Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-16 / 139. szám

MACSKAKERGETO F orgatom a kézzel írt levelet. Pár napja hoz­ta a posta, négy oldal teleirva szép gömbölyű be­tűkkel. Forgatom, olvasom az ismeretlen sorait: »... vacsora után — ami az ebéd maradéka volt — olyan éhesen mentek alud­ni az istállóba szüleim, hogy apám leóvakodot't a pincébe, titokban szelt egy darab ke­nyeret, felkapott egy fazék aludtejet, amit aztán gyorsan megettek. Majd a fazekat visszacsempészte a pincébe, s másnap mikor nagyanyám méltatlankodott a feldőlt te­jesfazék; miatt, mindketten erősen bizonyították, hogy a macskát látták a pince kö­rül ólálkodni. Nehéz napok voltaic, a macskának bőven kijutott a verésből .. .« Asszony írta a levelet, épí­tőipari vállalatnál dolgosuk. Szülei történetét jegyezte le benne. Indulat, szenvedély, vagy harag nélkül. Egy élet törtépetét, amely szerinte már semmiben sem hasonlít­ható a mai fiatalokéhoz, de amit nem tud és nem is akar elfelejteni. A macska­kergető játék — ahogy a szem a sorokon fut — mind keserűbbé válik.. »•Apám szülei régimódi em­berek voltak, akik életüket egy célnak szentelték: gyara­pítani a meglevő 14 hold földet. Apám és anyám es­küvője az akkori szokásnak megfelelően zajlott le. A jnászéjszákát a tisztaszobában tölthették, de a második na­pon az istállóba költöztek, ahol tizenöt éven át alud­tak.-« Húst hetente egyszer lát­tak az asztalon, s aki délben elfogyasztotta a maga adag­ját, este már csak káposztát evett. A rend: szigorú beosz­tás, kemény robot egy cél ér­dekében. Éhezték egy olyan házban, ahol az udvaron százával kapirgáltak a tyú­kok, az ólban disznók röfög­tek és a magtár gabonával volt tele. »El kellett mind adni, mert az áruk kellett a föld- rk Disznót évente egyszer vágtak: a legkisebbet. Egész évre beosztották a vasárnapi ebédhez.« Hús, zsír, tej, tojás nem az ő asztalukra való volt a gaz­daságban. Enni olyat illett, ami laktat és a legolcsóbb. »Nagyanyáin megsütötte a hagymát a paprikás krumpli alá, majd a zsírt leszűrte, és a száraz hagymára tette a krumplit így . lett a paprikás krumpliból fujtott krumpli, ami nagyon gyakran került az asztalra „..« Tele kosárral tolongok a Somogy Áruház melletti ABC-ben. Keringek a színes polcok között, és a literes üdítőitalok előtt tűnődöm. Az egyiket szeretem, de annak nagy a cukortartalma. A má­sik diétás, ám szaharin ízű. A harmadik szintén diétás, de szaharin helyett valami mással ízesítették. Kalória­tartalma igen csekély, ki ké­ne próbálni. A kosárba te­szem. Ha jiem ízlik, legfel­jebb kiöntöm. Nem nagy kár, egy üveg mindössze 12 forint. »Nagyobb ünnepeken bál volt a faluban. A szüleim is szerettek volna elmenni, hi­szen fiatalok voltak. Erre csak egy mód nyílt, ha előt­te apám ellophatott a padlás­ról pár kiló búzát, amit éjjel titokban elvitt a boltoshoz és az megvette. Annyit kaptak, amennyiből futotta a báli be­lépőjegyre. Néha az öregek ottfelejtettek (véletlenül— szándékosan?) az asztalon egy pengőt. Ügy vették a kezük­be, úgy nézegették, mint egy ereklyét, de gyorsan vissza­tették, ha valaki az ajtóhoz közeledett ...« A diszkóklub előtt tizen­évesek szoronganak. Bent már szól a zene, telt ház van, a kint maradók hiába várnak, egyhamar senki sem jön ki, hogy a helyükre ke­rülhessenek. Reménytelenül ácsorognak. Toporognak a hegyes orrú, piros cipők, fá­zósan meg-megres ékein ek a karcsú zakók, miközben bentről lüktetve árad ki az üvegajtókon a kemény rit­musú diszkózene. Néha pá­ran. a kívül rekedték közül feladják a reményt, és útnak erednek hazafelé, vagy men­nek egy másik szórakozóhely irányába. Szépek, karcsúak, jól öltözöttek, illatosak — fiatalok. » ... reggelente, ha feléb­redtek, bíztatták egymást a tükörbe nézéssel. Mert nyáron légypiszakkal lett tele az ar­cuk, télen pedig a párás me­legtől a mennyezetről csöpö­gő barna lével. Az állatok itatóvályújában lemosakod­tak ... Kora tavasztól késő őszig, reggeltől estig a földe­ken dolgoztak. A legnagyobb hőségben — aratáskor — sem köthette anyám hátrafe­lé a fejkendőjét, mert az lus­taságra vall. Templomba csak hosszú ujjú ruhában mehe­tett, a rövid ujjú illetlen lett volna. Az utcán apám mögött volt a helye, mert a feleség csak követheti az urát.« — Mennyi az idő? — szó­lít meg két lány. — Fél ki­lenc — mondom. — Nem is­mersz valakit a bentiek kö­zül? — Nem. — Szeretnénk bejutni, de már nincs hely. — Nincs ismerősöm ■— mon­dom. és sajnálkozva odébb- állok. A lányok belibbennek a szemközti presszó ajtaján... Forgatom a kézzel írt leve­let. Üjra és újra olvasom. Keverednék bennem az átélt élmények egy letűnt világ le­írt dokumentumaivá]. Olva­som az ismeretlen sorait Megpróbálom magam elé képzelni őt A családját, a gyerekeit, akik talán még hírből sem ismerik a fujtott krumplit, a légypiszkos is- tállóéjszakát, az éhezést, a megalázottság kegyetlen stá­cióit .. D e minél többször ve­szem kezembe a kéz­zel írt levelet, annál erőteljesebben bontakozik ki bennem a gondolat: tartsunk bárhol is, nincs jogunk elfe­lejteni a gyökereket. Még ak­kor sem, ha egykor a szülők ebédjének ára egy macska balsorsa volt Mert onnan in­dultak ők, míg mi ide jutot­tunk. Bencsik András Ásvány- és kőzetgyűjtemény A vízi balesetek megelőzéséért fl fürdésnek is vannak szabályai A csónak kedvelt sportesz­köz, bárki bérelhet ilyet. Csónakázni csak a parttól egy kilométeres sávban szabad, betartva a csórtak terhelésére, műszaki állapotára, fölszere­lésére vonatkozó szabályokat. Ha olyan is ül a csónakban, aki nem tud úszni, mentőmel­lényt kell készenlétben tarta­ni. A strandok területén csó­nakkal csak úgy szabad köz­lekedni, hogy a fürdőzőket ne zavarja. Ha a sárga rakétát fellövik,«a parttól legfeljebb 500 méterre szabad eltávolod­ni, piros rakéta fellövése után azonnal ki kell kötni. A csónaknak minden más vízi jármű elől ki kell térnie. Vízi jármű vezetése előtt és alatt szeszes italt fogyasztani nem szabad. Vízi járművekkel éjszaka közlekedni veszélyes, hiszen a reflektor használata tilos. A rosszul kivilágított jármű viszont könnyen balesetet okozhat. Néha az is előfor­dul, hogy a csónakokat, vitor­lásokat a ' hajóútvonalakon horgonyozzák le. Ez különö­sen veszélyes. Ha valaki fölött a rendőr­ség repülőgépéről vagy heli­kopteréről jelzőrakétát lőnek K' az annyit jelent, hogy a fürdőző vagy csónakázó sza­bálytalanul tartózkódik azon a területen, esetleg Vihar kö­zeledik, tehát mindenképpen ajánlatos partközeibe jutni. Mintegy 20 000 darabból álló ásvány- és kőzetgyűjtemény található a debreceni Kos­suth Bajos Tudományegyetem ásvány- és földtani tanszékében. A gyűjteményt tudomá­nyos célokra és oktatásra használják. Az intézet laboratóriumában a kőzeteken ásvány- kőzettani, nyomelem- és kristálytani vizsgálatot végeznek a munkatársak. A gyűjtemény ma is gyarapszik cserekapcsolatok, gyűjtések és vásárlások útján. A képen: A kőzetelő­készítő polcain láthatók a kristálymodellek. KÖNYVESPOLC Á madarak repülni szeretnek Lőrinc »feltalálta«, ho­gyan kell leszoktatni galamb­jait a , repülésről. Szekulity Péter új riportkönyvében tu­lajdonképpen két embertípus szerepel: Lőrincek, akik le­szoktatnak a repülésről, és Péterek, akik — ha nem vet­tünk volna tudomást szár­nyainkról — repülésre ösztö­kélnek bennünket! A madarak • repülni szeret­nek — üzeni a riport műfa­jának egyik legjelesebbje.“ Hu­manista. szép üzenet ez az egész könyv, melyet a Koz­mosz Kiadó vállalt, s tette közzé tízezer példányban. Népben, nemzetben gondol­kodó ember Szekulity Péter a szó Veres Péter-i értelmébeh. Közvetlen környezetének tag­jait írja mindig, de úgy. hogy az ismerősökben fölfedezett értékek vagy éppen hiányos­ságok egy. egész rétegre, em­bercsoportra érvényesek. Nincs nem igaz gondolata, nincs egyetlen elnagyoltan ki- faragott figurája. De nem is jó kifejezés ez a »figura«, mert Szekulity mindig em­berről ír. mindig embert lát a riportalanyban. S, ha kivet­nivalót is egysze r-egysze r be­szélgetőpartnereiben, akkor is a segíteni akarás nemes gesz­tusát jelenti írása. Minden riportjára ezt a meghatározást érezzük pon­tosnak: a szülőföld vonzásá­ban. S a szülőföld meghatáro­zás itt a szülőfalutól (a nem­Kaposvár várja a pedagógus természetjárókat Elhanyagolt turista központ Sajnos, a fürdőszezonban nem ritka a szomorú eset: va­laki a vízbe fullad. A balese­tek körülményeinek vizsgála­takor csaknem minden eset­ben az derül ki, hogy a sze­rencsétlenül járt ember maga kereste a bajt, nem tartotta be a szabályokat. A rendőrség motorcsónak­jai állandóan a vízben cirkál­nak, ám minden emberre kü- lön-külön nem lehet vigyázni. A saját biztonságunkról ma­gunknak kell gondoskodnunk. Mit kell tehát elsősorban megjegyezni? Ahol a tábla tiltja, Ott nem szabad füröd­ni. A Balaton somogyi olda­lán egy kilométernyi távolsá­gig mehetnek a vízbe a fürdő- zők, a Zala és Veszprém me­gyei pártolónál ez a távolság 500 métert Tilos fürödni a mó­lók, hajóállomások környékén, a hajóutak, kompátkelőhe­lyek, vízkivételi művek kör­nyékén. Figyelni kell a viharjelző szolgálat jelzéseit. A sárga rakéta fellövése után a part­tól 500 méternél nagyobb tá­volságban tartózkodni nem szabad, még matrac, vízi bi­cikli, hullámlovas »-segítségé­vel-“ sem. Amikor pedig pi­ros rakétával jelzik a vihar­veszélyt, a parttól való távol­ság nem lehet több 100 mé­ternél. Számtalanszor hallot­tuk, mégis sokan megfeled­keznek róla, hogy felhevült testtel, ittas állapotban nem szabad a vízbe menni, de ne fürödjenek a szív- vagy ér­rendszeri betegségben szen­vedők sem. A vízi sporteszkö­zöket, játékokat gyengébb szél esetén is ajánlatos a par­ton hagyni. A 120 centiméte­res vízmélységen túl csak azok érezhetik biztonságban magukat, akik jó úszók, de ők is gondoljanak arra, vajon lesz-e elég erejük visszatérni? Különösen vigyázzunk a gvermekekre. A 10 éven aluli és úszni nem tudó gyermek egyedül, felnőtt felügyelete nélkül ne menjen a vízbe. Kaposvár lesz a házigazdá­ja és rendezője a pedagógus természetbarátok országos ta­lálkozójának június 30-a és július 2-a között. Az ország minden részéből több mint háromszáz vendégre számíta­nak. A róluk való gondosko­dás, a megfelelő programok előkészítése nagy feladat elé állítja a pedagógus-szakszer­vezet megyei bizottságát, az SZMT sportbizottságát, a ter­mészetjáró albizottságot, a város természetbarát szakszö­vetségét. Gavora Zoltánná, a pedagó­gus-szakszervezet megyei tit­kára levélben kérte föl a ka­posvári túravezetőket, hogy vállalják az ide érkező turis­ták vezetését. A rendezvény célul tűzte ki, hogy az or­szág más-más tájegységén évente megrendezett találko­zók hagyományát ápolja. a barátságot elmélyíti, a vendé­geket megismerteti a város gazdag műltjával, a Zselic ter­mészeti szépségeivel. A programban városnézés, a műemlékek, a műemlékjellegű épületek, a múzeumok meg­tekintése. távolsági túrák sze­repelnek. Valamennyi távol­sági túra a Latinca-emlékmű- nél fejeződik be, s rövid ün­nepség keretében megkoszo­rúzzák az emlékművet. A túravezetők június 8-án már megbeszélést tartottak az SZMT-székházban. A városi szakszövetség Má­jus 1. utcai híradótábláján ré­gen mindig időszerű írások kaptak helyet, most azonban hat hónap óta ugyanaz ol­vasható. S hogy mi a helyzet a kaposváriak turistaközpont­jában, a Gyertyános-völgy­ben? A mesterséges tóban ti­los a fürdés, életveszélyes be­menni a vízbe. A szabályok és a rendelkezések szerint a veszélyt. jelző," figyelmeztető táblákat úgy kell elhelyezni, hogy mindenki jól lássa. Ehe­lyett június 5-én a Kaposvári Spartacus Sportegyesüiet kui- csosházánál lévő tiltó tábla részegként támaszkodott a tó partján álló sűrű lombú bo­korra, s alig látható. A fű be­nőtte a tó parti részét, így nagy a balesetveszély. A mintegy kétmillió forint értékű létesítmény, /a társa­dalmi munka, a városi tanács és á sporthivatal, a KISZÖV természetbeli és anyagi segít-1 sége többre kötelezi . azokat,' akiknek a gondjaira bízták e létesítményt. Talán még nem késő, még van néhány hét a pedagógus természetjárók kaposvári ta­lálkozójáig. hogy megszüntes­sék ezeket a hiányosságokat. A kaposvári turisták bizonyá­ra mindent megtesznek, hogy a vendégek jól érezzék magu­kat Somogybán. Szűcs József zetiségl Csávolytól) a megye- székhely Szekszárdon át, az országközpont Budapestig, s azon is túl. a hazáig ölei fel minden tájegységet, részletet. Azt írja: »A honvágy — gon­dolom —• nem más, mint egyesülési kényszer alkotóré­szeinkkel, a szülőföld embe- reivei, földjeivel, fáival, virá­gaival.« Leírta már ezt vala­ki ilyen szép-pontosán a ma­gyar irodalomban? Beszélt már valaki ennyi tiszteletteljes szeretettel stran­dot próbáló, kisebbrendűségi érzést nem rejtegető parasz­tokról? Megint csak Veres Péter nevét dobja föl az em­lékezet és Váci Mihályét, aki »nénikét tartott a tenyeré­ben«. Így tartja tenyerén Sze­kulity Péter azokat, akik a teljesjogúság küzdelmét sze­mérmesen és halkan vívják napjainkban. Azok. akiket Illyés Gyula így definiált: »szérzsán'legyalázta baka, < összeszidott panaszos, hiva­talnok-unta mamácska«. Mert, ahogy Szekulity figyelmeztet a tényre: »Hatnak a régi tilal­mak, félelmek. parancsok, legkiváltképpen az ősi kire­kesztettségek. A földosztás után képletesen szólva fel­osztottuk a pihenés, a szóra­kozás, a művelődés latifundi­umait is, de ezekből a ma­gunk parcelláját bűntudattal lépjük át, s ha átlépjük, szo­rongásokkal éltéivé. restel­kedve latolgatjuk, igazából a miénk-e«. Micsoda hidat alkotnak ezek a riportok, s micsoda iesz- távolsággal! A cselédsoriak felszabadulása átélte pillana­tától addig az aktív felisme­résig: »Jó lenne egyszer a vé­gére járni annak is. hol. mi­lyen körülmények hatására termelődnek szüntelenül és megállíthatatlanul. a volt cse­lédházakat feltöltő új eleset­tek, új szegények.« S ebben a felismerésben benne van az is, hogy a toliforgatónak a maga eszközével részt kell vállalnia a világ dolgaiból... Ország gondjával visel'ős a felelősen gondolkodó. Akkor is, amikor a karzaton az or­szággyűlési felszólalásokat mérlegeli, akkor is, ha a ha­zától távólra parancsolja a munka. Jerevánban és Moszk­vában sem hagyja el a gond: sokan maszek-kommunizmust értenek ma még a kommuniz­muson, nem érezve skizofré- nikusnak azt, hogy a háztáji­ban, a hobbikertben valósíta­nák meg önmagukat, életmű­nek tekintve a melléktevé­kenység erényét. A hamis te- kintélytisztelet is gát bennünk. Öe a tenni kényelmes veze­tők — a fizikából idézek ide rájuk egy jelzőt: félvezetők — is többet árthatnak, mint használnak. Meg azok. akik konyhai méretekben, és azok, »akik üzemi arányokban paza­rolnak. Szekulity Péter évek­kel ocsúdásunk előtt ráref- lektorozott a jelenségre: az energiát, az anyagi és szelle­mi vagyont nem szabad paza­rolnunk ! A nemtörődömség ma még csak abban jelentke­zik, hogy — felmérte egy is­kolában — a gyerekek nem tudják, mennyi gabona terem egy hektáron, hány hektárt szánt egy Rába-Slqiger egy műszakban stb. Mi lesz a kör­nyezetünktől elidegenedő gyermekekből? — teszi föl a kérdést, melyben a jövőért való felelősség munkál. A változó világ mérnö­ke. Mosolyognival6. de meg­ható és »főleg pontos felisme­rés ez is: a téeszbe belépni nem akarók ma már valóság­gal a mozgalom agitátorainak tüntetik fel magukat. S ugyanoda érkezett, aki ellen­ségként indult, mint az, aki nincstelen múltból jött. Há­nyon és hányán vallhatnánk így, mit az író! »Hitbizo- máynak, csoporttulajdonnak véltem a szocializmust, s ar­ra gondoltam: a felszabadulás előtt a kizsákmányolok sem osztozkodtak velünk, mi, pro­letárok sem osztozkodhatunk senkivel. Apránként értettem meg, hogy amit én rossz szemmel nézek, az a mi leg­nagyobb győzelmünk.-« Az olvasó fontos könyvet Vesz a kezébe, amikor Sze­kulity Péter riportsorozataival ismerkedik. I.eskó László Úttörő-csillagászok országos versenye Székesfehérvárott Pénteken Székesfehérváron megkezdődött az • úttörő-csil­lagászok országos versenye és tapasztalatcseréje. A három napos találkozón 12 csapat — ötven pajtás — méri össze tu­dását a csillagászat és a táv­csőépítés elméleti, gyakorlati kérdéseiből. Megbeszélik a csillagászati baráti kör moz­galom feladatait is. Sarngj/I Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom