Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-07 / 131. szám
Iskolai Szemle Kétes kapcsolatok? Iró-olvasó találkozó Somogyi pedagógiai folyóirat alakult Csaknem száz éve, hogy Csurgón megjelent a Népiskolai Szemle, majd — címében módosulva — az Iskolai Szemle. A csurgói tanítóképzővel közösen adta ki a Somogy megyei Tanítóegylet és Tanfelügyelőség. Havonta, tizenöt éven át. Amikor az idén megalakult az új somogyi pedagógiai folyóirat — a szerkesztő bizottság tudatosan vállalva e múlt századi progresszív hagyományt — élére e megsárgult példányokból kölcsönzött címet: Iskolai Szemle. Kelemen Elemér, a folyóirat felelős szerkesztője tájékoztatta lapunkat e rendszeresen megjelenő kiadványról. Célja az, hogy híradásokkal, orientáló írásokkal egységesen tájékoztassák a megye pedagógiával foglalkozó közvéleményét, a tanítókat és tanárokat; legyen nevelője, megyei műhelye az Iskolai Szemle az alkotó pedagógiai tevékenységnek, s adjon fórumot a toll- ,forgató gyakorlati oktatóknak, nevelőknek. Az Iskolai Szemle munkáját népes szerkesztő bizottság és hattagú szerkesztőség irányítja. Negyedévente jelenik majd meg, számonként négy ív terjedelemben. Hat állandó rovata lesz. A Műhely az oktató-nevelő munka tapasztalatcseréjének ad fórumot Az új iskolai dokumentumok, az ezkkel kapcsolatos észrevételek, helyzetfeltáró-elemző írások egyaránt helyet kapnak itt. A Nevelés és társadalom annak a korszerű törekvésnek a jegyében született, amely az iskola nyitottságát hangsúlyozza. A családi ház, a támogató szervek és az iskola kapcsolatának részleteit, jellemző vonásait bemutató írásokat szánnak ide a szerkesztők. . A Körkép az egyes köz- igazgatási területek, intézmények, pedagógusközösségek kiemelkedő munkáját mutatja be, és azokat, a műhelyeket, amelyek országosan is ismertek bátor kísérletezőkedvükről, a pedagógia egyes területeit megújító szellemükről. (Például a szentlőrinci iskola.) Ez a rovat műfajilag is élénk, változatos lesz. A tanulmányok mellett megfér majd a riport és az interjú is. A somogyi nevelés múltjából rovatban egyelőre a korábbi pedagógiai pályázatok toliforgatóinak munkáiból adnak közre ide vágó témájú írásokat. Nagy adósság törlesztését kezdi el ezzel a folyóirat. A Szemle országos szakmai irodalmat és a megyei kiadványokat kíséri figyelemmel. Ezzel szintén hézagpótló feladatra vállalkozik a szerkesztőség, hiszen csak a pedagógustovábbképző intézetnek legaláhb 70—80 kiadványa jelent meg az elmúlt tíz évben. A művek ismertetésére külső szakembereket is fölkérnek. S végül a Krónika a megyei eseményeket szedi csokorba. Az új pedagógiai folyóirat 500 példányban jelenik meg, rotációs eljárással, nyomdai borítóval. A borítót Leitner Sándor tervezi. Grafikák, rajzok díszítik az egyes oldalakat — a somogyi képzőművész rajztanárok munkái. Az első szám anyaga már kész. Szikra János rajzaival jelenik meg szeptemberben. Magányos ember, meglehet, sok van hazánkban, ám ismerősök nélküli aligha létezik. Gondoljuk csak végig! Megszületünk, járunk óvodába, iskolába, esetleg egyetemre, majd munkába állunk. A színhely közömbös, ami a lényeg: mindenütt emberek között vagyunk. Ismerőseink lesznek, akár akarjuk, akár nem. Mindez következményeket teremt. Társadalmiakat, gazdaságiakat; hozzásegít kinevezésekhez, munkaalkalmakhoz, vagy — uram bocsá — egy- egy hiánycikknek tartott használati tárgyhoz. Hívhatnánk közkeletű nevén is; mondhatnánk, hogy a protekcióról van szó. Mondhatnánk, s azonmód hozzákezdhetnénk az írásbeli harchoz, szapulhatnánk, szidhatnánk. ameddig csak a lap alja engedi. A feltételes módok nem véletlenek. A protekció létezett a múltban, létezik ma is, és ki tudja, mit hoz a holnap ... Létét nem tudomásul venni — lustaság, vakság. Követelni, hogy szűnjön meg, de azonnal — naívság. Beletörődni azonban nem feltétlenül szükséges. Megoldás? Egyszerű, közhasznú recept nem létezik. Persze protekció és protekció között elképzelhető a különbség, ráadásul nem is kicsi. Néhány példa — mutatóban. Az apuka az egyetemi felvételi előtt telefonál a volt úkolatársnak, a ma profesz- szorának; figyeljen a gyerekre, ha vizsgázni megy. Ha az érettségizett tehetséges, sokat tud — nem történt semmi kú lönös. Olyan fiatal lépett át a helyhiány leküzdhetetlennek vélt akadályán, akinek az egyetemen a helye. Ha csak kapcsolata van, tudása nincs, más, veszélyesebb a helyzet. Adott egy állás, és betöltésére számtalan jelentkező. A kiválasztásra hivatott hosszasan vizsgálgatja a beküldött önéletrajzokat, a pályázók szakmai múltját igazoló papírokat, tanácstalan a döntéskor. Kollégája megkeresi, s ajánl valakit. Olyat, akit ismer, akivel már dolgozott együtt, ráadásul jó eredmény- nyel. A jelöltet fölveszik, és beválik. Történt valami elítélendő? Sokkal kevésbé, mintha egy felülről érkezett telefon, hivatalos kérés alapján választatott volna ki az új munkatárs. Budapesten rendezik a IV. nemzetküzi analitikai szimpnzinnt Budapest ad otthont június 11-e és 15-e között a IV. nemzetközi analitikai és alkalmazott pirolízisszimpózionnak. A tudományos tanácskozás programjáról szerda délelőtt tartottak sajtótájékoztatót a Magyar Tudományos Akadémián. Székely Tamás, a kémiai tudományok doktora, a szim- pozion szervező bizottságának elnöke egyebek között elmondta, hogy a pirolízis nem más, mint hőbontás, az anyagok kémiai fölépítésének megváltoztatása hőenergiával. így történik például a szénhidrogének feldolgozása a lepárlás I során. A műemlékek védelméért A tudomány és a gyakorlat eddiginél szorosabb kapcsolatát szolgálja az az együttműködési szerződés, amelyet az r -zágos Műemléki Felügyelőség és a Magyar Tudományos Akadémia művészettörténeti kutatócsoportja kötött egymással szerdán. A tudomány képviselői részt vesznek például a jáki és a zsámbéki templomok műemléki feltárásában, segítséget adnak a pécsi Székesegyház románkori kőanyagának katalogizálásához, a régi kőtár újra rendezéséhez. A művészettörténeti kutatócsoport szakemberei javaslatot dolgoznak ki a XVIII—XIX. századi barokk falfestészeti műemlékek helyreállítási sorrendjére. A szerződést Tillinger István, az OMF igazgatója és Aradi Nóra, az MTA művészettörténeti kutatócsoportjának igazgatója írta alá, Nehéz tehát az állásfoglalás a protekciónáL Nem könnyű a minősítés még az egyes esetekben sem, nemhogy általában. Annyi azért mindenképpen leszögezendő, hogy a szándék és a körülmények meghatározóak lehetnek a véleménynyilvánításnál. Ha a hivatalos cél (mondjuk, alkalmas embert találni egy posztra) és a protezsáló szándék (X vagy Y legyen a kiválasztott, mert van aki ismeri és jótáll érte) egyezik, azaz eredményhez vezet, alig érheti szó a ház elejét. Ám, ha a hatalmi szó, e zsarolásizű kérés a nemkívánatost támogatja, az alkalmatlant teszi alkalmassá. a tökéletlent tünteti fel tökéletesnek — a végeredmény veszélyes lehet. És nincsen következmények nélkül. A kérő szóra hajló ugyanis viszonzást vár. Ha nem azonnal, hát később, hetek, hónapok, évek múltával. És ha egyszer szívességet tettek nekem, íratlan szabály, köteles viszonoznom. A mondás szerint, kéz kezet mos, csakhát aligha közömbös milyen hatóanyag segít hozzá a tisztasághoz. Tökéletes vagy tökéletlen? Az említett két példa (egyetem és munkahely) nem átfogó. Nem az egészet mutatja, csak a veszélyeset. Azokat a helyzeteket, amelyekben nem mindegy, hogy pozitívnak vagy negatívnak minősül a kapcsolatok teremtette következmény. Gazdasági életünkben is nagy veszélyeket rejt a protekció. Mert van-e ro6z- szabb, mint amikor alkalmatlan ember dönt el fontos kérdéseket, vagy tehetségtelen szerez képességei szerint alacsony színvonalú, szinte al- kalmazhatatlan tudást? Mindannyiunknak vannak ismerősei. Barátok, rokonok, elfelejtett kapcsolatok. Viszonyok, amelyek léteznek, vagy felújíthatok. Egy-egy kiútta- lannak látszó helyzetben, alkalmasnak látszanak, hogy megoldást teremtsenek. A protekció alapja tehát létezik és létezni fog. Alkat kérdése, hogy jóra vagy rosszra használjuk-e föl ismeretségeinket. És a szándéké, amelyen legalább annyira nehéz változtatni kívülről, szép szóval, mint a helyzeten, amelyben a kapcsolatok a meghatározók. M. P. Ot könyv után fedezetet, hanem például Borgisz című regényében is. Akik olvasták a mostani könyvhétre megjelent Én és én című. két szálból font művéről is ezt állítják. Többen is rákérdeztek a jelen levők közül erre a művére, s főként stiláris szempontból. Az írónak így alkalma nyílt egy kis értekezésre a pártbeszédtechnikáról: *Az irodalommal a lehető legkomolyabban szeretnék foglalkozni — már amennyire lehet vele« — írta huszonkét évesen Vámos Miklós első könyve, az Előszó az ábécéhez című novellákat — ikemovel- lát és monológot is—, sót abszurd játékot magába foglaló kötete hátlapján. Hogy mennyire komolyan vette, azt újabb műveivel bizonyította. Vámos Miklóst látta vendégül kedden késő délután a kaposvári Petőfi emlékkönyvtár. Húsz-huszonöt érdeklődő — olvasója és leendő olvasóin — gyűlt össze, hogy megismerje. Voltak, akiknek ismerősnek látszott, s hamarosan megoldódott a rejtély: gyakori látogatóként valóban találkozhattak vele korábban a Csiky Gergely Színház előadásain. tró—olvasó találkozóra került tehát sor. és mint majdnem minden ilyen esemény. zökkenővel indult: kiderült. hogy az érdeklődő nem azonos az olvasóval. De minden érdeklődőben ott a potenciális olvasó.,. Vámos Miklós így — zavart feloldandó — önmagának válaszolt, elősorolva azokat a közhelygyanús kérdéseket, amelyeket az írónak ilyen találkozókon föltesznek. — 1950-ben születtem; a gimnázium után bölcsészkarra jelentkeztem, de nem vettek föl. Egy évig az Egyetemi Nyomda szedőjeként dolgoz! tam. Miután ez állómunka, rendkívül fárasztó. A képhez tartozik, hogy egy időben színházi rendező szerettem volna lenni; a színház iránt ma is olthatatlan szerelmet érzek, de nézőként és íróként, nem pedig rendezőként. Az ELTE állam- és jogtudományi karára jelentkeztem végülis, tanulmányaim közben már irodalmi »segédmunkákat- végezve. Még két könyvem jelent meg. így számomra természetes és magától értetődő volt. hogy nem jogászként helyezkedtem el. Egy ideig kritikákat írtam a Film. Színház Muzsikának, majd a Mafilm forgatókönyvírója lettem. és az vagyok ma is. Vallja, hogy a prózaíró nem húzódhat vissza elefántcsont ito-onyba; állandóan emberekkel kell ismerkednie, a legkülönbözőbb élethelyzetekkel szembekerülve — hogy írrti tudjon. Ismernie kell az életet, annak milliónyi apró tényét. Ez a kölcsönhatás kamatozik művekben Vámos Miklós pályáján. Nemcsak novelláiban érzékelhető a valóság— Kezdőként Hemingway technikája hatott rám, mint annyi másunkra. Ez a szikár stílus azonban valahogy ellentétes a magyar nyelvvel; annál is inkább, mert nálunk a nyelv nagyon egységes: a földművelő és a professzor beszéde között alig van lényeges különbség. Az utóbbi években olyan párbeszédtechnikát dolgoztam ki. amelynek lényege, hogy nem bontom ki új bekezdésekkel a dialógust. Vesszőt téve ' folyamatossá nyitom a prózát. Az eredeti beszéddel úgysem lennék képes versenyre kelni, ezt a rádióriportok és tévéinterjúk természetes műfaji sajátsága. A novella mint műfaj is szóba került e találkozón, amely egvre inkább oldottá vált — Vámos Miklós közvetlensége, válaszkészsége révén. A novella véleményem szerint nagyon közel áll a vershez. Egy fésületlen vagy pontatlan mondat tönkreteheti az írást. A regény »szellősebb« írásmű, kanyargósabb, ho&z- szabb mondatokkal. Ezért kell nagyon vigyáznia a novellistának. ha regényt ír: ha novellistaként- gondolkodva írja regényét, akkor stílusa mesterkéltté válik. Vámos Miklósnak eddig két — egész estét betöltő — színművét és egy egyfelvonásosát játszották a színházak. Űj műve történelmi szatíra, a címe: Háromszoros vivát. A tatár támadás " előtti időkbe kalauzolja a nézőt, a rossz döntés — a magyar átok — groteszk ábrázolásával. A nyáron mutatják be Egerben. Az író befejezésül e művéről beszélt. L. B. Percek és pincérek Vendéglátás a Dorottyában Kalevala, új szereposztásban A Thália Színház június 4-től űj szereposztásban mutatja be a finnek népi eposzát, a Kalevalát. Színpadra alkalmazta és rendezte: Kazimir Károly. A képen; Málnai Zsuzsa és Faragó Józsefe Tikkasztó nyáreleji naplemente. 19 óra. A Dorottya sörkertjében hűselő-iszogató embertömeg. Betérünk. Véletlenül még üres asztalt is találunk. Várunk. Lassan zuhanópályára tér a nap. Várunk. Mellettünk elrobog a pincér. Kutyafuttában rendelünk egy sört és három üdítőt. Várunk. Továbbra is, szorgalmasan és kitartóan várunk. A pincér eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Mi is szeretnénk már nyelni az italt, de csak száraz szánkban nyeljük a lerakodott városi port. 19 óra 20 perc. A távolabb sürgölődő pincérnő véletlenül felénk téved. Nem ússza meg: nála is rendelünk. Elvi- harzik. 19.30. A pincérnő tele tálcákkal sürög, szegényen megesik a szívünk. Közben ő is majdnem elejti a tálcát. A pincér végre újra előkerül, bajusza alatt bosszúság — vagy unalom? — bujkál. Újból rendelünk, hátha az előbb elfelejtette. Várunk. Aztán a változatosság kedvéért tovább várunk. Hiába! 19.50. Egy kissé már idegesek vagyunk. Talán nem is csoda. A pincér megint megjelenik, de nem hozzánk igyekszik. Végre cselhez folyamodunk: — Fizetünk! — kiáltunk a pincérnek. Nem kell öt perc sem, és ott van az asztalnál. — Mit számolhatok? — kérdezi. — Egy sört és három kólát, de előbb legyen szíves ki- '•' ~nl < •« Valamit zümmög az orra alatt, és faképnél hagy bennünket. Mi meg csak tűnődünk. Talán rosszul öltözöttek vagyunk? Hiszen szinte ünnepi a ruhánk? Meg szemtelenek sem voltunk, csupán egyórai várakozás után szeretnénk inni egyet. Már csakazértis. 20 óra. Megjön a sör és a kólák. Az előbbi legalább harminc fokos — pluszban. Aki tudja, hogy az milyen, annak nem mondanám, de aki még nem ivott ilyet, hadd tudja meg: ihatatlan. Persze fizetünk is a sörért ■— aminek a bolti ára nem haladja meg a hét forintot — több mintegy húszast. Mindegy — ebben már biztosan benne van a borravaló is. így külön nem adunk. Miután megisszuk, amit elénk raktak, mérgünkben odébbállunk. Egy házzal. Illetve a ház másik oldalára, a Mézes Mackóhoz. Az ajtón nagy betűkkel hirdeti a tábla: Kiszolgálás: 20.30 óráig... Óránkra nézünk, még csak negyed kilenc. Helyet foglalunk, hátha itt hidegebb az üdítő. A pincérnő itt is kedves: felénk se néz. Majd negyed óra múlva mi megyünk oda hozzá, hogy kérnénk néhány üdítőt. Persze közli velünk. hogy csak fél kilencig van kiszolgálás. Hiába világosítom fel, hogy negyed órája ott ülünk már az orra előtt, nem, használ... Mehetünk haza. Talán a vízcsapból folyik majd valami... Gy. ti. Somogyi Néplap [ÍJ
