Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-08 / 105. szám

Napjaink témái Rosszemlékű V betű... K APAC ITAS A gazdaságpolitikai heti­lapban gyakori a hirde­tés: »kapacitást kere­sünk ...«, illetve »fölkínálunk szabad kapacitást...« Némi fényt vernek ezek a fizetett közlemények egyezőségek és különbözőségek bonyolult há­lózatára, hiszen — elméletben — az lenne az igazi, ha az ilyen vagy olyan kapcitás se többnek, se kevesebbnek nem bizonyulna az igényeknél, a fizetőképes keresletnél. Ilyen helyzet azonban — tökéletes összhang — ritkán adódik. Hazai mezőgazdasági üze­meink szélesebb köre most is­merkedik a lengyel Bizon- Gigant kombájnnal, amely­nek áteresztőképessége 10 kg másodpercenként. A leg­újabb — Magyarországon most kipróbáláson levő — John Deere berendezés 18 kg/sec teljesítményű. Kapaci­tása nyolcvan százalékkal na­gyobb tehát, mint a Bizon- Giganté, az pedig két. két és fél szeresét nyújtja a koráb­ban alkalmazott betakarítógé­pekének. Látszatra ennyire egyszerű — is — lehet ■ a kapacitás növelésének ügye. Igen ám, de a Bizon-Gigant, vagy a John Deere kombájnokat megvá­sárolni sem olcsó mulatság, és még inkább megfontolandó: valóban ilyen gép kell-e an­nak a gazdaságnak, ahol a legnagyobb tábla sem éri el a harminc—negyven hektárt, ahol nincs elég szállító jármű a betakarítóberendezések ki­szolgálásához ... A kapacitás, azaz a termelőberendezések egy időpontban elérhető telje­sítőképességének maximuma akkor kapja meg igazi értel­mét, ha a feltételrendszer is hiánytalan, tehát ennek az igénybevételnek gazdaságos­nak kell lennie. Példával élve: a kapacitás jelentős mennyisé­gű selyem-nyersszövet terme­lését és kivitelét tenné lehe­tővé, de mert a népgazdaság­nak ez a mai piaci helyzet­ben nem kifizetődő, inkább a kapacitások nem teljes leter­f" ........... "■■■ 1 ■■■ k elésének útját kell választa­ni, s megkeresni, miként hasz­nosíthatók az így fölszabadult berendezések. Maximális teljesítőképesség­ről szóltunk az előbbiekben. Tegyük most hozzá, legtöbb­ször a tényleges teljesítmény nem egyezik ezzel, hiszen a villamos erőművek kapacitá­sa nagyobb, mint amilyen ter­heléssel valójában .működnek, kivéve — a napszakomként!, évszakonkénti stb. — az úgy­nevezett csúcsfogyasztási idő­ket, s legyünk figyelemmel arra is, javítani, karbantarta­ni ugyancsak kell a berende­zéseket. Az idén januárban és februárban a tavalyihoz ké­pest 7,1 százalékkal nőtt a vil- lamosenergia-termelés; a ka­pacitások kihasználása volt nagyobb, hiszen maguknak a termelőberendezéseknek a csoportja változatlan maradt, nem bővült. Azután: egy-egy hónapban a gyártók a cement- termelést föltornázták 450— 460 ezer tonnára is, ám van olyan harminc nap, amikor — a kemény hideg stb. miatt, mint például az idén január­ban — a teljesítmény 300 ezer tonna alá süllyedt Példáinkból általánosítva: a kapacitást mérhetjük abban, egy időszak — óra. hónap, év — alatt mennyi termék ké­szülhet el a vizsgált gépen, berendezéscsoporton, termelő­helyen, s kifejezhetjük úgy is, az eszköz adott idő alatt mit képes — anyagban, stb. — feldolgozni. Általában a ka­pacitást mindig valamilyen természetes mértékegységben állapítják meg, s úgy, hogy tényezők sorát veszik figye­lembe. A kiválasztott — ösz- szefüggő — technológiai sza­kasz berendezéscsoport) ka­pacitását olyan alkotóelemek befolyásolják, mint például a gépek száma, a hasznos idő­alap, a norma. Azaz: növel­hetjük úgy is a kapacitást, hogy öt újabb gépet állítunk á régi öt mellé, vagy egyet, amelynek termelékenysége vi­szont megegyezik a korábbi ötével. A hasznos időalapnál a naptár, a munkarend, az azon belüli veszteségidők lépcsőfo­kait kell megjárnunk, míg a normáknál az mérlegelendő: egy gépóra alatt mennyi ter­mék készülhet el, illetve ter­mékegységenként az előállí­táshoz mennyi idő szükséges. Volt idő, amikor a kapacitás kihasználása lényeges krité­riuma volt a termelők meg­ítélésűnek, ma mindenütt min­denáron erre törekedni, nagy fiiba volna. A tényleges és a lehetséges termelés összeveté­se sokféle következtetésre nyújt lehetőséget, elemzése ezért fontos eszköz a további lépések meghatározásához. A részkapacitás — vagy más megjelöléssel a termelési ke­resztmetszet — biztonságos is­merete ugyanis feltétele más gépcsoportok optimális kihasz­nálásától a szállítási szerződé­sekig, a termelés és valameny- nyi mozzanatának. A percen­ként nyolcezer öltésre képes japán szegő-varrógépet csakis akkor érdemes megvásárolni és alkalmazni, ha kiszolgálá­sát győzi a szabászat stb., s ha persze a termékért meg­felelő árat ad a vevő. Más­különben ott áll a gép, s ka­pacitásának mindössze 20—30 százalékát teljesíti, akkor jo­gos a kérdés, szükség van-e ott ilyen gépre. S umma summarum: nap­jaink gyakran használt fogalmát egy-egv ter­melőhelyen a berendezések állapotától — karbantartás! — a munkaidő tényleges ki­használásén át a normatelje- sítésig, tényezők serege ala­kítja, s a kapacitás kamatoz­tatása akkor kedvező, ha mi­nél több berendezés működik folyamatosan, ha az idővesz­teség minimális, ha az igé­nyeknek, a keresletnek meg­felelő gazdaságos a termelés (a termék) minél összehangol­tabb a gép, a berendezés mű­szaki adottságaival, V. T. ... ■ i Megnyílt a IX. somogyi műszaki és közgazdasági hónap Előadás gazdaságpolitikai kérdésekről Átadták a megyei MTESZ-emlékplakettet A IX. műszaki és közgaz­dasági hónap ünnepélyes megnyitására tegnap került sor Kaposváron, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának székházának előadótermében. A több száz érdeklődőt Bogó László, a Magyar Közgazda- sági Társasáig Somogy me­gyei Szervezetének elnöke, a Somogy megyei Termelőszö­vetkezeteik Területi Szövetsé­gének titkára köszöntötte. Részt vett a rendezvényen Kovács Béla, a megyei párt- bizottság titkára, Deák Fe­renc, a kaposvári városi párbbizotteág első titkára, Varga Károly, a Hazafias Népfront megyei bizottságá­nak titkára és ár. Horgos Gyula nyugalmazott minisz­ter, az MTESZ ügyvezető el­nöke. Az V. ötéves terv várható teljesítéséről dr. Bíró Ferenc, az Országos Tervhivatal el­nökhelyettese tartott előadást. Bevezetőben utalt rá, hogy a jelenlegi ötéves tervidőszakra szóló előirányzatok kidolgo­zásakor már ismert volt né­hány, a teljesítést befolyásoló — a világgazdaságiban vég­bemenő változásokból elke­rülhetetlenül nálunk is érzé- ! kelhető — hatása, és számol- | tak is ezekkel a hatásokkal, ezt mutatják a terv lényeges összefüggései. A termelés mű­szaki színvonalának fejlődé­se megközelítően kielégítő volt az elmúlt három évben, de fokozottabb igény mutat­kozott a termelésszervezés javítása, a gazdasági haté­konyság, illetve a termelés társadalmi hatékonyságának növelése iránt. A tapasztalatok azt is mu­tatták a tervidőszak eddig el­telt éveiben, hogy a már em­lített negatív hatások egyné- melyike különösen érződött gazdaságunkban. Az Országos Tervhivatal el­nökhelyettese példákat emlí­tett, hogyan veszítettek el magyar gyárak jelentős meg­rendeléseket azáltal, hogy fe­lületesen elkészített, hibás termékkel »próbáltak szeren­csét-« a külföldi partnernél, persze sikertelenül. Előadása további részében arról szólt, milyen intézkedések válnak indokolttá a következőkben azért, hogy a tervben megje­lölt célok teljesüljenek. Né­hány szempontot már most, az új ötéves tervet megalapo­zó. előkészítő munkáknál is figyelembe kell venni, így a nyolcvanas évek első felében is a .népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása lesz az egyik legfőbb cél, s a gazda­sági tevékenységet, a haté­konyságot — a termékek mű­szaki színvonalának, ver­senyképességének növelésé­vel — ennek a célnak kell alárendelni. A gazdaság min­den területén javítani kell az irányítás hatékonyságát is. hangsúlyozta 'az előadó. A nagy érdeklődéssel kísért előadás után Sugár Imre, a Műszaki és Természettudomá­nyi Egyesületek Szövetsége Somogy megyei Szervezeté­nek elnöke, a megyei tanács általános elnökhe’yéttese át­adta a megyei MTESZ-emlék- plakettet Farkas Bélának, a megyei szervezet elnökségi tagjának, a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat igazga­tójának, évtizedes társaciaüjü Szembeszállva az előítéletekkel A »legekkel« óvatosan kell bánni, ahhoz mégsem fér két­ség, hogy a visnye—kőkút— hedrehelyi tsz híre a legrosz- szabb a megyében. Sokan nem is ismerik a gazdaságot, sőt a két-három évvel ezelőt­ti »eseményekről« is csupán mendemondákat hallottak. Ez azonban inkább csak meg- könnyíti a gyors, sommás ítél­kezést. »Visnye? Az aztán egy jó kis társaság!« Tény, hogy a tsz múltbeli tevékenysége nemcsak a gaz­dálkodás íratlan szabályainak mondott ellent, hanem a bün­tetőtörvény írott betűjének is. A vétkeseket felelősségrevon- ták, a gazdaságot elmarasz­talták. Űj vezetőség vette át az irányítást. Kérdés: ez.ek- után szabad még építgetni a tsz köré az előítéletek áttör- hetetlen falát. Áki járt mostanában Hed- rehelyen, az tudhatja ez már nem ugyanaz a gazdaság, öröksége persze ma is meg­határozó, adottságai sem vál­toztak, más azonban az irá­nyítás módja és szemlélete. A megye — sőt az ország — előítéletével nehéz szem­beszállni, ennél is nehezebb legyűrni a tagságot ért »er­kölcsi sokk« utóhatásait Gondoljuk csak meg: a több­szörösen becsapott ember vé­gül már a saját szemének sem hisz. Akinek a munkája I évről évre csak kudarcot te­rem, hajlamos azt hinni, ez már nem is lehet másként Az emberek tudják ugyan, hogy az új elnök, Jováncai István az igali tsz elnökeként megyeszerte tekintélyt és megbecsülést szerzett, s a vál­tozások ezer apró jelét látják maguk körül, a kétkedés mégis bennük lappang. — Máig is akadnak, akik bejönnek és követelnek vala­mit ami nekik éveken, ál »megjárt«. Az asztalt verik, és fenyegetőznek, hogy el­mennek majd ehhez meg ah­hoz a felettes szervhez. Meg­tervékenységének elismerése­ként Ezután került sor a leg­utóbbi pályázatra beküldött munkák díjazására. A bíráló bizottság értékelése szerint a huszonkét pályamunka közül két dolgozat szerzői szolgáltak rá az első díjra: az egyiknek készítője a pécsi Bobula And­rás és Balogh András, a má­siké a kaposvári Bárdos Ta­más. Pályázatával második diíjat nyert el a Somogy me­gyei Növényvédelmi és Agro­kémiai Állomás növényvédel­mi csoportja, továbbá Falus- sxi Lajos, Kiss József és a Marka András—Sipos Emil »páros« (mindannyian ka­posváriak). Harmadik díjat kapott a kaposvári Horváth Ferenc, Szép László és Csíki Antalné, illetve a nagyatádi Jäger Lászlóné. Kiss József a második díj mellett — egy másik dolgozatáért — külön jutalomban is részesült. A pá­lyázat kiírói a legtöbb dol­gozatot benyújtó munkahely­nek járó tárgyjutalmat a me­gyei növényvédelmi állomás­nak ítélték: a pályázatok kö­zül ötöt innen küldtek be. Ugyancsak tár©-jutalmat adott át a megyei szervezet elnöke Füredi Gyulának, a siófoki intéző bizottság elnö­kének, eredményes munká­jáért. Az MTESZ és a Magyar Közgazdasági Társaság me­gyei szervezete, illetve a töb­bi tagegyesület — mint ren­dező — gondoskodott arról, i hogy a tegnap megnyílt IX. somogyi műszaki és közgaz­dasági hónap tartalmas, az ismeretgyarapítást jól szol­gáló programmal várja a szakembereket május 30'ig. A tegnapi megnyitó helyszínén például a résztvevők a Mű­velt Nép Könyvterjesztő Vál­lalat kaposvári József Attila Könyvesboltja és az MTESZ műszaki tájékoztatási bizott­sága — árusítással egybekö­tött — műszaki és közgazda- sági könyvbemutatóját te­kinthették me®. * F. I lepődnek, ha azt mondom: menjenek csak. Nem nehéz kitalálni, mit remél az efféle fenyegetőző... Talán ‘ azt, hogy egy-egy vaktában le­adott lövés ma is telibe ta­lál... — így az elnök. Voltaképpen a szemlélet- változás akkor sem késhetett volna tovább, ha a régi veze­tők nem lépik át a törvé­nyesség mezsgyéjét. .. »Ott egye a fene az állato­kat! Nem terem a föld? Se­baj! Elbírja a koporsó-üzem.« És valóban: a faüzem dlég vastag szalmaszál volt ahhoz, hogy fönntartsa az egykor önálló visnyei tsz-t. Azután sor került az egyesülésre. Im­már 4500 hektárossá lett gaz­daság, nem változott azonban á "-jelszó«. A vezetőség ké­sőbb egyre többször volt kénytelen tapasztalni. hogy hiába duzzasztja a faüzemet, a gazdaság hajója süllyed. (Talán akkor gondoltak elő­ször "extrajövedelmek k-isaj- tolására?«) — Az idei küldöttgyűlésen az emberek nem akartak hinni a fülüknek, mikor részletesen elemeztem. mi mindent lehet és kell tenni a növénytermesztés és állatte­nyésztés fejlesztéséért, míg a "faüzemről-« mindössze egyet­len mondat erejéig szóltam. (Bgy mezőgazdasági termelő­szövetkezetben hihetetlennek hangzott, hogy valaki a mező- gazdasági termelésről be­szél ...) — Célprémiumot írtunk ki a vetőbrigádnak, ha május 1- re jó minőségiben minden ku­koricát elvetnek. Amire még nem volt példa, most sike­rült: az ünnepre földben volt a mag. Utólag többen beval­lották: nem hittek abban, hogy ez megtörténhet, de ab­ban sem, hogy ha mégis si­kerül, valóban kifizetjük az ígért prémiumot. Lám, ilyen morzsánként kell most visszaszerezni a vezető­ségnek az elvesztegetett er­kölcsi hitelt. Néhány hónapja a tsz-iro- da H ed re hely re költözött, ugyanakkor megváltoztatták a gazdaság nevét is: Dél-Zse- lic Mg. Tsz. — Nem titkoljuk: e névvál­toztatással a felejtést szeret­nénk gyorsítani. Semmi ne em­lékeztessen a baljós V betű­re, — mondta a fiatal fő- agronómus, Márton István. — Mondhatná valaki, hogy még hatásosabb megoldás lenne egyszerűen fölszámolni az üzemet... Csakhogy ez lehe­tetlen. A faüzem közvetlenül és közvetve csaknem 200 em­bernek ad munkát, lehetővé teszi a gazdaság legjelentő­sebb nyersanyagának, a fá­nak a hasznosítását. A tsz termelési értékének ma is na­gyobb, nyereségének pedig túlnyomó részét adja, Tulaj­ssxf Márton István: "Semmi se emlékeztessen.., Fejleszteni a növényter­mesztést és az alle» tenyész­tést. Ugyan ad-e erre reális esélyt a jórészt domboldalak­ból, homoktáblákból vagy er­dők közé ékelt, vadkáros föl­dekből álló terület? A gaz­daság vezetői szerint: igen. — Ha a termelés szerkeze­tében alkalmazkodunk a ked­vezőtlen adottságokhoz, ha a gazdálkodás színvonalát emeljük néhány év alatt, megváltozhatnak a gazdaság »erőviszonyai«. Nem erőltet­jük tovább a búza és kuko-i- catermelést azokon a földe­ken, ahol évek óta nyilván­valóan még a vetőmagot sem fizeti vissza. Növeljük az ár­pák és cirok arányát, és a jö­vőben. napraforgót is terme­lünk. 1800 hektárnyi legelöte- rületünk jó lesz a legeltetés­re alapozott húsmarhatenyész- tés fejlesztéséhez. Alapfelté­tele ennek az intenzív gaz­dálkodás; ötéves programja hamarosan elkészül. Ugyan­csak a bő legelőt hasznosítva gyarapítjuk a juhászatunkat. Gazdaságunk hossza csak­nem 40 kilométer. Könnvű be­látni, hogy a kieső dirib-da- rab erdószéli táblákon ter­melt kukoricánál jövedelme­zőbb a fatelepítés... Ennyiből is látszik: Hedre- helyen végre rátaláltak a jó irányra. Hogy lépni is tudja­nak, sok mindenre van szük­ségük: létesítményekre, gé­Évek óta először pontosan tartják a munkák tavasz! me­netrendjét ... dónképpen az egyetlen olyan forrás, amely lehetővé teszi a mezőgazdasági termelésünk fejlesztését. A gazdaság régi vezetői éveken át a faüzem bővítésé­re költötték azt a pénzt is. amelyen korszerűbb traktoro­kat és kombájnokat kellett volna venni. Az így földuz­zasztott üzem a gazdaságnak olyan adottságává lett, amivel még sokáig számolni kell. A faüzem tehát marad, van azonban megítélésében egy. a korábbihoz képest fontos kü­lönbség. Többé nem minden­ható »cél«, csupán a mező­gazdasági termelést elősegítő eszköz. pekre, s 'nem utolsósorban jobb szervezésre, fegyelme­zettebb munkára. Ami azon­ban mindennél fontosabb: bi­zalomra és önbizalomra. A visnyei. kőkúti és hedrehelyi embereknek végre e! kell hinniük, hogy munkájuknak igenis lesz eredménye. Ahhoz azonban, hogy ez valóban úgy legyen, nekünk, kívülál­lóknak is látnunk kell: ez már nem ugyanaz a gazda­ság. Bíró Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom