Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-10 / 134. szám
Egy vagon herendi Művészeti export Magyarországról Kolumbusz hajdanában beérte a fából készült, tengeri viharokat jól bíró vitorlással, nem voltak különleges kívánságai, amikor megépítették nyugat-indiai útjához a Santa Mariát. Valamelyik késői utódja — nem biztos, hogy honfitársa, és nem valószínű, hogy hajós- kapitány lenne az illető — ezüstből készült kicsinyített mását vette meg Amerika felfedezői hajójának, színarany díszítéssel, féldrágakövekkel. Méghozzá Magyar- országon. Ilyen és hasonló különlegességekkel kereskedik az ARTEX. Művészeti export a iéladata — s a megrendelőkön múlik, hogy a határokon túlra kerülő árucikk valóban a magyar művészet reprezentánsa-e. vagy egyéni • ízlésre készült holmi, amelynek művészi értékéhez férhet némi kétség. Például: nemesfém dobozból kiröppenő énekesmadarat kért az egyik vevő. Az ARTEX szállította, nem kezdve vitát arról, hogy mifelénk az ilyesmi inkább a giccseik kategóriájába tartoznék. Ahhoz viszont nem fér kétség, hogy a vállalat művészeti főosztályának »-sztárja-« igazi művészi érték: a herendi porcelán. Vagontételben szállítják külföldre — főleg az NSZK-ba — a dunántúli gyár termékeit. Egy vagon herendi ára 75 000 és 100 000 dollár között mozog. Itt már a művészi érték ha- tározza meg az árat. — Bár annyit termelne Herend, amennyit el tudnánk adni — mondja Csányi György, az ARTEX művészeti főosztályának vezetője. — Évente 5 millió dollár körül jár az az összeg, melyet a patinás gyár porcelánjaiért kap az ország. Gazdag nyugati családok számára nagy büszkeség, ha egy- egy herendi vázát vagy egész étkészletet mondhatnak magukénak. Szeretnénk, ha a gyár növelné a termelést, de egyre csak azt a választ kapjuk érdeklődésünkre, hogy kevés a kézifestő, és nincs elegiendő utánpótlás sem. Visszanyerte második helyét a pécsi Zsolnay-gyár (amely ugyancsak Eurqpa- hírű volt, amíg az 50-es években át nem kellett térnie ipari porcelánok gyártására), újabban pedig mind többen keresik a hollóházi és az alföldi (hódmezővásárhelyi) porcelánt is. Budapest sem akar kimaradni a nemes versenyből, a Kézműipari Vállalat Aquincum porcelánjait most kezdik megismerni és megkedvelni a külföldi vásárlók. Keresett exportcikk a kerámia is, a karcagi, a bod- rogkeresztúri és a mezőtúri egyaránt. Eezeknél kisebb a gond. mint a nagy ügyességet, sőt képzőművészeti adottságokat kívánó, kézi munkával készülő porcelánoknál: növelik és korszerűsítik a gépi berendezéseket, hogy — természetesen minősági eredmények nélkül — minél több kerámia jussán a külföldi too meg a belföldi) piacokra. Művészeti export aligha létezhet festmények, képző- művészeti alkotások nélkül. Van azonban egy áthághatatlan aranyszabály. Mi több: rendelkezés, amelynek Bárány János Korzika mondják e víznél csöndesb az ember itt és árnyék birkánál mélyebb hallgatás se menti azt ki koldus és lopott most itt vagy korzikán hol alszik a tenger a só a hal. a köveken és hűsöl a robot nézem a bárkát szélbe merülten az ősz hogyan mozog valaki őrzi a tudást és szülnek asszonyok és halad a világ dé itt átlép a tűz fölött a vér és mocsok végrehajtását állandóan ellenőrzik. Ez pedig úgy szól, hogy száz évnél régebbi alkotást nem szabad külföldre vinni. Ez ugyanúgy vonatkozik magánszemélyekre, mint a művészeti alkotások kereskedelmével foglalkozó vállalatra. De az ennél újabbak kiviteléhez is külön engedély kell. Előbb be kell mutatni a festményeket, rézkarcokat, grafikákat a Magyar Nemzeti Galériának, egyéb alkotásokat a szakmúzeumnak. Exportálni csak azt lehet, amire ezek engedélyt adnak. Ám — legalábbis részben — az ARTEX feladata a kortárs magyar képzőművészet propagálása, műveinek külföldi értékesítése. Külön iroda működik ezzel a céllal: az Artbüro. A Képzőművészeti Alappal és a lektorátussal együ t trfiűkö dve viszi ki a művészi munkákat, rendez mai magyar képzőművészeknek kiállításokat szinte a földkerekség minden táján. Tavaly Párizsiban nyilvános aukcióra vitt ki az Art- büro 141 művet, s ezek közül 14 talált gazdára. Többet is megvettek volna a francia művészetpártolók, ha — tudtak volna az aukcióról. Most olyan tervekkel foglalkoznak itthon és más KGST-országokban, hogy inkább közösen kellene ilyen kiállításokat, képárveréseket megszervezni. Annál is inkább, mert ezeknek a képzőművészeti eseményeknek legkevésbé sem titkolt céljuk: a szocialista országok művészetét megismertetni más országok közönségével. Úgy, ahogyan a helsinki egyezmény betűje és szelleme megkívánja... Egyéni és kollektív kiállítások előtt a bemutatni kívánt alkotások igényes és hozzáértő művészekből álló zsűri elé kerülnek. Zsűriz az ARTEX is — de ennek a bíráló bizottságnak hatásköre kizárólag az árakra terjed ki. Kezdetnek szépek az eddigi eredmények: a külföldön rendezett kiállításokon mintegy százezer dollár értékben adták el művészi alkotásokait, s ugyanennyi körül jár az egyéni és csoportos, meghívásos kiállítások anyagainak mérhető hatása is. Negyven országba jutnak el a magyar képző- és iparművészeti alkotások az ARTEX-en, illetve az Art- büro-n keresztül. Az NSZK- tól Japánig, Svájctól a Ba- hama-szigetekig terjed a lista, sok volna felsorolni mindet. Mint ahogyan az exportra kerülő művészi alkotásokat is, amelyek között éppúgy vannak festmények, mint műasztalosremek sakkkészletek, gobelinek és kovácsoltvas szobadíszek. Mindmegannyi a magyar kultúra jó hírét öregbíti öt földrészen. Mi vész — iditlenül Martyn Ferenc 80 éves A pécsi Káptalan utcában, a leendő múzeumutcában, ott ahol a város legrégebbi lakóházában a nagyhírű Zsol- nay-gyár termékeiből látható kiállítás, ott, ahol Victor Vasarely született egykor és szülőházából pár éve múzeumot rendeztek be, ott, ahol egy barokknak hitt házban, amelyről tatarozáskor kiderült, hogy a falak alatt megbújva ott rejtőzik a középkori, gótikus eredet, s Uitz Béla kapott végleges magyar- országi otthont — szóval ebben az utcában van egy szép, szimmetrikus, díszes bejáratú épület A ház ablakain néha meglibben a függöny; előtte dús lombú vadgesztenyefák adnak szelíd árnyékot. Olykor kilép a kapun egy ősz, lassú léptű férfi, lesétál a téren, megáll az ősi város megvásárolta a híres grafikai sorozatát, A fasizmus szörnyetegeit így már 670 mű — a zöme fő mű — van a múzeum, a Martyn-életmű hűséges gondozója birtokában. A 80. születésnapra megjelentette a Baranya megyei Tanács Martyn Ferenc írásainak gyűjteményes kötetét, valamint egy rajzsorozatot, amely a Baranyai rajzok címet viseli, s amelyben a művész a megye legszebb tájait, városait, új létesítményeit jellegzetességeit tette papírra, Weöres Sándor ez alkalomra készített, hangulatos vei'seivel kísérve. De alig néhány hete mutatta be a Pécsi Nemzeti Színház Weöres Sándor A holdbéli csónakos című — hajdan Pécsett írott — mesejátékát, amelyhez már a negyvenes Kompozíció. Martyn Ferenc grafikája. székesegyháza előtt és otthonosan körülnéz. Akik nem ismerik, nem is sejtik, hogy századunk magyar festészetének egyik legkiválóbb alakja, hatalmas, ma még csak részben felismert életmű alkotója, Martyn Ferenc ő. Martyn Ferenc most nyolcvanéves. Akik ismerik, azoknak hihetetlen ez a szám, hiszen egy örökifjú, mindig tevékeny, a fiatalokat megszégyenítő szellemi fris- sességű emberről van szó. Ma is alkot és és tervez, az életmű, bármilyen lenyűgöző, nincs lezárva — még meglepetéseket tartogat. Martyn Ferenc , épp a napokban ajándékozott újabb 50 nagyszerű grafikai lapot a pécsi Janus Pannonius Múzeumnak, amely ugyanévekben Martyn Ferenc készített díszletet, s az Ausztriába szakadt Takács Jenő zeneszerző készült zenei kíséretet csinálni. Most, csaknem negyven év múltán a három alkotó ismét összejött, s megvalósította az egykori tervet. Martyn Ferenc tehát nem* pihen. Épp születésnap előtti hetekben készült élete első görögországi utazására. Amikor azt kérdeztük tőle, hogy érinti a 80. születésnap, így válaszolt: — Nem érek rá ezen gondolkodni. Kétségtelen, hogy az emberi életnek van egy íve, a crescendo valahol a legszebb férfikor idejére esik, amikor tapasztalat és munkakedv a legjobb harmóniában együtt van. De az öregség relatív fogalom. Amíg az embert a megoldandó feladatok, a világ nagy kérdései érdeklik, amíg van tennivalója, amíg űzi a kíváncsiság, addig nem öreg. Nekem rengeteg tervem van. Most dolgozom Fülep Lajos szoborportréján, két nagy méretű olajkompozíción, és a porcelánterveim sokszorosításáról is tárgyalunk. A rajzolás pedig, amit én mindig a legfontosabbnak tartottam, szinte hétköznapi, állandó tevékenységem. M artyn Ferenc ősei ír hajósok és katonaemberek voltak. Egyik őse Magyarországra is elvetődött, itt megnősült és letelepedett. Martyn Ferenc sosem tagadta meg ezt' az eredetet: szeretet és vonzódás kötötte ősei hazájához. Gyermekkorát — édesanyja halála után — Rippl-Rónai kaposvári házában töltötte. Nemcsak az első művészi ösztönzések, hanem a dunántúli tájhoz való kötődés is innen származik. Később Budapesten tanult a főiskolán, majd Párizsba ment, aholvé- gigpróbálta-tanulta a század Várkonyl Endre | csak legutóbb Zengővárkony. Martyn Ferenc Baranyai rajzok sorozatából. Fél négy előtt elkezdődött az orrvérzés. Zsebkendők, majd eláll. Nem állt el. Vizes borogatás a nyakra, ecetszagolás. Nem használt. Hanyatt fekvés, hányinger, szédülés. Négykor még mindig vérzett. Nincs otthon seri- ki, üres a lakás. Telefon a körzeti rendelőbe. Nem vette föl senki. Újra hanyatt fekvés, ecetszagolás. Ismét telefon. Csöng, csöng, kicsöngött. Az orr egyre vérzik. Felvették a telefont. Tessék. Kérem, ez történt. Mi nem' tudunk, orvost küldeni. Telefonáljon a központi rendelőbe. Erős szédülés. Halló, központi rendelő. Márt több. mint egy fél órája vérzik az orrom. Tamponálja. Mit csináljak? Tamponálja és üljön taxiba! Így véresen? Kérem, én mindjárt elájulok. Hány éves? Hetvenhét. Szédülök. Sajnos, nem tudok mást mondani. Amire az orvos odaér, maga is beér a kórházba taxival. De nekem sürgősen orvosra vapi szükségem! Szétkapcsolt a volnál. Az idegességtől még jobban erősödik az orrvérzés. Halló, szomszédok! Hívjon mentőt! Háromnegyed öt. Sok vérveszteség. Hanyattfekvés, viTormai László ORVOSI ESET zes törölköző, félelem. Mi lesz velem?! Telefon. Süket volt. Várakozás a vonalra. A házban lakik egy orvos. Éppen elment üdülni. Megjött a vonal. Tárcsázás. Halló, mentők? Búgás. Tárcsázás. Halló, mentők?! Tessék, itt mentők. Kérem, nekem. Szétkapcsolt. Tárcsázás. Kicseng. Halló? Mentők. Már több, mint egy órája vérzik az orrom. Nem tudok taxiba ülni. Nem venne fel. Szétkapcsolt. öt óra is elmúlt. Halló, mentők? Mondja a címet! Első kerület, Mészáros utca tizenkettő, negyedik öt. Jer- ney. Intézkedem. Köszönöm. Kapkodás, rendcsinálás, erős orrvérzés, szédülés és hányinger. Kellett nekem megöregednem?,! Várakozás, orrvérzés. Megjöttek a mentők. Be kell vinnünk. Tessék ezt hozni, azt hozni, amazt hozni, a személyi meglegyen. Orrvérzés, az ájulás határa. Indulás lefelé a liften. Mi történt, mi történt?? Orrvérzés, ne tessék bámészkodni. Tessék fogódzkodni, indulunk. Szirénázás, előzés, rázkódás, kanyaradás, orrvérzés. Miért nem állt el? Mit tetszett csinálni? Ecetet szagoltam. Hmm. A mentő megérkezett a kórházba. Tessék óvatosan kiszólni. Hol a nővérke? Halló, nővérke. Itt vagyok, mi történt. Orrvérzés. Tessék leülni, hívom a főorvos urat. Eltilt egy félóra. Erős orrvérzés, szédülés, hányinger, idegbaj. Ne tessék izgulni! Köszönöm a segítséget. Borravaló. Orrvérzés. A főorvos úr rögtön itt lesz. Nem lett. Addig fogja be az orrát zsebkendővel. Már elhasználtam. Nem kaphatnék valamit? Majd, ha a főorvos úr itt lesz. Ne tessék izgulni! Kérem, már két órája vérzik az orrom!! Az jó, ha kijön. Legalább nem kapott agyvérzést. Mindjárt azt kapok. Ugyan már! Egy kis orrvérzésből ekkora ügyet csinálni! Nézze meg azt az embert! Tegnap vették ki az orrsövényét. Elájulok! Ne tessék! Már itt is van a főorvos. Tessék bejönni! Tessék leülni! Hol a nővér? Tessék várni, megkeresem. Erős orrvérzés, fekete foltok. Megjött a nővér. Na, most szépen megmérjük a vérnyomást. Nyújtsa a karját! De kérem, nekem az orrom!! Nyugalom, nénike! Hány évesnek tetszik lenni? Hetvenhét. Jó erőben tetszik lenni. Kél órája vérzik az orrom! Hát bizony, ez a vérnyomás elég magas. A mentősök aláíratnak. Elmentek. Hol a főorvos úr? Kettőszáz- húsz a vérnyomása. Már nem lesz semmi baj! Megvizsgálták. Tamponál- ták. Fél hat. Most már nem fog vérezni. Itt kell maradni egy pár napig. Hol a nővérke?! Megjött. Felvesszük szépen az adatokat. Mi történt? 1 Miért tetszik rángatózni? Fogja le kérem, nővérke! Ez a néni megőrült! Az orrvérzéstől?! Nem tudom. Attól nem szoktak. Már harap is! Kísérje, kérem, az idegosztályra! Ilyen még nem fordult elő. Egy egyszerű orrvérzéstől?I nagy művészeti stílusait, majd az Action Creation kép- zőnűvészeti csoport tagjaként mindjobban magára talált, miközben mind nevesebb kiállító művésszé vált. A háború éveit, a fasizmust itthon élte végig, jórészt illegalitásban. A fasizmus szörnyetegei című hátborzongatóan kifejező, harcos, ugyanakkor, hallatlan műgonddal készült rajzsorozata is javarészt az illegális lakásokon született; ott is maradt meg, ott vészelte át a nehéz éveket A felszabadulás után Martyn Ferenc egyike lett a legaktívabb, legtöbbet foglalkoztatott, az ú] eszmék segítését legkövetkezetesebben vállaló, legdemokratikusabb művészeknek. Egészen az ötvenes évek konfliktusáig, a mellőzésekig. Ezeket az éveket Martyn Ferenc ugyanúgy végigdolgozta, mint életének minden más időszakát S amikor az új kultúrpolitikai helyzetben a művek tanúságára került sor, Martyn Ferenc előállott az életművel. Martyn Ferenc — Párizs, Budapest Kaposvár időszaki lakója, a mindenütt otthon levő vándor, ír ősök kései »csavargó« utóda — végül is Pécsett talált végleges otthonra. Itt a képzőművészeti élet köztiszteletben álló alakja, szereplője volt fiatalok járt-k hozzá tanácsért, jó szóért. A köztisztelet a hivatalos elismerésekre is kiterjedt, ahogy ma Martyn Ferenc ezt megfogalmazza: »a város türelmes volt hozzám, hajlékot adott, kenyeret, ak- kot is, amikor nem sütött a nap. Elfogadott hóbortjaimmal, rögeszméimmel együtt. Mi mást nyújthatnék ezért, mint ragaszkodást, viszonzó hűséget.« Á Martyn-ház, ahol a művész ma dolgozik, már egyik szárnyában most készül múzeummá válni, hiszen, a Martyn-művek közkinccsé tétele nem holnapi, hanem mai feladat. * A művészről, akit Kossuth- díjjal és más címekkel is kitüntettek, de aki talán legnagyobb szeretettel a városért legtöbbet tevőknek alapított Janus Pannonius-díjat őrzi, az is közismert, hogy a nagy, nonfiguratív, szürrealista tanulmányokon alapuló festményeivel szinte 6zaka- datlan-párhuzamosan készítette klasszikus szépségű, realista- rajzait, a Petöfi-al- bumot, a Don Quijote-soro- zatot, az Ulysses- vagy a Berzsenyi-sorozatot, valamint a pécsi és a most megjelent Baranyai rajzokat. Martyn klasszikus nagyságát, európaiságát, a század szinte egész vonulatát felölelő munkásságát mostanában kezdik igazán értelmezni, elemezni. Rózsa Gyula így fogalmazta meg a Jelenkor júniusi — a 80 éves Martyn Ferencet köszöntő — számában, A Martyn-jelenség című cikkében: »Kossuth-díj, kitüntetések, múzeumház: a késői, de nem megkésett elismerés azt az európai mester-típust illeti, akiből szerencsésebb nemzeteknek több. nekünk "egyetlen egy jutott a század művészettörténetében«. H. F.
