Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-15 / 164. szám

S űrűn és egykedvűen kattognak a vonatke- rekek. Sűrűn, mint ahogy a hó hull, és oly hide­gen. A kupéban csak ketten ülnek. Egy húszegynéhány éves fiatalember, és egy mo­gorva, ősz szakállú, órák óta könyvet bújó idősebb férfi. Nagy robajjal csapódik ki az ajtó. — Kérem az útleveleket! — szól a határőr. Az idősebb férfi készsége- • sen kezébe nyomja az ira­tait. — Köszönöm, rendben. A fiatalember is átnyújtja az útlevelét. Per- -----------------­ce kig némaság, csalt a kerekek kattognak. % — Keresztés József — be­tűzi lassan, hangosan a nevet a határőr, és felkapja a fe­jét: — Csak nem... ? — De, én'vagyok. — Kérem, ez az útlevél már nem érvényes. Velem kell jönnie! — Mehetünk — mondja a fiatalember. Szedi a bőröndjét, s enge­delmesen követi a határőrt, akihez időközben még két társa csatlakozott. Súgnak- búgnak előtte, de nem törő­dik velük. Amikor az edző az öltöző­ben kisztotta a személyenkén­ti feladatokat, a szíve össze­szorult. Élete első nemzetkö­zi kupamérkőzésére készült, s mindjárt külföldön, az ellen- * fél oroszlánbarlangjában. Alig tudott figyelni az edzője sza­vaira. Csak annyi ragadt meg benne, hogy ő a beállós, s legfontosabb feladata az el­lenfél leggólerősebb csatár­jának — egy új csillagnak — a megakadályozása a gólszer­zőben. Hogy is hívják a fiút? Valami Kirschen, ö is csak mostanában került be a csa­patba, de a hét találkozón, melyet az első ligában ját­szott, már tizenkét gólt lőtt. Így tulajdonképpen két újonc kerül szembe egymással a né­gyes .döntőbe jutásért vívott találkozón. Ez lesz az első mérkőzés, melyet majd ott­hon, két hét múlva a buda­pesti visszavágó követ. Gondosan simogatta a sportszárat, hogy jól feszül­jön, s egyetlen ránc se legyen rajta. Mielőtt kilépett az öl­tözőből, még egyszer ellen­őrizte a szerelését, hiszen nem mindegy, hogyan jele­nik meg a két ország tv-nézői és a szurkolók előtt. A bemelegítést közösen vé­gezték a csapatkapitány irá­nyításával. Ügy hajtott, hogy átessen a holtponton, s a mérkőzést már teljes készen­létben kezdhesse meg. A gim­nasztika után jó pár rövid sprintet futott. A forduláso­kat, a hirtelen* irányváltozta­tásokat gyakorolta, majd a iovaglóizmait mozgatta, ne­hogy a becsúszásoknál meg­húzódjanak. A bírókkal az élen vonul­tak ki a stadion zöld gyepére. Izgalmában az ellenfélből csak annyit látott, hogy gyö­nyörű, kék-fehér Puma-sze­relésben vannak. Amikor kö­zépen felsorakoztak, gyomra összeszorulf, s szerette volna, ha még nem kezdődik el a mérkőzés. Nézett, nézett, de mintha elvesztette volna a látását, dsupán elmosódó ala- . kokat látott a pályán helyez­kedni. Csak akkor tisztult le teljesen a látása, amikor a 10-es számú ellenfél a közéD- kezdés után melléje került, és köszöntötte: • — Szervusz, Jocő! Ő csodálkozva és döbbenten meredt rá, s meglepetésében kitárta a karját, összeborul- tak, megcsókolták egymást. Közben a labda már elindult kilencven perces útjára. Tár­saik, akik a közelükben vol­tak, értetlenül bámulták ,a je­lenetet. — A bátyám —• magyaráz­ta a közelben állóknak, akik ettől csak még jobban elké­pedtek. , Igen, Jóska bátyja volt a 10-es számú ellenfél, az új csillag, akit épp neki kellett fognia, és megakadályoznia a gólszerzésben. Feri két évvel azelőtt disszidált, egy társas- utazás alkalmával maradt nyugaton. Haza csak ritkán küldött életjelet. Legutóbbi levelében említette, hogy a régi egyesületétől megválik, és úáhoa szerződik, de &em ■ ctú.,, „,.4 . - ' írta meg az új neonét. S lám, most épp a pályán iJ^int el­lenfelek találkoznak. Nagy iramú mérkőzés volt. Már harminc perce folyt a találkozó, de gól nem esett. Feri alig ért a labdához, mi­vel JÓ6ka minden erővel igye­kezett előle kipöckölni, elfe­jelni, elkotorni a labdát, s ez jórészt sikerült is. A félidő vége felé, amikor éppen egy­más mellett futottak, s a kö­Az egyetlen út zelükben nem volt magyar játékos, Feri odasúgta testvé­rének. — Akarok veled ’ beszélni. De addig is, ne strapáid ma­gad a játékban annyira! Jocő harmadik érzékszervé­vel egyből ráérzett, hogy a bátyja mit forgathat a fejé­ben. Bizonyára azt szeretné, ^ia ő is kint maradna. Persze, az előzetes bizalom mellé bi­zonyára az sem ártana, ha engedné a bátyját gólt lőni. Letelt az első félidő. Befe­lé menet egy kissé lemarad­tak a többiektől. — Jocő! Maradj itt kint! Garantálok neked ide egy szerződést. Profi lehetsz, s ha ketten közösen összefogunk, sokkal könnyebb boldogulhat­nánk! Itt van pénz a fociban, s néhány év alatt megszed­het jüty magunkat annyira, hogy egész életünk végéig elég lesz! Jocő hallgatagon bandukolt a bátyjá mellett, s az öltöző előtt csak ennyit mondott: — A szünetben gondolko­zom rajta. Az öltözőben már elterjedt a híre, hogy az ellenfele a test- vérhátyja. Amikor belépett, elcsöndesedtek a täfisak, s a szemekben mindenütt kérdé­sek bújtak meg. Az edző a terem közepén állt. Mutatta, hogy üljön le. Miután mind­annyian letelepedtek, megszó­lalt: — Jóska! Hallom, hogy a bátyja az ellenfele. — Igen, én is most tudtam csak meg, hogy épp ebben a csapatban focizik. — Vállalja a további küz­delmet? — kérdezte az edző, s hangjában érződött a bi­zonytalanság. — Mester! Ha eddig megfe­leltem, s nem szándékozik lecserélni, akkor vállalom! — De arra kérem — távol álljon tőlem a gyanúsítgatás —, hogy ha nem biztos saját magában, inkább mondja meg! A fiú lehajtott fejjél, ma­gába xnélyedve gondolkodott pár pillanatig, majd elszán­tan kijelentette: — Én vállalom a további játékot! Amit lehet, megte­szek a győzelemért, ha ön pályára küld. Az edző vívódott. Homlo­kát ráncolta,. s szemmel lát­hatóan nem tudta, mitévő le­gyen. Végül nagy lélegzetet véve kínyögte: — Kendben van! Mi vala­mennyien bízunk magában! Az összeállítás nem változik. Megkezdődött a második félidő. Egy alkalmas pillanat­ban. Feri megkérdezte: — Na, hogy döntöttél? — Nem maradok leint! Feri elkomorodott, de nem szólt egy szót sem. Tudta, hogy öccse régebben is ma­kacs gyerek volt, s ami mel­lett letette egyszer a voksot, azt csak nágy ritkán változ­tatta meg. Dúlt a küzdelem. Az ellen­fél középpályásai hozták fel a labdát. A 6-os hosszan ló­dította a balszélsőt. Az apró termetű, fürge 11-es mégira- mödott, hátvédje lemaradt. Az alapvonalhoz érve maga­san beadta a labdát. ,/Vz el­lenfél 8-asa magasra felugor­va fejelte le a 11-es pontra. Feri mint a villám, kitört a hátvédek gyűrűjéből, s meg­szerezte a labdát. Már csak a kapussal állt szemben. Az kétségbeesve vetődött ki elé. Egy visszahúzás, egy oldal­csel, s már csak a kapu az ellenfél — amikor mintegy három méterről becsúszva, a levegőben úszva érkezett Jo- có. Lendült Feri lába, de már csak az öccse cipőjét találta telibe. Nagy csattanás, s egy­másra zuhant a két test. A labda pedig gurult — az alap­vonalon túlra. Felhördült a közönség, rohantak a társak. A két testvér fájdalmas arc­cal tápászkodott fel. Lábukat húzták, bicegtek, de a szöglet beívelésekor már újra rajtol­tak a labdára. Űjabb tíz perc telt el. Feri hátrahúzódott a középpályá­ra, s ott igyekezett labdát sze­rezni. Sikerült is neki, s meg­indult a magyar kapu felé. Egy csel, majd még egy, már csak Jocő áll az útjában. Amikor épp becsúszna, Feri áthúzza a lába — .........— között a • lab­d át, s rohan tovább a kapu felé. Beér a ti­zenhatoson belülre, amikor __________ újra érkezik "~——— Jocó. Csattan­nak a cipők és a csontok. Feri felüvölt. Ro- harf az orvos, az edző. Jocó ijedt arccal térdel a bátyja mellett, akinek sípcsontján felszakadt a hús, s a sebből ömlik a vér. Mentő sziréná­zik, hordagyat hoznajt, s vi­szik a sebesültet. Jocó cserét kér. Bevonul az öltözőbe, s ott hallja a kö­zönség hangqs üdvrivalgását, amellyel iinnfeplik a gólt, me­lyet a 11-esből lőttek a ha­zaiak. Amikor a csapat csapzottan megérkezik az öltözőbe, Jocó már nincs bep.t. Keresik min­denfelé, de nem találják. Csak egy kis papírcetli hever a padra dobva: Ne haragud­jatok., nßmy tehetek mást! Még két órát várnak rá az öltözőben, aztán elindul az autóbusz a repülőtér felé, hogy hazatérjenek. Fél év múlva az első ligás nyugati csapatnak új sztárja van. Egy gyors, robbanékony és rendkívül kemény beállós, aki gyakori támadásszövéssel is veszélyezteti az ellenfelek kapuját. Keresztesnek hívják, de a közönség csak Kristinek becézi. Ügy hírlik, hogy ő tá­mogatja a bátyját, Kirschent is, akit meg kellett operálni, s teljes felépüléséhez legalább egy év szükséges. Az egyéves szerződés teg­nap járt le. Pénzét a bátyjá­nak adta, s csak annyit tar­tott magánál, amennyibe az útiköltség és néhány apróbb ajándék került. Felült a vo­natra. Monoton egykedvűséggel kattognak a kerekek — haza­felé! Gyarmati László Műgyűjtő tárlata Pénteken délután, a ka­posvári Somogyi Képtárban megnyílt a dr, Rácz István műgyűjtő anyagából rende­zett kiállítás. A tavalyi nyá-. ri, veszprémi 'bemutató után. a szülőváros adott otthont most a tárlatiiak. A hetven alkotásból álló gyűjtemény a XX. századi magyar klasz- szikusok mellett magában foglalja a mai fiatal tehetsé­gek műveit is. Az első képet 1953-ban vásárolta dr. Rácz István. Rudnay Gyula honi tájképe nyerte meg tetszését, majd Egry József felé fordult a figyelme. N emcsak képeit gyűjtötte, hanem elmélyül- ten foglalkozott művészeté­vel is. Nyolc tanulmányt je­lentetett meg róla, s egy le- vélválagatást tett közzé. Gu- lácsy Lajos, majd Nagy Ist­ván képeivel gazdagította tovább a gyűjteményét. Nagy István hat képéből ötöt hozott el Kaposvárra. Vajda. Lajoson keresztül ve­zetett azi út Bálint Endre fesztészetéhez. Az 1960-as évek elején Franciaország­ból hazatért Bálint Endre kint, majd kinti élményei alapján készült táblaképeit gyűjtötte össze dr. Rácz István. Ezek közül kiemel- kédő jelentőségű a Honvágy című festmény, mely jelen­tős helyet foglal el a festő művészetében. A műgyűjtő fölkérésére festette az an­gyalos képet. A hazai műgyűjtők közül elsőként kezdte megvásárolni Országh Lili képeit. A fia­talok között is keresi a ki­emelkedő tehetségű művésze­ket, Dienes Gábor és Nagy Gábor jelentős helyet ka­pott a gyűjteményben. Ke­rékgyártó István, a naiv mű­vészet kiváló ismerője taná­ri . csókkal segítette a gyűjte­mény további gazdagítását;. Orbán István és Nagy Ká­roly faragók anyagából vá­sárolt művek szerepelnek a kaposvári kiállításon. A fia­tal keramikus nemzedéket Geszler Mária képviseli: ör­mény élmények hatására született alkotásait láthatjuk a Somogyi Képtárban. Bor­sos Miklós és Varga Imre egy plasztikája egészíti ki a látnivalót. Nemcsak a művek beszél­nek. Áz alkotások kifejezik dr. Rácz István érdeklődé­sét, egyéniségének vonásait tükrözik. A műgyűjtő és gyűjteménye szorosan kap­csolódnak egymáshoz. H. B. Nagy István: Karám félen A mészégető Thomas Bernhard regényérőI A bűntény egy »sivár mész­égetőben történt, távol a falutól Konrad, egy görcsö­sen, rögeszmésen tudomá- * nyos teljesítményekre törek­vő féldilettáns, több kara­bélylövéssel megölte régóta nyomorék feleségét. A rend­őrség — és a világhírű osztrák író — a csekély számú barát és ismerős ki­faggatásával igyekszik fényt deríteni a bestiális gyilkos­ság előzményeire.'' A vallo­másokból kiderül: Konrad valójában saját tudományos kudarcai miatt állt bosz- szút vizsgálódásainak .szen­vedő alanyán, a mozgáskép-. télén asszonyon. . , A cselekmény vázlata szabványos »krimit« is sej­tethetne, akár jónéhány Shakesf eare-dráma, Sten­dhal- és Dosztojevszkij-re- gény egy-két mondatba ösz- szesűrített »sztorija«. Tho­mas Barnhard azonban, mél­tóan a világirodalom emlí­tett nagyjaihoz és saiát hon­fitárs-elődeihez, Musilhoz, Canettihez és George Saiko- hoz, egy ijesztően hiteles, és önmagunk legrejtettebb, leg­aljasabb énjének felismeré­sére késztető lélektani re­gényt komponált a szpkvá- nyosnak látszó históriából, egy kátyúba jutott házasság tényeiből. Üj gondolatokkal, szempontokkal »megtűzdel­ve« tér itt vissza a modem irodalomból és pszichológiá­ból jól ismert téma: két ön­álló, egymáshoz alkalmaz­kodni nem képes személyi­ség házassági pokoljárása, iátszatkompromísszumal és tragédiája. Az alapképletet sok-sok válóperes tárgyalás jegyző­könyveiből is kiolvashat­nánk. A fokozott munkatel­jesítményekre — zömmel in­tellektuális produktumokra • — törekvő férj nyűgnek ér­zi hagyományosabb életfelfo­gásúj kevésbé a munkasike­rekre összpontosító feleségét és szabadulni szeretne tőle.« Még énmaga akaratgyenge­ségét is neje rovására írja, akit teljesen a hallásról ké­szítendő dolgozatának évti­zedek óta »érlelődő« terv*e foglal el, s magánéletét is annak rendeli alá. Beléúnva a külföldi utazásokba, saját hazája szépségeibe, # rozzant mészégetőt vásárol egy kiet­len tájon, és naphosszait »halláspróbákat«’ végeztet tehetetlen, de az ő tragiko­mikus sorsát józanul szemlé­lő feleségével. S amikor ki­derül, hogy a dolgozatból semmi sem lesz, a bűnbakká nyilvánított asszonynak meg kell halnia. Nemcsak egy elvetélt frigy regénye tehát A mészégető, de egy monománia történe­te is, egy msradandóság- vágy kudarcáé is. A Bern- hard által föltett kérdések — szabad-e »rátelepednünk« feleségünk. családtagjaink személyiségére érvényesü­lési vágyunkkal vagy »mun­kamániánkkal«, illetőleg . szabad-e kicsinyes kedvtelé­seinknek, ötleteinknek, min­dennapi »hisztijeinknek« fel­áldozni hozzátartozóink ki­bontakozási vágyát — tel jesít- ményekre orientált világunk­ban különösen időszerűek. Amint a könyvnek az alk<> . tás folyamatát ecsetelő, nem ritkán gúnyoros esszébetétei is. Mert mi »rímelhetne« jobban a mi kollektív szeL lemi elbizonytalanodá­sunkra, csekélyke tudásurik miatt keletkezett kétségbe­esésünkre, mint a főszerep­lő dilemmája: egy, a hallás lényegét összefoglaló mun­ka elkészítéséhez orvos-ant­ropológusnak, lélekbúvár­nak, muzsikusnak is kellene lennie... Vagyis: A mészége­tő nemcsak a modem házas,- ságf s az alkotói lélektan, de az információzuhatag és a feldolgozhatatlan tudásanyag következményeként keletkező dilettantizmus regénye is? Mint remek lélekelemző alko­tásba, mindez belemagyaráz­ható — és mindennek az el­lenkezője is ... Bernhard, a lélek abszurditásainak ragyo­gó ismerője, »halálbiztosan« kerül el minden sematizáló kinyilatkoztatást. A Magvető kiadó Világ­könyvtár-sorozatában meg­jelent művet Tandori Dezső magyarította. Az egyes szám harmadik személyű grandió­zus monológ mondataival, közbeékelt mellékmondatai, minduntalan felbukkanó szövegrész-vezérmotívumok és stílussziporkák ugyan­olyan magas színvonalúak, ugyanolyan élvezetesek, mint Tandori Deziső korábbi Mu­sil, Egon Erwin Kisch és Kafka-fordításai. A német nyelv nehézkes mondotém't- ményei gyakran szinte köny- nyed csevegéssé váltak a fantasztikusan termékeny és ötletes műfordító keze alatt. L. A. ßencze József APÁM Keveset ölel meg. Gyöngyöket sír az én apám, Szeretne még élni. A táj felett lebegő hó festi be képét. Vacog a bánat kék szája szélén. Csoszog, papucsán láncokat csörget. Didereg szomjas árva ■ avarján ... Kérne engedelmel s kőpárnára dermed. Örök az ő rangja életindító, legyek mindig fia, , hírét nagyobbító, sose szomorító, s fájdalmai jussán világot hódító. Szirmay Endre Engesztelő Nap szülte a fényességet, fényesség a "békességet, békesség a világokat, sétálgató csillagokat, a csillag szült arany kendert, arany kender szegény embert, szegény ember szép éneket, a 6zép ének szerelmeket, a szerelmek igaz békét, szívünk, lelkünk fényességét.­Barna Margit BARTÓKIÁNA Hej legények, ' Szép legényekí Szelet vető Sziklaszólító' Szép hangú Legények! Száz szelet már Elvetettetek Hej, legények, > ■ Hidegek, Sírban fekvő Legények! Szeleket már Vetettetek Viharotok Jaj, most Kavarog Recsegnek a Szikla-harangok, Szép hangú Legények! Varga Imre: Radnóti

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom