Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-13 / 136. szám

AZ ÖTÜÉVES TERVEK NYOMÁBAN Fejlődés gondokkal A hajdani halászfalu, amely fekvése, fürdőkultúrá­ja révén »a Balaton főváro­sa« címet kapta a közvéle­ménytől, tíz esztendeje vá­ros. Tehát jelenleg a második, úgynevezett városi szintű kö­zéptávú tervét valósítja meg. Az állandó lakosság igényeit kielégítő, valamint az idegen- forgalommal kapcsolatos be­ruházások megvalósítása egy­aránt fontos — és sürgős — feladata a városnak. Az ötö­dik ötéves tervben megfogal­mazott tennivalókról, az ed­dig végzett munkáról és az ezzel kapcsolatos gondokról beszélgettünk dr. Gáti Ist­vánnal, Siófok tanácselnöké­vel. — A tervezett beruházá­sok megvalósításának ütemét, kétségtelen, meghatározta, il­letve meghatározza az építő­ipari és tervezői kapacitás, amelyet nálunk az igények, de a rendelkezésre álló anya­gi eszközök is lényegesen meghaladtak — mondta. — Ezért a tervezett létesítmé­nyek közül egyik-másik csak a hatodik ötéves terv idő­szakában fog elkészülni, mint például a »kőolajosok« mun­kásszállása, valamint az aranyparti vállalati üdülő­szálló-sor bizonyos része. An­nak idején nem terveztük, de a körülmények szükségessé tették azt a 65 milliós beruhá­zást, amelyet kemping- és strandfelújitási gyorsprogram­ként ismer a közvélemény. Ezt az idegenforgalom szem­pontjából fontos feladatot is azzal a kapacitással kell el­végeznünk, ami eredetileg is rendelkezésünkre állt Emiatt is bevégezeüenül marad, il­letve áthúzódik a hatodik öt­éves terv időszakára néhány építkezés. Például a foki-he­gyi új oktatási centrum 16 tanterméből csak 8 készül el a következő tanévkezdésre, no meg a konyha; a többi lé­tesítmény, például a 120 diák befogadására alkalmas kollé­gium és a tornacsarnok ké­sőbb kerülhet sorra. Az uszo­dát sem terveztük, de meg­valósul még az ötödik öté­ves terv időszakában, akár csak a már említett ötezer kempinghely és a hozzá tar­tozó ellátó létesítmények so­ra, valamint a szabadtéri színpad rekonstrukciója, a kórház infúziós laboratóriu­ma és nővérszállója. — Siófok lakossága évente átlag 600-zal nőtt az elmúlt évtizedben. E növekedés gyorsulóban van. Következés­képpen egyre több lakásra és gyermekintézményre van szükség. — Az ötödik ötéves terv­ben 1200 lakás építését ter­veztük. Ebből 138 állami cél- csoportos, a többi vállalati. OTP-, szövetkezeti társas és családi ház. Az 1200 lakás megépül ugyan, de szövetke­zeti társas és családi ház több épül a tervezettnél. OTP- és vállalati lakás viszont keve­sebb. Állami célcsoportos la­kásból annyi épül, amennyit terveztünk. Ami a gyermek- intézményeket illeti ... két­százötven óvodai hely létesí­tését terveztük, s eddig 275- öt adtunk át. Ez még min­dig kevés. A városi tanács már kijelölte a következő két óvoda helyét, s előkészü­letben vannak a tervezői munkálatok is. Szeretnénk a következő évben megkezdeni az építkezést. A Foki-hegyen és Kilitiben 60—60 bölcsődei helyet adtunk át a terv idő­szakában, ez azonban nem enyhítette gondjainkat. A tervezett kommunális be­ruházások mielőbbi megvaló­sulása nemcsak helyi, hanem idegenforgalmi, tehát népgaz­dasági érdek is. — A déli Sió-híd és a Ta­nácsház utca építése 1980 vé­gére befejeződik. Az északi Sió-híd és tehermentesítő út megvalósítása áthúzódik a hatodik ötéves terv időszaká­ra. A külön szintű kereszte­ződések kérdésében június­ban dönt a KPM. A kereske­delmi pályaudvar kitelepíté­se az ipartelepre (ez a beru­házás megvalósítása végett szükséges) megkezdődött, a Volán-pályaudvar építése és a városközponti rekonstrukció a terv szerint történik. A nagyobb jelentőségű be­ruházások mellett sok kisebb horderejű, de a lakosság és Az Élelmezési Ipari Dolgo­zók Szakszervezetének me­gyei bizottsága — a megyei munkajogi bizottság fölkéré­sére — nyolc vállalatnál, il­letve telephelyen vizsgálta meg a munkaügyi döntőbi­zottságok tevékenységét. A ta­pasztalatok általában bizta­tóak, a munkahelyek gazda­sági vezetősége és szakszer­vezeti bizottsága gondoskodik a tárgyi és személyi feltéte­lekről. A legtöbb helyen I csökken a bizottság elé ke­rült ügyek, munkaügyi viták száma. A Kaposvári Tejipari Vállalatnál például 1974-ben 25, tavaly mindössze 13 bead­az idegenforgalom szempont­jából fontos létesítményről, intézkedésekről is szólhatnék. Befejeződött például a napi tízezer köbméter szennyvizet tisztító berendezés építése, s egy ugyanilyen kapacitású rendszer építését kezdtük meg. Elkészült a tiizép-telep. A vásárcsarnok. Egy üzlet­sor Sóstón. Űj Gelka-szer- vízt, Patyolat-szalont és vegy- tisztítót, illetve órát, ékszert és finommechanikai cikkeket javító létesítményt, férfi- és nőifodrászatot stb.-t adtunk át Megkezdődött az Afit-szer- víz bővítése. Befejeződött a kenyérgyár rekonstrukciójá­nak első szakasza, megépült az állami gazdaság sióléüze- me, a kiüti tsz 225 jószág be­fogadására alkalmas tehénis- tállója stb. Egyelőre nem fog megvalósulni viszont a vá­rosközponti étterem, a Pest- Budai Vendéglátó-ipari Vál­lalatnak az Ezüstpartra ter­vezett ellátási központja, az Aranypart 1100 négyzetméter területű bevásárlóközpontja (a benyújtott pályázatokat még nem bírálta el a Belke­reskedelmi Minisztérium). A következő tervidőszakra hú- zódi<: át a Bajcsy és Széche­nyi utca sarkára tervezett ABC-áruház építése is. A tervidőszakban gazdagodtunk egy MHSZ-székházzal, a bí­róság és az állami tűzoltóság épületével. Jelenleg a város- központ teljes átépítését, meg­újítását végezzük. Ez renge­teg szanálással jár, sok em­bert érint. Az új városiköz­pont kialakítása egyik leg­szebb, de legnehezebb felada­tunk. Sz. A. vánnyal foglalkozott a mun­kaügyi döntőbizottság, s ezek mindegyikének végére pontot tettek — még a múlt évben. Sőt: egyik ügy lezárására sem kellett húsz napnál több idő. A viták zöme — ennél a vállalatnál tizenháromból tíz — fegyelmi üggyel volt összefüggésben: az esetek fe­lében a döntőbizottság hely­benhagyta a fegyelmi határo­zatot, három alkalommal megváltoztatta a kiszabott büntetést. A vállalati döntések meg­alapozottsága számottevően befolyásolja, hogy hány — és milyen természetű —ügy­gyei fordulnak a dolgozók egy-egy munkahelyen a dön­tőbizottsághoz. Ha a határo­zatot körültekintően, minden körülményre kiterjedően hoz­ták és előzőleg alaposan vizs­gálódtak, kevesebbszer válik indokolttá a föllebbezés. A Nagyatádi Konzervgyárban a dolgozók az utóbbi öt évben 28 üggyel keresték föl a dön­tőbizottságot. Tavaly például hat eset adott munkát, és mind a hatban — a munka- szerződés módosításával, a munkabérrel, a vállalat anya­gi felelősséggel álltak kap­csolatban ezek a beadványok — helybenhagyta a döntőbi­zottság az eredeti határozatot. Számottevően csökkent a a munkaügyi viták száma az utóbbi években a Kaposvári Cukorgyárban, a Kaposvári Húskombinátnál, a Tejipari Szállítási és Készletező Válla­latnál; a Nagyatádi Dohány­beváltó Vállalatnál pedig az előző fél évtizedben csupán kétszer — 1976-ban és 1977- ben — adódott egy-egy dön­tőbizottsági ügy. Az Édosz megyei bizottsá­gának vizsgálódása a somogyi élelmiszeripari döntőbizott­ságok tevékenységében álta­lánosítható tapasztalatokat hozott felszínre. Varrnak pél­dául megszívlelendő, mielőbbi orvoslásra váró problémák a munkaügyi döntőbizottságok gyakorlatában. Ilyen az ügyek kivizsgálására és lezárására fordított, helyenként az elő­írtnál jóval több idő. A beér­kezéstől a befejezésig mind­össze nyolc napot időzhetne egy-egy beadvány, előfordul azonban, hogv ennél bizony jóval több idő telik el, amíg pontot tesznek a végére. Két nagyatádi munkahe­lyen: a konzervgyárban és a dohánybeváltónál a döntőbi­zottsági tagok rendszeres munkaügyi oktatáson való részvételét javasolták a vizs­gálatot végző megyebizottsá­gi munkatársak. Az ilyen tanfolyami továbbképzés 'nél­külözhetetlen ahhoz, hogv a testület döntései megalapo­zottak legyenek és a munka­ügyi döntőbizottságok min­den tekintetben kifogástala- ! nul működjenek. (folytatjuk) Munkaügyi viták, határozatok Á döntőbizottságok gyakorlatából Autómosók és szárítók Autémosó és szárítóberendezéseket fs készítenek a Csepel Művek gépgyártóüzemében, a torinói Emánucl cégtől vásárolt licenc alapján. Az elsősorban exportra kerülő berende­zések ma már csaknem teljes egészében hazai anyagokból készülnek. Az idén 240 autó­mosót, ugyanennyi szárítói és öt mosósort gyártanak. MATI-lotó — Fehér József felv. — KS) „fllomterv” H ivatalos berkekben így hívják azt a dokumentum­gyűjteményt, amely — sok társával egyetemben — a szekrény vagy az irattár mélyére került. A po­rosodó akták közül kikandikáló iratlapok másolatai — ki tudja hányadszor — gyengeségről, a döntéskészség hiányá­ról vagy ha van adottság hozzá, hat gyermekbetegségeiről, a tervszerűtlenségről árulkodnak. A döntés természetesen mindig felelősséggel jár. Be kell látnunk azonban, hogy ez a fogalom igen sokszor csak hangoztatott elvi követelmény, és nem számon kért kötelezettség. Ügy. mint a mai téma esetében is, amely nem most lát először napvilágot la­punk hasábjain. Egyik kollégám még a múlt év decem­berében fejtegette, hogy a "jó szándékúan, de tanácstalanul tépelődöknek« nincs más dolguk, "csak bólintaniuk kelle­ne«. A bólintás azonban elmaradt. Voltaképpen nem egyszerűen felújításról vagy aho­gyan manapság divatos mondani: rekonstrukcióról van szó. Ez ugyanis csak eszköz. A cél a zenei nevelés, a zene­oktatás fejlesztése. Ennek a tartalmi követelménynek kel­lene meghatároznia minden cselekedetet. Ügy gondolom, a célt nem is vitatja senki. A hozzá vezető út kijelölésében azonban több éves bizonytalanság tapasztalható. Rendsze­rint pénzhiányra hivatkozással. Miközben — ha nem vi­gyázunk — a pénzzel együtt elúszik a gondolat is. Nem akarom ismételgetni munkatársam okfejtéseit. Néhány »adalékra« azonban vissza kell térnem, hogy ért­hetővé váljék a Canossa-járás. 1975-ben született meg az első "írásos emlék« a kaposvári zeneiskola fejlesztéséről. Azóta — ha nem több — 34 »okirat« született, tanúskod­va a szándékról, de leginkább a tehetetlenségről. Tudtuk-e akkor, hogy mit akarunk és hogy mihez ran lehetőségünk? És tudjuk-e ma? Van-e valamiféle egység a helyzet meg­ítélésében, vagy mindenki azt gondol és azt mond, amit akar: netán mást akar, mint amit mond? Bármilyen fá­rasztó végigböngészni a hosszadalmas levelezgetést. a sok­szor értelmetlennek látszó aktatologatást, elviselhetetle­nebb. hogy ugyarMzok is mást gondolnak délelőtt, mint délután, holott látszólag már délelőtt is döntés született. Beszéljünk világosan. A zeneiskola igazgatója (termé­szetesen hivatalos biztatásra) programot készített az intéz­mény felújítására és bővítésére. (A helyzeíismerethez nél­külözhetetlen tudni, hogy 650 növendéke, 34 tanára van a zeneiskolának, tehát az intézmény rég kinőtte épületét; miközben a felduzzadt megyeszékhely lakosságához képest igazán nem lehetünk elégedettek e számokkal). Két hó­nap múlva a megyei tanács akkori művelődésügyi osztály- vezetőjének és a városi tanács elnökhelyettesének aláírá­sával megrendelték a tervet, öt hónap múlva a városi ta­nácsülés 2 133 000 forintot szavazott meg a felújításra. A Somber megküldte a megbízatási szerződést. Aláírták. Tovább nem részletezem, mert ez még 1976-ban tör­tént. s a levelezgetés inkább bosszantó, mint sokatmondó vagy netán lényegre utaló. A tervtanács azonban már nem a program szerinti felújítás, hanem egy távlatot látó terv megrendelése mellett voksolt. Azóta annyira összekuszá- lódtak a szálak, hogy gyakran hallani: a zeneiskola veze­tője rfélréhangolta« a Sombert, a tervezőt, s az ő »álmo­dozásának« a következménye, hogy a kétmilliós pénz ígé­retére egy kb. 25 milliós beruházás tanulmányterve készült el. Nem így van! A tervező — tőle tudom — azt gondolta: a zenetanárok nem érthetnek a beruházáshoz, ö viszont szakember, utánajárt mindennek. Látott példákat maga előtt; átnézte a városfejlesztési elképzeléseket is, és úgy látta, hogy ez lesz a jövő zeneiskolája. Huszonöt mil­lióért, Ki az a zenetanár, aki nem lelkesedne érte?... Végtére is az az igazság, hogy a tervezés időszakában sen­ki sem figyelt arra, hogy mi történik. Így azután 1977 feb­ruárjában ugyanaz a szakhatóság tett kritikai észrevétele­ket az -álomterv« ellen, amelyik biztatást adott hozzá. (Csakhogy azóta más lett az osztályvezető...) Számos le­vél, egyeztető tárgyalás, telefonváltás és idegeskedés nyo­mára bukkantam. A tervező újabb megbízást kapott, mi­szerint csak a 2 113 000 forint áll rendelkezésére az ötödik ötéves tervben. (Mintha ezt korábban nem tudtuk volna). De ezt most "új koncepciónak« nevezik a dokumentumok. M iről van szó? Még 1979-ben föl kell újítani a zene­iskolát, s ez az elektromos hálózat és a fűtés kor­szerűsítését, az állagmegóvást foglalja magába. Talán némi bővítést is, de ez nem derül ki a megrende­lésből. Ember legyen a talpán, aki eligazodik. Azt hin­nénk, hogy az elképzelés legalább zöld utat kapott, hiszen van 2 113 000 forint. Csakhogy már nincs meg. Csak 1 700 000. Talán kiegészítenék valahonnan. Mit tesz a zene szeretete? Vagy netán a vállalkozói kedv? Két kivitelező is akadiia a munkára, mindkettő vál­lalta, , hogy még 1979-ben befejezi a felújítást. De hogyan dolgozzanak, ha közben működik a zeneiskola? A »mentő­ötletről« már írtunk. Szóbeli egyezség a tanítóképző ve­zetőivel: ha szeptemberre elkészül a 24 tantermes gyakor­lóiskola, akkor ők készséggel át- vagy bérbe adják a ze­neiskolának Beloiannisz utcai épületüket. A tárgyalás idő­pontja 1979 márciusa. Szerződést kellett volna kötni. Ápri­lisban szólt a városi tanács egyik osztálya a másiknak, amelyik június közepére már elő is készítette a bérleti szerződést. "Egy akta kibír 30 vagy 60 napot«. Az ügy nem nagyon. Tudniillik azóta már csak a fele épületet hajlandó bérbe adni a tanítóképző. Üjabb dilemma. De azért készülnek a tervek. A Beloiannisz utcai épület fel­újítására is. A zeneiskolára — amint legutóbb hallottam — legföljebb 1980-ban kerülhet sor... Miközben nyár van, szünet, dolgozhatnának. A várhatóan »feldúsított« kétmil­lió — előfordulhat — kevés lesz jövőre. És lesz-e kapa­citás? És lesz-e pénz? Az idő! Az pénz! De ezt még min­dig nem tanultuk meg. Csak hiányról tudunk beszélni. Mi­közben — úgy hírlik — »csekély« 30 milliót nem tudtunk tavaly fölhasználni a városfejlesztési keretből. Ki tudhatía, hogy mitől gyülemlik föl állandóan a »nem létező pénz?... Hogy most hol tartunk? Nem tudom. Igaz, nem szem­besítettem senkit senkivel. Nincs jogom hozzá. De higgyék el, minden megkérdezettől más számokat, más dátumokat, más elképzeléseket hallottam. A szálak sohasem maguktól keverednek össze. Valakik mindig hozzányúlnak, hozzáér­nek, és nem is azért, hogy összegubancolják a fonalat. Le­het, hogy még sohasem volt a kezükben gombolyag? a z -álomlerv« megvan, nem buta elképzelés! Egy jö­vőbe látó elme alkotta meg. Ki tudja, hány jegy­zetben ösztönöztem már arra, hogy igenis álmodo­zunk, igenis tervezzük a jövőt. De ne pénzért, ha a meg­valósítására nincs pénzünk. Csak azért, hogy egyszer majd fölkészüljünk a fogadására, megalkotására. Megvallom, sze­retném, ha ez a terv egyszer megvalósulna. Mindenhol azt mondták: majd a VI. ötéves tervben. Kételkedem. A városnál ugyanis hozzátették: ha ad pénzt a megye... Nem tudok róla, hogy »megye-nagybácsinak« ilyen aján­lata, elképzelése lenne. Miért ígérgetünk újra, fedezet nél­kül? Lassan a dossziéba gyűjtött dokumentumoknak se lesz hitelük, nemcsak a szavaknak. Pedig nem sokáig tart­hatja magát ez a — még jó néhány helyen tapasztalható — gyakorlat. Az "álomterv« álomszép. A tervezőt ne marasztaljuk el érte. Hiszen jó néhányan oktalanul, tétlenül asszisztál­ták végig álmodozását. Jávori Bél» Új technológiák a textiliparban Négynapos műszaki konferencia Budapesten A textilipar fejlesztéséről és új technológiák alkalmazásá­ról kezdődött kedden négy­napos műszaki konferencia a Textilipari Műszaki és Tudo­mányos Egyesület rendezésé­ben Budapesten, a Hotel In­tercontinentalban. A konfe­rencián 18 ország szakembe­rei vesznek részt, s mintegy 60 előadás hangzik el. Szabó Imre könnyűipari mi­niszterhelyettes megnyitó elő­adásában az iparág technoló­giai fejlesztéséről beszélt. Ki­emelte, most a termeléke­nyebb munkát előmozdító új eljárások kialakítása az egyik legfontosabb feladat. Ennek során — a pamutipar után — a gyapjúiparban is széles körben elterjesztik az úgynevezett turbófonást. Ez a hagyományosnál ötször gyor­sabb munkát is lehetővé tesz. j A konferencián a kis víz- és energiaigényű technológiákról is elhangzott néhány előadás. Amint lengyel, szovjet és NSZK-beli szakemberek is el­mondták : ezekre a különböző műveletek összevonásával kü­lönösen a kikészítőiparban kínálkozik jó lehetőség. További témakör: a vegyi- szá!-felhasználás terjedése. A természetes textilnyersanya­gok mennyisége ugyanis elő­reláthatóan csökken majd, s ezért a jelenlegi vegyi szálak további — módosított — vál­tozatait fogják kialakítani, főként tulajdonságaik javítá­sával.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom