Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-18 / 166. szám

Hasznos a Radar-akció Fiatalok a városért Kitüntetés az ifjúsági brigádnak I Sikeres félév Negyvenezer köbméter kavics a depóban Tények, számok, adatok bi­zonyítják, hogy szép eredmé­nyeket érnek el a KlSZ-saer- vezetek a gazdasági feladatok megoldásában megyénk ké1 városában, Nagyatádon és Sió­fokon. Különösen elismerésre méltó, hogy az pnálló nagy­atádi központi üzemekben, szövetkezetekben j a fiatalok képviselői elmondják vélemé­nyüket a tervek kidolgozása­kor, figyelemmel kísérik a ter­melést, így jól ismerik az ered­ményeket, a gondokat, s tud­ják, mire mozgósítsák a tag­ságot, a KISZ-en kívüli fiata­lokat. Egyre nagyobb a szerepük a KISZ-védnökségeknek. Ezek­ről általában sokat tud. a me­gye lakossága is. Ilyen pél­dául a siófoki Kőolajvezeték­építő Vállalat és a GOV közös védnöksége a£ Adria távveze­ték építése fölött. A Dunántú­li Regionális Vízmű Vállalat sikeresen befejezte a dunaúj­városi víztisztító mű védnök­ségét. Nagyatádon a cérna- gyári rekonstrukció fölött vál­laltak védnökségei A fiatalok Vnegértették a több mint két­százmilliós beruházás fontos­ságát. túlórát vállaltak, kom­munista szombatokat szervez­tek ennek érdekében. A nagy­atádi Komfort Ipari Szövet­kezet fiataljai lakás- és böl­csődeépítést, a Danuvia gyárá­nak KISZ-esei a tőkés expor­tot tartják nagyon) fontos fel­adatuknak. A fiatalok nevelésének ki­tűnő helye a szocialista bri­gád, a KISZ-bizottságok ép­pen ezért szorgalmazzák a részvételüket bennük. A siófo­ki szocialista brigádok két és fél ezer fiatal tagja közül több mint hétszáz KISZ-tag. Nagy­atádon a KISZ-tagok hatvan százaléka tagja e közösségek­nek. Az utóbbi években nőtt az ifjúsági brigádok száma: Siófokon harminckilenc, Nagyatádon harmincnégy te­vékenykedik. Kiemelkedő eredmény, hogy a Kőolajveze­ték-építő Vállalatnál tizennégy ilyen közösség található. A siófokiak büszkék a fiatalok eredményeire. ■ A GOV úgyne­vezett Olajos brigádja például első lett a vállalati verseny- l>en. A Dunántúli Regionális Vízmű Vállalatnál if júsági bri­gád nyerte el a vállalat kiváló brigádja címet, s a KISZ Köz­ponti Bizottsága jubileumi ok­levéllel tüntette ki őket. A nagyatádiak célul tűzték, hogy még több ifjúsági brigádot szerveznek az^ üzérnek ben, s növelik a fiatalok arányát a szocialista brigádokban. Ennek elsősorban az az alapja, hogy jól kialakult a termelési fel­adatok szervezése és megoldá­sa *e közösségekben. Nem ilyen általános részvé­teli forma a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsa, a fiatal agrárszakemberek taná­csa. ahol azonban már műkö­dik, kimutatható a hatása. Sió­fokon három nagyüzemben, egy tsz-ben, Nagyatádon a cérnagyárban található. A cémagyári FMKT sokat tesz például a munkaszervezésért, a, takarékosságért a pontosan kidolgozott pályázataival. A Danuvia nagyatádi gyárában működik a fiatal alkotók kollektívája, tagjai tavaly már több mint százezer forint ér­tékű munkát végeztek. A jó példák hatására a közeljövő­ben megalakul az FMKT a Siófoki Állami Gazdaságban is. A siófoki városi KlSZ-bi- zottság véleménye szerint még mindig nagyok a tartalékok: például érdemes szoros kap­csolatot kialakítani a tudomá­nyos egyesületekkel. E taná­csok abban is segíthetnék, hogy a fiatal szakemberek gyorsabban beilleszkedjenek az üzem életébe. Vedd észre, tedd szóvá, oldd meg — ez a jelszava a KISZ Radar-akciójának. A három legnagyobb siófoki vállalatnál megnyíltak a Radar-irodák. Már eddig is sok hasznos jél- zést adtak a fiatalok az anyag­takarékosságra, a munkaszer­vezésre. a nagy értékű gépek jobb kihasználására. A nagy­atádi tapasztalatok kedvezőek a Radar-akció és a Dolgozz hibátlan u 1 -mozgalom össze­kapcsolásáról. A Danuvia nagyatádi gyárában új sza­bályzatot dolgoznak ki, mert szeretnék, ha a javaslatok útja és elintézésük módja az eddi­ginél mégha tározottabb vol­na. Az úgynevezett kiváló moz­galmak, az Alkotó ifjúság-pá­lyázat eredményesek mindkét városban. Egyre több társa­dalmi munkát végeznek a fia­talok: Nagyatádon évente két­szer mintegy ötszáz fiatal szé­píti a parkokat, a tereket, a siófokiak új játszótereket épí­tettek, s még lehetne sorolni az eredményeket. Érdemes az eddiginél jóval többet beszélni ezekről a pél­damutató tettekről, hiszen ezek újabb felajánlásokra, ön­kéntes munkákra ösztönöznek. U G. Hatalmas hegyekben tornyo­zódik az elszállításig váró só­der a Kavicsbánya - Vállalat gyékényesi üzemében. S noha szüntelenül «indulnak a megra­kott tehergépkocsik, hordják a vasúti vagonokba, szinte nem látszik, hogy a hegyek vala­mivel kiseb bed nének. — Sikeres félévet zártunk, javultak a szállítási föltéte­leink, főként a vasúttal való együttműködésünk igen ered­ményes, a kitermelt mennyi­ség mégse sok. Akkor dolgoz­hatnánk igazán eredményesen, ha az elszállításra váró tarta­lék nem lenne több nyolc-tíz­ezer köbméternél. Így a telje­sítőképességünket nem tudjuk kellően kihasználni — mond­ja RitecJános üzemvezető. A gyekényesi kavicsbánya jövőre ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját. A termelés — kezdetleges körül­mények. között — 1950 már­ciusában indult meg. Akkor évente legföljebb a 300 000 köbmétert ha elérték, az idei tervük viszont 1 millió 250 ezer köbméter. — Június végéig az 570 ezer köbméterhez képest 617 ezer köbmétert termeltünk ki, s a tervezett 630 ezer köbméter helyett 726 ezer köbmétert ér­tékesítettünk — tájékoztat az üzemvezető. A MÁV az év első hat hó­napjában 160 000 tonnával több kavics elszállításához adott kocsit, mint a múlt év első felében. Irány- és forda­vonatokkal szállítják a fontos építkezésekhez a sódert, bár előfordul, hogy a kirakodás késedelmes és a szerelvények nem érkeznek vissza időben, így előadódik időszakos vasúti kocsihiány. Pécsbe. Dombóvár­ra, Kaposvárra, a Balaton- partra, ezenkívül Zalaeger­szegre, Szombathelyre, Szé­kesfehérvárra szállítanak, sőt Szegedre is. Ha elegendő vasúti kocsijuk van, akkor nappal és éjszaka, vasárnap is rakodnak, hogy az építkezések ellátása zavarta­lan legyen. A napi átlagos va­gonberakás 7500 tonna, de volt olyan eset is, amikor 300 vas- ti kocsival összesen 9000 ton­na kavicsot továbbítottak. Ez 7—8 irányvonatot jelent, mert egy-egy ilyen szerelvény 1200 tonnát? szállít él. A kavicsbányában naponta átlagosan 5000 köbméter kavi­csot termelnek ki, ennek nagy részét finomítják, osztályoz­zák. Az idén például egész termelésükből 820 ezer köb­méter lesz mosott, osztályo­zott minőségi kavics, ebből már az első félévben 500 ezer köbmétert értékesítettek. NYÁRON A MELEGEDŐKRŐL Munkahely 5400 dolgozónak Kelendő a konzerv — Milliók munkásszállításra Megyénkben * legnagyobb munkáltató % Somogyi Erdő- es (’afeldolgozó Gazdaság: éves feladatát 5400 dolgozóval oldja meg a Drávától a Balatonig, tizenhat üzemi és egy műszaki erdészetben, két faipari gyáregy­ségben. Gazdálkodási területe meghaladja a 87 ezer hektárt, Februárban a ladi erdészet gyöng,yü6pusztai csemete­kertiében magam is »kitapasz­taltam« az addig csak hírből hallott erdei melegedőt: amíg odabenn tartózkodtunk, a kellemes meleg feledtette a kinti zord időjárást.. A prak­tikus alkalmatosságot »házon beiül«' készítette a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazda­ság. Az. eredetit még 1976-ban a tarsanyi erdészetben tervez­ték, s ezt az akkor bemuta­tott, pótkocsi alvázra szerelt, .tíz-tizenkét dolgozót befogadó' melegedőt fejlesztette tovább a szántódé faházüzern, s 1977-1 ben elkezdték a gyártását. Az j elmúlt két évben több mint'j negyvenei! csináltak, s az idén | újabb tíznek az elkészítésére adni) megbízást a gazdaság a | szántódiáknak. Ezekben az »utazó házak­ban* kézmosásra éppen úgy lehetőség van. mint a kész­ételek és a védőitalok fölme­legítésére és elfogyasztására. Somogybán a fakitermelési munkahelyeket kiVétel nélkül, az erdőművelést területeket pedig 85 százalékban elláthat­ják munkásmelegedőkkel. Ez I az arany jóval kedvezőbb, mint az országos ágazati át­lag, nem beszélve arról a szá­mottevő megtakarításról, ame­lyet azáltal ért el a Sefag, hogy saját kivitelezésben ké­szítette el a szükséges meny- n^iséget, darabonként 35—50 ezer forintért, s nem az or­szágos bemutatón látott, igen­csak költséges gyártmányt vá­sárolta meg egyenként 200 ezer forintért. — A megtakarított pénzt ugyancsak szociális kiadások­ra fordítja gazdaságunk. így érhettek ei, hogy az ötödik ötéves tervben előirápyzott la­kásépítést például az elmúlt három évben időarányosan csaknem 158, a gyermekintéz­mények támogatását 115 szá­zalékra teljesíthettük, és még egy sor túlteljesítésre futotta. Puskás Zoltán, a Sefag vál­lalati szakszervezeti bizottsá­gának titkára a gazdaság szo­ciálpolitikai tevékenységéről szólva említette a munkásme- Iegédök példáját. * Csaknem ISI millió forintot fordítanak — a különböző alapok, illet­ve a termelési költség terhéi-e — olyan célokra, amelyeknek megvalósítása több mint öt­ezer dolgosa erdekt, $ azt a gondoskodást közvetlenül ér­zékelik élet- es munkakörül­ményeik állandó javulásában. Felsorolni is nehéz lenne e támogatások jogcímeit, hiszen a munka- és egyenruha-ellá­tástól a vállalati üdültetésig t az üzemi étkeztetés anyagi ! támogatásáról a lakásépítés i segítéséig sok minden megta­lálható. — A szociális terv készíté­sekor mindenekelőtt gazdasá­gunknak azt a sajátosságát vettük figyelembe, hogy a Szabadtéri munkahelyek szá­ma egy-egy évben jóval meg­haladja a- kétezret. Ezek re a helyekre hatvan-nyolcvan helységből szállítjuk a dol­gozókat. Egy-egy1 munkahe­lyen általában nem dolgozik több 3—5 embernél, a róluk való gondoskodás azonban ép­pen olyan fontos, mintha tö­megről volna szó. A munkás- szállításra tavaly több min! 11,6 millió forintot költöttünk. Azt is megtudtuk, hogy egy­re kedve’ tebb a készételek — konzeroek fogyasztása a mun­kahelyeken. Az ilyen étkezés­hez. öt forint térítést ad a gazdaság, így az üzemi ét- j kezes szociális költsége ebben j a tervidőszakban több mint 5.7 millió -forintot lesz ki. A | gyermekintézmények és a_ln-j kásepítés támogatásával há- ' rom. év elmúltával már jóval I előbbre tartanak, mint ameny-) nyit az ötéves terv teljes idő­szakára előirányoztak. Több tekintetben — így a személyszállításban, az üzemi étkeztetésben, a munkásmeie- gedőkkel való ellátottságbarí — a Sefag-nál kedvezőbb a kép, mint az országos ágazati átlag. Ebben közrejátszik az is, hogy noha most először van öl évre szóló szociális ter­ve a gazdaságnak, az ország többi erdő- és fafeldolgozó gazdasága közüli mégis első­ként a somogyiak adták ki a tervet a gazdálkodó egysé­geknek. Gondot okoz egyelő- le a védőruhák és -eszközök gyenge minősége: kifogásol­ják a méreteket és azt, hogy időszakonként nehézkes a be­szerzés, nem egységes a gyár­fás és a forgalmazás. Messzire jutottunk attól az időszaktól, amikor az erdei munkások alatt szinte kizá­rólag favágókat értettünk. És igencsak távoli az az idő, ami­kor a dolgozók támogatása ennél az ágazatnál kimerült a természetbeni juttatásokban: az illetményfában és az illet- ményföldben. a szolgálati la­kásban, az ingyenes erdész- és vasutasegyenruhában, az ál­lattartás támogatásában, a ke­nyérgabona juttatásában. Munkásszállítás, bérelt mun­kásszállás, üzemi 'étkeztetés, a Vállalati és tanácsi gyermek­intézmények anyagi támogatá­sa. ösztöndíjak, oktatási költ­ségek. üdültél és. lakásépítési kölcsön — és folytathatnánk a sort a béren kívüli juttatá­sok különféle formáival, ame­lyekkel ma találkozhatunk a Sefag-nál. Három év alatt több mint 94 milliót tett ki ezek összértéke, s ezrek látják hasznát. Herpesz Ferenc Lángolni szabad! S zavunk hitele és hatása foglalkoztat. Nem abbéi a cinikus megjegyzésből kiindulva, hogy -Mondd csak a magadét, lei figyel oda?-, hanem amiatt ag­gódva, hogy megtérül-e a befektetett energia? Azaz eljut-e mindenkihez, amit mondunk, úgy mondjuk-e, hogy hitele minden kétséget kizár; s hatása érződik a gondoltadéi­ban, a cselekvésben, mindennapi tetteinkben? Töprengésem vezetett el a címben foglalt lehetőség megfogalmazásáig: lángolni szabad! Akkor miért nem lángolunk? A lánaílás tüzet, lelkesedést, odaadást és akarást fejez ki. Akkor miért nem lángolunk? A tűz perzsel és éget; fényt ad és világít; a sötétségben is biztos célt és utat mutat. Akkor miért nem lángolunk? Nem volna bennünk gerjesztő erő? Nincs lán­golásra késztető eszmei fuvallat? Kovakő kellene vagy Irinyi találmánya a hiánycikk^, Nem, nem erről van szó! Szavunk hatása marad el néha, s ebben nem a befogadót hanem a közvetített szó érzelmi töltésének hiánya a ludas. Nem egyszerűen a közömbösségről akarok beszélni, hi­szen a közömbösségnek is oka van. A gondolatot próbálom követni, amely mindig tisztán és jó szándékúan jön vala­honnan (mondani szokás, hogy -felülről-), és ezernyi átté­telen bukdácsolva oly sokszor eltompul, kifacsartan jut tovább; tarajos hullámhoz hasonlithatóan, amely nemcsak a partot ostromolhatja, hanem vissza — azaz ellenkező irányba — is fordulhat. A tájékoztatás szinte végtelen lán­colat. s a láncszemek — úgy érzem — igen gyakran sza- kadozottak. Mitől? Sok oka lehet. Mindenekelőtt egy alap­jaiban rnegrendithetetlen igazság túlhangsúlyozása miat*. Eszménk a meggyőződés világ nézett. amelyben a hitnek (az eszmébe vetett, hitnek) nem sok szerepet osztottunk. Pedig ezért a világnézetért milliók lelkesedtek valaha, hittek benne, érzelmileg is azonosultak, nemcsak egyetér­tettek vele — a fogalom -kinyilatkoztatásának- szintjén. Nem a »hőskor« nosztalgiája, visszaimédása mondatja ve­lem e tépveket, Csupán a tapasztalat. Mert a szavak ér­zelmi töltése hiányzik manapság, s az a furcsa, hogy ezt éppen rt meggyőződés indukálhatná... Mai kifejezéssel élve az emberek — mondhatunk, amit akarunk — nem mindig -veszik « lapot-., Azaz meghall­gatják, elolvassák az »igét«, és lepereg róluk; látszólag figyelnek, bólintanak, tapsolnak is néha. de mit ér a külső megnyilvánulás, ha nem térül meg a tettekben, a hétköz­napok öröm- és gondteli zuhatagúban? El tudjuk-e fogad­tatni a politika igazságait; el tudjuk-e hitetni a valóság helyzetértékeléséi,, napjaink törekvéseinek nélkülözhetet­lenségét, ha a hivatalnok bürokratanyelv örökösen ismét­lődő sémáiba ágyazzuk őket; ha szavunkból kiveszik a szenvedély, a nyilvános gyötrődés kínja; a lelkesedés nem­csak szövegben kifejeződő, hanem az arcról, a szempárból sugárzó igézete, az érzelmi kötődés ahhoz, amit jónak, igaznak és ' követendőnek tartunk? De mi mondjuk a ma­gunkét. Megtérül-e a befektetett energia? Az. alapkérdésekben természetesen nem lehetnek két­ségeink. Ezt gyakran deklaráljuk is: rend, nyugalom, ki­egyensúlyozott élet van nálunk; magunk teremtettük, jog­gal lehetünk büszkék rá. Mégis, amikor nehézségeink van­nak (ezekét sem csak kívülről osztották ránk), amikor újabb -hegygerinceket- ostromolunk; amikor önnön hibáink­ra, gyengeségeinkre utaló , megjegyzéseket teszünk, amikor a szó gyakrán elszáll a fülek mellett, mintha napjainkban már senki sem tudná — vagy nem. akarná — felöltem ön­maga ingét. „ M iért? A befogadók millióinak -vevőkészülékében- vsn a hiba, vagy a tájékoztató »adókészüléké­ben«, azaz' hitében, elkötelezettségében, érzelmi azonosulásában? Nem valamiféle »tyúk—tojás vita-, ez, hogy mi volt előbb... Valaminek mindig el keil hangoznia ahhoz, hogy az emberek véleményt alkossanak. És nem mindegy, hogy milyen töltéssel hangzanak el társadalmi igazságaink . .. Ismerek embereket, mondhatnám, emberek sokaságát, akik edzett üleppel végigülnék minden fórumot. Arcul: kö­zöm bős,. kezük firkálásra mozdul, de le nem írnának sem­mit abból, ami továbbításra érdemes. Elgondolkoztató. Végtére is, ha figyelni kényszerül az elme — magamról tudom —, mozdulatlanná merevedik a kéz, hiszen a to­vábbadás kényszerével az agysejtek rögzítik azt, ami nemcsak ránk, hanem másokra is, mindenkire tartozik. Ehhez viszont nem elég az ismételgetés, az örökös séma! Új megközelítésben, szenvedéllyel, a szavak érzelmi tölté­sétől is hitelesen kell közvetíteni a gondolatokat Mert hi­szen ereznem kell (ereznem kellene), hogy aki mond va­lamit, az hisz is benne; az tudja, hogy igaz; az lelkesedik érte és azonosul vele. Nem hiszem ugyanis, hogy a mi tár­sadalmunk a »papagájok« korszaka. Nem hiszem, hogy a célt, a törekvést, az elhatározást, a központi akaratot csak. azonos szavakkal, a tévedhetetlenség érzetét mímelő máso­lással lehet leírni, elmondani, továbbítani a különböző kö­zösségeknek. Miért félünk az eredeti meglzözelitéstöl, a gondolatok egyéni kibontásától? Miért tagadjuk, hogy szív is van a világon, nemesik ész... Miért nem merünk, miért nem tudunk lángolni a szó nemes értelmében? Hiszen lán­golni szabad! És lángolás nélkül nincs forradalom. Kétség­be vonja-e valaki, hogy a forradalom korszakát éljük...? Megvallom, néha az az érzésem, mintha mindenáron ki akarnánk oktatni az embereket, pedig ök nem buták és nem fölkészületlenek. Megkockáztatom: gyakran még iga- zabbak is sok »igazmondónál«, hiszen tetteik fejezik ki ál­láspontjukat. Nincs és nem volt mit elfelejteniük: a gyöt­rő és kizsákmányolt munka világából jöttek a felszabadult alkotás világába. Tudják, hogy a változás nem csupán a fogalmak, hanem a lényeg, az életérzés változása. Joggal követelik u költő szavaival: -Több kell, az érzelem...- S ez a legegyszerűbben gondolkodó ember belső világából éppúgy nem hiányozhat, mint a legmagasabb műveltségű emberekéből, j-iiszen csak az érzelmi azonosulás óvhat meg a közömbösségtől. (Ha igaz — és miért ne lenne igaz — az'a megállapítás, miszerint a közömbösség nem más, mint az érzelmi azonosulás teljes hiánya!) \ Szabad-e látnom a tényközlő arcán, hogy semmi köze. ahhoz, amit mond? Észreveheti-e a gyermek, hogy nevelő­tanára -szöveget mond- és nem a saját véleményét? Le- het-e hitele a szónak — holott világnézetünk az állandó mozgás, változás »hitvallója« —, ha hetenként, havonta mást és mást mondunk ugyanarról a jelenségről, vagy a jelenség megmagyarázásának módszerbeli követelményei­ről? Nem irtja-e ki az emberekből a cselekvést igencsak befolyásoló érzelmi momentumokat, ha mindent deheroizá- lunk? És folytathatnám tovább a kérdéseket, amelyek csu­pán arra keresnek választ: mi az oka. hogy nincs kellő hatása az írásnak, a szónak; s hogy mi idéz elő közömbös­séget és befelé fordulást. , L ehet, hogy gyerekes gondolat, mégis elmondom. Mi­lyen nagy kár, hogy a tömegéneklés például las­san kiveszik a gyakorlatunkból. Hányán nem tud­ják a Himnuszt, az 1 nternacionálét, a Szózatot! Miért jó. hogy eluralkodott a gépzene, s az ünnepi beszédekben megemlékezésekben a -gépi- klisé, a másokat ismétlő zsargon. Nem merünk vagy nem tudunk újat mondani? Nem. tudunk, vagy nem is akarunk hatni az érzelmekre? Pedig az érzelem cselekvést meghatározó’ — vagy leg­alábbis befolyásoló — tényező. És lángolni szabad! De tű­zet szítani, lángolni csak az értelmileg és érzelmileg egyaránt gazdag emberek tudnak. Jávori Búid I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom