Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-18 / 166. szám

I

A gyermek ás a mese

Az elvarázsolt tudat

zaba átéri bemutató

Omlett esete Hamlettel

Qsttpaszem, csupafül gyerek- • sereg gyűlt óvónője kőié me- Béléskor a somogytamócai és a kaposvári Petőfi utcai óvodában. A két gyermekotthon nagyjából egyidoben nyílt meg, a tamócai 1975-ben, a kaposvári egy év ve] korábbam. Az óvónőkre nézve kötelező heti két irodalmi foglalkozáson túl mindkét helyen gyakrabban — Somogytarnó- cán naponta — mesélnek; a gyerekeik igénylik. -Az irodalmi nevelés nagyon az óvodára szorítkozik-« — mondta a somogytamócai óvónő. Óvodájába harminc gyerek jár, könyvekre évente kétezer forint jut Az összeghez ezen felül hozzájárul a szülői munkaközösség is. A szülők ki- lencvenhét százaléka az állami gazdaságban dolgozik, azért is meglepő: azon kívül, hogy filmvetítéskor kölcsönad egy pinceklubot, az állami gazdaság nem nyújt tánicjga- tást az óvodának.

A kaposvári óvodába 286 gyerek jár, az óvoda költség- kerete • 1979-ben kétmillió- negyvenegyezer forint Első hallásra meghökkentő, hogy könyveikre ebből csak kétezerötszáz forintot költenek; azaz egy gyermekre 9 forint értékű új könyv jut egy évben, szem- 1 ben a tamócai óvoda 67 forintjával . i.

A számok azonban görbe tükörnek bizonyulnának, ha pusztán '“belőlük ítélnénk meg a gyerekek mesehallgatási lehetőségeit. Hiszen, ha csaknem tízszer annyi gyermek jár is a kaposvári óvodába, ugyanabból a mesekönyvből többüknek is mesélhetnek — mint ahogy az itt dolgozó ti-, zenhat óvónő számára sem kell egyazon szakmai könyvből tizenhat példányt megvásárolni. Kiegészítésre mindkét óvodában szükség van: Tar- nócán az óvónő . felhasználja saját régi mesekönyveit is, míg Kaposváron a gyerekek hozzák be meséskönyveiket — ami közvetve arra is utal, hogy ‘’otthon ezekből nem sokat mesélnek nekik.

Mennyire otthonosak a mese világában, milyen fejlett a beleélő készségük, mit szeretnek a mesében? Ezt kiderítendő az óvónők mindkét óvodában ugyanazt a régi, meglehetősen hosszú és bonyolult magyar népmesét olvasták föl a gyerekeknek: A hajnalkötöző címűt. Az Arany László és Gyulai Pál közös gyűjtéséből való mese témája a segítőkészség. A hajnalkötöző, azaz Pengő királyfi kiment egy aranyhalat a pocsolyából, s később ugyancsak kisegíti a sárból a nagyszakállú baka- rasztot, aki ezt úgy hálálja meg hogy elrabolja a királyfi feleségét. Ám a királyfi az aranyhal segítségével nyomára jut a gonosz manónak, és csodás körülmények között elpusztítja azt, kiszabadítva feleségét.

A mese gyermeklélektan! szempontból fontosnak ítélt motívumok tárháza: tartalmaz veszélyből megmenekülést, biztonságérzetet adó ismétlő- _ dést, a rokonszenves mesehőssel való érzelmi azonosulási lehetőséget, sőt benne rejlik az agresszivitás vágyteljesítő motívuma is. A harminc somogytamócai óvodás és a kaposvári óvoda egyik részben osztott nagy-csope-rtja harmincöt gyermekének tudatát, tehát ugyanaz a hatás érte, figyelembe véve azt is, hogy mindkét — képesített — óvónő, fontosnak tartja a megfelelő előadásmódot, ezért szép kiejtéssel, hangjukat a történéshez igazítva olvasták föl a mesét.

"■Egyszer volt, hol nemvdlt, volt egyszer egy király és annak három fia. Mondotta egyszer a király: — Ha meghalok, ne sajnáljátok a pénzt, minden- áldott nap -húzzatok új csizmát, bjzony nem bánjátok meg.-«

Egy csapásra elcsitult a gyerekzsivaj mindkét óvodában, akár ha varázsszóra. És az apróságok kerek arcára kiült az Almélkodás, az átélés, a merengés meg a hqmlokrán- coló figyelem különös keveréke. Jean Paul Sarte, a világhírű francia drámaíró nevezte a mesehallgató gyermek belső állapotát "elvarázsolt tudatinak.

Ez a magatartás azonban másként mutatkozott meg a két óvodás csoportnál. Eltérés a gyerekek korának és a mesehallgatás módjának különbségeiből adódott Somogytar- nócán, a dr. Seres lAszlóné vezette egyetlen csoportban 3 —6 éves gyerekek vannak együtt. Éppen játszottak, amikor az. óvónő maga köré gyűjtötte néhányukat, és mesélni kezdett. A többiek fokozatosan lettek figyelmesek a mesére, s érdekes tagozódás alakult ki: a gyakorlatban tükröződött a“ kötetlen mesehallgatás elve. A nagycsoportos korúak — akikhez a mese tartalmánál, szerkezeténél -fogva szólhatott — hamar ráálltak a történet "hullámhosszára-«, s az óvónő körül kialakult, egy tizenhárom fős csoport, amely türelmesen és érdeklődéssel hallgatta végig a negyedórás mesélést. Tágra nyílt szemük meg sem rebbent egy leejtett játék csörömpölésére. A leg- ldsebbek továbB «játszottak a terem sarkában, egy harmadik csoport pedig az apró székeken üldögélt; s hol a mesére figyelt, hol pedig elvegyült a játszok között. Csak egy hároméves kislány nem csatlakozott egyik csoporthoz sem, magányosan játszott, s meglepő bizalommal közeledett a mese hallgatásnál jelenlevő idegenekhez. (Az óvónő később elmondta, hogy a kislány szülei rendkívül ideges emberek, s a gyereket nagyon megviseli a környezete.)

A kaposvári óvodában a Fiilöp Gyuláné vezette harmincöt gyermekből álló nagycsoport tagjai — kivételesen — a régi módszer szerint va- lamennyian odaültek, s hallgatták az óvónőt. Itt az eltérő momentumok nem az életkor különbözőségéből eredtek, hanem a mese tartalmi hullámzásából. Legfeszültebben a kalandos, drámai részleteknél figyeltek; a negatív főhős, a nagyszakállú bakaraszt halálánál pisszenéstelen csönd volt. Viszont az ismétlődő részeknél — melyeket. a mesék tudatstabilizáló motívumaként jelöl meg a gyermeklélektan —, lanyhult az érdeklődés, néhányan ásítottak, s egészében véve ilyenkor úgy hatottak a gyerekek, mint a ceremónián. formaságokon türelmetlenkedő felnőttek...

Fekete Gábor

(Folytatjuk.)

A balatoni nyári színház, illetve a szentjakabi nyár rendezvénysorozatainak eddigi legmerészebb, legtöbbet ígérő vállalkozását hívta életre a Somogy megyei Művelődési Központ, amikor a Csiky Gergely Színház művészeit — illetve a vendégszereplőket — felkérte a szabadtéri bemutatókra. Ivó Bresan Paraszt Hamlet című y művét* már játsszák, Paul Foster—John Braden zenés játékát, , a Silver Queen Salodnt próbálják...

Nem előzmények nélküli darab Ivó Bresan jugoszláv szerző tragikomédiája. Brecht A kaukázusi krétakör című példázatában szintén kolhoz- parasztok készülnek színjátszásra. Gáspár Margit Ham- letnek nincs igaza című, az ellenforadalom után írott művével pedig éppen Shakespeare e tragédiájának fő motívumait használta föl tisztázó szándékú drámájában. Idézhetnénk példát a jugoszláviai irodalomból is; Slobodan Sto- janovic Ház a dombon című darabja tulajdonképpen a Lear király mai környezetű változata, s beszélhetnénk azokról a rendezésekről — hiszen rokonszándékúak —, melyekben ^klasszikus drámák mai köntösben jelennek meg a színpadon, ezzel az aktuális

7.

I

Eközben Kis András jó pár kilométerrel arrább még mindig távolodott Tiszafüredtől. S. Csóti Aranka meg éppen nem is igen járt most az eszé- ‘ ben. Bár ugyan az sem volna hazugság, erről szólván, hogy minden gondolata távol levő hitvese és születendő gyermeke körül forgott. Hiszen szo-\ kott rájuk gondolni. De most mással volt elfoglalva. Mostanában. i

Azzal, hogy mi lesz.

Mi lesz a forradalommal, meg az emberiséggel.

Ezekben persze valamiképpen az is benne volt, hogy mi ' lesz majd ővele niagával meg Arankával is. De kétségtelen, hogy mióta ez a különös támadás megindult, azóta valahogy mindig a világ proletárjainak a sorsán kellett gondolkoznia, A világiorradal- mon,.. Vagy talán még előbb keletkezett benne ez a lappangó, szüntelen aggodalom. Amikor ide kezdtek gyülekezni, Poroszlóra. Vagy talán még akkor. , júniusban, amikor elrendelték az érthetetlen visszavonulást; amikor csüggedten gyalogoltak valahol Zólyom és Losonc közölt. Akkor a győzelmek egyszerre mintha vereséggé változtak volna bennük!.

Bár mostv éppen most, még ilyesmiken sem gondolkozott.

A felderítő felderít. Katona volt; a hosszú esztendők alatt minden ízében katonává vált. Most meg, ha lehet, még komolyabban vette ezt a felderítő feladatot, mert erre önként jelentkezett. Olyannyira önként, hogy addig talán nem is jutott eszükbe senkit sem kiküldeni.

Ám Kis András, éppen mert ő oly sokat töprengett a világforradalom ügyén meg a hadihelyzeten, s különösen ezen a mostani támadáson — és főképp, mióta a támadás szemlátomást »lyukra szaladt«, az ellenség elfutott —, szóval, igen: Kis András nem várta, hogy lesz-e hát ilyen parancs, vagy sem, hanem önként jelentkezett, hogy ő kimenne járőrbe, felderítem.

A századparacsnok, Stammler Frici — dicséretére legyen mondva — nem tartotta visz- sza. Hanenj parancsot adott, hogy jó. menjen. S menjen akkor vele még kettő, önként jelentkező.

S jelentkezett is Czauner József temesvári géplakatos és Dvorcsák János rozsnyói kőműves. Mert ez az 6 szakaszuk csak úgy volt nemzetközi ebben a nemzetközi dandárban, hogy a megszállt nemzetiségi vidékekről valók szolgáltak benne, nemzetiségre való tekintet nélkül.

így tehát az idő tájt, amikor a két Aranka elvált a rozsdásbajuszútól, ez a felderítő» járőr, ez a három katona éppen izzadtan, kigombolt zubbonynyakkal , baktatott egy széles dűlőúton.

Jól látták már akkor á ti- szaigari tornyot. Mert toronyiránt mentek, nagyjából torony iránt.

Annyira közeledett is akkor már az a torony, hogy Dvorcsák János megkérdezte:

— Meddig megyünk még, András?

— Meddig menjünk?

— Hát azért a világból ne menjünk ki!

1— Nemigen hiszem, hogy ők már a világból kimentek volna.

— Meg akarod találni őket?

— Hát miért jöttünk? Ha nem azért, akkor miért?

Hát jó, ha ezért jöttek, mentek. Mentek még egy darabig szótlanul. Később Kis András még megjegyezte;

— Egyék felől is, Szőlős felől is lehet néha valami lövöldözést hallani. Akkor meg erre is csak vannak valahol.

— Mit tudjuk mi, kik lőnek? Éppen pukkanthatunk mi is vagy egy párat, s akkor arra majd azt hiszi valahol egy járőr, hogy mi meg itt találkoztunk az ellenséggel. Pukkantsak?

S le is vette a válláról a puskát, s elszánt képpel birizgálni kezdte a závárzatot.

— Nyughass. Dvorcsák! — szólt rá akkor Czauner.

'Ügy mentek, egy előre figyelt, a másik kettő meg jobbra és balra.

— Mondom, hogy nyughass, Dvorcsák! — Czauner balra előremutatott. Igen nagy álla volt, s mintha az állával mutatott volna.

’ Porfelhő gomolygott fel egy párhuzamos dűlőn; gyorsan gördülő porfelhő, Igar felől.

Lekushadtak.

— Szekér? — kérdezte Dvorcsák János.

A porfelhő begördült egy kis akácerdőcskébe.

— Szekér volt, Jóska?

Ám Czauner Jóska nemigen

szólalt meg fölöslegesen.

— Tudjátok mit? — mondta András. — Érjük csak el azt a kukoricást, mire kijönnek emerről! '

De azzal már szökellt is elő- re.

Egy futtukban érték el a tengeritábla szélét, bár Dvorcsák János egy kicsit kocogó- san.

— Mozogj már. te! Megláthatnak.

Az erdőcske innenső oldalán már éppen meg is csillantak a napban a pikák. András úgy találta, hogy lehetnek vagy húszán.

— Lovasok, az anyjuk, istenit! — csóválta a fejét Dvorcsák. — Van vagy egy szakasz. Akkora náluk egy felderítő járőr, mint minálunk egy önálló harcászati egység.

(Folytatjuk.)

mondanivalóra terelve a figyelmet.

A romoknál — a csillagos vagy borult ég alatt — egy "valódi« helyszínt építetteké föl Bauer Gyula tervei alapján: gazdasági udvart (traktorgumik, hordó, szénaalom, szecskavágó), gyűléstermet, iskojai tantermet stb. látunk. Alsó- Mrdusa népfrontülésén — mivel most éppen ez a szempont — határozatba foglalják, hogy Icultúrát kell adni a népnek. Miután a kissé szószátyár Si- murina a szövetkezet borát értékesítve Zágrábban belecsöppent egy színházi előadásba, úgy döntenek, hogy az általa látott Hamletet — vagy ahogy Simura mondja: Omlettet — adják elő, így teljesítve a felsőbb akaratot a kultúraterjesztésről. A tanító tiltakozását zsarolásszerű frázisokkal gyűrik vissza. A hápi humorral, pajzán stílusban, de drámai történéssel is. Igaz, aki ismeri a Csiky Gergely Színház produkcióit, annak önismétlésnek hathat az, hogy itt is »darab a darabban« szituációt állít színre a rendező Babarczy László, akárcsak az évadot záró, még közeli Bíbor szigetben, s itt is az egészséges törekvéseket hatalmi szóval megfojtó despota jelenik meg, darabot átíratva a tanítóval — sematikusan primitive —, akárcsak Bulgakov művében Szawa Lükics funkcionárius. Déja vu-érze- tünket fokozza, hogy mindkét figurát a remek Kátay Endre testesíti meg,,« ez is önismétlés-jellegű még akkor is, ha most egy bővérű, nagy étkű, ravasz parasztot formál meg a színész rendkívül magas hőfokon, élményt jelentő játékkal.

ború - utáni J ugoszlávia egyik isten háta mögötti kis települése a helyszín, ahol szövetkezeti elnökként és párttitkárként a partizánbrigádokból reguláris hadsereggé szerveződött, németeket győző katonai erő egyik képviselője regnál. Miközben a psóbák folynak, a csasztuskásított Hamlet alap- helyzetei egyre inkább »rá- csúsznak« a valóságos élet- szituációkra. fedik azokat, elősegítik kibontakozásukat. Igaz. néha a műviség érzetét keltve a nézőben, máskor viszont valóban frappánsan, íróilag jól/kiaknázva a lehetőségeket. (Főként a stílusparódiát adó részekre gondolok itt.)

A hamleti konfliktust itt a hatalmaskodó — buta, korrupt, álveterán — Bukara törvénytelenségei csiholják: hamis vádak alapján börtönbe juttatja Skokity könyvelőt, akinek fiát ez avatja mrdusai »dán királyfivá«. A helyi potentátok és tsz-tagok egyre inkább emlékeztetnek a sha- kespeare-i mű szereplőire, akárcsak Kazantzakisz nagyszerű Akinek meg kell halnia című regényében a passiójáték szereplői a Jézus-törté- net figuráira. Ebben az ötvenes éveket idéző játékban nemcsak személyek, hanem magatartások, mechanizmusok iepleződnek le, vaskos néHasonló elismerés illeti Kiss Istvánt, aki a jutalom.] átéknak beillő Simurina-beszámolót »Omlett királyfiról« sajátos humorral adja elő, ráhangol- va bennünket a darabra. Ol- savsfky Éva ki kapós kocsmá- rosné Gertrudja, noha "kevés beszédű«, mégis érzékelhetően jelen van minden szituációban. Dánffy Sándor mrdusai Polóniusa szintén kitűnően megoldott figura; '& színész érzékeltetni képes azt az íróilag nem tökéletesen kidolgozott helyzetet is, amelybe a népfrontelnök kerül, s vétkesek közt cinkos némává degradálja önmagát. Helyey László játéka örömünkre szolgál; az előadás egyik pillére ő a tanító sze- , rtpében. Tehetséges fiatalokat ismertünk meg ebben a kólós Hamletben: Básti Juli, Beze- rédi Zoltán, Máté Gábor és,a többi színművészeti főiskolás jó játékkal lepett meg bennünket

t

Az előadással egyébként egy, az eddigiektől nagyobb szabású, és országos viszonylatban is jelentős nyári rendezvénysorozat perspektívája rajzolódik ki.

* > Leskő László

Molnár Zoltán