Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-03 / 153. szám

Magyarország és az UNESCO Az elmúlt hetekben gyak­ran szerepelt a hírekben az ENSZ Nevelésügyi, Tudomá­nyos és Kulturális Szervezete. A hírözön okára a magyarázat egyszerű — egy sor UNESCO- rendezvény volt hazánkban: Budapesten ülésezett többek között az UNESCO könyv bi­zottsága; a szervezet védnök­sége alatt ismét nálunk ren­dezték meg a már hagyomá- nyos-naK mondható mómók- geológiai továbbképző tanfo­lyamot; az UNESCO is kép­viseltette magát a nemzetközi gyermekév alkalmából tartott fórumon; Amadou Mahtar M’ Bow főigazgató egyúttal ha­zánk és a szervezet kapcsola­tairól is tárgyalt fővárosunk­ban. Salgó Lászlómé, a Magyar UNESCO Bizottság főtitkára némi büszkeséggel mentegető­zött, amiért a számos ese­mény között alig tudott időt szakítani erre a beszélgetésre: — Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom: az UNESCO az ENSZ után az egyik legis­mertebb nemzetközi szervezet Magyarországon. Elég az UNESCO-rendezvényeket kí­sérő társadalmi figyelemre utalnom. Ennek oka. hogy az UNESCO alkotmányában meg­fogalmazott alapelvek valóra váltása: a nemzetek közti együttműködés fejlesztése és biztonsági fenntartása, az igazság, a jog, az emberi és alapvető szabadságjogok min­denki számára való egyetemes biztosítása — valamennyiünk feladata. Az UNESCO 1946. november 4-én alakult Párizs­ban, ma 147 ország a tagja, köztük 1948 óta hazánk is. A szervezet több mint három évtizedes működése alatt a fejlődő országok tucatjait se­gítette különböző programjai­val, ösztöndíjakkal és felsze­reléssel. — Az a tény, hogy mosta­nában egyszerre több UNES- CO-rendezvény is volt ha­zánkban, már jelzi, milyen szerepet, helyet tült be Ma­gyarország a szervezet mun­kájában. — Az UNESCO az ENSZ egyik legszerteágazóbb és leg­aktívabb szakosított intézmé­nye. Jelentősége az utóbbi években különösen megnőtt a békéért, a leszerelésért, a nemzetközi együttműködésért folyó harcbem. Hazánk, külpo­litikai törekvéseikkel össz­hangban, az UNESCO vala- mennyei fontos politikai és szakmai kezdeményezésben részt vesz. A helsinki záróok­mányajánlásai alapján az európai togállamok nemzeti bizottságai 14 témában közös kutatásokat. kezdeményeztek, ebből hazánk hat témakör feldolgozását, s a felnőttokta­tók képzésének koordinálását vállalta. Legalább száz szak­értőnk és tanácsadónk tevé­kenykedett a világszervezet megbízásából a fejlődő orszá­gokban. Csaknem kétszáz ma­gyar szakember járt külföl­dön UNESCO-ösztöndíjjal, s körülbelül ugyanennyi, jobbá­ra fejlődő országokból érke­zett ösztöndíjas részesült ná­lunk továbbképzésben. Tudó­saink dolgoztak az afrikai és a dél-amerikai talajzoológiai kutatóexpedíciókban, a hidro­lógiai továbbképző tanfolya­mokon és más területeken. Az UNESCO támogatásával szá­mos fontos rendezvény volt hazánkban az utóbbi két esz­tendőben: így például restau­rátorképző szeminárium Veszprémben, keramikus és szobrász szimpózium Siklóson, Kodály-szeminárium Kecske­méten stb. Az UNESCO egész Tanárok nyáron Ä szünidő kezdetén az új­ságok sokat foglalkoznak a diákok nyári elfoglaltságaival. Vajon mit csinálnák a taná­rok, akik tíz hónapon át meg- adóan tűrik a nebulók csíny- tevéseit, százszor is elmagya­rázzák a megoldhatatlannak látszó matekpéldákat, és es­ténként legtöbbször elfogyni nem akaró, kijavítatlan dol­gozathegyek fölé hajolnák fá­radtan. Mivel töltik ők a két hónap szabadságot? — Azt hiszem már vakáció­beli élményemként említhe­tem a múlt hét végét, mikor a gyerekekkel a Mindent be­le! című televízióműsor föl­vételén vettünk részt — me­séli Biczó Katalin, a kaposvá­ri Krénusz János iskola fiatal pedagógusa. Ebben a tanévben hatodikosok osztályfőnöke volt. — Csaknem az egész vakációt a gyerekekkel töl­töm. Június 29-től július 9-ig a kiskorpáéi őrsvezetőképző­ben leszek rajvezető, utána pedig vándortáborozunk. Ér­dekesnek ígérkezik. Augusztus végén a következő mozgalmi évre felkészítő tanfolyamon veszek részt Fenyvesen. Bu­dapestre is készülök, még nem láttam a koronát. Hogy mikor pihenek? Amikor éppen rá­érek, kimegyek majd a bala­toni villánkba. Remélem, jó idő lesz! A Táncsics gimnázium szo­katlanul kihalt lyenkor. Dél­felé látok csak néhány tanárt belépni az épületbe. Szabó Ferenc orosz nyelvszakos ta­nárt az ajtóban állítom meg. — Egész nyáron tanulok! Rengeteg feladat vár ránk, tanárokra. . Az új tanterv be­vezetése szükségessé tette is­mereteink bővítését. Jelenlegi tudásunk a jövőben nem lesz elegendő. Nyelvszakos vagyok, a változások közelről érinte­nek. Még szórakozásképpen is a Szovjetunióval való ismer­kedést kell tervbe vennem. Puchmann Istvánná biológia szakos. l — Július közepén három hétig édesanyámnál nyaralok a gyerekeimmel. Augusztusban a felső-ausztriai havasokba szeretnék utazni. Ez az egyik célom, a másik: minél többet játszani a gyerekekkel. Év közben olyan keveset vagyok velük! A nagyobbik fiam tíz- esztendős, minden hétre előre kidolgozza a programot. Van egy kis telkünk is, ahol ki­kapcsolódhatunk, nyugalmas, csendes hely. Nagyon hiány­zik már az igazi nyugalom. Ügy érzem, kellemes nyaram lesz, frissen szeretném a kö­vetkező évet kezdeni. — Mit csinálok nyáron? — nevet Mihályfalvi László igazgatóhelyettes. — Pihe­nek! Ugyancsak rám fér! A fiam négy és fél éves. Elvi­szem majd kirándulni, indí­tunk egy afféle házi kocogó­mozgalmat. Idáig túl sokat ültünk a négy fal között. Egy hétre Velembe megyünk, az Alpok lábához. Parasztház­ban fogunk lakni, csoda jó lesz! Azt hiszem átrándulunk majd Kőszegre is. Tervezzük, hogy pár napra valamelyik szocialista orszá­got is meglátogatjuk, termé­szetesen a gyerekekkel. A Ba­latonra nem szeretek menni, nagy a tömeg, és ha rossz idő van, unatkozunk. Budapestre szeretném még elvinni a fia­mat, végigjárnánk a képtára­kat, á múzeumokat, megnéz­nénk a Planetáriumot. A szép­re nevelést, úgy vélem, nem lehet elég korán elkezdeni. A mozilátogatás terén is nagy mulasztásaim vannak. Egyetemista koromban én voltam a »mozikirály«, egy nap még háromszor is elmen­tem! És majd rengeteget olva­sok! Várnak rám a könyvhé­ten vásárolt könyvek. A ma­gyarversenyen induló diákok felkészítésével is foglalkozom. Egy pedagógus sosem tud el­szakadni a munkájától, s ez így helyes. Hamar elmegy a nyár... európai együttműködési prog­ramjának kiemelkedő esemé­nye volt. -Az európai tudomá­nyos könyv« című kiállítás, amelyet a 150 éves Akadé­miai Kiadó rendezett a Nem­zeti Galériában, s amelyen 23 ország 143 kiadója mutatta be legjobb munkáit. Ügy vélem, nem szükséges tovább sorol­nom a tényeket annak bizo­nyítására, hogy hazánk ésvaz UNESCO kapcsolatai jók, köl­csönös hasznunkra válnak. — Néhány hazai intézmény munkája szorosan kötődik az UNESCO-hoz. Mindenekelőtt az MTA Szegedi Biológiai Központjára, a veszprémi Or­szágos Oktatástechnikai Köz­pontra és a nyíregyházi Bes­senyei György Tanárképző Fő­iskolán működő UNESCA Do­kumentációs Központra gon­dolok. — Valóban érdemes külön , is szólni ezekről az intézmé­nyekről. Az MTA Szegedi Biológiai Központja az UNES- CO-tól 1,225 millió dolláros támogatást kapott, amelyek­ből felerészben műszereket vásároltak, felerészben pedig a szakértők fogadását és az ösz­töndíjasok külföldi útját fe­dezték. Az ENSZ fejlesztési alapjának e -befektetése« tu­lajdonképpen a következő években hozza meg a gyümöl­csét az UNESCO számára. Ugyanez mondható el az Or­szágos Oktatástechnikai Köz­pontról is, amely hasonló tá­mogatásban részesült. Speciá­lis szerepe van a nyíregyházi UNESCO Dokumentációs Köz­pontnak: elsősorban a szerve­zettel együttműködő iskolák és az UNESCO-klubok mun­káját segíti szerte az ország­ban. — Milyen VNESCO-rendez- vények várhatók a közeljövő­ben? — Most egy csendesebb idő­szak következik, de azért nem panaszkodhatunk: akad fel­adat bőven. Kaposváron nem­rég zárta be kapuit az angol nyelvi tábor. Ilyen idegen nyelvi továbbképzéseket min­den évben szervezünk az is­kolásoknak. Továbbra is részt veszünk a nemzetközi gyer­mekév hazai és külföldi ak­cióiban. Készülünk a lesze­relés és az oktatás kapcsolatát vizsgáló konferenciára. S vé­gül még egy példa: részt ve­szünk a Nemzetközi Nevelés­ügyi Iroda 50. évfordulója al­kalmából tartandó ünnepi ülé­sen, Genfben. Vagyis nemcsak a június bővelkedett UNES- CO-eseményekben.., K. M. 30. rész A bejárattól balra asztal állt. Üvegfala is volt, benyit­ható ajtaja, rajta írómappák, naptárak. Egy dosszié, nagy betűkkel ráírva: ELŐJEGY­ZÉSEK. Zsebszámológép. Az asztal előtt, a terem közepe­táján ülőgarnitúra. Kecses barokkforma székek, kanapé. Apró asztal tartozott e garni­túrához, rajta hanyagul szét­dobálva a prospektusok, szí­nes magazinok. Jobbfelé ke­leti mintás szőnyeg pompázott, négy egyiptomi tevenyereggel. Színes, szattyánbőr puffok tar­kították a képet. Schmütz da­gadt — Ezt figyeljétek — vett nagy levegőt. Az asztalhoz hajolt, valamit babrált. Muzsika csendült fel, halk, diszkrét muzsika. Anda­lító dallam volt. Elek nem tudta micsoda, de áhítat fog- 1 ta eL Költőküldöttség Moszkvából Húszezren a Puskin-ünnepségen Minden évben nagyobb hatásúak, szebbek, több em­bert vonzóak a Puskin-ünne- pek testvérmegyénkben, a Ká­li nyin területén. Most kilen­cedszer ünnepelték meg a nagy orosz költő születésnap­ját Kalinyin városban és min­den olyan helyen, ahol járt a költő. Bemovót a Puskin emlékét fölelevenítő útvonalak kis fő­városának tartják. Az idén is valóságos népünnepély színhe­lye volt az egykori kastély és környéke. A költő szobrára virágokat helyeztek a megye- székhely vezetői, az írószövet­ség Bernovóba látogató kép­viselői. A költő születése 180. évfor­dulójának alkalmából az idén Somogybán is járt P. A. Leo­nov, a megyei pártbizottság első titkára méltatta Puskin úttörő szerepét és jelentőségét. A nagy orosz költő művei a világirodalom kincsesházát is gyarapítják. A bernovói ünnepségre a Kalinyinból elszármazott köl­tő, Andrej Gyementyev veze­tésével érkezett íróküldöttség. Tagjai között volt a Somogy­bán is járt Alekszej Pjanov, aki már több könyvet írt a te­rület Puskin-emlékeiről, az­tán Ligyija Grigorjeva, Jev- genyij Hramov, Natan Zlon- tyikov, Georgij Vasziljev. A nagy sikerű ünnepi műsorban a moszkvai Nagy Színház mű­vészei is fölléptek, köztük a kalinyiniak földije, Tatjana Tugarinova, a nálunk is jól ismert mezzoszoprán énekes­nő (mo6t vasárnap külön mű­sora lesz a rádióban). Ezek a megemlékezések, ün­nepek egyben az irodalmat, a költészetet is népszerűsítik. Bernovóban ez kitűnően sike­rült, hiszen a könyvessátrak forgalma akkora volt, hogy csak hosszú sorállás után jut­hatott oda bárki! Puskint szoros szálak fűz­ték a tveri földhöz (ma Kali­nyin terület). Ezt régen is tudták, de csak 1970-ben sike­rült az ügyért lelkesedő em­berek csoportjának leróni a tiszteletet a költő iránt azo­kon a helyeken, ahol megfor­dult. Ez persze még távol volt a mostani ünnepségek mére­teitől, hangulatától, mégis így kezdődött el a hagyományok ápolása. Rendbe hozták azokat a he­lyiségeket, ahol megpihent, összegyűjtötték a tárgyi emlé­keket. Elsőként éppen Bemó- vóban nyílt meg múzeum, per­sze kisebb, mint a mostani. 1972-ben avatták fel Puskin mellszobrát a kalinyini Szín­ház téren, majd később a Volga partján az emlékművet a költő álló alakjával. S szob­rot emeltek Torzsokban, Ber­novóban is Puskin emlékére majd múzeumot nyitottak Torzsokban. S közben új utak épültek, a régieket felújítot­ták, hogy mindenki eljuthas­son a Puskin-útvonalák ha­Csontváry-szobor Pécsen Csontváry Kosztka Tivadar szobrát avatták fel nemrégi­ben Pécsen, halálának hatvanadik évfordulója alkalmából. Kcrcnyi Jenő alkotását a festőről elnevezett múzeummal szemben állították fel. gyományőrző helyeire. A ka- Unyiniaic különösen büszkék arra, hogy most már az or­szágos térképek is jelölik eze­ket, mindenkinek ajánlva a föikeresésüket. Ennek köszön­hető, hogy június első vasár­napján most már húszezren gyülekeznek a bernovói kas­tély parkjában a Puskin-ün- nepségre. S most a költészet után folytassuk zenével. A nemzet­közi gyermekév szellemében rendezték meg az idén a ze­neiskolák kórusainak verse­nyét. A nagy sikerű rendez­vény műsorában hétszáz fiatal lépett föl tizenegy iskola kép­viseletében. A legjobb ered­ményt a Kalinyin város 2. számú zeneiskolájának ének­kara érte el. Most tartották a fúvószenekarok fesztiválját is. Tizenegy évvel ezelőtt ren­dezték meg az első találkozót, s évről évre színvonalasabb ez a fesztivál. Elképzelhető milyen hatású, amikor negy­venhat zenekar ezer tagja vo­nul a város utcáin a fesztivál színhelyére, s közben fújja a pattogó indulókat. Minden évben egy lant a fődíj, az idén Alekszandr Oszi- póv lakatos és amatőr zenész készítette el. S nem is került el tőlük, hiszen a szaveljevói gépgyár zenekara első lett a klubkategóriában. Hatvan évvel ezelőtt tartot­ták az első kommunista szom­batot Tverben, a mostani Ka- linyinban. E példamutató tett emlékére gyűltek össze a vasutasok a fűtőház előtti ré­gi téren. 1919. május 31-én százhuszonnyolc öntudatos vasúti munkás gyülekezett e helyen, s indult az első kom­munista szombatra. Az e nap emlékére összehívott gyűlésre minden munkásközösség el­küldte a képviselőit. A gyűlé­sen sok szó esett arról, mint őrzik e hagyományt a Kali­nyin területen: április 21-én, Lenin születésnapjának tiszte­letére rendezett vörös szomba­ton egy villany-, két dízel- mozdonyt, két személykocsit, tíz konténerkocsit, két és fél kilométernyi vasútvonalat ja­vítottak meg. A hatvan évvel ezelőtti kommunista szombat élő résztvevője, N. M. Kurocskin is fölelevenítette az emlékeit. A szónoki emelvény helyett mindenki az EM 725-39-es feldíszített mozdonyra lépett föl, s onnan beszélt. A Nagy Honvédő Háború ide;én ilye­nek húzták a szerelvényt éle­lemmel, fűtőanyaggal megrak­va a Ladoga-tóhoz, mely a blokád alatt élő leningrádiak számára az élet útját jelentet­te. Lajos Géza Egy darabig a muzsikát hallgatták. —Korda? — kérdezte Eleo­nóra. Schmütz megsemmisítő pil­lantást vetett oda. — Bach — mondta kemé­nyen, aztán megenyhült —, de van Korda is. A Bocsánat, hogyha kérdem. Volt ott az égvilágon min­den. Magnó, számlatömb, le­pedők halmaza egy faliszek­rényben, vécépapír, mosósze­rek, porszívó, habfürdő, szak- ramentum. Schmütz sok em­berrel konzultált, s végül be­szerzett mindent, ami sokak szerint egy ilyenféle üzem működéséhez kellett. — Még óvszer is van — húzta ki magát végül. — Minek? — kérdezte egy kis csend után Elek. — Jó, ha van — magyaráz­ta Schmütz — az mindig jó, ha kéznél van. Ezen jót nevettek. Kéznél! Méghogy kéznél! Egy órát tartózkodtak a helyiségekben. Végigtapogattak mindent, a faliszőnyegtől, a klozettlánc- ig. Üjra és újra meggyőződ­tek róla, hogy Schmütz iga­zán pontos papája a tangen- tomak, és hűséges társuk ne­kik. Megállapodtak, hogy a szilvesztert együtt ünnepük meg, s újévkor reggel kilenc­kor megkezdik a munkát. Egyelőre csak Dezső fog dol­gozni, de Béla is jöjjön be, nézzen körül, hátha szükség lesz rá. És Eleonóra beül majd az asztal mögé. Indulhat a brázli. És minden a tervezettek szerint zajlott. Szilveszterkor Schmütz és Elek átmentek egy üveg pezs­gővel avatni. Eleonóra és a két masszőr Elek lakásában maradtak. Ittak, de akármeny- nyit döntöttek is magukba, az újévi nyitás olyan izgalomban tartotta őket, hogy egyszerűen nem hatott rájuk az alkohoL Valami kellemes bódulatban tartotta őket a rengeteg szesz, az állandó feldobottság szint­jén. Csendben és elfogultan it­ták meg ketten a vörös pezs­gőt Akkor felálltak és szó nélkül indultak Elekhez, ha­za. — Pihenni kell — mondta Schmütz. Elek bólintott Eleonóra vidám volt. A másfél óra, amíg Elek és Schmütz távol volt, elegendő idő volt számára, hogy előbb Dezsővel és rögvest utána Bé­lával tegyen egy-egy kört a szerelem pályáján. A két masszőr alázattal és tisztelet­tel tett eleget Eleonóra kö­veteléseinek, s azzal a titkos gondolattal fejezték be a viharos aktust, hogy bármikor Eleonóra rendelkezésére áll­nak. Schmütz azonnal átlátta a helyzetet. Elfintorodott. Szem­rehányóan közölte: — Válasszuk le az üzleti ügyektől ezeket... Eleonóra csillogó szemét ráemelve bólintott, és csábos pillantást vetett Elekre. Reggel nyolckor mindnyá­jan ott voltak. Eleonóra be­ült az asztal mögé. Munkaru­hában volt: mélyen kivágott, zsugorított nylon pulóvert vett magára, melltartó nélkül. Még a szikár Schmütz ádám­csutkája is fel-alá járt, ami­kor ránézett. — Oké — szaladt széjjel a szája, —, oké kislány. Oké. Semmi más nem jutott az eszébe. Kilenc óra után két perc­cel megszólalt a bimbamcsen- gő búgó hangja. Rezgett az elektromos ajtózár, 6 az ajtó hirtelen sarkig tárult. Vidám, bár fáradtnak tűnő társaság óvakodott befelé. — Vivát — mondta halkan egyikük —, ez igen. Ez boldog új év. — Wunderschön — jelentet­te ki egy másik. Schmütz felkapta a fejét. — Az ám — veregette hát­ba a németül szólót —, az bi­zony. Wunderschön is meg wunderbar is. Mit nockerln. (Folytatjuk) Somogyi Néplap Tóth Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom