Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-15 / 164. szám
Kőröshegyi Cantus s Orgona bajok A boltok előtt nincsenek kocsmák Egy üveg sör ötszáz jorint \ Lám, a nyaralók sem 'érik be mindig a napozás, a fürdés, a szerelem és a sörözés örömeivel, és — mint a balatoni kulturális rendezvények eddigi látogatottsóigi »mutatói« bizonyítják — egyre többen vélekednek úgy, hogy a szabadságidőhöz a szellemi élményszerzés is hozzá tartozik. E felfogás megerősödését igazolták pénteken este azok a turisták, akik százával ruccantak át a partról Kőröshegyre. dacoltak a vészjóslóan gyülekező felhőkkel, és vállalták a sorbaállás, a tolongás kényelmetlenségeit, hogy meghallgathassák Lehotka Gábor orgonaműVész és a , kaposvári KISZÖV Vikár Béla vegyes karának hangversenyét a nevezetes műemlék templomban. A műsor, mint a Cantus Pannonicus-koncerteken általában, most is az áhítat szellemében ■ fogant, illően a környezet Hangulatához. Ez a »vezérfonal« kötötte össze a reneszánsz, a barokk, a romantikus és a huszadik században keletkezett alkotásod kát, ez fogta össze a fél évezredet átölelő repertoárt, melyben a legkülönbözőbb felkészültségű, ízlésű hallgatók egyaránt örömet találhattak. lemzőbb vonása ezen az estén a ridegség, a szenvtelertség volt, mindez persze a technikai tökély színvonalán. Motorikus tempói, braVúrmegoldá- sai csodálatot keltettek Bach Esz-dúr prelúdiumának, majd F-dúr toccatájának és fúgájának interpretálásában, s Mendelssohn barokk hangulatot visszaidéző, másutt vadromantikusán fellengzős D-dúr szonátájának előadása is jogosan aratott sikert. Igazán szép, érzelemgazdag pillanatokból azonban módfelett kevés jutott a templomot zsúfolásig megtöltő közönségnek az Esz-dúr prelúdiumot követő fúgában. Modern orgonairodalmunkból Fikéthy Tibor korrekt epigon izmussal megkomponált, semmitmondó kompozíciója adott étvágy- csökkentő ízelítőt. Jóval több illúziót keltett a Vikár-kórüs szereplése. Zákányt Zsolt karnagy, a csiszolt összhangzások, szép színek kikeverésének »nagymestere«, az együttes. repertoárjának szinte teljes keresztmetszetét adta a válogatással. Az már a szakrális jellegből adódó szükségszerűség, hogy a Palestrina-, Schütz- és Kodály-darabok- ban egyaránt a harmónia kerül előtérbe, a ritmusok mindegyikben viszonylag szabadon kezelhetők. Zákányt élt ezzel a ritmusszabadsággal, ezáltal is lehetőséget teremtve a si- mogatóan szép hangzás kibontakoztatására. Törekvését csupán Kodály Ádventi énekének néhány ütemében- hiúsította meg az altszólam »kihagyása«, s a Rameau-kompozícióban a szoprán egy-két »hamissága«, és Palestrina Gloria című művének bemutatásakor azonban teljes fényében tünplököUt a kiváló énekkar valamennyi •erénye: a kidolgozottság, az érzékenység, a tudatosság. Bárdos Lajosnak Kölcsey versére« komponált műve, Á földhöz, a legkényesebb igényeket is kielégítette ebben a tolmácsolásban. Mindenekelőtt a szoprán zavartalanul’ tiszta dalia;rávezetését és a basszus »szellős«, hajlékony éneklését éreztük meggyőzőnek. E szereplésével a Vikár-kórus jóival töblb volt, mint az Európa- hírű orgonaművész »egyenrangú partnere«. 'A technikai tökéletesség csodálatát Lehotka Gábor idézte elő bennünk, a muzsikálás őszinteségéért, érzelemgazdagságáért, élményszerűségéért a kaposvári dalosoknak kell hálásnak lennünk. L. A. A május el.sejéh éleibe lépett tanácsi rendelet előírja, ho- y tilos az italozás a város boltjai előtt, a parkokban, a köztereken. Döntő lépés volt ez, hiszen a rendőrségnek .így lehetősége nyílt rá, hogy helyszíni bírságot szabjon ki, vagy szabálysértési eljárást indítson azok ellen, akik a rendeietet megszegik.. Tény. hogy városunk már kezdett egy nagy, nyilvános .italbolthoz hasonlítani. A boltok előtt, az utcákon, tereken lépten-nypmon iszogató emberekbe botlott a járókelő, azzal is számolva, hogy az ivók esetleg belekötnek. Az idegenek nem alkottak jó véleményt Kaposvárról, amikor ilyennel találkoztak. A rendelet életbelépése óta több mint két hónap telt el. Vajon változott-e a kép, nem tekintik-e a boltok előtti utcaszakaszokat kerthelyiségnek ? Vajon sikerül-e gátat vetni az ilyen italozásnak. Fotóriporter kollégámmal a napokban Kaposvár utcáit jártuk, és örömmel állapítottuk meg, hogy nincs mit lencsevégre kapni. Csupán egy esetben kattant a fényképezőgép, csütörtökön délután, a cseri park melletti ABC-áru- háznál. Három férfi itta a sört, a fal mellé tett kuka közelében. Senki nem szólt nekik. A boltból pem lehet odalátni. Ez azonban nem" jelenti azt, hogy ez az egy eset fordult elő Kaposváron. Tény, hogy jóval ritkábban találkozhatunk ilyesmivel, különösen a nagy építkezések közelében levő boltok, italboltok ■ körnj'ékén, ám azért még nincs minden rendben. Mert az ivók — ha a bolt előtt nem fogyaszthatják a szeszt, mivel a boltvezető rájuk szól — egy kicsit távolabb mennek, s ott már nem tehetnek szóvá- semmit. Az ÉDOSZ Művelődési Otthonnál levő .boltban vásárolt alkoholt arrább, a bozótosabb 1 részhez viszik, s ott isszák meg. Közben az utcát is lehet figyelni, nem jön-e arra egy kék-fehér kocsi. A Mártírok terén sem esnek kétségbe az iszogatok, a kis járdasarok jó hely a kortyol- gatósra. A színházzal szemben levő boltból a parkba viszik »- a szeszt. Leülnek a padok-, ra, aztán felbontják az üvegeket. A Színház park egyébként sem tartozik a város legcsendesebb, legbékésebb helyei közé. A kártyaasztalok körül gyakran nemcsak ulticsata, hanem alkohol is folyik.« És isszák a sört, a bort a bokrok alatt. Estére gyakran benépesül a környék iszogató emberekkel, főleg fiatalokkal. Felöntenek a garatra és belekötnek a járókelőkbe. Bizony bátor nő az, aki este végigmegy a parkon, vállalva a köteke- dést, a megjegyzéseket, végighallgatva a különböző, »ajánlatokat«. Gyakoribb ellenőrzésre lenne szükség ahhoz, hogy ezek az emberek eltűnjenek a parkokból és eltűnjenek az új éoületek árkádjai alól. Mert ott valóságos kiskocsmák üzemelnek. A sávház alá például néha ládaszám .viszik a sört, nem a házbeliek, hanem idegenek, és ahogy fogy a szesz, úgy lesznek egyre hangosabbak, kötekedőbbek. Ezek az esetek szerencsére már nem mindennaposak, ám azt sem mondhatjuk, hogy nem gyakoriak. D. I. Az adatok azt bizonyítják, hogy a rendőrség egyre jobban odafigyel az ilyen jelenségekre. Májusban és júniusban közterületen való italozás miatt 48 személy ellen indult szabálysértési eljárás. Volt rá pset, hogy egy üveg sör elfogyasztása 500 forintjába került az egyik férfinak. Helyszíni bírságot 127 személyre szabtak ki; összesen 9340 forintra büntették meg az ivókat, azaz égy-egy korty a boltok környékén, az utcán hetven forint körüli összegbe került át-« lagosan. A jövőben is szigorúan eljárnak azokkal szemben, akik a közterületeken alkoholt fo- gvasztanak. így aztán, ha az alkoholfogyasztásnak nem is lehet gátaf“szabni, azt mindenképpen sikerül elérni, hogy ezek az emberek ne rontsák az utca képét. t Kár, hogy ezt; az örömet olykor előadói hiányosságok feavarták meg. Első helyen feltétlenül, a hangszert kell említenünk, amely egyes regiszterekben — nyilván az elektromos működtetés következtéiben — fülsértő hangot ad, ellentétben a hagyományos fújtatású instrumentumokkal. Nem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy Lehotka Gábor viszonylagos indiszpo- zícióját is jórészt az orgona e durva hangzása idézte elő. Tény, hogy játékának legjd.Mikor jelent meg az élet a földön ? Ukrajnai geológusok csaknem egymilliárd évvel korábbra »tolták ki« a földi élet keletkezésének időpontját. Há-' rommilliárd éves baktériumok és vízinövények nyomait mutatták ki az Ukrajna déli részén vett kőzetmintákban, A minták tanulmányozása alapján módosítani kell azt a nézetet, hogy évtnillíókkal ezelőtt a föld forró volt, és nem lehetett rajta élet — nyilatkozott V. Rjabosenko, a geológiai tudományok doktora, a geológus csoport vezetője. Kimutatták, hogy bizonyos bak- ■ tériumfajták már akkor is meglehetősen aktív élettevékenységet folytattak. A vasat kivonó baktériumok kimutatása igazolja az ismert hipotézist, hogy egyes ásványók képződésében e baktériumok egvkor igen fontos szerepet játszottak. 5. Aztán egyszer egy csapat gyerek került ki elébe. Figyelte márs ahogy libasorban, egymás nyomába lépegetve jönnek a mezsgyén. Ök is meglátták, megálltak a dűlő sarkán, megvárták, ráköszöntek, és rögtön körül is zsibongták kíváncsian. De hát hiszen furcsa is lehet egy idegen asszony, egy idegen terhes asszony itt, ezen a világ végi dűlőúton. Kaskákban, kendőkben csörömpöltek. ’ az üres edényeik— Tán ebédet vittetek a cséplőgéphez? — Ebédet, persze. Indultain mentek tovább együtt. — De hát ki főz most ebédet? Biztosan anyátok csépel?! — Hát én! — mondta egy kislány. — Nálunk én. — Hát te, ugye... — nézte meg; tízéves, ha lehetett. Szép hosszú copfja volt ennek a kislánynak, szerette volna megfogni és megsimogatni. A gép sem látszott ide, á falu sem; csak a tengerik, tarlók, a dűlők akácsorai. Megkérdezte: — És ti csak járkáltok itt? Hiszen amoda meg lövöldöznek. Nein féltek?. — Egy kicsit félünk, nem nagyon — mondta a copfos kislány. — Láttunk mi már mindenféle katonát — legyintett egy kopaszra nyírt fiú. — Tegnapelőtt még itt voltak a románok: Francia tisztek is voltak, igazi ótomobilon. — Nem bántottak — mondta valamelyik. — És ezek milyenek? — Ezek a tegnapiak? Vörösök. \ — Eközt is van még román is. — Mindenféle. Oroszok, lengyelek, bécsiek... még tálján is. — A tálján elől el kell dugni a macskát — vigyorgott egy kis vaskos gyerek.-f Ezektől sem féltek? — Ezektől?! Hiszen ezek a mieink. Ezt a kopasz fiú mondta, aki a francia tiszteket ótomobilon látta; szeplős arcából ki villogott két kis gombszeme. Hogy ezek a mieink. , Ránézett, és majdnem elsírta magát, annyira megörült, hogy a kis kopasz mieinket mondott. Vajon így gonoljá-e mindegyik? így gondolják>e az asszonyok, akik megkapálták azt a rengeteg kukoricát, s akik most, szinte a fronton,, ott hányiák a kévét férfi módra a gépnél? — Kit keres itten a néni? Nagy lélegzetet kellett vennie, talán, a miatt a'kis sírás- félé miatt, ami a torkát megszorította. Meg talán nagyon gyorsan kezdett már itt menni’ hogy lépést tartson ezekkel a fürge gyerekekkel, s észre sem vette. Megállt, meg keLett állnia. Jajistenem. ‘ Megálltak a gyerekek is. — Miabaj ‘néni, miabaj?. Vagy két lépéssel lefordult, és leereszkedett a dűlő szélén a fűre. Kucorodnia kellett, de megint valahogy féloldalasán: Olyan erős volt a hasítás, hogy csurgóit a könny a szeméből, és hápogott, hogy levegőhöz jusson. El kellett volna engednie magát, de nem volt mire támaszkodnia, csak a kezére, és ez valahogy kimerítette. Lecsüngette a fejét oldalt; a víz jutott eszébe, a sársárga, hányás mocskolta színű vizet. Poros fű és kerek kis papsajtlevelek voltak a keze alatt, birizgálták az ujjait; nem is értette, miért birizgálják ezek most annyira; szerette volna arráb tenni a tenyerét, valahová, csak nem papsajtra, meg azért is, hogy jobban eligazítsa a derekát. ■— Fáj, néni? Nagyon fáj? A copfos kislány guggolt előtte, riadtan, de bátran, és várta, hogy válaszoljon neki valamit. Szeretett is volna válaszolni. — Én azt hiszem, hogy ez itt most szülni akar — jelen-. tette ki a kopasz fiú határozottan. — Hülye! — Hülye vagy te! Háf mit csináljon, ha itt jött rá?! — Szólni kellene valakinek. — Kinek, is kellene szólni? — Kis András ill — sut-. togta akkor, bár maga sem tudta, hogy ezt mondja, hiszen hova is mennének ezek a gyerekek Kis Andrásért — Kis András. — Kis András, halljátok?! Vajon melyik? — Van itt Kis András több is, néni.., — De okosak vagytok! Biztosan a katonák közt.., — Az ám... csakis a katonák között. — Keressük meg? — morfondírozott a kis kopasz. — Mit gondoltok, megkeressük? Nem sokáig tétovázott, felállt. és szó nélkül elindult. A többiek meg, egyik a másik után, utánaszállingóztak. A copfos kislány ottmaradt. Letérdelt Csóti Aranka mellé, és a szoknyája szélével törül- gette le könnyes arcát, verejtéken homlokát. Rábüktatta a fejét, olyany- nyira nehéznek érzett fejét a kislány kezére. S odafordult a forró kis tényét a halántéka alá, és tartotta. — Ne tessék félni, itt vagyok! És valóban nem félti mert ez a copfos kislány ott volt. Aztán egy kicsit könnyebb lett. S akkor egyszerre nagyon szeretett volna elnyúlni, lefeküdni. De nem mert. Jó lett volna pedig, nagyon jó lett volna itt a papsajtos, füves dűlöszélen egy kicsit el- heveredni. S nem merte megmondani magának, hogy miért is fél annyira attól, ami pedig most olyan jólesne. Csak támaszkodott tovább a két karjára, amilyen kényelmesen tudott, és ült, és várt. Most már nem a piszkos, csúnya víz kavargását képzel- i te maga elé, hanem azt a tiszta kék eget a menyasszonyi fátyolfelhőcskékkel; ám felnézni még nem bírt, hogy olyan-e vajon most is az ég, mint amilyennek a folyón látta. De hiszen az csak az imént, volt; talán még olyan. Nem is sejtette, hogy menynyi idő telt, de nem érdekelte. A kislány most egy kissé arrébb álldogállt, a dűlőút másik oldalán, ahonnan bizonyára messzebb el lehetett látni. Nyújtogatta a nyakát, várta vajon, hogy a többiek visszajönnek? Néha meg fél lábra állt, és az egyik meztelen lábával a másik meztelen lába szárát dörzsölgjette; tegnapi szúnyogcsípésektől viszkethetett S most ő is valami viszketést érzett a lába szárán, s csak úgy ültében olyan mozdulatot ’ tett, hogy a másik lábával megdörzsöli. De rajta cipő volt, oda kellett hajolnia kézzel. S akkor jött rá, hogy hiszen már nem fáj semmi; érezte, hogy most megint egészen jól, könnyen mozdul, elmúlt ez a görcsös fájdalom a derekában. / Erre felélt. Lassan, ügyes, egyensúlyozó mozdulattal, erőlköldés nélkül. — Ó — mondta a copfos kislány —, mehetünk? — És odanyújtotta a kezét. Elfogadta. Úgy ihdultak eh kézen fogva. Erős, érdes kis keze volt a kislánynak. Szépen, lassan poroszkáltak, egyik a jobb kezében, másik a hallban vitte a maga szatyrát. (Folytatjuk.) Molnár Zoltán
