Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-24 / 146. szám

Petőfi-, Móra- emlékhelyek Félegyházán Betyárok dutyija A Hattá-Iiáz. Budapestről Szeged felé nagyjából az út kétharmadá­nál felezik Kiskunfélegyhá­za. Az idegen csak papíron tudja megjegyezni a nevét, mert olyan hosszú, s a pa­pírt mutogatja, mivel bele­törne a nyelve a kiolvasásá­ba. De mit kereshet ott az az idegen, a kiskunok váro­sában? Talán a közeli híres pusztát, Bugacot, csárdájá­val, mutatóban tartott juh- nyájával, széles szarvú gu­lyájával, ménesével vagy sa­játos homoki erdejével, s benne itt-ott a nehezen meg­hódítható kopár buckáival? Mindezt érdemes fölkeres­ni — de Kiskunfélegyházán is van látnivaló. Egy mészáros emléktáblája Ne feledjük el, hogy — bár így tanuljuk, s ezt fogadja el az irodalomtörténet: Kis­kőrös Petőfi születési helye — a nemzet nagy költőjét Félegyháza is a szülöttjének vallja^ Két épület őrzi em­lékét. Az egyik a róla elne­vezett utcában, a 7. szám alatt állt, és abban laktak Petrovicsék; a helyére épült házon emléktábla hirdeti, hogy »-Itt élte gyermekéve­it Petőfi Sándor ...« A má­sik épületnek annyival több a köze a költőhöz, hogy ere­deti : az egykori mészárszék és fogadó, amelyet a költő apja, Petrovics István bé­relt. Ezt a klasszicista stílu­sú, földszintes, árkádos épü­letet a ' homlokzatát díszítő | figura után Hattyú-háznak nevezik. Ott áll a hajdani vendégfogadó a város főte­rén, a főútvonal mellett. Ezen. is emléktábla van — az egyetlen, amelyik egy mé­szárosnak állít emléket! »A Hattyú-házat Félegyháza vá­rosa 1819—20-ban vendéglő és mészárszék céljaira épít­tette. Petőfi Sándor atyja 1822-től mint egyik bérlő­társ, az 1824—1830. években pedig mint egyedüli árendá- tor bérelte az épületben el­helyezett két mészárszé­ket ...« S ha éppen ez évben ke­ressük föl a várost, ne fe­lejtsük el meglátogatni azt a hazat sem, ahol száz éve, 1879. július 19-én született a nagy író, Móra Ferenc. Ma az ő nevét viseli az utca, amelyben édesapja Móra Márton szűcsmester Jászbe­rényből Félegyházára tele­pedve gyökeret vert a nád- íödeles kis házban... S egy másik utca is őrzi az emlé­két: a Daru utca, ahol az­után fölnövekedett. A Daru u teái ház falán is tábla em­lékeztet a város nagy fiára es díszpolgárára. Hanem ezúttal nem is e neves emlékhelyeket tűztük ki úti célul, hanem egy ódon copf stílusú épület a főút mellett, s ma a Kiskun Mú­zeum otthona. Építése ösz- szefügg Fél-agyháza városia­sodásával, az pedig a kunság újratelepítésével. Mert igaz* ugyan, hogy a kunokat rész­ben még a tatárjárás előtt, s részben — azaz újra, vissza — utána is letelepítették az Árpád-házi királyok az or­szágban, de alföldi települé­seik a török hódoltság alatti országrészeken ugyancsak megritkultak később. Így kellett Félegyházát is újra­telepíteni a török kiűzése után. I A kunok és a jászok lakta területek kezdettől fogva bi­zonyos kiváltságokkal ren­delkeztek, s nem a megyei közigazgatás alá tartoztak, hanem külön kerületet ké­peztek. A kiváltságok IV. Béla királytól erednek, aki a betelepülő kunokat védelmi szolgálataikért a székelyeké­hez hasonlító szabad parasz­ti jogokkal ruházta fel. A te­rületeik székekbe szerveződ­tek. 5 I. Lipót király 1702-ben el­adta területeiket a Német Lovagrendnek. Mária Teré­zia hozzájárulásával a jász- kunok 1745-ben megválthat­ták magukat, vállalva egye­bek között azt, hogy ezer lo­vas katonát állítanak a ki­rálynő rendelkezésére. Ez­után területük főkapitánya a nádor lett, s a terület há­rom kapitány alatt három (jász. nagykun és kiskun) ke­rületre oszlott. A kiskun ke­rület kapitányi székhelye 1753-ban Kiskunhalasról Fél­egyházára került, abba a házba, ahol ma a múzeum van. Emeletes, mai formáját a század végén kapta az épület. Börtönmúzeum Innen igazgatták a Kis­kunság 8 helységét és 34 pusztáját, s itt is bíráskod­tak. Így itt kellett elzárni azokat, akik vétettek a tör­vény éllen, illetve akik sú­lyos gyanúba kerülték. En­nek emlékét híven őrzi itt az épület egykor börtönnek használt részében az ország egyetlen börtönmúzeuma. Számos eredeti tárgy és kép mutatja be, milyen volt egy­kor a »dutyi«, a szégyen- pad, a kaloda, a deres, a büntetés eszközei — egészen az akasztófáig —, s milyen volt a közbiztonság. Látjuk a rabok időtöltésből készült munkáit, türelemjátékait is. De a legmélyebb benyomást biztosan az teszi a látogató­ra, hogy ezek mögött az ala­csony, ódon vaspántos, régi­módi zárás ajtók mögött őrizték a Kunság főbb fene­gyerekét, a múlt századi dél­alföldi betySfvilág több hí­res-hírhedt alakját! S ame­lyik még itt is legényke- dett, az bizony — letekint­hetünk a helyiségbe — elég riasztó sötétzárka »süllyesz­tőjébe« került. • N. F. nek. Csak ne csináljon hábo­rút Szaniszló újesztendöre! i Tavaszig ki sem mozdul a házból a polgár. ! A faragványos ajtót az ök­lével megdöngeti. Az asszony­nak szól ez a jeladás: előjö­het. A gazda megengedi, hogy mulattassa. 1 A parázs helyeslőén hu­nyorgát, nemsokára aludni térnek ők is a nagy éjszaká­ba, pedig nekik nincs i§ asz- szonyuk; hideg füstként száll­nak el csupán, s ki tudja, visszajöhetnek-e. Mielőtt az asszony előjöhe­tett volna, a polgár hirtelen hallgatózni kezdett. Mintha a kaput döngetné valaki ? Megállott a szoba közepén.' I Fülelt..: Igen, most már világosan hallja. Odalent hatalmasan döngetik a kaput. Rablók vagy katonák? Egy- r? megy. Nagyon meleg éjsza­ka lesz ez. Vajon jó helyen van-e a lakat a kapun? Ejnye, most jut eszébe, hogy a biztosító keresztvasat elfelejtette fölten­ni. Az asszony minden tagjá­ban remegve lépett a szobá­ba. A polgár még tőle is meg­ijedt, amint a félhomályban az ajtót kinyitotta. — A kapun vannak —• mondta félénk hangon a nő. — Takarodj a kamrába! — felelt hevesen a polgár. — Senkinek se nyiss ajtót, csak nekem. Ügy látszik, rablók járnak a városban. Az ablakhoz lopódzott; a karikás szárnyakat halkan fél­rehajtotta. Csupán annyit látott, hogy tiszta fekete az éjszaka, és a vihar őrült módjára sikolt, és vágja a havat A kaput pedig ezalatt he­vesen döngetik. A polgár végre elhatározza magát a cselekvésre. Egy kis olajmécsest meg­gyújtott, és remegő térdekkel lement a lépcsőn a kapualj­ba, ahol a zaboszsákok szinte idegenül meredtek a gazdá­jukra. Itt már világosan hallat­szott, hogy éles fejszékkel vagdossák a kaput. A ke­mény tölgy ropogott; a vasak csikorogtak, a nagy lakat nyugtalankodva himbálód- zott a helyén. A polgár felrakta a ke­resztvasat. Megigazította a reteszt. Aztán lekuporodott a legalsó lépcsőre, dideregve gubbasztott helyén; onnét várta, hogy az éjszakai láto­gatók lesznek-e erősebbek vagy pedig a megvasalt kapu. Az olajmécs reszketve tán­colt a hideg kapuboltozat alatt, és óriási póklábakat raj­zolt árnyaival a szürke falak­ra. Móra szülőháza felújítás alatt. Krúdy Gyula Döngetik a kaput még nagyapja idejében ke­rült a házhoz. A tudós könyv visszakerül a helyére. A polgár még halogatja a lefekvést; a beszélgető tűz mellett marad, ha már fájába került. A tűz most a kard- kovácsról duruzsol, akit And­reas Cleinnek hívnak, és bi­zonyosan meggyónt, megáldó-, zott a névnapján, habár ád- ventben nem szokás áldozni, és azóta már részegen hever az ágyán. Délután hívták is a kürtöst valahová kürtölni, talán éppen Andreas Cleihoz. A hó nagyban szakadt, szél is mutatkozott, mintha előre kémlelné az esti fergeteg út­ját: a polgárnak nem volt kedve az utcára kilépni, bár Andreas Clein egykor jó cimborája volt, amikor még fiatal gyerekek voltak, s a vásárosok otthonmaradt asz- szonyai körül legyeskedtek. Ifjúság — bohóság. Baj nél­kül elmúlt minden. Andreas Clein ma olyan, mint egy boroskancsó; az ud­varra sem szeret már kijárni, s legényei kalapálják a kar­dot. Vajon felmászna-e az erkélyre a szép mézeskalá- csosnéhoz? Hej, hogy dudál a szél oda­fent a tető felett! A kéményen hangosan be­kiált ; mejjzeppen hangjától a tűz és a polgár hűvös só­hajtást érez a térdén. Micsoda bolondság ez, éb­ren tölteni az alvásra szánt időt! Gyerünk a nagy nyo- szolyába, amelyet az állatbő­rök meleggé és puhává tesz­A magyar filmeiket, • megtett utat és a jö­vendőt, eredménye­ket, és kudarcókat szemügy­re venni, évről évre ez a dol­ga a magyar filmszemlének. A mérlegelő tekintet sokáig csak hátrafelé figyelt, sike­rek öröme lelkesítette, zsák­utca, s kátyú vélt vagy iga­zi látványa riogatta. Mód se igen nyílt másra, hiszen a szem elé csak az előző esz­tendő filmjei jutottak, hogy még egyszer fölfigyeljen rá­juk néző, bíráló és filmké­szítő egyaránt. Efféle szemlé­lődés sem oktalan, nem is céltalan, hiszen egy esztendő filmjei néha más képet mu­tatnak, mint mindegyik kü- lön-külön. Rá is szokott szin­te mindenki, hogy figyelges- se, merre mozdul a mérleg mutatója, valahányszor új film jelenik meg a mozivász­non, s egy-egy esztendő cso­magja nehezebb-e vagyköny- nyebb, súlyosabb-e vagy röp- penőbb az előzőnél. Talán most először nyílt a szemlélők tekintete jobban a jövőre. Az utóbbi években a magyar filmszemle műsorá­nak arányai mindegyre vál­toztak: eleinte csak mintegy csemegéül mutattak egy-egy új filmet is, aztán minden­napra jutott már egy, s eb­ben az esztendőben a szemle igazi látványa, látványossága a közeljövő moziműsora lett Azórt-e, mert szemhatár alá hullott már mindaz, amit a hátra vetett tekintet láthat? Magyar filmek szemmagasságból Való igaz, akadt a tavalyi termésben olyán film, mely­nek címe hallatán mozdulat­lan maradt az emlékezet a gyökértelen élménynek nyo­ma, s hírmondója sem mu­tatkozott. Fölidézni ezeket a címeket már azért sem érde­mes, mert korántsem bizo­nyos, hogy mindenki ugyan­arról feledkezett meg. Hi­szen már a várakozás is sok­féle lehet, következésképp az öröm és a csalódás is eltérő. Meg aztán művészet egyál­talán: szellemi munka rosz- szul tűr szorításokat. A föld jó terméséhez szüntelen gyomlálni kell, a művészet és szellem fölvirágzásához buja növényzet ad termékenyítő hatást, s a gyomlálást elsiet­ni már azért sem helyes, mert az értéktelent úgyis ki­veti az idő. Tanulságot keresni, s még inkább tanulságot találni tü­relemmel kell, s az idén a szemle annál is inkább így tehetett, mert a mérlegelő tekintetet a jövő kép földerí­tette. Szép élményekre hi­vatkozhatott a múltat szám­ba vevő is. Kiegyensúlyozó­dott az a feszültség, amely a jelenvalót közvetlenebbül szemlélni akaró filmek láttán támadt korábban. Heves vi­tákat keltettek ezek a fil­mek, s barátaik körében épp­M úgy voltak türelmetlenek, mint vitatóik között. ostanra már nemcsak az látszik meg, hogy a közvetlen valóság- ábrázolásra i törekvő, vagy ezt elhitető, olykor mégis csak hitegető filmek kezdeti szertelensége élnyugvóban van, hanem az is, hogy egész­séges a hatásuk a filmtermés egészére. A közvetlen való­ságábrázolás igénye mellé fölzárkózott a művészi igaz­mondás igénye, s megerősö­dött az a törekvés, hogy a jelen kérdéseire a választ a közelmúlt tanulságainak őszinte megvallásával is ke­resnie kell. Így emelkedett a szemle mérlegelésének szemmagas­ságába a már látott filmek közül a Ménesgazda és az Angi Vera, így a jelen valót vizsga tekintettel felmérő fil­mek közé újabban a Családi tűzfészek. S ezeken, meg má­sokon is, megnyugodva pi­hent a szemlélődő tekintet, azért történhetett, mert elő­renézve is bíztató a kép. Tíznél több új filmet mu­tattak be a szemlén, fél esz­tendő várható moziműsorát. Az első, Sándor Pál filmje, Mándy Iván színművéből, a Szabadíts meg a gonosztól, döbbenetes filmfreskó a fel- szabadulás előtti történelmi mélypontról, azzal a tanul­sággal, hogy a magunk érde­ke, ha emberi, ha tisztes is, olykor bizony mások mérhe­tetlen kárára vezet. Ami az­után ehhez a filmhez csatla­kozott, a jövő idejű szemle, azt mutatta: változatos, sok­féle az, amit a magyar film nézőinek ad. S ez már ma­gában véve is nagyon fontos. Esztendeje még arról kellett vitázni, kiszoríthatja-e egyik fiimféie a másikat, most ki­világlik: a fejlődésnek fő mozgatója a változatosság. Ez a feltétele annak is, hogy a magyar közönség elé­gedett — szerényebben: elé­gedettebb — legyen a ma­gyar filmmel. Nem lehet ka­rámba rekeszteni a közönség érdeklődését. Ha még oly re­mekművek születnének is, de csupa egyívású, megcsömör- leraek azok is, akik pedig szenvedélyesen keresik az épp olyasfajta élményt Könnyedebb és súlyosabb, modernebb és hagyományo­sabb, izgalmas és töprengés­re késztető film egyaránt lát­ható a szemlén már bemuta­tott jövendő műsoron. Alighanem ennek is része volt abban, hogy meglepő szép sikert hozott a szemle. Az új bemutató nézőtere mindahányszor zsúfolt volt, s nemcsak megismételni kel­lett az előadásokat hanem még újabb vetítéseken is küilön-külöm, újra megmutat­ni a filmeket. Híre fut majd így a sokféle értéknek, s mi­re eljön a bemutató, fölcsi- gázódik az érdeklődés. Érdemes tehát elgondolkoz­ni azon, nem kellene-e a magyar filmszemlét legalább valamelyest kiterjeszteni. Mindeddig Budapest és Pécs osztozott a szemlén, s a nagy- közönség országszerte a hír­adásokból követhette az ese­ményeket Hátha jövőre már arra is telne az időből, telne az érdeklődésből és a magyar film munkájából is, hogy a szemle utáni héten egy-egy napra máshol mutatkozzanak a filmek, a szemlefilmek ren­dezői, színészei, értékelői. Ha csak két-három nagyvárosba látogatna el a szemle egy-két filmje, vajon nem lenne a vizsgálódó tekintet még de­rűsebb, s a látvány még ígé­retesebb? , »II-,. 'özönséget ' toborozni, szervezni Is lehet, de -aiihonossá művészetet közönsége körében csak ma­ga a művészet tehet. S a te­kintet torzít akkor is, ha mélyből néz föl. vagy ha magasból lefelé. Film és kö­zönsége nézzen végre nyíltan egymás szemébe, ehhez csat­ugyan szükséges, hogy föl­egyenesedve a tekintet szem- magasságban legyen, , Zay László K A téli éjszaka ellepte a kis várost, amely hegyek és kőfa­lak közepette a hófürgetegben szinte lappangva húzódott meg egy nagy országút men­tén. A távolban, mint fenye­gető, néma kisértetek fehér­lettek a határszéli hegyek, amelyek között oly buzgón csavarog a Poprád, mint egy kis kutya. A szél barna felhő- szárnyakon kel át a hegyek felett és lenn az apró város­kában a zegzugos utcák, fur­csa házikók muzsikálnak, és sírnak, jajveszékelmek. A lombtalan fűzfák a folyó partján úgy tördelik a kezei­ket, mint a mesebeli öreg anyókák. A torony körül mintha nagy másvilági bag­lyok suhogtatnák a szárnyai­kat. A polgárok minden kulcsot megfordítanak a zárban. Az ablakokra ráhajtják a fakö­pönyeget, és az állatbőrök nagy szolgálatot tesznek a félhomályos szobákban, ahol csupán a terjedelmes kályhá­ból piro6ló parazsak világíta­nak, mint a ház fogságban tartott védelmezői. A polgár, midőn búskomolyan felhajtot­ta estéli borát, másban már nem találhat vigasztalást, mint a tűzben, amelybe hosz- szadalmasan lehet benézni; háborúkat, újesztendei bajo­kat, betegségeket onnan ki­olvasni. A parázsból füst lesz; bejárják az országot, és a kéményben bizonyára la­kik egy vén füstmacska, aki pontosan tudja, csinál-e há­borút Szaniszló király újesz­tendőre. Katonát szednek, zsoldosok követelnek éjszakai kvártélyt, arany- és ezüst­pénz lábra kel. De az is lehet­séges, hogy egy véres fejű horda kirabolja a várost, bár a kapukat éjjel-nappal őrzik az őrök. De hátha leütik az őröket, és betörik a kapukat? A lányokat, asszonyokat el kell majd előlük rejteni a kolostor kriptájába, ahonnan olyan nyavalyásán, sirbolt- szagúan térnek vissza, hogy az embernek esztendőre el­megy a kedve a csókolózás­tól. Tavaly is kimászott egy vén püspök a koporsójából, s mint egy nedves fekete pók tapogatta végig az asszonyo­kat — mialatt a polgárok ar­ra ügyeltek, hogy Szaniszló mulatozó hadai fel ne gyújt­sák jókedvükben a várost. A sikoltozásra előrohanó szerze­tesek csak nagynehezen tud­ták a vén püspököt konorsó- jába visszahelyezni. És az asszonyok nyavalyatörésen kerültek haza férjükhöz. A tűzszemek ráhunyoríta­nak a polgár busongó gondo­latára, Ideje volna az asz- szonyt előszólítani, aki a gyermekkel a konyhán meg­húzódott, és szalmával tüzel­nek, ha ugyan már el nem aludtak a kemence körül. Már megint zörög a láncos kísértet a padláson. Cserép­edényeket vagdos a falhoz Miféle nap is van ma. hogy a kísértet nyugtalankodik? A polgár néhány tenyóhasá­bot vet a nyugtalankodó tűz- ál latoknak, amelyek módón] ragadják meg a prédát, és1, lángra lobbanva, vidáman kurjantanak, valamint a ma- } guk nyelvén a kéményben ta­nyázó vén füstkandúrnak. |j A világosságnál a polgár leveszi a szögről a kalendá­riumot. Piros betűs könyvecs- 1 ke, amely megfakult a sok használattól; még a polgár apja vette valaha a ikrakkói vásáron, s ezért tud mindent a kis könyv. A polgár a tűz közelében sillabizál, az ujjával kíséri a sort, és az ajka halkan mondja a betűket. — Andreas! — mondja. — Persze, hogy Andreas napja van. Ezért nyugtalankodik a vén bolond kísértet, amely

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom