Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-20 / 142. szám
1 Polgári védelmi gyakorlat a SEFAG-nál Az aratás küszöbén Tíz nap múlva lesz Péter- Pál, az aratás kezdetének hagyományos napja. A »hagyományos években« ez a tíz nap jelentette a nagy munkára való előkészület végső szakaszát; a nagyüzemekben még egyszer áttekintettek minden intézkedést, személyre szólóan újólag végigper- gették az aratást végző, ma már maroknyi csapat feladatát. Mert a hajdanvolthoz képest létszámban igencsak csökkent a legnehezebb nyári munkában részt vevők száma, ezzel együtt viszont ugrásszerűen megnőtt az egy emberre »jutó felelősség« aránya. így volt ez a »hagyományos években« ilyenkor tíz nappal Péter-Pál eiótt. A mostani aratás sok tekintetben rendhagyó. A gabona, a búza, a kenyerünk sorsa ritkán kerül annyira az egész társadalom figyelmének a középpontjába, mint most. Szerencsére! Mert ezt az átlagosnál nagyobb közfigyelmet az aggodalom, a féltés táplálta; a rendkívül hosszan tartó aszályos időjárás. A szokásos előkészületek mellé egy sajátos tevékenység is párosult: menteni a termést, hogy legyen mit aratni. Menteni a kilenc hónapon keresztül annyi gondossággal, körültekintéssel és költséggel végzett munka gyümölcsét Ennek a feszültségnek jó része már elmúlt, az első hét enyhülést adó esőt, fordulatot hozott. Megváltozott a határ képe, és az úi helyzetben megváltozott az aratás megkezdésének időpontja. Változatlan azonban, hogy a kezdéssel nem lehet megvárni Péter-Pált, hogy a szokásosnál korábban, napokon belül el kell indulniuk a betakarító gépeknek az őszi árpában. És változatlan az, hogy ebben a helyzetben a korábbiaknál sokkal nagyobb az »egy emberre jutó felelősség.« Két alapvetően fontos dolog következik ebből — mondták a na- ookban egyik nagyüzemünkben —: más módon, tervszerűbben, céltudatosabban kell dolgozni, a munkát szervezni, és más módon gondoskodni a nehéz feladatot végző maroknyi csapatról. Szakmailag, műszakilag, emberileg minden feltételt biztosítani kell ahhoz, hogy veszteségmentesen kerüljön biztonságba a termés. Hogy mit vitt el tőlünk a hathetes szárazság, azt a nagy tapasztalattal rendelkező szak- I mai irányítók is csak latol- gatják, lehet, hogy a becsültnél kevesebbet, lehet hogy többet — végső, pontos választ a következő hetek adnak. Annyi azonban bizonyos, hogy a népgazdaság e^vensúlyi helyzetét is befolyásoló gabonatermés betakarítási veszteségének mérséklése az aratás egyik legfőbb követelménye. Az egyszázalékos veszteségcsökkentést nem akkor érzékeljük igazán, ha azt mondjuk, hogy a hektáronként harmincnyolc mázsánál ez harmincnyolc kilót jelent, hanem akkor, ha azt tekintjük hogy az ország ! ötmillió tonnás évi búzatermése mellett ez ötvenezer tonna többletet hoz! Hogy ne maradjon a kalászban, a tarlón szem, hogy a szállítóeszközök útvonalé- j nak ne legyen csalhatatlan j jelzője az út szélére tszóró- j üott gabonaszalag — az min- ; denekelőtt a munkát Végző j ember gondosságán, lelkiis- méretén áll. A nagyüzemek vezetőinek — és másnak is I aki tehet valamit — ezért j kell minden lehető módon támogatniuk, becsülniük, és nem utolsósorban anyagilag ösztönözniük az aratást végzők felelősségteljes, nehéz munkáját. Sárban, esőben dolgozott ember és gép Szombat hajnal van, alig múlt két óra. A város és környéke még csendes, nemrég állt el az eső, az úton víztócsák fénylenek. Néhány traktor dübörög, teherautók fényszórói hasítják a sötétet. A járművek a szentbalázsi labdarúgópálya felé egyekeznek, ahol már emberek sürgölődnek, sorbaállítják a kocsikat. Zsuk-ok érkezne!: erdei mun" kásokkal. A hűvös hajnal gyorsan kitörli az álmosságot a szemekből. A munkások kezet ráznak egymással, beszélgetnek, nevetnek. Bosszús, arco-, kát sehol sem látni, pedig nem gyakori az ilyen korai felkelés, és a rájuk váró feladat sem lesz könnyű, Polgári védelmi gyakorlatra érkeztek. A gyakorlatot a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság területén tartják, négy erdészetben, a kaposváriban, a szentbalázsiban, a kardosfaiban és a ladiban. A gyakorlat célja 5000 köbméter fa elszállítása. Ilyen intézkedésre bármikor sor kerülhet elemi csapás vagy más rendkívüli eseménykor. Az emberek tudják, hogy most bizonyítaniuk kell. A feladatot — történjen bármi — meg kell oldani, meg kell mutatni, mire képes az ember és a gép együtt. Gyorsan világosodik, az erdőből felszáll a para, ébrednek a madarak. Takács László, a SEFAG igazgatója, a gyakorlat parancsnoka meghallgatja az erdészetvezetők jelentését, azután rövid eligazítást tart, s máris indulnak a géipek. — Csak több eső ne legyen — mondogatják az emberek —, mert ottragadunk a zselici erdőkben. Mire a polgári védelmi törzs Ladra érkezik, a gépek és az emberek már munkára készen állnak ott is. Az eredeti program szerint még háromnegyed óra van az indulásig, de már mindenki kezdeni szeretne, így a parancsnok útnak indítja az embereket Felhívja figyelmüket a balesetmentes, pontos munkavégzésre. A SEFAG területén összesen 176 gép, 370 ember oldja meg a gyakorlati tervben jóváhagyott feladatot Mindenki lelkesen jött — mondja a ladi erdészetvezető. — Bevallom arra gondoltunk, az emberek nem veszik majd szívesen a hétvégi gyakorlatot a kemény munkát. A végén azonban az »dörmögött«, akit nem hívtunk be szombat —vasárnapra. Reggelre kisüt a nap. A taszári vasútállomásra egyre- másra érkeznek a megrakott pótkocsik, a markológépek alig győzik vagonba rakni a fát. Az emberek még rövid szünetet sem engedélyeznek maguknak: »Ha már gyakorlat van, s dolgozni kell, dolgozzunk minél többet. Mutass suk meg, hogy megértettük, mit várnak tőlünk.« Egymással versenyezve hordják-rak- ják a rönköket Tótfaluban, bent az erdő közepén szintén serénykednek. Fotóriporterünknek nem kell sokat töprengenie, hogy mit fényképezzen. Bárhova néz. mindenütt fa, gép és ember. Egyik pillanatról a másikra eltűnnek a földről a rakások, és a rönkökkel teli ZIL-ek Indulnak a vasútállomás felé. — A domboldalon nem tudunk fölmenni — bosszankodnak az emberek. — Ott a sárban nem megy el a gép. Délutánra még rosszabb lesz a helyzet nehezebbé válik a népgazdasági szempontból fontos faanyag »mentése«, elszállítása. Szakad az eső. És szakad éjszaka is. Vasárnap hajnalban emberfölötti munkát végeznek. A gépek egymást vonszolják a sárban. Ilyen rossz körülmények között régen dolgoztak, de így is helyt kell állni, hiszen a polgári védelmi gyakorlat célja az, hogy a legrosszabb körülmények között is végrehajtsák a feladatot. A gyakorlatvezető törzs tagjai munkahelyről munkahelyre járva biztatják az embereket, segítenek a szervezésben. A munkásőrök URH rádiói nélkül bizony nehezen boldogulnának. A kardosfai erdészetnél dolgozókkal vasárnap délután a ropolyi erdőben találkozunk. Kétnapi — beleértve az éjszakát is — kemény munka emésztette föl az erejüket, de azért nem csüggednek. A hangulat kitűnő. Hosszú hajú, szőke fiatalember Rétéi Mihály: — Eredetileg azt terveztem — mondja cigarettára gyújtva —, hogy ezt a hétvégét a Balaton-parton töltöm, de aztán jött a behívó. Az _biztos, hogy nehéz két nap volt, de mindent megtettünk, hogy sikerüljön a gyakorlat. Rajhona Imre gépkocsivezető ZLL-lel dolgozott, a za- márdi erdészettől érkezett. — Mi tagadás, elfáradtunk. Nagy volt a feladat, kevés a pihenés, és rettentő rosszak az útviszonyok. A talaj mindenütt felázott, nem mentek úgy a gépek, ahogy szerettük volna. Persze az ilyen út nekem nem volt szokatlan, otthon is gyakran sáros dombokon dolgozom. Most a két nap alatt körülbelül 60 köbméter fát vittem el a ZIL-lel. Vajda József bosszankodik. Nem azért mert nehéz és sok volt a munka. Inkább mert nem végezhetett annyit, amennyit szeretett volna. — Rakodógépen vagyok, sajnos éppen az én gépem romlott el. Az első nap 45 köbméter fa volt a teljesítményem, ma csak 20. — Nem örült, hogy pihenhet? — örülni? — kérdez vissza csodálkozva. — Ha az embert ide vezénylik, akkor szeretne becsülettel helytállni, és minél többet dolgozni, de hát mit tehettem, ha egyszer elromlott a gép. Estére ér véget a gyakorlat. A legjobbak kiváló dolgozó kitüntetést, pénzjutalmat kapnak, de dicséret illet mindenkit. Az eredeti tervben 5000 köbméter fa biztonságba helyezése, elszállítása szerepelt. A tervet — a mostoha körülmények ellenére — túlteljesítették. 129 vagont raktak meg, s a kaposvári Tüzép-te- lepre jóval' több mint 500 tonna tűzifát szállítottak be. A gyakorlat döntnökei, a gyakorlatvezetők elégedettek voltak. Az emberek bebizonyították: történjen bármi, mindig számíthatnak rájuk, a legrosszabb körülmények között is. Dán Tibor A felelősség hangján r É vtizedekre visszagondolva — és nemcsak saját tapasztalataim alapján — ma is elmondhatom; ott érzi jól magát igazán az ember, ahol forr a világ. A húskombinátban jól éreztem magam. Forradalmi hc'yze- tet, forradalmi hangulatot éltem át néhány óra alatt, amíg szenvedélyes tűzzel csaptak össze a véleményeik. Mögöttük a magabiztos nyugalom jegyeit fedeztem föl. Sok apró jelenség nyitott szemet; a szónak súlya volt, és eredendő ereje. Az egyik felszólaló a szokásosnál is emeltebb hangon mondta a magáét. »Magyar.nl beszélek! Azért mondom hangosan, hogy megértsék!« És nem néztek össze az emberek kétkedve vagy lekicsinylő mosollyal; nem rajzoltak közben ákombákomot az üres papírlapra. Azon az emberen csüngött a tekintetük, aki magyarul beszélt, hogy megértsék ... Pártbizottsági ülés volt. De nem ettől forradalmi a helyzet. A tanácskozó teremben »csak« összpontosult a gond, az igyekvés, a gyötrődés, amely hosszabb ideje forró- sítja már a légkört. Az okot sokszor és a legapróbb részletekig elmondtuk már, nem erről akarok beszélni. Csak megemlítem az egyik felszólaló szavait idézve: »Az új üzemben szeptember 3-án le akarjuk vágni az első sertést. Ezen nem lehet vita. A munkások, a vezetők sokat tettek ezért.« A szavak végső kicsengése a bizonyosság. Miközben a hajrá nemhogy csökkentené, hanem fokozza a feszültségeket. Itt a higgadt, megfontolt szó uralkodott. Rokonszenves vonás. Mint ahogy megnyugtató az a módszer is — egyszersmind jelképes mondandót láttam benne —, hogy együtt tárgyalta!: a rekonstrukcióról, a najjy gazdasági feladatról és a közművelődésről, a nagy emberi, s ha úgy tetszik, áttételesen nagy gazdasági teendőről. Útmutató tervezésre és lényeglátásra vall. Kérdezhetnék, hogy miért lelkesedem? Magyarázzam? A húskombinát sokáig nem járt a közművelődés élvonalában, de azt hiszem, nemcsak a személyek változása, hanem az igényesebb gazdasági feladat is ébresztőt kopogtatott ... Mitől forradalom a húskombinát forradalma? Attól, hogy mennyiségben és minőségben, pontosságban és szervezettségben, színvonalban és emberi adottságokban, műveltségben és termelési kultúrában kell szinte egy csapásra felülmúlniuk rég volt önmagukat. Kissé még kuszák a szálak. Nincs és nem lehet minden a helyén. Aki ma szűkre szorult termelőhelyen kínlódik — teszem azt vezetőként — a több és jobb áru igényének kielégítéséért, az fél szemmel már amoda néz; fél energiával — vagy egv másik egésszel? — az új üzemben tevékenykedik. Forr a világ. Nemcsak a korábbi szokások és módszerek, hanem az emberi kapcsolatok is szétzilálódtak az előkészítés lázában. Az új befogadása mindig gyötrődéssel jár. És nem lehet kétséges: ezekben a napokban, hetekben munkahelyi életmódváltozást él át sok száz és ezer ember. Megviseli őket Átmeneti bizonytalanságot is hordoz az átcsoportosítás, a tanulás, a készülés. Érthető, hiszen összeszokott, évtizedig együtt munkálkodó közösségeket, brigádokat és különböző embercsoportokat bontottak szét. Kommunisták kerültek egyik pártszervezetből a másikba. Üj fogásokat, új módszereket kell megtanulni, s az első lépések még a legjobb szakemberek között is bizonytalanoknak látszanak. Nincs beoltva senki a botlás veszélye ellen, s a régihez ragaszkodás sem veszhet ki egy csapásra. De mennek előre. Izmot feszítve,. néha fogcsikorgatva. Jó úton. . Van vezető erő. Idézek: »A próbaüzemelés feltételei feszített munkával megteremthetők. De még sok az aggályoskodó, a kishitű ember. A türelmetlensúg nem hiányozhat, de az örökös kétkedés eltérít az útról. Egészséges derűlátást, de minden hibát észrevevő, feltáró légkört kell teremteni. És megértést!« S hogy a kommunisták nem Szószólói, nem követői az aggályoskodóknak, ez a higgadt intézkedésekből is kitetszik. J ó másfél óráig folyt a vita. Téved, aki azt hiszi, hogy mindenki kimerült a gondok, feszültségek áradásában. Föl jegyeztem: heten kértek szót a közművelődés témakörében. Csak egyszer hangzott el, hogy »Az első napirendet tartom fontosnak; ha a közművelőléssel törődnénk* az elvenné az erőt...« Felszeg megjegyzés volt, később vissza is vonta az illető! És most újra megkérdezhetnék: miért lelkesedem? Mert kezd rádöbbenteni bennünket az élet, hogy a termelést és a kultúrát nem lehet különválasztani. Tudom, sok félreértés van még a fogalom megértésében. De már kezdjük belátni, hogy a közművelődés nem a zenénél, a színháznál kezdődik, hanem az általános iskolánál; s hogy nemcsak akkor — sőt nem elsősorban akkor — beszélhetünk munkahelyi kultúráról, ha történetesen van egy üzemi tánccsoport A forradalmi tettek a közművelődésben is nélkülözhetetlenek. Néhány hónapja a megyei közművelődési bizottság »látta el« kemény, bíráló útmutatással az üzem vezetőit. A mag termékeny talajra hullt. Nemcsak ott. itt is elhangzott a felszólalók ajkáról, hogy a dolgozók 26,7 százalékának nincs általános iskolai végzettsége: hogy 6,5 százalékuk analfabéta. Cselekedni kell! Azoknak a középvezetőknek is, akik ma még nem veszik jó néven, ha valaki tanulni akar, vagy tanulnia kell... És sorolták a gondokat. De vati kivezető út. Cj közművelődési bizottság alakul: tudnia kell, hogy »mire éhes a munkás«, s hogy fokozatosan milyen új ízű étkeket tálaljon fel. Lesz végre függetlenített népművelő. És megfontolt program, amelynek már a pártbizottság ülésén kirajzolódtak a körvonalai. Szó van ebben a politikai műveltség gyarapításától a szakmai ismeretszerzésig. a különböző szakkörök működtetésétől a zenei, irodalmi műveltség és ízlés fejlesztéséig, és a maradandó, művelődési élményt is adó kirándulásokig sok mindenről. Tartalmas vita bontakozott ki, és végül egy figyelemre méltó határozat született: »A közép- és felső szintű vezetők az eddiginél lényegesen nagyobb gondot fordítsanak a közművelődési szellem fejlesztésére és támogatására.« Nem leányálom ez, nem oktalan, alapot nélkülöző döntés. A változtatás készsége már ezen a tárgyaláson is megmutatkozott. A szenvedélyes vita viszont azt bizonyította: nem csak a vezetőktől várják a feltételek megteremtését. Azt hiszem, gondoskodniuk kell arról is, hogy a kishitűségnek ne maradjon táptalaja. Az eddigi útról készült elszámolás ugyanis túlságosan szerény volt. Mert a sok »hiány« ellenére azért működött a könyvtár (nem is rosz- szul), voltak nyelvtanfolyamok; eredménveket hozott a testkultúra fejlesztése; működött az FMKT, tanultak az emberek, és a különböző politikai vetélkedők sikere sem lebecsülendő. Hogy az exportüzem beindítása elvonta volna a figyelmet a közművelődésről? Ha így lenne igaz, akkor rajon hova «sorolják«, hogy csak 1976-ban 390-cn tanuljak, s többek között felkészültek, készülnek az új termelésű folyamatok, az úf technika, az új követelmények befogadására? Talán nem a termelési kultúra a mindenek fölött való? Nem azt szolgálja minden más igyekezet az emöc— értékek növekedése útján? F orradalmi hangu'at volt a három és fél, négy őrás pártbizottsági ülés példaszerű vitaszeFemről árulkodó légkörében. Ott, ahol összoontosulnak a gondok és sikerek, s ott, ahol a felelősség hangján elemeznek, értékelnek és döntenek a jövőről. Szeptember 3-a fordulópont lesz ugyan, de nem kezdet a húskombinát é'etében. És nem befejezése, hanem folytatása az embert formáló kornak. Szép kor a mienk! Nem véletlen, hogy az ember mindig ott érzi igazán jól magát, ahol forr a világ. Jávori Cc|»
