Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-03 / 128. szám

Pedagógusnapi kitüntetések

*A J6 tanító írjon l*"

Katedra nélkül is tanítani

Eredményes munkát végző pedagógusokat, technikai és adminisztratív dolgozókat tüntettek ki tegnap délelőtt azon a bensőséges ünnepségen, amelyet a Kaposvári Városi Tanács nagytermében rendeztek. Az ünnepségen megjelent Varga Péter, a Központi Bizottság tagja, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának első titkára és Böhm József, a Somogy megyei Tanács elnöke is. Dr. Balassa Tibor megyei tanácselnök-helyettes köszöntötte a megjelenteket, hangsúlyozva a társadalom megbecsülését azok iránt, akik az ezredforduló és a XXI. század emberét készítik föl a feladatokra.

Néhányan, közöttük dr. Kelemen Elemér, a Somogy megyei Továbbképzési Intézet igazgatója — aki Apáczai Csere János-díjat kapott — már pénteken, Budapesten a központi ünnepségen átvehették a kitüntetésüket. A kaposvári ünnepségen Böhm József nyújtotta át ezeket. A Somogy megyei Tanács Pedagógiai Díját Azsóth Gyula nyugdíjas igazgató, a Pedagógiai Társaság Somogy megyei tagozatának elnöke, Lóczy István, a kaposvári Munkácsy Gimnázium és Egészségügyi Szak- középiskola igazgatója, illetve dr. Muray Jenöné megyei logopédus kapta. A Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki Fáró Józsefet, a fonyódi általános iskola igazgatóját. Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben részesült Acs József siófoki, And- rovicsné Flórián Olga kaposvári, Bakó Lászlóné nagybajomi, Balázs Lajosné tabi, Bálint Lehel fonyódi, Bállá Lő- rincné nagybajomi, Bállá Zoltánná siófoki, Barczi Imre siófoki, Bcreczk Imréné marcali, Berta Imre Endre nagyberki, Boldizsár Irpre nágo- csi, Borsányi Erzsébet mer- nyei, Böröcz Ottó nemesdédi. Budavári Tamásné kaposvári, Büki Ferenc kaposvári, dr. Czike Ferencné kaposvári, Csobod Anna fonyódi, Darkó József siófoki, Dombóvári Jó- zsefné marcali, dr. Dicső Istvánná kaposvári, Fábián György marcali, Fábián János öreglaki, Fehér Józsefné se- gesdi, Fekete Istvánná csurgói, Frankberger Mihály fonyódi, Gál József kaposvári, Gara Endréné mernyei, Go- rabon Olga karádi, Gencz Lajos szőlősgyöröki, Gémesi Tibor kaposvári, Giay Lászlóné igali, Giczi Frigy esne kaposvári, dr. Honmth József csurgói, Horváth Tiborné kaposvári, Jászberényi Géza nagyatádi, Kalmár Sándor kisgya- láni, Kimpf István barcsi, Kovács Árpád homokszentgyör- gyi, Kovács Lajosné lábodi: Ködmön Imre nagyatádi. Kőröst Lajos marcali, dr. Kővári Imre és Kővári Imréné barcsi, Krasznai Magdolna mosdósi, Lóczy Istvánná kaposvári, Lőrinc Istvánná kótne- lyi, Major Jánosáé fonyódi, IVleszlényi Józsefné ságvári, Mihályi Andrásné siófoki, Monostori László kéthelyi, Nagy Sandorné csurgói, Nayyfaluiu Janosné barcsi, Nyári Mi- hályné kaposvári, Pap László siófoki, Paragh Józsefné nagy- szakácsi, Pártay Rezsőné kaposvári, Pintér Alajos kaposvári, Répás Miklosne somogy- vári. Rózsavölgyi Ferencné kaposvári, Scheidl Anna kaposvári, Schmidt Gyulané kaposvári, Schneider Antalné magyaratádi, Selyem Lajosné vései, Szentgyörgyi Zsuzsanna nagyatádi, Szierer Janosne kaposvári, özv. Tiszoldi Józsefné boglárlellei, Tormási Ferencné kaposvári, Tóth Imréné iharosberényi, Tóth Tihamér csurgói, Vadál József marcali, Varga János kaposvári, Varga József nagyatádi, Vass Zoltánne kaposvári, Vas- váry Lajosné ádándi, Veit Ferencné barcsi, Vido Árpád bu- zsáki, Vonnák Károly ádándi, Werstroch Jánosné kaposvári pedagógusnak, illetve technikai dolgozónak, valamint Vas Imrének, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettesének. Miniszteri dicséretet negyvenhármán. Pedagógus Szolgálati Emlékérmet harmincán vehették át. KISZ- Érdemérmet kapott Bíró Bálint és Belső Eszter kaposvári pedagógus.

Varga Péter, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának első titkára gratulált a kitüntetésekhez azoknak, akik a jövő nemzedékeinek formálói. Hangsúlyozta: mind több kiművelt emberfőre lesz szükség ahhoz, hogy célkitűzéseinket megvalósíthassuk. Szavait és a kitüntetéseket Kalmár Sándor köszönte meg. Ezután a Hámán Kató általános iskola tanulói hangulatos műsorral kedveskedtek a pedagógusoknak.

• • •

Ugyancsak tegnap délelőtt tartottak pedagógusnapi ünnepséget a Kaposvári Tanítóképző Főiskolán. Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült dr. Várkonyi Imre főigazgató, dr. Fiola PáIné főiskolai docens, Ozsváth Ferenc tanszék- vezető főiskolai docens, Schablauer Zoltánná, a gyakorló általános iskola igazgatóhelyettese. Miniszteri dicséretet kapott Horváth Gyu- láné főiskolai docens, Kerk- ler Róbertné tanulmányi főelőadó, Gál Józsefné takarítónő és Kovács Lajosné portás.

• • •

Az 1978/79. évi pedagógiai pályázat dijait szintén tegnap délelőtt adták át ünnepélyesen az SZMT-székházban. Harmincöt pályamunka felelt meg a feltételeknek: közülük első díjat kapott a, •Kapcsolatteremtés-« jeligéjű j dolgozat, amely a történelem | és az ének-zene tanítás kapcsolatát vizsgálja. Szerzője Gombás Györgyné (Kaposvár. Szalma István Általános Iskola). Tanmenetjavaslatot készített az általános iskola II., III. és IV. osztályos tanulói részére Juhász Gyuláné (Kaposvár, Kisfaludy utcai általános iskola), s ezt szintén első díjjal jutalmazták. Az úttörőmozgalom szakági tevékenységének kapcsolata az étővilág tantárggyal — ezzel foglalkozott dr. Nagy Istvánná (Kaposvár, Zrínyi iskola): dolgozatát második díjjal ismerték el. Ugyancsak második díjat kapott Puskás Mária (a nagyszakácsi nevelőotthon igazgatója) a nevelés időszerű kérdéseit fölvető munkájáért- Két dolgozatot jutalmaztak harmadik díjjal: dr. Orbán Istvánnak. Németh Istvánnénak, dr. Kassai Janóménak, Balogh Józsefnének, a gyermek- és ifjúságvédő intézet munkacsoportjának, valamint Stornier Imrének, a somogyjádi általános iskola igazgatójának munkáját. A bíráló bizottság 18 pályamunkát részesített jutalomban.

5. rész.

— Ez a meccs is? — kezdte a társalgást Elek. — Láttad?

Schmütz jelentősen nézett.

— Gyönge volt. mi? — folytatta Elek. — Az a no- kedli szélső is akkor esett össze, amikor már csak be kellett volna rúgni.

— Elügyetlenkedte — told- ta meg Schmütz.

— És az a hátvédsor? Akkor hagyták őket ott, amikor csak akarták.

— Alig álltak a lábukon — így Schmütz.

— Igaz is — szakította meg

a meccs elemzését a mérnök —, te melyik csapatnak drukkolsz? Én — tette hozzá tűnődve — letettem róluk. Én egynek se tudok szívből drukkolni. Ha válogatott, ' az más... De klubcsapatnak . •,

— Hát lehet találni egyet is? — emelkedett félkönyökére Schmütz. — Évek óta így vagyok. Nincsen csapatom.

— És azelőtt?

Schmütz indulatosan legyintett egyet a kezében levő nedves pólussal.

— Azelőtt!

S ezzel elintézte az egészet Elek melegséget érzett a kis ember iránt »No né-«, mondta magában »milyen furcsa-«.

— Más volt, amikor Bözsi k ,.;

— Meg a púpos — mondta

Schmütz.

Felemlegették a neveket.

Aztán kifogytak a témából. Azazhogy,..

— Hanem az a reklámmő a meccs után — sóhajtott fel Elek —, azt is láttad? Órákra rendbehozna.

Schmütz csettintett:

— Azok a mellek — nyelt egy nagyot a mérnök —, és az a vékony derék...

— Álomszép volt — bólogatott Schmütz —, az ilyen nőik a kedvenceim- Vékony derék, nagy mell: az igen!

Elek szeretettel bámult át a szomszédos priccsre.

— Iszunk egy kávét a villanyozás után? — mondta.

— Az jó lesz — felelt az egér —, mert ha még egyszer lefekhetek valahová, hát elalszom.

A kezelés végeztével elindultak visszafelé a folyosón. Az ajtónál támadt egy kis galiba: addig udvariaskodták

egymással, ki engedje ki amá' sikat, míg egyszerre indultak el, s Elek az ajtófélfához sodorta Schmützöt. Bizonygatta ugyan, hogy nincs semmi baj, és dicsérte Elek kondícióját.

— Ha a tegnapi hátvédek is így tudtak volna test ellen játszani, nem úgy alakult volna az eredmény ...

— Ebbe’ bízhatsz.

Csak az a gyorsaság. Elek fájdalmasan gondolt bajára, megrokkant derekára, egész jövendő életére. Tűnődve nézett Scbmützre: elmondjam neki? Van értelme? Fene tudja. Szép komótosan ballagtak a folyosón, elhaladtak a porta előtt, a lépcsőház előtt, s újra elérkeztek az üvegajtó •éé.

Régóta ismerem Kelemen

Elemért. Az akkori fiatal könyvtáros kék- köpenyes szikár alakja, halk beszéde élesen él bennem. — Barátságosan tartózkodó — talán így jellemezhetném. Szívesen

adott tanácsot, váltott mindenkivel szót — és sokat tudott segíteni! De nem láttam soha cél nélküli, hosszú beszélgetésekbe bonyolódva. A mindegy miről »eszmecsere«, csak teljék az idő — teljesen idegen volt tőle. Olvasott, jegyzeteivel bíbelődött, gépelt, töprengett, gondolkodott

S most, az eltelt tizenöt év után, rögtön föltűnik: semmiben sem változott. A megyei pedagógustovábbképzési intézet vezetőjének ugyanolyan rokonszenvesek a jellemvonásai. Amennyivel Kelemen Elemér ma több a tizenöt éve ismert embernél, az lemérhető: a múlt pedagógiájának megismeréséért, a jelen és a jövő oktatás-nevelésügyének alakításáért végzett hatalmas mennyiségű munkával.

Titkát keresem. Nyűhetet- lén energiájának forrásvidékeit. Egy olyan emberét, aki egyformán tud figyelmet szentelni az apró ügyekre: az egyéni úton tanulók, a nem kis terhet vállalók gondjaira, az intézeti munkáról készített jelentésekre — a mindennapi gyakorlati tennivalókra —, és a komoly, tudományos munkára. Hány ember képességeit tudja egyetlen, szuverén személyiséggé olvasztani?!

Május havi programjáról kérdezem. De a beszélgetés nem olyan irányba fordul, amerre szeretném. Bár saját

munkájáról beszél, mégis az intézet programját, tennivalóit hallom. Ez a kettő nála elválaszthatatlan. Nem vált ketté, nem idegenedett el a magánélet és a hivatalos munka. Irigylem érte Kelemen Elemért.

Pedig ez az év rettentő nehéz volt. Az általános iskola első osztályában nem készítették elő megfelelően az új tantervek bevezetését. Roppant feszültség keletkezett ebből az elsőben dolgozó tanítónőknél. A továbbképzési központban már — menet közben —» nemcsak az új tantervek előkészítéséhez kellett adni a «mankókat«, hanem a feszültségek, görcsök lélektani feloldásával is törődtek. Ügy szervezték meg a fölkészítést, hogy a körülmények által rájuk kényszerített feszes tempót sikerüljön elfogadtatni. Májusban már látszott: ez a munka nem volt hiábavaló.

E hónap itt a sűrített információszerzés időszaka, ekkor dolgozzák föl a szakfelügyelők beküldött jelentéseit is. Egyszersmind szorgoskodnak a következő tanév előkészítésén Ez az úgynevezett továbbképzési tanév kimunkálásának dandárja. Elbírálják az adminisztratív jelentkezéseket, pályázatokat, és mérleget készítenek.

Közben Kelemen Ellemér szintén májusban állt az akadémiai bizottság elé, számot adni aspiráns! munkájáról. Disszertációját a dualista közoktatás Elötvös-féle iskola- reformjáról írja. Negyven tudományos publikációt tartalmazó lajstromot tett le a bizottság asztalára: ezek mind

ebben a témakörben készültek. Apáczai Csere János szavaival mondja: »A jó tanító ne csak olvasson, hanem írjon is«. Kutatásai messze ágaznak. A modern, XIX. századi népiskolák megteremtésének gyökereit tárja föl, s kötetben jelent meg a Tanácsiköztársaság somogyi iskolaügyéről szóló tanulmánya, (meri a két világháború közti idők iskolarendszerének részleteit, napjaink oktatáspolitikájának realitásait pedig a mindennapokban éli át.

De még hátravan egy nagy ívű, gazdag összegzés. Erről egyelőre nem beszél, mint mondja: ez őt nem foglalkoztatja, Az alkotó személyiség útja azonban meg van jelölve. Ügy hiszem, egyszer majd aligha tud kitérni e feladat él őL

Messze vezetett az út a

dombóvári tanárkodástól (a tizenkét osztályos iskolában) a továbbképzési és a tudományos munkáig. Amit akkor elkezdett, attól mindmáig el nem szakadt. Tanított — és most is a tanítás feltételeinek szüntelen javításán fáradozik. Könyvtáros volt — később feleségével komoly kutatásokat végzett az iskolai könyvtárhasználat pedagógiai problémáiról. Erős hajlandóságot érzett az írásra, a tudományos kutatásra — 120 publi-: kációját közölték eddig szaklapok, folyóiratok. Kandidátus.

Kelemen Elemér munkáján

nak elismeréseként megkapta a pedagógusoknak alapított Apáczai Csere János kitüntet test

Csupor Tibor

A barcsi borókásban

Májusi kánikulában járjuk a Barcsi Ösborókás Tájvédelmi Körzet homokját. A szárazabb helyeken díszlő boró- kás-nyíres ligetek, fenyvesek és a mélyebb fekvésekben az égeresek, berkek egyaránt titkokat, talán meglepetéseket rejtegetnek az állattani kutatás számára.

Á ritkásan álló borókacsoportok nemcsak szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak, hanem jó búvóhelyeket is az állatoknak. Vizsgáljuk meg az egyik ilyen »várat«! A házmagasságú, szobányi kerületű, szinte szabályos kúpot

TANGENTOR

Rámeredtek a táblára. Most csend volt odabent.

— Schweinpaprikasch —

mondta Schmütz.

— Mit Nockerln — énekelte Elek.

Röhögtek.

Beálltak a sorba a kávéspult előtt. Elek maga elé nézett, a pénzt markolászta a zsebében. Aztán egyszerre odafordult a mögötte álló Schmützhöz.

— Te, — halkította le a hangját egy kicsit.

— No?

A kis ember kajla két füle karéjban meredt Elekre.

— Mi a fene az a tangen- tor?

— A tangentor?

Csönd.

Őszinte, ijedt csodálkozás áradt szét Schmütz arcán. Két vállát felhúzta:

— Nem tudom — ismerte be. — Tényleg.

Szótlanul hörpintették föl a kávét. Aztán Elek búcsúzott.

— Elmegyek — mondta —, be a városba.

— Ebéd? kérdezte

Schmütz.

— Majd bent.

(Folytatjuk.)

alkotó borókacsoport ágai ki-!

vülről zárt, sűrű, tűlevelű »falat« alkotnak. A kúp belül üres. A talajon az évek során lehullott tűlevelekből barna halom — arasznyi hosszú, pompás zöld gyík lakik ennek járataiban.

A borókaillatú félhomályban, mély csöndben folytatott szemlélődésünket hirtelen rohadó zaj töri meg: egy széncinege röppen föl a lábunk mellől. Korhadt, öreg tuskó hasadékában van a fészke. Benne — a lámpa fényében — tojásokat és frissen kikelt, csupasz fiókát találunk.

Gyorsan elhagyjuk a borókavár belsejét, nem zavarjuk tovább az állatok megszokott életét.

Elérkeztünk a Nagyberek- hez. A természetvédelmi szervezet nemrég megfigyelő tornyot épített itt. Innen szemléljük távcsövünkkel a zajló életet, a láp színeinek csodás sokféleségét.

Az ipszilon alakú berek szélét épphogy kizöldült, magas égerfák zárják le. Köztük néhány öreg tölgy terpeszkedik. A víz szürkés-kékesen fénylik. Már ahol látszik, mert kétharmadát a teljes pompájában nyíló fehér tündérrózsa borítja. Ha szellőfutam borzolja végig a vizet, sötét korongokként emelkednek levegőbe a nagy levelek.

Amott sárgán világító, vastag moszatpaplan fedi a lápi tavat. A víz és az erdőkoszorú rú között hatalmas zsorhbé- kokat (fél méter—méter átmérőjű, kerek párnákat) alkot a sás.

Kisvöcsök vezeti a vízen c’íkos négy fiókáját. Az egyik csak fele akkora, mint a testvérei. Állandóan elmarad tőlük, mint a mese hat törpéjéből a hetedik, a kis Kuka...

Vízityúk úszik elibénk, széttolva a lebegő kerek tün- dérrózsa-leveleket. Piros csőre. sima fekete-barna tollazata üde látvány. Jellegzetes hangját hallatja, mire párja elhagyja a közeli zsombék tövén épített fészket. Együtt úsznak egy darabig. Etetik

egymást a levelekről lekapkodott rovarokkal. Végül az elsőnek érkezett a fészekhez úszik: felváltották egymást a tojások melegítésében.

A sásos-nádas jelegzetes kis barna énekese, a foltos nádiposzáta ül mellénk az égerre. Csattogva fújja dallamos éne-; két ...

Nagy a riadalom a szemben levő zsombékosban: tőkésréce tojó repül föl hangos, riadt hápogással. Ugyanakkor jókora vörös farkat látunk eltűnni a magas sás között. Róka zsákmányolt ott a récefészek-: bői.

Két vörösgém kel szárnyra a berek szélén. Fölriasztotta őket valami? Erős csobogás, cuppogás hallható. Nagy termetű állat mozoghat! És íme: a késő délutáni, hosszú árnyékokat vető nap fényében nagy fülű, öreg szarva .tehén közeleg. Óvatosan lépeget a parti csatákban. Lassú mozdulatokkal szügyig gázol a mélyebb vízbe. Mit akarhat? Fejét nvakig a vízbe dúgja: mohón eszi a tündérrózsa leveleit. A levélnyelek hosszan kilógnak a szájából.

Nehezen szakadunk el a

mocsár színjátékétól, de mennünk kell, mert esteledik.

Szürkületkor érkezünk egy kis sásos, nádas tóhoz, és ritka élményben van részünk: levelibékák tartják nászukat. Közismert, hogy egy levelibéka is erős zajt csinál, ha néha napközben megszólal. Itt pedig több száz levelibéka gyűlt össze, hogy petéjét a vízbe rakja. Amint az egyik állat megszólal, harsogó kórusban recseg az összes hím. Minden más hangot elnyomnak. A tó medrében állva e’vmás szavát sem értjük.

Eltávolodunk a zajos tavacskától. Nyolc óra van, már erősen sötétedik. Az erdőben, amely most sötét árnyék csupán, még megszólal a kakukk, énekel a vörösbegy. Aztán már csak a lappantyú álmosí- tó pirregése hallatszik. Az éjszaka jótékony hűvösében pihennek vagy éppen vadászatra indulnak a védett terület állatai.

Dr. Marián Miklós