Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-26 / 173. szám
Több mint egy hónapja népesedtek be az építőtáborok hazánkban és Somogybán. Az állami gazdaságok nagy szeretettel fogadják a fiúkat és a lányokat, hiszen »elődeik* — tavaly és még előbb érkezett iskolatársaik — megálltak helyüket, megbecsülést vívtak ki a gyümölcsösökben, a szántóföldeken. Vidám, munk Rázd meg jobban... A hatalmas étvágyú műn»- ka gép monoton zajjal dolgozik: szétteríti a földet. Néhány méterrel arrébb szorgos lányok és fiúk: a nemzetközi építőtábor lakói. Július 9—28. között negyven NDK-beli, lengyel, bolgár és magyar egyetemista munkálkodik legifjabb városunkban, Barcson — az új sportkombinát építésénél. Kezük nyomán szinte napról napra jobban kirajzolódnak a létesítmény körvonalai. Ezt már most Barcs büszkeségei közé sorolják. A városi sportfelügyelőség vezetőjével, Mayer Györggyel látogattam a helyszínre. Házigazdához illő jogos büszkeséggel mutatta a sport jövendő otthonát. Az egykori »Bagó-vasút« és a város közti területnek már csak az egyik széle emlékeztet az ingovány- ra. Egy év alatt 1800 köbméter föld került ide a tövál jóvoltából; részt vett a terület rendezésében a költségvetési üzem és a Vörös Csillag Tsz is, és jelentős munkát végzett a Dunántúli Meliorációs Vállalat nagyatádi kirendeltsége. Az alagcsövezés során mintegy harmincezer forintnyi társadalmi munkával is segítették a megvalósulást. Jelenleg a labdarúgópályát alakítják ki. Az építőtáboro- zók a hatsávos futópálya betonszegélyezésénél dolgoznak. Végeztek a 110x65 méteres központi stadion földmunkájával. Ha elkészül a létesítmény, legalább tízezren nézhetik itt kényelmesen 'sporteseményetek • A közeben sehol nincs árnyék, melegen tűz a nap. — Nem nehéz így a munka? — kérteztük Manuela Arndt berlini egyetemistát. — Nem, bizony. És legalább jól lebarnulunk. — hangzott a válasz. A lengyel Maria Pluta Katowicéből érkezett. Tőle arról érdeklődtünk, hogyan érzik itt magukat. —■ Nagyon jól — válaszolta. — És igazán nem mondhatjuk, hogy nehéz munkát bíztak ránk. A várnai diák, Tanja Ivanovna a kosztot dicsérte — hozzátéve, hogy azért az ízek szokatlanok. Barcsot korábban nem ismerték — még hírből sem — annál jobban a Balatont. Hamarosan egy kellemes hetet töltenek ott. Mayer György lepedőnyi rajzot terít elénk. Bajta a végleges elrendezés — ahogy a pécsi tervezők megálmodták a sportligetet. A költségek 30 millióra tehetők. Ennek nagy része társadalmi munka. Számítanak a helyi üzemek megfelelő támogatására a jövőben is. Mi készül el az idén? Két-két kézilabda-, kosár-, tenisz- és tollaslabdapálya. A teljes átadás határidejét 1984- ben jelölték meg, de mint a , sportfelügyelő elmondta: sze-1 retnék két évvel hamarabb j birtokba venni. Ha továbbra is ilyen lesz az összefogás — I és nem lankad a tettvágy — ! akkor három év múlva Bar-; csőn nem lehet akadálya az l avatásnak. I Kicsit borús az idő, a hangulat azonban vidám. Csurgón a templomáért hatalmas fai alatt — az óvodához vezető úton — fiatal fiúk szorgalmas csapata dolgozik. Lapát, ásó és kapa a kezükben: tisztítják, egyengetik az utat Valameny- nyiükön sárga trikó, a kék szerelőruha alatt, a trikón felirat: »Építőtábor Csurgó 1919.* A községi tanács ajándékozta az itt táborozó, a nagyközség fejlesztésén szorgoskodó fiataloknak, akik valamennyien a helyi szakmunkásképző intézet növendékei. — Markold meg azt a nyelet, ne sajnáld!... Honnan vetted ezt a finom műszert? — évődnek egyik társukkal, amikor látják, hogy óvatosan fogja a lapát nyelét... Először szerveztek Csurgón építőtábort. A tanács költség- vetési üzeme a »gazda«: onnan irányítják a fiúkat, gondoskodnak a munkáról, a szükséges szerszámokról, no meg az étkezésről. — Elégedett vagyok a gyerekekkel ... Reggel már a honvédelmi szövetség lőierén kellett egy hosszú munkaárkot betemetni, s rekordidő alatt végeztek. Ha így dolgoznak tovább, nem lesz velük baj — mondja Horváth István művezető. Igaz, más ez a munka, amit tanulóként vagy az iskolát befejezve gyakorlati idejük alatt végeztek. Valamennyien nagyon igyekeznek. Társai nevében is véleményt mond a nemesvidi Hardi Lali, meg két csurgói fiatal, Pintér Feri és Gubasóczi Laci: — Iskolánknak a társadalmi munka végzésében jó híre van Csurgón: kétszer megkaptuk a tanácstól az ezért járó aranyjelvényt. Mielőtt ide jöttünk, KISZ-taggyűlésen határoztunk arról, hogy becsülettel helyt- állunk. Alig kezdtük el a munkát, reggel meglátogatott bennünket igazgatónk, Tóth Tihamér: s ő is azt kérte: tartsuk meg szavunkat. Tehát nem hozunk szégyent az iskolánkra... Mezőgazdasági gépszerelők, géplakatosok, esztergályosok és más szakmák képviselőiből harminc csurgói szakmunkás- tanuló szorgoskodik a nagyközség építésén. Egy csoport a templomkertben dolgozik, a többiek a Széchenyi tér parkosításán. Utána valamennyien a Petőfi térre mennek, s ott alakítanak ki parkolót hatvan gépkocsinak. — Mi volt a reggeli? — Tea, kávé, szalámi, zsír, zsemle, kenyér — sorolják. És hozzáteszik: — Bőségesen elég volt mindenkinek. — Milyen program lesz a munkán kívül? — Napi hat órát dolgozunk, utána a szabad időnkkel mi gazdálkodhatunk. Nagyon várjuk a zalakarosi buszkirándulást — fürdéssel egybekötve — és azt a napot, amikor kerékpárral megyünk ki Ágneslak- ra... Ha ők végeztek, utánunk újabb — szintén harminctagú — csoport jön az építőtáborba: a szakmunkásképző és a gimnázium fiataljai. Pitz Géza, a költségvetési üzem igazgatója elégedett a fiatalok munkájával: — Ha tartják ezt az ütemet, a két csoport munkájának értéke meghaladja majd a félmillió forintot. s /// III A sompgyi fiatalok közül több mint ezerötszázan dolgoznak a megyehatáron túl: a kiskunhalasi, a komáromi és a hosszúhetényi állami gazdaságban. A Győr—Sopron, a Borsod, a Tolna és a Zala megyeiek viszont a somogyi országos építőtáborokban töltenek két-két hetet. Ezen a nyáron több mint háromezer-háromszáz diák szedi a gyümölcsöt a Balatonboglári Állami Gazdaságban és a Siófoki Állami Gazdaságban. Az idei aszály, majd esős idő miatt különösen fontos szállítmányt gyorsan kell útnak indítani a fővárosba, aztán exportra is. Az építőtáborok sokat segíthetnek, hogy csökkenjen a kiesés, a gyümölcs a fákról időre ládákba kerüljön. Szép hagyomány, hogy egy-egy város fiatalsága segít a környezet szépítésében. A nagyatádi, a barcsi, a marcali építőtábor, a nagyközségek közül pedig a csurgói szakmunkástanulók lelkes munkája hozzájárul nem egy fontos feladat gyors megoldásához. — Arrafelé menjenek csak, egyenesen! Ott van az út mellett. Gyönyörűszép hely ám! — igazított útba bennünket egy kedves, idős néni, amikor a lengyeltóti KISZ- építőtábor után kérdezősködtünk. A falun túl, a dombok közül bukkant elő egy kanyarban a csupaüveg, többszintes épület. Közvetlenül mellette csónakázótó bújik meg a víztükörre hajló fák árnyékában, kis mólóval, stéggel, színes csónakokkal. Az ügyeletes brigád két tagja fogadott a kapuban. A sorsoláson, mint mondják, nekik kedvezett a szerencse; ők maradhattak őrségben, míg társaik dolgoznak. Néhány perc múlva találkoztunk a tárbor- veze tő-helyettese el, Medve Annával. — Még kint vannak Puszta- szentgyörgyön; barackot szednek. Most, szerencsére, jó idő van. Sajnos, az előző turnusban rengeteget esett az eső, térdig érő sárban dolgoztak a diákok. Két gimnázium és két szakközépiskola tanulói jöttek ide Győr—Sopron megyéből, a várt 240 helyett azonban csak 210-en. Valami szervezési hiba miatt néhány héttel ezelőtt viszont a vártnál jóval Sportkombinál- épül Barcson többen érkeztek. 20—30 úttörő is van nálunk, a többség azonban másodikos, harmadikos középiskolás. — Csak lányok vannak itt? — Igen, lánytábor vagyunk. A vezetőséget pedig tanárok, főiskolások, egyetemisták alkotják. —- Hány műszakban dolgoznak? — Vannak kétmfiszakos turnusok; a tapasztalat azt mutatja, hogy a fiatalok a délelőtti műszakot jobban szeretik. Az ébresztést 5 óra 20 perckor kezdjük. Lépcsőzetesen, tízperces időközönként újabb és újabb brigádokat keltünk föl, hogy elkerüljük a tumultust a reggelinél. Aztán a gazdaság buszai kiviszik a lányokat a gyümölcsösbe, és a hatórás munka befejeztével hazahozzák őket. Délután sok program várja a tá borozókat. Szerdánként filmvetítést tartanák, máskor sportversenyeket, házi Ki mit tud-ot, Most mutasd meg!-et. Rendeztek közlekedési vetélkedőt is: a fonyódi rendőrség hozott erre értékes jutalmakat. Vasárnaponként a legjobb brigádokat a Balatonra viszik fürdeni., autóbusszal. A múltkor zenés sétahajókázásra mentek. A központi programok sem maradtak el: kétszer volt náluk a Mikroszkóp Színpad, adott műsort a Benkó-dixiland. A . Magyar Divatintézet is tartott divat- bemutatót, irodalmi összeállítással egybekötve. — A rendezvények színhelye rossz időben az ebédlő, egyébként kint sokkal hangulatosabb — mondja Medve Anna. — Takaródét fél tízkor fújunk. A fiatalokkal nincs gond. És azt hiszem, jól érzik magukat nálunk... A barackosban egy brigád épp a tízóraiját majszolta lelkesen a viharvert barckfák alatt. — Reggel hozzuk magunkkal a tízórait. Különben a kaja elég jó, és bőséges. A gazdaság konyhájáról kapjuk délben. A tisztálkodási lehetőség szintén nagyon jó; mindig folyik a csapból a meleg víz — mondják táplálkozás közben a brigádtagok. A másik sorban a szakközépiskolás lányok hosszú rudakkal rázogatják az ágakat. — Szeretünk itt lenni a táborban. Ha jól dolgozunk, pénzt is kapunk. Igaz, hogy csak másnaponként van kimenő, de ha elkéretőztünk, eddig még mindig kiengedtek bennünket. A programok változatosak, érdekesek — meséli egyikük. — Most nem valami nagy kedvvel dolgozunk — teszi hozzá a másik —, mert a hulló barackot szedjük, és ide-oda kell cipelni az állványokat, míg egy valamirevaló fát találunk. A hurcolkodással sok idő elmegy. A válogatóban volt a legjobb, de oda mindig az első négy brigád mehet... Hú, ott mennyit ettünk! Az egyenszereléses lányokra felügyelő szakmunkások segítenek nekik, és ha kell, munkára serkentik a tikkadt ifjúságot. Három brigádért felel egy felügyelő. — Meg vagyunk elégedve a lányokkal — mondják. — öt láda a norma fejenként, ez azért mindig összejön. Ilyenkor persze nehéz dolgozni; nagy a sár, kevés a barack. De nem is hajtjuk agyon a gyerekeket... Jó időben a munkakedv is nagyobb — teszik hozzá a munkások. A lányok egyetértőleg bólogatnak. Mielőtt elbúcsúznánk, kóstolóba a kezünkbe nyomnak pár szem sárgabarackot. Aztán fölmásznak a rakétakilö- vőkre, szószékeknek becézett állványokra, és egymást biztatva folytatják a »barackvadászatot«. — Rázd meg jobban, menjen a munka! Aki itt van, mindenki rázza!! Fiúk a lánytáborban Nagyra tátotta kapu száját — talán a csodálkozástól — néhány nappal ezelőtt a siófoki gazdaság építőtábora. Mert ilyen társaságot még nem látott. Fiúk még soha sem érkeztek ide, és most egyszeriben kétszázhetvenhárman verték föl a lágy hangú lányokhoz szokott épületek csöndjét. Tolnából jöttek a legények, kajszit meg őszibarackot szedni. Onnan érkezett vezetőjük, Magyar Árpád tanár is. — Először, bizony, féltünk a sok kamasztól. A táborvezetőség már hozzászokott a szelíd, szorgos szoknyás népséghez, de a fiúk sem vallanak szégyent Szorgalmasak, teljesítik a normát, és rendbontás sincs. Sárga trikóban Fodor Tamás másodikos szekszárdi gimnazista így vélekedett : — Nem olyan nehéz megszedni azt a napi kétszáz kilót; nyugodtan, egyenletes tempóban kell dolgozni. Csak a korai kelést, a fél ötös ébresztőt szoktuk meg nehezen. A munka nem furcsa: én már dolgoztam pénzért kőműves mellet1', az nehezebb volt. Dömötör Csaba — Tamás osztálytársa — valódi brigádvezetőhöz méltóan »-nyilatkozik" : — Nem kell hajtani a társaságot. Nálunk mindenki szorgalmas, tudja, mi a kötelessége. Csak a brigáddal van egy kis baj. Ök még nem hasonlítanak egy valódi brigádhoz. Azaz nem bólogatnak bölcsen, hanem őszintén elnevetik magukat: — Nem mindenki akar megszakadni; néha nógatjuk egymást ... Valaki á faágak leple alól »beszól". Azt mondja: egy a' baj, kevés a kaja és sok a táborvezetőség. Üjra végigfut a körben állókon a nevetés. — Olyan nagy a szigorúság? — Hát... — néznek ösáze —, nem olyan nagy, de azért cibáljuk a kötőféket. Szerencsére nem túl szoros az a béklyó. Kötelező program nincs; aki akar benevezhet a sport- és a szellemi vetélk-- dőkre. Aki a Balaton-partot célozza meg, mehet, amerre lát — persze nem éjfélig. Volt itt már a Benkó-dixiland — osztatlan sikert aratva. Nem unatkoznak hát a diákok. Csak egy dolgot emlegetnek sokszor: ma már minden »igazi" építőtábor koedukált. Alsótekeresről, az ottani táborból érkeztek hölgy vendégek, a szomszédban pedig csehszlovákiai lányok vannak, sl oly furcsa á hangokkal beszélnek ... — Az palóc — mondom. — Ja, tényleg? Mindegy: fő, hogy lányok. Ebben maradunk. És a srácok mennek dolgozni, mert a száz százalék az eggyel se kevesebb. Dömötör Csaba még tartogat valamit: — Városi gyerekek vagyunk, barackot legföljebb a zöldségesnél látunk. Most itt megszagoljuk, hogy mi a munka. — És hogy illatozik? — Hát... — Pontosabban? — Szerintünk nem büdös, ahogy azt időnként a »nagyoknál« észrevesszük. Mondjon erre valami bölcset ov g vvnGcrxr«v furl f
