Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-27 / 174. szám
HÉTVÉGI TÁIOLÓ fi PERMIK JBGfil címnek ~ bizonyára "'kfl- • Ionos *> hatása «■ van «. a legtöbb olvasónkra. íl S nem is véletlenül, mert Ugyani általában az embe- i ri jogokat, konkrétabban a | nők, a férfiak, a főnökök, a | beosztottak, a fő-, al- és társ- I bérlők, egyszóval a felnőttek ! jogait, de ez a szó: gyermek- • jog, bizony nem szerepel sem Hadrianus császár jurátusok számára ma is alapműnek számító törvénykönyvében, sem Napóleon Code Civiljében, sem az emberi jogok deklarációjában, sem a modem polgári és szocial ista jogszolgáltatásban. A gyermeknek — így tartja a közhiedelem — kizárólag kötelességei vannak. Jól kell tanulni, időnként föl kell mosnia a konyhakövet, naponta le kell vinni a szemetet a kukába, és — szerencsés esetben — még a tévékrimi kezdete előtt ágyba kell bújnia. Igényei, kívánságai persze lehetnek, s ha megegyeznek a mi életszemléletünkkel, teljesítjük őket T.eereszkedően, adakozóan, fensőbbségesen, mindig éreztetve, hogy a döntő szó — a mi előjogunk. Mert mi már felnőttek vagyunk, érettek és tapasztaltak, ismerjük a nagybetűs, élet valamennyi rezdülését, s csalhatatlan biztonsággal tudunk ítélni arról, mi jó a gyermekünknek, s mi nem. Tapasztalatunkból — korántsem bizonyos, hogy hiteles és használható tapasztalatunkból — ko vá csői hatunk fegyvert ahhoz, hogy despotákká váljunk, s a »szocializáció«, a környezethez, a társadalomhoz, a viselkedési, az étkezési, a közlekedési szabályokhoz való szoktatás ürügyén ráerőszakoljuk saját személyiségünket, saját értékrendszerünket csemetéinkre is. A példák skálája a humoros helyzetektől a tragédiákig terjed, s citálásukra nem is kell különösebben a fejünket tömi. Ki nem hallott már a cipőboltban, a ruhaüzletben, az iskolatáskákkal telerakott pultnál rövidebb-hosszabb szóváltást szülő és gyermeke között, mert egyikük világosbarna, másikük sötétbarna holmit szeretett volna vásárolni ? »Természetes« ugyebár, hogy ilyenkor csupán a szülőnek lehet igaza — ha- csák az apróság egy kiadós »hisztivel« ki nem vívja alapvető jogát a választáshoz —, mert a szülő minden esetben jobban tudja, milyen szandál illik a nadrághoz, milyen hátitáska a pulóverhez, s egyébként is, az erszény az ő zsebében lapui ... Vagy: ki ne ismerne olyan anyukát (apukát, nagyszülőt, óvónőt), aki nem hajlandó — például — a Grimm-mesék gyűjteményéből a Babszem Jankót elmondani a gyermek kérésére, mivel az ő ízlésének a Hófehérke felel meg jobban. S mennyi mindenben vagyunk még »despoták«! A Honvéd-drukker apuka vérig sértődik, ha egy szem fia a Vasasnak szurkol. Az anya felháborodottan zavarja él palántáját a terített asztaltól, ha fitymálja a tökfőzeléket, s netalán zöldbab után áhítozik, amelyet viszont a családfő nem kedvel. A papa ingerülten ordít csintalan fiára, ám ha a gyermek is idegesebben válaszol, nyaklevest kap, hiszen kötelessége tisztelni szüleit, köteles elviselni mert nem tehet mást — azok kedélyhullámzásait, s nincs joga »visszabeszélni a tapasztaltabbnak«, a mindentudó felnőtteknek. Mindennapi, megszökött házi tekintéíyuralmunk apró mozzanatai ezek, nem katasztrofális baklövések, csupán afféle léleknyomorító apróságok. Ismétlődnek az otthonokban, s ismétlődnek az utcán is. Ha gépkocsit túráztatnak ablakunk alatt, netalán részegek gajdolnak, nem szólhatunk, joguk van hozzá a hetven decibeles zajszint alatt. De ha gyermekek fociznak, fogócskáinak, zsiva- lyognak, könyörtelenül elkergetjük őket, mert zavarják lá- tástól-vakulásig tartó munkában elgyötört testünk és lelkünk nyugalmát ... Felnőtt csalhatatlainságunk persze összehasonlíthatatlanul nagyobb ügyekben is megnyilvánuL Pedagógusok tapasztalatai és fölmérések sora bizonyítja, mennyire elterjedt ma is az erőszakos pályairányítás, mennyire erős a szülői nyomás. Igaa, mindez ma már lényegesen körmönfontabb módszerekkel történik, mint az »ánti- világban«, nem goromba kényszerrel, hanem lassú, szívós »agymosással«, nem fenyegetéssel, hanem a mézes»■_ 1 ■■ 1 111 ........." 1 ’ ——————— H árom meztelen férfi Franz Fühmann könyvéről Az NDK-beli Franz Fühmann 1955-ben kezdte írói pályáját, akkor jelent meg Baj- társak című prózagyűjteménye. (Korábban mint lírikus nyalt ismert hazájában,) Neve a magyar közönség számára sem idegen, legutóbb például útinaplóját olvashattuk, amelyet Huszonkét nap vagy az élet útjának jele címmel az Európa Könyvkiadó adott ki, Kalász Márton emlékezetesen szép fordításában: Mostani kötete, a Három meztelen férfi és más elbeszélések három, egymástól pontosan elkülöníthető részre oszlik. Az első négy elbeszélés a gyermek- és ifjúkor élményvilágáig nyúl vissza. Ezek , a kétségtelenül önéletrajzi indíttatású írások a gyermeki fantáziabirodalom és a fasizá- lódó társadalom összeütközésének drámai lenyomatai. Az író szinte minden mozdulatával a tiltakozás, a szembefordulás érvényesítésére törekszik. Saját belső világának pusztulását vetíti rá a torz társadalmi közeg rideg valóságára. így válnak jelképessé a Nagyanyám kiűzetése sorai: »Szegény hercegem, ott húzódott meg hát, a sziklán, az alig talpalatnyi párkányon, félelmetes magasságban, a lába előtt feltáruló mélységben a delelő nap felé nyújtózó ellenséges lándzsahegyek özöne, kétségbeesve próbált kiutat találni, de csak a haragos ezüst hullámtörést láthatta, és átkiáltott a halál eme tajtéka fölött és belekiáltott a szívembe...« A kötet második része a férfikor történelme. Ezek az újabb Fühmann-novellák azt kutatják, hogy mit jelent ma az erkölcs, hogyan értelmezendő a morál a hétköznapok gyakorlatában. Fühmann a jelennel szemben épp oly szigorú, mint a múlttal; nemzedéke szerepét vizsgálva azonban már némi iróniát is »beereszt« i történeteibe. Kár, hogy aprólékos, részletező körülírásai néha meg-megdöccentik, sőt itt-ott el is nehezítik elbeszéléseit. A könyv befejező írása a Tehetetlenség; első olvasásra sci-finek tűnik, valójában látomás a jövőről. Fühmann itt az értelmes, teremtő szándékú élet nevében tiltakozik a kort fenyegető veszélyek ellen. Ha nem vigyázunk, ha elfogadjuk »gondolkodó« gépeink mindenhatóságát, mi magunk is manipulálható eszközökké válunk. Fühmann sajátosan tömörítő nyelvezetével, szeszélyesen indázó asszociációival komoly feladat elé állította fordítóit örvendetes, hogy ennek ellenére kiválót nyújtottak tolmácsai: Ember Mária, Sárközy EIga, Kalász Márton és Tan- dori Dezső. Azért is figyelemre méltó ez, mert az író szintén szenvedélyes műfordító. Többek közt Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós és Füst Milán müveit tette már hozzáférhetővé a német nyel- vűeknek. K. L. 15. Odakint mintha a kutya a láncát nyikorgatná. Semmi, semmi, csak ez a láncnyikorgás. De benne, a hasában, feszülő medencecsontján is csikorognak ezek a láncok. S mindezek után még valami undorító nyöszörgés. És, istenem, ez a saját nyöszörgése. Aztán hányódásaiban valahogy ügy fordult, félig oldalt, hogy a csontjai egy kicsit megpihentek. Megszűnt a lánccsikorgás is; határozottan hallotta a verőceajtót. S egyszer csak bent volt a szobában a bába. Tudta, hogy a bába, nem lehetett más, annak kellett lennie. Fürgén odajött, megnézte az arcát, félhomály volt, a félhomályban nézte meg. Aztán kitakarta, s ügyes kezével, ügyes, öreg kezével megtapogatta a hasát. Köröskörül, óvatosan, mindenütt megtapogatta. Nemcsak megtapogatta, mozdított is rajta. Mintha benyúlt volna, bent rendezkedett volna erős ujjaival a hasában. — Fáj-e, kislányom? Fáj-e most így? Nem, nem fájt. Érezte, de nem fájt. — Mintha bennem turkálna — mondta neki. — .De fájni most nem fáj. Az előbb fájt nagyon, mielőtt jött. Akkor nagyon fájt — Na, jól van, na. Majd még egy kicsit jobban is fog fájni, de nincs semmi baj. Én most már majd itt maradok. Én vagyok a bába, kislányom, én most már addig nem megyek el innen. Itt maradok ... Fütsetek csak, tegyetek fel vizet, sok vizet, hadd melegedjen. Most már majd szépen, ahogy kell, minden el fogunk rendezni. Ez így mind nagyon megnyugtató volt. Itt a bába, öreg bába, bizonyára érti a dolgát. — De hát még András nincs itt. Valahogy ügy jött, nem is gondolta, hangosan mondta ki. — András? — kérdezte a bába. — Na igen, vagyis hogy András. Jobb is az, lányom, ilyenkor, ha nem lábatldnko- dik itt az a férfi. Nehezen viselik el az ilyet a férfiak. Nehezei}? Hadd viseljék nehezen. Andrásnak itt kell lennie. Andrásnak most mindenképpen itt kellene lennie. Külöben miért kellett volna ide eljönni. pályaudvari nyüzsgésen, zsúfolt vonaton, poroszlói kötekedéseken át meg a Tiszán át, meg idáig. Talán, mert olyan keveset volt vele András, de olyan madzag húaogaiásával, a majdani« vastag buksza, a társadalmi f presztízs * fölemtege- téséveL Énnek az erőszaknak a lényege nem a gyermek véleményének éltiprása, választási jogának közvetlen megsértése, hanem önálló nézeteinek lassú elsorvasztása. Mert mi, felnőttek, ördög tudja miért. csak súlyos lelki válságok árán tudjuk elviselni, hogy gyermekünk életelvei alapvetően különbözzenek a mieinkétől ... Az sem ritka eset, amikor az államapparátus valamelyik szerve vágja magát — amúgy felnőttesen! — a csalha tatlanság pózába, a gyermek rovására Politikai és szaksajtónk egyik »örökzöld« témája például a gyermek odaítélésének mechanizmusa a válóperekben. Napilapjaink, irodalmi hetilapunk, sőt egyik-másik jogi fórumunk is többször bírálta már azt a gyakorlatot, hogy bíróságaink zöme — nem a »jegyzett« jog, csupán a szokásjog alapján — többnyire az anyának ítéli a gyermeket, függetlenül attól, ki volt a hibás a házasság kudarcában. Jogszolgáltatásunkban évtizedek óta nem akadt példa arra, hogy a döntés előtt megkérdezték volna az apróság véleményét, holott ő minden bizonnyal hitelt érdemlően elmondhatta volna, melyik szülője nevelte gondosabban, nagyobb szeretettel, esetleg melyikük bántalmazta rendszeresen. Tragédiák ezreit akadályozhatná meg, ha a gyermek vallomását a jogi hatóságok, ha nem is mindig döntő súllyal, de figyelembe vennék, vagy legalább az iskoláskorúk véleményét mérlegelnék. P éldaválogatásunk természetesen nem lehet teljes. Nem szóltunk — de talán érdemes elgondolkodni — a felnőtteket, illetőleg a gyermekeket ért testi sértések erősen különböző megítéléséről, s iskolarendszerünk egy-két, a gyermekjogokat 6értő »kinövéséről«. Mindenesetre aligha vitatható, hogy nálunk a gyermekekkel való bánásmód még ma is csaknem kizárólag etikai kérdés, csak csekély jogi szabá- jozottsággal. Hogy hazánkban »gyermekkultusz« van? Nos, ami az egy kicsiny emberkére jutó táplálék-, ruha- és játékszermennyiséget illeti, feltétlenül. Lengyel András 1 nagyon keveset. Bár az a kevés, ó, az a kevés, az csupa ünnep ... őszirózsa ... vörös szegfű... Mentek az úton a katonák, és énekeltek: ... a vörösök hős serege áll nem rettenti a halál... — De hát ide se talál az a kopasz kisfiú? — Kopasz kisfiú? — kérdezte a bába. — Ki az a kopasz kisfiú? — Mindjárt megkérdem Arankámat — mondta a parasztasszony, és kiment. De aztán nem is jött visz- sza. Aranka se jött. Senki se. Csak a bába gubbasztott mellette szótlanul, mint aki kitartóan figyel valamire. Ebben a nagy csendben kell őneki figyelnie. Mert most már majd ő lesz soron, őneki van elvégeznivalója. Hát énnekem, uramterem- tőm, nekem nincsen itt dolgom? ... És András nem jön, csak nem jön. És akkor csendesen, halkan, hogy azért ne rázza magát össze, elkezdett sírni. Am most már igazán sírt, valóságosan és keservesen sírt. nagyon keservesen. — Jól van, kislányom, jól van, — mondta a bába, s csak úgy könnyen a vállára tette a kezét. — Most még sírhatsz egy kicsit, most még sírj. Hanem aztán már ne sirt, mert szükség lesz az erődre. Erőlködnöd kell majd akkor, nem sírnod. Tudta ezt ő jól, hogy majd erőlködnie kell. Bár fogalma sem volt, hogy honnan veszi majd hozzá az erőt; hiszen most ügy érezte, hogy megint nincsen semmi, de semmi ereje; hogy ;v. életben eddig ilyen gyenge még soha, de soha nem volt. Gazdag kínálat Ma és holnap este Paul Foster és John Braden wes- ternmusic aljét játsszák a bogláriellei vörös kápolna előtti szabadtéri színpadon Lengyel Pál rendezésében. A címe: Sylver Queen Saloon. Az Ezüst Királynőhöz címzett cseh óban ■»vadnyugati« dolgok történnek. Kishonti Ildikó, Lukáts Andor, Spind- ler Béla, Csákányi Eszter, Kovács Mária, Czakó Klára, ifj. Mucsi Sándor, Gőz István, Horineczky . Erika, Horváth Zsuzsa, Tóth Nóra és mások keltik életre a figurákat. Közreműködik a Kormoran együttes. zenei vezető Fuchs László. A díszleteket Szoboszlai Péter, a jelmezeket Havas Fanny tervezte. Boglár nemcsak a Balatoni Nyári Színház rendezvényeinek ad otthont. Szombaton 16.30 órakor kerül sor Győry Dezső szobrászművész Tornászlány című alkotásának avatására a parti sétányon. Dr. Szíj Rezső művészettörténész beszél a műről, illetve a művész munkásságáról. Közreműködik majd az FTC ritmikus sportgimmasztika szakosztálya is Forró Ildikó vezetésével. A Kun Béla kollégiumban ugyanaznap 18 árakor nyílik meg Baoó Bertalan festőművész és Kirchmayer Károly szobrászművész kiállítása. Bereczky Loránd művészettörténész avatja be a pincetárlat látogatóit a két mester »-titkaiba«. Vidám vasárnapot rendeznek újra a vendégek nagy örömére Bogláron. A várdomb és környéke egész nap fogadja az érdeklődőket, akik 8 óra 30 perckor fúvóskoncertet hallhatnak a marcali művelődési központ együttesétől. Divatbemutató is lesz az OKISZ LaMegíogta a fejét is a bába, de csak úgy, hogy a haját fogta puhán, s úgy motyogott neki valamit. — 1.. jól van, na.ll úgy, úgy, semmi baj... semmi... így van ez, így kell lennie ... Ilyeneket mondott csak, csupa ilyeneket, minden értelem nélkül. Azt akarja talán, hogy elaludjam? Hát még mindig vonal időm aludni egyet? Hogy duruzsol, istenem, mint egy kisgyereknek... El is szé- gyellte magát, halkabban sír- dogált, megpróbálta abbahagyni. Hamarabb hagyta abba. Nem jött még ki belőle minden sírás. Érezte, hogy maradt még belül, maradt még jócskán, ott maradt benne kísí- ratlan. Vagy úgysem bírná az egészet egyszerre kisírni? Hogyan is sírhatná ki... Hiszen még András se jött meg... Nem lehet ezt a sok mindent olyan könnyen kisírni. Csend lett, megint olyan nagy csend. Kintről a tűzhelyen égő gallyak ropogása hallatszott a fazekak alatt. Kötelességtudóan, buzgón pattogtak a gallyak, hogy a víz szépen melegedjék. bor modelljeiből. Az AHami Bábszínház társulata' a Furfangosok című mesejátékkal kedveskedik a gyerekeknek. Fellép a BM Kaposvár Táncegyüttes, 15 órakor pedig a Lengyel Kultúra Foklóregyüt- tesének tapsolhatnak a nézők. A barcsi Gábor Andor Színpad műsort ad itt, s megrendezik Kovács Kati és az Uni- verzál együttes estjét is. Ebben közreműködik « Bárdy György, a kiváló színművész. A Vikár Bála művelődési házban buzsáki hímzésekből nyűt kiállítás, a platánsoron népi iparművészek munkáiból vásárolhatunk. Lesz női futballmérkőzés is az úgynevezett platánstrand melletti pályán: ez 9 órakor kezdődik. Ugyancsak nagyszabású rendezvénnyel lepik meg Balaton- földváron az üdülőket. Szombat-vasárnap itt rendezik meg a XI. nyugat-magyarorszáki néptáncos találkozót. Délelőtt 11-től már az együttesek ve?> senyprogramja zajlik a szabadtéri színpadon. Tizenhét órakor menettáncból is versenyeznek. Tóth János, a Bala- tonföldvári Községi Közös Tanács elnöke 18 órakor mond megnyitó beszédet a SZOT központi étterme előtti téren. A kaposvári ifjúsági és úttörő fúvószenekar ad hangversenyt. Este 20 órakor gálaműsor a szabadtéri színpadon. Huszonhárom órától néptáncos bál. A Siotour klubban szépségverseny lesz. Vasárnap este 20-kor újabb gálaműsort tartanak, s itt hirdetnek eredményt. A közreműködő csoportok: Balaton Táncegyüttes, BM Kanosvár Táncegyüttes, Dunaújvárosi Néptánc- együttes, Bába Táncegyüttes, Fejér megyei Népi , Együttes, Somogy Táncegyüttes, Zalai Honvéd és Zalai KISZÖV Tánccsoport. Ma este a Lengyel Filmnapok keretében a földvári kertmoziban Janusz Zaorski Tengerre néző szoba című filmjét vetítik. A tervek szerint az előadást követő beszélgetésein részt vesz a rendező is. Kaposváron, a Kilián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központban ma délután 14 órakor Rodolfónak, a kiváló bűvésznek tapsolhatnak a gyerekek. A Vörös Csillag Filmszínházban a Papucs és rózsa című kétrészes, zenés, színes, magyarul beszélő angol, illetve az Agyő, haver! című francia bűnügyi filmet vetítik, a Szabad Ifjúságban a Bob herceg című operett, és Nem figyelt; elhatározta, hogy nem figyel semmire, csak amit majd magától észrevesz ha észrevesz. Az elég. A félhomály sötétté sűrűsödött. Az este apró neszei, nyikorgásai, koccanásai készítették elő a még nagyobb csöndet. Az idő mintha halkan megállt volna egy kicsit, egy helyben. Az agya valahogy elzsibbadt, üres volt, nem volt benne semmi. Csak a torkában a szorongás, az nem múlt eL (Folytatjuk.) a Huszadik század I—II. olasz film látható. Hétfőn és kedden a szentjakabi monostorromoknál is eljátsszák Foster—Braden zenés játékát, a Sylver Queen Saloont. képünkkel ezúttal a siófoki Beszédes József Vízgazdálkodási Múzeumra szeretnénk felhívni a figyelmet. i Molnár Zoltán
