Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-03 / 128. szám
Kevesebb öntözés talajtakarással Ahol öntözési lehetőség van, kevesebb gondot okoz a kánikula, egyszerűbb a vízpótlás. Kút vagy vízcsap hiányában minden lehetséges módon meg kell őriznünk a föld nedvességét a növényeknek. A takarékosság ott is ajánlatos, ahol könnyen lehet vízhez jutni. Legjobb mód erre a talajtakarás és az árnyékoló trágyázás. Az utóbbi nemcsak a nedvességet őrzi meg; az öntöző- ős az esővíz értékes tápanyagokhoz juttatja a növényeket A talaj takarására fekete vagy más sötét (füstszínű) fóliát használ hatunk. Zöldségeskertekben csíkokra vágva a palánták sorait takarhatjuk, vagy egybefüggően kitérítve az egész ágy ást beboríthatjuk. A növények helyeit kivágjuk, s a résekbe -ültetünk. A szamócát például sok helyen igy telepítik. A fekete fólia nemcsak a nedvességet őrzi, hanem elősegíti a föld melegedését, s megkímél a fáradságos kapálástól, mert fény nélkül a gyamok sem fejlődhetnek. Az egybefüggő fáliataka- rót sokan kilyukgatják, így a természetes csapadék beszivárog a talajba, s öntözni ig lehetséges. A szalmás trágya a talajtakarás másik hatásos anyaga. Különösen a fiatal gyümölcsfák hálálják meg, ha törzsük sörül 80—90 cm-es körben L0—15 kg trágyát terítünk el. A trágyatakaró alatt a född nehezebben szárad ki, gyorsabban gyökeresednek, fejlődnek a fák. Apró trágyával a zöldséges ágyások és a dísznövények sorait is beteríthetjük, ez minden növény hasznára válik. A kényesebbekhez . ermésze^esen csak érett, nem igető trágya használható. Szerves trágya hiányában alkalmazhatunk komposztot. őzeget, szénát, töreket, szecskát, esetleg szalmát is. A ta- .ajtakaró fóliára vagy más anyagra szórjunk néhány lapát földet, hogy az erősebb izéi el ne sodorhassa. Trágya, somposzt vagy széna alkalmazásakor ügyeljünk arra, hogy szék az anyagok csíraképes íyommagvakat ne tartalmazzanak. HÉT V Óriás távcsövek — Jó néhány évvel ezelőtt a Pergő Képekben, az ama- tőrfiilmesek folyóiratában föltette már ezt a kérdést önmagának, most én is ezt szeretném elsőként megkérdezni: Hogyan lett amatörfilmes és miért? — kezdtem a beszélgetést Bernáth Gyulával, a házigazdával, aki a Finom- mechanikai Vállalat 3. számú Kaposvári Gyárában műszaki ellenőrként dolgozik. — Most is csak azt mondhatom, amit akkoriban leírtam. Egyszer egy félreértés folytán ki kellett fizetnem egy kis kamerát, igaz, nevetségesen olcsón kaptam. A vásár lebonyolítása után tanácstalan voltam. Megtartani nem nagyon akartaim, arra gondoltam, hogy egy ilyen gépet még filmmel etetni sem lehet olcsó mulatság. Már régebben izgatott viszont a mozgófilm. — Ez mikor történt? — Ügy a hatvanas évek közepén. Korábban ugyan láttam már egy-két esetben nyolcmiilíméteres filmet és tudtam, hogy lehet vele töb- bé-kevésbé élvezhető képminőséget produkálni. Zárójelben teszem csak hozzá, hogy ekkor még a televízió sem volt any- nyira elterjedt, mint manapság. Ha már itt van, kipróbálom, utána eladom a gépet — gondoltam, és vettem egy tekercs színes filmet. Színes diá" val már foglalkoztam, és úgy gondoltam, hogy a színes film majd megmutatja az objektív teljesítőképességét. Miután gépemmel mindent megcéloztam, ami mozgott, elvittem »-művemet-« egy barátomhoz, akinek volt vetítőgépe. Az eredmény elkeserített A vászonnak nevezett csomagolópapíron elkent szélű, különböző színű foltok mozogtak a színes diapozitívek élességéhez szokott szemem előtt — Melyik volt az első filmje, és hogyan készült el? — Van a város határában egy rommaradvány. Izgatott a története. Két közreműködőt megkérve és megkínoeva az augusztusi kánikulában kezdtem hozzá az első filmem, a »Kaposszentjakab« forgatásához. Sok nap telt el, a film nagyon lassan készült végül azonban mégiscsak megszületett Történt egyszer, hogy a klubunkba eljutott a II. vidéki amatőrszemle híre. Bará- i taim unszolására beneveztem a -Ka posszentj a ka bot«. Azután a bemutatón megtapsolták. Díjat ugyan nem kapott, viszont az is szép volt. hogy egyáltalán eljutott a vetítésig. A következő évben már kaptam egy bronzdíjat Győrben, később itthon egy első díjat azután néhány kisebbet, különböző vidéki szemléken: Dombóváron, Nagykanizsán, Miskolcon stb. Majd nemsokára eljutottam egy klubvezetőképző tanfolyamra, ugyancsak Dombóvárra, és egy amatőr- filmes alkotótáborba Sopronba, Balatonalmádiba, s még több, a saját klubunk által rendezett külföldi, belföldi kirándulásra, utazásra. — Említette Dombóvári. Ügy tudom, annak ellenére, hogy lélekszámban kisebb város, mint Kaposvár, sokkal pezsgőbb filmes élet folyik, mint nálunk. Mi ennek az oka? — Igen, ez sajnos így van. Nálunk egy »szűk« mag kőié csoportosul a filmesek kicsiny tábora, megemlítenék talán néhány nevet a lelkesebbek közül: dr. Torma Ákosét, Sándor Jánosét, Cserjés Jánosét, Tóth Istvánét, Jávori Béláét, aztán később csatlakoztak hozzájuk a többiek, Vuns István, Bene László és megemlíteném még Baksa Ferenc nevét is. — Nagyon sokféle házilag épített berendezést látok itt a szobában. — Eredetileg elektromérnöknek készültem, az élet aztán úgy hozta, hogy nem juthattam el a diplomáig. Az Szőnyeg születik elektromosság szeretete viszont megmaradt, s ha csak tehetem, a filmezéshez, az akusztikai és egyéb elektronikus berendezésekhez szívesen veszem elő a pákát, a csavar- húzót, s szedem össze gondolataimat az általam kiötlött kis berendezés megvalósításához. Most épp egy ötcsatornás sztereokeverőt épitek filmhangosításhoz, s készül egy kombinált mérőműszer is. «— Milyen témájú filmekkel foglalkozik a legszívesebben? — Mint már említettem, kezdőként a családi filmekkel próbálkoztam, mégis a dokumentumfilm áll a legközelebb hozzám, mert ebben a műfajban úgy hiszem, másoknak is adhatok valamit, véleményt alkothatok, belefogalmazhatom saját érzéseimet, gondolatvilágomat. Pár évvel ezelőtt a kaposvári filmklub szervezésében részt vettünk két jugoszláviai kiránduláson, Erről három útifilmet készítettem. Ezeket szívesen fogadták mindenhol, ahol levetítettem: a gyárban, a klubban, baráti körben is. — Mi volt az eddigi legnagyobb elismerése? — 1975-ben megkaptam az UNICA, az amatőrfilmesek világszövetségének különdíját egy másfél perces filmemért. — Legkedvesebb filmjei? — Talán az első, a Kapós- szent jakab, mert ez már nagyon régen készült, nagyon szép emlékeim fűződnek hozzá. Aztán a Ballagó idő nyomában című, elsősorban Fekete István miatt. S a most már két éve készülő Babó- csa... A mai rohanó életünkben mindenkinek szüksége van arra, hogy kikapcsolódjék, megfelelőképp felfrissüljön. Nekem a filmezés jelenti e pihentető kikapcsolódást. az önkifejezés egy formáját. Körtési Zsolt A csillagászok Galilei óta arra törekszenek, hogy minél tökéletesebb távcsövekkel vizsgálják az égitesteket. Közismert, hogy egy nagyobb átmérőjű távcsővel olyan égitestek is észrevehetők, amelyek kisebbekkel föl sem kereshetők az égbolton. Ennek az az oka, hogy a teleszkópok annál több fényenergiát képesek összegyűjteni a kiválasztott objektumról azonos idő alatt, minél nagyobb a fénygyűjtő felületük, azaz az átmérőjük. A kutatók eleinte lencsés távcsövekkel dolgoztak, a múlt század végén azonban már elérték azt a határt, amelynél nagyobb — és még jó minőségű — lencsék nem készíthetők. Az akkoriban csiszolt 102 centiméter átmérőjű objektívvei ellátott Yer- kes-távcső ma is a legnagyobb refraktor a világon. Ezután indult meg a Newton által feltalált tükrös távcsövek rohamos fejlődése. Ezeknél nem volt probléma a nagy átmérővel együtt járó óriási tömeg, mert fémíoglalatba lehetett helyezni, és így könnyűszerrel meg lehetett akadályozni alakváltozását, törését. A húszas években már működött az Egyesült Államokban, a Wilson-hegyi obszervatóriurif- ban egy 2,5 méter átmérőjű tükrös távcső. Hamar kiderült. hogy mennyire új területeket lehet meghódítani egy- egy ilyen műszerrel. Tulajdon- I képpen ebnek a refraktornak köszönhető a legtávolabbi égitestekkel foglalkozó extragalaktikus csillagászat kialakulása. Az amerikai példán felbuzdulva több hasonló óriás távcsövet is készítettek, majd a második világháború után átadták a kaliforniai Palomar- hegyen felállitott tükrös távcsövet, amelynek objektívje 508 centiméter átmérőjű. Mintegy három évtizedig ex volt a csúcstartó, mindaddig, amíg a szovjet csillagászok meg nem kapták új műszerüket. 1975. november 7-én adták át a Kaukázus északi oldalán lévő Zelencsuk község közelében épített csillagászati kutatóközpont legértékesebb műszerét, a nagy azimu- tális ■ csillagászati távcsövet. Ennek forgási para- loid alakúra csiszolt felületű, fő tükre hat méter átmérőjű, s ez lehetővé teszi, hogy majdnem másfélszer annyi fényt gyűjtsön össze, mint a Palomar-távcső. Persze e hatalmas tükör jóval nehezebb is az ötméteresnél, 42 tonna súlyú. Befogadására 48 tonnás keretet készítettek, az egész távcső tömege pedig jóval több. mint félezer tonna. A műszer tervezői előtt nyilvánvaló volt. hogy a csillagászati távcsövek esetében megszokott módon — egy ferde tengely körül forgathatóan — ezt a monstrumot képtelenség felállítani. Ezért úgy döntöttek, hogy azimutális szerelésű távcsőmechanikát készítenek. Ennél a két egymásra merőleges tengely közül az egyik függőleges. Tekintettel az óriási terhelésre és a mérések által megkívánt pontosságra, a tengelyek helyzetének és szabad forgásának biztosítására gyolyós- csapágyakat nem alkalmazhattak. Azokat finoman csiszolt fémfelületek közé bepréselt olajréteggel helyettesítették. A Leningrádi Mechanikai Optikai Egyesülés készítette óriás teleszkóphoz számos segédberendezés is tartozik, amely lehetővé teszik, hogy azzal sokoldalú asztrofizikai kutatásokat végezhessenek a tudósok. A műszereket a számítógépközpont mányit ja, ennek gépei vesznek részt a gyűjtött adatok tárolásában és feldolgozásában. Az óriás távcsővel végzett észlelések minden bizonnyal számos izgalmas kérdésre megadják majd a választ Állatmegfigyelések a magasból Az állatok megfigyelésében, nyomon követésében, számlálásában ma már a repülőgép, a helikopter, sőt a mesterséges hold is segít a zoológusoknak. A szputnyikok közvetítésével nagyobb madárvonulásokról, halrajok mozgásáról lehet jelzéseket kapni,- egyes nagyobb állatok tartózkodási helyéről lehet tájékozódni, ha előzőleg ellátták őket jeladó készülékekkel. A repülőgép inkább csak légi felvételek készítésére alkalmas, melyekei a földre visszaérkezve kidolgoznak és megfelelően felnagyítva értékelnek. Legjobb hasznát a helikopternek veszik a kutatók, hiszen azzal lassan is haladhatnak a levegőben, akár egy helyben lebeghetnek, bármikor megfordulhatnak, vagy le is szállhatnak. Vadászni is le-1 hét a helikopterről, kilőni veszedelmes, kiöregedett állatokat Gyakran megesik, hogy az állatokban — például a jegesmedvébe — még a magasból altató injekciós lövedéket juttatnak, s az elkábuló állatokat nyomon követve később leszállnak, hogy megvizsgálják, méréseket végezzenek rajtuk, vagy éppen egy rádióadó készüléket erősítsenek rá. Hátránya a helikopternek, hogy viszonylag nagy zajt csap, és ezzel az állatokat elriasztja, megrémíti. Légi fölvételek készítésekor, megfigyeléseknél a helikopter 150—300 méter magasra emelkedik, és óránkénti 110—120 kilométeres sebességgel repül. Várhatóan a jövőben a csendesebb körülmények között, léghajókról végzett megfigyelések is elterjednek majd. Motor a melegben A szőnyeg évezredek óta ott van az ember használati tárgyai között. Sőt, eredeti feladatától, a melegítéstől eléggé el is kanyarodva, az idők során elsősorban díszül, olykor — a benne megtestesülő művészet és fáradozás mértékével arányosan — nagyon értékes díszül szolgál. Ilyenkor azután kíméletből a padlóról felkerül a falra, ahol r áadásul jobban is érvényesül a szépsége. A faliszőnyegek Európában a XIV. század második felétől kezdtek elterjedni, kezdetben a természetből vett motívumokat ábrázolva, később pedig már figurális, tematikus ábrázolásmódot is felölelve. Közéjük tartozik a gyapjú alapanyagból kézi szövéssel készített képszerű falkárpit, a gobelin is, amelynek különösen Franciaországban vannak nagy hagyományai. Kezdetben szinte kizárólag várkastélyok, paloták termeit díszítették a rendszerint jókora méretű faliszőnyegek, később a kisebb-nagyobb lakásokba is bekerültek, miután az áruk is elérhetőbb lett. A csehszlovák faliszőnyeg- készítő iparnak nincsenek ugyan sok, évszázados hagvo- mányai. mai termékei mégis ismertek és keresettek a világpiacon. így a Jindrichuv— Hradec-i, 18 takácsot foglalkozható szőnyegszövő műhely produktumai is, ahol a vízszintes helyzetű szövőszéken — a képen látható módon — ma is a klasszikus kézi munkával készítik a szebbnél szebb szőnyegeket. A háttérben látható vázlat egy modern témájú faliszőnyeg- tervet ábrázol (címe: A biciklista), de az üzem produktumainak többségére nem ez a stílus jellemző. Gyakran és szívesen dolgoznak fel figurális történelmi témákat, nem egyszer 5x8 méteres nagyságú faliszőnyegeken. Ezek a tekintélyes méretű, jelentős mérté- i kű alkotások rendszerint középületek, történelmi emlékhelyek díszéül szolgainak. A színes gyapjúfonal művészei a megsérült vagy az idő vasfoga által kikezdett régi szőnyegremekek restaurálásával is foglalkoznak. A nagy meleg nemcsak a motorosnak, a motornak is egyik legfőbb ellensége. A tűző napsütésben megvett hosz- szabb úton csökken a motor teljesítménye, különösen hegymenetben jelentkezik ez a »lustaság«. Az sem tartozik a ritkaságok közé, hogy a gyújtáskulcs kihúzása után még tovább jár a motor. Az ilyen jelenségekre még a kezdő motoros is fölfigyel, és ha szereti járművét, segít rajta. A feladat: a felesleges hő elvezetéses illetve a hűtésre szolgáló levegő útjának biztosítása. Először alaposan le kell tisztítani a hűtőbordákat, persze, nemcsak azok szélét, hanem be kell nyúlni a henger külső faláig, és azt is meg kell szabadítani a ráégett sártól. Ha az elégett gázok távozása akadályba ütközik, akkor ugyancsak melegszik a motor. Könnyű dolga van annak, akinek motorján szétszerelhető a kipufogódob. Az olajos, kátrányos koromlerakódás arra utal, hogy maga a cső fala is megvastagodott a ráégett koromtól, azaz a cső kereszt- metszete kisebb lett, tehát azonos idő alatt kevesebb kipufogógáz tud a szabadba jutni. És ha már szétszedtük a kipufogócsövet, vessünk egy pillantást a henger kipufogónyílásában, biztosan azt is jócskán eltömte a keményre égett korom. Ennek eltávolítását nagyon óvatosan kell végezni. Ha csak lehet, ne használjunk e művelethez csavarhúzót vagy hasonló fémes tárgyat, mert ha az megszalad, csúnya sérülést ejthet a henger furatán. Egy ügyesen kifaragott keményfa szerszámmal tisztába lehet tenni a henger nyílását. Ehhez természetesen nem kell leszerelni a hengert. A berúgókarral hozhatjuk a dugattyút alsó holtponti helyzetbe, illetve olyan állásba, hogy a dugattyú koronája legyen szintben a kipufogónyílás alsó peremével. A koromtalanítás után könnyen kitakarítható a henger belseje, s ehhez jó segítséget nyújt a légpumpa. Néhány erélyes nyomás a púm-, pán, és a legkisebb korommorzsa is kitakarítódik a hengerből. A nagy meleg okozta kellemetlenségek elleni védekezésül azt is megpróbálhatjuk, hogy nagyobb hőértékű gyertyát teszünk a motorba. Az is lehet, hogy az üzemben levő gyújtógyertya már elöregedett, és az azonos hőértékű, de új gyertya is megteszi. Csökkentheti a motor »le- lustulását« az üzemanyag-keverékhez adott kevés szuper- benzin is. Az így feljavított üzemanyag jobban bírja a hőt. és jobban hűti belülről a motort. Aki szívesen vállalkozik egy kis barkácsmunkára, fabrikáljon a henger két oldala mellé egy-egy olyan lemezt, amely a hengerre tereli, kényszeríti a különben a henger mellett elsuhanó levegőt. Kísérleti úton lehet meghatározni ennek a lemeznek a legalkalmasabb formáját és elhelyezési módját Tévedésből lett amatőrfilmes
