Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-14 / 137. szám
Verítékben fürdő, napégette, cserzett bőrű kapáló asszonyok, a még zöld búzatáblákra életet adó, levéltrágyát permetező repülők. ló vagy traktor vontatta sarabolók — ez is a mezőgazdaság. És az is, hogy ezer kétség közepette ökölbe szorított kézzel töpreng, viaskodik, tenni akar — és tesz is — valamit az ember, azért, hogy mentse, hogy védje azt, amiért már annyit dolgozott. . Néhány helyi kivételtől eltekintve negyven napja nem esett értékelhető csapadék. Hétfő volt. június 11-e, amikor a nehéz napok küzdelmébe igyekeztünk bepillantani. És június 11-e volt az, amikor az egésznapos perzselő hőség után éjszaka megjött a mindennél jobban várt eső. Termésmentés Felszállás délután négykor Délelőtt csak néhány kört lehetett leírni, mert ha 25 fok fölé emelkedik a hőmérsékleti akkor több a kár, mint a lombtrágya haszna. — Május 28-án egyszer már lombtrágyáztunk — mondja Laki László, a kaposmérői szövetkezet növényvédő szakembere. — Akkor 633 hektárt mentettünk így; ebből 113 hektár volt a borsó, a többi búza. A múlt hét közepén azonban kiderült: azonnal be kell avatkozni újra, mert ismét kritikussá vált a helyzet. A megyében levő növényvédő gépek nem győzik kielégíteni a tömeges igényeket Ostromállapot Porosak, verítékesek, csáp- kották és idegesek. Délelőtt fél tizenegy. A görgeteg! Búzakalász Tsz vezetői a sorom- kívüli határszemléről az irodába érkezve - nyomban a mosdóba rohantak, hogy az enyhet adó víz legalább kezükről lemossa az út porát. Kis-Vince Jenő elnök csak azt hajtogatja: — Nem tudom, nem tudom, mit fog adni a természet abból, amit most elvett. Mert a gazdaember reményt tápláló, ősrégi tapasztalata, hogy a természet hosszabb távon kielégíti, letörleszti az adósságát. De most vajon hogyan tudja helyrehozni, amit vétett? Lehet, hogy közben újra maga előtt látta az alig hét— tíz centi magas, összesült zöldborsót a földeken: vannak olyan részei, melyek talán semmit nem teremnek; vagy a virágzó korai burgonyát, amire ha most nem hull eső, akkor földben nem terem gumó. Hiánycikk a kultivátor Becsült adat: minden egyszázalékos gyomborítottság e- 7 mázsa termésveszteséget jelent. A szárazság miatt a gvomirtó szerek nem fejthették ki hatásukat. Az öregek tapasztalata, a fiatalok lendülete viszi előre a dolgokat — szokták mondani, s a múlt heti miniszteri értekezleten 'nem véletlenül hívta föl a figyelmet Bajcsy Ede nyugalmazott főagronó- mus — több mint fél évszázados gyakorlati tapasztalattal a háta mögött —, hogy ilyen kritikus helyzetben nem árt elővenni a régi, már-már elfelejtett módszereket: gazdasági vétség, ahol most nem járnak a sorközművelő kulti- vátorok. Ez így igaz. De vajon minek minősíthető az a tény, hogy ezt a munkaeszközt sehol sem lehet megkapni? Mert nem lehet kapni kul- tivátort — ezt a keserű panaszt nemcsak a mikei szövetkezetben hallottam. Ebben a nagyon rossz homoktalajon gazdálkodó nagyüzemben tulajdonképpen nem is tudják megfogalmazni, mi a fájdalmasabb. Az-e, hogy a fő kenyérgabona, a 360 hektár rozs rendkívül rosszul kötött, ablakosak a kalászok, alig van bennük szem: Mit lehet tenni Ilyen helyzetben? Mikében a szerelők »rohammunkával« most teszik rendbe azt az egy, csaknem használhatatlannak ítélt sorközművelőt, ami van... Gvőzl á feladatot vagy nem. Mindenesetre enyhít a bajon. — Tizennyolc éve vagyok itt, de ilyenre nem emlékszem. Borzasztó, hogy miben vagyunk. — Azért jártuk be a határt, hogy együtt tekintsük át a helyzetet és máris összeülünk, döntünk a teendőkrőL — Dr. Erdős László főagronómus hangja higgadt, de kemény, határozott. — Megnéztük és kiválogattuk azokat a búzatáblákat, ahol még él a szem; ma egy órára jön a helikopter és 350 hektárt lombtrágyázunk. Kérték már korábban is, csak most került rá sor. A délelőtti vezetői megbeszélésen azonban nemcsak ez lesz a téma, hanem az is: ha jönne végre egy eső, melyik borsótábla után kerülhet kukorica, rendbe téve az öntözőberendezést, mikor kezdhetik meg a legelők öntözését, hogy halad a kukorica kul- tivátorozása, a termésmentés érdekében milyen feladaitva- riációkra kell fölkészülni. Mert a mondatok így kéz- l dődnek: »ha lesz eső. akkor így .. .«, »ha nem lesz eső. így kell intézkedni.« Állunk a perzselő napban a példásan tömbösített kukoricaföldön. Dr. Erdős Lászióné növényvédő szakember arca elgyötört. — A férfiak talán jobban elviselnek egy természeti csapást. Nekem látni, hogy hosszú hónapok munkájának eredménye mint pusztul el, rettenetesen nehéz. Cipőjével egy, a kukoricatő mellett ott maradt gyomot tapos ki, aztán annyit mond: — Az ember mindent megpróbál. Igazán mindent megtesz. Az iroda nyitott ablakából mondatfoszlányok szűrődnek az utcára Az embert nem lehet meggyőzni. A kritikus helyzetben döntések születnek. A Bólyi Állami Gazdaságból jött segítség. — Sajnos, ott már nincs munka — mondja a pilóta, Elek Tivadar —; ott már nem segít a lombtrágya sem. A sárga repülő a töltőkocsihoz kanyarodik. Míg telik a gép tartálya a pilóta és a növényvédős térképen egyezteti, melyik táblák kerülnek sorra. Délután négy óra Fölpö- rog a légcsavar, s a gép magasba emelkedik, aztán merész ívben -lecsap a búzatáblára«, életet adó permetfátylat borítva rá. Ott, távol, délnyugatra, az ég alján villám cikázik. Lehet, hogy megjön az eső? Eső, eső, eső — Háromszor egymás után. ötödikén, kedden 20 milliméter, szerdán 3, péntekről szombatra virradóan 12. ösz- szesen 35 milliméter esett, és ez megmentett bennünket. A búzának csak az alsó levelei száradtak le. — Bozsóki László, a sávolyi termelőszövetkezet elnöke talán az egyedüli a megyében, aki nem fél az aszálytól. — A kukoricával azért voltak bajok. A május elseji eső csak arra volt jó, hogy zavarja az ünnepet, utána nem sok vizet láttunk. Fogasoltuk a kukoricát, hogy jobban keljen, ez viszont rontotta a vegyszerezés hatását. Ha nincs is bajunk a búzával, azt hiszem, a tervezett 36 mázsás termés aligha lesz meg. Már csak azért sem, mert a téli fagy erősen megritkította a hajtásokat. — Mennyit ért a múltkori eső? — 35 millimétert már »jegyeznek a tőzsdén«. Számítunk i'á, hogy legalább hetenként jön valami és helyrebillenti az egyensúlyt. Nézzen ki az ablakon, most is sötét az ég alja! Lehet, hogy esőt hoz.'.. Porbirodalom Tengelyig J — süppedünk belé. Bezártuk az S ajtót, ablakot ' mégis beszivárog — a gépkocsi láthatatlan résein — az utastérbe, pedig a szerfalra, bele- búvik a bent ülők hajába, ruházatába. A határt járjuk Erdélyi jossan, a so- mogysárdi termel őszövetkezet elnökéveL A dombtetőről messzire száll a tekintet Zöldes-sárga a határ, csak itt- ott tűnik föl egy-egy söté- tebb zöld folt ájz árpa — akárha aratás előtt lennénk. Beljebb hatolunk a táblán: lépteink alatt recsegnek a már élettelen szárak, csak itt-ott mutat még némi életet a kalász. Ebben a porbirodalomban már elszáradtak a növények gyökerei, a gabona jelentős részének — ha jönne is — már nem ér semmit , - » az eső. Az elnök túl van a kétség- beesésen, a rosszkedvem, A példátlan szárazság megke- ményíti a mezőgazdasági szakembereket. — Télén a fagykár miatt 12 százalékot kiszántottunk. Ami földben maradt, sem volt mindenütt teljes értékű tábla, de úgy gondoltunk, majd a jó Idő segít. Nem segített, A pótlólag vetett napraforgó bírja a legjobban a szárazságot, már ahol egyáltalán megeredt. Az érzékeny zöldborsó viszont idő előtt kisült; megkeményedtek a szemek a hüvelyben, a konzervgyárnak már használhatatlan, vetőmag lesz belőle. Nem csoda: vetés óta a borsó nem kapott 20 millimeter esőt. Az aszály perzsel, a szakember védekezik — hogy tud. Június első napjaira a gazdaság teljes vetésterületén befejezték a lombtrágyázást. Ez mintegy 8—10 nap haladékot jelent, a növény a levélen át némi táplálékhoz jutott. Húsz —huszonöt centi mélyig teljesen száraz a föld, és a száraz sáv napról napra mélyebb ... — Tartalék? — Van, ahol már nincs, ahol már minden kisült. A napraforgó, a kukorica még bírja, de a kukorica is fele akkora, mint más évben.,. — Öntözés? — Ha tudnánk öntözni, hol lenne itt homok? Még egy erecske sincs, amiből vizet nyerjünk. Válogatjuk az őszi árpa kalászait. Ami már kisült, fele akkora sincs, mint amiben van élet. Ugyanez a helyzet a búzával is. Bent a termelő- szövetkezet irodájában most lázasan folynak a számítások. Módosítani kell az idei tervet, hogy — ahol lehet — csökkentsék a költségeket. Mert az már biztos, hogy a bevétel lényegesen kevesebb lesz. Sivataggá vált a homok Az egyensúlyát épp csak megtaláló homokszentgyör- gyi óriásgazdaságban az idei év végére eredményes gazdálkodás lehetőségét ígérte. A kívülállók is elismerték: a legutóbbi . őszön , és az idei tavaszon végzetthez hasonló minőségű talajmunkát és vetést ebben a gazdaságban még nem csináltak. A tsz végre a talajadottságokhoz igazította vetésszerkezetét és több mint ezer hektáron talajjavítást is végzett. A korábban helyenként agyonmű- trágyázott, elsavanyodott földek új erőre kaptak a meszelés nyomán. A magok szépen kicsíráztak, s a korábRendkívüli intézkedéseket tettek 4 /// Az útszéli fasor árnyat ad, de enyhet nem. Mégis alig várják, hogy kiérjenek a sor szélére, mert itt, a dohánytábla közepén szinte bokáig süpped a homokba a láb. Nehéz lépni — és nehéz lélegezni. — Ez a dohány még úgy- ahogy ... De a többi! A gabonák! Félmondatok. A kapa nem áll meg egy pillanatra sem az asszonyok kezében. Menni, menni; mielőbb megszabadítani a gyomtól a szenvedő növényeket ... A lábodi Zöld Mező szövetkezet csak a nevében zöld. A szenázsnak készülő vörösherét most nem kell előfon nyasz tani — megszáradt lábon is. Sülnek, száradnak az őszi kalászosok is: az a háromszáz hektár búza, amiben még látni vélték az életet, lombtrágyát kapott. — Talán jelent valamit' — mondják. — Ebben a helyzetben — jegyzi meg az elnök, Balogh János — elkerülhetetlenné vált, hogy rendkívüli intézkedéseket tegyünk. — Mit tartalmaznak ezek? — Talán soha nem volt Bnwrirg egységre a véívaémr, mint most: a költségeket lehetőleg minden módon csökkenteni kell. Csak a nélkülözhetetlen alkatrészeket szerezzük be a gépekhez, és semmi szerszámot nem vásárolunk. Hamarosan befejeződik két beruházásunk, s ezzel a tevékenységgel teljesen leállunk. Az építőbrigádunk vagy bérmunkát végez, vagy átcsoportosítjuk erdei munkára. — Talán a várható veszteségek egy részét szigorúbb költséggazdálkodással igyekeznek ellensúlyozni. — Ez csak az intéződének egy része. A szárazság miatt a szarvasmarha-állomány takarmányhelyzete sem megnyugtató. Ezért először is minden szem szalma betakarítására külön gondot fordítunk, az előzőektől eltérően bizonyos mértékig korlátozzuk a háztájinak! adandó szalma mennyiségét Kijelöltük azokat a táblákat, össze-, sen mintegy 150—200 hektárt, ahol másodvetésként , silótoka rmányt fogunk termelni. Intézkedtünk a szükséges vetőmagvak beszerzésére. Az őszi árpa viaszérésben van, a jövő héten megkezdik az aratást. Vajon mit ad? Csak találgatni lehet ban nem egyszer »tizenmä- zsás« termésátlagaihoz szokott emberek nem hittek a szemüknek ... Aztán elzáródtak az ég csatornái, és immár ötödik hete perzseli a nap a senyvedő növényeket. Az átütő siker reménye helyett csak némi elégtétel maradt. A Ma- riettapuszta környéki — tavaly mésztrágyázott — 400 hektáros gabonatábla például most az aszály után is 20 mázsán fölüli termést ígér. Igaz, ez kevesebb a május elején várt 35 mázsánál, de sokkal több a korábbi években nemegyszer előfordult szinte kétségbeejtő átlagnál. Nem lehet tudni, június mennyit tesz — vagy tehet — jóvá abból, amit május elrontott. Egy azonban bizonyos : bármekkora is lesz a kiesés, azt idén már nem a rosszul értelmezett takarékosság, vagy épp a feléből-har- madából elmunkált föld okozza. Ez talán kevés a várt nyereséghez képest, de elég az önbecsüléshez. Különös változáson ment át a gazdaság közvéleménye az utóbbi hetekben. Ha kimondva nem is, kezdetben talán mégis akadt, aki »nem bánta« az aszályt. Egy ilyen, több egykori kis tsz-t összefogó nagyüzemben szükségszerűen akadnak »kibicek«, akik »mindig előre megmondják«, és akik gyakran kezdenek úgy mondatot: »bezzeg«. Május közepén még volt, aki azt mondta: »Na ugye«. Az ötödik hete tartó szárazság elsorvasztotta már a‘ »rosszmájúságot« is. Nincsenek már, akik Á-t és akik B-t mondanak: csak aggódó.
