Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-15 / 111. szám

Befejeződött az ökölvívó-EB Magyarország három érmet nyert A XXIII. ökölvívó-EB-n a következők nyertek bajnoki aranyérmet. Papírsúly: Sámli Szabirov (Szovjetunió), ... 3. Rózsa András (Magyarország). Lég súly: Henryk Sredmicki (Lengyelország). Harmatsúly: Nyikolaj Hrap- cov (Szovjetunió). Pehelysúly: Viktor Ribakov (Szovjetunió). Könnyűsúly: Viktor Demja- nyenko (Szovjetunió). Kisváltósúly: Szergej Ko- nokbaev (Szovjetunió). Váltósúly: Ernst Müller (NSZK). Nagyváltósúly: Miodrag Perunovics (Jugoszlávia). Középsúly: Tairmo Uusivir­ta (Finnország), '.1.3. Pém László (Magyarország). Félnehézsúly: Albert Nikol­jan (Szovjetunió). Nehézsúly: Jevgenyij Gorstkov (Szovjetunió). Szupernehézsúly: Peter Hus- siúg (NSZK), 2. Somodi Fe­renc (Magyarország). Az EB éremtáblázata arany ezüst bronz 1. Szovjetunió 7 1 2 2. NSZK 2 1 , 2 3. Jugoszlávia 1 2 — 4. Lengyelország 1 — 2 5. Finnország 1 — 1 C. NDK — 2 5 Románia — 2 5 8. Bulgária — 2 1 9. Magyarország — 1 2 10. Olaszország — 1 1 11. Írország — — 1 Svédország —­— 1 Csehszlovákia — — 1 Labdarúgó KEK A Fortuna meglepetésre készül Május 16-án, szerdán a svájci Baselben a Barcelo­na—Fortuna Düsseldorf mér­kőzésen eldől az 1978/79. évi KEK sorsa. A nemzetiközi szakberkek­ben a »katalán Góliát** és a »rajnai Dávid** összecsapásá­nak jelzik a szerda esti mér­kőzést, amelyre a spanyol csapatot 25 ezer szurkoló ki­séri el. A Fortuna házatáján csend és nyugalom van, kedden utaznak Baselbe, szeretnék megnehezíteni a Barcelona sorsát, sőt, titokban meglepe­tésre készülnek. Megyei labdarúgó-bajnokság (Folytatás a 4. oldalról) Igen jó iramú mérkőzésen magas színvonalú játékot ho­zott a két csapat találkozója. 70 percet a hazaiak támad­tak, de az egy gólon kívül a csatárok erejéből csak két kapufára futotta. A Balaton- partiak közelebb álltak a győzelemhez. Góllövök: Riba, illetve Gedai. Jók: - Nagy, Pusztai, Vass, Soós, illetve Horváth L., Szanyi, Kopcsa, Dómján. Hajas Gyula VBKM Vasas—Latinca SE 2:0 (2:0) Marcali, 300 néző. V.: Laczkovics. VBKM Vasas: Kntasl — Kurdi. Máü, Pető. Szabó, Horváth, Bó- dis (Orsós), Fábián, Szalai, Hi- degh. Lesz Edző: Fülöp János. Latinca SE: Farkas — Bodó, Kö­vér, Fitt, Péntek, Skáfár. Gu- ricza (Kozma), Bosnyák. Bogma (Szarka), Borsfái, Fódi. Edző: Borsfái Géza. A jól játszó Vasas már az első félidőben eldöntötte a Küzdelmes találkozó sorsát, s megérdemelt győzelmet ara- . tott. Kiállítva: Péntek, a 78. " percben. Góllövők: Bódis, Hi- degh. Jók: Az egész kapos­vári csapat, illetve a hazaiak­tól senki. Rákóczi II. ifi—Vasas ifi 2:1 Giber Károly Tab—Karód 1:0 (1:0) Tab, 500 néző. V.: Korvics- ka. Tab: Kiss — Ulreich, Vendl. Mireider, Molnár, Soilák (Hu­szár), Kovács Gy., Németh, Ber­ki L., Vinkler (Kovács I.), Ber­ki I. Edző: Puha József. Karád: Keresztes — Szalai, Kovacsik, Ellenberger (Tanító), Komáromi 11., Komáromi I., Szabó, Lázár, Buzsáki (Baranyai), Lepenye, Pusztai. Edző: Tschepen György. A két ellentétes félidőben mindkét oldalon több helyzet kimaradt a közepes színvona­lú találkozón. Góllövő: Berki I. Jók: Kiss. Ulreich, Mirei- det\ illetve Kovacsik, Lázár, Pusztai. Tab ifi—Karád ifi 7:0 Farkas István Lengyeltóti—Boglárlellei Mcdosz 1:1 (1:0) Lengyeltóti, 350 néző. V.: Kárász. Lengyeltóti: Sánta — Hosszú. Holiósi, Kesztyűs, Präger, Polgárdi (Gazdag), Túli, Mezriczki. Vacsi 1., Gyurka, Vacsi II. Edző: Ha­szon Lajos. Boglárlelle: Dravecz- ki — Tilk, Paszér, Kadlicskó, Dé- kány, Osváth, Pintér I., Szilágy! (Pető), Pintér L., Koszics (Milo- sákovics), Muszti. Edző: Bor­nemissza József. A küzdelmes, alacsony szín­vonalú mérkőzésen a hazaiak gólhelyzeteiket nem tudták kihasználni. A lelkesen küz­dő vendégek a 83. percben ll-esből egyenlítettek. Gól- lövők: Mezriczki, illetve Os­váth (ll-esből). Jók: Hollósa a mezőny legjobbja, Vacsi I., illetve Paszér, Osváth. Lengyeltóti ifi—Boglár- leilei Medosz ifi 2:1 Horváth László A forduló válogatottja: Ku­tasi (VBKM Vasas) — Kurdi (VBKM Vasas), Horváth L. (Kiss J. SE), Holiósi (Lengyel­tóti), Vass (Boglárlellei Spar­tacus), Szabó (Siófok), Soós (Boglárlellei Spartacus), Kop­csa (Kiss J. SE), Bakó (Sió­fok), Ilics (Nagyatád), C. Ko­vács (Csurgó). A bajnokság állása: 1. Táncsics 29 22 5 2 91—25 49 2. Kiss J. SE 29 20 3 6 73—24 43 3. B. lellei Sp. 29 17 7 5 85—42 41 4. Siófok 29 lb 6 7 62—31 38 5. Latinca SE 29 16 6 7 54—31 38 6. VBKM V. 29 16 5 8 56—31 37 7. Nagyatád 29 14 7 8 60—37 35 8. Barcs 29 13 9 7 40—22 35 9. Marcali* ::v 12 5 ÍZ 52—56 27 10. Mernye 29 8 7 14 42—55 23 11. Kadarkút 29 10 2 17 47—66 22 12. Csurgó n 7 7 15 35—54 21 13. Karád B 8 5 16 35—56 21 14. B. leilei ML 29 8 4 17 34—75 20 15. Lábod 29 8 3 18 31—72 19 16. Tab 29 7 4 18 32—67 18 17. B. földvár 29 6 6 17 37—93 18 18. Lengyeltóti 29 6 3 20 40—69 15 * = Két büntető pont levonva. CSUPOR TIBOR Ráksciláta zsíros kenyérrel Nem az ilyen ételek elké­szítése maradt az utókorra elsősorban, bár a receptek egy részét — például a híres Apiciusét — megőrizte né­hány kéziratos szakácskönyv, hanem a nagy gonddal ápolt­nemesített növényféjék, a fejlett állattenyésztési mód­szerek — Róma erős kispa­raszti rétegei által teremtett civilizáció. A középkorban a hűbéri vi­lág kis régiói, elszigetelt ud­vartartásai a kevesek zsíros bőségét és sokak nélkülözését teremtették meg. A gazdasá­gi egységek (uradalmak) egy­mással fölöttébb laza kapcso­latban álltak, piaci törvények még nem gyúrták eggyé a tá­jakat, nem fűzték a szálakat szarosra. A kastélyokban, ud­varházakban valóságos he­gyeket hordtak össze , hűbéri szolgáltatások fejében húsból és terményből. Mindez a vár­úrnak, a kíséretének és a szolgáló népeknek a soknál is több volt Alkalmat kellett találni az éléstárak készletei­nek fölélésére. S alkalom mindig volt: így lett az egy­mástól elzárt világokban ai élet csúcspontja a lakoma, a nagy zabálás. Oligarchák és középneme­sek életében igen fontos volt a hatalmasan terített asztal. Régi krónikák, évkönyvek, udvari levelek ijesztően hosz- szú felsorolásokban tudósíta­nak a hercegi (vagy grófi) pár lakodalmán (keresztelőn, névnapon) balul járt négylá­búak, szárnyasok és vízi jó­szágok irdatlan tömegéről. A régi udvarházak kony­háinak nyersanyagbősége mai szemmel nézve elképesz­tő, de a túlzott húsfogyasztás ellenére sem ettek valami változatosan. Sütötték-főztek borjúkat, ökröt, sertést, szarvast, őzet, nyulat, szár­nyasokat, ettek angolnát, vi­zát, csukát, fogast, pisztrángot, lazacot — a legeslegfinomab- bakat. De nem tudták igazán elkészíteni? Nem is az íz volt a fontos. A lényeg a töme­gen, a rengeteg pazarláson volt. Fölhasználták ugyan a tormát, a hagymát, gyöm­bért, kaprot, sáfrányt, ret­ket, de főként a húsok ízesí­tésére. A zöldség- és főzelék­féléknek, a gyümölcsnek a szerepe azonban szinte jelen­téktelenné zsugorodott. Az ízek a méregdrága borstól, koriandertől, szegfűszegtől, fahéjtól váltak igazán »zen- gőkké**. A nagy földrajzi felfedezé­sek után igen kedvezően bő­vült a fogyasztható élelmisze­rek köre. A paprika, paradi­csom, a tök után a XIX. szá­zad kezdetére a Rajnától a Volgáig porgáljogot nyert a burgonya. Néhány zordabb, erősen csapadékos, hagyomá­nyosan rossz termőtalajú, te­hát gyakori éhezéssel sújtott országban (Norvégia, Írország, Lengyelország, az északnéjnet területek) a nepe jelmezesnek a legfontosabb cikke lett. Á gabonatermelésre kedvezőtlen időjárás a burgonyagumók gyarapodását nem befolyásol­ta; jól kiegészítette tehát a táplálkozásban a rossz búza­termést. A burgonya nemcsak az éhezés ellen hatásosan alkal­mazható növény, hanem élet- tanilag is kedvező: javítja az étrendet. A fehérjében gazdag gumók megújították a kony­hatechnikát és sok kisgyerek egészséges fejlődését segítet­ték. Szerepe fontos volt az állattenyésztés fellendülésé­ben is. Ugyanezt mondhatjuk el a kukoricáról. Déi- és Dél- kelet-Európában az emberi étrend egyik fontos része lett. A balkáni és mediterrán konyhák ma is egyik népsze­rű fogása a polenta és a pu­liszka. Még nagyobb szerepe volt az álattenvésztés fejlődé­sében. Vetésterületének kiter­jesztése szinte forradalmasí­totta az európai állattartást. A nagy mocsárlecsalpolások, vízszabályozási munkák is ebben az időben kezdődtek. Egyúttal kiterjesztették a ter­mőterületet. S ez — mint lát­tuk — a népesség bizonyos számánál jótékony és szüksé­ges dolog. Megjelentek a na­gyobb testű, szaporább, job­ban tejelő juh- és szarvas­marhafajták, a terméserermé- nyeket ugrásszerűen növelte a vetésforgó és már mezőgaz­dasági gépekkel is kísérletez­tek. Kinyílt és egyre jobban tá­gult az olló; tarisznyát, ván­dorbotot vett, hajóra szállt a vállalkozó kedvűek, a nyomo­rultak, az éhínséggel küzdők serege, indult szerencsét pró­bálni az óceán másik oldalá­ra. És benépesítette az ameri­kai kontinenst, Ausztráliát, Afrika déli csücskét Európa Az űrrepülés emberi tényezői A súlytalanság élettani hatásai Vizsgálat kerékpár-ergométcrrel és billenő asztallal. Jurij Alexejevlcs Gagarin 1961. április I2-én végrehaj­tott 108 perces űrrepülése nyitotta meg az emberiség számára a kozmikus térség természeti titkai feltárásának a lehetőségét. Az azóta eltelt majdnem két évtized során csaknem 100 emberi űrrepü­lésre került sor, és a koz­mikus térségben eltöltött idő már meghaladja az 5 évet. A majdnem két évtized ta­pasztalatai, orvosi megfigyelé­sei azt bizonyítják, hogy az űrrepülés során az ember szá­mos olyan tényezővel találko­zik, amely élettani funkcióit kedvezőtlenül befolyásolja. A tényezők bármelyike képes a szervezet élettani funkcióiban különböző nagyságú elválto­zásokat előidézni, mégis közü­lük alapvetőnek a súlytalan­ságot kell tartanunk. Súlytalanságon a földi ne­hézségi erő megszűnését ért­jük. A nehézségi erő megszű­nésé a központi idegrendszer és az érzékszervek, a vérke­ringési valamint a csont- izomrendszer működésében okoz észlelhető elváltozásokat. Már az űrrepülés előkészítő időszakában, a Keppler-féle parabolapályán végzett repü­lések során elért rövid ideig 1.10—40 mp-ig) tartó súlyta­fölösleges emberanyaga, új csatornán vezetve le a népes- ségrobbainás nyomását. A XIX. század első felében Eu­rópa nyugati országaiból ke­rekedtek föl a kivándorlók, az 1860-as évektől inkább már Európa közép-keleti feléből indultak útnak. Az ipari forradalom föl­nyitja a zsilipeket a csordu­lásig duzzadt tó vize előtt. S míg az ókor—középkorban a technika és a kultúra fejlő­dése ellenére sem jutott több ruha. élelem, nagyobb lakás az átlagembereknek — a fej­lődés eredményeit elvitte a népszaporulat —, az ipari for­radalom idején olyan látszó­lag jelentéktelen dolgok is óriási változásokat hoztak a népesedés-halandóság ará­nyában, mint az olcsó, jó mi­nőségű szappanok és a víz­vezeték, a városi csatornázás terjedése. Sikerült megfékez­ni. hogy a fertőző betegségek felüssék fejüket. ezreket döntve ágyba, koporsóba. Egymás után futnak be az európai kikötőkbe a tenger­járó hajók, s ringatózó tör­zsükből áramlik a sokféle fű­szer és gyarmatáru. A XVIII. századra tehető, hogy Euró­pában tartósan megjelenik és általános élvezeti cikk lesz a cukor, a kávé, a kakaó, a do­hány, a tea, és likőröket kez­denek készíteni. A cukornádat legalább 2500 éve ismeri az ember és csa­polja nedvét, de a cukoripar születése alig több mint 400 éve kezdődött. Addig a cukor csak luxuscikknek számított. A legtöbb asztalon súlyos ezüstből készült cukortartó díszelgett, s a nyílása megle­hetősen szűk volt. (Folytatjuk) lansági gyakorlatok során a vizsgált személyek (köztük or­vosok is) beszámoltak a moz­gások kivitelezésében észlelt zavarokról. Később ezeket a megfigyeléseket az űrrepülé­sek során az űrhajósok meg­erősítették. Ennek oka. hogy az ember a földi élete során megszokott erőkifejtéssel akarja tervezett mozgási fel­adatait végrehajtani, és így azok az ellenerő (a földi nehézségi erő mérték- egysége = 1 g) hiányában túlméretezettekké válnak. A mozgás-koordináció eme za­varai különösen a finomabb mozdulatok kivitelezésénél érzékelhetők, és okoznak ne­hézséget az űrhajósoknak. Az érzékszervek és a köz­ponti idegrendszer jól szerve­zett együttműködésének fel­bomlása következményekén 1 jelentkeznek súlytalanságban a tengeri betegség tüneteit utánzó egyensúlyszervi-vege- tatív jelenségek. Ezt először Tyitovnál észlelték, azóta szá­mos űrhajós beszámolt a ten­geri betegség kozmikus for­mája különböző tüneteinek észleléséről. A Skylab máso­dik legénysége tagjainál — Bean, Lusma és Herriott — leírt egyensúlyi zavarok az első néhány napon szédülés, hányinger formájában jelent­keztek. Lusmanál három sú­lyos hányási roham is fellé­pett. E tünetek fellépése je­lentősen rontotta munkavég­ző képességüket A súlytalanság hatására megszűnik a vér hidrosztati­kus nyomása, mely a keringő vérmennyiség eloszlásának megváltozását okozza. Ennek következtében a felső testfél­ben a vérmennyiség megnő, az alsó testfélben pedig csök­ken. A felső testiéiben meg­növekedett vérmennyiség a szabályozó mechanizmusok számára olyan ingert jelent mintha a szervezet folyadék­kal »túltelítődött** volna. E -túltelítödés** kiegyenlítésére automatikusan fokozott vize­letelválasztás indul meg, amely következményesen fo­lyadék- és ásványianyag-vesz- téshez vezet. Később ez a fo­kozott vizeletelválasztás meg­szűnik., és a szervezet só-víz háztartása egy új, alacso­nyabb szinten stabilizálódik. Következményei azonban a keringési rendszer reakcióké­pességének, a szív munkavég­ző-képességének csökkenését okozzák, és testsúlyvesztéssel járnak. A harmadik szervrendszer, melyet érzékenyen érint a súlytalanság. a csont-izom­rendszer. A nehézségi erő megszűnése jelentősen csök­kenti az izomtevékenységet. Ezért különösen az első. vi­szonylag hosszabb űrrepülések (8—10 napos) során az anti- gravitációs izom tömegének jelentős csökkenését figyelték meg. A 14—18 napos űrrepü­lések után pedig a fokozott kalciumvesztés miatt jelentős esontfelritkulásokat mutat­tak ki. Mindezek az elváltozások alapvetően funkcionális jelle­gűek, az űrrepülés befejezése után viszonylag rövid idő alatt normalizálódnak, és ma­radandó károsodást egyetlen űrhajósnál sem okoztak. A szerzett tapasztalatokat azon­ban az űrhajósjelöltek kiválo­gatásánál fokozottan figye­lembe kellett venni. Dr. Hideg János orvos ezredes (Folytatjuk) 1980 végéig 85 százalékos óvodai arány Várhatóan túlteljesíti ötödik ötéves tervét az oktatási ága­zat, a tervezettnél nagyobb arányban nö az óvoda- és is­kolahálózat, — tájékoztatták az Oktatási Minisztériumban az MTI munkatársait Az ága­zat 24 milliárd forinttal gaz­dálkodott: jelentős részét a? óvodai és az általános iskolai ellátás javítására fordíthatták. 1975 végén az óvodás korú­ak 76 százalékát vehették fel az intézményekbe, s az ötödik ötéves terv — tekintettel a gyerekek számának növekedé­sére — a szinten tartást je­lölte meg fő feladatul. Ehhez több mint 70 ezer új óvodai helyet kellett létesíteni, a mai ismeretek birtokában azonban ez a szám 1980 végére várha­tóan meghaladja a százezret. Mindez mégsem jelent ilyen arányú tényleges növekedést. A tanácsok ugyanis eredetileg az elavult óvodákban mintegy hatezer hely megszüntetésével számoltak, ezzel szemben va­lószínűleg 18 ezret kell meg­szüntetni. Az állami és a társadalmi erőfeszítések mégis jól érzékelhető fejlődést hoz­nak: az óvodai ellátás a terv­időszak végére várhatóan 85 százalékos lesz. Igaz, a zsú­foltság is nő, 1975-ben száz helyet országos átlagban 111 kisgyerek foglalt el, jövőre pedig 120 jut ennyire. A ha­todik ötéves tervben az Ok­tatási Minisztérium tovább kí­ván közeledni a teljes körű óvodai ellátáshoz. minden igényt azonban még 1985-ben sem elégíthetnek ki. A tervezettnél várhatóan 1400-zal több. összesen mint­egy 6000 új általános iskolai tanterem lesz a jelek szerint az ötödik ötéves terv általá­nos iskolai fejlesztési mérlege. A másik serpenyő: eredetileg 1400 tanterem megszüntető-, sével számoltak, de körül­belül 2600-at kell becsukni. Mindezzel együtt az 1975-ös 31 százalékos napközis ellá­tást a tervezettnél valamivel nagyobb mértékben, várható­an 39 százalékra sikerül majd emelni. Ez azt jelenti, hogy 1975-höz viszonyítva 120 ezer­rel lesz több napközis 1980- ban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom