Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-10 / 134. szám
Juhászok legenda nélkül Az összefogás eredménye Pia valaki az utóbbi hetekben hivatali szobájukban kereste a kaposvári textilművek adminisztratív alkalmazottait, gyakran kapta azt a választ, hogy az illető most épp a cér- názóban vagy az orsózóban dolgozik. Mindenki önként — és nem véglegesen — állt a fonógépek mode. Létszámgondok... Az átszűröd ő éles napfény rongyosra tépi a már hűvöset sem adó hatalmas fák árnyékát. Forró és fülledt a levegő, de mégis jó ez a por- és sarjúillatú csönd itt Lad és Homokszentgyörgy között, ezen a kesikenyen kígyózó zöld sávon, amely valahol messze a vasúti töltésnél ér véget, hogy a túloldalon tovább folytatódjon a cserjék és a tölgyfák sűrű ligeteivel. Négyen ülnek a fűben, juhászok. Köröttük a kutyák álmosan hevernek. Dél van, a legnagyobb hőség az amúgy is tikkasztó májusi kánikulában. A birkák szinte moccanatlanok. Néha meg-megkon- dul egy csengő, de máskülönben zajt nem hallani. Lassan folyik a beszélgetés, mintha még a szó is nehezen vánszorogna elő. Fölöttünk hallgat a lombsátor, a levelek csüggedten függenek alá — teljes a szélcsend. — ötvenhárom óta itt dolgozom. — Subatics Sándor a legidősebb. — Először a sertéstelepre kerültem, majd három évig futókocsira, aztán teherautón kocsikísérőnek, végül itt, Mihálypusz- tán a sertéstelepre. Hatvanban birkát telepített a gazdaság, egy évre rá magam is a birkák mellé álltam. Nem voltam én juhász sosem, de gyerkőckoromban segítettem juhászoknak, láttam mit csinálnak. Nem volt nehéz beletanulni. Pedig más itt a juhászkodás, mint az Alföldön. Az éles homok csiszolja a birkák körmét, hamar begyullad az érzékeny bőr. Én úgy gondolom, ebben a szakmában ez a legfontosabb, hogy ne sajnálja az ember az időt meg a fáradtságot. — Juhász volt az apám, az apám apja, juhász lettem én is. — Kulcsár István is .kerülő úton kanyarodott vissza az ősi mesterséghez, de a kerülőt nem önszántából tette. — Ötéves koromban már az apám mellett voltam. Nagyon megtetszett a juhászat, szeretem a jószágot. Légyen az bármilyen: birka, sertés, marha vagy baromfi. Fiatalabb koromban mindenfélével próbálkoztam, a fiatalember nehezen leli a helyét. Dolgoztam és is a sertéstelepen, négy évig. De már nyolc éve a Bárdibükki Állami Gazdaság juhásza vagyok, itt Szent- mihálypusztán. Juhász a feleségem is, csak most tanul bele. Itt ül mellettem. Egy éve. hogy a nyáj mögé állt. Megtaláltam a helyem, a számításom. Amikor a szüleim meghaltak, azt mondtam, én emellől' a jószág mellől nem állok el. Meg is tartom a szavam. Nem az a fontos, hogy mennyire szereti az ember az állatot, hanem hogy ha csinálja, legyen eredménye ... Felesége vidám szemű asz- szony. Nehezen szánja rá masát a szóra, új még a tisztség. — Egy éve csinálom. Á férjem segít, így könnyebben beletanulok. Kicsi ez a legelő, azért vagyunk ilyen közel egymáshoz. De van ennek előnye is: ha baj van, segíthetünk egymásnak. Nemrég társadalmi munkában megfúr ősz tötték a juhokat. ök használják tréfásan a »•társadalmi munka« kifejezést. Az előírások szerint kádba kellene mártogatni az 1600 juhot. Négy napig tartott, szinte megállás nélkül. Nem számított, kinek a nyája kerül sorra, egyformán kivették részüket a munkából. Tóth Mihály a legfiatalabb. Békés megyéből való, a Hidasháti Állami Gazdaságban traktoros volt. Onnan a Kaposvári Állami Gazdaságba került juhásznak, majd ide, Mihálypusztára. Traktorosból juhász? — Megroppant a derekam Traktorra többé nem ülhetek. Elvégeztem Bőszénfán a hároméves juhászképzőt, és juhásznak álltam. Jó szakma ez.,Dolgom van vele, de jó a lakás, közel van az iskola is. Ügy gondolom, mindegy, milyen szakmát választ az ember. Lelkiismeret kell hozzá, szeresse a dolgát, és ne sajnálja az idejét. — Aki nem tud beilleszkedni. aki sajnálja a vasárnapokat, az elmegy innen. — Ezt Subatics Sándor teszi hozzá. — Mert itt nincs se vasárnap, se ünnepnap. És ha nincs helyettesítés, szabadságra se mehetünk. És nem nyolc órából áll a nap! Télen meg ott van az elletés. a vízhordás, még több a munka, mint nyáron. — Ahogy mi kiöregszünk, a fiatalok nemigen állnak a helyünkre. Nekem is van egy fiam, aki inkább sofőr lenne, mint juhász. — Kulcsár István tehát az utolsó tagja a juhászdinasztiának. — Nem vonzza ez a kötöttség a fiatalokat, ezt a munkát nem lehet gépesíteni. Juhász nélkül pedig nem megy a juhászat. — Sokan azt hiszik — fűzi hozzá Tóth Mihály. —, a juhász csak heverészik az árnyékban, a nyáj legeltet, és a puli vigyáz rája. Ha ilyen könnyű volna, és a fizetés nem kevesebb, tán minden ember juhász akarna lenni, így nyáron, délidőben valóban akad idő, de elmenni most sem lehet. Itt kell maradni a nyáj mellett. Ha tetszik, ha nem. Nekünk tetszik. Forró az árnyék, porosak a fűcsomák. Faágra akasztva, hogy a hangyák, bogarak ne érjék, ott a száraz ebéd az oldaltáskában. Majd este lesz meleg vacsora. Csak Tóth Mihály ebédel meleget, mert ő itt lakik, a legelő szomszédságában. A nyája az akolban hűsöl, addig ő megebédelhet. A többiek maradnak a legelőn. Megszokták ezt is. mint az egyforma napok végtelenjét, az örökös kínlódást a körmökkel... Még ha egyikük családjában hagyomány volt is, igazából egy sem született köztük juhásznak, összesen hatan dolgoznak ezen a pusztán, gondjukra van bízva az 1600-as állomány. A másik két juhász távolabb legeltet, itt a homokos zöld sávon most négyük nyája legel. Amikor felőlük érdeklődtem a Bárdibükki Állami Gazdaság központjában. azt hallottam: értik, szeretik a munkájukat, és az eltelt nehéz évek után kialakuló jó állomány az ő kezük munkáját dicséri. Juhászok. ' Rézfejű kampós- bottal, körmöző késsel, oldaltáskával és gyalogosan. Nap nap után. Órákat, perceket nem számolva. Bencsik András — Mi is történt tulajdonképpen az ország legnagyobb fonodájában? Szentiványi Béla, a vállalat főtechnológusa: — A kaposvári üzemek közül talán bennünket sújt leginkább munkaerő-hiány. Dolgozóink nyolcvan százaléka nő, s gyerekeik betegsége miatt gyakran mennek szabadságra, táppénzesállományba. Sok a gyes-en levő kismamánk is, az ipari tanuló pedig egyre kevesebb. Májusban annyira kiéleződlek a létszámgondjaink, hpgy egy csomó gépet kénytelenek lettünk volna leállítani. Ezért kéréssel fordultunk a vállalat szocialista brigádjaihoz, hogy a társadalmi munkára tett fölajánlásaikat ezúttal termelőmunkával, az üzemben teljesítsék. A fizikai dolgozók kommunista szombatot vállaltak: minden brigád tizenhat órát, az az két műszakot A közvetlen termelőmunkát nem végző — adminisztratív dolgozóink között is sokan vannak, akik fonógépek mellett kezdték a gyárban, ök vállalták, hogy napi munkaidejük egy részében segítenek a fonónőknek. Kettő—négy órát töltenek ott aszerint, hogy mennyi időt engedélyez »hivatali« munkájuk. Mert természetesen azt is maradéktalanul el kell végezniük. Ezért nem jár külön díjazás; mindenki a fizetését kapja. Mégis nagy segítség ez az egész gyárnak, hiszen a termelési eredmények romlását vagy javulását egyformán megérzi mindenkinek a zsebe. Takácsnék a tervosztályról A gyűrűsfonó hatalmas üzemcsarnokában járunk a főtechnológussal. A terem két oldalán elhelyezett gépek közt nyílegyenes »utca«. Bekukkantunk a dübörgő, orsók százait pörgető fonógépek közé. Kísérőm az arcokat fürkészi. — Ö a könyvelésen dolgozik — mutatja —; ... azok ott bérelszámolók... Ott is van három irodista ... 11. rész. A röhögő bika már nem bika többé. Elek végül csendben nézegette a papírját. Politikailag fejletlen ez a Schmütz, annyi szent. De ami a külföldieket illeti, hát van valami igaza. Fene a cipő- kanál füleit Sőt. Teljesen igaza van. Nagyot sóhajtott, s aznap már nem beszélt többet SchmützceL Csütörtöki napra virradt. Elek haragja még tartott, Schmütz csak egyszer próbált kapcsolatot teremteni, de mivel választ nem kapott, hát vállat vont. és csöndben tettvett a szobában. Külön indultak útnak is. Majd elmúlik, gondolta magában Schmütz, lágy látszik, érzékeny ez a nagydarab ló. De majd elmúlik, A tengerpart«», Kávézni is külön mentek. De ott, kávéi vás közben Schmütz komolyan szólalt meg: — Kilencre várnak bennünket. És Elek megértette, hogy a tangentor az nem tréfadolog, ott előjegyzés van, halk elegancia és minden. Bólintott. A jég megtört: kilenc órakor halkan kopogtattak az üvegajtón. — Igen 1 Elek óvatosan benyitott. Aztán előre tess ékel te Schmüt- zöt, aki visszahúzódott. — A fóbiám — suttogta —, még a hadifogságból, tudod ... Csendesen vigyorogva bementek. / — Morgen — hallatszott a függöny mögül. — Bitte an- zug im der fogas. — Sehr gut, danke — kán- tálta Schmütz —, milyen jól beszélsz svábul, bitte. — De akár abba is hagyhatja — magyarázta a függöny mögé Elek —. most hazai hús érkezett. Letették a köntöst, fürdőnadrágban álldogáltak. A függöny meglebbent, s ’ egy csupavíz férfiú jött elő. — Az urak magyarok? Kérem ... — Tudjuk — intette le Schmütz —. de mi élmagya- rak vagyunk. Felérünk fejenként három külföldivel. Az úr — mutatott Elekre — partizán volt a Dinári Alpokban, én meg a francia ellenállásban voltam maki. Itt a papír. A csupavíz ember csodálkozva meredt a zöld papírokra. Rendben. Egy darabig bámulta, aztán észbe kapott. A függönyt egy kissé félrehúzta, és előrement. Nagy, csempével borított, süllyesztett medence vált láthatóvá. A türkiz szín gyógyvíz párafelhőket bodorított felfelé. A medence szélén, kint, egy nagy doboz állt, két cső nyújtózott ki belőle, mindkettő a vízbe süllyedt. Kapcsolók meg órák is voltak a doboz tetején. Csuda tudományos volt. Meg- illetődötten nézték. — A fürdőnadrágot is letehetik. És legközelebb nem kell a medencefürdőbe menni. Ez is gyógyvíz, és amíg az egyikőjüket kezelem, ,a másik elfér a medencében. Kész haszon, időnyerés. Az idő itt is pénz. nem? Elek műszaki ember volt, vállalati főmérnök, elismerően bólintott hát erre a szép szervezésre. Schmütz szája kissé nyitva maradt, úgy álmélko- dott. Aztán ő 'válaszolt. — Hogy mii} en igaza van 1 Mindhárman bemásztak a vízbe, Hiába is próbáltam, nem tudtam ' megkülönböztetni a besegítőket az állandóan ott dolgozóktól. Azokra tippeltem, akiknek a haján, ruháján a legtöbb gyapotpihe volt. Tévedtem. Takács Gyuláné és Takács Zoltánná a tervosztályhoz tartozik. A statisztikai adatgyűjtés és feldolgozás az »igazi« munkájuk, most azonban egy pisztolyszerű szerkezet segítségével a gépeket tisztítják; eltávolítják a lerakodott szennyeződést a fonal út- jából. —- Itt nem mi vagyunk a szakemberek, mégis pontosan tudjuk, hogy mennyivel köny- nyebb a fonónők dolga — mondják. — Több gépre tudnak felügyelni, nyugodtabban végezhetik a munkájukat, mert nem kell a karbantartással is bíbelődniük. — Kitől származott az ötlet? — Nem tudtuk pontosan kideríteni, de nem is ez a lényeges. Mindannyian tudtuk, hogy milyen nehéz helyzetben van az üzem, hiszen mi dolgozzuk fel az adatokat. Az irodában nem egyenletesen oszlik el a munka: vannak időszakok, amikor kevesebb, máskor meg felgyülemlik az adminisztráció. Ezeket a kevésbé »hajtós« napokat használjuk ki, úgy, hogy mindenki jól járjon. Számunkra ki- kapcsolódásnak sem utolsó a sok ülőmunka után. — Hogyan fogadták magukat a fonónők? — Mondanunk sem kell, hogy nagyon örültek, hiszen elsősorban nekik könyebb. Megkérdezték, meddig maradunk. Mondtuk, hogy mi csak délelőtt leszünk itt, de délután két másik kolléganőink jön majd segíteni. — Engem ipari tanulónak nézett egyikük — nevet Takács Zoltánná. A fonógépen állandóan körbe jár egy porelszívó berendezés. Földig érő, ormányszerű gumicsöve miatt itt elefántnak nevezik. A nagy zajban nem értem a figyelmeztetést, s a gumicső alaposan hátba taszít. — Reggel még mi is megjártuk vele néhányszor, de most már tudjuk, hogy ha jön, vigyázunk. Nem csodaszer Szalai Miklós véleménye szerint az a legnagyobb eredmény, hogy nincsen álló gép a műszakjában. A ma itt levő tizenegy »besegítő« munkájának számszerű eredmér nye: ezer kiló fonaL Tucatjával sorolná a segítő- készség szép példáit. Elsőként Nyitrai Györgynét említi, aki nemrégiben azzal jött hozzá, hogy amennyiben le kellene állítani a gépeket, csak szóljon neki: ő azonnal mozgósítja a brigádja tagjait Ez a munkásasszony huszonöt éve dolgozik a gyárban. Beszélgetésünk során elmondta: any- nyi segítséget kapott már a gyártól, hogy örül, ha ezt akár csak néhány kiló fonallal viszonozni tudja Nemcsak az irodai alkalmazottak, hanem a gyártásközi ellenőrök, a meósok, a tmk-el- lenőrök is odaálltak hosszabb- rövidebb időre a gépek mellé. Napi feladatukat addig többi munkatársuk végzi el helyettük. Az összefogás eredménye: csaknem háromezer óra kisegítő munka, s ez egy hónap alatt ötven tonna fonalat jelentett a gyárnak. Ezzel persze nem oldódtak meg egy csapásra a kaposvári textilművek gondjai. A gyár vezetőinek ezután is sok fejfájást okoz még a munkaerő- hiány. A példákban említett átcsoportosításokat sem lehet — nem is kívánják — állandóvá tenni. Most Is a kény-; szerűség szülte, nem a mindenáron való újítaniakarás. Az azonban bebizonyosodott, hogy, amikor a sokat emleregetett belső tartalékokról beszélünk, amelyeket érdemes volna minél jobban kihasználni, nem feltétlenül valami világrengető dolgokra szabad csak gondolni.- A jó ötlet gyakran csak úgy magától jön. És nem Is az a fontos, kinek az agyából pattant ki. U J. A fizika Einstein után Einstein kutatásai és eredmé-, nyei egyértelműen bizonyították, hogy a fizika »magától értetődő« alapelvei, amelyeket hosszú évszázadokig fenntartás nélkül elfogadtunk, felülvizsgálatra szorulnak. Korábban például semmi kétség nem — KI lesz az első? Schmütz hevesen Elekre mutatott — A lenyakazásnál is ilyen udvarias volna — dörmögte Elek —, ismerem a fóbiádat. Egy gombnyomás '— a víz hirtelen pezsegni kezdett, forrt. Elek a medence széléhez nyújtózott, megfogta a vékony vaskorlátot. A négy atmoszférás vízcsóva egyszer csak elérte. Elek felnyögött. A vízsugár, mintha lefejteni készülne csontjairól a hÚ6t. Bőrét néhol megcsípte, de az sem volt o!”an borzasztó csípés, utána 1 atározottan kellemes volt. Fe‘, egészen a nyakhoz. Elek n. gy levegőt véve a víz alá m :rült. A vízágyú végigpásztázot,1; az egész testén. Ez valami csodálatos, gondolta a víz, alatt Elek. Hátát, fenekét, combjait, lábszá-' rát kellemesen zsibbadtnak érezte. — Megfordulunk — parancsoltak rá, és Elek engedelmesen hányát fordult. Végig a lábo.i, a fejen. Halkan, diszkré.en nyögdé- cselt. Valami foiséges finom volt. Egyszer csalt abbahagyták. — Kész. Kérem a másik urat. (folytatjuk.) fért ahhoz, hogy létezik egy minden rendszerben egyformán múló idő, amelynek alapján a különböző rendszerekben lejátszódó folyamatok időbelisége egyértelműen eldönthető. Mint az ma már közismert, Einstein eredményei alapján újra kellett fogalmazni a fizika legalapvetőbb törvényeit, így például a gravitációs kölcsönhatás elméletét is. Paul Dirao, a Magyar Tudományos Akadémia most megválasztott tiszteletbeli tagja, Nobel-díjas tudós az egyik külföldi folyóiratban ismertet- ti a fizika Einstein óta eltelt időszakának fontosabb eredményeit. Elsősorban annak lehetőségét vizsgálja, hogy a fizika egyéb, magától értetődő alapfeltevéseivel kapcsolatban nem vagyunk-e épp olyan előítéletek rabjai, mint amilyenek voltunk az Einstein előtti korban a tér-idő szemlélettel kapcsolatban. A mágneses monopólusok fölfedezésének híre néhány éve szinte lázba hozta az egész világot, mivel nem kevesebbről van szó, mint egy eredményről, amely ellentmond évszázados tapasztalatainknak, a megszokott és elfogadott elveinknek. A helyzet jelenleg az, hogy a fölfedezést bejelentő amerikai kutatócsoport eredményeit nem csupán a mágneses monooólusok feltételezésével lehet értelmezni, és az eredmények * reprodukálása sem sikerült. Ezért a monopólusok léte nem tekinthető bizonyítottnak. A kutatásokat azonban tovább folytatják, és nem kétséges: a kitartó munkát előbb-utóbb siker koronázza. Kampis Péter
