Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-23 / 145. szám

Naprakészen Bosszús mérnökökkel talál­koztam az egyik gépipari vál lalatunknál. »-Hiába utaztam két és fél ezer kilóméiért, a versenytárgyalás feltételeiről pontatlanom voltak az értesü- iéseink. Csali a helyszínen de­rült ki, hogy a mi termékün­ket kár volt nevezni. Nem ar­ra készítettük, nem arra va­ló, mint amilyen pályázatra küldtük!« Szinte egy szuszra adta ki mérgét emigygn ösz- szegazve a tanulságot: mi is a piacról élünk, s jobban kel­lene ismernünk ezt a piacoi, ha tényleg meg is akarunk él­ni belőle. Nehezen lehetne vitába szállni- ezzel az állítással, mégha közhelyszerűnek hang­zik is. A termelés fejlődésé­nek elengedhetetlen feltétele az, amit így fogalmazott meg a szakszótár: piacismeret. Az imént említett eset igen egy­szerű, mondhatni aláppélda. A gyakorlatban nem mindig ilyen könnyű azonnal átállni, hogy eme fogalom valójában mit ér — mi függ tőle. Nézzünk egy másik, szintén tipikusát. A hazai szisztéma általában a következő: a ter­melő vállalat megtermeli a terméket, a külkereskedelmi vállalat pedig értékesíti. Ez a munkamegosztás, az állami külkereskedelmi monopólium nyomán, történelmileg alakult ki — s általában attól függ a sikere, hogy a munkamegosz­tás két pozíciójában álló ter­melő és külkereskedő vállalat milyen eredménnyel működik együtt. Az esetek jó részében meg­felelő az, együttműködés, a hagyományos formákat siker­rel. kiaknázzák a résztvevők. A termelő igyekszik eleget tenni a külkereskedelmi szak­ember időben érkező javas­latainak, kéréseinek — annak a közvetítésnek, ami egyéb­ként feladata, s ami a világ­piacot, illetve a megrendelő igényeit hivatott tolmácsolni. A sikeres tolmácsolás révén a termelő »eltalálja« a piac ki­váltságát — az eredmény nem marad el. Sajnos az esetek meglehetősen nagy százaléka nein erről tanúskodik: az együttműködés »nem vezeti át« a piaci információkat a termelőhöz, és viszont. S nem csupán a tolmácsolással van baj, hanem az érdekek kü­lönbözőségével, illetve az érdektelenséggel. A termelő kiszolgáltatottnak érzi magá.t és monopo isztikus hatalmas­kodással vádolja a külkeres­kedőt, emez pedig értetlen­séggel, begyöpösödöttségge!. kisstílűséggel a termelőt. De hát maradjunk témánk­nál, hiszen a termelő külke­reskedő vállalatok együttmű­ködésének valamennyi gond­ját úgysem' fejthetjük föl egyetlen cikk keretében. A piaci informáltság, a piaci ha­tások közvetítése azonban olyan természetű problémái vet fel, amelyet érdemes ön­magában is megvizsgálni. Hogy miért? Azért, mert ez nem kizárólagosan a termel ) és a külkereskedő magánügye! Ha úgy vesszük — kulcskér des ez abban a tekintetben is, hogy a népgazdaságnak kell tudnia — méghozzá na­gyon pontosan és naprakészen —, mit állítson elő emberi és anyagi erőforrásaival. Nem­csak külkereskedelmi vagy termelői jog és kötelesség, hogy a külgazdasági kapcso­latokban jól tájékozottak le­gyünk. A hetvenes évek első- esztendeitől — attól kezdve, hogy a világgazdaság, a világ­piac gyors változásokat pro­dukál — e nélkül igazán nem lehet az eséiy reményével gazdálkodni. Nem hiszem, hogy e tételt bárki kétségbe vonná — nép- gazdasági szinten. Hát akti or? Miért" döntögetünk isimét és ismét n jó tot kapukat? Nos, nem is a tétel igazsá­gát vitatják, sőt, nem is vi­tatják a jól tájékozottság ál­talános igényét. Másutt, a gya­korlatban, a megoldással mu­Az agrárszakember nem vész el, csali... nak nem intéztem el, hogy megtárcsázzák a háztájiját...? Kell ez nekem? Itt reggel 8- íól délután 4-ig tart a mun­kaidőm, olykor kimegyek az üzemekbe, meghallgatom és lejegyzőm a gondjiakat, sőt tanácsot is adok ...« Mit válaszolhatott volna er­re az ugyancsak fiatal tsz-ve- zető? Vesse a szemére, hogy a kényelmesebb, kevesebb fe­lelősséggel járó, »mutatúsabb« munkakört választotta? Végül is az ifjú gazdász otthagyja a mezőgazdaságot, mert az egyetemre jelentke­zéskor nem élethivatást vá­laszt, csak diplomát akar; el­megy, mert megretten a hét­köznapoktól, amelyekre az iskola, nem készítette föl kel­lően, s mert bőven van hova mennie. Így termelődik újra a szak­emberhiány, miközben egyre több a friss diplomás üzem­gazdász, akronómus, állatte­nyésztő. Csak százezrekben mérhető a költség, amelyet az állam egy-egy fiatal mező­gazdász taníttatására fordít. \z agrárszakemberek -átala­kulásának- mégsem ez a leg­nagyobb kára, hanem az. hogy i szellemi tőkebefektetés nem kamatozik az üzemek jobb gazdálkodásában, az ésszerűbb üzemszervezésben, az új, ha- ékonyabb módszerekben, a corszerűbb eljárásokban. Mindabban, amit ma a fiatal igrárszakemberektől várunk. Bíró Ferenc Fiatal emberek számára a letelepedés alapvető kérdése a lakás. A szövetkezetek na­gyobb része igyekszik segíteni ebben, am hogy mégsem a la­kásgond az elvándorlás oka, azt az is jelzi, hogy több fia­tal néhány év után önként le­mond a szolgálati lakásról, sőt az ösztöndíjként kapott tízezreket is egy összegben visszafizeti, csak mehessen. Külön kell választani azo­kat, akik egyik gazdaságból a másikba vándorolnak, és azo­kat, akik végleg búcsút mon­danak a termelőüzemeknek. Az előbbi csoportba tartoznak azok, akik magasabb bérért vagy beosztásért cserélnek munkahelyet. Mint egy tsz-szövetségi je- j lentésből kitűnik, egv-egy szakember távozása — főként a-ronómusok és könyvelők esetében — láncreakciót in­dít el. A vándorlás iránya rendszerint a gyöngébb szö­vetkezetekből a jobbak, a kis településekről a városi vagy vf -os környéki gazdaságok fe­lé mutat. Mielőtt ítéletet mondanék a városba törekvés és anyagias­ság fölött, idézzünk egy gyak­ran hallható esetet: Az ifjú gazdász elhatározza, hogy ő lesz a kivétel, aki nem ván­dorol, aki egész életét egy gazdaságra építi. Négyezer fo­rintos fizetését is elfogadható­nak tartja. Csakhogy vele együtt végzett társa nem így gondolkodik: elmegy a szom­széd üzembe ötszázzal többért, aztán egy következőben újabb ötszáz emelésért, öt évvel ké­sőbb visszatér az eredeti üze­mébe hétezerért, és főnöke lesz egykori kollégájának, aki akkor 4300-at kap... Ez hogy lehetséges? Talán a szövetke­zet elnöke nem látja, hogy már tele van a munkakönyv he'vváltoztatás rubrikája? Persze, hogy látja, csakhogy mindenáron szüksége van a szakemberre, és ha ő nem megy bele ebbe a valóban el­kedvetlenítő játékba, mnjd belemegy más . .. A mezőgazdaság munkaerő- hiánya ma nem annyira meny- nyiségi, mint minőségi gond. Azaz a rakodómunkásnál is jobban hiányoznak a maga­san képzett szakmunkások «■a—’ felsőfokú végzettségű szakemberek. De hát miért kevés a szakember, ha egy­szer az egyetemek és főisko­lák ontják az agronómusokat, üzemgazdászokat? A szakember nem vész el, :sak... Csak épp rengeteg t Megkezdték a meggy feldolgozását Szerződések másodvetésre (Tudósítónktól.) Amikor még tartott a má­jus—júniusi kánikula, akkor a Nagyatádi Konzervgyár ve­zetői azt mondták: jó lesz, ha az ezervagonos cukorbor­só-tervüket 25—30 százalékra teljesíteni tudják. Június 13- án végre megjött a várva várt eső, és javultak a kilátások. A cukorborsó feldolgozását jú­nius 9-én kezdték meg. Hir­telen nőtt a termelés — már a második, harmadik nap az összes berendezés teljes ka­pacitással működött. Akkor úgy látszott, hogy a borsósze­zon hamar véget ér. A csapa­dékkal azonban az érési fo­lyamat lassult, és a késői bor- só'ajták fejlődésnek" indultak. Eddig 1300 hektárról takarí­tották be a termést. Sajnos most már a sok eső nehezíti a betakarítást: a felázott föl­dekre nem tudnak rámenni a gépek. Az üzem vezetőinek legújabb megítélése szerint a cukorborsó tervezett mennyi­ségének mintegy 60 százalékát adják a földek. A borsóval párhuzamosan kezdték meg a cseresznye fel­dolgozását. Ebből a leszerző­dött 8 vagon helyett 13 va­gonnal vásároltak fel. A sza­móca minősége és mennyisé­ge az idén a vártnál jóval rosszabb volt, mindössze 150 mázsát dolgoztak fel. A piros ribiszke és a meg<?v feldolgozását tegnap kezdték meg a konzervgyárban. A ter- I vezettnek megfelelő mennyi- ‘ ■.égre számítanak meggyből. A minőségre sincs panasz. A meggyet az állami gazdasá- ’okból, tsz-ekből és a zöldért- -ektől kapták. A pirosgyümölcsök feldol­gozását az uborka követi majd. 8—10 nap múlva meg­érkezik az első szállítmány. A bőséges csapadék kedve­zett a paprika- és a paradi- 'jomnalánták fejlődésének, ■léhány mezőgazdasági üzem — például a csökölyi Béke Tsz — szerződésen felül is ül­tetett ki palántákat. A sárga- és őszibarack-, a körte-, az alma-, a szilvatermés várha­tóan a tervezettnek mintegy 8ű százaléka lesz. Az üzem vezetői mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a kieséseket más fajták­ból másodvetésekkel pótolják. Eddig 40 hektár uborkára és 20 heíktár zöldbabra kötöttek szerződést a termelőszövetke­zetekkel. A gyár a vetőmagva­kat féláron adja a tsz-eknek. Remélik, hogy még több gaz­daság vállal másodvetést kon­zervipari növényekből. tatkozik baj, hol több, ho kevesebb. Nem ritka, hogj vélt vagy valódi éraekeUente- tek miatt szakad meg az in­formációs lánc a külkereske­delmi vállalat és a termeti között, esetleg azért rossz ez mert nem felel meg a ma igényeknek. A szakértők kö­réből sokszor elhangzó — he­lyénvaló — figyelmeztetés szerint pedig a korábbi piac- szervezet már nem képes tel jesíteni a feladatát. Mit erte nek ezen? Azt, hogy a koráb­bi módszerek nem megfele­lőek. A bonyolult, nagy érté­kű fogyasztási vagy beruházá­si eszközöket nem lehel el­adni úgy, mint egy kiló cuk­rot, huzat. A számítógép, az autóbusz, az orvosi műszer stb. külföldre telepített szer­viz — információs — és ve­vőszolgálatot igényel. A vevú csak így vásárol, hiszen csak így lehet biztonságban az al­katrészellátás, a gyors javí­tást vagy éppen a szakszerű használatot tekintve. Nem vé­letlen, 'hogy az Egyesült Izzó évtizedekkel ezelőtt kialakí­totta külföldi vegyesváliaiati, érdekeltségi szervezetét. a Chemolimpex hasonló szerve­zeteket tart fenn, illetve léte­sített, a Videoton Moszkvában és más szocialista országok­ban számi tógép-szervizszolgá­latot szervezett- Az ilyen szer­vezet persze a vállalat «kihe­lyezett« szeme, *füle is: gyor­san, hatékonyan postázza ha­za mindazt,, ami fontos lehet az itthon dolgozó mérnöknek, közgazdásznak, művezetőnek, munkás nak. Azt akarom mondani, hogy a mai piaci ismeretek meg­szerzése csak ilyen apparátus­sal lehetséges? Nem. Mind­össze azt szeretném hangsú­lyozni, hogy a jó piaci :nfor- mációk nem nélkülöztte*őek! És érte az előrelátó, helveöen gondolkodó vállalatok meg­hozzák a szükséges áldozato­kat. Merthogy az ilyen kül­piaci szervezet nem olcsó. A legképzettebb szakembereket, több nyelven beszélő külke­reskedőket. mérnököket, tech­nikusokat követeli meg. És ahol nem tudnak — ha akarnak is! — ilyet szervezni ? Nincs hozzá elég anyagi-em­beri forrás, vágy által a mun­ka, a termelés jellegénél fog­va indokolatlan a külön pia­ci szervezet? — szinte hallom a kérdést. A válasz tálán az elmondottakból világos: az adottságok különbözőek le­hetnek, ám egy dologban nincs különbség — nem lehet ma olyan vállalat, amelynél mellőzhetnék a naprakész piaci ismereteket. Matkó István lehetősége van a végleges tá­vozásra. Az állattenyésztési felügyelőségtől a tsz kereske­delmi vállalatokig, a termelé­si rendszerektől a különféle szakigazgatási szervekig tu­catnyi szerv, hivatal és gaz­dálkodó egység látja szívesen a fiatalokat. Hallottam egy túlzó véle­ményt, mely szerint ezeken a ; mezőgazdasággal határos és többnyire íróasztalos állást biztosító munkahelyeken any- nvi agrárszákember dolgozik, amennyi két megye gondjait is orvosolhatná. Mondom, ez túlzás, tény azonban, hogy a fiatalok egy része agrármér­nökként hivatalnoki munkát végez. Elképzelhető, hogy a gyakorló szakemberek elván­dorlásáról szóló statisztikákat : is ilyen elvándorolt szakem­berek készítik? Miben áll a laboratóriumok és irodák vonzereje? Az egyik dél-somogyi tsz-ben nagy szükség lett volna jól kép­zett vezetőre az állatenyésztő telepen. Megpróbáltak «elcsá- j bítan:« egv embert a felügye- - leti szervtől. Szolgálati lakást i és kezdő fizetésként ötezer j forintot ajánlottak föl. Meg-1 döbbentek, amikor a szó szo­ros értelmében kinevették őket. »Kimenjek, hogy naponta felelősségre vonjanak, amiért csökkent a súlygyarapodás, amiért elmaradt az itatás, amiért az egyik ember fel­mondott, amiért a Jani bácsi­Körnvezetünk megóvására - az iparosodás és az urbanizá ció fenyegető árialmaival szemben — felbecsülhetetlen jelentőségű az új tudományos eredmények csatasorba állí­tása. A mezőgazdasági kutató intézetek ez irányú munkáját az Erdészeti Tudományos In­tézet környezetvédelmi titkár­sága koordinálja. • A tudományos eredmények, az új műszaki, biológiai meg­oldások kettős célt szolgálnak; úgv igyekeznek megóvni az élő vizeket, a talajt és a leve­gőt a környezeti ártalmaktól, hogy a védő munkára fordított összegek egyben gazdasági eredményt is adjanak. Ennek megvalósításában különösen sikeresek az élő vizek minő­ségvédelme érdekében folyta­tott tudományos kísérletek. Ä közelmúltban tudományos tár­sulás is alakult, amely a kommunális és élelmiszeripari szennyvíztisztítás kérdéseivel foglalkozik. Kísérleteik szerint tisztítási céllal telepített cellulóz-, nyárfaerdőre engedik Gyula városának szennyvizét, amely bőséges tápanyag-ellátást biz­tosít a fák számára, serkenti fejlődésüket, ugyanakkor. azok megszűrik a szennylét, a lé­legző fa pedig elpárologtatja a szennyvíz nagy részét. Most a Gyulai Húskombinát köze­lében telepítenek ilyen újabb, szennyvízszűrő nyárfaerdőt. A társulás a kísérletek tapaszta­latait összegezi, s technoló- giáiát ezek alapján tovább fejleszti. A munkahely nemcsak munkát ad... A bérjegyzéken nem szerepel ;.'. És mennyit lehet ott keresni? — a kérdés akkor hangzik el. amikor valaki a munkahelyéről beszél, s aki hallgatja, szeretne többet megtudni. A válasz általában magába foglalja az alapbért, az esetleges prémiumokat, az utóbbi évek nyereségrészese­dését — vagyis a kereseti le­hetőségeket. Nem esik azon­ban szó azokról a juttatások­ról, amelyek nem tartoznak szorosan a bérhez. Csaknem kétszáz szervezett dolgozót képvisel a Kaposvári Ruhagyár kadarkúti telepé­nek szakszervezeti bizottsága. Jáger Istvánná minőségi el­lenőr az szb-titkár. Vele be­szélgettünk arról, hogy a te­lep dolgozói milyen juttatá­sokban, támogatásokban ré­szesülnek. — Nem panaszkodhatunk, a gyár központja megbecsüli a kadarkúti telep munkásait. A foglalkoztatottak zöme lány és asszony, szép ünnepségeket rendeznek tiszteletükre nő­napkor, anyák napján, s ilyenkor ajándékot is . kapnak a nők. Sokan szeretnének üdülni, többen, mint ameny- nyire a kedvezményes üdülte­tés keretében lehetőségünk nyílik. Többen mehetnek az íáger Istvánná: Jő néhányon már túl Is vannak az üdülé­sen. idén SZOT-beutalóval, mint tavaly — jó néhány an már túl vannak az üdülésen: Buda pesten, Verőcemaroson, Bala- tonfüreden és másutt töltöttek két-két hetet • egyedül vagy családosán. A ruhagyár fo- nyódi üdülőjében kilenc csa­lád és hat leány pihenhet tő­lünk; a gödi üdülőben jelen' leg két nyugdíjas és két lány nyaral, s ugyancsak ott tölti majd szabadságának egy ré­szét júliusban egy család és három lány. Lellére megy üdülni júliusban két család augusztusban négy lány meg egy család. Igen kedvezményes a válla' lati üdültetés. A fonyódi üdü­lőben például a telep dolgo­zója naponta 29 forintot fizet mindössze, a családtag napi üdül tejese 42. a gyerekeké — 15 éves korig — 14. a 15—18 éves tanulóké 18 forintba ke­rül. Minden dolgozó 750 forint értékű textüutalványt kap évente. — Három éve megy a kis~ mamák szalagja. Fél nyolckor kezdik a munkát, és három­negyed négykor fejezik be. Ez a megoldás kedvező a kis­gyermekes édesanyáknak. Kacsar Istvánná Mikéből jár a telepre már tíz éve, az­előtt a gyár kaposvári köz­pontjában dolgozott hat évig. Családjával együtt a ruha­gyárhoz kötődik: itt dolgozott a férje is. mielőtt meghalt; innen ment szülési szabadság­ra a két lá­nya, s itt áll munkába mű­szakkezdés­kor a fia. — A lá­nyaim vissza­jönnek majd a kismama­szalagra — mondta. — Nem tudnám másképp el­képzelni az életemet, csak úgy, hogy ezt a munkát vég­zem. Tizenhat év sok idő ... Most kértem először be­utalót, mert eddig nem került rá sor, hogy elmenjek valahova. Pesten üdültem má­jus 3-tól 16-ig. másodmagam- mal a kadarkúti telepről, s kitűnően éreztem magam. A gyerekek tavaly Fonyódon, a gyár üdülőjében pihentek. Amikor a férje meghalt, se­gélyt kapott az szb-től. Támo­gattak volna a lakásépítését is — egyetlen telepi dolgozó igényét sem utasították vissza —, de nem volt rá szüksége. Ugyanúgy, ahogy a kedvez­ményes ebédet sem veszi igénybe. — Reggel háromnegyed hat­kor indulok, s délután három­kor már otthon vagyunk a Kacsar Istvánná; Tizenhat év sok idő­fiammal. Akkor ebédelünk. Vannak mikeiek többen is, akik az étteremből viszik haza buszon az ebédet, s otthon fo­gyasztják el. Tudom, hogy a gyár minden támogatást meg­ad a dolgozóinak, és ez jól­esik. Nálunk a megbecsülés nemcsak abból áll, hogy kifi­zetik a teljesítmény alapján járó munkabért... Hernesz Ferenc Környezetünk védelmére

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom