Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-13 / 136. szám
A színház munkájáról tárgyaltak Új főrendező jön Kaposvárra r ülést tartott tegnap déllelőtt a Somogy megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Ezen napirendi pontként tárgyalta meg a kaposvári Csiky Gergely Színház tevékenységét is. Babarczy László igazgató írásos beszámolója alapján. A beszámoló hangsúlyozta, hogy 1978 tavaszán a Kulturális Minisztérium döntése folytán a színház kilenc vezető művésze — köztük Zsámbéki Gábor igazgató — a budapesti Nemzeti Színházhoz került. A Csiky Gergely Színházban új, rendkívül nehéz helyzet jött létre. Az 1978—79-es szezon legfontosabb feladata volt bebizonyítani, hogy g társulat jelenlegi összetételében is képes biztosítani a folyamatosságot, tartani azt a magas művészi színvonalat, amelyet a korábbi években országos visszhangot kiváltva elért A beszámoló leszögezi: az elmúlt évad produkcióinak fogadtatása egyértelműen, bizonyította, hogy a Csiky Gergely Színház szakmai tevékenysége változatlanul példaadó. Számítani lehet rá. hogv a következő, években a művészek fluktuációja a korábbi-1 Az öreg hajós Fölzúgnak a gépek. Hatszáz lóerő hozza mozgásba őket. Sikeres a motorpróba; minden, indulásra kész. Az utasok már elfoglalták a helyüket. Sokan várnak arra, hogy felnyissák a fedélzetre nyíló ajtót, s napozhassanak, míg a hajó Balatonfüredre vagy Tihanyba ér ... Százak figyelik más járatokra várva, rpiköziben a helle — a Balaton legújabb és a szakemberek szerint leggyorsabb, az utasok szerint az egyik legszebb hajója — megkapja az indulásra szóló jelet A kapitány, Józsa László figyelmesen hallgatja a motorok egyenletes zúgását. Amíg a veszélyesebb szakaszokon nem jutnak túl, ő ül a »kormányhoz«. Azaz: ezen a járművön már hiába keressük a régebbi hajóik kormánykere- két: kapcsolók, karok, billentyűk, a több tucatnyi nyomógomb alatt kissé érthetetlennek látszó feliratok adnak eligazítást a kormányosnak. Elhagyjuk a kikötőt, s már a nyílt vizen suhanunk. — Nagyszerű munkát végeztek a szovjet hajóépítők .. j Olyan járművet készítettek, amely a Balaton adottságait messzemenően figyelembe veszi. Üzemvezető, gépész és kapitány vagyak, s ezen a hajón jóval könnyebb a feladatom. A Balatonon óránként 23 kilométert »tud«, de a tengeren ?7 kilométeres sebességre is képes. Tizenöt-húsz perccel előbb megteszi a két part közötti utat. mint a többi hajó. Büszkeség csendül ki Józsa László szavaiból, A távolban vitorlások tucatjaiban és az északi part szépségeiben gyönyörködhetünk. A Koloska-völgy. Csopak, Tihany... A parton napozó, fürdő emberek ezrei... Tudom, számára ez mindennapos látvány, arcán azonban látom az örömöt. Élvezi a tájat, a ragyogó napsütést. Ismerősei az öreg hajósnak kijáró tisztelettel köszöntik. Józsa László életének nagyobbik részét a Balatonon, a hajózás szolgálatában töltötte. — Harminchárom évvel ezelőtt a Gellén gőzösön kezdtem, fűtőként... Akkor a Balaton vízmagassága még nagyobb volt: a Sió-csatornát nem hasznosították eléggé a víz szintjének szabályozására. A hullámok elérték a gőzös kéményét, s aki nem szokta, nem ismerte a Balatont, bizony, megszenvedet, amíg »kitanult«. Én is így jártam. Feljöttem a gépházból a fedélzetre s bamu.ltam a kéményt verdeső hullámokat. Azóta megismertem és végtelenül megszerettem a Balatont; jártam a Tátikával, a Csopaknál lényegesen nagyobb lesz. Előreláthatólag a következő színházi időszakban az ország színházi struktúrájának fölgyorsuló átalakítása következtében a színházak közötti verseny fokozódni fog. A kedvezőtlen körülmények között dolgozó társulatok — ilyen a kaposvári is — művészi színvonalának magas szinten tartása egyre nehezebb lesz, ezért a színház vezetése a megye és a város növekvő támogatását igényli. A társulat Somogy megyében Kaposváron, Siófokon és Nagyatádon játszik rendszeresen, Zalában pedig Éger- szegen és Nagykanizsán, Ezen kívül állandó vendég Szek- szárdon, Dunaújvárosban és Sopronban. A jelenlegi 150 ezer néző kétharmada Kaposváron, egyharmada a különböző táj helyeken látja a színház előadásait. Az egy évre jutó szinházlátogatások száma — a színházi statisztika szerint — az igen magas százezres szám körül állandósult. Átalakult a játékrend: a korábban évi 9—10, felnőttek részére bemutatott darab számát hétre csökkentették — a magasabb fokú művészi haka’, a Badacsonnyal. Músz különböző hajón szolgáltam... Az ő hajója várta a neves vendégeket: Ho Si Minht. Leonov űrhajóst, Willy Brandtot, hogy csak néhányat említsünk közülük. Nemcsak utasszállítóként járta a vizet: kimentette a bajba jutottakat is. Józsa László több mint ötven kétségbeesett embert — nőket, férfiakat, gyerekeket — szabadított ki szorongatott helyzetükből. Életmentésért megkapta a Közbiztonsági Érem arany fokozatát, munkája elismeréséül pedig ötször a kiváló-jelvényt, egyszer a Munka Érdemrend bronz és a Szakszervezeti Munkáért ezüst fokozatát. Beosztottaival együtt tagja a József Attila aranykoszorús szocialista brigádnak. A hajózás szakszervezeti bizottságának titkára volt évekig, s e munkáját is kommunista felelősséggel látta el. Most a szakszervezeti bizottság elnöke. — Erre a fontos tisztségre Józsa László a legalkalmasabb. Az emberekért, társaiért mindig szívesen dolgozik — mondja róla Fenyvesi János állomásvezető, akivel valamikor együtt szolgált a Belo- ianniszon. Télen a szakmai utánpótlás nevelésében hasznosítja tapasztalatát. Szabó Sándor igazgató elismeréssel beszél róla: — Türelmes, jó oktató, fiatalok tucatját nevelte. És ők ma már gépészként, kormányosként. hajóvezetőként járják a Balatont. Józsa László lassan elbúcsúzik társaitól. Ez az utolsó szezonja: jövőre nyugdíjba megy. A Balatontól azonban nem szakad el. Hiszen a tó, a hajózás, szerves része életének. Szalai László tékonyság igényében. Műsortervüket budapesti és más színházak vendégjátékaival egészítették ki.’ A múlt évadban az előző évhez képest a látogatók száma kissé csökkent — mind a városban, mind a tájhelyekien. A beszámoló szerint ennek oka az, hogy ebben az évadban nem szerepelt olyan — egyébként színházba nem járó tömegeket is megmozgató — darab, mint korábban a Mágnás Miska vagy a Piros bugyellá- ris. Szó esett az Esküvő című Gombrowicz-műről is: ezt a darabot — amely a beszámoló szerint is erősen megosztotta a közönséget — esténként több néző látta, mint korábbi évadokban az Ördögöket, a Fejezetek Rákóczi életéből címűt, vagy a Homburg hercegét. A helyzetjelentés mértéktartóan beszél a közművelődési tevékenységről, a kül- lcapcsoLatokról. s elemzi a működés tárgyi, személyi és szociális helyzetét. Kérdésekre válaszolva Babarczy László közölte; hatan válnak meg a társulattól, köztük Mihályfi Győző, Bal- kay Géza, Bregyán Péter. Tóth Éva. Űj főrendezőt is kapott a társulat Gothár Péter személyében: 6 a tavalyi évadban vendégként rendezte a Nebáncsvirágot. Tröszt Tibor, a megyei tanács osztályvezető-helyettese hozzászólásában azt hangsúlyozta, hogy a szakigazgatási szerv a nehézségek ellenére folyamatosnak értékeli a munkát; a nézőszám csökkenése ellenére a kaposvári nézők érdeklődnek a színház iránt. Dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese szólt arról, hogy a társulat a hetvenes években jelentős helyet vívott ki magának a magyar színházi életben, s most is az érdeklődés középpontjában áll. Felhívta a figyelmet, hogy több évad óta késik az új magyar dráma bemutatója. Az előkészítési periódus fontosságát is kiemelte. Szólt a sokat vitatott Esküvő-bemutatóról — említést téve arról, hogy az Augusztusi vasárnap még kevésbé talált utat a közönséghez. Orosz László, a Kulturális Minisztérium főosztály- vezetője a folyamatosságot, a magas szakmai színvonalat hangsúlyozta, s beszélt, a támogatói felelősségről. Kiemelte a példás gyermekszínházi tevékenységet. Böhm József, a Somogy megyei Tanács elnöke zárta le a napirendi pont vitáját, megköszönve a munkát elfogadásra javasolta a beszámolót. A végrehajtó bizottság a jelentést elfogadta. 13. rész. — Miket beszélsz? — kérdezte zavarodottan Elek. — Miféle hatezer? — Még nem mondtam — intett előkelő kézmozdulattal Schmütz —, hogy a szolgáltatásban is büfé vagyok. Meg kell csinálni! A te műszaki zsenid és az én szakmai hozzáértésem ... A világ rövi- debb tangentor nélkül, erre leteszem a főesküt. Ez a jövő útja! Halványan fölrémlett valami. — Hogy mi tangentorc»?:- zunk? — Elek harsányan nevetni kezdett. Schmütz fölült. — Mi? Nem, kisfiam, arra itt van Dezső. Ügyes, szolgálatkész, ^németül is tud, ha kell. Bitte. Ez már elegendő? Mi? Hát ráérsz erre? Te, aki egy kiváló vállalat főmérnöke vagy? Vagy én, aki vegytintát árulok az ország valamennyi szociális otthonának? Gyertyás László fotóriporter somogyi barangolásának élményei ezúttal tematikus kiállítás formájában jelentek meg: a Nagyatádi Helyőrségi Művelődési Otthonban a cigányok életével foglalkozó képei láthatók. Hét év telt el a fotós első önálló kiállítása óta. Rendszeresebben az utóbbi három évben jelentkezik képeinek egy-egy kisebb gyűjteményével, tematikus válogatásra most vállalkozott először. Tudatosabban szerkesztett, határozott törekvésre valló anyaggal állt a közönség elé A vállalt feladat — bármennyire is hálós téma a cigányok élete — azért felelősségteljes, mert a szerző nem mulaszthatja el a változás folyamatának nyomon követését. A látvány tehát alapos elemzésre szorul. Bármennyire is a pillanat varázsát őrzi a kész kép, egy ilyen anyag összeállítására feltétlenül készülni kell. A sorozat képeinek többsége riportúton született, s ez a fotográfus nagy segítségére szolgált. A kiállításon tudatos témakeresés érződik, de a pillanatnyi ötletnek is jutott szeiep a látvány tudatos megrendezésében. A frissesség, az elmulaszthatatlan pillanat érzékeny rögzítése a fotós fontos tulajdonsága. Gyertyás László most is tehetséggel, jó érzékkel oldotta meg feladatát, noha kiállítási anyagát nem tekinthetjük teljesnek. Az anyag néhány önismétlés kiszűrésével feltétlenül kiegészítésre szorul. A »fotószociográfia-« nem új törekvés, kiemelkedő eredményei évtizedekkel ezelőtt arra figyelmeztettek, hogy nélkülözhetetlen korrajzot tud nyújtani. Csakhogy a harmincas években az állapot — a társadalmi változás szükségessége — megragadása fejezte ki a lényeget. Nem szólhattak e képek az előrelépés folyamatáról; mai életünkre az a jellemző, hogy a fejlődés üteme tegnapi eredményeink meghaladására ösztönöz. Gyertyás László most bemutatott képei nem a változás látványos oldalát tükrözik, hanem az emberben keresik a felemelkedés bizonyságát. Az iskolapadban ülő, tanuló gyerekek fejezik ki ezt leginkább. Az értelem fénye a tanuló gyermek szemében már szebb jövőt ígér. Az elhatározás erejével emeli magasba egyik képének a szereplője — fiatalember . —-1 Új kötetek a Kossuthnál Több alapvető fontosságú ideológiai kötettel, egy szociográfiai munkával és egy dokumentumkönywél jelentkezik a napokban a Kossuth könyvkiadó. A szocialista országok egysége című könyvben — amelyet a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának szocialistavilágrendsaer-gazdasági intézete gondozott — a szerzők egyebek között a szocialista gazdasági integráció kérdéseit elemzik. A másik — A béke és a haladás Európájáért cimű — politikai könyvújdonság a mai nemzetközi politika egyik központi kérdésével: a béke, az enyhülés és a társadalmi haladás kapcsolatával foglalkozik. A hat szocialista ország szerzői sorában magyar részről Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője és Lakos Sándor, az MSZMP Társadalomtudományi Intézetének igazgatója szerepel. A könyvet a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Nemzetközi Munkásmozgalmi Intézete állította össze. a ha talmas farönköt ... Nem a dévajság, az erő fitogtatá- sa vezet a kívánt útra, hanem a kitartó munka, a lehetőséggel való élni tudás. Mesésen szép kép született a vásári környezetben egy fehér lovon ülő fiúról: tudom, hogy ez volt az a pillanat, amikor a látvány tudatos befogadása előtt elkattan a fényképezőgép, de az efféle ösztönösség nem igényli a belemagyarázást, mert a képek kiegészítik egymást. Vallomássá, állásfoglalássá válnak, együttesen. Portréi nemcsak azért a legsikerültebbek, mert szép arcú, madonnaszerű leányra talált a cigánysoron, vagy markáns férfiarcra, hanem azért, mert a humánum, az emberség kifejezését nyújtják. A riporteri figyelemösszpontosítás további eredmények — az anyag kritikai szűrése, bővítése, kiegészítése — elérését ígéri, ha továbbra is figyelemmel kíséri életmódjuk változását, s árnyaltabban fejezi ki örömüket, bánatukat, egymáshoz és a nagyobb közösséghez való vi- ' szonyukat, egyszóval életüket. A szerzőn áll, hogy képes-e gazdagítani munkásságát, amelynek — úgy érzem — fontos állomása ez a kiállítás. H. B. Nem, nem .. í Itt van Dezső, később egyik cimborája, aki ügyes és szolgálatkész, betanul. És akkor már ketten tudják, két műszakban.,. Napi tizenkétezer. Elek bólintott. — Elment az eszed — ; mdta komolyan. — Az biztos, hogy nagy pénz van benne. És még dolgozni se kell. — Csak a pacientúrát szervezni — mondta szigorúan Schmütz — és az sem kevés. Na jó. Megcsináljuk, és szőrösre keressük magunkat. — Ebben bízhatsz — mondta Elek, és magában nevetett egy óriásit. Hogy ez a kis ember mennyire fejletlen! De ami a tangentort illeti, hát csakugyan jó dolog. Sajnálhatja, aki nem tudja, mi az. Van abban valami, amit Schmütz mond. Csak hát nem úgy, ahogy mondja. De hát talán nem is olyan lehetetlen. Meglátjuk. * * * Elek a magaslesen ült. Nyirkos hideg volt a hajnal, s a mozdulatlanságba meredt villamosmérnöknek látomásai voltak. Az erdőből ködök úsztak elő, bizonytalan eredetű zajok, halk ágreccsené- sek, fasóhajtások hallatszottak. Elek a fejebúbjára tolt vadászsapkája alól erősen nézte a ködöt. Semmit sem látott, de időnként ujja meg-meg- mozdult a golyóspuska ravaszán. Mert mintha disznó csörtetne amott, vagy éppen egy szarvastehén volna?... A ködben egyszer csak megjelenik Schmütz arca. Fejét vaddisznósörte borította, nagy orra alól legalább húszas agyarak ágaskodtak kifelé — Elek kis híján odapörkölt, aztán rájött, hogy képzelődik, és elszégyellte magát. A puskát lábhoz támasztotta, rákönyökölt a magasles mellvédjére, és gondolkodott. »Nem csinálom. Ebben bízhatsz, Elek. Nem én! Hiába erőlködik Schmütz koma, nem megyek bele a játékba. Még hogy tangentorozzak esténként úri naccságákat! Így mondta, hű, egészen lázba is jött.« Egy picikét szemerkélni kezdett az eső. Ez jó, gondolta Elek, elviszi ezt a francos ködöt. Lehet, hogy még lövök is valamit. Betyár ez a Schmütz: hogy lázba jött... Igaz. Attól a pillanattól kezdve, amelyben Schmütz gyér hajú fejében megszületett a gondolat, az egér napokig gondolkodott, á la Rodin. Ült az ágyon naphosszat, nagy orrát jobb öklére támasztotta, és maga elé meredt. Időnként, ha egyedül volt közös szobájukban — mert Elek unta magát és ha csak tehette, bedobott néhány »homá- Ivost« — fel-alá járkált, kiabált, széles mozdulatokat írva a levegőbe. Négy nap telt el így. Schmütz jószerével még kezelésre sem járt. Igaz, betegnek sem látszott. A negyedik nap estéjén, amikor Elek sóhajtva betért a szobába, hogy ágyba zöty- tyenjen, Schmütz mélyen és ünnepélyesen a szemébe nézett. — Megvan — mondta egyszerűen. Elek bambán nézett vissza: — Mi van meg? Schmütz jóindulatúan elmosolyodott. Mennyit, de mennyit kell még ennek a nagy testű Eleknek tanulnia! Elnézően tárta szét a kezét, Eleknek úgy tűnt: olyan, mint egy pap. — Hát a tangentor. Elek vigyorgott. — Nagyszerű — lelkendezett —, akkor ezentúl este is tangentorozunk ... Könnyű álma lesz, ha tangentor sugara pásztázza végig habtestét ! — kántálta. — Az esztéká tangentorán annyit tangentorozol, kisfiam, amennyit csak akarsz — i ondta fenkötlen Schmütz — de a sajátunkon, azon nem. No hiszen, most volt csak elképedve Elek! — A sajátunkon? (Folytatjuk) Somogyi Néplap Fényképezőgéppel a cigánysoron Kampis Péter
