Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-12 / 135. szám

Megyei labdarűgő-Biajnokság

A legnagyobb tsz-üdülő

Felhőfejes • kaposvári rangadón.

I (Folytatás a 4. oldalról)

Nagyatád—Boglárlellei

: Medosz 2:2 (1:1)

Nagyatád, 250 néző. V.l Laczkovics.

Nagyatád: Kutnyák (Zaobrák) —

Simon, Czár, Utasi, Harcz, Czim- balek, Brezovszky, Steiner, Vidák, Pintér, Mohácsi (Dics). Edző: Fuisz János. Boglárlelle: Dvarjeczki

(Kadlicskó) — Györkös, Paszér, YJékány, Osváth, Gergye, Pintér I., Pintér II., Pető, Szilágyi, Guszti. Edző: Bornemissza József.

A nagy melegben, az alacsony színvonalú találkozón a hazaiak az idény leggyengébb • játékát nyújtották. A vendégek kétszer is vezetéshez jutottak és csak szépítésre futotta az atádiak erejéből. Góllövők: Brezovszky, Czár, illetve Pető, Muszti. Jók: Paszér, Szilágyi, Pintér IL A

hazaiaktól senkit nem lehet

kiemelni.

Nagyatád ifi—Boglárlellei Medosz ifi 5:4

Tóth Ferenc

Barcs—Lengyeltóti 1:0 (0:0)

Barcs, 300 néző. V.: Lőczi. Barcs: Tóth — Kele (Lakatos), Hódost, Fodor, Gölöncsér, Kömpf, (Sztázics), Vinkier, Pintér, Nagy, Studer, Gulyás. Edző: Karsai Tibor. Lengyeltóti: Sánta — Hosszú, Hollósi, Kesztyűs, Jáger, Riba, Mezriczi (Gazdag), Túli, Miseta, Polgár dí. Gyurka. Edző: Haszon Lajos.

Mélyen tudása alatt játszott és nehezen nyert a lelkes vendégek ellen a Barcs az alacsony színvonalú találkozón. Góllövő: Fodor. Jók: Gulyás, Fodor, illetve Hosszú, Túli, Miseta.

Barcs ifi—Lengyeltóti ifi

5:1

IfJ. Pandur Ferenc

La tincs SE—Marcsii 2:1 (td)

Marcali, 500 néző. V.i Péter Gy.

Latinca: Farkas — Kozma, Kövér, Fitt, Péntek, Skáfár, Bodó, Czuczka, Szarka (Bogma), Bos- nyák (Basics), Fekete. Edzó: Borsfái Géza. Marcali: Király — Babina, Hajdú I., Beck, Filagics, Hajdú

11., Greguss (Kecskés), Ható, Izsák, Kovács, Dia. Edző: Varga Lajos.

Nagy meleg, nagy küzdelem és helyenként jó játék jeile mezbe a rangadót. A szünet után a Latinca többet kezdeményezett, és megérdemelten nyert. Kiállítva: Ható a 43. percben és Péntek a 83. percben. Góllövők: Fekete, Basics, illetve Izsák (U-esből). Jók: Kövér, Péntek, Bodó, Fekete, illetve Babina, Hajdú

1., Béck, Filagics.

Rákóczi II. ifi—Marcali ifi 5:1

Giber Károly

Csurgó—Karád 1:1 (0:1)

Csurgó, 300 néző. V.: Vuk- mann.

Csurgó: Major — Kovács J., Kiss, Kisgéczi, Jagarics, Horváth R., Külsöu, Novak, Luka, C. Kovács, Eleki. Edző: Horváth János. Karád: Keresztes — Szalai (Komáromi I.), Kovacsik, Komáromi II., Ellenberger, Lázár (Kudomrák), Hoppár, Szabó, Buzsáki, Eepenye, Pusztai. Edző: Tschepeu György.

A csak védekező karádi csapat váratlanul szabadrúgásból szerzett vezetést az alacsony színvonalú mérkőzésen. A végig fölényben játszó, de számtalan helyzetet kihagyó hazaiaknak csak az egyenlítés sikerült. Góllövők: C. Kovács, illetve Pusztai. Jók: Kiss, Kisgéczi, Novák, illetve Keresztes, Komáromi II., Hoppár.

Csurgó ifi—Karád ifi 11 Ti

Kovács Antal

A forduló válogatottja: Keresztes (Karád) — Kővér (Latinca SE), Kékesi (Siófok). Pusztai (Boglárlellei So.), Kurdi (Vasas), Monoki (Kiss J. SE), Szabó (Siófok), Soós (Boglárlellei Sp.), Hidegh (Vasas), Emyes (Kadarkút), Fekete (Latinca SE).

A bajnokság állása:

Harkányban befejező szakaszába ért az ország legnagyobb termelőszövetkezeti nek építése.

üdülőjéNégy iskola

a négy kategóriában

Az úttörő-olimpia megyei döntőire a kézilabda sportágban 46 fiú- és 62 lánycsapat nevezett A felmenő rendszerű bajnokság a végéhez érkezett, s kialakultak az idei megyei sorrendek. A négy kategóriában négy különböző iskola képviseli majd a somogyi színeket az országos területi döntőn, amelyet e hónap 23-án és 24-én Csurgón rendeznek, s melyen a győztesek indulnak.

A megyei versenysorozat dobogós helyezettjei:

A kategória, fiúk: 1. Csurgó, 1. sz. Ált Isk.; 2. Boglárlelle, 1. sz. Ált Isk.; 3. Szent- balázs. Lányok: I. Szentba- lázs; 2. Csurgó, 1. sz. Alt. Isk.; 3. Kaposvár, Hámán K. Ált. Isk.

B kategória, fiúk: 1. Nagyatád; 2. Kadarkút; 3. Mesz- tegnyő. Lányok. 1. Kadarkút;

2. Balatonszentgyörgy; 3. Csurgó.

1. Táncsics SE

33

24 1

3

103-29

54

2. Kiss J. SE

33

23 4

6

83-28

50

3. Boglárlcllei Sp.

S3

20 7

C

105-51

47

4. Latinca SE

33

19 C

8

70-35

44

5. Siófok

33

17 9

7

70-38

43

6. vbkm Vasas

33

19 5

9

67-36

43

7. Nagyatád

33

16 9

8

72-40

41

8. Bates

33

16 9

8

45-23

41

9. Marcali*

33

13 7 13

58-60

31

10. Meraye

33

9 8

16

47-62

26

11. Kadarkút

33

11 3

19

62-77

25

12. Karád

33

8 8

17

39-61

24

13. Boglárleilei M.

33

9 € 18

42-82

24

14. Csurgó

33

7 8 18

39-65

22

15. Lábod

33

9 3

21

40-89

21

16. Tab

33

8 4

21

37-79

20

17. Lengyeltóti

33

7 4

22

44-76

18

18. Balatonföldvár

33

8 C

21

41-131

18

• *» két büntető pont levonva.

Országos ifjúsági bajnokság: PMSC—Rákóczi 1:2. Országos serdülőbajnokság: PMSC—Rákóczi 6:0.

Egy telitalálat a totón

A 23. játékhét telitalálatos szelvénye: x, x, törölve, x, 2, 2, x, 2, 2, 1, x, 1, x, 1, +x.

Egy fogadó ért el 13+1 találatot ; a nyereménye 1 430 509 forint. 13 találatos szelvény nem volt. A 12-esek 7775, a

11-esek 502, a 10-esek 98 forintot fizetnek.

»Ae elemi iskola második i osztályából kórosnak vélt figyelmetlenségem és koncentrációra való képtelenségem miatt —■ a felelés közben is el bámészkod tarn és minduntalan elveszítettem a fonalat — gyógypedagógiai intézetbe való áthelyezésemet javasolták szüleimnek ... Félszeg- ségem csak a gimnáziumi tanulmányaim vége felé kezdett oldódni. Még ma is képtelen vagyok egy kis egyszeregyen túlmenő számlálást fejben elvégezni, pedig később, felső gimnáziumban a differenciál- és integrálszámítás során mutatott teljesítményeim alapján tanáraim rá akartak venni, hogy matematikai vagy elméleti fizikai tanulmányokat folytassak«.

»Aránylag lassan fejlődtem, tizenöt éves koromig minden tekintetben közepesen aluli tehe-ég voltam. És akkor jött Szalay Karoly, aki meglendített ..., s elkezdtem fejlődni.«

A vallomásokban megelevenített »gyönge képességűgyermekek neve Szentágothai János és Szentgyörgyi Albert. Ma mindketten világhírű orvostudósok. Emlékezéseiket korábban is olvashattuk már Hajduska István és Kardos Ferenc interjúiban, ám az idézett részietek hatása alaposan fölerősödik a Magyar Pedagógiai Társaság által közrebocsátott vitaanyagban.

Nagy ügy — mondhatják a cinikusok —, hiszen az utóbbi években megjelent neveléselméleti, didaktikai, szak- módszertani tanulmányok, esszék, pamfletok, vitacikkek száma végtelen, eggyel több vagy kevesebb vitaanyag nem számit Lénárd Ferenc munkája, a Mindennapok pedagógiája mégis rendkívüli érdeklődésre számíthat hiszen

ti. részi

Elébb odébbhúzódott a vízben. Nézte a fortélyos kis dobozt. Egy szivattyú és egy kompresszor az egész. Milyen bámulatosan egyszerű!

Schmütz is a viz alá merült, ahogy Elektől látta. Amikor kibukkant hunyt szemmel és fújtatott.

— Mmmmm — mondta. — Hogy ez előbb nem jutott eszünkbe...

—- Egy sört? — érdeklődött Elek a kezelőnél.

— Kiszikkadás ellen — mondta a kezelő. — Arra mindig jó vagyok ... Egyébként Dezső a nevem, vitéz urak.

Elek csak úgy, nadrág nélkül magára húzta a körsnyt

öt perc alatt fordult meg: a

szatyorban hat üveg sör volt, az egész készlet, amit a írid- zsiderben talált.

Éppen jó, gondolta. Ez most kiváló lesz.

Hamar meg is itták. Dezső a göngyöleget elrakta, a - kis faliszekrényben már sokasodtak az üvegek. A tangentor dicséretének jegyében zajlott a társalgásuk. Ámuldoztak, milyen jól érzik magukat.

— Egyszerű szerkezet — magyarázta Elek — egy szivaty- tyú és egy kompresszor. Otthonra is meg tudnám csinálni.

— Igazán? — kerekedett a

csodálkozástól Schmütz szeme. — Hogy te milyen ügyes vagy!

— Mindent meg lehet csinálni — oktatta Elek a társaságot —, ami nem fán terem vagy amit nem anya szült.

Hallgattak. Arnyira igaz volt, amit Elek mondott.

Hosszú, hűvös kortyokban küldték lefelé a sört, kiszik- kadás ellen...

Másnap kilenckor megint ott voltak. Bebújtak a medencébe, fújtattak, mint a vízilovak, a tangentor vízsugara pedig fél atmoszférával erősebb lett. Végül hatra is fölemelték.

Schmütz, mint egy lapos

kis hal, forgolódott, Elek pedig méltósággal köpte a vizet, akár egy kopasz bálna.

Förtelmesen jól érezték magukat minden kezelés után, megitták a sört minden alkalommal.

— Azért — súgta bizalmasan az egyik alkalommal Dezső —, ambulanter is el lehet intézni a dolgokat Be lehet fizetni tíz kezelést, és pássz. ötvenkét forintba kerül egy. ötszáhuszat megér az egészség, nem ?

— Ahá!

Hallgatagon ültek a medencében, sört kortyolgatva. Tűnődtek.

Schmütz egyszer csak megélénkült.

— Meddig tart egy kezelés?

Dezső biggyesztett:

— Hivatalosan tíz perc — mondta —, de nyolcnál nem szoktam többet adni. Elég az.

Csönd volt. Termékeny, finom csönd. A sörösüvegek a szekrénybe kerültek. Elek és Schmütz pedig lassan, szótlanul fölbandukoltak a szobába. Hanyatt feküdtek az ágyon, és a plafont nézték.

Schmütz szólalt meg negyed tizenkettőkor.

— Ha otthonra is meg tudnád csinálni — sóhajtott —, akkor ezt meg is kene csinálni. Bomba ötlet!

— Miért ne? — fonta keresztbe a feje alatt a karját Elek —, egyszerű az egész. E^v szivattyú és egy. kompresszor. Meg a tömszelencék, hollanderek. Kész. Mindent meg lehet csinálni, ami...

— Tudom — vágta félbe Schmütz idegesen. — Hát ezt nem anya szülte. Csináld meg! Bomba...

Elek a félkönyökére támaszkodott.

— Nem szeretem a bombákat — mondta súlyosan —, mert fölrobbannak . .. Mitől olyan nagy ez az ötlet?

C:hmütz már nem is volt ott. Magában, hangosan beszélt. Elek megigézve hallgatta. Monológ volt, Schmütz monológja.

— ötvenkettő, nyolc perc. Egy óra alatt hét, az hétszer ötvenkettő, az háromszázhat- vannégy. Egy műszakban nyolcszor háromszázhatvan- négy, maidnem háromezer forint. Két műszakban hatezer. Tangentor reggel hattól, este tízig! A lakosság szolgálatában.- (Folytatjuk)

alaptémája — a gyenge képességek megítélése, az oktatási-nevelési szerkezet káros hatásai a gyermekek személyiségére, a teljesítményközpontúság következtében keletkező gátlások és más személyiségzavarok — egyelőre nem tartozik a »lerágott csontok« közé.

Miről is van saő?

Ha a kisdiák nem látja tisztán a szorzás es az ösz- szeadás műveletének rokonságát, rögtön kész az érv: nem képes logikusan gondolkodni. Ha néhány hónapig nem szokja meg a kötelező idegen nyelv hangzását, rásütik a bélyeget: nincs nyelvérzéke.

Ha az énekórán elbátortala- nodik és néma marad, kiderül, hogy — botfülű. Ha — lassúbb gondolkodása vagy visszahúzódóbb természete miatt — későn vagy egyáltalán nem jelentkezik a tanár kérdésének ( megválaszolására, a pedagógusban és a tanulótársakban, sőt a szülőkben is kialakul az előítélet: a nebuló javíthatatlanul pasz- szív, elfogadható teljesítményekre nem képes, igényes munkákra nem mozgósítható. E kollektív előítélet a »szenvedő félben« is létrehozza az előítéletet, amely szerint ő nyelvű, zenei, matematikai stb. »antitalentum«, s e kisebbrendűségi érzés azután valójában alkalmatlanná teszi őt még az átlagos produktumokra is. Ezért is találkozunk oly gyakran önmagukat egyik-másik területen csökkent értékűnek, csökkent képességűnek érző emberek tömegével.

Senki sem kockáztatja meg persze azt az állítást, hogy nincsenek feltűnően gyenge hallású, satnya nyelvérzékű, logikai készségű gyermekek: a viszonylagos biológiai meghatározottságot már legalább húsz éve nem szokás tagadni. Lénárd Ferenc vitairatából és az általa említett kutatásokból — mindenekelőtt a világhírű Jean Piagat vizsgálódásaiból — azonban cá- folhatatlanuL kiderül, hogy a jó és az úgynevezett gyenge képességű tanulók között korántsem akkora az intelligencia-különbség, mint azt a ma nálunk elfogadott és kötelezővé tett mérési módszerei: bizonyítják. Egyszerűen arról van szó, hogy egyes kisdiákok játszi könnyedséggel, mások csak verejtékezve vagy úgy tudnak alkalmazkodni a pedagógus személyiségéhez és elsősorban a »kanonizált« oktatási módszerhez Vagyis: a csökkent képességűnek nyilvánított kicsinyek tekintélyes része csupán az alkalmazkodás »tudományából« érdemelne elégtelent vagy kegyelem- kettest, nem pedig rajzból, oroszból vagy matematikából... Egy rugalmasabb oktatási struktúrában talán ők is kibontakoztathatnák képes ségeiket, de legalábbis nem gyűlölnének meg egy életre tudományokat, művészeti ágakat

Szerfölött hatásos dolog lenne mindezért a pedagógusokon elverni a port, csakhogy a leegyszerűsítés veszélye nélkül ezt nem tehetjük. A hiba forrása az oktatási struktúra merevsége, az a tény, hogy a tanító, a tanár »kötelező jeieggel« kapja meg a tantervekkel és a tankönyvekkel együtt a »módszerarzenált« is, amelyet azután személyisége teljes vagy majdnem teljes kizárásával alkalmaznia kell — tekintet nélkül az általa tanított gyermekek szociális összetételére, képességeire, előképzettségére. Az eredmény: a lassúbb »reflexű«, nehezebben alkalmazkodó diákok behozhatatlan lemaradása és — »mellékesen« — a pedagógus el- szürkülése, fantáziájának,

kezdeményező kedvéinek elsorvadása.

Íme, két példa! Talán nerR

szerénytelenség, ha az elsőt saját hajdani nyelvtanári gyakorlatomból veszem. Néhány esztendeje, afféle keményfejű ifjúként a gimnáziumban olyan módszert szerettem volna kipróbálni, amelyet a világ két tucatnyi országában már hosszú ideje alkalmaznak, és amelyről a nyelvpedagógia hazai szaktekintélyei is hozsannákat zengenek: szavak, kifejezések megtanítását egyetlen szótőből. A kísérlet talán egyetlen igazi tanári sikeremet hozta, a módszer egyszerűsége, logikája a legcsekélyebb önbizalmú tanulókat is »földobta«. De mi lett a vége? Szakfelügyelői dicséret az állítólagos merészségért és »ki- átkozás« a kötelező módszerek elhanyagolása miatt.

Jóval frappánsabban bizonyítja Lénárd Ferenc igazságait a másik példa, a nevezetes ábécéskönyv történet, amelyen a múlt héten álmél- kodtunk a tévé képernyője előtt. Valóságos összeesküvésre volt szükség ahhoz, hogy az illetékesek áldásukat adják két olyan olvasókönyvre, ezáltal két olyan módszerre, amelyeknek célja éppen az úgynevezett gyenge képességű kisdiákok segítése, olvasási kultúrájának fejlesztése és amelyek hatásához a kísérletek után kétség sem férhet Nem kétséges, hogy a gyenge képességűnek kikiáltott gyermekekből lett felnőttek fásultsága, illúzióvesztése gazdasági következményekkel jár.

Természetesen nem volt szándéka Lénárd Ferencnek a valóban gyenge és a csak gyengének nyilvánított képességek »összemosása«. Az is tagadhatatlan, hogy sok, fejlődésében megkésett gyermek vált idővel világnagysággá, amint az összhangzattan- és ellenpontkurzusokat végigbukdácsolt Bach. a történelemből és idegen nyelvekből gyengélkedő Petőfi, vagy Émile Zola, aki — mit tesz a véletlen? — az érettségin épp francia irodalomból bukott meg. Bár a gyermekek többsége korántsem ennyire elszánt és szívós ...

Lengyel András

Somogyi Néplap

Gyengélkedők