Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-06 / 104. szám

Végérvényes kiküldetés Asszony a gyárban A BETÖRŐT SEGÍTIK Apróságok — kezükben egy- egy szál virággal — járják a gyárépület lépcsőit. Odabenn, az üzemcsarnokokban nők szorgoskodnak a pergő orsók sorfala között. Munkájukkal vannak elfoglalva, s dehogy hitték, amikor . műszakba áll­tak, hogy ezen a péntek dél- előttön látogatók érkeznek a munkahelyükre — az üzemi óvodából __ A kicsinyek láttán egv pil­lanatra megáll, aki addig sie­tett. Az édesanyák szeméből meghatódottság olvasható. Zúgnak a gépek, s a pici ke­zekből az asszonyok kezébe kerülnek a virágszálak. És szól a vers. győzedelmeskedve a zaj felett: ... »Minden, amit elmondhatnék, itt van egy szál virágban ...« A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában sok a nagycsaládos és az egyedül­álló édesanya. Évente egy-két alkalommal segélyt kapnak, s támogatja őket a gyár gyer- I mekeik iskolakezdésekor. Ka- • rácsonykor is ajándékokat aki nem töltöt­te otthon a gyest, hanem jóval a három év letelte előtt ismét munkába állt. Tehetik, Ugyanis a gyár a saját bölcső­déjében és óvo­dájában helyet ad a gyermek- gondozási se­gélyről vissza­térő anyák gyermekeinek. A bölcsőde egyi k „lakója” az 1977-ben szüle­tett Honfi Ro­land. Édesany­jával, Honfi Lászlónéval be­szélgettünk ar­ról, hogyan se­gíti őt az üzem, és hasonló Helyzetben levő Rossz védőberendezések, pénz „szanaszéjjer A gyesről tíz hónap után visszajöttem Minden, amit elmondhatnék, itt van egy száj virágban. visznek a gyerekek. S hogy szüleik könnyebben juthassa­nak lakáshoz, a munkahely vissza nem fizetendő hozzá­járulást ad — a szülők körül­ményeitől, illetve a gyár anya­gi lehetőségeitől függően. Közeledik a nyár. És hogy a nagycsaládosok, az egyedül­álló édesanyák kisebb anyagi megterheléssel tölthessenek együtt gyermekeikkel néhány hetet, ingyenes üdültetési le­hetőséget teremtenek nekik. Április végén döntött erről — pontosabban a jogosultak név­soráról — az üzemi szakszer­vezeti bizottság. Eszerint saját üdülőjükben, aztán SZOT- üdülőben hét nagy család összesen tizenkilenc gyermek­kel pihenhet — teljesen in­gyen. Ugyancsak díjtalanul üdülhet az egyedülállók közül hat felnőtt és hét gyermek... A textilművek dolgozói kö­zött sok az olyan édesanya. munkatársait. Közben azt is megtudtuk, hegyan sikerült végérvényesre a Miskolcról Kaposvárra mindössze néhány hónapra szóló kiküldetés ... — A Pamutfőnó-ipari Vál­lalat miskolci gyárában kezd­tem dolgozni 1971-ben. A csehszlovák határ mellől. Hi­dasnémetiből jártam munká­ba. naponta négy órát vona­toztam. Egy évvel később többedmagammal kiküldetésbe jöttem Kaposvárra. Aztán gyakran visszatértem ebbe a városba, »vendégmunkás­ként«. 1976-ban megismerked­tem a fér jemmel... Kiss Márta egyike volt azoknak a lányoknak, akik Miskolcról rendszeresen Ka­posvárra »telepedtek« — dol­gozni a textilművekbe —, ha itt a munkaerőhelyzet úgy kívánta. Ingyenes elhelyezést kaptak a gyár leányotthoná­ban és havi 900 forintot ki­küldetési díj címén. (Jelenleg harminchatan segítik a mis­kolci gyárból a kaposvária­kat.) Honfi László géplakatos volt a kaposvári üzemben ak­kor. három évvel ezelőtt, ami­kor Mártát, az előfonónőt megismerte, s 1976-ban házas­ságot kötöttek. Egy évvel ké­sőbb született Roland . .. — Annak, ahogyan az itte­ni munkatársak fogadtak, nagy része volt abban, hogy sikerült gyorsan beilleszkedni a gyár életébe. A kiküldetési díj egy részét félretehettem. Egyébként még jónéhány ka­posvári kiküldetésben levő munkatársam itt ment férj­hez . .. Két évet vártunk megfelelő otthonra, aztán az idén beköltözhettünk a Kini­zsi-lakótelepen a Búzavirág utca egyik kétszobás lakásá­ba. Huszonhétezer forintot fi­zettünk be: ötvenhétezerrel a vállalat hozzájárult a költsé­gekhez, miután vállaltam, hogy tizenöt évet itt dolgo­zom. Eszembe sem jut, hogy máshová menjek. Két mű­szakban dolgozom, megbecsül­nek, kétezerhatszáz-kétezer- hétszáz forintot keresek ha­vonta, ha nem vagyok táp­pénzen. Mivel nem vagyok éjszakás, nem jár a negyven­százalékos pótlék, de mi akar­tuk ezt a munkabeosztást. A gyesről tíz hónap után vissza­jöttem, szükség volt a pénz­re az új lakás berendezéséhez. Rolandot minden további nél­kül fölvették az üzemi böl­csődébe ... Most hétvégi te­lek vásárlását tervezzük. Év végén Sopronban együtt üdül majd a család ... A Miskolc környékéről Ka­posvárra került előfonónöből így lett somogyi édesanya. Egy azok közül,- akiket pén­teken az üzemi óvoda apró­ságai virággal köszöntöttek, verssel ünnepeltek. Hemesz Ferenc Az utóbbi néhány hónapban sorozatos betöréses lopások voltak megyénkben. A betö­rők elsősorban Kaposváron és a kaposvári járásban, illetve Nagyatád környékén »látogat­ták meg« az áfész-itaibolto- kat, a vegyesboltokat, és né­hány esetben az iskolát. A rendőrség nagy apparátussal kutatott a tettesek után, s nem eredménytelenül: a betö­rök már a fogdában ülnek. A betöréssorozat számos ta­nulsággal járt. Ezekről beszel- gettünK a minap dr. Molnár József rend oral ezredessel, a megyei rendőr-főkapitány köz­biztonsági helyettesével. — Elsősorban a biztonsági berendezések „hiánya, a pénz­kezelési szabályok be nem tartása segítette a betörőket. A helyszíni szemlék, sajnos, ezt bizonyították. Ahol pedig volt biztonsági berendezés, védőrács, illetve megfelelő páncélszekrény a pénztárolás­ra, ott nem használták. A gaz­dasági vezetők általában arra hivatkoznak, hogy drágák a biztonsági berendezések. Egy közepes nagyságú helyiség esetében ez az összeg tízezer I forint körül mozog. Ha/figye- lembe vesszük, hogy a betö­rők esetenként húszezer fo­rintot, illetve nagy értékű árut vittek el — s van olyan hely, ahová többször vissza­tértek —, akkor szinte érthe­tetlen a vezetők idegenkedé­se az ilyen berendezésektől. Persze nemcsak így okoznák kárt a betörők. A bűncselek­mény után az egységben lel­tározni kell, le kell zárni az üzletet, s ez forgalomkiesést I jelent. Arról nem beszélve, hogy a vevőknek távolabb kell menniük vásárolni, egy kisközségben pedig ez komoly ellátási gondokat okoz. — Más államokban — mondta a főkapitányhelyettes — már természetes, hogy egy új üzlet, irodahelyiség megter­vezésekor a biztonsági beren­dezéseket szintén megtervezik. • Sajnos, nálunk nem szokás. úgy jutott be a betörő, hogy fölfeszítette az ajtót Bent vi­szont már könnyű dolga volt, hiszen a nyitott faszekrény­ben nyitott pénzeskazettát ta­lált. Húszezer forintot vitt el onnan... A nagybajomi presszó udvari ablakain sem volt védőrács, tehát nem volt nehéz bejutni. Rádiót, tv-ké- szüléket, villanyborotvát, pénzt lopott a tettes. Az egyik legkirívóbb eset a boglárlellei Híradástechnikai Szövetkezetben történt. Este tíz óra után, amikor véget ért a délutáni műszak, s min­denki távozott: az ablakokat, »nyitva felejtették«: Ezt a. mulasztást 78 ezer forint ér­tékű híradástechnikai eszköz bánta, annyit loptak el innen. S megemlíthetjük néhány iskola esetét is. A hetesi álta­lános iskolában a dolgozók bérét nem a lemezkazettában őrizték, hanem egy asztalfiók­ban. A pénzt — több mint 40 ezer forintot — ellopták ... Az inkei általános iskolába a nyitott ablakon át jutott be a tolvaj, és 7600 forint értékben légpuskákat, magnót lopott. — Az utóbbi időben általá­nos éjszakai ellenőrzéseket tartunk a megye területén Sajnos, egyes helyeken sem­miből nem okulnak. Ä Juta— somogyjádi áíész jutái irodai házának bejárati ajtaját éj­szakára is nyitva hagyták, és nyitva volt az összes helyiség ajtaja. Sőt, a pénztár előtti biztonsági rács szintén nyitva maradt... Nem volt rács a kadarkúti postaépület hátsó bejárati ajtaján, amely ráadá­sul csak üvegezett... A sán- tosi vegyes- és italboltnak a padlásajtaját hagyták nyitva, s még egy létrát is oda tá­masztottak. Az ember értetlenül áll ennyi felelőtlenség láttán. Ügy látszik, ezeken a helyeken — sajnos, sok ilyen hely van —, egyáltalán nem törődnek a társadalmi, a szövetkezeti tu­lajdonnal. Ügy látszik, olyan gazdagok vagyunk. hogy pénzt, értékeket bátran pré­dául hagyhatunk a betörők­nek. Az, hogy a biztonsági be­rendezések drágák, nem elfo­gadható magyarázat, hiszen a »vám«, amit a betörőknek »fizetnek«, sokkal több. mint az ilyen berendezések ára.' Azt hiszem, nemcsak a betö­rőket kellene szigorúan bün­tetni, hanem azokat is, akik hanyagságukkal, felelőtlensé­gükkel segítik a «munkáju­kat.« Dán Tibor Végignézve azokat a helye­ket, ahol a betörések történtek, nagyon szomorú megállapítá­sokat tehetünk. Hogy a legki­rívóbb példákat említsük, néz­zük meg a megye legnagyobb üzletének, a kaposvári So­mogy Áruháznak az esetét. — Itt a főbejárati ajtó zár­ja olyan volt, hogy a betörő nem is hagyott nyomot maga után. Bement, magához vet­te, amit akart/— mintegy 25 ezer forint értékű árut —, az­tán nyugodtan távozott. Az áruházban akkor értesültek a betörésről, amikor a rendőr­ség oda vitte a tettest, illetve a lopott árut. A nagyatádi Rákóczi úti áfész fölvásárlóhelyiségébe CSUPOR TIBOR Ráksaláta zsíros kenyérrel Válogatott finomságokról, ínycsiklandó szakácsremekekról és országrészeket pusztító százados éhínségekről ismerhet meg so­kat e sorozatból az olvasó. A magyar és a nemzetközi konyha- művészet, a finom trakták és a gyomorgörcsfakasztó Ínségek fölsorolása azonban nem öncél s nem művelődéstörténeti érdekes­ségek puszta fölsorakoztatása. Szándékom szerint ezekből mé­lyebb, fontosabb jelenségeket lehet kibontani: a társadalom fej­lődésének sajátos szemszögű rajzát. Része ez A táplálkozás pa- radoxonai című munkámnak, amely a közeljövőben lát napvilá­got a Magvető Könyvkiadó Gyorsuló idő sorozatában. I. A táplálkozás ellentmondásai »Ä világegyetem élet nél­kül semmi se volna, s min­den, ami él táplálkozik« — írta a nagy ínyenc és va­lódi francia nemzeti nagyság, Brillat-Savarin 1825-ben. Ha­talmas terített asztalnak lát­ta a világot, amelynek legki­sebb részecskéje is az érzékek és a gyomor örömét, szolgál­ja. A. világ azért teremtetett — véli —, hogy korlátlan uralkodójának, az embernek féktelen és telhetetlen étvá­gyát szolgálja, A szárazföl­dek, hatalmas óceánok, siva­tagok, őserdők és hegycsú­csok megismerése, a világke­reskedelem méreteiben is le­nyűgöző fejlődése arra jó. hogy a francia polgár aszta­lán ott illatozzék a spanyol xericai borsos sonka, az orosz füstölt angolna, ott párologjon az indiai rizs, a pápuaföldi szágó, a sirászi bor és a bra­zil kávé. »A terített asztal az egyetlen hely, ahol az ember az első órában sohasem unat­kozik« — szögezi le kedélye­sen a hírés gourmand, s gondolatainak igazába vetett töretlen hittel halt meg. gyö­nyört szerző ínyeinek hét év­tizedes, háborítatlan működé­se után. Boldogan. Brillat-Savarin nem lát­ta, nem vette észre a táplál­kozás nagy ellentmondásait. Termeszhangyák. Száz­ezer-milliószámra szaladgáló szorgos, trópusi rovarok. Tel- hetetlenül falánk, csillapítha­tatlan étvágyú kis állatok: Mindent fölfalnak, ami csak útjukba kerül: kerítést, házat, bútort, sátrat, lécet, gerendát, husángot, kapanyelet. Mindent, ami cellulózt tar­talmaz. Miért esznek a termeszek cellulózt, amikor tápcsatorná­juk képtelen megemészteni azt? A rostos anyag emésztet­lenül halad tovább, míg a tápcsatorna másik végén nyüzsgő számos ostoros egy- sejtűhöz ér. Ezek már köny- nyűszerrel elbontják a cellu­lózt, és bőségesen szaporod­nak a termesz táplálékán. A szorgos faőrlő rovar sem jár rosszul: a nyüzsgő ostorosok közül igen sok a gazdaállat emésztőrendszerének fölsőbb régióiba jut, és ott hangya­táplálékká válik. E viszony elsőre megoldha­tatlan ellentmondásnak lát­szik. Az ostorosok a terme­szeknek köszönhetik az éle­tüket de halálukat is. A han­gyának az ostoros az élőskö­dője. tehát ellensége. Be táp­lálója, tápláléka, életének fenntartója is... A kullancs, ez a kellemet­len élősködő igen egyszerű élő szervezet. Cserjék, bokrok ágain ül, s várja, hogv arra kószáljon egy melegvérű állat és annak a nyakába pottyan­hasson. Szeme nincs, csupán halvány felületi fényérzékelő képessége, amellyel várako­zási pontjához közeledvén tá­jékozódik. Süket és vak, a zsákmány közeled tőről szagló- szerve tájékoztatja. Ez az ér­zék is csak vajsav szagára van hangolva, a kullancs minden más szagra és illatra érzéketlen. A vajsav jellegze­tes szagmolekuláit minden emlősállat kibocsátja magá­ból. E jelzésre a kullancs le­pottyan, az emlős bőre alá furakszik, és teleszívja magát vérrel. Majd jóllakottan a földre huppan, lerakja peté­it, és elpusztul, (Folytatjuk) Oktatási központ létesül r r a SAEV munkásszállójában A felnőttoktatás, a szakmai továbbképzés szervezettebb, összehangoltabb lebonyolítá­sa érdekében szeptemberben oktatási központ kezdi meg működését a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat k .nosvári munkásszállójában. Huszonhat somogyi építőipa­ri vállalat, tövál, építőipari szövetkezet vezetői döntöttek így a múlt héten lezajlott alakuló ülésen. A közösen lét­rehozott intézményben mód nyílik az építőipari ágazathoz tartozó szakmák elsajátításá­ra, és itt akarják megoldani a középvezetők, a fe'sőfokű végzettségű szakemberek to­vábbképzését is. Az intézmény fő feladata elsősorban a tanfolyamok le­bonyolítása, de esetenként konferenciák, tapasztalat­cserék megszervezését is el­végzi. Munkájuk során szoros kapcsolatot tartanak fenn az ÉVM Továbbképző-központ­jával, ahonnan módszertan i útmutatást kapnak. A fizikai munkások részére — főleg a hiányszakmákban — lehetővé teszik a szaíkmunkás-bizo- nmtvány megszerzését, mód nyílik a második szakma el­sajátítására és' mesterszak­munkás vizsgát is tehetnek. Képesítést nyújtó tanfolyamo­kat indítanak könnyű- és ne­hézgépkezelői, hegesztői, gép­kocsivezetői munkakörben. A művezetők, technikusok, terv­beruházók, kalkulátorok, energetikusok, anyaggazdál­kodási ügyintézők képzését is itt fogják megtartani. Az oktatási központ a SÁ- ÉV kezdeményezésére jött lét­re. A vállalat munkásszálló­ján már eddig is több — sa­ját szervezésű — tanfolyam­nak adott helyet. Kézenfekvő volt tehát a javaslat, hogy a többi építőipari vállalat is csatlakozzon hozzájuk és kö­zösen oldják meg dolgozóik továbbképzését. Így jobb kö­rülmények között tanulhat­nak, nem keli a fővárosba vagy más megyékbe utazniuk; a közösen viselt költségek pe­dig olcsóbbá teszik a tanítta­tást. A társulásban részt vevő vállalatok a meg ve építőipa­ri dolgozóinak mintegy ki­lencven százalékát foglalkoz­tatják. Az előzetes felmérések szerint évente körülbelül két­ezren részesülnek majd szer­vezett oktatásban, az egy-két napos továbbképzéstől egészen a több hónapos bentlakásos tanfolyamig. A tantermeket, a felszerelést a SÁÉV bocsátja az oktatási központ rendelke­zésére. a további fejlesztéshez szükséges összeget pedig az érintett Vállalatok közösen teremtik elő. Az oktatókat, előadókat a fenntartó üzemek vezető beosztású szakemberei­ből verbűválják, de részt vesznek a tanításban a szak- középiskolák tanárai, az Épí­tési és Városfejlesztési Mi- nsztérium, illetve a megyei ta­nács munkatársai is. A KAPOSVÁRI RUHAGYÁR FÖLVESZ 1 villamosipari szakközépiskolai végzettséggel rendelkező energetikust Jelentkezés a vállalat üzemfenntartási osztályán. (41574)

Next

/
Oldalképek
Tartalom