12 napig terjedhető közhasznú munkavégzést«. Ez már elindította Somogybán is a kedvező folyamatot, a következő tanévekben pedig még jobban fogja segíteni a munkára nevelést. De »légvárakat« most sem szabad építeni. Az első „találka” TaláLkozni a munkával többféleképpen lehet. Most, a nyári szünetben, de máskor is óriási az üzemek felelőssége: könnyen olyan »ízelítőt« adhatnak a fizikai munkából, amely egy életre kedvüket szegi a »kicsinyeknek«. Bár a somogyi üzemek többségére az ott dolgozó diákok felelősség- teljes munkára nevelése a jellemző, de negatívumként az egyes idősebb dolgozók részéről megnyilvánuló »lazításra« tanítást, a munkaidőben végzett »maszekolást«, vagy éppen az italért küldözgetést is említhetném. Az sem helyeselhető. ha a nyáron dolgozó diáknak nincs munkája, folyamatosan, hiszen ígv nem érezheti át eléggé, hogv azért a bérért rendszeres tevékenységet kell nyújtania. Persze nemcsak az üzem a felelős. A Kaposvári Városgazdálkodási Vállalat például a Bajcsy-Zsilinszky utcai járda- szegélyek parkosítására gyakran igénybe veszik a diákságot. A tanulók. többsége ezt a munkát szívesen végzi; ez így rendjén is van. A jó munkához viszont sikerélmény kell. És vajon mit gondol a gimnazista vagy szakmunkástanuló, aki ásott, gereblyézett vágj’ éppen virágot ültetett, ha egy-két hét múlva azt látja, hogy munkáját a Rákóczi-meccsről jövő autók kerekei — parkolás gyanánt •— »tisztelik meg«? Tehát az ifjúságpolitikával foglalkozó 1970 februári MSZMP KB-ülés előadót beszédében elhangzottak ma is időszerűek: »Nagyobb figyelmet kell szentelni az ifjúság munkára nevelésére, a fizikai munka becsületének növelésére. Az eddiginél többet kell tennünk a munkáspályák társadalmi elismertelése érdekében.« Dr. Balázs Nándor Nemrégiben kezembe került egy vitaanyagnak szánt összegezés a somogyi mezőgazdasági termelőszövetkezetek vezető testületéinek — a k zgvűlés, a küldöttgyűlés, a vezetőség — és a különböző bizottságok munkájáról. A tapasztalatok azt mutatják: a demokrácia üzemi fórumainak száma elegendő ahhoz, hogy a tagság közvetlenül és közvetett módon részt vegyen közös dolgainak irányításában, érvényesíthesse tulajdonosi jogait. A tartalmi színvonalra viszont ráfér a javítás ... Itt van mindenekelőtt a közgyűlés. Demokratikus működésének keretein belül mód nyílik — azaz nyílhatna — jó ötletek előterjesztésére, kifogások elmondására, nyílt vitákra, ám a tsz-ek alig egy- harmadában akad ezen a fórumon öt-nyolc felszólaló, és a közös gazdaságoknak majdnem a felében egyáltalán nem hangzik el vélemény a köz- ■ gyűléseken. Gyakran lehetünk tanúi kínos noszogatásoknak, magyarázó mentegetőzéseknek (»Mi már korábban mindent megbeszéltünk a tagsággal, ezért nagy a hallgatás...«), s kereshetjük az okát, miért nem kér senki szót a hallgatóság közül. Elégedettség? Közömböség? Fásultság? A csönd »indítéka« ez is, az is lehet. Legyen viszont figyelmeztető az említett összegezésnek ez a megállapítása: »Elég gyakori az olyan vezetői nézet, amely szerint a vita, a javaslat, az egyéni kérelmek előterjesztése méltatlan a közgyűlés ünnepélyességéhez.« Ahol ez a vélemény alakulhatott ki, kérdéses, ismerik-e a közgyűlés alapvető rendeltetését. , Annál kedvezőbbek viszont a küldöttgyűlések működésének első tapasztalatai a somogyi tsz-ekben. A küldöttek jól képviselik az őket megválasztó szövetkeze!) tagok érdekeit, továbbítják a javaslatokat és a kéréseket. A vezetőségek döntéseiben ötven százalékban j egyéni ügyek szerepelnek, ső; van olyan tsz. ahol évente 80 —110 ilyen téma kerül e fórum elé. Az utóbbi módszer óhatat- lanul azzal jár, hogy elvonja I a figyelmet olyan fontos veze- I tőségi tennivalókról, mint amilyen az egyes rétegek helyzetének rendszeres vizsgálata és módszeres javítása. Ezekben a testületekben a választott részvevőkön kívül állandó és alkalmanként fölkért meghívottak is hallathatják . hangjukat. Olykor azonban itt is kísért a közgyűlési hallgatás. s előfordul, hogv még fon- J tos ügyekben sem kérnek szót. j A háztáji bizottságoknak nagy szerepük lehet abban, hogy ez az ágazat kiegyensúlyozott termelést folytasson a szövetkezeten belül, a közös gazdálkodás érdekeinek csorbítása nélkül A gyakorlati példák tanúsága szerint a nő bizottságok a nők érdekeinek | képviselete mellett előszeretettel foglalkoznak a szoc'ális I ellátás állandó javításával, j kezdeményezik az öregekről való gondoskodás formáinak bővítéséi, a támogatás mértékének emelését: fölödnek a sokgyermekes anyákkal, szervezik a kulturális programokat. Egv-egy termelőszövetkezeti döntőbizottság évente átlagosan 5—8 ügyet tárgyal, de az átlagon belül persze élőiét- du1 hogy a bizottság egyetlen döntést sem hoz, másutt meg tucatnál is több téma kpritl terítékre. A tartalmi színvonal javítása leginkább a szociális és kulturális bizottságok tevékenységében sürget. Említettük. hogy a nőbizottságok oldják meg sok helyütt a szociális tennivalókat, a kulturális feladatokat is, ezt azonban nem azért teszik, mintha a munkájukat kívánnák halmozni. inkább a szükségszerűség indítja őket arra, hogv a kimondottan e célból alakult bizottság helyeit is dolgozzanak. Mind kevesebb somogyi tsz- ben fordul elő, hogv a bizottságokat. csupán formai létük. jellemzi, s éppen ezért indokolt, hogy a figyelem fokozó*! mértékben a kivételekre Irányuljon. Azokra a gazdaságokra. amelyekben beérték azzal, hogv megalakították a bizolt- ságokat. nevet adtak nekik, s úgv vélik, ezzel máris megoldották a feladatot. Működésükhöz nem adnak támpontot, nem teremtenek megfelelő körülményeket, s nem kérik tőlük számon, mit végeztek. Ahogyan a vezető testű letekben. a bizottságokban sem lehet elégséges pusztán a részvétel, a választás alapján elfoglalt tagsági he’v. Véleményük fialtatása, saját és közvetített állásfoglalásaikat, az adott terület jobbítását célzó intézkedéseiket várja a közössé", melynek a bizalmát élvezik. M. F. Kommunisták az exportért A púrtmunka egyik legfontosabb feladatai közé tartozik é gazdasági élei és a termelés pártirányítása. Az üzemi pártszervek főleg a gazdasági folyamatok feltárására. a feladatok megoldásának átfogó vizsgálatára, a határozatok végrehajtásának az ellenőrzésére fordítják figyelmüket. A Nagyatádi Konzervgyár pártbizottsága legutóbb a gazdasági feladatok végrehajtásának tapasztalatait összegezte. A gyár első félévi termelése — a zöldborsó kivételével — a terveknek megfelelően teljesült. Feldolgozták a múlt évről megmaradt félkész termékeiket is. A borsóból ezer vagon készterméket terveztek, azonban mindössze 468 vagont tudtak gyártani a kedvezőtlen időjárás okozta nyersanyagkiesés következtében. Piros gyümölcsökből — a szamóca kivételével — a vártnál kedvezőbben alakult a heiyzet. Meggyből 58 vagon helyett 78 vagont, ribiszkéből pedig 21 vagont dolgoztak fel. Kedvezően alakult az értékesítés is. Gyorsan növekedett az export, a belkereskedelem ugyanakkor 164 vagonnal kevesebb árut igényeit a koráb- j bin ál. Gondot okozott. az! üzemben az acélpántellátás! akadozása, ezért a rakodóié- j pos áruszállítást ideiglenesen szüneteltetni kellett. Az üzem együtt működésé tovább bővült. Megállapodást kötöttek a Siófoki Állami Gazdasággal, a mohácsi tartósítóüzerrwnel félkész befőtt, valamint a Zala megyei Zöldért-tel tisztított tök szállítására. A komiósdi termelőszövetkezettel az ÜVe- vek zárásához szükséges fém- , gyűrűk készítésére szerződtek. I A kiesett munkanapok szá- j ma 9.5 százalékkal csökkent j ezen belül a betegségek miat- j ti kiesés 15,5 százalékkal Volt | alacsonyabb. Csökkent a 3 napon túl gyógyuló üzemi balesetek száma is. Az első félévi műszaki fejlesztést teljesítették. Alapvető feladatuk a feldolgozd Vonalak korszerűsítése volt. Elkészült a napi 12 vagonos kapacitású zöldbabfeldolgozó vonal. Üzembe helyezték az uborkaosztályozót. 1350 négyzetméter alapterületű tárolóteret építe.tek. és felújították az üzem útjait. A 15,4 millió forintos beruházási keretükből 9.8 milliót már az első félévben felhasználtak. Az üzemi pártbizottság, az ulapszervezetek igyekeztek megteremteni annak föltételeit. hogy az üzem tevékenysége megfeleljen a párt gazdaságpolitikai céljainak. Oaz- da-ságsze rvezö munkájuk ba n központi helyet foglalt el a hatékonyság növelése, a minőség javítása, az exporttervek teljesítése és a költségek csökkentése. Konténeres malacnevelő Arra törekedtek, hogy a termelést akadályozó tényezőket föltárják és megszüntessék, megmaradjon a jó üzemi légkör és a dolgozók éljenek az üzemi demokrácia lehetőségeivel. Eredményeik azt bizonyítják. hogy az üzem munkásai és műszaki vezetői — a kommunisták példamutatásával — sikeresen oldották még feladataikat. A pártbizottság megfogalmazta a második félév főbb tennivalóit. A termelési program következetes megvalósítása biztosítéka a terv teljesítésének, Fokozott figyelmet fordítanak az uborka és a paradicsom ütemes és jó minőségű felvásárlására és beszállítására. A termeltetésben dolgozók figyelmét arra irányították, hogy az esős időjárás miatt nagyobb szükség van a paradicsom növényvédelmére, permetezésére, Gondoskodnak a 120 vagon pudingalmához szükséges nyersanyagról. A műszaki területen dolgozó kommunistáktól azt kérték, hogy a gyártóvonalak 2avar nélkül működjenek, ne legyen termeléskiesés. In'éz.kednek. ho"v az exportszállításokat — a vagonellá’ás nehézségéi ellenére — december 20-1s befelezzék. n. s. Az agárdi Agrokomplex újdonsága az előre gyártóit elemekből készített — néhány nap alatt felállítható — koníéneres malacnevelő. Az elektromos hálózatot, automatikus szellőztető és fíítőegységeket, temperált Ivuvíürzúászért tartalmaz» komplett épületekből az Idén háromféle nagyságban hetven-nyolcvan darabol készitcMk a velencei gyáregységben.
