Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-26 / 147. szám
Várdombi vidám vasárnap Népművészeti vásár - Bohóciskola Boglárlelle a déli part kulturális központja rangért küzd. Evek óta sokan keresik, föl a kápolnatáriatokat, a balatoni kiállításhelyek legrangosabb rendezvénysorozatát. A mintegy tízezer lelkes nagyközség a nyári hónapokban időlegesen meghétszerezi lakóinak a számát. A vendégjek számával elégedettek is, inkább az igényesebb ellátás megvalósításán fáradoznak. A helyi lehetőségek, úgy tetszik, korlátlanok. Boglárlelle jelképévé vált a brüsszeli világkiállításon bemutatott alumínium gömb, melynek fölállítása szép reményeket táplált a kirándulókban. Berendezésére azonban nincs mód, így kilátóként »-szolgál-« a Várdombon, melyet szép fenyves ligetek borítanak. Az előző évben a lelkes lokál- patrióták rájöttek, hogy a hely kiválóan alkalmas szabadtéri rendezvények megtartására. Szabadtéri színpadot építettek, háttérben a zöld fenyők között meg-megcsillan a Balaton tükre. Avatása vasárnap volt; júniusban, júliusban és augusztusban ezután itt rendezik meg a várdombi vidám vasárnapokat. (Legközelebb július utolsó vasárnapján, majd augusztus 20-án.) Ilyen műsor és látványos rendezvény eddig még nem volt itt Különösen a délelőtti órákban jöttek föl sokan a Várdombra, a kilátónál fúvós- koncert csalogatta őket. A színpadra a BM Kaposvár Táncegyüttes lépett elsőnek, majd az Európa együttes, Cserháti Zsuzsa, valamint Payer András tánc dalénekesek és Szegedi Molnár parodista közreműködésével az OKISZ Labor divatbemutatóját láttuk. A zöld fűre telepedett nézősereg időközben már fürdőruhára váltott, a manökenek pedig nagyestélyikben, a férfiak szmokingban vonultak el a nap reflektora előtt. Ezután Szabó Attila bűvész aratott megérdemelt sikert. A gyerekek maradtak délben is. A bohóciskola nevettette őket, majd az Orange együttes népdalos bábelőadásán »működhettek« közre azok, akik még nem feleltették el az általános iskolában, az óvodában tanult versikéket, énekeket. Délután látványos bemutatót tartott a Bolgár Szövetkezetek Központi Szövetségének táncegyüttese. Kecskemét látja vendégül az 1952- ben alakult, nemzetközi fesztiválokon elismert együttest, innen érkeztek a Balatonhoz. Az ország különböző etnográCserháti Zsuzsa »táncdalénekes-kapitány«. Csupa kalocsai. fiai területeiről gyűjtötték táncaikat, többek között megismerkedhettünk a trákok folklórjával. A nap már vörösesbe hajlott, amikor a boglárlellei Vikár Béla irodalmi színpad műsora kezdődött. A helység kalapácsát vitték színre, illetve a betyárromantikát parodizáló összeállításukat mutatták be. Este a Halló, itt Balaton koncerttel ért véget a várdombi vidám vasárnap. Adós maradtam még néhány program ismertetésével. A platánsoron népművészeti vásárt rendeztek, ezen az ország neves népművészei vettek részt. Olcsó ajándékról kevesen gondoskodtak, a drága portéka meg nehezen talált vevőre. Látnivaló ellenben volt bőven, csaknem minden mesterség képviseltette magát. A művelődési házban a helyi díszítőművészeti szakkör rendezett kiállítást, a sportpályán teniszverseny folyt, délután a magyar öregfiúk válogatottjával csatároztak a boglárlelleiek. A vidám vasárnap közönsége nem panaszkodhatott az ellátásra sem, volt elegendő hűsítő, sör — bár nem hideg — és. hurka, kolbász, pecsenye. Horányi Barna FONOI EMBEREK Bíró, főagronómus Hét határból csodájára lehetne járni Felső Fonai János bácsinak, mert tudós ember: nincs olyan kérdés, amire válasza né lenne, ha a faluja történetéről érdeklődnek. Kérdezz a robotvilág megszűnéséről, az egykori piarista birtokról, Noszlopy Gáspárról, vagy a felszabadulás utáni első vezetőkről — értekezés- pontos választ kapsz. Igazi élet van mögötte. Igaz élet van mögötte. — Mindig úgy volt az, hogy a családban az összetartó erőnek az asszony számított. Ebben a faluban még a cselédek is tudtak létezni, ha a feleség igyekvő, szorgalmas fehérnép volt. Hogy megszűnt a robotvilág, itt huszonkét egész hely és három zsellérjog (ez csak házhelyet jelentett) alakult ki. Az egész hely húsz holdat ért. Innen kezdődött a falu emelkedése. Az igyekvő szegények halat, gyümölcsöt cseréltek lisztre, így tudtak létezni. Akkoriban a tehenek egy karámban éltek, konvenciót fizettünk a pásztornak. Napjában egyszer az asszonyok oda jártak fejni. Vajat is köpültek. Hetenként egyszer fejen bevitték a kaposvári piacra, ebből lehetett kicsit pénzelni. Voltak barátaim a mostohább eorsú- akból is. Rubecz juhász például: á fia orvos lett, tanársegéd. Illés Miska fiai is tanult emberek lettek. Ebben a faluban olyan erő volt, hogy nem veszett el, aki lenni akart valaki — Pedig a piarista birtokon az iparosokat is keményen dolgoztatták ... — Ügy volt. Szóltam is egyszer az intézőnek, s akkor derült ki, hogy nem szakemberként, hanem mezőgazdasági cselédként alkalmazzák, dolgoztatják őket. — A sorsáról szívesen hallanánk. — Ide nősültem. A már említett egész helyen két ház áll. Nősüléskor lett húsz holdunk. Tudtunk eredményt elérni. 1921-ben kilenc sváj24. részi Két napig gondolkodott. — Ebből nem lesz semmi — sóhajtott Elek, amikor látta, hogy Schmütz ki sem mozdul a lakásból. — Te akarod a boltot megnyitni újévkor? Tudod te, micsoda szaladgálást jelent elintézni ezeket az adminisztratív dolgokat? Elek ideges volt. Hetek alatt alakult át, egészen sohasem lett Schmütz híve, de már szeretett volna túl lenni a kezdeten. Nem bánta, hogy belement, nem voltak lekifur- dalásai, nem riadt fel éjszakánként, mert arról álmodott, hogy katonák kergetik. És, mivel Schmütz gondolkodott, aggódni kezdett. — Legalább mentj el a Főilletékeshez — tanácsolta. Schmütz legyintett. — Nem ő a mi emberünk ■— nézett a mennyezetre —, még nem tudom, ki, de nem ő, az biztos. A harmadik napon Schmütz elindult, hullámos, nagy, he- g'-es orrát a föléire ^szegezve, biztos szimattal találta meg emberét. Ügy hívták: Teuer Lajos) A tanácsojn akadt rá. Végül is úgy döntött, hogy első lépésben megszerzi az engedélyezési eljáráshoz szükséges űrlapokat. Egy alagsori, de világos helyiségbe irányították. Bekopogott és benyitott. Egy Nagy Viking Kék tekintet nézett rá az asztal mögül. Schmütz szíve megdobbant. — Azt mondták, hogy ezt csak maga tudja elintézni — lépett közelebb, kezét nyújtva — Schmütz. — Teuer Lajos — mondta Teuer Lajos, és válasz helyett kitárta a kezét. Ez egy szent ember, gondolta Schmütz, ha itt nem tudom elintézni a dolgomat, hát sehol. — Hát miben segíthetek? — kérdezte jóságosán Teuer Lajos —, elöljáróban csak annyit szabadjon elsuttognom, hogy tervezői, kivitelezői kapacitást nem tudok szerezni, engedélyt pedig nem adunk ki, amíg nem lép hatályba az új miniszteri rén- delet. — Értem — mondta Schmütz —, nem is azért jöttem. Mosolyogva néztek egymásra. — Hát akkor miben segíthetek? — könyökölt az asztalra érdeklődve Teuer Lajos. — Bagatell — biggyesztett Schmütz —, építési átalakítási engedély kell, az átalakítást meg kell tervezni, és kőművest kell találni, aki megcsinálja. Teuer Lajos eltöprengett. Hosszú csönd támadt. — Tervek? — kérdezte végül Schmütztől. — Még nincs semmi — mondta Schmütz, és előrehajolt a széken — ööö... Nem tudna ajánlani valakit? A munka rendkívül sürgős, éfc pen ezért mi tudjuk mi az ára. És ügyes, precíz, elegáns megoldásokat kérünk. — Nehéz lesz — emelte égnek tekintetét Teuer Lajos. — Nehéz lesz. Ismer olyan mérnököt vagy technikust, aki szerepel az országos névjegyzékben? — Nem — mondta Schmütz —, de ez számomra nem is olyan fontos. Számomra az fontos, hogy gyors munkát végezzen. Hallgattak. Schmütz a zsebébe nyúlt. Teuer Lajos arca megelevenedett. Tekintete érdeklődővé vált, szemöldöke és adrenalin-szintje emelkedett. Kétoldalt hosszúra hagyott, hullámos, őszes haja kissé mintha emelkedett volna a fejétől.i Füle kétszer megmozdult. Schmütz zsebéből összehajtogatott zsebkendőt vett elő, és megtörölte az arcát. Egész idő alatt Teuer Lajos arcát figyelte. A zsebkendőt visszatette — Teuer pillantása Schmütz kezét követte —.aztán nyílt, becsületes félmosollyal egymásra néztek. — Ha_ esetleg tudna valakit, aki 'megtervezné holnapra az átalakítást — mondta Schmütz —, megbeszélhetnénk vele a dolgokat. És másik kezében hirtelen megjelent egy kötek ötszázas. Schmütz ártatlanul nézett. Teuer ellágyult. — Azt hiszem, bemutathatok egy tervezőt — mondta egyszer csak vontatottan —, azt hiszem, meg fog felelni. Ezzel felállt, és kezét nyújtotta. — Teuer Lajos — mondta. ■— Schmütz — hajtotta meg magát udvariasan az egér —, Schmütz Alfonz. Hát akkor a tervező megvolna ... L (Folytatjuk) "ZT Szemtanú beszámolója Szigetvár ostromáról A hírmondó Fotómásolatban rendkívül értékes dokumentumot kapott a Szigetvári Várbaráti Kör a Drezdai Állami Levéltárból, amely újabb adatokkal egészíti ki Szigetvár hősies védelmére vonatkozó ismereteinket. Salamon Ferenc, a múlt században élt jeles történészünk »Az első Zrínyiek- című 1865-ben megjelent művében közli, hogy az egyik hírmondónak meghagyott vár- védő katona vallomását írásba foglalták a Győrnél veszteglő császári táborban. A fotómásolatból kiderül, hogy ez a Szigetből elbocsátott gyalogos közkatona 1566. szeptember 10-én este érkezett meg a győri táborba. Még aznap kihallgatták, és vallomását írásba foglalták. Elmondása szerint Szulej- mán serege 29 napos kemény ostrommal foglalta el a várost és a várat. Részletesen és szemléletesen beszéli el az ostrom főbb mozzanatait, ismerteti Ali Portug hadmérnök pasa furfangos és veszélyes ostromépítményeit. Beszámol a naponként megújuló véres rohamokról, az ostromtöltések építésénél foglalkoztatott jobbágyok tömeges pusztulásáról, a puskaporkészlet felrobbanásáról. A szigeti kirohanást — a tragédia utolsó felvonását — a köztudatban eddig rögződött képtől némi .eltéréssel meséli el: »A szükség a becsületes, vitéz grófot végül is arra kényszerítette, hogy a még megmaradt tisztjeivel az élen, maradék népével a várkapuban sorakozzék. Azután megnyittatta azt. Páncélingben és mellvértben, pisztollyal meg egy kétélű karddal a kezében elszántan kilépett a hídra. Egy előkelő törököt jól megcélozva leterített. Azután a pisztolyt eldobta, és rögtön kardjához nyúlt. Széles teret vágott maga körül. Ügy harcolt, mint egy óriás. Az ellenség‘közül senki sem férkőzhetett a közelébe. Mihelyt tudomást szerzett erről a török császár, horvát nyelven közöltette vele, hogy nagylelkűen kegyelmet ad neki, mivel vitéz hősiességét ő is elismeri. Erre Zrínyi azt válaszolta, hogy nem óhajtja a kegyelmét; visszautasítja. Inkább akar becsületesen meghalni az Isten és császár híveként, semhogy élve kerüljön a zsarnok hatalmába. Az ő halála nem marad bosszulatlan. Öt. amíg él, nem fogják a törökök rabbá tenni. A kapott válasz hallatára a török császár elrendelte, hogy lőjék le. Ez sajnos be is következett. A drága grófot mellének bal oldalán lőtték át, egy másik golyó a homlokán érte. Rögtön összerogyott, holtan terült el. Tisztjei még hosszasan harcoltak mellette, hogy holttestét megmentsék, de végül is valamennyinket lekaszabolták. A török kutyák gyorsan levágták Zrínyi fejét, és friss-véresen a török császár elé vitték, aki ujjongva fogadta és mindenféle elbizakodott kijelentéseket tett. .A török császár sietve kitakaríttatta és megtiszto- gattatta a várat, a várost és a környékét. Az összes keresztény és török holttestet egy meghatározott helyre összehordana és elégettette. Ili A keresztény asszonyokat és gyerekeket, mintegy kétezret, összeterelték, gyorsan a Dunához irányították őket, ott hajóra rakták és Konstantinápolyba szállították valamennyiüket. Mindenfajta élelemből, gabonából meglehetősen nagy készlet volt Szigetben, de a tomboló tűzvészben minden odaégett... Egyébként ennek az erősségnek a bevételénél a törökök 8—10 ezer jól kiképzett harcost veszítettek, nem számítva az ostromnál alkalmazott polgári és jobbágynép veszteségét. Ilyen paraszti népet a saját országuk területéről, Eszék környékéről, sőt még a távolabbi területekről is sokat hoztak magukkal. Őket a teljesen szétlőtt vár újjáépítésére, Zrínyi romba dőlt kastélyának a felépítésére is felhasználták ...« A hírmondó katona írásba foglalt vallomását gróf Eck Salm fővezér 1566. szeptember 21-én küldte el Ágost szász fejedelemnek. Így került a drezdai levéltárba — tudósít a Dunántúli Naplóban megjelent cikkében Molnár Imre, a Szigetvári Várbaráti Kör elnöke. *. A. oer szarvasmarhát hoztak, előtte 1910-ben már tíz ilyen állat került ide. Ezerötszáz koronát ért egy-egy. Már az első bikáért megkaptam ezt a pénzt. Nagy Péter tanító volt a vezetőnk, a kulturáló- dágunkért is megtett mindent. Jómagam gimnáziumi osztályokat is végeztem. Tenyésztettünk szakembermódra. Minden háromezer liter tejet leadó község beválaszthatott egy személyt a tejtermelő szövetkezetbe. Az országos vezetőség tagja lehettem. Országos mezőgazdasági kiállításokon díjakat hozott neki a jó munka. A házában egymásnak adták a kilincset a küldöttségek, neves emberek: megfordult itt Kállay Miklós miniszterelnök, Haller István miniszter is, később Tömpe alispán. Van mire emlékeznie, pedig az életében az igazi változások csak ezután kezdődtek. — Bíró voltam. Mondtam: volt húsz holdunk, jószágunk. A szőlőnket fölszorozták, igy lettünk kulákok, más családokkal együtt. Hiába alapítottunk szövetkezetei, csak feloszlatták. A házból kiköltöztettek, egy évig a taszári szőlőben éltem. A földet föl kellett ajánlani ... Megőrzött minden pecsétes papírt, ezt is. Erdőrendezésen dolgozott Pál Antal mérnök jóvoltából, majd helyet szereztek neki a rostnövénygyű.i- tő állomáson. Micsoda fintora a sorsnak! Kendert és egyéb növényeket szerződtetni járt a marcali járás gazdáinál, majd gyapotot, gumipitypan- ■ got a Debrecen környéki — ricsei járás — földműveseinél, ő, aki tudta: ha még gazda lenne, maga sem örülne az ilyen látogatónak — Szerencsére Tari Béla hívására elkerültem Bicske mellé, Csordakútra, állami gazdaságba. Tizennyolc foga- tos és egy gép »parancsnoka-« lettem; Bicskére szállítottuk a tejet. Értettem a zsírtartalom- vizsgálathoz. Később növény- termesztési brigádvezetőnek neveztek ki, s én a nemrég még »kulák« a mezőgazdaság kiváló dolgozója miniszteri kitüntetést kaptam. Gregorios Jakab hívására kerültem a Sernevál-hoz, Oroszlóra. Öt évig üzemegység-vezetőként dolgoztam; 1962-ben a sertéstenyésztő vállalatot beolvasztották az állami gazdaságokba. Akkor előbb Kairo áncsára kerültem üzemegység-vezetőnek, majd főagro- nómusként a szennai szövetkezet adott munkát. — Tudja-e, János bácsi, mi terem ma a régi földjében? — Nem tartom számon. De örül az ember lelke, amikor a tsz-ből a száznyolcvan gyönyörű üszőt hajtják. Tehenünk van itt a szomszédban a vejeméknél, 20—22 liter tejet megad. Tavaly három borjút nevelt. De az ő istállója már üres, múzeumi tárgyaknak tetszenek a régi szerszámok. Hetvenkilenc éves, egészsége már nem a régi, a tartása azonban egyenes. Használni akart egész életében. Jó sors: sikerült neki. Leskó László (Folytatjuk) Somogyi Néplap 5 Kampis Péter
