Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-03 / 128. szám
Rivalda 77-78 Régimódi történetek Német mérnök 1930-ban a Szovjetunióban A t Író rosszul alszik, meleg, fülledt levegő nyomasztja szobájában, az apró heverők kényelmetlenek. A vendégszoba alatt van a kazánház, s a meleg víz miatt nyáron is fűte- nek. S az épületet bakfismé- retű ágyakkal rendezték be, mert így olcsóbb ... Kitűnő alaphelyzet egy város fölfedezem ere, megismerésére induló szociografus- nak. Ilyen kis hangulati mozaikok nélkül augna elvezetés és elő az írói beszámoló. Megsem biztos, hogy egyben hiteles is. Ahhoz a felfedező útra indulóra raomló benyomások, információk hegyéből a valóban jellemzőt keli si oá- nyászni, megragadni. A mű ettől forrásodig föl, és kap erőre. Tüskés Tibor írói-szociog- ráfusi teljesítményei azt bizonyítják, hogy művelt, széles látókörű, érzékeny é., biztos szemű alkotó, s képes tapasztalatait íróiiiag is atkristá- lvosítani. Nem véletlen, hogy a Móra Kiadó most indult sorozatának első darabját éj> pan ő írta. Vallomások a szülőföldről — ez az Ezerszínű Magyarország tizenkét kötetes sorozat célkitűzése. írók, költők mondják el emlékeiket gyermekkoruk oly kedves, színekben, emlékekben gazdag tájairól, s vállalkoznak arra, hogy megrajzolják Magyarország megyényi-félme- gvényi darabkáinak embert formáló életét és a jelenben is továbbélő múltját. Az első kötet forgatása után annyi máris elmondható: szerencsés ötlet, hasznos vállakózás. Hozzánk különösen közel áll ez a könyv hiszen közvetlenül rólunk, szőkébb pátriánkról is szól. A Zala-mente és Somogyország — hazánk dél-nyugati csücske. Két megye egymáshoz olyannyira hasonló, s mégis döntően különböző világa ez. Kevesen ismerik jobban e tájat a Somogybán született, Zalában nevelkedett, s ma Pécsett, a dél-dunántúli nagyvárosban élő Tüskésnél. Innen közvetlenül -befogható- — akár szemmértékkel is — a vidék friss vért keringető artériáinak lüktetése, s a társadalmi és szellemi élet apró áramköröcskéinek minden rezdülése. Mégsem volt, mégsem lehetett könnyű dolga a Zala- mentét, Somogyországot fölfedezni induló Tüskésnek. Minden valóságföltáró és — vallató írás éltető eleme a polémia, a kritikai hang. Egy tájról és népének mindennapjairól írni anélkül, hogy határozott véleményt — ha kell, kemény ítéletet — ne mondanánk, nem érdemes. Ez tesz igazi olvasmánnyá minden szociográfiát, ez a tömény valóságanyag. (Még ha r.odráma író hősével: a háború utáni tisztázó idők alanya ő, akinek felelnie kell ballépéseiért. A bűnbakkeresés azonban olyan bonyolult pszichológiai helyzetet teremt, hogy valódi bűnösnek kezdi érezni magát. E folyamat ábrázolásában van az illyési mű ereje. Lényegesen halványabbnak érzem a Krisztus előti című egyfelvo- násost, amelyet a másodikkal az írónak csupán az a gondolata köt össze: -az áldozat akkor is világgá kiálthatja az igazságot, ha elárulja.« Németh László Erzsébet- napja a harmincas évek magyar faluját mutatja, amelyben a Varga fivérek gyűlölködése tulajdonképpen törvényszerű. A nemzedéki szokásjog béklyózta a három fiút: későn kaptak önállóságot akár csak más családokban. A lányok élete sem sikeresebb: a partiarchátust konzerváló paraszti családban a meny szerepe ugyanis afféle házic eléd-szerep. Ebből is következik, hogy a né- methi mű erősen szociográfiai fogantatású. Vele csak úgy rokon Szabó Magda jól ki- porciózott, arányos Régimódi története, hogy a városról szól: a debreceni patricius- ivadék mellett a civisvilágot is megfesti. Családtörténet része ez, rokonszenves főhősleeítésének a vágya siettette az idegeneket a Szovjetunióba. Ugyancsak Illyés írja: -Célom nem a vélemények megváltoztatása volt, hanem képességem szerint a leg- tárgyilagosabb helyzetjelentés.« Bernhard Reisig mérnök is foglalkozásának megfelelően gondolkodik: nem akar mást, csupán legjobb tudása szerint dolgozni. Feltétlenül lényeges, hogy Lengyel József, noha bizonyára sok életrajzi szálból szőtte Berndhard Reisig alakját, az ő írói személyes elhatározása más. Végigharcolta a Tanácsköztársaság küzdelmeit, s ezért emigrációba kényszerült, előbb Bécsbe, majd Berlinbe. Ott — akárcsak regényének hŐ6e — nagy várakozással ült vonatra, hogy a Szovjetunióba utazzon. De Lengyel nem akkor találkozott először azokkal a gondolatokkal, nézetekkel, amelyekkel a hőse. Talán ezért is tudja olyan jól érzékeltetni, láttatni Bernhard Reisig alakját Lengyel József mozgalmi tapasztalatai nem kötötték be a szemét: élesen látta, mi történik a hatalmas iramban épülő Szovjetunióban. Bernhard Reisig egy évig dolgozik egy építkezésen, reményeit — várakozását — az átélt élmények ugyan nem igazolják, de hazatutazása után a fasizálódó Németországban a kommunista pártba iratkozik be... A regényben Reisig tudatának a fejlődését rajzolta meg Lengyel József. Ezt is úgy végezte el, hogy elsősorban a tényeknek, az akkori idők eseményeinek szenteli a főszerepet A mai olvasó számára is, azt hi6zem, ezeknek a tényeknek van igazán meggyőző erejük — történelmi ismereteinket tágítják; az esetleges űröket elsősorban a megélt, való események töltik ki. Horánjű Barna Szepesi Attila AKÁC FA a part fölött tavaly még állott a vén akácfa lombján a fürge szarkák cseregve billegettek és huholtak a baglyok az ágon föl-le csúszva vidáman kergetözött a fakusz és a csuszka most az akác kidöntve lombja a vízbe döntve sárguló koronája rongyosan szertefoszlik mindegy neki tavasz jön és tavaszra derűs nyár hol tavaly cinke fészkelt ■ agybajszú harcsa úszkál a gyökér sárbubanca langyos esőben ázik az odvas törzset ássa férgek rohama és perzseli napsütés málló dereka korhad nem nö tovább az évszám mit késsel beleróttak • * • az óbudai parton írtam akácfa-versem április közeledtén kilencszázhetvenötben .armincharmadilc évem xüszöbén ácsorogva hazátlan szürkavarjú szárnya alatt vacogva megírni nem sikerül is igazán.) És fordítva: drága mennyaszonyi ruhába öltöztetett csúf öregasszony — puszta irály — a még oly szépen csillogó nyelvi eszközökkel készült mű, magvas valóságélmény híján. El tudom képzelni Tüskés dilemmáját. A kiadói igény határt szab a szociográfikus véna szabad érvényesülésének. S az anyaggyűjtéssel bajlódó íróban fölsejlik: műve könnyen válhat a két megye színes, képes leporellójává, vagy pragmatikus használat szintjére — idegenforgalmi, iskoiai kézikönyvvé — süllyedhet. Tüskés Tibor e veszély Szküllája és Kharübdisze között hajózva sokszor szerez kellemes perceket az olvasónak, de némely evezöcsapása ideges, egyenetlen, és billegni kezd a hajó. A Baki Állami Gazdaság munkájáról írott fejezet például már-már méltatlan a könyv színvonalához. Érezni: az író kedv, belső hév nélkül vetette papírra e sorokat. Nem eléggé feszes, míves a könyv néhány hosszú beszélgetése sem —a városról, a berekről, az elmúlt századok történetéről. Azok a fejezetek szikráznak föl, ahol Tüskés gyermekkori élményeit idézi (kanizsai középiskola, MAORT- telep) és megpróbálja viszonyát tisztázni a tájhoz (Szántód—Balatonszántód). Emlékezetes kaposvári telitalálaTöbb mint egy évtizede a legsikeresebb könyvheti kiadványok egyike a Magvető Kiadó drámaantológiája. Anyagát az előző évad bemutatói közül válogatták a szerkesztők. Ezúttal hat mű szerepel a kötetben: Csűr ka Istváné, Hernádi Gyuláé, lly- lyes Gyuláé, Németh Lászlóé, Sütő Andrásé, Szabó Magdáé. Tekintélyt parancsoló névsor ez. A darabokat műfaj szerint osztályozva az alábbi kép alakul ki. Csurka műve vígjáték, Hernádié történelmi groteszk, míg Illyésé (tulajdonképpen két egyfelvoná- sos), Németh Lászlóé, Sütőé es Szabó Magdáé — műfajú megjelölés szerint — dráma.-ítséggel szabad lehet a szabadságharcban vesztes ország. Egyre inkább anakronizmust jelentenek az álmok, s egyre torzítják a jellemet, egészen a kalandori köpönyegforgatásig. Időben Sütő András megy legmesszebb — egészen a teremtésig, illetve a paradicsomon kívüliség állapotáig. Parabolájának aktuális mai vonatkozásai is vannak. Nehéz kimondani, hogy gyenge dráma. S nem amiatt gyenge, hogy Káint a világirodalomban többször próbálták már tisztára mosni, pozitív erőként ábrázolni Steinbecktő I Németh Lászlóig (Édentól keletre, Bodnárné). Noha így már eleve a séma veszélye fenyeget, mégis íróhoz méltó vállalkozás a testvérgyilkost elnyomott tehetségként, ke- lesztő erőként megrajzolni. Amit már a Csillag a máglyán kaposvári bemutatójakor ellenvéleményekkel szemben bizonygatni próbáltam — tudniillik, hogy a dráma veszít drámaiságából, ha az alakok árnyalása rovására csak ideológiákat ütköztet az író —, itt sajnos bekövetkezett. Cselekményről szinte alig beszélhetünk, a figurák Föltámadt egy kézirat Az idei könyvheti újdonságok valódi szenzációjának számít Lengyel József regénye, a Neve: Bernhard Reisig. Nemcsak előkerülésének a kuriozitása miatt érdemel kiemelkedő figyelmet a mű az író hű olvasóitól, ennél fontosabb, hogy olyan könyvet kaptunk kezünkbe a Magvetőtől, amelyiket szinte lélegzetvisszafojtva tudunk csak végigolvasni. A Szovjetunió harmincas éveiről tudósít a hitelt érdemlő történet. Illyés Gyula 1934-bell Oroszország című útikönyve is ennek az időnek a krónikája. Az időben találkozik is a két magyar a Szovjetunióban; hiszen Lengyel már akkor kint élt emigrációban — akárcsak regényének hőse, Bernhard Reisig. Csaknem harminc év után érkezett haza Ennek a könyvének a kézirata halála után került elő, Ördögh Szilveszter gondozásában vált olvasmánnyá — történelmi ismeretté. Illyés Szovjet-Oroszország- ba érkezésének az első élményét mottóul szánta könyve élére: Pisilye právdal — mondhatták neki. írjátok meg az igazságot! Ebben az időben sok külföldi kereste föl a fiatal proletárállamot. Még nem lehetett a meggyőződésük, hogy a változás milyen történelmi jelentőségű, inkább az újszülött állam Iránti érdeklődés, a nagyszabású program helyszíni tapasztalatokkal történő hiteta: a bevezetőben említett személyes élményből remek kis eszmefuttatást kerekít. Arra figyelmezetet, hogy a nagy erőfeszítéseket követelő városépítő munkában elhomályosulhat a legfontosabb: a gyors változások végső célja mindig a humanizáltabb, emberibb arculatú környezet megteremtése. Kivétel nélkül remekbeszabott részei könyvének, amikor az irodalom- történész Tüskés szól. Az irodalmi emlékhelyek, íróportrék sorából is kiemelkednek a Takáts Gyuláról szóló sorok, s a -niklai remeténél«. Berzsenyi Dánielnél időző írótársak napjának fölidézéa z Ezerszinű Magyarország első kötete az év egyik legszebb kiállítású könyve. Kínálja magát. Annál bosszantóbb az a — föltehetően képszerkesztői — hiba, amikor a Dráva mentéről szóló fejezet végére illeszti az ismert külső-somogyi fölvételt, a daránypusztai levendulaszedésről. Ahogy másutt van Mágocs és Ná- gocs, Alsó- és Felsőmocsolád, Kastélyosdombó és Vásáros- dombó, úgy különbözik egymástól a Dráva-menti Darány és a külső-somogyi Darány- puszta is. Tüskés Tibor könyvét ajánljuk minden, saját szű- kebb környezetéről többet tudni akaró somogyinak. Csupor Tibor Tekintélyes névsorról szóltunk. Ez azonban nem jelent mindig egyforma súlyú műveket az írói ouvre-ben sem. Ellenérzésünket sem hallgathatjuk el: igaz, hogy Németh László Erzsébet-nap című 1940—46-ban (!) írt színpadi művét 1978. februárjában mutatta be a Nemzeti Színház a Fővárosi Művelődési Házban, s így »joga van« — kulturális árukapcsolás — szerepelni az antológiában, mi azonban emlékszünk rá, hogy a debreceni társulat jó- néhány évvel ezelőtt már játszotta, tehát egy korábbi kötetben inkább lett volna helye. Műfajilag már osztályoztuk a megjelent darabokat Ha máskent jelemezzük többségüket akkor Szabó Magda drámájának címét módosítva ezt mondhatnánk: régimódi történetek. S evvel tulajdonképpen azt a felismerést akarjuk kifejezésre juttatni, hogy ma — legalábbis ebből az antológiából ez derül ki — magyar író csak elvétve hajlandó a mai magyar valóságból témát meríteni, legfeljebb indirekt módon közelíti meg a jelent, azaz »régimódi történetbe rejti véleményét. C’upán Csurka István kísérli meg, hogy társadalmunk ellentmondásait vegye célba Nagytakarítás című munkájával: Feydeau és önmaga korábbi műveinek keresztezésével hozta létre vígjátékát. Ennek megfelelő az eredmény is. A klasszikus alaphelyzetet látjuk itt viszont: a férj csalja mit sem -ejtő feleségét. A botrány elkerülhetetlen. Eddig Feydeau. Innen azonban Csurka: a férj ugyanis vezető értelmiségi, a szerető munkáslányból lett titkárnő. A két életvitel ütközik itt, a hazugságok lelepleződnek. Sajnos eléggé felszínes módon, bevált sablonok alapján. »Mai« Illyés Gyula egyik egyfelvo- násosa, is a Távozz tőlem, angyal című. Konfliktuséles helyzetben találkozunk a mohosszú — természetesen a legszebb magyar nyelven megírt — monológokat szavalják, tehát nem élnek, csupán szószólói égy-egy elméletnek. Azt hiszem szerencsésebb lett volna — a sütői művet mintegy kiegészítendő — izzó drámaiságú Caligula helytartóját, Székely Jánosnak ugyancsak a szezonhoz kapcsolódó színművét is bevágatni a kötetbe. I* I» nővel és jól megírt szerepekkel. Nem dráma, ahogy a szerző definiálja, hanem inkább polgári színdarab. Sikermű, bármely színház közönséget toborozhat vele. Ezzel szemben Hernádi Gyula Szép magyar tragédiája nem hagyományos dramaturgiáid, s bár nem éri el az író korábbi darabjainak színvonalát, mégis képes minőségileg új gondolatot közölni A tragt- groteszk eszközeivel élve Hernádi azt bizonyítja: emigránsutópia, hogy idegen seVallomások a szülőföldről
