Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-27 / 148. szám
Az atomenergetika 25 éve 25 évvel ezelőtt, 1954. Június 27-én helyezték üzembe a Szovjetunióban a világ első atomerőművét, amely 5 megawatt teljesítőképességű volt Ezzel megindult az atomenergia békés célokra való felhasználásának folyamata. A maghasadás fizikai törvényének gyakorlati felhasználására már az 1940-es években sor került, s 1942-ben az USÁ-ban Fermi megépítette az első atommáglyát Sajnos, a II. világháború rányomta bélyegét a kutatási irányvonalra, amely elsődlegesen nukleáris fegyverek előállítását tűzte ki célul. A befektetett hatalmas anyagi és szellemi kapacitás gyors »-eredményre« vezetett, s Japánban ki is próbálták az atombombát amelynek sokkhatása ma is kísérti az emberiséget. A Japánban ledobott két atombomba demonstrálta a nukleáris fegyverek pusztító hatását, s megvetette az 1950- es évek hidegháborús politikájának alapjait. Az erő- egyensúly fenntartása miatt a Szovjetunió is kénytelen volt nukleáris fegyverfejlesztésre, de nem feledkezett meg a békés célokra való alkalmazási lehetőségek vizsgálatáról sem. Ennek eredménye az első atomerőmű üzembe helyezése. Az energiatermelő reaktorokban elsősorban természetes uránt használnák fű-* tőanyagként Ebben a természetes keverékben az uránnak a 235. tömegszámú Izotópja képes maghasadásra. A maghasadás kis energiájú, ún. termikus neutronok hatására megy végbe, így az U-235 hasadását felhasználó reaktora- 1 kát termikus atomreaktoroknak is nevezzük. Maghasadás révén állítunk elő hőenergiát az atomerőművekben, p ezzel egy többé-kevésbé konvencionális áramfejlesztő turbinát üzemeltetünk. A gyakorlatban leginkább az ún. nyomottvizes rendszerek terjedtek el világszerte. A nyomottvizes atomerőművek 2 kört tartalmaznak. A primer körben találjuk az energia- termelő termikus reaktort, itt nagy nyomású (120—150 kp/cm5) és magas hőmérsék- ] letű (250—300 C fok) víz szállítja az energiát. A primer kör egy hőcserélőn keresztül csatlakozik a szekunder körhöz, amelyben szintén víz szállítja a hőenergiát. A szekunder kör tartalmazza az elektromos áramot termelő generátort. Az atomerőműveknek az emberiség energiaellátása szempontjából nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk. A hagyományos, elsősorban szénből és olajból származó energiaforrások nem képesek az exponenciálisan növekvő energiaigényt kielégíteni. Más energiatermelő rendszerek, mint pl. a fúziós reaktor, vagy a napenergia alkalmazása napjainkban elsősorban még elvi jelentőségűek, s az ezredfordulónál előbb nem várható gyakorlati felhasználásuk szélesebb körben. Ezért szükségszerűen következik, hogy a következő 25—30 év legfontosabb új energiaforrása az atomenergetika. Az atomenergetika fejlődését erősen befolyásolja a korábban említett sokkhatás, mert az átlagember egyenlőségjelet tesz az atomfegyver és az atomreaktor közé. Ezt a hitet elsősorban politikai fegyverként használják a kapitalista országokban, sok atomerőmű-ellenes tüntetésnek lehetünk tanúi napjainkban, néhány esetben kormányok sorsát is eldöntötte (1976 Svédország) az atom- energetika kérdése. Az atomerőművek ellen felhozott érvek megalapozatlanok, manapság a legbiztonságosabb iparág az atomenergetika. Az atomenergia fejlődésének valós problémája a reaktorok üzemeltetése során keletkező radioaktív hulladékok tárolásának biztonságos megoldásában keresendő. A nagy fajlagos radioaktivitású kiégett fűtőelemeket több száz évig ún. izotóptemetőkben kell tárolni. A mai álláspont szerint izotóptemetők céljaira legalkalmasabbak a régi sóbányák, mert itt nem kell talajvíz hatásával számolni, s a radioaktív anyag nem kerülhet bele a talajvízbe. Az atomerőművek környezeti hatásai normál üzemmódban kedvezőek. A kikerülő radioaktív anyagok hatása még a környezetben élő népességre nézve is elhanyagolható: a természetes eredetű sugárterhelésnek az ezredét' sem éri el. Baleseti szituációknál számos műszaki megoldás biztosítja a környezet hatásos védelmét. A biztonságvédelmi rendszerek jó működésére példa az 1979. márciusában az USA-beli Harrisburgban bekövetkezett üzemzavar, itt ugyanis a környezet sugárterhelése elhanyagolható volt. Az üzemzavar körüli sajtókampány azonban ismételten megmutatta, hogy elsősorban a nagy olajmonopóliumok manipu lációi következtében mennyire eltávolodtak a hírek a valóságtól. Sajnos, ennek bizonyos mértékig a magyar saj tó is áldozatul esett, egyes nyugati közlemények kriti kátlan átvétele miatt. Hazánkban is megindult az atomenergetika fejlődése. Ennek első eredménye, hogy terv szerint 1980. végére az első magyar atomerőműblokk üzembe lép. A reaktorok felépítésére a Szovjetunióval kötött államközi szerződés értelmében kerül sor. Az első kiépítésben db VVER-440 típusú reaktor- blokk létesül. Ez a típus nyomottvizes atomerőmű reaktor, s blokkonkénti elektromos teljesítménye 440 megawatt lesz. 1985-ig további blokkok létesülnek, vagy újabb 4 db WER-440 típus, vagy 2 db VVER-1000. Ez utóbbi új konstrukció, és blokkonként 1000 megawatt elektromos energia előállítására alkalmas. Az atomenergetika új iparág hazánkban, hagyományai nincsenek, ezért az első atomerőmű felépítése nagy áldozatokat követel mind anyagi, mind szellemi téren. Napjainkban különösen égető a szakemberhiány mind tervezői, kivitelezői, mind üzemeltetői szinten. Az országnak a fej'ődés érdekében vállalnia kell az atomenergetika fejlesztésével járó költségeket. A fejlesztéshez sok segítséget nyújt a KGST gazdasági integrációja, illetve a Szovjetunió. Virágh Elemér FONÓI EMBEREK Sorsforduló Odafönn szürkésfeketébe haragosodik az idő, mintha bepótolni igyekezne május mulasztását. Most már hiába; a május az igazi nevelő hónap. Sietni kell a szénagyűjtéssel itt, a falu peremén. — Délelőtt húzattuk a kukoricát a háztájiban, most ezt végezzük — vágja pihenőbe a vasvillát Bálizs Gyula. Alacsony, testes, erős ember kék kötényben, kockás ingben-, gatyában. — Nehéz munka nincs, ha az ember kedvvel csinálja! Nyugdíjas téesztag vagyok, ehhez jön a másodállás, az erdőkezelés ezerötszáz forintja. Villanyélre támaszkodik, okos mosolyból sok van neki »raktáron«. Az 1950. november 7-én alakult November 7. Tsz-nek ő volt az elnöke. — Egy nap híján két hónapig működött. Igali Gyula járási osztályvezető hiába adta át a működési engedélyt. Könnyen és jó lélekkel beszélek azokról az időkről, mert nem vagyunk már megbélyegezve. Akkor ugyanis, mint Felső Fonai János bácsi elmondta: kulákokként írtak listára bennünket. Ami igaz, az igaz. Volt harminckilenc holdunk. Hetünkre. Ügy jött ossz«, hogy a nagyszülőkből az egyik nagyapa és a másik nagyanya meghalt, a megmaradtak pedig összeházasodtak. Dolgoztunk látástól vakulásig. Kemények voltunk magunkhoz, a kom- menciósunktól is megkövetelte apám az odaadó munkát. De apám volt az is, aki a kom- menciósunkat ezüstkalászos gazdatanfolyamra íratta, s fizette érte a díjat. Az atyafi- ságos viszony azóta is megmaradt, a hajdani cseléd nagyón jó gazda lett. Nevezetes ünnepeken hivatalosak vagyunk hozzá, Dombóvárra, ő meg hozzánk, Fonóba. — Milyen elnök volt? — Olyan, aki ugyanúgy dolgozott a növénytermesztésben, mint a többiek. Nem kellett akkor meg függetleníteni a vezetőt, elfért az irattár egyetlen aktatáskában! Az volt a jegy rendszeres időszak. Ruhát, lábbelit is jegyre lehetett kapni. •►Hát maguk miért nem jelentkeznek, Bá- lizs?« — kérdezték. Azt feleltem: »Majd a következő osztáskor, most részesüljenek azok, akik rászorulnak!-“ Nézze, elnöknek nem én kellettem volna, hanem mondjuk Kalmár tanító, akiben bizo- dalom volt. Aki vasárnaponként végigsétálta a falut a feleségével, és be-betért a portákra, hogy megtanulja az állattenyésztést is. Ilyen ember az! Az országos kiállításokon az ő jószága is első díjas lett, nemcsak a gazdáké ... Jó beszéde van: világos, szinte előre szerkesztetten célirányos. Még azokról a nehéz évekről kérdezem, melyekben — akár tagadjuk, Fotósok a művésztelepen A nagyatádi művésztelepre látogattak a kaposvári fotós alkotótábor lakói. A telep történetéről és az itt folyó munkáról Durgó Tibor nagyatádi fotós tartott tájékoztatót. akár nem — az eredményeket sorsváltoztató hibák is kísérték. — Sokan gondoltak az ön- gyilkosságra is. a bélyeg szégyene miatt. A lakásból kiraktak Mentünk megalázot- tan az utcán, sosem felejtem el, hogy Kalmár tanító odajött hozzánk: Gyula, bízzatok. Fehér Lajos elvtárs megírta, hogy a kuláki megbélyegzést nem lehet örökölni''. Később csakugyan enyhült a szorítás. — Ötvenötben ismét szövetkezet alakult Fonóban . . — ötvenben fenyegettek, mert beléptem, ötvenötben meg amiatt, hogy nem akartam. Ötvenhatban néhány gazda kimaradt a szövetkezetből. Mi éppen a Gecsöny- ben dolgoztunk, én fogatos- ként, az öcsém brigádvezetőként A Gecsöny a legjobb föld. Jönnek: »Pesten baj van!« Rá két napra gyűlésbe szólítottak a tanácsra: »Vedd át a tanácselnökséget. Gyula, hiszen téged abajgattak itt a legjobban!« Majd ha választanak, uraim. Egyébként is: vannak erre nálam alkalmasabbak. Na, erre szélsőjobboldalit akartak, de én újra közbeszóltam: »Úgy igazságos, ha a kommunisták is képviselve vannak.« Hát így állt össze az előkészítő bizottság. Két városi suhanc hőbörgött, mire Bálizs Jenő előparancsolta a vasvillát. Előtte éjjel lövöldözés volt, de mikor mi leigazoltattuk a két' idegent, azok rögtön részegnek mondták magukat. Fiatal su- hancok kakaskodtak a titkárral meg a tanítóval a tanácson, ezeket Jenő nadrágon billentette. 1959-ben ismét belépett a termelőszövetkezetbe; az utolsók között. Nem tagadja. Azt mondja, hogy az elsők közül sokkal több az olyan, aki már nem Fonóban, s nem a mezőgazdaságból él, mint az »utoljából«. Ö becsülettel kiszolgálta az éveit, és nyugdíjasként is gondol a tsz-szeL Időközben Büssüvel, Kisgya- lánnal egyesült a szövetkezeti közösség. — Nem gondoltuk, hogy ilyen összhang lesz közöttünk. Leskó László $í$snywfceifore/o inrigádfágoir A megyei szakszervezeti könyvtárhálózat 11314 olvasójából 6384 munkás, közülük 5985 tagja a szocialista brigádoknak. Egy fölmérés tapasztalatai szerint ezeknek a munkahelyi közösségeknek művelődési vállalásai között a tévé műsorainak figyelemmel kísérése szerepel az első helyen, ezután az olvasás következik. A könyvet kedvelők száma azonban tovább növekszik a brigádokban, így a munkásolvasók aránya is emelkedik a szakszervezeti könyvtárhálózatot igény be. vevők szélesedő táborában. öt évvel ezelőtt mindössze a Pamutfonó-ipari , Vállalat Kaposvári Gyárában és a villamossági gyárban volt lehetőség arra, hogy a közösségek tagjai üzemen belül is kielégítsék kulturális igényeiket. Azóta már jóval több mun- i kahely kínál ilyen alkalmat: az elektroncsőgyár, a Nagyatádi Konzervgyár, a SÁÉV, a Mezőgép, a Tanép dolgozói számára is helyben van olyan program, amelyet korábban csak a területi intézmények kínáltak részükre. öt évvel ezelőtt kezdték megvalósítani — a Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsának intézkedési terve alapján — azt a művelődési programot, amelynek keretében évente egy-egy akció zajlik le a szocialista brigádok részvételével. Ilyen, egész évre szóló eseménysorozat volt például 1975-ben a Szabadság, tégy gazdaggá minket! vetélkedő, 1976-ban krónikaíró' pályázat, 1977-ben a Nagy Október, 1978-ban a Hat évti~ zed a párt mutatta úton, s az idén a 133 dicső nap vetélkedő. A munkahelyi közösségek érdeklődését mutatja, hogy évente minted kétszáz bri; gád ezer tagja vesz részt ezekben az akciókban, s a fölkészítéssel meg a vetélkedőkön, pályázatokon való részvétellel egyúttal a folyamatos művelődést is vállalja. Ugyanennek az akcióprogramnak az alapján segítette és segíti jelenleg is az SZMT kulturális, agitációs és propagandaosztálya a munkás- parasztszármazású fiatalok továbbtanulását: évente hetvenöt—nyolcvan általános és nyolc—tíz középiskolai szakkörben készítik fel a tanulókat a felvételi vizsgákra. A segítség eredményességét tanúsítja, hogy a szakkörökben felkészített tanulóknak évente mintegy nyolcvan százalékát veszik fel a vizsgákon. Somogyi Néplap Y Kampis Péter I 25. rész. Háromszor mutatkoztak be egymásnak. Minden alkalommal ezer forint vándorolt át Tauer Lajos zsebébe. De egyórai tárgyalás után megalkudott a tervek elkészítésével megtalálták az egyetlen kivitelezőt Teuer Lajos személyében, aki egyetlen hétvégére vállalta a dolgokat, és egy újabb ezresért garantálta, hogy engedélyezni fogja mindazt, amit csináL Schmütz boldog volt, mint egy olimpiai bajnok. Fürgén lépdelt fel az alagsorból, gondolatai rohantak. Ha háromszor annyi időbe is kerül, mint ahogy megegyeztünk, gondolta, akkor is meglesz minden. 1 Másnap utazott a fürdőkórházba, í — Dezső — suttogta délután a kocsmában, ahova meghívta a masszőrt —, nem akarja kiegészíteni a fizetését? Mennyit keres maga? Na, őszintén, a jattal együtt? Dezső megmarkolta a kor- tok —Egy nagy semmit — mondta elkeseredve —, de azért nem panaszkodom. — Mégis mennyit? — Négyezret — mondta Dezső, és Schmützre nézett. — A jattal együtt — Megduplázhatja, ha akarja. — Lehet róla szó — mondta Dezső —, mit kell csinálni? Megegyeztek. Dezső azt ajánlotta, hogy társak legyenek. Schmütz örömmel kapott ezen az ajánlaton, hiszen az első időkben, úgy számította, nem dől a pénz hozzájuk. — Rá kell, hogy kapjanak — mondta nyomatékkai —, rákapni. Ezt bízzák csak énrám. Rá fognak kapni. Béla Dezső kollégája volt Még aznap összejöttek, Bélával is hamar megegyeztek, bár sokkalta gyanakvóbb. mint Dezső. — Hogyhogy tangentor? — Tangentor — mondta idegesen Schmütz, és Dezsőre nézett —, nem tudja, mi az? Béla bólintott. — És idehozná a kuncsaftokat, hozzánk? — Nem érti, hogy maszek csináljuk? — Maszekban? Hát ebbe az igazgató nemigen megy bele... Végül megértették vele, hogy a közeli városban megépítettek egy kétmunkahelyes, maszek tangentort. Engedély is van. Újévkor meg kell kezdeni. — És hogyan fogunk ott dolgozni? — kérdezte Béla. — A szabadnapunkon? Schmütz felállt. — Megyek — mondta röviden —, Dezső, magára hagyom ezt a szerencsétlent. Ha kell neki is a havi négyes, győzze meg. Ha nem kell, hát van ám jelentkező bőven. Csak azért gondoltam rá, mert maga ajánlotta. Na. isten velük. Béla is felállt. — Akkor rendben van a dolog — mondta —, itt a parola. Havi négyes. Az önöké vagyok. Egyetlen gond akadt később, amikor meglátták a tangentort. Veszekedni kezdtek, melyikük dolgozzon a hosszúmerényei készüléken, az ugyanis szebb doboz volt, Schmütz igazságot tett: heti váltást ígért, így aztán megnyugodtak. Csodaszép lett minden. A földszinti belvárosi lakás bejárati ajtaja hófehér lakkfestékkel boríttatott. a betétekre öntapadós, hollandi tapéta került, nagy, szecessziós virágokkal. Elek, amikor meglátta, felkiáltott. — Mint egy bordély! Schmütz örvendezve dörzsölte a kezét. — Ez az — mondta —, épp erről van szó. Bordély, jól mondod. Kerülj beljebb, nézd meg, csodaszép. Teuer Lajos még aznap felkereste Schmützöt, Elek lakásán, Elek nyitott ajtót, gyanakodva nézegette a betüremkedő Tauer t. — Még egy társ? — kérdezte rezignáltan a kutyaólban ücsörgő Schmütztől. Gyorsan tisztázódtak a dolgok. Teuer, Elek és Schmütz elmentek, megnézték a már üres lakást. T" (Folytatjuk.) i
