Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-15 / 111. szám
értekezünk A különböző célú és tartalmú tanácskozások, értekezletek nagy gyakorisággal alkalmazott munkaformái a vezetésnek. Mint az irányító munka egyik módszerét, a feladatok végrehajtásának jobb előkészítését, gyakran, a demokratiz* mus fejlődésével szokták ösz- szefüggésbe hozni. Kétségtelen, hogy egy jól szervezett, céltudatosan megtartott tanácskozásnak van ilyen szerepe. Nem lehet a munkastílus valamiféle »-vadhajtásának« tartani például az olyan értekezleteket, amelyek a dolgozókat, az aktívákat gyorsan tájékoztatják valamilyen időszerű kérdésről. Ugyancsak fontos és közéletünk demokratizmusából fakad, hogy párt, állami, társadalmi é? gazdasági irányító szerveink, illetve azok vezetői itt kapnak lehetőséget, hogy beszámoljanak végzett munkájukról. Nem véletlen, hogy az ilyen típusú értekezletek megtartását fontos dokumentumok Is előírják. (Megjegyzendő, hogy valamely szervezet tagságának va®v éppen a munkáskollektíváknak vannak olyan jogaik, amelyeket majdcsaknem kizárólag a közös tanácskozások fórumain tudnak érvényesíteni.) Amikor tehát szót emelünk az e téren tapasztalt fonákságokról, akkor nem a párt, társadalmi szervek tagságának, a dolgozók kollektívájának írott jogait akarjuk megnyirbálni, hanem a formaságok, a rutinszerűség, a fölösleges túJszervezettség ellen szólni. Vajon mitől és mikor jó egy értekezlet? A legfontosabb, hogy a célt pontosan meghatározzák. Hasznosságát az is jelzi, ha akkor hívjuk össze, amikor a téma időszerű, és nem akkor, amikor azt más csatornákból már mindenki ismeri. Fontos körülmény lehet a mondanivaló világos, a jelenlévőknek szóló kifejtése, mely természetesen ott kezdődik, hogy egy meghatározott célú tanácskozásait csak az érdekeltek vegyenek részt, és ne töltsük ki a sorokat második, harmadik számú helyettesekkel. Minden bizonnyal sokan voltunk már jelen olyan tanácskozáson is, melyeken az előadó rossz időbeosztásával, jól ismert általánosságok hangoztatásával tulajdonképpen visszaélt a hallgatóság türelmével. De olyan értekezés sein ritka, amelyet éppen csak azért tartanak meg, mert »<jlö van írva«, vagy az olyan, amelyen korlátozták a dolgozók véleménynyilvánítását. Vagy ellenkezőleg: az értekezlet — munkájának rossz irányítása miatt — a vég nélküli viták fórumává vált. Az értelmetlen cél nélküli és hasznot nem hozó értekezlet a vezető és irányító munka gyengeségének egyik tünete. Az értekezletek számának év eleji megszaporodása önmagában még nem marasztalható el. De az már igen, hogy a különböző szervek egymást követő tanácskozásain ugyanaz ismétlőd5'*-. Vagyis, hogy egyazon kérdésről a társadalmi szarv rendezvényein is ugyanazt halljuk vissza, ami és ahogy az a pártfórumokon elhangzott. Ennek rendszerint az a következménye, hogy a tanácskozás jellegnélkülivé válik, és csupán a tájékoztatás igényét elégíti ki még akkor is, ha eredetileg konkrét tennivalókat akartunk ott kialakítani. Nem ritkán, ez vált ki a hallgatóságban érdektelenséget, unalmat, bosszankodást, me.rt az egyébként is drága időt, melyet vagy a munkaidőből vagy a magánidőből szakítanak el, fölöslegesen elfecsér- lik. Nyilvánvalóan a vezetői munka hiányossága az is, hogy időnként nem jól választjuk ki a tanácskdzás résztvevőit. Ennek következtében a különböző fórumokon nemcsak a témák ismétlődnek kellő változás nélkül, hanem a hallgatóság is. Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy ez. egyrészt nem segíti a konkrét kollektívák felkészíté- sét-tájékoztatását, másrészt időpazarlás, figyelmetlenség, és csak arra való, hogy magunkat megnyugtassuk: »megtettük, amit kellett«. Meggondolásra intő következményeket eredményez az egyes tanácskozások hozzászólásainak »túlbiztosítása« is. Arról van szól, hogy helyenként a vezetőség — nem bízva a hallgatóság hozzáértésében, aktivitásában — külön felkészít néhány hozzászólót. Jogosan merül fel ilyenkor a kérdés: ez vajon azért történik-e, hogy azt halljuk visz- sza, amit szeretnénk, vagy éppenséggel eleve nem bízunk abban, hogy érdeklődést, aktivitást kelthetünk. Többször előfordul, hogy a napirenden levő témával ösz- szafüggésben számtalan hasznos észrevétel, javaslat hangzik el, amelyet azonban »elfúj a szél«. Ennek pedig az a következménye, hogy az aktivitás csökken; »minek szóljak, minek tegyek észrevételt, vagy javaslatot, úgysem történik semmi« hangulat uralkodik el. A vezetés fontos kötelességei közé tartozik tehát, hogy ha már összehívott egy tanácskozást, vegye azt komolyan, történjék meg az ott elhangzott megjegyzések, javaslatok, észrevételek hasznosítása. Az pedig csak tovább növeli az aktivitást, hogy ha a tett intézkedésekről a legközelebbi alkalommal be is számolnak. Az utóbbi időben többszer halljuk, hogy túl sok az értekezlet. Azt is hozzáteszik, hogy ebben addig nem tudnak változtatni, míg a központi szervek nem intézkednek. Az észrevétel első részében sok igazság van, a második részével azonban már vitatkoznunk kell. Mert ha azt nézzük, hogy az értekezletek jelentős részét nem »felülről« írják elő, hanem mi magunk szervezzük magunknak, akkor a fölöslegesek megszüntetése is csak úgy lehetséges, ha saját munkánkat vesszük kritika alá. Végeredményben tehát; az értekezletekből is csak annyit, amennyi céljaink jobb megértéséhez, a konkrét feladatok kialakításához, a jogok érvényesítéséhez, a közélet demokratizmusának megtartásához elengedhetetlenül szükséges! Dr. Latos István A képviselők hétköznapjai Találóan jellemezte az egyik képviselő a munkájukat, amikor a jéghegyhez hasonlította. A választópolgárok csak a töredékét ismerik annak, amit egy-egy képviselő végez. Elsősorban az ország- gyűlésekről sugárzott tudósítások alapján ítélik meg tevékenységüket. Ez pedig csak körülbelül egyharmada a munkának, s visszatérve a hasonlathoz, a jéghegynek a vízből kilátszó csúcsa. Évről évre nagyobb a je- ! lent ős égé az országgyűlési bizottságok üléseinek, megélén- | kült a vitaszellem. E fontos | munkafórumokon a somogyiak — mindössze hárman nem tagjai a bizottságoknak, azonban lehetőséget. kapnak arra, hogy az őket érdeklő témák vitáiban részt vegyenek — felhasználják mindazt, amit a megyében, a választó- kerületekben tapasztalnak. A képviselők és a választó- polgárok kapcsolatában fontos a választókerületben végzett munka. A tanácsüléseken, a falugyűléseken és az egyéb fórumokon való részvételük alkalmával tájékozódnak arról, miként valósultak meg az országgyűlésen elfogadott törvények előírásai. A testü'e- tek, a lakosság igénye szerint beszámolnak a parlament, a képviselők munkájáról. A jelentősége miatt esik egyre több szó a képviselőik hétköznapjairól. Egy igen jó gvakorlat nyitánya volt a so- I mogyi képviselőcsoport múlt- . kori ülésén, hogy két-két kép- I viselő beszámolt a bizottságban, illetve a választókerület- I ben végzett munkájáról. Kitűnő forma volt ez a tapasztalatok kicseréléséhez, a közös gondok megismeréséhez. 1 Az ipari bizottságban tevékenykedő Szigeti István például saját tapasztalatai alapján bizonyította, hogy továbbfejlődött a munka mind a tartalom, mind a módszerek szempontjából. A minisztériumok nagy -felelősséget éreznek, amikor jelentést terjesztenek a -képviselők elé. Az igazi érdemi vitára jó példa az ipari és a mezőgazdasági bizottság együttes ülése — ezen ketten képviselték Somo- gyot —, ugyanis a mezőgazdasági gépgyártás témáját nagy felelősségérzettel megvitatták, s olyan javaslatokat tettek, amelyek hozzásegíthetik az ipart a munka további javításához. Egy-egy törvény- tervezet — ilyen volt többek között a környezetvédelmi — megvitatásában sokan vesznek részt. Sajnos, a lakosság igen-igen keveset tud erről. Dr. Guba Sándor a kulturális bizottságban tevékenykedik, s náluk is élénk a vitaszellem. ö inkább mezőgazdasági szakembernek tartja magát, még ha főiskolai főigazgató is, éppen ezért sok témában alaposan tájékozódik előbb, hogy megfelelően képviselhesse a megye közvél e- m rnyét. Erre jó példa, amikor a kulturális bizottság a Magyar Rádió közművelődésben betöltött szerepéről tárgyalt március elején. A főigazgató amellett szállt sikra, hogy a közművelődést szolgáló műsorok a fő műsoridőben megfelelő helyet kapjanak. Általános tapasztalat, hogy a megvet szervek nagy segítséget adnak a képviselőknek a bizottsági ülésre, esetleges felszólalásra való készülődésük közben. Nemcsak adatokat szolgáltatnak, hanem a gondokról is beszélnek. felhívják a figyelmet a feszültségekre. A bizottságokban hallottak viszont abban adnak segítséget, hogy a képviselő határozottabban foglalhasson állást választókerületében. A képviselők hétköznapjai nagyon mozgalmasak, h-szen mindig visz a postás meghívót tanácsülésre, falunapra vagy -gyűlésre, közgyűlésre, nemegyszer fölkérik őket előadónak pártmapra, békegyűlésre. Radnóti László szerint különösen a falugyűlés ad jó alkalmat arra, hogy a képviselő kapcsolatot tartson a lakossággal. Sajnos, túl sokat tartanak egy napon a nagyatádi járásban, a program is zsúfolt, így aztán megfontolandó, mikor alkalmas e fórum az országgyűlés és a képviselőik tevékenységéről szóló beszámolóra. Pedig a részvétel azért hasznos, mert kiderül, milyen problémák foglalkoztatják a lakosságot falun. Fogadónapon vagy azon kívül, hogy egyre többen keresik meg a képviselőket. Radnóti Lász'ó például 243 ügyet tart nyilván. A panaszok 60— 70 százalékban elintézhetek. Klábuzai Miklós tapasztalata szerint a választópolgároknak fontos a saját ' ügyük, ezért nem várják meg a fogadónapot. s vagv a hivatalában vagy a lakásán fölkeresik őt. Sokan például csak tanácsot kémek. Olyanok is fölkeresik — s ez a bizalom jele —, akik csak azt szeretnék, ha meghallgatná őket. Egyre több pártszervezettől kap meghívást Klabuzai Miklós, s a kommunisták fórumán tájékoztatót tort az országgyűlés tevékenységéről. Két ülésszak között sem pihennek a képviselők, bőven van tennivalójuk. Jó. ha a választópolgárok minél többet tudnak róla! Lajos Géza Eredményes az együttműködés A Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság fontos feladatának tekinti, hogy a kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés különböző formáival segítse a termelőszövetkezetek erdőgazdálkodását. Megyénk országos viszonylatban is jelentős favagyonnal rendelkezik, alapvető gazdasági érdekünk, hogy minél szakszerűbbé, szervezettebbé, eredményesebbé váljon fagazdálkodásunk. A múlt évben tovább szélesedett és tartalmasabbá vált a gazdaság és az erdőgazdálkodó szektorok közötti együttműködés. A termelőszövetkezetek erdőtelepítési feladatainak végrehajtásához csaknem egymillió forint értékű, jó minőségű csemetét biztosított a fagazdaság. A segítségadás iránti fokozódó érdeklődést jelzi, hogy az előző évihez képest több mint kétszer annyi csemetét igényeltek a termelőszövetkezetek. Nemcsak a telepítéseknél, hanem a kitermelt faanyag forgalmazásában is mind nagyobb szerepet vállal magára a gazdaság. 1976-ban mintegy hatezer-hétszáz, tavaly több mint tizenkilencszer köbméter különböző faanyagot vásároltak fel a termelőszövetkezetektől. Ezen belül különösen jelentősen emelkedett a papírfa és a farostfa mennyisége. A szövetkezeteknek, a gazdaságnak is érdekük, hogy tovább szélesedjenek a kölcsönös előnyökön alapuló kereskedelmi kapcsolatok. A Kaposvári Műszaki Erdészet vállalta magára az erdő- gazdálkodásban használt gépek javítását, alkatrészekkel való ellátását. Ez iránt a szolgáltatás iránt érthetően különösen nagy az érdeklődés, hiszen ezt megelőzően a szövetkezetnél nem volt megoldott a speciális erdészeti eszközök javítása. Tavaly 65 motorfűrész javítására kötöttek szerződést, öt felújított motorfűrészt bocsátottak a szövetkezetek, rendelkezésére, és két csörlőt adtak át, szereltek fel. Ugyancsak a műszaki erdészet látja el a termelőszövetkezetek motorfűrészeit vágóalkatrésszel. A növekvő érdeklődésre jellemző, hogy az idén már száz motorfűrész folyamatos javítását kérték a szövetkezetek, és nőtt a különböző alkatrészek iránti igény. A javuló együttműködésnek számos más megnyilvánulásával is lehetett találkozni a múlt évben. Ezek többsége az erdészetek, a gyáregységiek és a környék mezőgazdasági üzemei között, helyi kezdeményezések alapján alakult ki. Kölcsönösen segítettek egymásnak szállítási eszközökkel, ha szükség volt munkaerő átcsoportosításával, szakmai tapasztalat- cseréket szerveztek, az erdészeteknél szervezett motorfűrésze« házi tanfolyamokra bevonták a szövetkezetek dolgozóit — és lehetne sorolni tovább. Az említett, a gazdálkodás javítását szolgáló együttműködési formákon \túl az erdőgazdaság tevékenyen részt vett a tsz-szövetséggel és az erdőrendezőséggel együtt az erdőgazdálkodási társulások szervezésében. A múlt év végéig a megyében négy termelőszövetkezeti társulás alakult meg a ho- mokszentgyörgyi, a barcsi, a csurgói és a karádi tsz gesztorságával. A két első társulás Dráva menti Fagazdasági Társulás néven egyesült.* Az erdő- gazdaság kiemelt feladatának tekinti, hogy figyelemmel kísérje a társulások tevékenységét, bővítse velük a kapcsolatokat, és minden lehetséges támogatást megadjon nekik eredményes működésükhöz. ŰJ wér&ssrés2 sxiiiefLSk Gyertyái László f.Izéidéi
