Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-24 / 146. szám

Ménescsárda, endrédi csipke, képzőművészet Avatóünnepség Szántód pusztán A XVIII—XIX. századiból származó szántódpusztai mű­emlékegyüttes első helyreállí­tott épületeit tegnap adták át rendeltetésének. Az idegen- forgalmi és kulturális központ megnyitó ünnepségén részt vettek Kovács Béla, a megyei pártbizottság titkára, dr. Kál­lai Oszkár, az Országos Ide­genforgalmi Hivatal vezetőié, Siófok1 és a járás, valamint a déli part üdülőtelepüléseinek párt- és tanácsi vezetői. Az avatóünnepség szónoka, Böhm József megyei tanács­elnök méltatta az esemény kulturális és idegenforgalmi jelentőségét. Nem valószínű, hogy van még egy major Kö- zép-Európában, ahol kétszáz évig minden a helyén maradt. A negyvenhektárnyi területen harminc épület, kastély, cse- lédlakások, magtár, pince van, melyeiket aí enyészet elöl mentettek meg a műemlék­szakértők és az építőmun'íá- sok. A pusztát az állam meg­vásárolta legutóbbi tulajdono­sától, a zamárdi termelőszö­vetkezettől, s az épületeket a Műemléki Felügyelőség tervei alapján állították — illetve állítják' — helyre. A jövő Szántódpusztájának első ké­pei már előttünk vannak. Böhm József hangsúlyozta: nem skanzen készül itt, ha­nem agrártörténeti emlékhely. A szépen berendezett kas­télyban a Nemzeti Galéria anyagából rendezett kiállítást Pogány ö. Gábor művészet- történész, a Galéria főigazga­tója, aki a következő gondo­latokkal nyitotta meg a bala­toni képeket bemutató tárla­tot: »A szántódpusztai kiállí­tás a művészek spontán rea­gálásait, termékeit sorakoz­tatja fel, azt a friss impresz- i sziót vagy fölvázolt ötletet,1 amely még áttételek nélkül, a felforrósodó . indulatok hőfo­kán, vagy éppen a rendre áhítozó kísérletek formájában szól a nádasok csendjéről, a horgászok türelméről, a hul­lámok taréjának fényeiről.« Többek között Petrich And­rás, Mészöly Géza, Nádler Róbert, Berény Róbert és a Balaton XX. századi legna­gyobb festője, Egry József akvarelljei, pasztelliei, grafi­kái láthatók a kiállításon mely azt is bizonyítja, hogy már 100—150 évvel ezelőtt is keletkeztek itt tájképek, ami­kor a szabadban való festés még nem vált általános irány­zattá. Az egyik helyreállított cse­lédlakásban balatonendrédi csipkék láthatók. A kiállítást Boros Marietta rendezte, s ■ dr. Nagy Lász­ló, a Népi Iparművé­szeti Tanács elnöke nyitotta meg. Balaton- endréden Kd­jei ' Endre kez­deményezé­sére 1908-ban ötven asszony és leány meg­tanulta a vert csipke készíté­sét. Az endrédi csipke mintáit, motívumait részben az ok­tatók hozták a faluba, rész­ben az alkotó­képességű asz- szonyok modták- meg. Gecsei Lídia és Kájel End- réné egyéni tervezésű csip­kéi tették ezt a művészeti . ágat sajátosan endrédivé. A faluban ma is több asszony és lány foglal­kozik csipke­veréssel. Dr. Bárdos Sándor, a Nép- művészeti és Háziipari Szö­vetkezeti Vállalat igazgatója a népművészeti boltot nyitotta meg, ahol főként somogyi termékeket láthat, vásárolhat a vendég. A kastéllyal szemben nyílt meg a Ménescsárda, melyet az üzemeltető Pest-budai Ven­déglátó Vállalat igazgatója, dr. Tóth Sándor avatott. A csár­dát Keresztúry Dezső nevez­te el Ménescsárdának, egy­részt mert ménes lett újra a pusztán, másrészt, mert leg­először I. András király ren­delt 39 mént e helyre a ti­hanyi alapítólevélben. A szántód! ünnepet lovasok, fogathajtók, íjászok felvonu­lása, versenye és színvonalas kultúrműsor színesítette. A Magyar Néphadsereg Zenei Tiszthelyettesképző Szakkö­zépiskolájának fúvószenekara adott műsort Farkas Antal és Pető Gyula vezetésével, vala­mint a Dél-balatoni Népmű­vészeti és Háziipari Szövetke­zet Kodály női kara énekelt Pálóczi Horváth gyűjtötte népdalokat). S Szerdahelyi Katalin vezetésével. A Sio- tour Sportklub által rendezett lóvas- és fogathaj tó-bajnok­ság délután kezdődött, s ma folytatódik. Szapudi András Gyulai várszínház Művelődési házakba — kulturált emberek Több millió forintos költ­séggel felépült — valahol a Dunántúlon — egy község művelődési háza. Gyönyörűen sikerült kívül-belül, el is hangzottak a sokat ígérő ün­nepi beszédek az avatásán — de teltek-múltak a hetek, és az űj épület helyiségei üresen maradtak. Történetesen járt arra az ország másik tájáról valaki, aki a sok szépet lát­va a maga falujának viszo­nyaira gondolt, ahol viszont még mindig afféle ideiglenes megoldásként átalakított la­kóházban szoronganak a mű­velődni akarók. De — hason­líthatatlanul többen, mint a másik község szépen fölsze­relt és berendezett művelődé­si otthonában. Pedig a kulturált környezet vonzza az embereket, min­denki szívesebben helyezke­dik el a klubhelyiség kényel­mes foteljében, mint a rég­ről maradt, kopott bútorok között. Talán az emberek má­sok az egyik, mint a másik községben? Bizonyos, hogy ebben is van valami. Ahány község, annyi­félék a viszonyok. Ahonnan sokan ingáznak a városokba, ott nehezebben telnek meg esténként a művelődési házak széksorai, mint ott, ahol több embernek van esténként sza­bad ideje. Mégsem itt van az igazi különbség. Elsősorban abban hogy a művelődési há­zak tulajdonosait —■. a közsé­gek, városok lakóit — rá kell ’ vezetni a kultúra, a művelt­ség szeretetére. Ehhez mindenekelőtt az igényeket kell ismerni. Ko­runkban már senki sem le­het »mindenoldalúan« művelt, egyre jobban szakosodnak a tudományágak, s szinte min­denkit más és más érdekel. A művelődési házak vezetői­nek — elsősorban a társadal­mi vezetőségeknek — tudniuk kell, hogy milyen i ismeretek, tudományos vagy művészeti témák iránt van érdeklődés, s eszerint kell összeállítaniuk a programokat. A művelődés egyik legna- gvobb ellensége a »k'piná’ási szemlélet«. Ha a művelődési ház vezetőre nem te<-z mást, mint összeállít egy listát, sze­repeltet raita néhány többé- kévésbé közismert neve*, el­küldi a reménybeli előadók­nak a felkérő levelet — még tulajdonképpen nem tett sem­mit. A legfontosabb, hogy az érdeklődők, a község lakosai, az üzem dolgozói tudjanak a majdani előadásról vagy kon­zultációról, az ankétről vagy író—olvasó találkozóról, még­hozzá jó előre, hogy fel is tudjanak rá készülni. tézményt nekik kell hivatásá­nak megfelelően irányítaniuk. Mi tagadás: nem ritkaság még napjainkban sem, hogy a nagyteremben sűrűn rendezett zenés-táncos összejövetelek­kel igyekeznek népszerűvé tenni az intézményt. Ez jó is addig, amíg — a művelődési háznak csak egyik, de semmi esetre sem legfőbb rendezvé­nye. No és — nem utolsósor­ban —, ha nem züllik a mű­velődési ház kocsmává, ahol a legprimitívebb - »szórakozá­si« formának hódolnak a szesztestvérek. A művelődési ház és a kocsma — tulajdonképpen a legellentétesebb intézmények. Kár volna tagadni: ma még nincs olyan lakott helye az országnak, ahol a »vendég'á- tóipari egység« üresen állna, miközben a művelődési ház­ban nehéz helyet találni. Fordítva viszont — sajnos sok példa van rá. Mindenkit el­hódítani az italozástól, a tar­talmatlan időtöltéstől belátha­tó időn belül semmiképpen sem lehet. De minél több em­bernek megmutatni a kultu­rált időtöltés lehetőségeit, ér­telmes és örömet szerző fog­lalatosságot adni a szabad időben — ez minden műve­lődési otthonnak elsőrendű, alapvető feladata. Művelt emberek találkozó- helye a művelődési otthon. Ez pedig korántsem jelenthet holmi sznob elzárkózást. El­lenkezőleg: mindenki számá­ra nyitva kell álljon a műve­lődési ház ajtaja, s aki bár­milyen művészeti ágban, tu­dományban, vagy akár értel­mes »hobbiban« találja ked­vét — máris megtette az el­ső lépéseket a műveltség mind magasabb lépcsőfokai felé. Aki egy űrhajósfilmet akar megnézni,, csupán látni akar közvetlen közelből egy »eleven írót«, vagy akár bé­lyeget cserélni, sakkozni vagy tévét nézni megy el a műve­lődési házba, máris közele­dett a műveltséghez. Akkor már »csupán« azon áll minden, hogy az elsői má­sodik alkalommal jól érezze magát a művelődési intéz­mény falai között. Érdekes és közérdekű programokkal le­het és kell oda szoktatni az embereket, egészen ódái®, amíg nemcsak nevében, de legbelső tartalmában von­zásában is otthonává lesz a község lakosai jelentős részé­nek. Természetes, hogy mindez nem megy egyik napról, de még csak egyik évről a má­sikra sem. Hosszú és nehéz munkát jelent a művelődési házak vezetőinek. De minden Igen nagy tehát a művelő­dési házak, otthonok vezetői­nek felelőssége a műveltség, a kultúra terjesztésében. Ab­ban is, hogy a művelődési in- i fáradságért kárpótlást nyújt az, hogy a művelődési otthon a mind nagyobb számú mű­velt ember otthonává lesz. Várkonyi Endre A Mezőgazdasági Kiadó a Ma újdonság, holnap gyakor­lat népszerű sorozatában egy témakörről, a gyümölcsterme­lésről három új kiadványt je­lentetett meg. Gondolati és tartalmi összefüggés van a há­rom munka között, a telepí­téstől a gyümölcsbetakarításig summázzák azokat a legújabb ismereteket, melyeket a szak­embereknek tudniuk kell a szakszerű ültetvénygazdálko­dáshoz; . ; A gyümölcsültetvények or­szágos méretű rekonstrukció­jához nyújt jelentős segítsé­get A gyümölcsösök telepítés- tervezésének irányelvei című munika. Érdekessége, hogy nem általánosságban, hanem gyümölcsfaj tártként és ültet­vénytípusonként részletezi az állami támogatás különböző formáit. A szerzői közösség ismerteti az új fajtákat, a te­lepítési rendszereket, a víz- gazdálkodás, a termékenyülés. a gyümölcshozam mennyiségi éa minőségi kérdéseit, a sze­rié«. m betakarítás módjait. A munkaerő-gazdálkodás gond­jain segít a gépi betekaritáái módszereik, valamint az erre alkalmas ültetvénytípusok le­írása. Közismert, hogy a most folyó rekonstrukció célja nem­csak a gyümölcsellátás javítá­sa, hanem a konzervipar, a hűtőipar megnövekedett meny- nyiségi és minőségi igényei­nek a kielégítése is. A -könyv ehhez a munkához nyújt se­gítséget a szakembereknek. Termésbiztonságot növelő vegyszeres kezelések a gyü­mölcstermesztésben — ezt a címet viseli Bubán Tamás új munkája. A könyv módszere­ket ismertet a növekedéssza­bályozás, a virágzáskori fagy­kár utáni gyümölcskötődés fo­kozására, a rügyek fagyi-üre­sének növelésére, a virágzás!, időpontjának késleltetésére. A bemutatott vegyszeres kezelé­sek — melyeket nagyobb részt hazai gyártmányú vagy köny- nyen beszerezhető anyagokkal végeznek — a hazai termesz­tési gyakorlatban még kevés­bé ismertek. Kedvező tapasz­talatokat csak néhány állami gazdaságban (néldáud a pécsi vagy a hosszúhegyi ÁG-ban) szerezhettek a termelésirányí­tók. Az új módszerek ismer­tetése mellett a szerzó arra is felhívja a figyelmet, hogy ezek alkalmazása mellett el­engedhetetlenek a hagyomá­nyos termesztéstechnikái eljá­rások. A sorozat harmadik kötete Gondor Tibor Az anyagmoz­gatás technológiája a gyü­mölcsültetvényekben című munkája. A gyümölcsbetaika- ritás közismerten a nagyüzemi gyümölcstermesztés legmun- kaigényesebb szakasza. Több bonyolult tevékenység szoro­san egymásra épüiő láncola­ta. Az egész évi befektetés eredménye, a termett gyü­mölcs a szedés, a mozgatás, a feldolgozás során válik áru­vá. Ezt a tevékenységet meg­tervezni, szervezni felelősség­teljes munka. Az anyagmoz­gatás ma már teljesen gépe­síthető. A jó technológia, a szállítási lánc kialakítása munkaerő megtakarításával jár, és kevesebb gyümölcs sé­rül meg. A szerző elemzi az anyagmozgatás sajátosságait, bemutatja a tervezés menetét, ismerteti a gépek típusait. Új bemutatók A Nemzeti Színház vendég- szereplésével kezdődtek teg­nap a gyulai színházi esték. A budapesti társulat Vörösmar- I ty Mihály Csongor és Tünde j című színpadi művéveL há- I rom előadáson találkozhat a í szabadtéri színpad közönsége. | A Sík Ferenc rendezte pro- i dukcióban a főbb szerepet I Téri Sándor, Bodnár Erika, j Vörös Eszter, Pathó István, Ronyecz Mária és Császár Angéla alakítja A Gróza park színpadán mutatják be Petőfi ■ Sándor Tigris és hiéna című drámáját, amelyet Katona Imre igazított át és rendez. A mű július 17-től nyolc al­kalommal szerepel a prog­ramban, s érdekessége, hogy az Universitas Együttes tagjai adják elő. A gyulai vár lovagterme szintén színházi események színhelye lesz majd. Maróti Lajos A számkivetett című monodrámáiának hőse Dante Alighieri költő, a reneszánsz előhírnöke. Firenze nagy szü­lötte honvágytól gvötörten te­szi mérlegre ételét Sinkóvits Imre alakításában. Az egy­személyes darabot Vadász Ilo­na rendezte és július 11-én. 12-ém kerül színre. Itt játssza el Bánffy György Nemes- kürthy István Noé galambja című monodrámáját is, Szir­tes Tamás rendezésében. Bethlen Miklóst személyesíti meg a színész. A mű szintén kétszer szerepel a program­ban: július 18-án és 19-én. A várszínpadon, ugyancsak Nemeskürthy István egyik színpadi müvét mutatják be július 6-án. A címe: Szép ének a gyulai vitézekről (avagy a majdnem teljes igaz­ság). Arról szók hogy Kera- csényi László kapitány adós marad a zsolddal a katonák­nak, akik követelik tőle a pénzt. A válasz: »Keressetek ellenséget, szerezzetek zsák­mányt!« S megkezdődik a portyázás... A Szász Péter rendezte tíz előadáson Győry Emil, Harsányt Gábor, Fülöp Zsigmond, Kun Vilmos, Lu­kács Sándor és Szakács Esz­ter alakítja a főbb szerepe­ket. Illyés Gyula is új színpadi művet írt a 'gyulai várszín­ház számára Homokzsák, avagy nevetni könnyebb cím­mel. Kora legfontosabb kér­déseit veti föl benne, ugyan­akkor az emberről magáról, a világról, az emberi együttélés­ről is szól ez a Czimer József dramaturg által »haholá'zva elmesélt tragédiának« minősí­tett darab. Sík Ferenc rende­zi. s játszik benne Ronyecz Mária, -a szabadkai Kama Margit, Sinkóvits Imre, Pász­tor Erzsi, Csurka László, a marosvásárhelyi Szilágyi Eni­kő, Hernádi Judit és Gombos Katalin is. Bemutató: július 22-én. Kilencszer kerül színre. A Vérfürdő lesz a színhe­lye Tamási Áron ürdogö'és című mesejáték bemutatójá­nak, melyet Nagy András László rendez. Ezt már június 29-én bemutatják. Holnap pe­dig a Pécsi Balett ad műsort a TószínDadon. A gvulai nyár programjában folklórjáték is szerepel. Somogyi Néplap A telepítéstől a szüretig Három könyvújdonság gyümölcstermelőknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom