Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-26 / 173. szám

Több mint egy hónapja népesedtek be az építőtá­borok hazánkban és So­mogybán. Az állami gazda­ságok nagy szeretettel fo­gadják a fiúkat és a lányo­kat, hiszen »elődeik* — ta­valy és még előbb érkezett iskolatársaik — megálltak helyüket, megbecsülést vív­tak ki a gyümölcsösökben, a szántóföldeken. Vidám, munk Rázd meg jobban... A hatalmas étvágyú műn»- ka gép monoton zajjal dolgo­zik: szétteríti a földet. Né­hány méterrel arrébb szorgos lányok és fiúk: a nemzetközi építőtábor lakói. Július 9—28. között negyven NDK-beli, lengyel, bolgár és magyar egyetemista munkálkodik leg­ifjabb városunkban, Barcson — az új sportkombinát épí­tésénél. Kezük nyomán szin­te napról napra jobban ki­rajzolódnak a létesítmény körvonalai. Ezt már most Barcs büszkeségei közé so­rolják. A városi sportfelügyelőség vezetőjével, Mayer Györggyel látogattam a helyszínre. Há­zigazdához illő jogos büszke­séggel mutatta a sport jöven­dő otthonát. Az egykori »Ba­gó-vasút« és a város közti te­rületnek már csak az egyik széle emlékeztet az ingovány- ra. Egy év alatt 1800 köbmé­ter föld került ide a tövál jó­voltából; részt vett a terület rendezésében a költségvetési üzem és a Vörös Csillag Tsz is, és jelentős munkát vég­zett a Dunántúli Meliorációs Vállalat nagyatádi kirendelt­sége. Az alagcsövezés során mintegy harmincezer forint­nyi társadalmi munkával is segítették a megvalósulást. Jelenleg a labdarúgópályát alakítják ki. Az építőtáboro- zók a hatsávos futópálya be­tonszegélyezésénél dolgoz­nak. Végeztek a 110x65 mé­teres központi stadion föld­munkájával. Ha elkészül a létesítmény, legalább tízezren nézhetik itt kényelmesen 'sporteseményetek • A közeben sehol nincs ár­nyék, melegen tűz a nap. — Nem nehéz így a mun­ka? — kérteztük Manuela Arndt berlini egyetemistát. — Nem, bizony. És legalább jól lebarnulunk. — hangzott a válasz. A lengyel Maria Pluta Ka­towicéből érkezett. Tőle arról érdeklődtünk, hogyan érzik itt magukat. —■ Nagyon jól — válaszol­ta. — És igazán nem mond­hatjuk, hogy nehéz munkát bíztak ránk. A várnai diák, Tanja Iva­novna a kosztot dicsérte — hozzátéve, hogy azért az ízek szokatlanok. Barcsot korábban nem is­merték — még hírből sem — annál jobban a Balatont. Ha­marosan egy kellemes hetet töltenek ott. Mayer György lepedőnyi rajzot terít elénk. Bajta a végleges elrendezés — ahogy a pécsi tervezők megálmod­ták a sportligetet. A költsé­gek 30 millióra tehetők. En­nek nagy része társadalmi munka. Számítanak a helyi üzemek megfelelő támogatá­sára a jövőben is. Mi készül el az idén? Két-két kézilabda-, kosár-, tenisz- és tollaslabdapálya. A teljes átadás határidejét 1984- ben jelölték meg, de mint a , sportfelügyelő elmondta: sze-1 retnék két évvel hamarabb j birtokba venni. Ha továbbra is ilyen lesz az összefogás — I és nem lankad a tettvágy — ! akkor három év múlva Bar-; csőn nem lehet akadálya az l avatásnak. I Kicsit borús az idő, a han­gulat azonban vidám. Csurgón a templomáért hatalmas fai alatt — az óvodához vezető úton — fiatal fiúk szorgalmas csapata dolgozik. Lapát, ásó és kapa a kezükben: tisztítják, egyengetik az utat Valameny- nyiükön sárga trikó, a kék szerelőruha alatt, a trikón fel­irat: »Építőtábor Csurgó 1919.* A községi tanács ajándékozta az itt táborozó, a nagyközség fejlesztésén szorgoskodó fiata­loknak, akik valamennyien a helyi szakmunkásképző intézet növendékei. — Markold meg azt a nye­let, ne sajnáld!... Honnan vetted ezt a finom műszert? — évődnek egyik társukkal, amikor látják, hogy óvatosan fogja a lapát nyelét... Először szerveztek Csurgón építőtábort. A tanács költség- vetési üzeme a »gazda«: on­nan irányítják a fiúkat, gon­doskodnak a munkáról, a szükséges szerszámokról, no meg az étkezésről. — Elégedett vagyok a gye­rekekkel ... Reggel már a honvédelmi szövetség lőierén kellett egy hosszú munkaárkot betemetni, s rekordidő alatt végeztek. Ha így dolgoznak tovább, nem lesz velük baj — mondja Horváth István műve­zető. Igaz, más ez a munka, amit tanulóként vagy az iskolát be­fejezve gyakorlati idejük alatt végeztek. Valamennyien na­gyon igyekeznek. Társai nevében is véleményt mond a nemesvidi Hardi Lali, meg két csurgói fiatal, Pintér Feri és Gubasóczi Laci: — Iskolánknak a társadalmi munka végzésében jó híre van Csurgón: kétszer megkaptuk a tanácstól az ezért járó arany­jelvényt. Mielőtt ide jöttünk, KISZ-taggyűlésen határoztunk arról, hogy becsülettel helyt- állunk. Alig kezdtük el a mun­kát, reggel meglátogatott ben­nünket igazgatónk, Tóth Tiha­mér: s ő is azt kérte: tartsuk meg szavunkat. Tehát nem hozunk szégyent az iskolánk­ra... Mezőgazdasági gépszerelők, géplakatosok, esztergályosok és más szakmák képviselőiből harminc csurgói szakmunkás- tanuló szorgoskodik a nagy­község építésén. Egy csoport a templomkertben dolgozik, a többiek a Széchenyi tér parko­sításán. Utána valamennyien a Petőfi térre mennek, s ott alakítanak ki parkolót hatvan gépkocsinak. — Mi volt a reggeli? — Tea, kávé, szalámi, zsír, zsemle, kenyér — sorolják. És hozzáteszik: — Bőségesen elég volt mindenkinek. — Milyen program lesz a munkán kívül? — Napi hat órát dolgozunk, utána a szabad időnkkel mi gazdálkodhatunk. Nagyon vár­juk a zalakarosi buszkirándu­lást — fürdéssel egybekötve — és azt a napot, amikor kerék­párral megyünk ki Ágneslak- ra... Ha ők végeztek, utánunk újabb — szintén harminctagú — csoport jön az építőtáborba: a szakmunkásképző és a gim­názium fiataljai. Pitz Géza, a költségvetési üzem igazgatója elégedett a fiatalok munkájá­val: — Ha tartják ezt az ütemet, a két csoport munkájának ér­téke meghaladja majd a fél­millió forintot. s /// III A sompgyi fiatalok közül több mint ezerötszázan dol­goznak a megyehatáron túl: a kiskunhalasi, a komáromi és a hosszúhetényi állami gazdaságban. A Győr—Sop­ron, a Borsod, a Tolna és a Zala megyeiek viszont a so­mogyi országos építőtábo­rokban töltenek két-két he­tet. Ezen a nyáron több mint háromezer-háromszáz diák szedi a gyümölcsöt a Balatonboglári Állami Gaz­daságban és a Siófoki Álla­mi Gazdaságban. Az idei aszály, majd esős idő miatt különösen fontos szállítmányt gyorsan kell útnak indítani a fővárosba, aztán exportra is. Az épí­tőtáborok sokat segíthetnek, hogy csökkenjen a kiesés, a gyümölcs a fákról időre lá­dákba kerüljön. Szép hagyomány, hogy egy-egy város fiatalsága se­gít a környezet szépítésében. A nagyatádi, a barcsi, a marcali építőtábor, a nagy­községek közül pedig a csurgói szakmunkástanulók lelkes munkája hozzájárul nem egy fontos feladat gyors megoldásához. — Arrafelé menjenek csak, egyenesen! Ott van az út mellett. Gyönyörűszép hely ám! — igazított útba bennün­ket egy kedves, idős néni, amikor a lengyeltóti KISZ- építőtábor után kérdezősköd­tünk. A falun túl, a dombok kö­zül bukkant elő egy kanyar­ban a csupaüveg, többszintes épület. Közvetlenül mellette csónakázótó bújik meg a víz­tükörre hajló fák árnyékában, kis mólóval, stéggel, színes csónakokkal. Az ügyeletes brigád két tag­ja fogadott a kapuban. A sor­soláson, mint mondják, nekik kedvezett a szerencse; ők ma­radhattak őrségben, míg tár­saik dolgoznak. Néhány perc múlva találkoztunk a tárbor- veze tő-helyettese el, Medve Annával. — Még kint vannak Puszta- szentgyörgyön; barackot szed­nek. Most, szerencsére, jó idő van. Sajnos, az előző turnus­ban rengeteget esett az eső, térdig érő sárban dolgoztak a diákok. Két gimnázium és két szakközépiskola tanulói jöttek ide Győr—Sopron megyéből, a várt 240 helyett azonban csak 210-en. Valami szervezési hi­ba miatt néhány héttel ez­előtt viszont a vártnál jóval Sportkombinál- épül Barcson többen érkeztek. 20—30 úttörő is van nálunk, a többség azon­ban másodikos, harmadikos középiskolás. — Csak lányok vannak itt? — Igen, lánytábor vagyunk. A vezetőséget pedig tanárok, főiskolások, egyetemisták al­kotják. —- Hány műszakban dolgoz­nak? — Vannak kétmfiszakos turnusok; a tapasztalat azt mutatja, hogy a fiatalok a délelőtti műszakot jobban szeretik. Az ébresztést 5 óra 20 perckor kezdjük. Lépcső­zetesen, tízperces időközön­ként újabb és újabb brigádo­kat keltünk föl, hogy elkerül­jük a tumultust a reggelinél. Aztán a gazdaság buszai ki­viszik a lányokat a gyümöl­csösbe, és a hatórás munka befejeztével hazahozzák őket. Délután sok program várja a tá borozókat. Szerdánként filmvetítést tartanák, máskor sportversenyeket, házi Ki mit tud-ot, Most mutasd meg!-et. Rendeztek közlekedési vetél­kedőt is: a fonyódi rendőrség hozott erre értékes jutalma­kat. Vasárnaponként a leg­jobb brigádokat a Balatonra viszik fürdeni., autóbusszal. A múltkor zenés sétahajókázásra mentek. A központi progra­mok sem maradtak el: két­szer volt náluk a Mikrosz­kóp Színpad, adott műsort a Benkó-dixiland. A . Magyar Divatintézet is tartott divat- bemutatót, irodalmi összeállí­tással egybekötve. — A rendezvények színhe­lye rossz időben az ebédlő, egyébként kint sokkal hangu­latosabb — mondja Medve Anna. — Takaródét fél tízkor fújunk. A fiatalokkal nincs gond. És azt hiszem, jól ér­zik magukat nálunk... A barackosban egy brigád épp a tízóraiját majszolta lel­kesen a viharvert barckfák alatt. — Reggel hozzuk magunk­kal a tízórait. Különben a ka­ja elég jó, és bőséges. A gazdaság konyhájáról kapjuk délben. A tisztálkodási lehe­tőség szintén nagyon jó; min­dig folyik a csapból a meleg víz — mondják táplálkozás közben a brigádtagok. A másik sorban a szakkö­zépiskolás lányok hosszú ru­dakkal rázogatják az ágakat. — Szeretünk itt lenni a tá­borban. Ha jól dolgozunk, pénzt is kapunk. Igaz, hogy csak másnaponként van kime­nő, de ha elkéretőztünk, ed­dig még mindig kiengedtek bennünket. A programok vál­tozatosak, érdekesek — me­séli egyikük. — Most nem valami nagy kedvvel dolgozunk — teszi hozzá a másik —, mert a hulló barackot szedjük, és ide-oda kell cipelni az állvá­nyokat, míg egy valamirevaló fát találunk. A hurcolkodással sok idő elmegy. A válogató­ban volt a legjobb, de oda mindig az első négy brigád mehet... Hú, ott mennyit et­tünk! Az egyenszereléses lányok­ra felügyelő szakmunkások segítenek nekik, és ha kell, munkára serkentik a tikkadt ifjúságot. Három brigádért fe­lel egy felügyelő. — Meg vagyunk elégedve a lányokkal — mondják. — öt láda a norma fejenként, ez azért mindig összejön. Ilyen­kor persze nehéz dolgozni; nagy a sár, kevés a barack. De nem is hajtjuk agyon a gyerekeket... Jó időben a munkakedv is nagyobb — te­szik hozzá a munkások. A lányok egyetértőleg bólogat­nak. Mielőtt elbúcsúznánk, kósto­lóba a kezünkbe nyomnak pár szem sárgabarackot. Az­tán fölmásznak a rakétakilö- vőkre, szószékeknek becézett állványokra, és egymást biz­tatva folytatják a »barackva­dászatot«. — Rázd meg jobban, men­jen a munka! Aki itt van, mindenki ráz­za!! Fiúk a lánytáborban Nagyra tátotta kapu száját — talán a csodálkozástól — néhány nappal ezelőtt a siófo­ki gazdaság építőtábora. Mert ilyen társaságot még nem lá­tott. Fiúk még soha sem ér­keztek ide, és most egyszeri­ben kétszázhetvenhárman ver­ték föl a lágy hangú lányok­hoz szokott épületek csöndjét. Tolnából jöttek a legények, kajszit meg őszibarackot szed­ni. Onnan érkezett vezetőjük, Magyar Árpád tanár is. — Először, bizony, féltünk a sok kamasztól. A táborveze­tőség már hozzászokott a sze­líd, szorgos szoknyás népség­hez, de a fiúk sem vallanak szégyent Szorgalmasak, telje­sítik a normát, és rendbontás sincs. Sárga trikóban Fodor Tamás másodikos szekszárdi gimnazista így vé­lekedett : — Nem olyan nehéz meg­szedni azt a napi kétszáz ki­lót; nyugodtan, egyenletes tempóban kell dolgozni. Csak a korai kelést, a fél ötös éb­resztőt szoktuk meg nehezen. A munka nem furcsa: én már dolgoztam pénzért kőműves mellet1', az nehezebb volt. Dömötör Csaba — Tamás osztálytársa — valódi brigád­vezetőhöz méltóan »-nyilatko­zik" : — Nem kell hajtani a társa­ságot. Nálunk mindenki szor­galmas, tudja, mi a kötelessé­ge. Csak a brigáddal van egy kis baj. Ök még nem hasonlí­tanak egy valódi brigádhoz. Azaz nem bólogatnak bölcsen, hanem őszintén elnevetik ma­gukat: — Nem mindenki akar meg­szakadni; néha nógatjuk egy­mást ... Valaki á faágak leple alól »beszól". Azt mondja: egy a' baj, kevés a kaja és sok a tá­borvezetőség. Üjra végigfut a körben állókon a nevetés. — Olyan nagy a szigorúság? — Hát... — néznek ösáze —, nem olyan nagy, de azért cibáljuk a kötőféket. Szerencsére nem túl szoros az a béklyó. Kötelező program nincs; aki akar benevezhet a sport- és a szellemi vetélk-- dőkre. Aki a Balaton-partot cé­lozza meg, mehet, amerre lát — persze nem éjfélig. Volt itt már a Benkó-dixiland — osz­tatlan sikert aratva. Nem unatkoznak hát a diá­kok. Csak egy dolgot emle­getnek sokszor: ma már min­den »igazi" építőtábor koedu­kált. Alsótekeresről, az ottani táborból érkeztek hölgy ven­dégek, a szomszédban pedig csehszlovákiai lányok vannak, sl oly furcsa á hangokkal be­szélnek ... — Az palóc — mondom. — Ja, tényleg? Mindegy: fő, hogy lányok. Ebben maradunk. És a srá­cok mennek dolgozni, mert a száz százalék az eggyel se ke­vesebb. Dömötör Csaba még tartogat valamit: — Városi gyerekek vagyunk, barackot legföljebb a zöldsé­gesnél látunk. Most itt meg­szagoljuk, hogy mi a munka. — És hogy illatozik? — Hát... — Pontosabban? — Szerintünk nem büdös, ahogy azt időnként a »na­gyoknál« észrevesszük. Mondjon erre valami bölcset ov g vvnGcrxr«v furl f

Next

/
Oldalképek
Tartalom