Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-12 / 135. szám

AZ ÖTÉVES TERVEK NYOMÁBAN A városiasabb Marcaliért — Marcali ,1977-ben lett város. A település fejlődését meghatározó középtávú terv mennyiben teremti — terem­tette — meg a várossá válás feltételeit? — kérdeztük dr. Ress Zoltántól, Marcali ta­nácselnökétől. — Amikor 1975-ben a je­lenlegi ötéves terv készült, az még a nagyközségre szabott elképzeléseket fogta össze. A közigazgatási változás ugyan nem okozott zavart, de némi bonyodalmakat igen. A terv­nek már akkor két fő célja volt: a lakásépítkezés és a kulturális ágazat gyors fej­lesztése. Marpaliban az utób­bi 5—10 évben nagy lendü­lettel folyt az iparosítás, át­alakult a foglalkoztatottsági szerkezet, megnőtt a város vonzereje. Ez egész sor gaz­dasági-társadalmi változást indukált Marcali életében. A tanács erőfeszítései arra irá­nyultak, hogy ezeknek meg­feleljünk. Biztosítsuk azokat a feltételeket, intézményeket, kommunális, egészségügyi és kulturális létesítményeket, amelyek a városi' élet minő­ségi átalakulását megteremt­hetik, hordozzák. — Hogyan sikerült a la­kásberuházások időarányos teljesítése? — Beruházásaink negyven százalékát összpontosítottuk a lakásépítésre. 700 lakás épí­tését tervezzük. Az állami és a tanácsi értékesítésül laká­sokkal jól állunk. 1980-ban adnak át befejezésül 12-t, ezt már terven felül. 172 OTP tömblakás szerepelt terveink­ben, 1980-ig 25-tel több ké­szül el. Nem mondható el ez a magánszervezésű tömblaká­sokról: 82 helyett eddig 32- nek az építése kezdődött el. A tervidőszak elején nem jól mértük föl, hogy a lakásépí­tési formára Marcaliban van-e elég igény. A lakossági pénzeket viszont szívesen használják föl sorházra, csa­ládi házra. 1975-ben 200-at terveztünk, a várhatóan 300 készül el. A megyei tervosz­tály — értékelve munkánkat — úgy fogalmazott: Marcali­ban dinamikusan fejlődik a lakásépítés. — Hogyan sikerült meg­szervezni ezt az építőipari határidők eltolódása idején? — Semmi különöset nem tettünk. Talán az lehet az ok, hogy a tervidőszakban helyi erőkkel építettünk. A helyi szövetkezet, a költségvetési üzem kis szervezetek, köny- nyen szót tudunk velük érte­ni. — A fejlesztési tervekben milyen a városi kulturális lé­tesítmények részaránya? — Fejlesztési alapunk 30 százaléka erre megy. Ebből építünk óvodákat, iskolákat, kollégiumot, gyermekélelme­zési központot. Különösen az óvodaépítésben vannak sürgős tennivalóink. Nálunk találha­tók a legzsúfoltabb óvodák a megyében. Négyszáz kisgyer­meknek van hely, s hatszáz jár óvodába. Pedig 1976- ban már elkészült egy a Berzsenyi-lakótelepen. Tár­sadalmi összefogással — épí­tőtábor is lesz — épül a má­sik. Július 30-ára várható, hogy befejezzük. Egy évet csúszott a 8 tan­termes általános iskola épí­tése. Voltak hiányosságok a műszaki előkészítésben, és a terveket is későn kaptuk meg a Somogytervtől. A munka most mégis a végéhez érke­zett: szeptemberben meg kell kezdeni a tanítást a Berzse­nyi-lakótelepen. — Milyen változást hoz a nyolc tanterem Marcali isko- lahá lózatában? — A változások egész lán­colatát indítja el. Ha elké­szül a nyolc tanterein — s máris hozzákezdhetünk a bő­vítéséhez —, kettéválaszthat­juk a Széchenyi utcai nagy iskolát Ide 1300 gyerek (!) jár. Tavaly már megkezdtük a Simon, téri tíz tantermes általános iskola átalakítását, korszerűsítését. A jövő év augusztusában fejeződik be a munka. Ezt a szakmunkás­képző intézet kapja meg. Az intézmény eddig a nagy álta­lános iskolával társbérletben hat tanteredben szűköskö- dött Az itt fölszabadult tan­termeket az iskoláskorúak foglalhatják eL De ezzel sem zárulnak le a változások. Spül egy új gyer­mekélelmezési központ Ma még egy 200 adagos általá­nos iskolai konyha főz 900 gyerekre. Ezért döntöttünk úgy, hogy szükség van egy 1200 adagos konyhára és egy 400 személyes, étteremre. Ez­zel egjditt június 30-án meg­szűnik a marcaii hétközi ál- talánosiskolás-diákotthon, s az épületet a szakmunkástanu­lók kapják meg. A régi gim­nazista- és szakmunkáskollé­gium épülete így fölszabadul, s itt napközi iskola lesz. Így — bár nem épül lényegesen több tanterem — mégis jócs­kán átrendeződnek, javulnak az alsó- és középfokú oktatás tárgyi feltételei. Ugyanakkor meg kell kezdenünk a har­madik számú általános iskola építésének előkészítését. Kise­gítő iskolánk is lesz: szeptem­bertől megkezdjük egv elha­gyott irodaház átalakítását. 1982 körül fejeződik be a munka. — Javulnak-e a város egészségügyi feltételei? —• Föltétlenül, bár nem olyan mértékben, mint sze­retnénk. Három éve adtak át egy 60 személyes bölcsődét Tavaly elkészült egy új men­tőállomás, s hatmilüó forin­tért fölújítottuk a rendelőin­tézetet. — Marcaliban ma 12 ezer ember él. Még többen laknak a környező falvakban, a vá­ros vonzáskörzetében. Ké­szülnek-e olyan beruházások, amelyek a vonzáskörzet la­kosságát is számottevően érintik? — Ilyen — a Marcaliban és a távolabbi településen lakókat érintő — beruházá­sok inkább a hatodik ötéves tervben várhatók. Már most szólhatok az utakról. Elértük, hogy a város útjaninak 88 százaléka portalanított Szep­temberben befejeződik egy korszerű műszaki telep, ahol a Volán több busz szervizét is el tudja látni. Gyorsabbak, pontosabbak lehetnek a busz­járatok- Jövő év decemberé­ben készül el az új marcali kenyérgyár, s ez javítja majd az ellátást, a minőséget ösz- szességében azt mondhatom, hogy az V. ötéves tervi cél­kitűzéseink maradéktalanul teljesülnek, sőt egyes terüle­teken a vártnál is jobban. Emlékmajor nemcsak emlék (Folytatjuk.) Cs. T. Jobb minőségben Kommunisták a gazdaságosabb exportért Nagyobbak a követelmények mindenütt a termelés párt­irányításában. Az üzemi párt­szerveknek állandóan figyel­niük keil a gazdasági folya­matokat, a feladatok átfogó megoldását, a határozatok végrehajtását Torják Vincéné, a Nagyatá­di Cérnagyár pártvezetőségé­nek titkára: — Gazdaságszervező mun­kánkban központi helyet fog­lal el a hatékonyság növelése, a minőség javítása, a terve­zett készáru mennyiségének elérése, mégpedig úgy, hogy az export növekedjen a »dol- lárviszonylatú« országokban. Fontos, hogy megtartsuk a határidőket, csökkentsük a költségeket. A cérnagyár eredményei bi­zonyítják, hogy a pártalap- szervezetek, a kommunisták példamutatása nyomán a dol­gozók teljesítik a feladatukat. — Üzemünkben nincs fő­foglalkozású szervező, ezért úgy formáljuk a dolgozók szemléletét, hogy minden ve­zető és beosztott igyekezzen szervezetten, fegyelmezetten, rövid úton megoldani a fel­adatait. Politikai munkánk középpont ában áll a széles körű mozgalom kibontakozta­tása a terv teljesítése érdeké- oen. Ennek köszönhetjük, hogy tavaly is megvalósultak elképzeléseink, az 1400 ton­nányi exportárura alig volt reklamáció. — S mit tesznek azért, hogy javuljon az alapszervezetek gazdaságpolitikai irányító, se­gítő, ellenőrző munkája? — Nagyobb gondot fordí­tunk az alapszervezetek mun­kájának támogatására Segí­tünk nekik a munkaterv elké­szítésében, a cselekvési prog­ram megfogalmazásában, a taggyűlések, az egyéb rendez­vények előkészítésében. Há­rom évvel ezelőtt megalakí­tottuk az alapszervezetek mellett működő gazdaságpoli­tikai csoportokat, s így újabb tizenöt kommunista kapott ilyen iellegű pártmegbízatást. A párttagok közül egyre töb­ben folytatnak gazdaságpoliti­kai agitációt. A KlSZ-bizott- ság, a szakszervezeti bizottság segítsége is számottevő. — Milyen feladatok állnak az üzem előtt? — Célul tűztük, hogy 1650 —1700 tonna készárut állí­tunk elő. Ennek túlnyomó ré­sze exportra megy. Nem mind­egy, hogy mit és mennyiért termelünk. Csak úgy tudjuk elérni a tervezett 240 milliós nyereséget, ha az árut olc ób­ban, jobb minőségben, s ha­táridőre készítjük el. Az ed­digi tapasztalatok alapján azt mondhatom, hogy a Központi Bizottság határozatának, a városi, az üzemi cselekvési programnak a szellemében jó irányú a gazdasági munka a cérnagygrban — fejezte be Torják Vincéné. D. S. Szájhagyomány őrizte em- lékimorzsák tanúsága szerint a Káimáncsától másfél kilomé­ternyire fekvő Emlékmajor a húszas években fénykorát élő település volt. Még az ötve­nes években is majdnem két­százan éltek itt. Ma mind­össze öt egykori cselédiakás- ban lelhetők föl az élet nyo­mai. A terület neve azt a kort idézi, mikor egy-egy birtok vagy major éppúgy lehetett kártyajáték vagy fogadás tét­je, mint a hozomány vagy az emlékbe adott ajándék... A múlt század utolsó évé­ben épült az a máig is álló nagy szeszgyár, s köréje egy­ket év alatt a megye egyik legnagyobb — burgonyára alapozott — szeszipari célgaz­dasága települt. Több mint fél évszázaddal később a hasonló üzemeket megyeszerte fölszá­molták. Egyedül az lett a ki­vétel. Az ötvenes évek vé­gén ugyanis volt, aki úgy látta: kell egy üzem, amely képes hasznosítani a környék burgonyafölöslegét. A tavalyi »burgonyás év* utón ma is akad, aki így vélekedik%,. A málladozó szeszgyár per­sze visszavonhatatlanul a múltté. Rozsda marja a gépe­ket, szú perceg a hajlott ge­rendákban, s az egykori mun­kások is rég elköltöztek in­nen. Igaz, a szuloki tsz még a hatvanas évek közepén is igyekezett hasznosítani a kí- sértetfalu üres épületeit. Az itteni állattenyésztő telep azonban egyre kevésbé von­zotta az embereket. Déli 12 órakor Emlékmajor- * ban egyetlen »-lakost-“ talál­! tam, Salamon Józsefnét. — Az egyik szoba-konyhá- , ban lakó bácsi már elköltö- : zött, csak a holmija van itt. A szomszédja is menni ké­szül. Rajtunk kívül csupán egy házaspár él itt, pici gye­rekekkel. — Magukat mi tartja itt? — Mi más, mint a kény­szer. Négy éve házasodtunk; nekem nincs senkim, a fér­jem apjával pedig nem fér­tünk össze. Férjem a tsz-ben traktoros, így megkaptuk ezt a lakást. — Ügy látom, hamarosan szaporodik a család ... — Negyven nap múlva itt lesz a kicsi. — Mi lesz, ha eljön az ideje? — Napköz­ben nem messze innen van egy tele­fon, éjjel meg a férjem el­szalad Homok- szentgyörgy- re. Föltéve, ha nem lesz éj­szakás. — És ha az lesz? — Biztosan segítenek a szomszédok. Itt, az isten háta mögött nagyon egymásra va­gyunk utalva. Emlékmajorban elképzelhetetlen a viszály meg a közömbösség... Hogy nem félek-e? Az ember kita­nulja a bátorságot. Mikor a férjem katona volt, két évig egyedül éltem itt Ma is. ha tanácsadásra megyek, fogok egy nagy dorongot, tudja, er­re rengeteg a ki evő. Űev hal­lottam, Kígyóspusztán is hívták ezt a helyet, mielőtt Emlékmajor lett volna. — Nyilván maguk el el­vágynak innen. — Ha összejön a pénzünk, hooy a faluban vehessünk há­zat, elmegyünk. — Mennyiért tudnának ház­hoz jutni Kálmáncsán? — Százezer forintért már olyat vehetnénk. amelyikre nem kell költeni. — Mennyi Idő alatt Jön össze ez a pénz? — Ügy tervezzük, négy vagy öt év kell. A férjem nagy gépen dolgozik és nem keres rosszul, én meg itthon há­romszáz baromfit neVelek, hogy az ő bérét minden hó­napban félretehessük. Mire a gyerek iskolába kerül, bizto­san megváltozik az életünk. Tavaly már úgy, látszott, végképp kihal a település. Az­után egyszerre csak teher­autó-karavánok érkeztek, és ma már sejthető, hogy Em­lékmajor nemcsak emlék. Szigorúbb bírságot! Egyre nagyobb szerepet kap a vállalatok egymás kö­zötti gazdasági kapcsolatá­ban a szerződések, a határ­idők pontos megtartása. Bár­melyik vállalat, gyár vezetői tucatjával sorolnak föl olyan példákat, amikor a filléres alkatrész késői megérkezése miatt fontos kötelezettsége­iknek nem tudnak eleget ten­ni. az exportálandó termék ott hever befejezetlenül a raktárban. A megyei tanács a múlt heti ülésen elfogadta a bíró­ságok működésének tapasz­talatairól adott tájékoztatót. Ebben arról is számot adtak, hogy tavaly a bíróságaink­hoz 332 peres és 200 peren kívüli gazdasági ügy érke­zett. A késedelmi kötbérpe­rek aránya háromról hétmil- millió forintra emelkedett. A Somogy megyei Állami Épí­tőipari Vállalat ellen három ilyen pert indítottak. • a kötbérigény meghaladta az ötmilliót. A korábbinak több mint háromszorosára emelkedett a követelések behajtása iránti perekben szereplő érték: együttesen több volt, mint tizenhárom millió forint. Ugyanakkor a perek száma az előző évi 7L-ről tavaly 63- ra csökkent. Dr. Ignácz Pál, a megyei bíróság elnöke a tájékoztatóban azt a követ­keztetést vonta le. hogy ez a fizetési fegyelem lazulását mutatja. A perek ugyanis egyébként megalapozottak vol­tak. Teljesen indokolatlan, hogy a vállalatok a kedvező közgazdasági szabályozó elle­nére »önkényesen-* meghosz- szabbítják a fizetési határ­időket. Helytálló az a megállapí­tás, hogy kulcskérdés a jog- politikai elvek érvényesülése. A késedelmi kötbér, jogsza­bályon alapuló kivetésének az elbírálása alapos elemzést igényel. A SÁÉV ellen indí­tott ügyekben például a bí­róságnak abban is döntenie fellett, hogy a felek közötti egyezség jóváhagyható-e. Az történt ugyanis, hogy az épí­tőipari vállalat és a peres felek az eredeti követelés­nek, mintegy negyven szá­zalékában megállapodtak. A SAÉV a vállalat kötelezett­ségeit utólag téliesítetté, s így a bíróság jóváhagyta az egyezséget. Az egyéb szerződésekből eredő kártérítési perek zu­hanásszerűen csökkentek mind az ii.svek «várnát, mind a perértéket tekintve. . S ott van a gazdasági bír­ság. Az utóbbi két 'évben ilyet egy-egy alkalommal szabtak ki. A megyei bíró­ság elnöke szerint nem va­lószínű, hogy évente csak egy termék árkalkulációja kifogásolható a megyében. A megyei tanács egyetértett az­zal: az illetékesek sokkal jobban tájékozódjanak e te­rületen, szélesítsék ki az ár­elemző tevékenységüket. Egy hónappal ezelőtt a Minisztertanács módosította a gazdasági bírságról szóló rendeletet, mégpedig az idei népgazdasági tervről szóló kormányhatározat nyo­mán. A módosítás alapja épp az volt. hogy folyamatosan csökkent a gazdasági bír­ság. Most sokkal nagyobb a lehetőség arra. hogy éljenek ezzel a gazdaság fegyelmező lehetőséggel. Még olyan ese­tekben is, mint például a vásárlók tájékoztatásának elmulasztása, a hamis vagy megtévesztő áru jelzés, a va­lótlan adatokat tartalmazó tájékoztatás. Országosan és a megyé­ben is akkor éri el a cél­ját ez a módosítás, ha a bír­ság indítványozására jogo­sult valamennyi szerv él a jogával. L. G. A terület gazdája. az Aranyhomok Tsz tervet dol­gozott ki az épületek haszno­sítására. Első lépésként no­vemberben beindult egy, a Kaposvári Villamossági Gyár számára kapcsolókat összesze­relő és a környék asszonyai­nak munkaalkalmat adó mel­léküzem. — Kérdezhetné, miért nem állattenyésztéssel próbáljuk hasznosítani az egykori istál­lókat és gazdasági épületeket — így Heizer József -elnök. — Azért, mert nem akadna em­ber. aki hajlandó volna el­jönni egv. az itteni körülmé­nyek között létrehozható ál­lattenyésztő telepre. Az en­nél jóval korszerűbb s ráadá­sul központi fekvésű telepein­ken is gond a munkaerőhi­ány, itt pedig végiképp irre­ális terv volna az efféle fej­lesztés. Olyan hasznosítási mó­dot kellett találni, mely a »tanyára is képes vonzani az embereket. Fél év tapasztalata azt mutalja, sikerült megta­lálni. Nyers Jánosné 11 éven at dolgozott baromfigondozóként. most elektromos kapcsolókat szerel. — Először féltünk, hogy nem leszünk képesek elvé­gezni, amit kell. Szokatlan volt ez az újfajta kötöttség. Mostanra azonban megszeret­tük ezt a munkát, és a ka­posvári szakemberek dicsére­tei nyomán az önbizalmunk is megiött. Naponta a tsz, busza szállít bennünket. Megtaláljuk a számításunkat. A környék­beli falvakban sok korábbi kétkedő kérdezi, jöhetne-e. — És jöhetne? — Igen — válasza’ta Sza- lóki János üzemvezető. — Az első félév megmutatta, hogy a gyár, a tsz és az asszonyok számára egyaránt előnyös ez a kis üzem. Ma 27-en dolgoz­nak itt, de minden jel arra mutat, rövidesen többen lesz­nek. A kihasználatlan épüle­tek és a környék munkaerő- tartalékai olyan adottságok, amelyek vonzóvá teszik a fejlesztés tervét. November­ben egy kapcsolótípus szere­lésével kezdtük. Hogy a gyár elégedett a munkánkkal, mu­tatja: rövidesen már a soro- zátkapcsolók teljes családját itt szerelhetjük. Jó néhány adatot följegvez- tem az üzem termelési érté­kéről, fejlesztési elképzelései­ről, azonban mindennél fi­gyelemre méltóbbnak érez­tem az emberi változásokat. Aligha van a tsz-nek még egy munkahelye, ahol ilyen közösséget alkotnának a há­rom falu, Homokszentgyörgv, Kálmán csa és Szülök lakói. A falvak egykori gazdasági versengéséből, vallási és nem­zetiségi ellentéteiből. sze­mélyes viszálykodásaiból táp­lálkozó és éveken át »őrizge­tett* ellenérzések nyomni az újszerű körülmények között, a közös érdek alavinn egy csapásra szertefoszlanák. Ami a gazdaságban helyen­ként még csak cél. az, itt ma­gától értetődő valóság. Így válik a holnapi szövetkezeti közösség egyik magjává a már-már Gyűrűfűként em­legetett, haldokló település. Bíró Ferene Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom