Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-24 / 171. szám

Az árintézkedések nyomában Mi indokolja a fogyasztói árak emelését? Az értékarányos fogyasztói árak kialakítása évek óta ter­veink közt szerepel. A meg­tett részintézkedések mellett a mostanihoz hasonló széles körű áremelésre is készül­tünk, ám ezt valamikor csak nagy arányú jövedelemkiegé­szítéssel tudtuk elképzelni —, hogy az árváltozások miatt egyetlen nagy társadalmi ré­teg életszínvonala se csökken­jen. Ehhez a reáljövedelmek korábbi, viszonylag magas nö­vekedési ütemét .is meghala­dó — mondhatni lökésszerű — emelésére lett volna szük­ség. Időközben, a kedvező le­hetőség reménye szertefosz­lott, s az életszínvonal elért eredményei megszilárdításá­nak szükségessége ki kény sze­ritette a mostani lépést. Befolyásolni a fogyasztást A cserearány romlás, a nö­vekvő külgazdasági vesztesé­gek miatt évről évre nőttek a fogyasztói árkiegészítésekre fordított összegek. A terhek mind nyomasztóbbá váltak, s napirendre került az éssze­rűbb, a reálisabb árarányok kialakítása, az árrendszer to­vábbfejlesztése. Az intézkedé­sek célja az áruellátás eddigi színvonalának fenntartása, a költségvetési terhek csökken­tése. a kereslet és a fogyasz­tás befolyásolása, ahol szüksé­ges a kínálat bővítése, a ter­melés ösztönzése. Tehát az in­tézkedések lényege nem a vá­sárlóerő elvonása, hanem az évek óta napirenden levő fel­adatok megoldásának elősegí­tése, a termelők és a fogyasz­tók befolyásolása. A fogyasz­tás elért szintjének csökken­tésével sehol nein számolunk, csupán — ahol indokolt — a j i_ j_i _i, («Ln.i!,»».;­növekedés ütemének mérsék- IIWOnOH lanaíOKOSSoy lésével. lenül — az élelmiszerárak és a lakbér. A kialakuló szocia­lista árpolitika. célul tűzte ki. hogy mindenki jóllakhasson és valahol lakhasson. A ruházati cikkek árát viszont jelentős forgalmi adóval terhelték. A sertés- és a marhatőke­hús ára 30 százalékkal, a zsi­radékoké 17 százalékkal emel­kedik. Az áremelés differenci­áltságát jelzi, hogy a baromfi- húsárak nyolc százalékkal növekednek, a vaj ára azon­ban változatlan marad. Az ár­változások mértéke nemcsak az ártámogatástól függ, ha­nem az exportlehetőségektől, a kereslet-kínálat alakulásá­tól is. A vaj állami dotációja — mint, a tejterméké általá­ban — magas. De a tejter­meléssel együtt képződő vaj hazai fogyasztását célszerű a viszonylag alacsony árral ösz­tönözni, mintsem hogy ráfize­téssel akarjuk exportálni. A csekély áremelés hasonlókép­pen a baromfihús itthoni fo­gyasztásának kedvez. Ha ugyanis nő a viszonylag olcsó baromfi aránya a hazai fo­gyasztásban, akkor növeked­het a sertés- és marhahús ki­vitele, javulhat és gazdaságo­sabbá válhat a húsexport áru- összetétele. Miközben fenn­maradhat, sőt mérsékelten to­vább növekedhet az egy főre jutó. évi 75 kilogrammos hús- fogyasztás. Végül még egy példa a pia­ci ellátás javítására. A hús­készítmények ára átlag 21 százalékkal emelkedik. de ezen belül a száraz- és füs­tölt áruké 25 százalékkal. Mi­vel e termékek iránt a hazai és a külföldi kereslet egy­aránt nagy, az igényeket ed­dig nem tudtuk megfelelően kielégíteni. Jóllakni és lakni Az élelmiszereik ára átlag 20 százalékkal emelkedik. Gazdasági, társadalmi, politi­kai súlyát tekintve egyaránt ez a legjelentősebb lépés a mostani árintézkedések kö­zött. A kenyér árát például 3,60-ról 5,40-re emelték. A mindennapi kenyér ára 28 év óta nem változott. Azóta e ne­hezen megszerzett létfenntar­tási cikk átvitt értelmű fo­galommá vált. (Ezer kilo­gramm kenyér eddig annyiba került, mint egy tonna búza.) Mert a »-mindennapit« idő­közben megdrágította a kor­szerű technika alkalmazása és a kenyérgyári dolgozók nö­vekvő jövedelme. De az ár- és értékviszonyokkal együtt megváltoztak az életkörülmé­nyek is; jelzi ezt. hogy vala­mikor az alacsony személyi jövedelemhez igazodtak — a termelési költségektől függet­volna szükség. A háztartások villamosenergia-fogyasztása tavaly átlag 14,5 százalékkal növekedett. A takarékosság tehát indokolt. Fő módszere a elektronikus készülékek (pl. korszerűbb elektromos és tranzisztoros, integrált áram­körös tv, gyártása és alkalma­zása. De az elektrifikált ház­tartásokban ezentúl még számtalan lehetőség nyílik a villamosenergia-takarékos- ságira, amely végeredményben erőművi beruházásokat tehet fölöslegessé. A motorizáció térhódítását sem akarjuk — nem is lehet­ne — megállítani. A növeke­dés ütemét azonban lehet és kell is mérsékelni, hogy a jelenlegi szint, az évi 90—100 ezer új személygépkocsi érté­kesítése mellett csökkenjen a sorbanállás, megszűnjék a nagyarányú spekuláció; hogy a gépkocsi forgalom növeke­désével lépést tarthasson az út- és szervizhálózat fejlesz­tése. JövedeJemkíegészítés A különböző iparcikkek: a bútorok, a cipő, az egyes épí­tőanyagok, a mosószerek, a szappan csakúgy, mint a tisztí­tás, cipőjavítás áremeléseit a nyersanyagok és az energia- hordozók világpiaci drágulása indokolja. Az áremeléssel járó többlet­kiadások részbeni ellensúlyo­zására jövedelemkiegészítés­ben részesült tízmillió 200 ezer magyar állampolgár. A lakosság csaknem valamennyi rétegére kiterjedő differenci­ált részbeni »-kártalanítást« szükségessé teszi a széles kö­rű és olykor nagymértékű ár­emelés. Teljes ellentételezés­ről, kompenzálásról így sem beszélhetünk. Az áremelések egy év alatt a lakosságnak összesen 28 milliárd forint többlet kiadást okoznak, s eb- . , bői 21 milliárdot — tehát 75 A tüzelőanyagok és az ener­giaszolgáltatás áremelését el­sősorban az energiahordozók világpiaci árának a legutolsó fogyasztói árrendezés óta vég­bement jelentős — sőt vár­hatóan tovább tartó — emel­kedése indokolja.. A tüzelő­anyagok és fűtési szolgálta­tások árát legutóbb 1974-ben emeltük, a villamosenergia ára pedig 15 éve változatlan. Az átlagnál nagyobb mértékű a távhőszolgáltatás díjának emelése. De a fogyasztó ez­után is a költségeknek átla­gosan mintegy 40 százalékát viseli. A díjemeléssel mérsék­lődik a központi, illetve a távfűtéses lakások fűtési költ­ségeinek meglevő nagy kü­lönbsége. A háztartási tüzelőanyagok áránál jobban — átlagosan 51 százalékkal — emelkedik a villamosenergia fogyasztói ára. Ahhoz, hogy a villamos- energia-termelés és -fejlesztés költségei megtérüljenek, 90 százalékos áremelésre lett százalékot fedeznek a jövede­lemkiegészítések. Vagyis át­lagosan az élelmiszerek és a háztartási energia drágulásá­nak terheit. Ahogyan az ilyen átlagolás- n..i már lenni szokott, a csa­ládok egy része jól kijön majd a jövedelemkiegészítés­ből, a másik része nem — ez függ fogyasztói szokásaiktól, fogyasztásuk összetételétől. A magasabb jövedelmű jele­geknek általában jobban nő­nek kiadásaik, míg az alacso­nyabb jövedelműéké viszony­lag kevésbé. Mégsem lett vol­na célszerű a jövedeiemki- egészítéseket a keresetek szá­zalékában megállapítani. Társadalmilag igazságosabb a fix összeg odaítélése, az azo­nos szintű fogyasztás támoga­tása. Az a kívánatos, hogy a munkajövedelmekben érvé­nyesüljön a határozott diffe­renciálás. A haladás feltéíe'e A fogyasztói áremelések — a jövedelemnövelő intézkedé­sek ellenére — fokozzák te­hát a vásárlók terheit. A mos­tani intézkedések egy év alatt 9 százalékkal. növelik a fo­gyasztói árszintet. Ebből 1974- re 4 százalék jut, amiből 3 százalékot fedez a jövedelem­kiegészítés. Így végeredmény­ben 1979-ben az eredetileg a tervben számított 4,7—4,9 szá­zalékkal együtt kilencszázalé­kos fogyasztói árszintnöveke­dés várható. Az életszínvonal-politikában, a jövő megalapozásában úgy haladunk előre, ahogy megva­lósulnak gazdasági célkitűzé­seink, ahogyan javul a gaz­dálkodás minősége, hátékony- sága. Az egyes ember sorsa, és a társadalom boldogulása egyaránt a személyes teljesít­ményektől, 'a közös munkánk­tól függ. Kovács József , (Folytatjuk.) Van, ahol csak a zavarosban halásznak haltenyésztés kicsiben Ha a termelés számadatai nem is, az csaknem közismert, hogy a Balatoni Halgazdaság a megye egyetlen korszerű és gyorsan fejlődő halászati nagyüzeme. Csak tavi halászatuk terme­lési értéke több mint 40 mil­lió forint. (Csupán az idei ta­vaszi angolnafogás devizaár­bevétele 758 ezer nyugatnémet márka volt). Sokan tudják azt is, hogy a Balatoni Halgazda­ság pisztrángtelepe a legna­gyobb Közép-Európában. A csaknem kétezer hektárnyi tó­felületük haltermését jórészt tartósítják és feldolgozzák. Boglárlellén most újabb 12 ezer mázsa évi kapacitású hal- féldolgozó épül 45 millióért. Van tehát a megyében a haltenyésztés nagyüzemi tech­nológiáját jól ismerő, szak­mailag elismert és segédesz­közökkel is jól ellátott nagy­üzem, ugyanakkor, és ezt már inkább csak a szakemberek tudják: a megye más — java­részt tsz-tulajdonban levő — tavainak kihasználtsága és a halgazdálkodás színvonala jócskán hagy kívánnivalót. Sok a felújításra szoruló, elhanyagolt tó és kevés az in­tenzív hasznosítási kezdemé­nyezés. A gazdaságok zöme évek óta húzódozik a — mint mondják — »sok költséggel és gonddal fenyegető, ám kevés haszonnal kecsegtető« fejlesz­téstől. A kényelmesség leple­zésére bevált módszer a ta­vaknak és víztározóknak »zártkörű horgászparadicsom­má« való alakítása. (A siófoki halgazdaság nem egy hasonló víz halászati hasznosítását Szomszédok szántója Lassította az aratást. ■ több munkát adott a szárítók­nak is az utóbbi napok és hetek meg-megújuló esőzése A gabonaszemek megsziviak magúkat nedvességgel. Ordacsehiben két szomszéd, a fonyódi és a szőlősgvöröki termelőszövetkezet épített közösen szárítót. A teep ve­zetője Fodor István. — A fonyódiak már befe­jezték az aratást; 77 vagon búzát hoztak, azt már mind megszorítottuk. A víztartalom erősen változott, 23 százalék­tól 17 százalékig. A szabvány 11,5 százalékot engedélyez. Tab megfiatalodott arca Madártávlatból készült kép a szemben lévő domboldalról. A szárítótornyoK igazi nagy munkája, az ősszel kezdődik a kukoricaaratás idején. A nvári kalászosok éréséi rontó aszály, majd az ezt követő viharos esőzés azonban jócs­kán adott munkát, s mint a tapasztalatok mutatják, főleg azzal okozott nehézséget hogy a változó nedvességtar­talom miatt fokozottan kell ügyelni a munkára. — Ami tegnap jött, 18 szá­zalékban tartalmaz vizet, ami ma érkezik, az a száraz idő révén már csak 16 százalékos. A ma délelőtti eső holnap 20 százalékosra duzzasztja a sze­meket. A háromféle nedves­ségtartalmú szállítmányt nem lehet összekeverni, mert amíg a: egyik megfelelően szárad­na. a másik nedves marad, a harmadik pedig megég. A telep kis laboratóriumá­ban minden beérkező szállít­mányt gondos méréssel vizs­gálnak. megállapítják ned­vességtartalmát. Ha több ér­kezik és nedvesek a szemek, napi 24 órát is dolgoznak ai itteniek. Ha az eső gátolja az aratást, a szárítósoK szintén várnak. — Szőlősgyörökről eddig 33 vagon termény érkezeit épp oiyan változó nedvességtől'• talmú. mint a Fonyódról kg­I pott Tegnap Fonyódról meg­érkezett az utolsó 7 vagon árpa. A nedvességtartalom 20 százalék. A györökiek viszont a raktárba hordtak 14 vagon árpát, mivel alig haladta meg a víztartalma az enge­délyezett szintet. Úgy gondol­tuk, a csekély különbség szá­rítás nélkül is elpárolog. Ilyen nedves időben azonban inkább megszívja magát a szem, mintsemhogy párolog­na. Így ezt a 14 vagont is szárítani kell... ig.iA ezt ke­vésbé. Még a télen végeztek a szakemberek a száritótorony nagyjavításával. A munka még nem fejeződő;.! be, a hát­ralévőt remélhetően elvégzik az igazi feladatot adó őszi munkacsúcsig. A nagyjavítás szervezésekor még senki sem gondolt — nem gondolhatott arra, hogy a nyár milyen meglepetésekkel szolgál majd. Az aratás, ha nehezen is, lassan mindenütt befeiez.ődik. lépést tartanak a melléksze­replőből az idén főszereplő­vé avanzsált szárítótornyok is, hogy az asz.ál.y csökkentet­te, eső duzzasztotta termés ha kisebb mennyiségben, de op­timális minőrégben jusson al malmokba, ahol jövő évi ké­nyéi ünket adó liszt lesz be­lőle *. áu kezdeményezte, hiába. Csaló­dottan vették tudomásul, hogy a gazdaságok több vagon hal­ról lemondanak, és a haszno­sítás »közvetettebb«, minden­esetre ráfordítást és törődést nemigen igénylő módját vá­lasztják.) A korszerű nagyüzem és a szétszórt apró és hasznosítat- lan »tógazdaságok« egymás mellett élését látva több me­gyei szakirányítóban felmerült a kérdés: a Balatoni Halgaz­daság hogyan segíti és szerve­zi ezt a munkát? Átadják-e tapasztalataikat és korszerű technológiájukat? Tesznek-e valamit a tátongó szakadék áthidalásáért? Ezekre a kérdé­sekre kért választ a héten a halgazdaság igazgatójától a megyei tanács mezőgazdasági fejlesztési albizottsága. A válasz sokakat meghök­kentett. A két éve született megyei pártbizottsági határozat és megyei tanácsi felkérés nyo­mán a Balatoni Halgazdaság elkészítette az együttműködés tervezetét, és sorra látogatta a tóval rendelkező üzemeket, felkínálva a segítséget. A kez­deményezés azonban hamar megfeneklett, mert mint kide­rült, országos főhatósági meg­bízás alapján Somogybán a Bikali Haltenyésztési Rend­szerhez elehetett« csatlakozni. Bár különös, hogy miközben vannak megyén belüli adott­ságok, mégis külső koordiná­lás alapján indult meg az in­tenzív haltenyésztés — ebben nincs kivetnivaló. A lényeg, hogy végre kimozdult a holt­pontról a »haszontalan halas­tavak« ügye. Csakhogy valóban kimoz­dult-e? Az akkori elképzelé­sek maradéktalanul valóra váltak volna? Az e heti fejlesztési albizott- sági ülésen több megyei szak­értő is úgy vélte: a két év előtti »aggályoskodók« most igazolva láthatják önmagukat »Nem biztos, hogy a korsze­rűtlen és szétszórt, kis felületű somogyi tavakra a legcélrave­zetőbb technológia a nagy víz­felülettel és nagy sűrűséggel számoló bikali technológia« — mondták egyesek. Mások éltek a gyanúval, hogy a rendszer a somogyi tógazdálkodásnak csak a könnyen nyereségesre fordítható részéből kér, de nem vállal át a nagyobb rá­fordítást követelő tavait ter­heiből és kockázatából. Alig vitatható persze, hogy a bikali rendszer munkájának hatására megmozdult az álló­víz, néhány gazdaságban való­ban fejlődésnek indult a halá­szat. A legtöbb lehetőség mégis csak lehetőség maradt: talán ez is oka, hogy most egymás után lépnek ki a nagyobb ta­vakkal rendelkező gazdaságok, legutóbb a mesztegnyöi és a somogyvári tsz-ek. Végül is most úgy látszik: a megye hálgazdálkodása két pad között a földre, vagy stíl- szerübben két stég között a vízbe került... Akadnak, ahol ezt a fejlesz­tések további halogatására érvként használják,! máshol a zavarosban halászva próbál­nak a halászat nyújtotta ha- a ' szonra szert tenni. Az egyik Duna menti hal­gazdaságnak például megéri halastavat »r enni« Somogy kellős közepén, míg a 30 kilo­méternyire levő Balatoni Hal­gazdaság már föl sem ajánlja segítségét, mert úgy érzi, ele­ve kihagyták a »szereposztás­ból«. A vázolt ellentmondásokat áttekintő fejlesztési albizott­ság egyetértett abban — se véleményének egy sor gyors intézkedéssel nyomatékot is adott —, hogy végre hasznosí­tani kell e jórészt kihaszná­latlan lehetőségeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom